Manapság ritka az a játék, amelyet megjelenésekor veszek meg, jó PC-s karosszék-gamerként már egy ideje ráálltam a ’jó lesz az egy év múlva 5-10 euróért’ hozzáállásra, és ritka az a játék, mely végül mégis ennek ellenkezőjére késztet. Így volt ez a Tomb Raider-reboottal is, mely évekig csücsült akciós zsákolása után a Steam-fiókomban, mire az új rész PC-s megjelenése körüli hájp végül arra sarkallt, hogy nekifogjak. Ironikus módon pont ez hozta meg végül a kedvet hozzá, hogy nem sokkal a folytatás kijövetele után, teljes áron bezsákoljam azt season pass-ostul.
Azt előre kell egyébként bocsássam, hogy a reboot előtti részekkel nem játszottam, pontosabban a legelső és a negyedik rész demóját próbáltam még anno, de akkoriban nem hagytak mély nyomot, és nem is strapáltam magam, hogy mindenképp játsszak a teljes verziókkal. Ez persze sokak szemében lesz az én Rubiconom, az ősfanok gondolom máris eltartott kisujjal zárják be eme irományt :)
Ami egyszer bevált…
A reboot alapvetően egy kevésbé hardcore, ám sokkal filmszerűbb élményre próbált meg rámenni, melyben a karakterek sokkal kidolgozottabbak, cserébe a platforming és a fejtörők nem voltak annyira hangsúlyosak. Ez persze a keménymagnak nem tetszett, de a kocajátékosoknak jobban megfelelt. A túlzott filmélmény-hajszolásnak persze meglett a negatív hatása, idióta quicktime eventektől hemzsegett a játék, melyek ismételt, akár tucatnyi újraindítása meglehetősen frusztráló volt, talán a játék legnagyobb fekete pontjának számított a szememben. Továbbá voltak hosszas, meneküléses részek, mikor a helyes mozdulatok megtalálása (teszem azt) egy éppen fölgyúló, és egyben összevissza omló romvárosnál szinte biztosan nem sikerült elsőre. Az újrapróbálások itt is garantáltak voltak, és csak frusztráltságot eredményeztek
A játékmenet nem sokat változott a folytatásban, csak apróbb változásokkal kísérleteztek, melyeknek néha nem láttam értelmét. Dicséretes viszont, hogy a fenti dolgokat becsülettel kivasalták a játékmenetből, így a quicktime eventek már a múlté, és a menekülős részeket sem vitték túlzásba, kevesebb van, azok is átláthatóbbak.
Lara ezúttal is négy (plusz egy, a közelharcoknál is használt kiscsákány) fegyverrel mehet neki a támadóinak, melyeket most is a történet előre haladtával szerez meg, ám ezúttal többféle típust lehet adott fegyverkategórián belül megszerezni, melyek különböző tulajdonságokkal bírnak. Így például szerezhető az alap pisztoly mellé olyan, ami kisebbet sebez, de nagyobb a tűzgyorsasága, illetve a tölténytára is. Adott kategórián belül 5-6 típus szedhető össze. A nagyládákból szerezhető alkatrészekből is összerakható egy-egy egzotikusabb fegyver, de lehet immár aranypénzt is gyűjteni a játékban, amit az egyetlen árusnál elköltve vehetünk is. Utóbbinál vannak egyébként hasznos kiegészítők, így pl. a géppuska gránátvetőjét, vagy a kifeszített köteleken való motoros húzódzkodást lehetővé tevő kiegészítőt is nála lehet megvenni.
A fegyverek egyébként ezúttal is fejleszthetők, melynek négy szintje lehet, minden szinten több tulajdonsággal. Érdemes azt is megjegyezni, hogy vannak általános fejlesztések (tehát ami pl. minden pisztoly sebzését megnövelik), de lesznek olyanok, amik csak egy részükre jók (pl. az ötféle pisztoly közül csak kettőnek növelik meg a tárméretét).
Ez a fajta mindenből többet mentalitás egyébként tetten érhető a játékmenet más aspektusain is. Ezúttal többféle alapanyag gyűjthető össze, melyeket különféle alapanyagtárolókra, spéci lőszerekre, a rengeteg fegyverfejlesztésre, vagy akció közben legyártható eszközökre használhatjuk fel. Az átlagos alapanyagok mellett vannak spécik, melyeket leginkább egzotikus állatok levadászásával lehet megszerezni. Ez a felosztás egyébként nem tudom, miért volt jó – én mindenre kiterjedő első végigjátszást toltam, így nem jelentett gondot, hogy legyen mindenféle alapanyagom, a játék végére le is tudtam szinte minden elérhető dolgot gyártani. Talán a jodázóknak (=aki nem törődik semmivel, csak az adott időegység alatt végigjátszható játékok maximalizásával törődik, kedves újkrumpli) okozhat némi fennakadást, hogy épp nem tudnak nagyobb tölténytárakat készíteni, mert nem lőttek leopárdot korábban, és legnehezebb fokozaton kifogynak a lőszerből.
Ugyancsak bővítették az elérhető skillek tárházát. A mennyiség mondjuk talán a minőség rovására is ment, nem olyan hangsúlyos egyik sem igazán (talán a töltények visszaszerzése lootoláskor az egyetlen kivétel), inkább csak ráerősítenek egy-egy spéci játékstílusra. Tehát ha pl. valaki mindenkit csendben, lopakodva akar legyilkolni, akkor rengeteg extra közül választhat, mint pl. hangtalan földet érés, gyilkoláskori autolootolás stb. Vagy akár teljesen közelharci gyilkológép is faragható Larából, habár nem tudom, ennek mi értelme, pláne, hogy a pajzsos ellenfelek ezúttal sokkal ritkábbak, és csak a játék legvégén lesz rákényszerítve az ember, hogy ezt a harcmodort használja.
Újítás egyébként az akció közben legyártható cuccok megjelenése. Ez annyit jelent, a terepen lesz szétszórva alkohol, konzervdobozok stb., melyekből Molotov-koktélokat, füstgránátokat gyárthatunk. Be kell vallanom, ez sem hatott meg igazán, akció közben nem különösebben fogott meg annak lehetősége, hogy ezekkel trükközzek, inkább megpróbáltam kiosztani ugyanannyi idő alatt két fejlövést. A Molotov-koktélok mondjuk a játék elején nem jöttek rosszul, lévén a tüzet gyújtó nyilat ezúttal is csak később kapjuk meg, fáklyánkat pedig fényrudakra cserélték, a felégethető akadályok, vagy a hálóban lengedező ládák megszerzésére viszont ezek is jók.
Apróbb változtatásokról érdemes szót ejteni még, ilyen, hogy a terepen ezúttal lesznek megmászható fák, melyeket értelemszerűen magasan fekvő helyek elérésére használhatunk, illetve hogy Lara kapott pár új trükköt. Ilyen pl. az ostorszerűen használható kötél+kampó, mellyel a megfelelő helyen lehet átlengeni távoli helyekre, de használható platformok szélén való megkapaszkodásra, hogy aztán a kötélen felmászhassunk. De kapott egy ’újralégzőt’ is, mellyen hosszabban lehet víz alatt közlekedni, így addig elérhetetlen helyek nyílnak megközelíthetővé. Van még pár extra misszió is a térképen, melyek végén mindig valami extrához jutunk hozzá, de a Baba Yaga nevű sztori-DLC is egy ilyenen keresztül nyílik meg.
Az egyéb, korábban megszokott dolgok maradtak a régiben, tehát ugyanazokat a dolgokat lehet gyűjtögetni, vannak most is (nem túl nehéz) challenge tombok, stb.
Grafika, hang
A grafika meglehetősen nagyot fejlődött az előző rész óta – változatos, részletes textúrák borítják a helyszíneket, a modellek még formásabbak, és az egyes helyszínek több apró mütyürrel vannak megszórva. Nagyon tetszett a jég megjelenítése, a rajta használt shader miatt öröm volt ránézni. Kedvenc helyszínem pont emiatt egy jégbarlang volt, mely amellett, hogy nagyon jól nézett ki, még egy orral előre egy gleccserbe fagyott portugál hajót is tartalmazott, mint challenge tomb. A magas hó is jópofa lett – nemcsak lassabban halad benne Lara, de a lépések szó szerint felszántják a havat, mély árkokat hagyva benne.
A hajkoronák megjelenítése is jó lett, habár azt hozzá kell tenni, hogy azt még nem sikerült megoldani, hogy ne olyan legyen mindenkinek a frizurája, mintha sárban való fetrengés után is épp egy fodrásztól jött volna ki.
Az animációkra nem lehet ezúttal sem panasz, mocapet használtak mindenre, amire lehetett, így az arcokon felismerhető fintoroktól kezdve az utolsó NPC-ig bezárólag minden a helyén van.
A zenékről különösebben nem lehet mit mondani, barangolás közben nincs (nem is kell), az akciódús részeknél meg átlagos adrenalinpumpáló traktusok szóltak, szóval semmi extra. Hangok terén persze a szinkronszínészek kitettek magukért, remek munkát végeztek. Camilla Luddington természetesen visszatér, mint Lara, és ezúttal is rengeteg nyögéssel, erőlködő hanggal festi alá, hogy amit épp véghez viszünk a játékban, az nem is annyira egyszerű :) Plusz a dialógusokat is a megszokott minőségben tölti meg élettel.
Sztori, verdikt
A történet félig a múltba révedésről szól, hogy vajon Lara apja tényleg öngyilkos lett-e, illetve hogy az általa kutatott Próféta és annak elveszett városa, illetve az ott állítólag megtalálható isteni forrás vajon igazi-e. Persze lesz árulás, évezredes múltra visszatekintő titkos társaság, természetfeletti harcosok, és minden, ami egy ilyen játékba kell, és még stáblista utáni cliffhangert is kapunk. Nem egy világbajnok történet, de a célnak megfelelt.
A Baba Yaga DLC is jó lett, ott egy Gonosz Völgyként emlegetett területre látogathatunk el, és az azt kísértő boszorkány kilétét kell felfednünk.
Végezetül még annyit jegyeznék meg, hogy a játék igen masszívra sikerült, mind technikailag, mind hossz tekintetében. Előbbire tanúbizonyság, hogy egyetlen bugba sem futottam bele, minden flottul működött a játékban. Utóbbira pedig, hogy a minden összeszedhető dolog összegyűjtését megejtő végigjátszásom (zoozásom?) után, a Steam fiókom 43 játékórát mutat.
Mivel a játék végeztével egyértelműen ugyanaz az érzésem van, mint a reboot esetében, azaz hogy ha elérhető lenne egy folytatás, azonnal venném is meg, illetve mert a játékmenet bosszantó részeit a Rise-ra kiküszöbölték, és ahol lehetett több-kevesebb sikerrel még újítani is próbáltak, így a játék részemről a kifejezetten ajánlott kategóriába esik, melyet bátran ajánlok mindenkinek, nem csak az előző rész kedvelőinek.
Értékelés: 8/10
