meglassuk, mint irtam meg total az elejen jarok. mivel igazi os hardcore gamer vagyok, ezert (ahogy kb minden mast is) a legkonnyebb fokozaton tolom. :D
huh nagyon nagyon jo jatek, legalabb 3x vegignyomtam
de gyerekek, masodszor is nekialltam ugye a xcom2lwotc-nek. hat bazmeg a kurva anyjukat.
150 oranal tartok, de valam kibaszott szopatas.
most is elkuldtem a legjobb embereimet egy rohadt gyarat elfoglalni, mert nagyon megy a doom ticker, erre megtamadta az avengert. 40 ellenfel, rohadt erosek, eleve a chosent csak ugy sikerult kinyirnom, hogy egy emberem mar fel kellett tamasztanom (amikor belelottem ment valaki fele, ha elerte kaszabolta, hiaba gyujtottam fel, freeze granat nem hasznal, meg semmilyen paralizalo cucc). most meg jon az a kurva repkedo holabda...
A fejembe vettem, hogy kronológiai sorrendben "először és újrajátszom" a klasszikus God of War szériát (kivéve az Ascensiont, mert az szar). Először, mert a Chains of Olympus és a Ghost of Sparta még nem volt meg, újra, mert a többin már többször is végigrongyoltam.
A Chains of Olympussal kezdtem és összességében egész jó volt, de biztos vagyok abban, hogy PSP-n ez sokkal nagyobbat ütött pusztán azért, mert egy majdnem teljes értékű GoW-játék volt marokkonzolon. Ezzel szemben ha 4K-ban futtatod a PS3-ra készült Origins Collection részeként RPCS3 emulátoron, na akkor csúnyán kilóg a lóláb. Ugyanakkor maga a remaster sokkal alaposabb, mint a PS3-mas GoW 1-2 esetében, tehát itt tényleg feljebb lettek húzva a textúrák meg az átvezetők.
Magával a játékkal leginkább az a gond, hogy kb. a rossz prequelek összes hibája megvan benne. Nagyon hajazni akar az első részre, szóval ismétli annak sok elemét, néhol még pályákban is, ami elég gáz, mert kisebbíti az eredeti történet jelentőségét. Kratos már meghalt egyszer és Hádészba is eljutott az első rész előtt? Akkor az első részben visszatérni a túlvilágból már nem is olyan nagy cucc. Az eredeti játék 90%-a arra megy el, hogy találd meg Pandóra Szelencéjét, mert hogy abban van a szükséges hatalom egy isten elpusztításához? Hááát, itt néhány évvel korábban Kratos megöl egy másik istent, Perszephonét... wtf? Persze megmagyarázza a játék, hogy ez hogyan lehetséges, de erőltetett.
Sokkal érdekesebb lehetett volna valami rendes előtörténet Kratos háborús éveiből akár minimális mitológiai tartalommal, és az első pályát érdekes mintha még ez is inspirálta volna. Ott perzsák ellen kell harcolni, maradhattak volna annál inkább.
A játékmenet menti a dolgokat, mert plays like God of War, ugyanakkor kicsit szimplább kivitelben. Maga a harcrendszer hozza a GoW 1 szintjét, de kevesebb az ellenfél és az ellenféltípus, a mágia pedig nem túl hasznos, kb. csak az ifritet használtam. A pályadizájn szórakoztató, de sajnos nem közelíti meg az első részt, bár ez azt is jelenti, hogy az ottani Hádészhoz fogható baklövések sincsenek benne = szolid minőség nagy meglepetések nélkül.
Mivel Sony-játékról van szó, ezért kötelező körként le kell írnom, hogy a Metacritic-es 91-es értékelés még PSP-s kontextusban is érthetetlen, a Chains of Olympus egy szórakoztató, de erősen közepes, 5 órás játék, ami GoW-rajongóknak tetszeni fog.
God of War
Végigrongyoltam az első részen is, és ha már láttam, hogy manapság tök jó textúracsomagok vannak hozzá, kipróbáltam a PCSX2 emulátoros "remastert". Hát, meglepődtem azon, hogy látványban csak a textúrákat érintő felújítással mennyire működik még ez a játék, pl. a műfaj miatt gyakran használt totálképek iszonyú hangulatosak tudnak lenni egy nagyobbacska tévén.
A GoW 1 egyébként tipikusan az a program, ami minden egyes újabb végigjátszással egy kicsit jobb lesz. Annak idején elsőre kicsit túl hosszúnak éreztem a Pandóra templomát, de annyira jó a map design benne végig és olyan menő fejtörőket rak eléd meg olyan szépen eszkalálódik a végére, hogy nem lehet nem szeretni. Oké, a minotaur bossfight szar és unalmas (egyéb boss meg nincs, ami baj), egy-két platformozós rész bekaphatja, de ennyi. Az athéni bevezető pályákat szintén imádom, nyilván a hajós első pályát is és tök jó, hogy mindig találok új rejtett chesteket, szóval az én ízlésemnek ez mondhatni tökéletes level design, 10/10 stb.
Kettő negatívum van csak. Egyfelől ott van a Hádész pálya (nem a challenge of Hades, hanem az alvilág), ami szerintem nagyon csúnya dolog. Többedik végigjátszásra csak kb. fél órányi szenvedést jelent, de akkor sem értem, hogy mi értelme volt Árész előtti utolsó kihívásként egy adag hardcore platformozásnak egy olyan játékban, amiben szar a platformozás. A szar platforming alapvetően szériaszintű probléma, szóval nem teljesen véletlen azért, hogy a modern játékokban a vén Kratos már ugrani sem tud (persze innoválhattak is volna fasza platforminggal, de olyat csak az Astro Botban csinál a Sony)... de az első rész, jaj.
A GoW 1 úgy szar platformingban, hogy nem tudja azt magáról, mmint a probléma a későbbi részekben is ott van, csak azokban az ugrabugra sosincs fókuszban meg akad egy-két apróbb mechanikai finomítás a jobb kezelhetőség érdekében. GoW 1? Jó sok platforming van szar kamerával, sőt, Hádészban ott a dedikált ugrálós pálya. A gerendákon egyensúlyozós részek különösen borzasztóak, főleg úgy, hogy a legtöbb helyen sikerült azt leprogramozni, hogy Kratos megkapaszkodik és felhúzza magát egy leesés után, máshol viszont nem. Ennek a legikonikusabb példája mindjárt az első pályán van, imádom. A platformozás pozitívuma, hogy meg lehet szokni, de hogy a Sony-játék esetében kötelező kört is letudjam, én nem értem a 94-es metacritic pontszámot kb. két évvel a Prince of Persia Sands of Time után (szegény SoT-nak csak 92-re futotta), ahol még jó gerendán egyensúlyozás is volt.
Az Árész elleni bossfight a másik dolog, amit sosem vett be a gyomrom. Három fázisa van és egyik sem zseniális, de az első még oké: párbaj egy nagyon erős ellenfél ellen, aki ellen a játék során megszerzett minden képességedet használhatod. Good stuff, a játékos végső tesztje, ami jutalmazza a kreativitást annyiban, hogy a megfelelő varázslatok használatával meg lehet úszni Árész szarabb támadásait és fel lehet pörgetni a harcot. Aztán jön egy sztori szempontjából remek, de játékmenetileg gázos rész, ahol Kratos családját kell megmenteni fél millió idegesítő Kratos-klóntól. Van rá egy jó kombó, azt kell spammelni, elég szar, köszönjük mehetünk tovább.
És aztán jön a phase 3, ahol minden képességedet elveszíted, de kapsz egy új fegyvert, egy teljesen új HP rendszert és tök más támadásokat Árésztól... have fun és tanulj tök új dolgokat a játék utolsó 10 percében ahelyett, hogy azt a tudást használnád, amit a megelőző 10 órában tanultál és fejlesztettél. Borzasztó nagy baromság, nagy szerencséje a játéknak, hogy a boss utáni befejezés remek és lemossa a rossz szájízt amiatt, hogy sajnos rossz az a nagy összecsapás, ami a történet katarzisát adja.
Ettől függetlenül persze nagy klasszikus a God of War és meg merem kockáztatni azt, hogy ez a Sony legjobb játéka a hibái ellenére is.
Kezdem a Sony-játéknál kötelező körrel, a Metacritic pontszám... WHAT, CSAK 86??? Reális pontszám??? Ez igazából csak annyiban szomorú, hogy a Ghost of Sparta köröket ver a Chains of Olympusra, annak rengeteg hibáját kijavítja, sőt, épkézláb történetet pakol a GoW 1 és 2 közé, erre a lényegesen rosszabb játék van felülpontozva. Oh well.
Valami zseniálisan eredeti dologra persze itt sem kell számítani, de több jelentős pozitív csalódásom is volt a végigjátszás közben. A CoO harca alapvetően nagyon egyszerű, a játékmenet meg könnyű volt, amin a játék gecizéssel akart mesterségesen nehezíteni, nem sok sikerrel. A folytatás ezzel szemben tök frankó mechanikákat ad hozzá a szokásoshoz a GoW 3 mintájára, a mágiát a vagdalkozás kiegészítéseként fogja fel (sima sebzés helyett crowd controlra használható a többségük) és még egy totál egyedi másodlagos fegyvert is ad az Arms of Sparta (pajzs és lándzsa) képében.
A harc nehezebb, sokkal jobban ki is lett egyensúlyozva, a gecizés viszont maradt: kb. minden második ellenféltípus le tud fogni valahogyan, mindegyik ilyen támadás blokkolhatatlan és kikerülni őket is nehézkes. Sajnos a Chains of Olympus legnagyobb hibája, a néhol fos kamera is megmaradt. Tippre ez valami PSP-s limitáció miatt lehet: látszólag nem zoomol ki a kamera egy szint fölött, ami az izometrikus nézetű arénák "tetején" komoly gondokat tud okozni, szóval itt a jó helykihasználás azt is jelenti, hogy a harctér jól látható részeire tereled az ellent. :D
A sztori remek átvezetés az eredeti első és második rész közé, tulajdonképpen még javít is a God of War 2 kicsit retcon szagú és fura kezdésén, ahol Kratos egy zavart motivációjú, mérges balfasznak tűnik. A Ghost of Sparta szépen kifejti, milyen út vezetett odáig, a behozott családi bonyodalmak és isteni intrikák pedig mind ügyes húzások. A pontot az i-re meg az a nem túl mély, de érdekes gondolati tartalom teszi fel, hogy Kratos istenigazából lehet, hogy nem is a háború, hanem a halál istene. Good shit.
Ezt most olvasom csak, hogy egy hacker gyakorlatilag első nap meg tudta kerülni a Denuvót az új Resident Evilben. Csak éppen egy elég komplikált hypervisoros módszerrel. És úgy látszik nem ez volt az egyetlen cím, aminél sikerült. Mindenesetre ettől függetlenül crackelt verzió továbbra sincs, mert hát ez azért még nagyon nem az a móccer, ami a mezei usernek jó lenne, viszont kérdés, hogy ez pölö a jövőben felgyorsíthatja-e hogy hamarabb érkezzenek tört verziók a denuvós cuccokból?
Remek ez a játék még mindig, annyira, hogy szerintem megint végig fogom tolni Titan nehézségen is annak ellenére, hogy bizonyos részei borzalmasan szemetek azon a fokozaton. Játékmenetileg kiváló folytatás, ami tulajdonképpen mindenben bővíti, finomítja és eszkalálja az első részt. Majdnem pont ugyanolyan jó a pályadesign is, amit én "fake metroidvaniának" szoktam hívni, mert kiválóan tudja elhitetni a totálisan lineáris pályákról azt, hogy nyíltak. Erre a metroidvaniákban szokásos elemeket használja, vagyis itt-ott szerezni kell valami képességet vagy kulcsot a továbbjutáshoz, aztán jön a backtracking, ami itt szintén a linearitás teljesen irányított része, de a God of Warban olyan kiválóan van megcsinálva, hogy mindig csak később, a csattanó után esik le az átverés.
Ami minden mást illet, a GoW 2 sokkal komolytalanabb az előzménynél, de ez nagyobbik részt az előnyére válik: helyszínekben és cselekményben is pörgős és kifejezetten vicces játék, kb. egy görög mitológiai "road movie", amiben Kratos egy csomó mitológiai karakterrel összefut és humorosan prezentálva meg is öli őket mind egy szálig vagy pl. Iaszón esetében egyszerűen csak ott van a haláluknál. Ez a bossfightokra is hatással van annyiban, hogy egyrészt több van belőlük, ugyanakkor a többségük párbaj egy hozzád hasonló méretű és képességű karakterrel, ami jó, mert ez az egyik kedvenc bossfight típusom. Ami nem ilyen, az meg általában egy jó fejtörő vagy máshogyan érdekes és izgalmas, nálam a csúcs a Sisters of Fate elleni harc, azt a franchise-on kívül is valószínűleg rátenném egy "top 10 legjobb boss" listára. Pont jó benne a kihívás és tanítani kellene azt, ahogyan a két teljesen különböző első és második fázis elemei találkoznak a harmadikban.
Ami rossz a játékban, az sajnos a történet, de az eléggé. Először is Prince of Persia rajongóként nem tudom nem leírni, hogy az alapszituáció hatalmas nagy nyúlásnak tűnik a 2004-es PoP Warrior Withinből (és David Jaffe egyébként többször is beszélt arról, hogy igenis hatott a PoP a GoW-ra, szóval...). Ott a herceg azért jut el egy szigetre és utazik vissza az időben, hogy ott megváltoztassa a múltat és így elkerülje a saját halálát. Kratos ugyanezt csinálja a GoW 2-ben teljesen ugyanezzel a motivációval, csak egy kicsit direktebben, ügyesebben tálalva, viszont ugyanúgy belekavarodik a kisebb faszságba, ahogyan a PoP WW nagyobba.
Eleve ordítóan nagy probléma Kratossal az egész franchise-ban az, hogy a mitológiai világot valamiért sosem használja arra, hogy visszacsinálja az alapvető tragédiáját, a családja megölését. Sosem kutatja fel őket az alvilágban, a Chains of Olympus nyúlfarknyi Calliope-szálát leszámítva eszébe sem jut, hogy bárhogyan megmentse őket, még istenként sem. Erre a GoW 2 fogja magát és alapelemmé teszi a sztoriban az időutazást úgy, hogy Kratos egyértelműen visszamehetne bárhova, ő valamiért mégis a saját halála előtti pillanatot választja ahelyett, hogy mondjuk visszamenne a múltba a családjáért, majd újból megölje Árészt és éljen vígan istenként az idők végezetéig a nőjével meg a gyerekével. És mielőtt bárki jönne a tér-idő kontinuummal, fluxus kondenzátorokkal és hasonlóakkal: a játék a legbutább időutazós elméletet választja, ami teljesen lineáris és leszarja az ok-okozatiságot, szóval simán megcsinálhatná.
A befejezés aztán rátesz mindenre még egy lapáttal: Kratos visszamegy az időben a titánokkal vívott háború idejébe, elhozza a titánokat a jövőbe és megindítja ostromát Olümposz ellen anélkül, hogy ez a kurva nagy változás (mmint az, hogy a titánok egyszercsak eltűnnek a múltból és Kratos idejében teremnek) bármilyen formában bezavarna az események láncolatába. Nem fogom előadni azt, hogy ez mennyire szétrombolja a cselekményt, mert pont olyan komolytalan húzás, mint amilyen lazán veszi magát összességében az egész játék is, de tény, hogy nulla értelme van az egésznek.
szerintem megint végig fogom tolni Titan nehézségen
Nope, nope, nooope, scratch that, a legnehezebb fokozat még mindig pont annyira szarul balanszolt az összes epizódban az első kivételével, hogy két óra után elegem lett. Egyébként ez érdekes módon a rebootolt részekre is igaz, csak máshogyan, ott a "give me God of War" nehézség egy kretének által kitalált fos, ami szimplán csak feltolja az egyébként is sok HP-val megáldott ellenfelek HP-ját az egekbe, a sebzésedet meg lecsökkenti + random fasz modifierekkel teszi kötöttebbé a harcot, hogy még véletlenül se élvezd a játékot.
Ugyan még csak pár óra ment le, de ami egyből lesokkolt, az az intró volt: konkrétan néha azt hittem, hogy rendes videó, holott simán render volt. Mármint konkrétan az agyam azt hitte, hogy film, miközben tudtam, hogy in-game, és ilyen nagyon hülye érzés :D
Szóval ja, kell a DLSS5.... XD
Amúgy valami nem ok nálam, vagy az optimalizálással, mert 9070xt-vel 1440p natív max-on nem tűnik túl simának, mármint konkrétan a frametime ingadozik úgy, hogy 99% a GPU... Persze a CPU+RAM párosra gondolok, mert igencsak szépen zabálja mindkettőt (R5 5600 +16GB DDR4 ). Konkrétan ALT-TAB-ra amikor a windowsban egerészek, akad az egér ha fut a játék a háttérben, ilyennel még nem talalkoztam...
Ráadásul ha jól emlékszem ebben még RT sincs és úgy néz ki ilyen jól? Vagy csak a konzolosban nem volt és a PC-sben már van? Vagy keverem valami mással xD
PC-be tettek, de őszinte leszek, túl nagy különbség nincs ha be vagy ki van kapcsolva. Mondjuk én bekapcsolva hagytam, de szvsz túl nagy hw igénye van ahhoz képest, hogy itt tényleg sokat nem dob a látványon (vizek pl. ugyanúgy screen space reflection-nel dolgoznak... pont ide kellett volna az RT...), csak néhány nagyobb fém épületen a tükröződés szebb, de a nem RT is ugyanúgy megkapja a "sheen"-t, szóval vakteszten nem lehet megmondani mikor van rt.
Igazából a gigászi látótávolság és hatalmas méretek az ami alleejtos, mindez popup nélkül.
2-vel még nem játszottam, de az első rész is lenyűgöző tech volt. gtx 1060-on vajsimán futott kimaxolva, és szerintem a karakterek jobban néznek ki benne mint pl a CP2077-ben.
Surubbre vették a figurát, a par ora alatt volt zsenialisan rendezett kisfilmek, banditák elleni harc, BT elkerülések, BT Bossharc, 3 féle biome. Szóval tanultak az előző rész hibáin. De amúgy ja, a keret eddig ugyanaz, hogy A pontból B-be kell eljutni, de több az esemény jóval, illetve dinamikus a táj: földrengések sziklaomlasokkal, eső esetén megnövő folyók...stb. Illetve míg az első részben a sok shelter miatt azt se tudtad merre menj, kicsit túl nagy volt az egész, itt streamline-oltabb a dolog, egyelőre nem volt olyan, hogy csak úgy van egy shelter aminek nincs célja, csak az, hogy szállítási feladatot adjon, mindig van ok, hogy miért kell szállítani és mit a következő pontra.
Amúgy nagyon vicces, hogy pár hónapja kezdtem el az MGSV-t, és érdekes látni, hogy mennyire arra az alapra épül minden, de tényleg minden. Eskü még hangeffektek is vannak amik abban is benne voltak.
Multiplayer tovabbra is olyan mint az 1ben? Eskü gondolkoztam rajta hogy megveszem de az "offline" életnek is megvan a szépsége hogy csak magadra számíthatsz nem pedig egy zóna felfedezése után megjelenik a legoptimalisabb utvonalon 10 letra, 3 hid meg 2 McDonalds :D
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Igen, olyan, és nagyon jó ez így. Gyakorlatilag úgy kell rá gondolni, mint egy RTS-re, ahol több ally van, és az épületeket mindenki használja. Vagy még jobb: minecraftra ha online jatszol. Az első rész is nagyon nyögvenyelős lehetett offline, tört verzióval... Egyébként ha tört verzióval játszol, akkor nyilván az online cuccok nincsenek benne.
Most tovább jatszottam, és.. holy shit... 3 óra alatt is olyan dolgok vannak a sztoriban, hogy fosom össze magam. Kojima egy állat.
Nekem abszolút a GoW 2 a kedvencem a szériából, egy óriási mitológiai kaland volt az egész, csak komolyan nem volt szabad venni. A bossfightokkal pontosan úgy vagyok, ahogy írtad. Annyit tennék hozzá, hogy az 1-ben azok óriási csalódást okoztak, kevés volt benne, az első kettő afféle kötelező sablon szinte (aláírom, hogy a hidra ott és akkor rendben volt, de nem extra), az utolsó pedig elég idegesítő volt.
ShowHide spoiler #
Nagyon unfairnek éreztem az Árész-harc harmadik fázisát, elvenni minden mozdulatunkat, hogy minimális repertorárral kellene befejezni a játékot az évezred difficulty spike-ja jegyében... brr!
Nálam a 3 a sok istenharc ellenére sem tudott felérni a 2-höz, vagy tám pont azzok miatt. Azok mechanikai finomságok helyett jobban átmennek gimmickbe, és vicces, hogy egy kenaturral többet kellett kínlódanom, mint a jellemzően elsőre lecsapott istenekkel. A gagyi Ascensionnek a legdicsértebb bossfigthai pedig az elején és a végén a mechanikailag izgalommentes, de látványos filmek. Vicc.
Nálam az első a kedvenc, mert a folytatáshoz képest van egy kellemesen borongós atmoszférája meg egy csomó olyan menő pályamegoldása, amit nem látsz a későbbiekben. Settingben is egyedi az, hogy pl. Árészt azzal a karddal nyírod ki, amin korábban pályaelemként végigsétálsz meg eleve zseniális az, hogy a játékidő jelentős részében a főboss rombolását nézegeted meg azzal is interaktolsz. A történet meg játékhoz képest egy tényleg jól megírt, görög tragédiákat idéző valami, ahol Kratos valójában megszívja, mert az istenné válásával elveszik tőle a halál lehetőségét. Pandora templomát is nagyon szeretem, szóval sok dolog van, ami ellensúlyozza a bénácska bossokat.
Sztoriban bírom a GoW 3-mat is nagyon, ott az első rész tragikus végkifejletét és sötétebb tónusait is bőven visszahozzák. Meg egyébként a harc is ott a legjobb talán (érzetre mindenképpen, fegyverekben talán nem), de a bossfightjait többségükben nem szeretem, mert kidolgozottságban óriási különbségek vannak köztük. Pl. Poszeidonnak van vagy 3 fázisa mindjárt az első pályán, a hasonló hidrához és kolosszushoz képest is túl van tolva kezdésnek, viszont Hélioszt lelövöd egy ballistával és letéped a fejét, Hermészt meg szkriptelve kergeted 5 percig és agyonvered. Plusz több olyan boss is van, ami harc közben megdobál mezei trash mobokkal, azt sosem szerettem, a skorpió meg szerintem még egy kicsit bugos is.
És a 3-ban akad néhány olyan dolog is, amik nem tudom, mit keresnek a játékban. A GoW 2-ben sem jó a pegazusos repkedés, de legalább nyúlfarknyi pályák, erre a 3-ban vagy 4x kell a lánc mentén felfelé repkedni (ami valamiért még nehéz is) meg van egy szerintem videójátékos arany málnát érő zenés rész, ahol a Playstation kontroller gombjai vannak a múzsák kütyüjén, de legalább szarul is van megcsinálva, nem kell rajta gondolkodni, egy kicsit sem jelent kihívást és teljesen értelmetlen is. Ha a remake-ben is meglesz az a rész, remélem lecserélik valami normális fejtörőre.
Mielőtt magáról a játékról írnék bármit is, egy saját rekordról szeretnék beszámolni: abszolút peakeltem a játékra használt legbetegebb setup tekintetében. Annó először PS Now-n vittem végig a God of War 3 Remasteredet és egész jó volt, de azért néha be-beütött az érezhetőbb input lag a streaming miatt. Ezúttal az RPCS3-mal mentem neki a dolognak és viszonylag problémamentes élményre számítottam, mert mégiscsak egy 7800x3D van a gépemben... hát, majdnem igazam lett.
Persze egy ilyen procival abszolút jobb a teljesítmény, mint annak idején egy PS3-mon volt, az esetek kb. 85%-ában megvan a 60 fps. PS3-mon 60 fps nem nagyon volt, mindössze néhány folyosó van a játékban, ahol az eredeti játék eléri ezt a mágikus számot. RPCS3-mon a grafikát illetően viszont nem lehet megőrülni, mert nemcsak CPU-igényes mondjuk a 4K, de a játék renderelési sajátosságai miatt grafikai hibákkal is jár, szóval a kiegyensúlyozott élmény érdekében 1440p-n maradtam. Ez nem baj, mert az RPCS3 tudja az FSR-t, szóval 4K tévén is nagyon szép képet lehet előállítani vele. A játéknak pedig nagyon jól áll a magas felbontás, mert a karaktermodellek és a környezet eszméletlenül jól vannak megcsinálva a mai napig.
Ami viszont érdekes, hogy az emulátor miatti nagyobb teljesítmény előhoz / látványosabbá tesz néhány hibát. Pl. a 60 fps nem sima, a framepacing nem valami jó, mert az engine sosem lett arra tervezve, hogy 60 fps-sel fusson rajta a játék, a 30-60 közötti senkiföldjén operáló eredeti unlocked framerate meg mindenképpen szaggatott, szóval leszarták ezt az apróságot. Nagy taps a PS4-es remaster fejlesztőinek, valószínűleg sokat szenvedtek azzal, hogy ott már tényleg sima legyen a dolog, de azért RPCS3-hoz is akad néhány beállítás meg egy külső szoftver, amivel valamennyire simítható.
Ez a külső szoftver a Steamen megvásárolható Lossless Scaling, amit én már évek óta előszeretettel használok, szerintem kurva jó. Nagyon jól lehet vele felskálázni a régi, alacsony natív felbontást kedvelő játékokat FSR-ral (és itt most tényleg régi játékokra gondolok, pl. az eredeti Age of Empires 1 vagy a C&C Tiberian Sun nagyon szépen festenek vele) és már frame generation is van benne. Na, a frame gen az, ami nagyon jót tesz a God of War 3-nak és az LC-ben van dinamikus opció is, tehát be lehet állítani akár 60 fps-re is az értéket. Utóbbi esetben csak akkor kapsz érdemi frame gent, ha a játék benéz 60 alá, egyébként csak egy kicsit "simul" a frame pacing az algoritmusnak köszönhetően. Meglepően remekül teljesített ez a megoldás a GoW 3 alatt, végig kiraktam egy fps-számlálót a sarokba és még a nagyobb fps-esések is észrevétlenek maradtak a szemnek, érezhető input lag és artifaktolás nélkül.
Az RPCS3 megoldás egyetlen igazi hátránya így a shader compilation maradt, amivel nem lehet mit kezdeni, ez van, jelenetváltásoknál fel fog tűnni és szaggatással jár az, ahogyan az emulátor összepakolja a shadereket. Ez annak fog kevésbé számítani, aki szeret többször végigjátszani valamit, mert a második végigjátszásnál értelemszerűen már nincs ilyen probléma.
A játék meg még mindig kurva jó, bár így a sorban történő GoW-végigjátszás mellett csorbult egy kicsit. Pl. ahogy az előző kommentben írtam, tényleg itt a legjobb a harc, ami az elsődleges fegyvert illeti, de a másodlagosak terén azért mintha visszalépés lenne ez a játék. A Blade of Olympus csak rage mode-ban elérhető és elég szar, a többi fegyver pedig jórészt a Blades of Exile egy-egy máshogyan balanszolt, limitáltabb varációja. Persze Hádész cuccával gorgonokat idézni még mindig nagyon fun és OP, de változatosságban a GoW 2 és a Ghost of Sparta is simán jobb volt ennél.
A bossokkal kapcsolatos véleményem sem változott, sőt, fokozódott: tényleg túl sok boss dobál meg trash mobokkal, még Zeusz is elkezdi klónozni magát a játék végén, szóval az is gáz. A skorpió egyik támadása meg tényleg csaj olyan random módon kerülhető el, hogy tutira bugos.
A pályadizájn is gyengébb kicsit, mint az első két részben, de ezt ellensúlyozni tudja néhány brutálisan hangulatos helyszín. Pl. a teljesen újragondolt alvilág-dizájn hatalmasat üt és sokkal-sokkal érdekesebb, mint az első játékban volt. A pacing is kiváló, talán itt lenne a legjobb, ha nem lennének benne a játékban a korábban már említett zenés és repülős részek.
A sztorival kapcsolatban a legnagyobb pozitívum meg az, hogy kompromisszumoktól mentesen tudja bemutatni Kratos totális morális elsüllyedését. Persze a végén azért becsúszik egy-két mentő körülmény, leginkább az, hogy megtudjuk: a Pandóra szelencéjéből kiáramló negatív érzések megfertőzték az isteneket, és azért lett ilyen elbaszott mind. Nekem ezzel nincsen nagyobb gondom, de szimpatikusabb lett volna, ha szimplán csak alapjáraton seggfej az összes, mert hát nagyjából maga a görög mitológia is ezen az állásponton van. Nem kell külön megindokolni, hogy miért lehet érdemes sorban megölni az összeset, amikor mitológiai történetek elolvasásán keresztül is átjön, hogy egy elcseszett vérfertőző bagázs, ami talán csak inkompetenciában nem ér fel vagy 60 OrbánGyurcsány-kormánnyal.
Btw. az RPCS3-as mókolás miatt belenéztem az Ascensionbe is és nagyon szépen fut, szépnek meg nagyon szép, szóval lehet, hogy végigtolom majd azt is, de egyelőre kiGoW-oztam magamat, úgy érzem. :)
meglassuk, mint irtam meg total az elejen jarok. mivel igazi os hardcore gamer vagyok, ezert (ahogy kb minden mast is) a legkonnyebb fokozaton tolom. :D
"okey-dokey!"
huh nagyon nagyon jo jatek, legalabb 3x vegignyomtam
de gyerekek, masodszor is nekialltam ugye a xcom2lwotc-nek. hat bazmeg a kurva anyjukat.
150 oranal tartok, de valam kibaszott szopatas.
most is elkuldtem a legjobb embereimet egy rohadt gyarat elfoglalni, mert nagyon megy a doom ticker, erre megtamadta az avengert. 40 ellenfel, rohadt erosek, eleve a chosent csak ugy sikerult kinyirnom, hogy egy emberem mar fel kellett tamasztanom (amikor belelottem ment valaki fele, ha elerte kaszabolta, hiaba gyujtottam fel, freeze granat nem hasznal, meg semmilyen paralizalo cucc). most meg jon az a kurva repkedo holabda...
Parizer forever.
God of War: Chains of Olympus
A fejembe vettem, hogy kronológiai sorrendben "először és újrajátszom" a klasszikus God of War szériát (kivéve az Ascensiont, mert az szar). Először, mert a Chains of Olympus és a Ghost of Sparta még nem volt meg, újra, mert a többin már többször is végigrongyoltam.
A Chains of Olympussal kezdtem és összességében egész jó volt, de biztos vagyok abban, hogy PSP-n ez sokkal nagyobbat ütött pusztán azért, mert egy majdnem teljes értékű GoW-játék volt marokkonzolon. Ezzel szemben ha 4K-ban futtatod a PS3-ra készült Origins Collection részeként RPCS3 emulátoron, na akkor csúnyán kilóg a lóláb. Ugyanakkor maga a remaster sokkal alaposabb, mint a PS3-mas GoW 1-2 esetében, tehát itt tényleg feljebb lettek húzva a textúrák meg az átvezetők.
Magával a játékkal leginkább az a gond, hogy kb. a rossz prequelek összes hibája megvan benne. Nagyon hajazni akar az első részre, szóval ismétli annak sok elemét, néhol még pályákban is, ami elég gáz, mert kisebbíti az eredeti történet jelentőségét. Kratos már meghalt egyszer és Hádészba is eljutott az első rész előtt? Akkor az első részben visszatérni a túlvilágból már nem is olyan nagy cucc. Az eredeti játék 90%-a arra megy el, hogy találd meg Pandóra Szelencéjét, mert hogy abban van a szükséges hatalom egy isten elpusztításához? Hááát, itt néhány évvel korábban Kratos megöl egy másik istent, Perszephonét... wtf? Persze megmagyarázza a játék, hogy ez hogyan lehetséges, de erőltetett.
Sokkal érdekesebb lehetett volna valami rendes előtörténet Kratos háborús éveiből akár minimális mitológiai tartalommal, és az első pályát érdekes mintha még ez is inspirálta volna. Ott perzsák ellen kell harcolni, maradhattak volna annál inkább.
A játékmenet menti a dolgokat, mert plays like God of War, ugyanakkor kicsit szimplább kivitelben. Maga a harcrendszer hozza a GoW 1 szintjét, de kevesebb az ellenfél és az ellenféltípus, a mágia pedig nem túl hasznos, kb. csak az ifritet használtam. A pályadizájn szórakoztató, de sajnos nem közelíti meg az első részt, bár ez azt is jelenti, hogy az ottani Hádészhoz fogható baklövések sincsenek benne = szolid minőség nagy meglepetések nélkül.
Mivel Sony-játékról van szó, ezért kötelező körként le kell írnom, hogy a Metacritic-es 91-es értékelés még PSP-s kontextusban is érthetetlen, a Chains of Olympus egy szórakoztató, de erősen közepes, 5 órás játék, ami GoW-rajongóknak tetszeni fog.
God of War
Végigrongyoltam az első részen is, és ha már láttam, hogy manapság tök jó textúracsomagok vannak hozzá, kipróbáltam a PCSX2 emulátoros "remastert". Hát, meglepődtem azon, hogy látványban csak a textúrákat érintő felújítással mennyire működik még ez a játék, pl. a műfaj miatt gyakran használt totálképek iszonyú hangulatosak tudnak lenni egy nagyobbacska tévén.
A GoW 1 egyébként tipikusan az a program, ami minden egyes újabb végigjátszással egy kicsit jobb lesz. Annak idején elsőre kicsit túl hosszúnak éreztem a Pandóra templomát, de annyira jó a map design benne végig és olyan menő fejtörőket rak eléd meg olyan szépen eszkalálódik a végére, hogy nem lehet nem szeretni. Oké, a minotaur bossfight szar és unalmas (egyéb boss meg nincs, ami baj), egy-két platformozós rész bekaphatja, de ennyi. Az athéni bevezető pályákat szintén imádom, nyilván a hajós első pályát is és tök jó, hogy mindig találok új rejtett chesteket, szóval az én ízlésemnek ez mondhatni tökéletes level design, 10/10 stb.
Kettő negatívum van csak. Egyfelől ott van a Hádész pálya (nem a challenge of Hades, hanem az alvilág), ami szerintem nagyon csúnya dolog. Többedik végigjátszásra csak kb. fél órányi szenvedést jelent, de akkor sem értem, hogy mi értelme volt Árész előtti utolsó kihívásként egy adag hardcore platformozásnak egy olyan játékban, amiben szar a platformozás. A szar platforming alapvetően szériaszintű probléma, szóval nem teljesen véletlen azért, hogy a modern játékokban a vén Kratos már ugrani sem tud (persze innoválhattak is volna fasza platforminggal, de olyat csak az Astro Botban csinál a Sony)... de az első rész, jaj.
A GoW 1 úgy szar platformingban, hogy nem tudja azt magáról, mmint a probléma a későbbi részekben is ott van, csak azokban az ugrabugra sosincs fókuszban meg akad egy-két apróbb mechanikai finomítás a jobb kezelhetőség érdekében. GoW 1? Jó sok platforming van szar kamerával, sőt, Hádészban ott a dedikált ugrálós pálya. A gerendákon egyensúlyozós részek különösen borzasztóak, főleg úgy, hogy a legtöbb helyen sikerült azt leprogramozni, hogy Kratos megkapaszkodik és felhúzza magát egy leesés után, máshol viszont nem. Ennek a legikonikusabb példája mindjárt az első pályán van, imádom. A platformozás pozitívuma, hogy meg lehet szokni, de hogy a Sony-játék esetében kötelező kört is letudjam, én nem értem a 94-es metacritic pontszámot kb. két évvel a Prince of Persia Sands of Time után (szegény SoT-nak csak 92-re futotta), ahol még jó gerendán egyensúlyozás is volt.
Az Árész elleni bossfight a másik dolog, amit sosem vett be a gyomrom. Három fázisa van és egyik sem zseniális, de az első még oké: párbaj egy nagyon erős ellenfél ellen, aki ellen a játék során megszerzett minden képességedet használhatod. Good stuff, a játékos végső tesztje, ami jutalmazza a kreativitást annyiban, hogy a megfelelő varázslatok használatával meg lehet úszni Árész szarabb támadásait és fel lehet pörgetni a harcot. Aztán jön egy sztori szempontjából remek, de játékmenetileg gázos rész, ahol Kratos családját kell megmenteni fél millió idegesítő Kratos-klóntól. Van rá egy jó kombó, azt kell spammelni, elég szar, köszönjük mehetünk tovább.
És aztán jön a phase 3, ahol minden képességedet elveszíted, de kapsz egy új fegyvert, egy teljesen új HP rendszert és tök más támadásokat Árésztól... have fun és tanulj tök új dolgokat a játék utolsó 10 percében ahelyett, hogy azt a tudást használnád, amit a megelőző 10 órában tanultál és fejlesztettél. Borzasztó nagy baromság, nagy szerencséje a játéknak, hogy a boss utáni befejezés remek és lemossa a rossz szájízt amiatt, hogy sajnos rossz az a nagy összecsapás, ami a történet katarzisát adja.
Ettől függetlenül persze nagy klasszikus a God of War és meg merem kockáztatni azt, hogy ez a Sony legjobb játéka a hibái ellenére is.
God of War: Ghost of Sparta
Kezdem a Sony-játéknál kötelező körrel, a Metacritic pontszám... WHAT, CSAK 86??? Reális pontszám??? Ez igazából csak annyiban szomorú, hogy a Ghost of Sparta köröket ver a Chains of Olympusra, annak rengeteg hibáját kijavítja, sőt, épkézláb történetet pakol a GoW 1 és 2 közé, erre a lényegesen rosszabb játék van felülpontozva. Oh well.
Valami zseniálisan eredeti dologra persze itt sem kell számítani, de több jelentős pozitív csalódásom is volt a végigjátszás közben. A CoO harca alapvetően nagyon egyszerű, a játékmenet meg könnyű volt, amin a játék gecizéssel akart mesterségesen nehezíteni, nem sok sikerrel. A folytatás ezzel szemben tök frankó mechanikákat ad hozzá a szokásoshoz a GoW 3 mintájára, a mágiát a vagdalkozás kiegészítéseként fogja fel (sima sebzés helyett crowd controlra használható a többségük) és még egy totál egyedi másodlagos fegyvert is ad az Arms of Sparta (pajzs és lándzsa) képében.
A harc nehezebb, sokkal jobban ki is lett egyensúlyozva, a gecizés viszont maradt: kb. minden második ellenféltípus le tud fogni valahogyan, mindegyik ilyen támadás blokkolhatatlan és kikerülni őket is nehézkes. Sajnos a Chains of Olympus legnagyobb hibája, a néhol fos kamera is megmaradt. Tippre ez valami PSP-s limitáció miatt lehet: látszólag nem zoomol ki a kamera egy szint fölött, ami az izometrikus nézetű arénák "tetején" komoly gondokat tud okozni, szóval itt a jó helykihasználás azt is jelenti, hogy a harctér jól látható részeire tereled az ellent. :D
A sztori remek átvezetés az eredeti első és második rész közé, tulajdonképpen még javít is a God of War 2 kicsit retcon szagú és fura kezdésén, ahol Kratos egy zavart motivációjú, mérges balfasznak tűnik. A Ghost of Sparta szépen kifejti, milyen út vezetett odáig, a behozott családi bonyodalmak és isteni intrikák pedig mind ügyes húzások. A pontot az i-re meg az a nem túl mély, de érdekes gondolati tartalom teszi fel, hogy Kratos istenigazából lehet, hogy nem is a háború, hanem a halál istene. Good shit.
https://ixbt.games/en/news/2026/02/27/xaker-vzlomal-denuvo-v-resident-ev...
Ezt most olvasom csak, hogy egy hacker gyakorlatilag első nap meg tudta kerülni a Denuvót az új Resident Evilben. Csak éppen egy elég komplikált hypervisoros módszerrel. És úgy látszik nem ez volt az egyetlen cím, aminél sikerült. Mindenesetre ettől függetlenül crackelt verzió továbbra sincs, mert hát ez azért még nagyon nem az a móccer, ami a mezei usernek jó lenne, viszont kérdés, hogy ez pölö a jövőben felgyorsíthatja-e hogy hamarabb érkezzenek tört verziók a denuvós cuccokból?
Chief Exorcist
God of War 2
Remek ez a játék még mindig, annyira, hogy szerintem megint végig fogom tolni Titan nehézségen is annak ellenére, hogy bizonyos részei borzalmasan szemetek azon a fokozaton. Játékmenetileg kiváló folytatás, ami tulajdonképpen mindenben bővíti, finomítja és eszkalálja az első részt. Majdnem pont ugyanolyan jó a pályadesign is, amit én "fake metroidvaniának" szoktam hívni, mert kiválóan tudja elhitetni a totálisan lineáris pályákról azt, hogy nyíltak. Erre a metroidvaniákban szokásos elemeket használja, vagyis itt-ott szerezni kell valami képességet vagy kulcsot a továbbjutáshoz, aztán jön a backtracking, ami itt szintén a linearitás teljesen irányított része, de a God of Warban olyan kiválóan van megcsinálva, hogy mindig csak később, a csattanó után esik le az átverés.
Ami minden mást illet, a GoW 2 sokkal komolytalanabb az előzménynél, de ez nagyobbik részt az előnyére válik: helyszínekben és cselekményben is pörgős és kifejezetten vicces játék, kb. egy görög mitológiai "road movie", amiben Kratos egy csomó mitológiai karakterrel összefut és humorosan prezentálva meg is öli őket mind egy szálig vagy pl. Iaszón esetében egyszerűen csak ott van a haláluknál. Ez a bossfightokra is hatással van annyiban, hogy egyrészt több van belőlük, ugyanakkor a többségük párbaj egy hozzád hasonló méretű és képességű karakterrel, ami jó, mert ez az egyik kedvenc bossfight típusom. Ami nem ilyen, az meg általában egy jó fejtörő vagy máshogyan érdekes és izgalmas, nálam a csúcs a Sisters of Fate elleni harc, azt a franchise-on kívül is valószínűleg rátenném egy "top 10 legjobb boss" listára. Pont jó benne a kihívás és tanítani kellene azt, ahogyan a két teljesen különböző első és második fázis elemei találkoznak a harmadikban.
Ami rossz a játékban, az sajnos a történet, de az eléggé. Először is Prince of Persia rajongóként nem tudom nem leírni, hogy az alapszituáció hatalmas nagy nyúlásnak tűnik a 2004-es PoP Warrior Withinből (és David Jaffe egyébként többször is beszélt arról, hogy igenis hatott a PoP a GoW-ra, szóval...). Ott a herceg azért jut el egy szigetre és utazik vissza az időben, hogy ott megváltoztassa a múltat és így elkerülje a saját halálát. Kratos ugyanezt csinálja a GoW 2-ben teljesen ugyanezzel a motivációval, csak egy kicsit direktebben, ügyesebben tálalva, viszont ugyanúgy belekavarodik a kisebb faszságba, ahogyan a PoP WW nagyobba.
Eleve ordítóan nagy probléma Kratossal az egész franchise-ban az, hogy a mitológiai világot valamiért sosem használja arra, hogy visszacsinálja az alapvető tragédiáját, a családja megölését. Sosem kutatja fel őket az alvilágban, a Chains of Olympus nyúlfarknyi Calliope-szálát leszámítva eszébe sem jut, hogy bárhogyan megmentse őket, még istenként sem. Erre a GoW 2 fogja magát és alapelemmé teszi a sztoriban az időutazást úgy, hogy Kratos egyértelműen visszamehetne bárhova, ő valamiért mégis a saját halála előtti pillanatot választja ahelyett, hogy mondjuk visszamenne a múltba a családjáért, majd újból megölje Árészt és éljen vígan istenként az idők végezetéig a nőjével meg a gyerekével. És mielőtt bárki jönne a tér-idő kontinuummal, fluxus kondenzátorokkal és hasonlóakkal: a játék a legbutább időutazós elméletet választja, ami teljesen lineáris és leszarja az ok-okozatiságot, szóval simán megcsinálhatná.
A befejezés aztán rátesz mindenre még egy lapáttal: Kratos visszamegy az időben a titánokkal vívott háború idejébe, elhozza a titánokat a jövőbe és megindítja ostromát Olümposz ellen anélkül, hogy ez a kurva nagy változás (mmint az, hogy a titánok egyszercsak eltűnnek a múltból és Kratos idejében teremnek) bármilyen formában bezavarna az események láncolatába. Nem fogom előadni azt, hogy ez mennyire szétrombolja a cselekményt, mert pont olyan komolytalan húzás, mint amilyen lazán veszi magát összességében az egész játék is, de tény, hogy nulla értelme van az egésznek.
Nope, nope, nooope, scratch that, a legnehezebb fokozat még mindig pont annyira szarul balanszolt az összes epizódban az első kivételével, hogy két óra után elegem lett. Egyébként ez érdekes módon a rebootolt részekre is igaz, csak máshogyan, ott a "give me God of War" nehézség egy kretének által kitalált fos, ami szimplán csak feltolja az egyébként is sok HP-val megáldott ellenfelek HP-ját az egekbe, a sebzésedet meg lecsökkenti + random fasz modifierekkel teszi kötöttebbé a harcot, hogy még véletlenül se élvezd a játékot.
Death Stranding 2, PC
Ugyan még csak pár óra ment le, de ami egyből lesokkolt, az az intró volt: konkrétan néha azt hittem, hogy rendes videó, holott simán render volt. Mármint konkrétan az agyam azt hitte, hogy film, miközben tudtam, hogy in-game, és ilyen nagyon hülye érzés :D
Szóval ja, kell a DLSS5.... XD
Amúgy valami nem ok nálam, vagy az optimalizálással, mert 9070xt-vel 1440p natív max-on nem tűnik túl simának, mármint konkrétan a frametime ingadozik úgy, hogy 99% a GPU... Persze a CPU+RAM párosra gondolok, mert igencsak szépen zabálja mindkettőt (R5 5600 +16GB DDR4 ). Konkrétan ALT-TAB-ra amikor a windowsban egerészek, akad az egér ha fut a játék a háttérben, ilyennel még nem talalkoztam...
"Aztakibebaszott eget, lett egy matchem Tinderen"
Ráadásul ha jól emlékszem ebben még RT sincs és úgy néz ki ilyen jól? Vagy csak a konzolosban nem volt és a PC-sben már van? Vagy keverem valami mással xD
Chief Exorcist
PC-be tettek, de őszinte leszek, túl nagy különbség nincs ha be vagy ki van kapcsolva. Mondjuk én bekapcsolva hagytam, de szvsz túl nagy hw igénye van ahhoz képest, hogy itt tényleg sokat nem dob a látványon (vizek pl. ugyanúgy screen space reflection-nel dolgoznak... pont ide kellett volna az RT...), csak néhány nagyobb fém épületen a tükröződés szebb, de a nem RT is ugyanúgy megkapja a "sheen"-t, szóval vakteszten nem lehet megmondani mikor van rt.
Igazából a gigászi látótávolság és hatalmas méretek az ami alleejtos, mindez popup nélkül.
"Aztakibebaszott eget, lett egy matchem Tinderen"
2-vel még nem játszottam, de az első rész is lenyűgöző tech volt. gtx 1060-on vajsimán futott kimaxolva, és szerintem a karakterek jobban néznek ki benne mint pl a CP2077-ben.
szvsz manapság egyik legjobb engine, kár, hogy a Sony tulajdona...
"Aztakibebaszott eget, lett egy matchem Tinderen"
Oké, hogy jó az endzsin, de még mindig csak sétálni kell benne? :D
Surubbre vették a figurát, a par ora alatt volt zsenialisan rendezett kisfilmek, banditák elleni harc, BT elkerülések, BT Bossharc, 3 féle biome. Szóval tanultak az előző rész hibáin. De amúgy ja, a keret eddig ugyanaz, hogy A pontból B-be kell eljutni, de több az esemény jóval, illetve dinamikus a táj: földrengések sziklaomlasokkal, eső esetén megnövő folyók...stb. Illetve míg az első részben a sok shelter miatt azt se tudtad merre menj, kicsit túl nagy volt az egész, itt streamline-oltabb a dolog, egyelőre nem volt olyan, hogy csak úgy van egy shelter aminek nincs célja, csak az, hogy szállítási feladatot adjon, mindig van ok, hogy miért kell szállítani és mit a következő pontra.
Amúgy nagyon vicces, hogy pár hónapja kezdtem el az MGSV-t, és érdekes látni, hogy mennyire arra az alapra épül minden, de tényleg minden. Eskü még hangeffektek is vannak amik abban is benne voltak.
"Aztakibebaszott eget, lett egy matchem Tinderen"
Multiplayer tovabbra is olyan mint az 1ben? Eskü gondolkoztam rajta hogy megveszem de az "offline" életnek is megvan a szépsége hogy csak magadra számíthatsz nem pedig egy zóna felfedezése után megjelenik a legoptimalisabb utvonalon 10 letra, 3 hid meg 2 McDonalds :D
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Igen, olyan, és nagyon jó ez így. Gyakorlatilag úgy kell rá gondolni, mint egy RTS-re, ahol több ally van, és az épületeket mindenki használja. Vagy még jobb: minecraftra ha online jatszol. Az első rész is nagyon nyögvenyelős lehetett offline, tört verzióval... Egyébként ha tört verzióval játszol, akkor nyilván az online cuccok nincsenek benne.
Most tovább jatszottam, és.. holy shit... 3 óra alatt is olyan dolgok vannak a sztoriban, hogy fosom össze magam. Kojima egy állat.
"Aztakibebaszott eget, lett egy matchem Tinderen"
Nekem abszolút a GoW 2 a kedvencem a szériából, egy óriási mitológiai kaland volt az egész, csak komolyan nem volt szabad venni. A bossfightokkal pontosan úgy vagyok, ahogy írtad. Annyit tennék hozzá, hogy az 1-ben azok óriási csalódást okoztak, kevés volt benne, az első kettő afféle kötelező sablon szinte (aláírom, hogy a hidra ott és akkor rendben volt, de nem extra), az utolsó pedig elég idegesítő volt.
Nálam a 3 a sok istenharc ellenére sem tudott felérni a 2-höz, vagy tám pont azzok miatt. Azok mechanikai finomságok helyett jobban átmennek gimmickbe, és vicces, hogy egy kenaturral többet kellett kínlódanom, mint a jellemzően elsőre lecsapott istenekkel. A gagyi Ascensionnek a legdicsértebb bossfigthai pedig az elején és a végén a mechanikailag izgalommentes, de látványos filmek. Vicc.
Sors bona, nihil aliud.
Nálam az első a kedvenc, mert a folytatáshoz képest van egy kellemesen borongós atmoszférája meg egy csomó olyan menő pályamegoldása, amit nem látsz a későbbiekben. Settingben is egyedi az, hogy pl. Árészt azzal a karddal nyírod ki, amin korábban pályaelemként végigsétálsz meg eleve zseniális az, hogy a játékidő jelentős részében a főboss rombolását nézegeted meg azzal is interaktolsz. A történet meg játékhoz képest egy tényleg jól megírt, görög tragédiákat idéző valami, ahol Kratos valójában megszívja, mert az istenné válásával elveszik tőle a halál lehetőségét. Pandora templomát is nagyon szeretem, szóval sok dolog van, ami ellensúlyozza a bénácska bossokat.
Sztoriban bírom a GoW 3-mat is nagyon, ott az első rész tragikus végkifejletét és sötétebb tónusait is bőven visszahozzák. Meg egyébként a harc is ott a legjobb talán (érzetre mindenképpen, fegyverekben talán nem), de a bossfightjait többségükben nem szeretem, mert kidolgozottságban óriási különbségek vannak köztük. Pl. Poszeidonnak van vagy 3 fázisa mindjárt az első pályán, a hasonló hidrához és kolosszushoz képest is túl van tolva kezdésnek, viszont Hélioszt lelövöd egy ballistával és letéped a fejét, Hermészt meg szkriptelve kergeted 5 percig és agyonvered. Plusz több olyan boss is van, ami harc közben megdobál mezei trash mobokkal, azt sosem szerettem, a skorpió meg szerintem még egy kicsit bugos is.
És a 3-ban akad néhány olyan dolog is, amik nem tudom, mit keresnek a játékban. A GoW 2-ben sem jó a pegazusos repkedés, de legalább nyúlfarknyi pályák, erre a 3-ban vagy 4x kell a lánc mentén felfelé repkedni (ami valamiért még nehéz is) meg van egy szerintem videójátékos arany málnát érő zenés rész, ahol a Playstation kontroller gombjai vannak a múzsák kütyüjén, de legalább szarul is van megcsinálva, nem kell rajta gondolkodni, egy kicsit sem jelent kihívást és teljesen értelmetlen is. Ha a remake-ben is meglesz az a rész, remélem lecserélik valami normális fejtörőre.
God of War 3
Mielőtt magáról a játékról írnék bármit is, egy saját rekordról szeretnék beszámolni: abszolút peakeltem a játékra használt legbetegebb setup tekintetében. Annó először PS Now-n vittem végig a God of War 3 Remasteredet és egész jó volt, de azért néha be-beütött az érezhetőbb input lag a streaming miatt. Ezúttal az RPCS3-mal mentem neki a dolognak és viszonylag problémamentes élményre számítottam, mert mégiscsak egy 7800x3D van a gépemben... hát, majdnem igazam lett.
Persze egy ilyen procival abszolút jobb a teljesítmény, mint annak idején egy PS3-mon volt, az esetek kb. 85%-ában megvan a 60 fps. PS3-mon 60 fps nem nagyon volt, mindössze néhány folyosó van a játékban, ahol az eredeti játék eléri ezt a mágikus számot. RPCS3-mon a grafikát illetően viszont nem lehet megőrülni, mert nemcsak CPU-igényes mondjuk a 4K, de a játék renderelési sajátosságai miatt grafikai hibákkal is jár, szóval a kiegyensúlyozott élmény érdekében 1440p-n maradtam. Ez nem baj, mert az RPCS3 tudja az FSR-t, szóval 4K tévén is nagyon szép képet lehet előállítani vele. A játéknak pedig nagyon jól áll a magas felbontás, mert a karaktermodellek és a környezet eszméletlenül jól vannak megcsinálva a mai napig.
Ami viszont érdekes, hogy az emulátor miatti nagyobb teljesítmény előhoz / látványosabbá tesz néhány hibát. Pl. a 60 fps nem sima, a framepacing nem valami jó, mert az engine sosem lett arra tervezve, hogy 60 fps-sel fusson rajta a játék, a 30-60 közötti senkiföldjén operáló eredeti unlocked framerate meg mindenképpen szaggatott, szóval leszarták ezt az apróságot. Nagy taps a PS4-es remaster fejlesztőinek, valószínűleg sokat szenvedtek azzal, hogy ott már tényleg sima legyen a dolog, de azért RPCS3-hoz is akad néhány beállítás meg egy külső szoftver, amivel valamennyire simítható.
Ez a külső szoftver a Steamen megvásárolható Lossless Scaling, amit én már évek óta előszeretettel használok, szerintem kurva jó. Nagyon jól lehet vele felskálázni a régi, alacsony natív felbontást kedvelő játékokat FSR-ral (és itt most tényleg régi játékokra gondolok, pl. az eredeti Age of Empires 1 vagy a C&C Tiberian Sun nagyon szépen festenek vele) és már frame generation is van benne. Na, a frame gen az, ami nagyon jót tesz a God of War 3-nak és az LC-ben van dinamikus opció is, tehát be lehet állítani akár 60 fps-re is az értéket. Utóbbi esetben csak akkor kapsz érdemi frame gent, ha a játék benéz 60 alá, egyébként csak egy kicsit "simul" a frame pacing az algoritmusnak köszönhetően. Meglepően remekül teljesített ez a megoldás a GoW 3 alatt, végig kiraktam egy fps-számlálót a sarokba és még a nagyobb fps-esések is észrevétlenek maradtak a szemnek, érezhető input lag és artifaktolás nélkül.
Az RPCS3 megoldás egyetlen igazi hátránya így a shader compilation maradt, amivel nem lehet mit kezdeni, ez van, jelenetváltásoknál fel fog tűnni és szaggatással jár az, ahogyan az emulátor összepakolja a shadereket. Ez annak fog kevésbé számítani, aki szeret többször végigjátszani valamit, mert a második végigjátszásnál értelemszerűen már nincs ilyen probléma.
A játék meg még mindig kurva jó, bár így a sorban történő GoW-végigjátszás mellett csorbult egy kicsit. Pl. ahogy az előző kommentben írtam, tényleg itt a legjobb a harc, ami az elsődleges fegyvert illeti, de a másodlagosak terén azért mintha visszalépés lenne ez a játék. A Blade of Olympus csak rage mode-ban elérhető és elég szar, a többi fegyver pedig jórészt a Blades of Exile egy-egy máshogyan balanszolt, limitáltabb varációja. Persze Hádész cuccával gorgonokat idézni még mindig nagyon fun és OP, de változatosságban a GoW 2 és a Ghost of Sparta is simán jobb volt ennél.
A bossokkal kapcsolatos véleményem sem változott, sőt, fokozódott: tényleg túl sok boss dobál meg trash mobokkal, még Zeusz is elkezdi klónozni magát a játék végén, szóval az is gáz. A skorpió egyik támadása meg tényleg csaj olyan random módon kerülhető el, hogy tutira bugos.
A pályadizájn is gyengébb kicsit, mint az első két részben, de ezt ellensúlyozni tudja néhány brutálisan hangulatos helyszín. Pl. a teljesen újragondolt alvilág-dizájn hatalmasat üt és sokkal-sokkal érdekesebb, mint az első játékban volt. A pacing is kiváló, talán itt lenne a legjobb, ha nem lennének benne a játékban a korábban már említett zenés és repülős részek.
A sztorival kapcsolatban a legnagyobb pozitívum meg az, hogy kompromisszumoktól mentesen tudja bemutatni Kratos totális morális elsüllyedését. Persze a végén azért becsúszik egy-két mentő körülmény, leginkább az, hogy megtudjuk: a Pandóra szelencéjéből kiáramló negatív érzések megfertőzték az isteneket, és azért lett ilyen elbaszott mind. Nekem ezzel nincsen nagyobb gondom, de szimpatikusabb lett volna, ha szimplán csak alapjáraton seggfej az összes, mert hát nagyjából maga a görög mitológia is ezen az állásponton van. Nem kell külön megindokolni, hogy miért lehet érdemes sorban megölni az összeset, amikor mitológiai történetek elolvasásán keresztül is átjön, hogy egy elcseszett vérfertőző bagázs, ami talán csak inkompetenciában nem ér fel vagy 60 OrbánGyurcsány-kormánnyal.
Btw. az RPCS3-as mókolás miatt belenéztem az Ascensionbe is és nagyon szépen fut, szépnek meg nagyon szép, szóval lehet, hogy végigtolom majd azt is, de egyelőre kiGoW-oztam magamat, úgy érzem. :)