A leghúzósabb részén már túlvagy. Ha most nem kimutatható a rák benned, akkor persze van esélye, hogy kiújul, de rendszeres kontrollal látni fogják azt, hogy ha csak egy kicsit is elindul a folyamat.
Apám már vagy 4-5 éve jár ilyen kontrollra, áttétes volt prosztata, hólyag és nyirokra. Az egyik legfontosabb, hogy élni akarj és ne rágódj rajta.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Az egyik legfontosabb, hogy élni akarj és ne rágódj rajta.
Ezt könnyű mondani...! Próbálok nem erre gondolni de időröl időre eszembe jut akaratlanul is. Ráadásul az ilyen hírek is jönnek szembe amit máskor elolvastam és el is felejtettem két perc múlva...
Faternak kitartást!
Faternak adtam egy nagy lökést, mondta hogy ő már el fog menni én meg azt mondtam neki, hogy ha miattam nem akar tovább élni, akkor éljen azért, hogy lássa a gyerekeimet leérettségizni, meg felnőni, hogy ha majd akkor meghal legyen ki sajnálja őt.
Mondom ha most meghalsz, ők még kicsik, két hét múlva azt se fogják felidézni milyen voltál.
Ez mellbevágta, de eddig úgy tűnik sikerült elérnem vele valamit.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Amikor nagymamámat 62 évesen diagnosztizálták vastagbél rákkal, nem volt egyszerű, mondta az orvos, hogy ezt még a fiatalok se nagyon szokták túlélni. Egyszer bement hozzá az orvos, és erről akart beszélgetni vele: hogy hát ezek a realitások, és lehet, hogy fel kell készülni rá, ha mégsem sikerül.
Nagymutter finoman elzavarta az orvost kábé olyan szöveggel, hogy doktornő, én nagyon kedvelem és tisztelem magát, de most megkérem, hogy nagyon gyorsan menjen elfele innen, mert én bizony meg fogok gyógyulni, mert a Jóisten azt akarja, hogy még ott legyek az unokáimnak minél tovább!
Oszt' úgy is lett, most 82 éves és vidáman ketyeg az öreglány 💪💪
nekem fater a rák részét hál'Istennek eddig úgy néz ki, hogy a műtétekkel letudta, de a hozzáállása valami katasztrófa. Eleve vagy 20 éve, mikor először elkezdett prosztata megnagyobbodása lenni, azóta állandóan azt szajkózza, hogy ő rákos, pedig akkor még nem is volt. Egészségéért semmit nem tett mióta én ismerem (fiatalon focizott, meg 40-es években is alkalmanként, vagy korcsolyázni néha eljött velem), helyette piált sokat haverokkal (nem is mennyiségileg sokat, hanem rendszerességben), úgy hogy cukorbeteg volt már akkor, tehát neki piát el kellett volna felejteni. Cukrára se volt sose képes korábban rendesen vigyázni, annyiszor esett le a cukra, szegény Anyám állandóan stresszben volt, ha késett valamiért. Aztán amikor Anya beteg lett, akkor valahogy elkezdte összekapni magát, simán elhagyta piát, cukrára is jobban odafigyelt. Aztán mióta van az új csaja, az még jobban rendbe szedte, pl. új inzulinnal meg kis odafigyeléssel teljesen megszűnt az ingadozás, mentálisan meg olyan toppon van szerencsére, mintha 20 évvel fiatalabb lenne.
De mióta volt ez a nagyműtétje a prosztata meg a vastagbél miatt, azóta ha csak van egy szarabb napja valamiért (front) vagy csak köhög kettőt, egyből azzal jön, hogy jajj a rák, hogy ő súlyos rákos, hogy őt mennyire sajnálni kell, meg hogy megverte az Isten. Oké, a műtét gecidurvára sikerütl tényleg, meg utána voltak komplikációk, de igazából kapott utána 30 db ilyen utókezelés sugarat, amiből konkrétan nem is érzett semmit, nem volt semmi fájdalma sose, annyi, hogy a sok kivett nyirokcsomó miatt egyik lába dagad.
De hál'Istennek nem volt kemója, nem volt semmi komoly sugárkezelés, ahol másoknak szétégetik mellékhatásként a jó szerveiket is, stb. Ehhez képest állandóan csak negativitás sugárzik belőle.
Youtube feldobott mostanában 1-2 ilyen tényleg végstádiumos ember videóját, akik akár ilyen 20-30 évesen közvetítették a betegséggel való küzdelmüket, és még pár nappal a haláluk előtt is pozitívabb hozzáállást mutatnak a videók alapján (nyilván ez félrevezető lehet).
Na mindegy, nagyon remélem, hogy még sokáig tudja hajtogatni a hülyeségét, mert úgy néz ki nála beválik, hogy készülj a legrosszabbra, csak a szeretteinek azért ez megterhelőbb, amikor így viselkedik.
Legjobb barátnőmnél tavaly július közepén diagnosztizáltak rákot, elégé summázva itt a történet.
Szóval, mint kiderült, amikor megtalálták a negyedik stádiumú (fyi.: 4 stádium van) petefészek-rákot, és kielemezték a vett mintát, a tumormarker, ami egészséges emberek esetében valahol 60 alatt van, nála 13000 környékén járt, vagyis az orvosok nem értették, hogy hogy lehet még életben. Nem sok esélyt adtak neki (konkrétan suttogva kommunikáltak egymás közt, na meg ugye a szokásos mosolygunk rád, tartjuk benned a lelket, viszont a szemben tükröződik minden őszinteség), de elkezdte a kemót. A szervezete már az elsőnél is igen jól reagált, a harmadik után pedig ahhoz képest, amit ezek a löttyök okoznak, csak a fehérvérsejt-szám volt egy kissé alacsony, amit vissza kellett tornázni, hogy műthető állapotba kerüljön.
Megműtötték, kiszedték a teljes nemzőképes belső szerveket, meg szokás szerint egy kissé tovább is kapartak (vagyis azt jelenti, hogy kb. a szeméremdomb környékétől a szegycsontig van egy csodás nagy vágás, 50 kapoccsal összefogva), amely metszetek aztán ismét leteszteltek. Az eredmény totálisan negatív lett, jöhetett az újabb három, levezető kemó, amelyből december elején kapta az utolsót, és most hivatalosan is cancer free.
Rengeteg minden vezetett a gyógyulásához, a kulcsmondatot leginkább arra hegyezném ki, amikor azt mondta: "nekem az most a foglalkozásom, hogy meggyógyuljak". Fejben nagyon sok mindent kianalizált, múltbéli dolgokat helyre tett. A hivatalos orvosi ellátás mellett egyénileg is járt mindenféle egyéb terápiára annak ellenére, hogy defaultban volt hozzá kirendelve egy pszichológus, illetve kvázi saját felügyelő orvosa volt, akit bármikor hívhatott, ha úgy érezte...
Ja, mindez nem itthon ofc.
Szóval gratula minden gyógyultnak, nem szabad azzal foglalkoznod, hogy milyen beteg voltál, hanem hogy túlélted, legyőzted! Ne vonzd vissza ezt a szart azzal, hogy rágondolsz! Oké, ez kissé ezoterikusnak hangzik, de működhet, miért ne?
Mi voltunk azok, a Vándorok.// Kik sohasem nyugszanak. / Kik sohasem haltak meg. / Kik sohasem éltek.
nem semmi sztori ez sem.
meg szerencsére sokat fejlődött az utóbbi években a gyógyítás is. pl nem is olyan régóta érhetők el ilyenek mint az immunoterápiás cuccok pl a Nivolumab. nagyrészük 2010 után jelent meg.
és ami meglepő, hogy ilyet épp itthon is alkalmaznak, pedig nem aprópénz.
nagyon szoritok, hogy minden rendben legyen tovabbra is. (nagyanyam mellrak, +20 ev, anyam pajzsmirigyrak +35 ev ), szoval van eselyed a hosszu boldog eletre.
Köszönöm a biztatást mindenkinek!
Abszolút pozitívan állok a dologhoz, nem sopánkodok rajta, de ettől függetlenül a "ne gondoljak rá" dolog nem így működik, max ideig-óráig. Kb mintha azt mondanád valakinek, hogy ne legyél szerelmes! Ha alapból nem is túráztatom magam raja akkor is szembejön pl lásd fentebb: híres ember halálhíre. Vagy a kontroll vizsgálatok. Szóval mindig van ami eszembe juttatja, ha akarom ha nem.
ez szornyu. erre keltem ma, nekem mindig a wired boss zsaruja volt, akarmiben is lattam es a hangjarol mindenben felismertem (pl vox machina). :( es csak 60 eves volt
A leghúzósabb részén már túlvagy. Ha most nem kimutatható a rák benned, akkor persze van esélye, hogy kiújul, de rendszeres kontrollal látni fogják azt, hogy ha csak egy kicsit is elindul a folyamat.
Apám már vagy 4-5 éve jár ilyen kontrollra, áttétes volt prosztata, hólyag és nyirokra. Az egyik legfontosabb, hogy élni akarj és ne rágódj rajta.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Ezt könnyű mondani...! Próbálok nem erre gondolni de időröl időre eszembe jut akaratlanul is. Ráadásul az ilyen hírek is jönnek szembe amit máskor elolvastam és el is felejtettem két perc múlva...
Faternak kitartást!
Faternak adtam egy nagy lökést, mondta hogy ő már el fog menni én meg azt mondtam neki, hogy ha miattam nem akar tovább élni, akkor éljen azért, hogy lássa a gyerekeimet leérettségizni, meg felnőni, hogy ha majd akkor meghal legyen ki sajnálja őt.
Mondom ha most meghalsz, ők még kicsik, két hét múlva azt se fogják felidézni milyen voltál.
Ez mellbevágta, de eddig úgy tűnik sikerült elérnem vele valamit.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Csak keményen! 💪
Amikor nagymamámat 62 évesen diagnosztizálták vastagbél rákkal, nem volt egyszerű, mondta az orvos, hogy ezt még a fiatalok se nagyon szokták túlélni. Egyszer bement hozzá az orvos, és erről akart beszélgetni vele: hogy hát ezek a realitások, és lehet, hogy fel kell készülni rá, ha mégsem sikerül.
Nagymutter finoman elzavarta az orvost kábé olyan szöveggel, hogy doktornő, én nagyon kedvelem és tisztelem magát, de most megkérem, hogy nagyon gyorsan menjen elfele innen, mert én bizony meg fogok gyógyulni, mert a Jóisten azt akarja, hogy még ott legyek az unokáimnak minél tovább!
Oszt' úgy is lett, most 82 éves és vidáman ketyeg az öreglány 💪💪
Chief Exorcist
nekem fater a rák részét hál'Istennek eddig úgy néz ki, hogy a műtétekkel letudta, de a hozzáállása valami katasztrófa. Eleve vagy 20 éve, mikor először elkezdett prosztata megnagyobbodása lenni, azóta állandóan azt szajkózza, hogy ő rákos, pedig akkor még nem is volt. Egészségéért semmit nem tett mióta én ismerem (fiatalon focizott, meg 40-es években is alkalmanként, vagy korcsolyázni néha eljött velem), helyette piált sokat haverokkal (nem is mennyiségileg sokat, hanem rendszerességben), úgy hogy cukorbeteg volt már akkor, tehát neki piát el kellett volna felejteni. Cukrára se volt sose képes korábban rendesen vigyázni, annyiszor esett le a cukra, szegény Anyám állandóan stresszben volt, ha késett valamiért. Aztán amikor Anya beteg lett, akkor valahogy elkezdte összekapni magát, simán elhagyta piát, cukrára is jobban odafigyelt. Aztán mióta van az új csaja, az még jobban rendbe szedte, pl. új inzulinnal meg kis odafigyeléssel teljesen megszűnt az ingadozás, mentálisan meg olyan toppon van szerencsére, mintha 20 évvel fiatalabb lenne.
De mióta volt ez a nagyműtétje a prosztata meg a vastagbél miatt, azóta ha csak van egy szarabb napja valamiért (front) vagy csak köhög kettőt, egyből azzal jön, hogy jajj a rák, hogy ő súlyos rákos, hogy őt mennyire sajnálni kell, meg hogy megverte az Isten. Oké, a műtét gecidurvára sikerütl tényleg, meg utána voltak komplikációk, de igazából kapott utána 30 db ilyen utókezelés sugarat, amiből konkrétan nem is érzett semmit, nem volt semmi fájdalma sose, annyi, hogy a sok kivett nyirokcsomó miatt egyik lába dagad.
De hál'Istennek nem volt kemója, nem volt semmi komoly sugárkezelés, ahol másoknak szétégetik mellékhatásként a jó szerveiket is, stb. Ehhez képest állandóan csak negativitás sugárzik belőle.
Youtube feldobott mostanában 1-2 ilyen tényleg végstádiumos ember videóját, akik akár ilyen 20-30 évesen közvetítették a betegséggel való küzdelmüket, és még pár nappal a haláluk előtt is pozitívabb hozzáállást mutatnak a videók alapján (nyilván ez félrevezető lehet).
Na mindegy, nagyon remélem, hogy még sokáig tudja hajtogatni a hülyeségét, mert úgy néz ki nála beválik, hogy készülj a legrosszabbra, csak a szeretteinek azért ez megterhelőbb, amikor így viselkedik.
Legjobb barátnőmnél tavaly július közepén diagnosztizáltak rákot, elégé summázva itt a történet.
Szóval, mint kiderült, amikor megtalálták a negyedik stádiumú (fyi.: 4 stádium van) petefészek-rákot, és kielemezték a vett mintát, a tumormarker, ami egészséges emberek esetében valahol 60 alatt van, nála 13000 környékén járt, vagyis az orvosok nem értették, hogy hogy lehet még életben. Nem sok esélyt adtak neki (konkrétan suttogva kommunikáltak egymás közt, na meg ugye a szokásos mosolygunk rád, tartjuk benned a lelket, viszont a szemben tükröződik minden őszinteség), de elkezdte a kemót. A szervezete már az elsőnél is igen jól reagált, a harmadik után pedig ahhoz képest, amit ezek a löttyök okoznak, csak a fehérvérsejt-szám volt egy kissé alacsony, amit vissza kellett tornázni, hogy műthető állapotba kerüljön.
Megműtötték, kiszedték a teljes nemzőképes belső szerveket, meg szokás szerint egy kissé tovább is kapartak (vagyis azt jelenti, hogy kb. a szeméremdomb környékétől a szegycsontig van egy csodás nagy vágás, 50 kapoccsal összefogva), amely metszetek aztán ismét leteszteltek. Az eredmény totálisan negatív lett, jöhetett az újabb három, levezető kemó, amelyből december elején kapta az utolsót, és most hivatalosan is cancer free.
Rengeteg minden vezetett a gyógyulásához, a kulcsmondatot leginkább arra hegyezném ki, amikor azt mondta: "nekem az most a foglalkozásom, hogy meggyógyuljak". Fejben nagyon sok mindent kianalizált, múltbéli dolgokat helyre tett. A hivatalos orvosi ellátás mellett egyénileg is járt mindenféle egyéb terápiára annak ellenére, hogy defaultban volt hozzá kirendelve egy pszichológus, illetve kvázi saját felügyelő orvosa volt, akit bármikor hívhatott, ha úgy érezte...
Ja, mindez nem itthon ofc.
Szóval gratula minden gyógyultnak, nem szabad azzal foglalkoznod, hogy milyen beteg voltál, hanem hogy túlélted, legyőzted! Ne vonzd vissza ezt a szart azzal, hogy rágondolsz! Oké, ez kissé ezoterikusnak hangzik, de működhet, miért ne?
Mi voltunk azok, a Vándorok.// Kik sohasem nyugszanak. / Kik sohasem haltak meg. / Kik sohasem éltek.
nem semmi sztori ez sem.
meg szerencsére sokat fejlődött az utóbbi években a gyógyítás is. pl nem is olyan régóta érhetők el ilyenek mint az immunoterápiás cuccok pl a Nivolumab. nagyrészük 2010 után jelent meg.
és ami meglepő, hogy ilyet épp itthon is alkalmaznak, pedig nem aprópénz.
nagyon szoritok, hogy minden rendben legyen tovabbra is. (nagyanyam mellrak, +20 ev, anyam pajzsmirigyrak +35 ev ), szoval van eselyed a hosszu boldog eletre.
Parizer forever.
Köszönöm a biztatást mindenkinek!
Abszolút pozitívan állok a dologhoz, nem sopánkodok rajta, de ettől függetlenül a "ne gondoljak rá" dolog nem így működik, max ideig-óráig. Kb mintha azt mondanád valakinek, hogy ne legyél szerelmes! Ha alapból nem is túráztatom magam raja akkor is szembejön pl lásd fentebb: híres ember halálhíre. Vagy a kontroll vizsgálatok. Szóval mindig van ami eszembe juttatja, ha akarom ha nem.
Meg kell baszni. Rohadjon meg a kurva anyjába.
Legyél Russel Crowe:
rwurl=https://youtu.be/ZXBT5O5uikY?t=15
Jó lesz az.
rip Tom Sizemore.
en ebben szerettem meg a fickot. :(
"okey-dokey!"
nekem a Szemtől szemben meg a Sólyom végveszélyben volt a kedvencem tőle.
Héló-héló! Ryan közlegény?
Horvath őrmester, kicsit megpihen
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Holtak útjában is imádtam.
https://www.pcguru.hu/hirek/elhunyt-lance-reddick-a-drot-es-a-john-wick-...
Wtf :(
Nagy kedvencem volt a Wire-ben :(((
RIP
Na baszki John Wickben is zseniális volt (maga a karakter is iszonyat jó volt).
Chief Exorcist
ez szornyu. erre keltem ma, nekem mindig a wired boss zsaruja volt, akarmiben is lattam es a hangjarol mindenben felismertem (pl vox machina). :( es csak 60 eves volt
"okey-dokey!"
https://telex.hu/kult/2023/04/27/jerry-springer-kibeszeloshow-televizio-halal
Maunika!
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Vágó Pista
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
leolvadtam
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=nWLIfmJSS-Y
"okey-dokey!"
:(
"Fight steel Die honor"
"I eat resistance for breakfast"
Mr. Conan
BASSZA MEG A KURVA!!!
Ray Stevenson :(((((((((
kőkemény csávó volt, hihetetlen. Ráadásul most Ashokaban ellopta a showt :(
Arról az Ashokaról van szó ami majd Augusztusban jön?
=(
Pullo
"okey-dokey!"
Lang Györgyi
https://hvg.hu/elet/20230523_Meghalt_az_ember_akit_kartyameretu_orra_tett_vilaghiruve
Tina Turner
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
tina turnoff :(
Parizer forever.