Érdekes, hogy ezek szerint (?) a Steam Machine-t ennyire komolyan veszik, a Steam-képes nextgen Xboxot meg nem. Persze a Steam Machine-nek kellene előbb jönnie jóval, az lehet egyelőre fenyegetés. Mindenesetre a Steam Deck is valahol niché, a Steam Machine pedig az elszállt hardverárak miatt bajban van.
Mondjuk, ez az évi egy értelmezhető játék tempó nem valami komoly fegyvertény, lassan Half-Life gyakrabban jön.
Schreier közben írt egy nem véleménycikket is a témában, szóval ha nem is hivatalos, ez már valami. Ő nem említi a Steam Machine-t, mint okot, az Xboxot igen. Ez is az MS hibája :)
Hááát, végső soron hasonlóra készülnek: olyan konzolszerű gépekre, amiket (ha jól tippelnek a források) akkor:
- gyárthatnak majd third party cégek, emiatt elérhető lesz mindenféle teljesítmény- és árszinten
- és végső soron mindkettőn menni fog a Steam.
Szerintem az ultimate ellenfél a Sony számára ebbern az értelemben a Steam, ami különböző hardvereken, de kitör a hagyományos asztali gamer PC-k keretéből.
De ez az, hogy nem ellenfél a Steam, mert a Steam tökre más üzletpolitikára épül és egyébként nyilvánvalóan jóval sikeresebb, mint a szaros Playstation. :D Szerintem itt alapvetően az a baj, hogy a Playstation mögött mindig volt egy mítosz, főleg az exkluzívok esetében elég durván tartotta magát az a gondolat, hogy itt valami kivételes minőség kerül az asztalra és valójában a PS-nél 5x drágább csúcspécék előtt ülő gémerek is csak vágyakozzák a Last of Ust.
Ehhez képest a Sony PC portokkal együtt beköszöntött a rögvalóság: az, hogy ezeknek a játékoknak exkluzivitás nélkül a piacról kéne megélniük és az már nem nagyon ment nekik. A brandnek nem jó az, hogy látod Steamen a felhasználói értékelések számát meg a hozzávetőleges eladások alapján azt, hogy meztelen a király és egy Resident Evil Requiemnek 4 nap alatt lesz ugyanannyi vásárlója, mint a God of War Ragnaroknak másfél év alatt.
Ami viszont ennél is fontosabb, hogy a Sony-féle sztori orientált third person játék meg van kopva, mint játékdesign és üzletileg is egyre nehezebben éri meg. Nagyon drága előállítani, nagyon sokáig tart fejleszteni a bika grafika miatt, plusz a látvány mögött elveszik a játékmenet, miközben lehetetlenné vált a tech demo szintű grafikai ugrás is. Persze ezt a Sony is tudja, ezért építik le látványosan ezt a szegmenst a live service érdekében, de sokkal célszerűbb úgy eladni azt, hogy nincsenek exkluzívok, hogy úgy csinálsz, mintha csak PC-re nem jönne több. :D
Istenem, lehet, hogy nem játszhatok a Sons of Spartával meg a Naughty Dog Akira-nyúlás szarával? :D Hogy fogja túlélni ezt a Steam??? Persze a gúnyolódásmentes kérdés úgy hangozna, hogy hogyan fogja túlélni ezt a Sony, hiszen PC-s eladások nélkül az évi egy játék is veszteséget termel.
Ha már Highguard, én el vagyok képedve teljesen azon, hogy úgy lett belengetve az a játék, mint valami indie csoda, közben meg nemcsak századik tökugyanolyan f2p bullshit lövölde, de még az is kiderült, hogy a project mögött a Tencent volt az eddig meg nem nevezett befektető. :D
Konkrétan az történt elvileg, hogy a Tencent a kezdeti hasalás után kihátrált és ennyi volt a fejlesztőstúdiónak meg a játéknak is, mindezt úgy, hogy a kezdeti concurrent player count valami 90 000 volt. Ez fogadtatásról függetlenül kurva jó egy tök ismeretlen IP-től, itt viszont édeskevés volt, ami már önmagában bizonyítja, hogy nulla perspektíva volt a játékban, mögötte meg zéró valós tőke.
Egyedül azzal nem értek _teljesen_ egyet hogy egyébként ne lennének nagyon minőségiek a Sony játékai. Sokszor van bennük valami olyan fineszesség, amit ritkán látni máshol. Még játékmenetben is látható érdemi fejlődés például a TLoU1 és 2 között, bár kétségtelen, hogy attól még hogy több ponton a lineáris helyett amolyan wide-lineárisba ment át, végső soron ugyanaz a TPS akció.
A produkciós színvonal nyilván megvan, és bár nem az a fókusz egy jó ideje a Naughty Dognál, kompetens játékmenet, AI és fizika megvan a sok langyos lábvízhez képest (az első Last of Us esetében nyilván a remake sokat javít az AI-on és máson is), meg funkcionáló(bb) tükrök.
Ezzel együtt szerintem óriási túlértékeltségük. Igazán jó játékmenetet vagy forradalmi megoldásokat nem náluk keresek, a sztorijaikat egy kor és alapműveltség fölött nem tudom körberajongani, pedig a mechanikákat túlságosan is alárendelik.
A HZD esetében pedig az unalmasan előadott törzsi farokcibálás (kb. egy rajongót nem ismerek, akit az élrdekelt volna), a nevetségesen Mary Sue Aloy, aki a háttértörténetével együtt teljesen életszerűtlenné válik, a logkátlan új világ (a robotdínós kőkorban minden tökös harcos és katonai vezető nő - woke-ság a kérdés, ez mélyszánalom mint világépítés), az antireaktív világ (az NPC-k arra se reagálnak, ha a fejükre ugrik egy gépraptor, fitika alig létezik) stb. mint annyira fasza, hogy ha ez az igényesség, akkor én kicseszettül szeretnék igénytelen lenni.
A GoW-ot még nem tudom, de ha az a játékiparbaszó jellemfejlődés, hogy Kratosz öregebb, máshol van, van egy fia, és már nem akar mindnekit psziochopata állatként kibelezni (még BOYT sem!), ahogy mindezt már készen kapjuk a játék elején, akkor ez az évezred átverése.
A HZD-t nem is bírtam tovább 2-3 óránál. Mondjuk eleve nem vagyok az ilyen Ubisoft-koppintás jellegű openworld játékok rajongója. A GoW pedig szerintem vertical slice szintjén biztosan egy érdekes játéknak tűnhetett, de maga a játékmenet ott sem áll ki egy ilyen (viszonylag) hosszú játékidőt szerintem.
Nem emlékszem, mennyire volt ez annak idején játékiparbaszó jellemfejlődésnek előadva, nekem talán még ezzel volt a legkevesebb bajom. Megnéztem a werkfilmet a játékról, ahol a Cory Barlog arról mesél, hogy akkor született meg a kisfia, és ez az egész élmény annyira átformálta a világlátását, hogy ezt bele akarta önteni a játékba. Nincs ezzel gond, bár lehet nem God of War-játékot kellett volna akkor csinálnia.
A másik, hogy magamon látom, mennyire változott az ízlésem az évek alatt. A Sony játékait a mai huszonéves fejem valószínűleg ugyanúgy tudná értékelni, mert akkor lenyűgözött a technika (grafika) meg a blockbuster sztori és megvalósítás. Kicsit olyan ez, mint a Star Wars prequel trilógia. Mivel én azt még bőven gyerekfejjel láttam, nekem marhára tetszett, és azóta is az alapélményem, hogy nekem azok a filmek tetszenek. De aki már jócskán felnőtt fejjel látta, totál meg tudom érteni, miért elutasító.
Ma már ott tartok, hogy annyira a játékmenet érdekel, hogy idegbajt kapok, ha egy játék kezdetekor nem kapom meg az irányítást azonnal és nem kezdhetek el kaszabolni vagy lőni. Meg akkor is agybajt kapok, ha menet közben elveszi tőlem az irányítást hogy sztorit meséljen. Régen ezeket a részeket lenyűgözve néztem. Ma a halálom.
Talán ezért volt az elmúlt pár évben a Doom Eternal az egyetlen játék, amit kiegészítőstül ától cettig végigtoltam, és nem ment el tőle kedvem már az elején, vagy menet közben nagyon gyorsan.
A család egyébként a legelső GoW óta fontos téma Kratosz eredettörténetében, csak nem így feküdtek rá. Valahol érthető az irány, lehet, hogy a végére meg is tetszik, de egyelőre kétlem, hogy kedvenc lesz.
Ma már ott tartok, hogy annyira a játékmenet érdekel, hogy idegbajt kapok, ha egy játék kezdetekor nem kapom meg az irányítást azonnal és nem kezdhetek el kaszabolni vagy lőni. Meg akkor is agybajt kapok, ha menet közben elveszi tőlem az irányítást hogy sztorit meséljen. Régen ezeket a részeket lenyűgözve néztem. Ma a halálom.
Ezzel ugyanígy vagyok, de azt hozzátenném, hogy nem csak én voltam más, hanem a játékok és az átvezetők is. Például egy Blizzard-féle RTS kampányát nem akasztották szana-széjjel átvezetők, legfeljebb rövid diskurzusok voltak a szokott grafikával és nézetből, jellemzően a pályák végén, de az igazi átvezető a megnyert pálya utáni jutalom hangulatbomba volt. Ez inkább ünnep volt egy-egy sikeres hadművelet után, nem pedig a kontrollert tépte ki az ember kezéből a játék lépten-nyomon. Ráadásul annak idején lehetett nyálat csorgatni a stilizáltabb, standard grafika utáni látványra. Az FF7 jobban hasonlított a maiakra, de azt pedig pont nem akkor játszottam, jó kérdés, hogyan vette volna be a gyomrom.
Nem emlékszem, mennyire volt ez annak idején játékiparbaszó jellemfejlődésnek előadva, nekem talán még ezzel volt a legkevesebb bajom. Megnéztem a werkfilmet a játékról, ahol a Cory Barlog arról mesél, hogy akkor született meg a kisfia, és ez az egész élmény annyira átformálta a világlátását, hogy ezt bele akarta önteni a játékba. Nincs ezzel gond, bár lehet nem God of War-játékot kellett volna akkor csinálnia.
Bingó, de egyébként nekem még csak nem is ezzel van a bajom, hanem azzal, hogy tényleg az igazán izgalmas rész hiányzik a jellemfejlődésből, vagyis az a GoW 3 és 2018 közötti idő, amikor Kratosba visszatér a humánum és újból családot alapít. :D
És erre szokták azt mondani a megvezetett emberek, hogy de hát tök mindegy, mert a régi játékoknak úgyis szar történetük volt, ami semmilyen szempontból sem igaz, sőt, simán verték a két modern epizódot sztoriban is. Csak nem az volt a fókuszban a játékmenet helyett, az írók nem szopták le magukat minden párbeszéd után, hanem abból a kevés térből dolgoztak nagyon effektíven és mélyen, amit a spectacle fighter keretek megengedtek.
Oldalakat lehetne írni arról, hogy a valóban zseniális első God of War szériában Kratos mennyire jól kidolgozott karakter és hogy legalább a 3 mainline játék mennyire koherensen kezeli az antihősből fokozatosan főgonosszá váló főhősét. Ettől megkímélném a fórumot, de pl. a GoW 3 befejezése kb. tökéletes: Kratos leszúrja magát, távozik a testéből a remény, Athena otthagyja elvérezni, aztán a stáblista utáni jelenetben Kratos helyett már csak egy vérfoltot látsz, ami elvezet a közeli szakadék széléig. Nincs a szádba rágva, hogy mi történt, de elég egyértelmű a visszautalás az első játék elejére, ahol Kratos áll egy szakadék szélén, elmondja, hogy "the gods of Olympus have abandoned me, now there is NO HOPE" és leveti magát. Értsd: megölte az isteneket, már senki sem tudja elvenni a rossz emlékeket, csak az öngyilkosság hozhat megnyugvást.
A modern széria ezt úgy értelmezni át, hogy "há' de nem volt ott a teste há' életbe maradt há' átuszta az óceánt és kikötött az északi mitológiában GÁDOFVÓRMEGINT." Tényleg kurva nagy előrelépés baszd meg. És egyébként én leszarom, hogy Cory Barlognak hány gyereke van, tényleg kurvára nem érdekel és irritál, ha erre a bulvárra húznak fel egy dokufilmet a játék helyett.
Ma már ott tartok, hogy annyira a játékmenet érdekel, hogy idegbajt kapok, ha egy játék kezdetekor nem kapom meg az irányítást azonnal és nem kezdhetek el kaszabolni vagy lőni. Meg akkor is agybajt kapok, ha menet közben elveszi tőlem az irányítást hogy sztorit meséljen. Régen ezeket a részeket lenyűgözve néztem. Ma a halálom.
Ma sem lenne a halálod, ha a GoW 2018-ban nem lenne borzalmas a pacing. :D Ott nemcsak az a probléma, hogy túl sokat van megakasztva a játék sztorizós részekkel, pl. a kezdés is gáz a favágással meg a sétálgatással. Ahhoz képest az első rész odarakta eléd a hajós pályát, hagyta, hogy játssz és csak az athéni kikötőben kezdi el kifejteni a cselekményét. Nem úgy áll hozzá, hogy téged ez érdekel és gyönyörködni akarsz a dramaturgiában, hanem egy baszott jó pályával meggyőz arról, hogy téged ez érdekel.
Highguard hivatalosan is off. Érdekesek ezek a szépreményű gaas játékok, ezért is leszek nagyon kíváncsi a Marathonra.
Más:
a Steam Machine lehet az egyik oka, hogy a Sony a PC-s portokról visszaáll konzolexkluzívokra.
https://www.techpowerup.com/347019/steam-machine-may-be-to-blame-for-pla...
Chief Exorcist
Azért elég keményen kretén dolog lenne a Steam Machine-re fogni a dolgot.🤣
Érdekes, hogy ezek szerint (?) a Steam Machine-t ennyire komolyan veszik, a Steam-képes nextgen Xboxot meg nem. Persze a Steam Machine-nek kellene előbb jönnie jóval, az lehet egyelőre fenyegetés. Mindenesetre a Steam Deck is valahol niché, a Steam Machine pedig az elszállt hardverárak miatt bajban van.
Mondjuk, ez az évi egy értelmezhető játék tempó nem valami komoly fegyvertény, lassan Half-Life gyakrabban jön.
Sors bona, nihil aliud.
Schreier közben írt egy nem véleménycikket is a témában, szóval ha nem is hivatalos, ez már valami. Ő nem említi a Steam Machine-t, mint okot, az Xboxot igen. Ez is az MS hibája :)
Sors bona, nihil aliud.
Hááát, végső soron hasonlóra készülnek: olyan konzolszerű gépekre, amiket (ha jól tippelnek a források) akkor:
- gyárthatnak majd third party cégek, emiatt elérhető lesz mindenféle teljesítmény- és árszinten
- és végső soron mindkettőn menni fog a Steam.
Szerintem az ultimate ellenfél a Sony számára ebbern az értelemben a Steam, ami különböző hardvereken, de kitör a hagyományos asztali gamer PC-k keretéből.
Chief Exorcist
De ez az, hogy nem ellenfél a Steam, mert a Steam tökre más üzletpolitikára épül és egyébként nyilvánvalóan jóval sikeresebb, mint a szaros Playstation. :D Szerintem itt alapvetően az a baj, hogy a Playstation mögött mindig volt egy mítosz, főleg az exkluzívok esetében elég durván tartotta magát az a gondolat, hogy itt valami kivételes minőség kerül az asztalra és valójában a PS-nél 5x drágább csúcspécék előtt ülő gémerek is csak vágyakozzák a Last of Ust.
Ehhez képest a Sony PC portokkal együtt beköszöntött a rögvalóság: az, hogy ezeknek a játékoknak exkluzivitás nélkül a piacról kéne megélniük és az már nem nagyon ment nekik. A brandnek nem jó az, hogy látod Steamen a felhasználói értékelések számát meg a hozzávetőleges eladások alapján azt, hogy meztelen a király és egy Resident Evil Requiemnek 4 nap alatt lesz ugyanannyi vásárlója, mint a God of War Ragnaroknak másfél év alatt.
Ami viszont ennél is fontosabb, hogy a Sony-féle sztori orientált third person játék meg van kopva, mint játékdesign és üzletileg is egyre nehezebben éri meg. Nagyon drága előállítani, nagyon sokáig tart fejleszteni a bika grafika miatt, plusz a látvány mögött elveszik a játékmenet, miközben lehetetlenné vált a tech demo szintű grafikai ugrás is. Persze ezt a Sony is tudja, ezért építik le látványosan ezt a szegmenst a live service érdekében, de sokkal célszerűbb úgy eladni azt, hogy nincsenek exkluzívok, hogy úgy csinálsz, mintha csak PC-re nem jönne több. :D
Istenem, lehet, hogy nem játszhatok a Sons of Spartával meg a Naughty Dog Akira-nyúlás szarával? :D Hogy fogja túlélni ezt a Steam??? Persze a gúnyolódásmentes kérdés úgy hangozna, hogy hogyan fogja túlélni ezt a Sony, hiszen PC-s eladások nélkül az évi egy játék is veszteséget termel.
Ha már Highguard, én el vagyok képedve teljesen azon, hogy úgy lett belengetve az a játék, mint valami indie csoda, közben meg nemcsak századik tökugyanolyan f2p bullshit lövölde, de még az is kiderült, hogy a project mögött a Tencent volt az eddig meg nem nevezett befektető. :D
Konkrétan az történt elvileg, hogy a Tencent a kezdeti hasalás után kihátrált és ennyi volt a fejlesztőstúdiónak meg a játéknak is, mindezt úgy, hogy a kezdeti concurrent player count valami 90 000 volt. Ez fogadtatásról függetlenül kurva jó egy tök ismeretlen IP-től, itt viszont édeskevés volt, ami már önmagában bizonyítja, hogy nulla perspektíva volt a játékban, mögötte meg zéró valós tőke.
Ismét egy nagyon pontos diagnózis.
Egyedül azzal nem értek _teljesen_ egyet hogy egyébként ne lennének nagyon minőségiek a Sony játékai. Sokszor van bennük valami olyan fineszesség, amit ritkán látni máshol. Még játékmenetben is látható érdemi fejlődés például a TLoU1 és 2 között, bár kétségtelen, hogy attól még hogy több ponton a lineáris helyett amolyan wide-lineárisba ment át, végső soron ugyanaz a TPS akció.
Chief Exorcist
A produkciós színvonal nyilván megvan, és bár nem az a fókusz egy jó ideje a Naughty Dognál, kompetens játékmenet, AI és fizika megvan a sok langyos lábvízhez képest (az első Last of Us esetében nyilván a remake sokat javít az AI-on és máson is), meg funkcionáló(bb) tükrök.
Ezzel együtt szerintem óriási túlértékeltségük. Igazán jó játékmenetet vagy forradalmi megoldásokat nem náluk keresek, a sztorijaikat egy kor és alapműveltség fölött nem tudom körberajongani, pedig a mechanikákat túlságosan is alárendelik.
A HZD esetében pedig az unalmasan előadott törzsi farokcibálás (kb. egy rajongót nem ismerek, akit az élrdekelt volna), a nevetségesen Mary Sue Aloy, aki a háttértörténetével együtt teljesen életszerűtlenné válik, a logkátlan új világ (a robotdínós kőkorban minden tökös harcos és katonai vezető nő - woke-ság a kérdés, ez mélyszánalom mint világépítés), az antireaktív világ (az NPC-k arra se reagálnak, ha a fejükre ugrik egy gépraptor, fitika alig létezik) stb. mint annyira fasza, hogy ha ez az igényesség, akkor én kicseszettül szeretnék igénytelen lenni.
A GoW-ot még nem tudom, de ha az a játékiparbaszó jellemfejlődés, hogy Kratosz öregebb, máshol van, van egy fia, és már nem akar mindnekit psziochopata állatként kibelezni (még BOYT sem!), ahogy mindezt már készen kapjuk a játék elején, akkor ez az évezred átverése.
Sors bona, nihil aliud.
Találó megnevezés. Pusztán a személyisége alapján egyszerűen nem lehet létező ember.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
A HZD-t nem is bírtam tovább 2-3 óránál. Mondjuk eleve nem vagyok az ilyen Ubisoft-koppintás jellegű openworld játékok rajongója. A GoW pedig szerintem vertical slice szintjén biztosan egy érdekes játéknak tűnhetett, de maga a játékmenet ott sem áll ki egy ilyen (viszonylag) hosszú játékidőt szerintem.
Nem emlékszem, mennyire volt ez annak idején játékiparbaszó jellemfejlődésnek előadva, nekem talán még ezzel volt a legkevesebb bajom. Megnéztem a werkfilmet a játékról, ahol a Cory Barlog arról mesél, hogy akkor született meg a kisfia, és ez az egész élmény annyira átformálta a világlátását, hogy ezt bele akarta önteni a játékba. Nincs ezzel gond, bár lehet nem God of War-játékot kellett volna akkor csinálnia.
A másik, hogy magamon látom, mennyire változott az ízlésem az évek alatt. A Sony játékait a mai huszonéves fejem valószínűleg ugyanúgy tudná értékelni, mert akkor lenyűgözött a technika (grafika) meg a blockbuster sztori és megvalósítás. Kicsit olyan ez, mint a Star Wars prequel trilógia. Mivel én azt még bőven gyerekfejjel láttam, nekem marhára tetszett, és azóta is az alapélményem, hogy nekem azok a filmek tetszenek. De aki már jócskán felnőtt fejjel látta, totál meg tudom érteni, miért elutasító.
Ma már ott tartok, hogy annyira a játékmenet érdekel, hogy idegbajt kapok, ha egy játék kezdetekor nem kapom meg az irányítást azonnal és nem kezdhetek el kaszabolni vagy lőni. Meg akkor is agybajt kapok, ha menet közben elveszi tőlem az irányítást hogy sztorit meséljen. Régen ezeket a részeket lenyűgözve néztem. Ma a halálom.
Talán ezért volt az elmúlt pár évben a Doom Eternal az egyetlen játék, amit kiegészítőstül ától cettig végigtoltam, és nem ment el tőle kedvem már az elején, vagy menet közben nagyon gyorsan.
Chief Exorcist
A család egyébként a legelső GoW óta fontos téma Kratosz eredettörténetében, csak nem így feküdtek rá. Valahol érthető az irány, lehet, hogy a végére meg is tetszik, de egyelőre kétlem, hogy kedvenc lesz.
Ezzel ugyanígy vagyok, de azt hozzátenném, hogy nem csak én voltam más, hanem a játékok és az átvezetők is. Például egy Blizzard-féle RTS kampányát nem akasztották szana-széjjel átvezetők, legfeljebb rövid diskurzusok voltak a szokott grafikával és nézetből, jellemzően a pályák végén, de az igazi átvezető a megnyert pálya utáni jutalom hangulatbomba volt. Ez inkább ünnep volt egy-egy sikeres hadművelet után, nem pedig a kontrollert tépte ki az ember kezéből a játék lépten-nyomon. Ráadásul annak idején lehetett nyálat csorgatni a stilizáltabb, standard grafika utáni látványra. Az FF7 jobban hasonlított a maiakra, de azt pedig pont nem akkor játszottam, jó kérdés, hogyan vette volna be a gyomrom.
Sors bona, nihil aliud.
Bingó, de egyébként nekem még csak nem is ezzel van a bajom, hanem azzal, hogy tényleg az igazán izgalmas rész hiányzik a jellemfejlődésből, vagyis az a GoW 3 és 2018 közötti idő, amikor Kratosba visszatér a humánum és újból családot alapít. :D
És erre szokták azt mondani a megvezetett emberek, hogy de hát tök mindegy, mert a régi játékoknak úgyis szar történetük volt, ami semmilyen szempontból sem igaz, sőt, simán verték a két modern epizódot sztoriban is. Csak nem az volt a fókuszban a játékmenet helyett, az írók nem szopták le magukat minden párbeszéd után, hanem abból a kevés térből dolgoztak nagyon effektíven és mélyen, amit a spectacle fighter keretek megengedtek.
Oldalakat lehetne írni arról, hogy a valóban zseniális első God of War szériában Kratos mennyire jól kidolgozott karakter és hogy legalább a 3 mainline játék mennyire koherensen kezeli az antihősből fokozatosan főgonosszá váló főhősét. Ettől megkímélném a fórumot, de pl. a GoW 3 befejezése kb. tökéletes: Kratos leszúrja magát, távozik a testéből a remény, Athena otthagyja elvérezni, aztán a stáblista utáni jelenetben Kratos helyett már csak egy vérfoltot látsz, ami elvezet a közeli szakadék széléig. Nincs a szádba rágva, hogy mi történt, de elég egyértelmű a visszautalás az első játék elejére, ahol Kratos áll egy szakadék szélén, elmondja, hogy "the gods of Olympus have abandoned me, now there is NO HOPE" és leveti magát. Értsd: megölte az isteneket, már senki sem tudja elvenni a rossz emlékeket, csak az öngyilkosság hozhat megnyugvást.
A modern széria ezt úgy értelmezni át, hogy "há' de nem volt ott a teste há' életbe maradt há' átuszta az óceánt és kikötött az északi mitológiában GÁDOFVÓRMEGINT." Tényleg kurva nagy előrelépés baszd meg. És egyébként én leszarom, hogy Cory Barlognak hány gyereke van, tényleg kurvára nem érdekel és irritál, ha erre a bulvárra húznak fel egy dokufilmet a játék helyett.
Ma sem lenne a halálod, ha a GoW 2018-ban nem lenne borzalmas a pacing. :D Ott nemcsak az a probléma, hogy túl sokat van megakasztva a játék sztorizós részekkel, pl. a kezdés is gáz a favágással meg a sétálgatással. Ahhoz képest az első rész odarakta eléd a hajós pályát, hagyta, hogy játssz és csak az athéni kikötőben kezdi el kifejteni a cselekményét. Nem úgy áll hozzá, hogy téged ez érdekel és gyönyörködni akarsz a dramaturgiában, hanem egy baszott jó pályával meggyőz arról, hogy téged ez érdekel.