Hozzászólások

Az az eset kizárható, hogy nem vették észre, akkor nem módosították volna az utolsó pillanatban sunyiban a PCs rendszerkövetelményeket.

Nem a VH életem nagy szériája (egyelőre még a harmadik rész nincs is meg), de ez azért igencsak szép gesztus meg ötlet.

Freak írta:
Oké ezt értem, hogy lehetnek ujjongói is csak azt nem értem, hogy
pontosan milyen piacot szolgál ez ki?

Én nem Elite-t várok tőle, inkább egy ilyen felfedezgetős, lassan fejlesztgetős témát, ezzel a kicsit oldszkúl SF-re hajazó hangulattal. Valami olyasmit, amit a Starbound ígért, aztán egyelőre még nem teljesen tartott be. (Bár az utóbbi időben sokat javult.) Leszállsz egy (technikailag nem, de gyakorlatilag) random generált bolygóra, körbenézel, és elviszed, ami érdekes, megjegyzed, ha van ott olyasmi, ami később is jól jöhet, stb. Persze az kérdés, hogy lesz-e ehhez elég tartalom, hgoy fenntartsa az érdeklődést a második bolygó után. Őszintén, ha néha elő tudod venni egy-egy estére, amikor nem az adrenailn a lényeg, akkor nálam célt tud érni. Hogy fog-e, tippre: nem, de azért reménykedni lehet. :)

Nálam liberálisabban ritkán áll hozzá bárki újításokhoz bevált szériáknál, de ha nem lesz skill system, akkor valami nagyon erős helyettesítő rendszer kell ahhoz, hogy komolyan vehető legyen a cucc. Bármennyire frankó a crafting meg building, azok nem elegek. :)

nem ezzel fogjátok végigjátszani a játékokat és aztán visszacserélni

Ez szerintem komolyan nem nagyon merült fel senkiben. Nyilván erősen naivan, de azt várnám ettől, hogy a trágya portok/brutálisan bugos releasek száma fog talán csökkenni. Ha ugyanis a user egy óra után rájön, hogy ez a AC:U nem az a Párizs, ami, akkor szívbaj nélkül refund. (A negatív steam review-k igen jelentős része 1 óra playtime alatti..) Persze (mivel steam pénztárcába megy), lehet azt mondani, hogy majd ha ki lett patchelve a játék, akkor majd megveszi a user megint, de azért ezt nehezen tudom elképzelni tömegesen.

De simán fel lehet fogni egyszerűen demo verziónak is, a jelenlegi formájában - semmi nem utal arra a szövegben (vagy csak én vagyok vak?), hogy ezt a lehetőséget ne játszhatnád el akárhányszor. Mondjuk ez addig fog menni, ameddig a tehetségesek rá nem jönnek, hogy ideális trollkodásra az egy és háromnegyed óráig élő új accountok multi játékokban.. (Mondjuk ezt azzal lehet kivédeni, hogy a 2 órás időtartam nem a játék megvételétől él, hanem accounthoz kötött, de erről se szól a fáma.)

Kicsit furcsállom, hogy elég kis visszhangja van ennek. Még az origin hasonló szolgáltatása is nagyobbat szólt ennél. Vagy még mindenki emészti csak?

Nekünk megvan a Mice&Mystics, a gyerek 6 és fél volt, amikor először játszottunk, és nagyon élvezte. Azt nem merném állítani, hogy teljesen megértette elsőre, de pár menet után már ő figyelmeztetett egyes szabályokra, szóval vágja. Az alapjai nem bonyolultak egyáltalán, de azért én elég sokfajta társast próbáltam az utóbbi pár évben, az lehet, hogy segít. ;) Pár észrevétel:

1.) A körítő story ("lore") nagyon gyerekbarát, letöltöttem a magyar verziót és felolvastam (nem próbáltam szinkronfordítást, valószínűleg helyesen :D), az nagyon sokat adott hozzá, ajánlom. Maga a játék úgy épül fel, hogy egy történetet játszotok végig, egy játék egy előre megírt fejezet, ahol gyakorlatilag helyszínről helyszínre mennek a hősök, és szinte minden helyszínen van valami speciális történet, esetleg elágazás, speciális szörny, stb. Ez mindenképpen segít fenntartani az érdeklődést, nem csak egy kontextus nélküli hentelés a játék. (Viszont van is vele bajom, mert picit megtöri a ritmust, hogy mindig vannak kvázi 'lokális szabályok', amire figyelni kell. Azért nem vészes.)

2.) Mi ketten játszottunk, 2-2 egeret irányítva, de ideálisabb lenne négyen játszani, kevésbé oszlik meg a figyelem úgy. Nem tudom, hogy ehhez kötődik-e, de fontos, hogy hiába gyerekbarát a körítés, ez egy vérbeli coop boardgame, azaz egyáltalán nem könnyű. Az első fejezetet például a negyedik próbálkozásra sikerült teljesíteni (ráadásul muszáj volt hozzá skippelni egy mellékküldetést), erre fel kell előre készülni, hogy egyáltalán nem tuti a siker.

3.) Nem figyeltem, hogy esetleg valamelyik kiadó felkarolta volna a játékot nálunk, de ha továbbra sem, akkor fontos, hogy a játék maga angol nyelvű. Ez engem ugyan nem zavarna, de a gyerek nyilván teljesen rám van így utalva. Ez elsősorban az item és skillkártyáknál fontos - többször van olyan, hogy az 'összes' valamilyen kártyából kell egyet választani, így vagy felolvasod (fordítod) az összes kártyát, vagy te választasz helyette. Mindkettő rossz, ha fel kell olvasni mindent, akkor leszáll az este/elszáll a kedv, ha meg te választasz, akkor meg pont a lényegről marad le a kölök..

4.) Maguk a figurák/helyszínek/kátyák/tokenek elég igényesek, sokadik játékra is bírta minden a strapát, pedig a fiam nem az az óvatoskodós típus. :) A grafikák/design is elég jók, nem kiemelkedő, de a témához nagyon jól illik.

5.) Ahogy Kecske jósolta, valóban nekiülős játék, nem nagyon volt 2 és fél óra alatt menet egyszer sem, mondjuk az jót jelent, hogy a gyereket eddig végig le tudta kötni. Viszont egy órára elővenni kb lehetetlen, a doboz levételétől számítva minimum 20 perc, mire el lehet kezdeni játszani, akkora van kb minden kipakolva..

Összességében gyereknek komolyabb boardgame-k felé kapudrognak szerintem igen jó, azért veteránabb boardgame-esknek inkább csak érdekességnek vinném be, nem mint a következő nagy őrületet.

Ezzel nem a CDP-t védem, csak állítgatom a perspektívát.

Szomorú, hogy ezt (teljesen érthető okokból) hozzá kell tenni egy érveléshez. Nehogy előkerüljön a neten ultimate 'fanboi' címke, mert akkor aztán vége bármi beszélgetésnek. Aki valaha is dolgozott nem pár hónap alatt lezavarható projecten, tudja, hogy a fejlesztés bizonyos pontjain jogosnak tűnhetnek ilyen/olyan vállalások, amiket időközben meghalad az élet, de ezek nem feltétlenül olyan nagyságrendűek vagy tűnnek 'belülről' fontosnak, amiket fontos ország-világnak kiposztolni. Nekem pont ezért simán hihető, amit a srácok állítanak az interjúban, de nyilván ezt máris le lehet legyinteni egy fanboiozással és maradni a pénzesaktatáskás öltönyösöknél. Nyilván nem azt mondom, hogy aki meg meri említeni, hogy bizony változott az eredeti elképzelések óta a grafika, az hibás akármiben is, de ettől a kialakult flamewar (ez a szó még használható? :D) már megint a szokásos extrém túlreagálásnak tűnik. (Kíváncsi vagyok, hogy ténylegesen van-e olyan ember, aki a két évvel ezelőtti trailer alapján előrendelte a játékot, azóta nem nézett egy trailert se , és ezért nem mondta vissza a játékot, és most meglepődött, hogy már nem úgy néz ki a játék, mint akkor és így már nem is érdekli a játék. Gyanúsan nulla ilyen ember volt. Mellesleg ugyanez volt a Watch Dogsnál is, ott is lehetett tudni bőven preorder canceltime-on belül, hogy csalódni fog, aki másra számít..)

+1, az első rész harcrendszere hardon volt a legjobb eddig.

Most játszom újra az elsőt, ráadásul a már előbb említett overhaul moddal (FCR) és minden sutasága ellenére is százszor inkább a második nekem.

Azért ilyen részletes beszámolókat enged a CD Project 3 héttel a launch előtt, ez is ritka, le a kalappal.

Nem trollkodásból, eltérítésből, csak már nem bírom tovább. :) Tudom, hogy nagyon divatos az utóbbi időkben a Bioware-t ekézni, de engem csak zavar ez a 'hát a Bioware game az fekete/fehér' alapvetés. Ez még a KotORnál csak igaz volt, de ott azért az univerzum adta magát, de a ME és a DA-ek egyáltalán nem voltak ÚGY fekete/fehérek, mint ahogy itt egy lesajnáló félmondat jár nekik. A probléma inkább onnan ered, hogy minmaxolva játszik az ember, és ha már van mondjuk paragon/renegade meter, akkor muszáj az egyiket kimaxolni. Ezért az ember megpróbál úgy dönteni, hogy az általa választott oldalnak megfelelő döntéseket megpróbálja kitalálni (ez azért általában nem nehéz) és aszerint nyomulni. Szerintem egyszerűen emiatt alakult ki, hogy lám, kétféle út van és csókolom. Meggyőződésem, hogy ezek a skálák maguk (meg a hozzájuk rendelt bónuszok) sokkal többet ártanak a játékoknak, mint akármi más. Ha egyszerűen kivennék ezt, és hagynák csak a döntéseket benn, hirtelen mindenkinek más lenne a story (mert ugye a legtöbb döntés TÉNYLEG nem jó és gonosz között van!) és talán nem lenne állandó tréfa tárgya bioware-féle sematikusság. Mindez úgy, hogy magához a storyhoz nem kéne egyáltalán hozzányúlni.

Bár hozzáteszem, az is sokszor probléma, hogy sokan maximálisan a mechanika felől közelítenek egy rpghez (az előbb említett dolog is ebből adódik), ami a bioware-féle stílus komoly hátrányban van. Nekem szerencsém van, mert tudom nem a játékmechanika felől nézni őket, hanem a story/lore/hangulat nálam a minden. (És itt most kitöröltem egy hosszas ME3 fejtegetést, mielőtt totálisan elterelném a topicot :D)

Nyilván ez különleges helyzet, így most könnyű a BD-re mutogatni, hogy de jó lenne, ugye? De az igazság az, hogy kb az első olyan szitu évek óta, amikor páran a morgáson túl esetleg tényleg megfontolnák, hogy túl sok idő lenne letölteni, ezért inkább fizikailag megveszem. Még a 20 gigás letöltéseknél is csak a szokásos morgás volt eddig, komoly alternatívát ott se nyújtott a lemez. Én otthon még a dvd meghajtót se igen használom, mondjuk évente egyszer talán, semmi értelme nem lett volna BDre áttérni, 5k-ért se. (Speciel nekem még most se, a 120-as net majdnem hozza az optikai meghajtó sebességét..)