Nyílt világú lesz a Frozen Synapse 2

Egy JA szeru strategia siman johet, de ez szornyen nez ki (grafikailag). Mar az elso reszet is hanyagoltam ez miatt, olyan mint valami 2 nap alatt osszedobott webes jatek.

JA2 pl majd 20 eve jott ki es igenyesebben van osszerakva.

Pedig a JA2 kapta az ívet azért, mert nem ült fel a 3D-s vonatra.

A kevesbe figyelmes emberektol, akik nem gondoltak at par dolgot.

Egy igenyes pixelgrafika teljesen jol idotallo es jol kinezo volt mar abbol az idobol is.

A 3D manapsag mar egesz turhetoen nez ki, de meg meg mindig fejlodik (es csomo van hatra neki), viszont 20 eve legtobb cucc egyenesen szornyen kinezo es baltaval faragott volt, meg AAA szinten is, foleg a pixelgrafika reszletessegehez merten.

Legnagyobb baj (volt) a 3D-vel hogy brutalis szamitas kapacitas es kezimunkazo ido kell mig reszletesre hoz ki valamit az ember belole, igy aki szereti a reszletesseget, az sokszor fintorgott a kezdetlegesebb 3Ds kinezeteken.

Az Early Access híre sajnos nem túl pozitív előjel, már ha a Frozen Cortexből indulunk ki. A kampányuk alatt fel-felnéztem, de kommunikáció terén a Synapse időszakából ismerős közömbösség volt jellemző, ahogy az updatek is a visszajelzésektől nagyrészt független, nem túl nagy frekventitással érkeztek.

Mindezzel nem is lenne gond, ha az ajtón kituszkolást követően támogatták volna a játékot, ami a mai napig erősen félkész benyomást kelt, illetőleg hemzseg a bogaraktól. Ezektől eltekintve viszont a legnagyobb kudarcot az jelenti, hogy a Frozen Synapse formulát sikertelenül applikálták a Cortexre. Emlékszem, hogy kitűzött céljaik között szerepelt a komplexitás csökkentése - mivel a Synapse-ben egy-egy kör simán ki tudott tenni akár egy órát is -, amit részben sikerült elérniük a Cortexben, hiszen a komplexitás csökkenésével nem kellett minden körben olyan alapossággal beprogramoznunk az egységeinket. Viszont ez sajnos a játék stratégiai mélységének rovására ment, hiszen kizárólag mozgásra korlátozva a helyzetek zöme inkább fejben dőlt el, mintsem a stratégiai opciók minél nagyobb lefedésében. Ennek hatására statokat kaptak az egységek, ami nem csak borzasztóan voltak lekommunikálva - például külön gombokat kellett nyomva tartani ahhoz, hogy lássuk a távolság alapú módosítókat -, hanem szinte lehetetlen volt velük tervezni.

Az egyszerű számolás végett több játék a dobókockás rendszerek egyszerűségéhez hasonló módszereket szokott felvonultatni, legyen szó bekockázott pályákról, vagy abszolutokban operáló fedezékrendszerrel. A Frozen Synapse-ben az abszolutokat - és egyben a célt is - az egységek halála jelentette, míg egy teljes kör állt a játékos rendelkezésére, hogy a különböző lehetőségeket kipróbálja. Tiszta sor, ahogy az egységek közötti különbségekre is egyből fény derült. A Frozen Cortexben viszont feldarabolták a köröket, hiszen mindig megállt a játék, amint elhagyta a labda a játékos kezét, legyen szó passzról, hosszú passzról vagy a labda elvesztéséről. Tehát a kör részének hossza a játék alakulásától függően változott, amiért kevésbé lehetett előretervezni. És itt jönnek képbe a jokerként funkcionáló statok, hiszen csak nagyjából lehet megtippelni, hogy mekkora területet fog pontosan lefedni az új pozíciójában az egység. Amire rájön, hogy az egységek ki tudják egymást ütni, de ez függ attól, 1) hogy éppen ki van mozgásban 2) a mozgó illetve álló pozícióban lévő stattól 3) és leütés esetén, hogy mennyi ideig K.O.-zod az egységet, amit szintén a két egység két különböző statja ad ki. Ezutóbbit szinte lehetetlen mérni, így volt hogy egy hosszú passznál leütöttem a gólvonal felé tartó ellenfelet, de mivel a statok neki kedveztek, így szinte egyből felpattant és rohant át a betonbiztosnak vélt védelmemen. Magyarul, a Frozen Cortex szabályai által lefektetett bizonytalanság teljesen szembe megy a tervezés módjával és játék cáljával, azaz hogy limitált körök száma alatt minél több pontot szerezzünk.

Talán így érthetőbb, hogy miért állok szkeptikusan bármilyen balanszot érintő lépés kapcsán, főleg ha a campelés elleni egyetlen módszert (a gránátos és rakétavetős egységektől eltekintve) negatívnak írják le.

“There was a specific ploy in multiplayer called the distraction ploy that I’m not a particular fan of, we’re getting rid of that.”

.

The distraction ploy allows you to defeat a single enemy in a better position by using one of your troops as, well, a distraction. Move the first unit into the open for a second, then back into cover while moving the second unit out. The enemy wastes a precious instant targeting the first unit and is unable to refocus on the second until it’s too late. The designers dislike it both for being against the principles of the game, and for being fiddly to pull off. It works, but it’s no fun.

A single player kampány pedig borítékolható, hogy meg sem fogja közelíteni a Jagged Alliance grandiózusságát. Ebből a budgetből semmiképp. Mondjuk nálam a Frozen Synapse küldetése teljes érdektelenségbe fulladt, mivel nem volt túl nagy teljesítmény legyűrni a gyengus AI-t, multiplayer után pláne nem. A Frozen Cortex egyszemélyes küldetése meg említést sem érdemel, annyira átgondolatlan állapotban lett utólag hozzáadva.

Ezt a frakciós, akármelyik buildinget megtámadhatjuk elképzelést már az XCOM Apocalypse is pedzegette.