meglassuk, mint irtam meg total az elejen jarok. mivel igazi os hardcore gamer vagyok, ezert (ahogy kb minden mast is) a legkonnyebb fokozaton tolom. :D
huh nagyon nagyon jo jatek, legalabb 3x vegignyomtam
de gyerekek, masodszor is nekialltam ugye a xcom2lwotc-nek. hat bazmeg a kurva anyjukat.
150 oranal tartok, de valam kibaszott szopatas.
most is elkuldtem a legjobb embereimet egy rohadt gyarat elfoglalni, mert nagyon megy a doom ticker, erre megtamadta az avengert. 40 ellenfel, rohadt erosek, eleve a chosent csak ugy sikerult kinyirnom, hogy egy emberem mar fel kellett tamasztanom (amikor belelottem ment valaki fele, ha elerte kaszabolta, hiaba gyujtottam fel, freeze granat nem hasznal, meg semmilyen paralizalo cucc). most meg jon az a kurva repkedo holabda...
A fejembe vettem, hogy kronológiai sorrendben "először és újrajátszom" a klasszikus God of War szériát (kivéve az Ascensiont, mert az szar). Először, mert a Chains of Olympus és a Ghost of Sparta még nem volt meg, újra, mert a többin már többször is végigrongyoltam.
A Chains of Olympussal kezdtem és összességében egész jó volt, de biztos vagyok abban, hogy PSP-n ez sokkal nagyobbat ütött pusztán azért, mert egy majdnem teljes értékű GoW-játék volt marokkonzolon. Ezzel szemben ha 4K-ban futtatod a PS3-ra készült Origins Collection részeként RPCS3 emulátoron, na akkor csúnyán kilóg a lóláb. Ugyanakkor maga a remaster sokkal alaposabb, mint a PS3-mas GoW 1-2 esetében, tehát itt tényleg feljebb lettek húzva a textúrák meg az átvezetők.
Magával a játékkal leginkább az a gond, hogy kb. a rossz prequelek összes hibája megvan benne. Nagyon hajazni akar az első részre, szóval ismétli annak sok elemét, néhol még pályákban is, ami elég gáz, mert kisebbíti az eredeti történet jelentőségét. Kratos már meghalt egyszer és Hádészba is eljutott az első rész előtt? Akkor az első részben visszatérni a túlvilágból már nem is olyan nagy cucc. Az eredeti játék 90%-a arra megy el, hogy találd meg Pandóra Szelencéjét, mert hogy abban van a szükséges hatalom egy isten elpusztításához? Hááát, itt néhány évvel korábban Kratos megöl egy másik istent, Perszephonét... wtf? Persze megmagyarázza a játék, hogy ez hogyan lehetséges, de erőltetett.
Sokkal érdekesebb lehetett volna valami rendes előtörténet Kratos háborús éveiből akár minimális mitológiai tartalommal, és az első pályát érdekes mintha még ez is inspirálta volna. Ott perzsák ellen kell harcolni, maradhattak volna annál inkább.
A játékmenet menti a dolgokat, mert plays like God of War, ugyanakkor kicsit szimplább kivitelben. Maga a harcrendszer hozza a GoW 1 szintjét, de kevesebb az ellenfél és az ellenféltípus, a mágia pedig nem túl hasznos, kb. csak az ifritet használtam. A pályadizájn szórakoztató, de sajnos nem közelíti meg az első részt, bár ez azt is jelenti, hogy az ottani Hádészhoz fogható baklövések sincsenek benne = szolid minőség nagy meglepetések nélkül.
Mivel Sony-játékról van szó, ezért kötelező körként le kell írnom, hogy a Metacritic-es 91-es értékelés még PSP-s kontextusban is érthetetlen, a Chains of Olympus egy szórakoztató, de erősen közepes, 5 órás játék, ami GoW-rajongóknak tetszeni fog.
God of War
Végigrongyoltam az első részen is, és ha már láttam, hogy manapság tök jó textúracsomagok vannak hozzá, kipróbáltam a PCSX2 emulátoros "remastert". Hát, meglepődtem azon, hogy látványban csak a textúrákat érintő felújítással mennyire működik még ez a játék, pl. a műfaj miatt gyakran használt totálképek iszonyú hangulatosak tudnak lenni egy nagyobbacska tévén.
A GoW 1 egyébként tipikusan az a program, ami minden egyes újabb végigjátszással egy kicsit jobb lesz. Annak idején elsőre kicsit túl hosszúnak éreztem a Pandóra templomát, de annyira jó a map design benne végig és olyan menő fejtörőket rak eléd meg olyan szépen eszkalálódik a végére, hogy nem lehet nem szeretni. Oké, a minotaur bossfight szar és unalmas (egyéb boss meg nincs, ami baj), egy-két platformozós rész bekaphatja, de ennyi. Az athéni bevezető pályákat szintén imádom, nyilván a hajós első pályát is és tök jó, hogy mindig találok új rejtett chesteket, szóval az én ízlésemnek ez mondhatni tökéletes level design, 10/10 stb.
Kettő negatívum van csak. Egyfelől ott van a Hádész pálya (nem a challenge of Hades, hanem az alvilág), ami szerintem nagyon csúnya dolog. Többedik végigjátszásra csak kb. fél órányi szenvedést jelent, de akkor sem értem, hogy mi értelme volt Árész előtti utolsó kihívásként egy adag hardcore platformozásnak egy olyan játékban, amiben szar a platformozás. A szar platforming alapvetően szériaszintű probléma, szóval nem teljesen véletlen azért, hogy a modern játékokban a vén Kratos már ugrani sem tud (persze innoválhattak is volna fasza platforminggal, de olyat csak az Astro Botban csinál a Sony)... de az első rész, jaj.
A GoW 1 úgy szar platformingban, hogy nem tudja azt magáról, mmint a probléma a későbbi részekben is ott van, csak azokban az ugrabugra sosincs fókuszban meg akad egy-két apróbb mechanikai finomítás a jobb kezelhetőség érdekében. GoW 1? Jó sok platforming van szar kamerával, sőt, Hádészban ott a dedikált ugrálós pálya. A gerendákon egyensúlyozós részek különösen borzasztóak, főleg úgy, hogy a legtöbb helyen sikerült azt leprogramozni, hogy Kratos megkapaszkodik és felhúzza magát egy leesés után, máshol viszont nem. Ennek a legikonikusabb példája mindjárt az első pályán van, imádom. A platformozás pozitívuma, hogy meg lehet szokni, de hogy a Sony-játék esetében kötelező kört is letudjam, én nem értem a 94-es metacritic pontszámot kb. két évvel a Prince of Persia Sands of Time után (szegény SoT-nak csak 92-re futotta), ahol még jó gerendán egyensúlyozás is volt.
Az Árész elleni bossfight a másik dolog, amit sosem vett be a gyomrom. Három fázisa van és egyik sem zseniális, de az első még oké: párbaj egy nagyon erős ellenfél ellen, aki ellen a játék során megszerzett minden képességedet használhatod. Good stuff, a játékos végső tesztje, ami jutalmazza a kreativitást annyiban, hogy a megfelelő varázslatok használatával meg lehet úszni Árész szarabb támadásait és fel lehet pörgetni a harcot. Aztán jön egy sztori szempontjából remek, de játékmenetileg gázos rész, ahol Kratos családját kell megmenteni fél millió idegesítő Kratos-klóntól. Van rá egy jó kombó, azt kell spammelni, elég szar, köszönjük mehetünk tovább.
És aztán jön a phase 3, ahol minden képességedet elveszíted, de kapsz egy új fegyvert, egy teljesen új HP rendszert és tök más támadásokat Árésztól... have fun és tanulj tök új dolgokat a játék utolsó 10 percében ahelyett, hogy azt a tudást használnád, amit a megelőző 10 órában tanultál és fejlesztettél. Borzasztó nagy baromság, nagy szerencséje a játéknak, hogy a boss utáni befejezés remek és lemossa a rossz szájízt amiatt, hogy sajnos rossz az a nagy összecsapás, ami a történet katarzisát adja.
Ettől függetlenül persze nagy klasszikus a God of War és meg merem kockáztatni azt, hogy ez a Sony legjobb játéka a hibái ellenére is.
meglassuk, mint irtam meg total az elejen jarok. mivel igazi os hardcore gamer vagyok, ezert (ahogy kb minden mast is) a legkonnyebb fokozaton tolom. :D
"okey-dokey!"
huh nagyon nagyon jo jatek, legalabb 3x vegignyomtam
de gyerekek, masodszor is nekialltam ugye a xcom2lwotc-nek. hat bazmeg a kurva anyjukat.
150 oranal tartok, de valam kibaszott szopatas.
most is elkuldtem a legjobb embereimet egy rohadt gyarat elfoglalni, mert nagyon megy a doom ticker, erre megtamadta az avengert. 40 ellenfel, rohadt erosek, eleve a chosent csak ugy sikerult kinyirnom, hogy egy emberem mar fel kellett tamasztanom (amikor belelottem ment valaki fele, ha elerte kaszabolta, hiaba gyujtottam fel, freeze granat nem hasznal, meg semmilyen paralizalo cucc). most meg jon az a kurva repkedo holabda...
Parizer forever.
God of War: Chains of Olympus
A fejembe vettem, hogy kronológiai sorrendben "először és újrajátszom" a klasszikus God of War szériát (kivéve az Ascensiont, mert az szar). Először, mert a Chains of Olympus és a Ghost of Sparta még nem volt meg, újra, mert a többin már többször is végigrongyoltam.
A Chains of Olympussal kezdtem és összességében egész jó volt, de biztos vagyok abban, hogy PSP-n ez sokkal nagyobbat ütött pusztán azért, mert egy majdnem teljes értékű GoW-játék volt marokkonzolon. Ezzel szemben ha 4K-ban futtatod a PS3-ra készült Origins Collection részeként RPCS3 emulátoron, na akkor csúnyán kilóg a lóláb. Ugyanakkor maga a remaster sokkal alaposabb, mint a PS3-mas GoW 1-2 esetében, tehát itt tényleg feljebb lettek húzva a textúrák meg az átvezetők.
Magával a játékkal leginkább az a gond, hogy kb. a rossz prequelek összes hibája megvan benne. Nagyon hajazni akar az első részre, szóval ismétli annak sok elemét, néhol még pályákban is, ami elég gáz, mert kisebbíti az eredeti történet jelentőségét. Kratos már meghalt egyszer és Hádészba is eljutott az első rész előtt? Akkor az első részben visszatérni a túlvilágból már nem is olyan nagy cucc. Az eredeti játék 90%-a arra megy el, hogy találd meg Pandóra Szelencéjét, mert hogy abban van a szükséges hatalom egy isten elpusztításához? Hááát, itt néhány évvel korábban Kratos megöl egy másik istent, Perszephonét... wtf? Persze megmagyarázza a játék, hogy ez hogyan lehetséges, de erőltetett.
Sokkal érdekesebb lehetett volna valami rendes előtörténet Kratos háborús éveiből akár minimális mitológiai tartalommal, és az első pályát érdekes mintha még ez is inspirálta volna. Ott perzsák ellen kell harcolni, maradhattak volna annál inkább.
A játékmenet menti a dolgokat, mert plays like God of War, ugyanakkor kicsit szimplább kivitelben. Maga a harcrendszer hozza a GoW 1 szintjét, de kevesebb az ellenfél és az ellenféltípus, a mágia pedig nem túl hasznos, kb. csak az ifritet használtam. A pályadizájn szórakoztató, de sajnos nem közelíti meg az első részt, bár ez azt is jelenti, hogy az ottani Hádészhoz fogható baklövések sincsenek benne = szolid minőség nagy meglepetések nélkül.
Mivel Sony-játékról van szó, ezért kötelező körként le kell írnom, hogy a Metacritic-es 91-es értékelés még PSP-s kontextusban is érthetetlen, a Chains of Olympus egy szórakoztató, de erősen közepes, 5 órás játék, ami GoW-rajongóknak tetszeni fog.
God of War
Végigrongyoltam az első részen is, és ha már láttam, hogy manapság tök jó textúracsomagok vannak hozzá, kipróbáltam a PCSX2 emulátoros "remastert". Hát, meglepődtem azon, hogy látványban csak a textúrákat érintő felújítással mennyire működik még ez a játék, pl. a műfaj miatt gyakran használt totálképek iszonyú hangulatosak tudnak lenni egy nagyobbacska tévén.
A GoW 1 egyébként tipikusan az a program, ami minden egyes újabb végigjátszással egy kicsit jobb lesz. Annak idején elsőre kicsit túl hosszúnak éreztem a Pandóra templomát, de annyira jó a map design benne végig és olyan menő fejtörőket rak eléd meg olyan szépen eszkalálódik a végére, hogy nem lehet nem szeretni. Oké, a minotaur bossfight szar és unalmas (egyéb boss meg nincs, ami baj), egy-két platformozós rész bekaphatja, de ennyi. Az athéni bevezető pályákat szintén imádom, nyilván a hajós első pályát is és tök jó, hogy mindig találok új rejtett chesteket, szóval az én ízlésemnek ez mondhatni tökéletes level design, 10/10 stb.
Kettő negatívum van csak. Egyfelől ott van a Hádész pálya (nem a challenge of Hades, hanem az alvilág), ami szerintem nagyon csúnya dolog. Többedik végigjátszásra csak kb. fél órányi szenvedést jelent, de akkor sem értem, hogy mi értelme volt Árész előtti utolsó kihívásként egy adag hardcore platformozásnak egy olyan játékban, amiben szar a platformozás. A szar platforming alapvetően szériaszintű probléma, szóval nem teljesen véletlen azért, hogy a modern játékokban a vén Kratos már ugrani sem tud (persze innoválhattak is volna fasza platforminggal, de olyat csak az Astro Botban csinál a Sony)... de az első rész, jaj.
A GoW 1 úgy szar platformingban, hogy nem tudja azt magáról, mmint a probléma a későbbi részekben is ott van, csak azokban az ugrabugra sosincs fókuszban meg akad egy-két apróbb mechanikai finomítás a jobb kezelhetőség érdekében. GoW 1? Jó sok platforming van szar kamerával, sőt, Hádészban ott a dedikált ugrálós pálya. A gerendákon egyensúlyozós részek különösen borzasztóak, főleg úgy, hogy a legtöbb helyen sikerült azt leprogramozni, hogy Kratos megkapaszkodik és felhúzza magát egy leesés után, máshol viszont nem. Ennek a legikonikusabb példája mindjárt az első pályán van, imádom. A platformozás pozitívuma, hogy meg lehet szokni, de hogy a Sony-játék esetében kötelező kört is letudjam, én nem értem a 94-es metacritic pontszámot kb. két évvel a Prince of Persia Sands of Time után (szegény SoT-nak csak 92-re futotta), ahol még jó gerendán egyensúlyozás is volt.
Az Árész elleni bossfight a másik dolog, amit sosem vett be a gyomrom. Három fázisa van és egyik sem zseniális, de az első még oké: párbaj egy nagyon erős ellenfél ellen, aki ellen a játék során megszerzett minden képességedet használhatod. Good stuff, a játékos végső tesztje, ami jutalmazza a kreativitást annyiban, hogy a megfelelő varázslatok használatával meg lehet úszni Árész szarabb támadásait és fel lehet pörgetni a harcot. Aztán jön egy sztori szempontjából remek, de játékmenetileg gázos rész, ahol Kratos családját kell megmenteni fél millió idegesítő Kratos-klóntól. Van rá egy jó kombó, azt kell spammelni, elég szar, köszönjük mehetünk tovább.
És aztán jön a phase 3, ahol minden képességedet elveszíted, de kapsz egy új fegyvert, egy teljesen új HP rendszert és tök más támadásokat Árésztól... have fun és tanulj tök új dolgokat a játék utolsó 10 percében ahelyett, hogy azt a tudást használnád, amit a megelőző 10 órában tanultál és fejlesztettél. Borzasztó nagy baromság, nagy szerencséje a játéknak, hogy a boss utáni befejezés remek és lemossa a rossz szájízt amiatt, hogy sajnos rossz az a nagy összecsapás, ami a történet katarzisát adja.
Ettől függetlenül persze nagy klasszikus a God of War és meg merem kockáztatni azt, hogy ez a Sony legjobb játéka a hibái ellenére is.