A továbbiakban átadjuk sandalarnak a szót:
Megvolt az idei első KecskemétCON is (2016.03.11. – 2016.03.15.), jöhet a tl;dr.
Haverral csak 2 éjszakára mentünk szokás szerint, de most már érik egy hosszabb kiruccanás is. Csináltam pár képet is, de nem töltöttem fel sehova, úgyhogy a játékokhoz random képeket dobáltam be a netről.
:: I. (fél) nap ::
Reggel 8-kor indultunk Veszprémből, odaérve kis tescózás és ha jól emlékszem, kb. 11-kor már ültünk is le az első játékhoz.
Viceroy
rwurl=
http://i.imgur.com/UiOmaHv.jpg
Érkezéskor általában kétszemélyes játékkal kezdünk, hiszen nagy valószínűséggel mindenki épp a közepénél tart egy partinak. Elsőnek a Viceroy-t próbáltuk, haver szerezte be Kickstarterről.
Karakter- és törvénykártyákból kell a játék során piramist építeni lehetőleg úgy, hogy a kártyán levő szines ikonok az elhelyezés után illeszkedjenek. A kártyák költsége attól függ, hogy a piramis hanyadik szintjére helyezzük le. Nyilván a leépített kártya bónuszokat ad, ami lehet valamilyen színű erőforrás, extra kártya vagy egyéb pontozást befolyásoló tokenek. Nem is mennék bele jobban, nem tetszett. Az egy dolog, hogy a témát egyáltalán nem adja vissza, de maga a játékmenet sem volt túl izgalmas.
Patchwork
rwurl=
http://www.hitgames.ca/media/product/420/patchwork-mayfair-games-0298770...
Még mindig a kétszemélyes bemelegítés részeként, elővettünk egy Patchworköt. Egyikünk sem játszott vele soha, de még a szabályát sem ismertük és mégis a játék kipakolása után kb. 5 perccel már játszottunk is.
Borzalmasan egyszerű, könnyed és gyors játék, mély döntéseket nem igényel, de azért van lehetőség taktikázni.
A lényeg nagyvonalakban annyi, hogy erőforrásokból (gombok) lehet foltokat vásárolni, amiket utána Tetris-szerűen be kell illeszteni a saját táblára lehetőleg úgy, hogy ne maradjanak ki üres részek, ugyanis azok a végén minusz pontokat érnek.
Minden elemnek a költségén kívül van egy időigénye is. Minél időigényesebb tile-t épít be az ember, annál többet kell előrelépni a körszámláló táblán. Ez azért megfontolandó, mert nem felváltva jönnek a játékosok, hanem mindig az jön, aki a körszámlálón épp hátul áll, tehát előfordulhat, hogy a másik játékos akár többször is jön egymás után.
Aki szeretne egy gyors és egyszerű kétszemélyes játékot, annak melegen ajánlom. Feleséggel/barátnővel vagy gyerekkel (8+) ideális. Ja, és olcsó :D
Last Night on Earth
Ebéd után lettünk 5-en, átnyargaltunk kicsit az ameritrash vonalra. Pár mondatban összefoglalva: ez egy zombis semi-cooperative játék, ahol 1 ember irányítja a zombikat, a többiek pedig megpróbálják elvégezni az aktuális küldetést.
Először a játékosok hajtják végre az akcióikat (tetszőleges sorrendben), ami mozgásból, tárgy-/eseménykártyák kereséséből és harcból áll, majd ezután a zombi játékos jön. Kockadobások alapján új zombikat hozhat fel a térképre, illetve a már fent lévőket mozgathatja akarata szerint, ezen kívül pedig eseménykártyákat játszhat ki, ami a legfontosabb momentuma a zombi fázisnak.
Annyiban kicsit „antitematikus” a játék, hogy itt ugye a zombi játékos miatt „okos” zombikról beszélünk, akik nem pusztán látható/hallható/szagolható ingerek alapján cselekszenek, hanem taktikusan :D.
Mindig is szerettem az ilyen tipusú játékokat, ahol van egy kitüntetett játékos (akár titkos, akár nyílt), aki bizony a többiek ellen dolgozik.
The Gallerist
rwurl=
https://i.ytimg.com/vi/mSLzRrJ1HLI/maxresdefault.jpg
A hétvége legösszetettebb játéka, 1 óra tömény szabálymagyarázattal ültünk neki, a végére már kicsit zúgott a fejem :D. Szerencsére a szabálytanulás és a játék közé beékelődött a vacsora, így volt egy pici idő megemészteni a hallottakat.
Hát igen, ez egy hamisítatlan Vital Lacerda játék – ha valakinek ez mond valamit. Előző játéka, a CO2 sem az egyszerűségéről volt híres, itt meg talán még rátett egy kis lapáttal.
4-en kezdtünk neki, ami egyébként a max játékosszám is. A lényege, hogy mindenki egy galériát igazgat, ahol különböző művészeti cuccokat (festmények, fényképek, szobrok, digital art-ok) lehet kiállítani. Ehhez először fel kell fedezni a művészeket, megvásárolni tőlük a műalkotásokat, bevonzani a látogatókat a saját galériánkba és a lehető legnagyobb haszonnal eladni a műveket. Az árat úgy tudjuk felnyomni, hogy promotáljuk a művészeket, persze ezáltal azok a játékosok is jól járnak, akik szintén beruháztak ugyanannál a művésznél más műtárgyra. A játékot pénzre játszuk, értelemszerűen az nyer, aki a legvégén a legtöbb bevételt érte el.
Érdekessége, hogy meglehetősen sok dologra kell figyelni a játék során, mégsem érzi az ember, hogy nehéz dönteni. Alapvetően elég kevés akció közül lehet választani és a komplexitása ellenére viszonylag gyorsan át lehet látni a játékot. 3,5 óráig tartott a játék, 3. lettem a 4-ből, de mindenkinek 140 körüli pontszáma volt a végére, tehát közel volt a teljes mezőny.
Erőnk már nem volt utána másra, mentünk aludni.
:: II. (teljes) nap ::
Zombicide - Black Plague
rwurl=
https://ksr-ugc.imgix.net/projects/1886569/photo-original.png?v=14328222...
A napot reggeli után fél 10 körül, egy másik zombis cooperative játékkal kezdtük. A Zombicide original verziójával játszottam 1,5-2 éve, nem volt rossz, de annyira jónak sem tartottam. Sok dolog zavart a szabályrendszerben, kíváncsi voltam, hogy a fantasy verziója mennyiben lett más, de csalódnom kellett. 1-2 idegesítő részt kijavítottak, meg történt pár apró improvement, de gyakorlatban nekem ez egy sima Zombicide volt fantasy settinggel és nem több. Egy olyan küldetést játszottunk, ahol össze kell gyűjteni x mennyiségű kaját és le kell jutni egy vaultba, ami a játékoskör végére zombimentes. Első nekifutásra beletört a bicskánk, rögtön játszottunk még egyet, ami meg borzalmasan könnyűre, és emiatt unalmasra sikerült. Idegesít a játékban, hogy akár 1 épületben fel lehet húzni a teljes tárgypaklit. Idegesít, hogy gyakorlatilag a távolsági fegyverek sokkal hatékonyabban
használhatóak, mint a közelharciak. Az eredeti Zombicide-ban, ha egy szomszédos mezőre lőttél ahol volt játékos is, akkor automatikusan őt találtad el. Itt annyiban jobb a helyzet, hogy csak sikertelen dobás esetén történik meg ez, de még így is bosszantó. Azért mindenképpen megérne még 1-2 próbát, de lehetőleg más küldetéssel.
Ora et Labora
rwurl=
http://cdn.shopify.com/s/files/1/0274/9631/products/Untitled_62f8c863-20...
Uwe Rosenberg-féle (Agricola, Caverna, Le Havre stb.) erőforrás management játék. Zanzásítva: akciókkal különböző nyersanyagokra teszünk szert, ezekből kész termékeket készítünk épületek használásával, és a végén VP-re konvertáljuk. Ez ugye elég sok economy játékra ráhúzható sablon, a lényeg nyilván a részletekben van. Az egyik ilyen a körszámláló tárcsa, mely egyben azt is jelöli, hogy melyik alapanyagból épp mennyi áll rendelkezésre a tárcsa mutatója mögé rakott tokenekkel. Minél régebb óta van bent a nyersanyag, annál több vehető ki belőle
Az ilyen játékokat akkor szeretem, ha nem túl „szorosak”. Ez nálam azt jelenti, hogy nincs minden kicentizve, nem érzi úgy az ember, hogy folyamatosan optimális döntést kell hoznia, hogy játékban maradjon. Máshogy fogalmazva: frusztrál az olyan játék, ahol úgy érzem, hogy sok rossz döntés között kell megtalálnom a jót, vagy a legkevésbé rosszat. Szerencsére ez a játék nem ilyen. Sok lehetőség van, ami jó. Nyilván itt is törekedni kell a legjobb megtalálására, de inkább legyen olyan a játék, hogy több jó döntés közül kell egyet választani.
Első lettem annak ellenére, hogy az ilyen tipusú játékokban általában az utolsók között szoktam végezni. Ennek valahogy mindig az az oka, hogy túl korán kezdek el „hajrázni”. Nem építem ki eléggé az economy engine-t, túl hamar kezdek el rámenni a nyers VP-re, és a játék végére ez kifullad. Itt tudatosan próbáltam ezzel szembe menni és meg is lett az eredménye.
Ja, egyébként egy kolostort kell fejleszteni a játékban különböző épületekkel és a főépület kiegészítéseivel.
Elysium
rwurl=
http://ecx.images-amazon.com/images/I/A1ZRfxKyE4L._SL1500_.jpg
Frankó set collection kártyajáték, görög mitológia témával. A kártyák különböző mitológiai hősöket, tárgyakat és isteni erőket reprezentálnak, a játékosok maguk pedig félistenek, akik a kártyákkal a saját legendáikat írják meg úgy, hogy a beszerzett kártyákat az elysiumba „viszi"”. Vagy valami ilyesmi :D.
A kártyák egy csomó bónuszt adnak egészen addig, amíg a táblánk aktív részén helyezkednek el, de amint eltettük őket az elysiumba, a hatásuk megszűnik, cserébe a végén érnek majd nekünk victory pontokat.
A játék gyönyörű, a kártyákon pedig kevés a szöveg, leginkább piktogrammokkal jelzik a képességeiket.
Castles of Mad King Ludwig
Erről már írtam régebben, most nem térek ki rá. Ez anno annyira bejött, hogy meg is vettem. Szerencsére casual gamerekkel is tök jól játszható játék. Nálam ez fontos szempont, mert a gamer társaságomat gyakorlatilag 1 srác látja el folyamatosan játékokkal, így én inkább a lazább játékokra rendezkedtem be.
Splendor
rwurl=
http://s1.ibtimes.com/sites/www.ibtimes.com/files/2015/06/30/splendor-fr...
Este már csak erre volt agykapacitás. Gyorsan megtanulható kártyajáték. Drágakövekből lapokat kell vásárolni, amik szintén termelnek drágaköveket, így a későbbi kártyák árához már a korábban megvett kártyák is hozzájárulnak. Az olcsóbb kártyák a játék végén értéktelenek, a drágábbak viszont már pontot érnek (1-3). Aki először összegyűjt 15 pontot, az nyer. Brilliáns játék, szintén ajánlott aki egyszerű és gyorsan megtanulható játékot keres.
Éjfél elmúlt, alvás...
:: III. (fél) nap ::
Modern Art
rwurl=
http://g01.a.alicdn.com/kf/HTB1qMZKHFXXXXXcXpXXq6xXFXXXw/Modern-font-b-A...
Be akartak még előző este szervezni erre a játékra, de már nem volt rá energia, reggel viszont pótoltuk. Fun tekintetében talán a legjobb játék volt. Szeretem a játékokban az aukciós mechanikát, ebben a játékban pedig kb. az összes létező aukciós módszer előfordul. Festményeket kell egymásnak eladni, illetve egymástól megvenni, és az nyer, aki a 4. kör végén a legtöbb pénzt csinálta. A megvett képek a játékos elé kerülnek az asztalra és a kör végén lehet pénzzé tenni, utána viszont kikerülnek a játékból.
Aukciók tipusai:
- Szabad aukció: bekiabálás alapú, mennek a licitek játékos sorrendtől függetlenül. Jó móka.
- Fix áras aukció: Az eladó mond egy fix összeget és játékossorrendben mindenki válaszol, hogy passzolja, vagy megveszi. Amint valaki azt mondja, hogy oké elviszi, akkor le is zárul azonnal az aukció.
- Egy körös aukció: Játékos sorrendben megyünk egy kört. A következő játékos vagy fölé igér az előzőnek, vagy passzol. A sort az eladó zárja, megveheti akár a saját képét is természetesen.
- Titkos aukció: Paraván mögött kiszámolják a játékosok a markukba, hogy mennyit szánnak a képre és utána egyszerre mindenki megmutatja
- Dupla aukció: két kártyát is árverésre lehet bocsátani. Ennek a részleteibe nem mennék most bele, mert picit összetettebb.
A játékban 5 festő képei játszanak, ezeket a kártya szine határozza meg, az aukció tipusát pedig a sarkokban lévő ikon. Egy körnek akkor van vége, ha az egyik festőnek már lent van az asztalon 4 képe és a soron következő játékos bemutat egy ötödiket és eldobja azt. Ilyenkor jön a bevétel fázis, amikor a bankból lehet pénzt kapni a képekért. Azok a képek érik a legtöbbet, amelyikből a legtöbb van lent az asztalon. Érdekessége, hogy ez kumulálódik a következő körökben is. Tehát ha teszem azt a barna színű kártyából volt lent a legtöbb az első körben és a másodikban is, akkor az értéke megduplázódik.
Kezdetben nagyon nehéz volt felmérni, hogy mennyiért éri meg egy képet megvenni (illetve az eladónak eladnia), mert nagyon nem lehetett látni, hogy melyik kép mennyit fog majd érni a bevétel fázisban, de a játék közepére egész jól belejöttünk. Figyelni kell, hogy ki melyik színt tolja jobban, melyik kártyát érdemes későbbre tartogatni és melyiket érdemes viszonylag gyorsan kiszórni.
Sajnos ahogy néztem, nem kapható már a játék, mert elég régi, pedig ez akár nem-gamer társasággal is egész jól játszható pár sör mellett.
Lords of Waterdeep
rwurl=
http://ecx.images-amazon.com/images/I/81tVInsxubL._SL1200_.jpg
Sima worker placement játék D&D tematikával, amiből kb. SEMMI nem jön át :D, ettől függetlenül nagyon jó kis cucc. Gyönyörű tábla, még szebb kártyák amiken még flavor text is van, de a játék alatt kb. csak azt nézi az ember, hogy milyen szinű fakockákat akar gyűjteni. Alapvetően arról szól, hogy küldetéseket kell megoldani, amikért VP-t és egyéb dolgokat (pl. pénz) lehet kapni. A küldetésekhez sereget kell toborozni, ami állhat varázslókból, tolvajokból, papokból és harcosokból. Ezeket reprezentálják a különböző színű fakockák. A játék kezdetén fix számú akcióhely van, ahova el lehet helyezni a 'munkásokat', de ezek bővíthetőek épületek építésével.
Ha valaki megépít egy épületet, akkor létrehoz egy új akcióhelyet adott tulajdonsággal. Ez annyiból jó, hogy ha valaki munkást helyez egy ilyen mezőre, akkor az épület építője szintén kap valami tápot.
Példa 1-2 akciómezőre:
- kapsz 1 varázslót (lila kocka)
- kapsz 2 harcost (narancssárga kocka)
- kapsz 2 aranyat és választhatsz a 4 aktív küldetés közül egyet
- kapsz 4 aranyat
- és még sok más...
A worker placement mechanizmus meg van kicsit bolondítva ún. intrikakártyákkal, melyeket szintén csak adott akciómezőn lehet kijátszani, viszont közvetlen lehet velük tápot kapni, vagy akár másik játékost akadályozni.
Nekem nagyon tetszett, bár azt azért sajnálom, hogy a téma nem jött át jobban. Scoundrels of Skullport kieggel játszottuk, ami érzésem szerint elég sokat adott hozzá az alap játékhoz. A lényege, hogy 2 extra akciómező táblát hozott a játékba, melyeken az alap táblán található mezők mondhatni táposabb változatai találhatóak, viszont ezen mező k választása esetén a játékos kap egy koponyatokent is, amik a játék végén minusz pontot érnek.
Ezektől természetesen meg lehet szabadulni a játék során (de nem egyszerű), szóval mérlegelni kell, hogy mikor mennyire éri meg ezen akciók közül választani. Minél több koponya kerül ki a központi poolból, annál nagyobb lesz a játék végén a negatív értéke.
Ez volt az uccsó játék, következett az ebéd, utána pedig indultunk haza. Köv KecskemétCON októberben...
