Ezzel egyetértek, de az egyetemi lét jobb esetben kitágítja annyira a látásmódodat, ad egy szélesebb látókört és kritikus gondolkodásra nevel, hogy fundamentálisan alkalmasabb leszel értelmiségi létre. Persze, ez tökéletesen működik diploma nélkül is adott esetben.
Ja, legalabb felevente lemegy ez a kor mar egy ideje. Minden alkalommal megnyugtat, hogy en baromi jol megvagyok a nagy ambiciok nelkul es hiaba nincs semmi a jatekokon es filmeken kivul ami tulsagosan mozgatna, igy is lehet boldog az ember. ¯\_(ツ)_/¯
Utolsó kommentem ehhez a történethez, mert a többiek alapján úgy tűnik, hogy inkább direkt önsajnáltató energiavámpír vagy (no offense, attól még bírlak amúgy :D) de te tipikusan az a helyzet vagy, aki azt hiszi, hogy nem való ebbe a világba, közben csak _kicsit_ ki kellene mozdulnia a komfortzónájából. Azért mondom ezt szinte biztosan, mert nekem is volt ilyen időszakom.
Két közhelyet tudok erre mondani: "segíts magadon és Isten is megsegít". A másikat pedig anyám szokta mondani a maga elég komoly élettapasztalatával: "Isten mindig nullára játszik".
Ez utóbbi azt jelenti az ő értelmezésében, hogy ugyan most mínuszban vagy, de ha csak egy kicsit mozdulsz és nagyjából _bármit_ csinálsz a komfortzónádon kívül, ami potenciálisan előbbre vihet (akár közvetetten is), akkor ez a negatív hullám vissza fog lengeni pozitívba, egymás után érnek majd az olyan ingerek és lehetőségek, amikre korábban még csak nem is gondoltál.
Tényleg közhelynek és általános faszságnak hangzik, de szerintem logikus, és az én tapasztalatom szerint működik.
irgalmatlan országos szintű, sikeres fiatalokból álló kapcsolati hálód lesz, akik onnantól kezdve segítik egymást, főleg a tehetséges / szorgalmas / jófej arcokat.
Ez itt valami tévedés lesz...
Értelmes ember már csak azért is irtózik minden ilyesmitől, mert kurvára csak a kapcsolatokról meg benyalásról szól, ráadásul semmi perspektíva nincs benne mert a poziban lévők minden valamire való emberben meglátják a konkurenciát akit azonnal ki kell csinálni.
Plusz erkölcsileg is vállalhatatlan.
Nemtom ez mennyire új keletű nálad, de én azt gyanítom hogy ez a járvány miatti depresszió lehet. Majdnem egy éve tart már ez a kilátástalannak tűnő bezártság, de közben olyan mintha állna az idő, minden nap ugyanolyan és még mindig úgy néz ki hogy sokáig a következő nap se lesz más.
De közben mégiscsak eltelt már egy év, idővel vége lesz, és megint jönnek majd jó dolgok is.
ez egy fundamentális probléma. Hiába vannak valakinek nagy ambíciói, ha nincs meg hozzá a skill setje. Az a boldog ember szvsz aki összhangban van magával az életben. Nekem ehhez el kéne fogadnom, hogy ez jutott, ezt kell szeretni, de erre sose leszek képes. Persze, mennyivel jobb, mintha lenne valami súlyos betegségem vagy hasonló, ezért hálás is vagyok, nem is akarom ezt kockáztatni pl. egy extrémsportolóval ellentétben. De utóbbiban bele se tudok gondolni micsoda vágy vagy ambíció van, ami miatt kockára meri tenni az egészségét.
Nem tom hogy ez-e a sorsom vagy a nevelésemben ment félre valami, de sajnos nem tudok változtatni, elfogadtam, hogy örök boldogtalanságra lettem kárhoztatva. Harvynak még lehet mondani, hogy ha lesz egy csaja vagy állása, akkor megváltozik a hozzáállása, az élete, nekem semmi sem tudott változtatni.
LY már akkor cikkeket írt 3D modellezésről, amikor én még általánosba jártam és azóta is kitartott mellette és hatalmas sikereket ért el, mert ő erre született.
Hát, ez nálam úgy ment hogy kisebb koromban a legózást bírtam nagyon és úgy 14 éves koromban felmerült bennem hogy talán lehetne a legónál dolgozni... Ez akkoriban persze kb kivitelezhetetlen lett volna, de egyébként tök jó dolog hogy ma már simán lehetséges, EU ország, simán lehet oda jelentkezni gondolom. Sőt van CG-s részleg is már a Legónál is egyébként :P
Na mindegy, szóval a gimiben meg aztán láttam hogy ez a CG dolog amit csak szuperszámítógépeken lehet (a Silicon Graphics cuccai volt akkor a menőség) azt valójában lehet PC-n is 3D studio meg ilyen programokkal, és mivel érdekelt, elkezdtem csinálni, tanulni, egyszerűen mert akartam. Aztán azóta ez a 25 év (tejóég) kb végig úgy ment hogy adta magát az egész, egyik dologból következett a másik... Persze végig kellett tolni a munkát bele, sokszor bőven a napi 8 órán felül.
Nem tudom hogyan lehet egyébként ilyenbe belebotlani... Van egy olyan érzésem hogy én sokáig enyhe Aspergeres lehettem, nemtom, ilyen szempontból engem nem vizsgáltattak ki úgy mint Seldont :P
Na, ez viszont az, amire tudok példát mondani, mert a CG világban ugye sok baromira ügyes ember van, és volt alkalmam beszélgetni párral. Borzasztóan utálják (főleg a nagyon jók) hogy sokan elintézik őket azzal hogy hát "hú de tehetségesek". Valójában meg ők azért jók, mert iszonyatosan, de tényleg piszok sokat dolgoznak, gyakorolnak. Nekem a művészi dolgok még akkor sem mentek még közel sem annyira jól mint nekik, amikor még nem supervisor voltam hanem ténylegesen is csináltam dolgokat ;)
Szóval skill az attól van, hogy fejleszti az ember.
Nincs ebben semmi egyéni frusztráció, elsősorban vélemény.
Persze megértem hogy aki ebben benne van és nem egy szociopata érzéketlen valaki, az próbálja magának megmagyarázni meg a lelkiismeretét altatni. De ezek a szervezetek akkor sem építenek semmit, kizárólag azt a célt szolgálják hogy egy bűnszervezet minél tovább hatalmon maradhasson és tovább rabolhasson. És ezt minden tagjuk pontosan tudja is valahol.
Szóval skill az attól van, hogy fejleszti az ember.
Ez így van, de nem mindegy, hogy milyen viszony fűz az adott tevékenységhez. Amikor úgymond "e-sportoló" voltam (kb. akkor kezdett ez az egész kialakulni, szal még a születésem időzítése is rossz volt), akkor képes voltam éjjel-nappal beletolni a gyakorló órákat a Counter-Strike-ba. Ez volt az egyetlen dolog életemben, amiért őszintén tudtam lelkesedni és viszonylag magas szinten tudtam űzni (WCG Hungary 2. hely, pár hazai LAN első hely, válogatottság, top8 clanbase-n a magyar válogatottal + ESL nations cupban is jók voltunk, talán azóta se szerepeltünk ilyen jól), de ez meg fenntarthatatlan volt számomra akkoriban + jött két nagy csalódás (hogy csak 2-ok lettünk WCG selejtezőn pedig vezettünk, + utána CS Source-ban Ancients-be egy balfaszt vettek fel inkább 5-nek helyettem, mert ő KODIAK haverja volt...).
Szal a lényeg, hogy ha valami alapból érdekel és megfog, akkor sokkal könnyebb beletenni a rengeteg munkát, mint egy olyan dologba, ami teljesen hidegen hagy vagy éppen még taszít is. Sztem igazán sikerese valaki csak olyan dologban lehet, amit szeret is csinálni.
Persze, ez viszont nyilván így van. Itt jön be az hogy hogyan tudod megtalálni azt ami érdekel annyira hogy legyen motivációd belerakni a melót a tanulásba.
szerintem ha valakit semmi se érdekel komolyabban, annak nincs világnézete. és ez bármilyen világnézet lehet. mert ha valaki valami idealista világnézetben hisz (pl vallások), akkor van valamiféle célja, ami értelmet ad mindennek az életében. viszont ha valakinek van egy nihilista világnézete (pl ateizmus), azok között az okosabbak egyszerűen beletörődnek hogy úgymond "semminek sincs semmi értelme", és élvezik az életet, jó értelemben (nem az önpusztító hedonizmusra gondolok, mert az tipikusan a "semmi se érdekli" kategória).
ha valakinek nincs világnézete, akkor semmivel se nézett még szembe az életében. marad a "semmi se érdekel"...
Ha ennyire egy helyben toporogsz évek óta és/vagy motiválatlan vagy, akkor lehet érdemes egy pszichológuson elgondolkozni.
Amúgy kissé ismerős az érzés, de bőven nem ennyire konstans, mint amit te leírtál.
Ha ilyen dolgokra tudsz csak tekinteni, hogy érdekel, az elég rossz. Mármint gyakorlati szempontból.
A foci is sok embernek fun fun fun élmény, ezért is kergetik annyian a labdát, de abban legalább van pénz, ha tényleg jó vagy.
Kérdezem: A mai Magyarországon létezik olyan ember, aki képes megélni abból, hogy e-sport versenyző? Tehát csak ebből, a versenyek díjaiból?
Kötve hiszem.
Ezek a játékok arra lettek teremtve, hogy jó legyen velük az időt eltölteni, de csak akkor érdemes bármilyen karriert remélni belőlük, ha népszerűságük okán megvan az anyagi támogatottságuk. Persze, külföldön van pár arc, aki ebből él, de ott már lehet, te is kevés lennél/lettél volna.
Én hobbiból tolom az írást. Attól függetlenül, hogy a folyamat végén kijön valami kézzelfogható produktum, még csak ebben sincs kifejezett potenciál, hogy karriert építsen az ember.
Sőt, azt sem mondanám, hogy kifejezetten élvezem, amikor már három órája ülök egy dialógus felett. Könnyű beleveszni a monotonitásba.
Tehát, ha azt vesszük, az írás fasorban sincs a CS intenzitásához, akkor meg miért művelem? Ennyire más lenne az ingerküszöbünk?
Csak a hozzáállás a más. Én megtalálom benne, amiért érdemes vele foglalkozni. Ez lehet a jól végzett munka öröme, vagy az olvasói visszajelzések, a tudat, hogy fontos vagyok.
Még a hobbi is áldozattal járhat, a munka meg pláne, de meg kell találni a célt, amiért érdemes küzdeni, és akkor lesz kitartás is.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Ez viszont nagyon rosszul esne számomra, ha így van. Én senkinek sem akarok ártani, sose akarnék úgy előrejutni, hogy másnak okozok ezzel hátrányt, érzelmileg is támogatni akarok másokat, sose elkedvetleníteni. Most itt meg lettem szólítva Vajkt által a fórumon ezért kiszakadt belőlem a panaszáradat, de nem gyakori ez sztem.
Ez a világnézet egy érdekes szó, olyan érzésre mintha egy valláshoz/szektához/párthoz csatlakoznál, persze egy biztos támpont az életben, de félig meddig egy torz tükrön alapul.
Én senkinek sem akarok ártani ... érzelmileg is támogatni akarok másokat, sose elkedvetleníteni.
Az elmult... 15+ ev forumos ismerettsegunk alapjan ezt eleg erdekes volt olvasni amikor neha ott es ugy szolsz be probalva kicsit lesajnalva megalazni az embert ahol csak lehet mikor epp olyan kedved van.
nyilván nincs itthon ma se nagy lehetőség e-sportban, bár azért van pár arc akinek bejött + ugye lehet streamelni, akinek van hozzá tehetsége (nekem nem lenne), de ezt az ágat én már rég elengedtem.
Viszont sokkal másabb lenne az élet akkor is, ha mondjuk lenne egy olyan "hobbim" vagy egyéb elfoglaltságom, ami ugyan nem a megélhetésemet biztosítja, viszont kielégítené az egyéb szükségleteimet, és abban találnék motivációt. Lásd a sok fél-amatőr sportolót itthon, akik munka előtt meg után is mennek edzeni és teljesen boldogok.
Viszont annak ellenére, hogy én nem találtam meg a számításaimat én mindig tudtam örülni más sikereinek, pl. a könyvedet, hogy kiadtad.
Ez viszont nagyon rosszul esne számomra, ha így van. Én senkinek sem akarok ártani, sose akarnék úgy előrejutni, hogy másnak okozok ezzel hátrányt, érzelmileg is támogatni akarok másokat, sose elkedvetleníteni. Most itt meg lettem szólítva Vajkt által a fórumon ezért kiszakadt belőlem a panaszáradat, de nem gyakori ez sztem.
Nem arról van szó, hogy ártani akarsz, én tökéletesen elhiszem hogy te alapvetően egy jószándékú gyerek vagy. De ez a nonstop sírástenger amit elő tudsz adni, miközben X-en ugrálnak itt, hogy próbáljanak segíteni (ami eleve egy faszság, de én is belementem), és ezek szerint ez zajlik már Y éve, és nem történik semmi, csak folytatódik a sírás, ez nekem a tipikus energiavámpírság esete.
Az a baj, hogy ez kurvára fárasztó, és élőben az ilyen ismerőseimtől mindenki rögtön öt méter távolságba megy, ha bejön a kocsmába, mert senki nem kíváncsi a nonstop sírásra :))))) neked nem kívánom, hogy ilyen legyél.
élőben mindenki keménynek meg vidámnak mutatja magát, főleg egy haveri sörözésen, aztán a legnagyobb csajozó gép, legnagyobb partyarc haveromtól jön az üzenet éjszaka közepén mostanában a korona lezárás miatt, hogy milyen jó nekem, hogy van rendes munkám meg állandó barátnőm... :D nekem sokkal könnyebb egy fórumon kiírni magamból ezt olyan embereknek akiket még nem is láttam, haverokkal szóba se jönne :D
Nincs jelentősége, hogy más mit mod, ha valaki egy vallásban találja meg azt ami úgy általában ad valamit olyat az életéhez, az simán legyen vallásos. Vagy flexeljen hétvégente, ha az adja, esetleg maga rakja le a járólapot, kertészkedjen, járjon horgászni stb..stb.. Valószínűleg ahány ember annyiféle kombináció. Mondjuk én akkor égtem így ki, mikor azt hittem, ha lesz internetem, akkor annyi film meg dolog lesz a hálón, hogy soha nem fogom tudni mindet megnézni, aztán egy idő múlva nem volt mit beleírni a keresőbe, és jó volt ha havonta volt egy film ami érdekelt.
Rohadjak meg ezt a beszélgetést Mokennel már nem először zavarjuk le ugyanazzal a végeredménnyel dezsavűm van
rwurl=https://youtu.be/U7VBR9F2H6Y
Ezzel egyetértek, de az egyetemi lét jobb esetben kitágítja annyira a látásmódodat, ad egy szélesebb látókört és kritikus gondolkodásra nevel, hogy fundamentálisan alkalmasabb leszel értelmiségi létre. Persze, ez tökéletesen működik diploma nélkül is adott esetben.
Chief Exorcist
Ja, legalabb felevente lemegy ez a kor mar egy ideje. Minden alkalommal megnyugtat, hogy en baromi jol megvagyok a nagy ambiciok nelkul es hiaba nincs semmi a jatekokon es filmeken kivul ami tulsagosan mozgatna, igy is lehet boldog az ember. ¯\_(ツ)_/¯
Ahol kb 30 év volt az átlagéletkor? :D Meg ahol egy komolyabb torokgyulladásba bele lehetett halni mert olyan volt az orvostudomány?
Jól hangzik.
Utolsó kommentem ehhez a történethez, mert a többiek alapján úgy tűnik, hogy inkább direkt önsajnáltató energiavámpír vagy (no offense, attól még bírlak amúgy :D) de te tipikusan az a helyzet vagy, aki azt hiszi, hogy nem való ebbe a világba, közben csak _kicsit_ ki kellene mozdulnia a komfortzónájából. Azért mondom ezt szinte biztosan, mert nekem is volt ilyen időszakom.
Két közhelyet tudok erre mondani: "segíts magadon és Isten is megsegít". A másikat pedig anyám szokta mondani a maga elég komoly élettapasztalatával: "Isten mindig nullára játszik".
Ez utóbbi azt jelenti az ő értelmezésében, hogy ugyan most mínuszban vagy, de ha csak egy kicsit mozdulsz és nagyjából _bármit_ csinálsz a komfortzónádon kívül, ami potenciálisan előbbre vihet (akár közvetetten is), akkor ez a negatív hullám vissza fog lengeni pozitívba, egymás után érnek majd az olyan ingerek és lehetőségek, amikre korábban még csak nem is gondoltál.
Tényleg közhelynek és általános faszságnak hangzik, de szerintem logikus, és az én tapasztalatom szerint működik.
Chief Exorcist
+
Ez itt valami tévedés lesz...
Értelmes ember már csak azért is irtózik minden ilyesmitől, mert kurvára csak a kapcsolatokról meg benyalásról szól, ráadásul semmi perspektíva nincs benne mert a poziban lévők minden valamire való emberben meglátják a konkurenciát akit azonnal ki kell csinálni.
Plusz erkölcsileg is vállalhatatlan.
én kérek sorryt :))) de mondjuk az tök jó lenne, ha az egyéni frusztrációidat nem vetítenéd ki általános igazságként ;)
Chief Exorcist
Nemtom ez mennyire új keletű nálad, de én azt gyanítom hogy ez a járvány miatti depresszió lehet. Majdnem egy éve tart már ez a kilátástalannak tűnő bezártság, de közben olyan mintha állna az idő, minden nap ugyanolyan és még mindig úgy néz ki hogy sokáig a következő nap se lesz más.
De közben mégiscsak eltelt már egy év, idővel vége lesz, és megint jönnek majd jó dolgok is.
ez egy fundamentális probléma. Hiába vannak valakinek nagy ambíciói, ha nincs meg hozzá a skill setje. Az a boldog ember szvsz aki összhangban van magával az életben. Nekem ehhez el kéne fogadnom, hogy ez jutott, ezt kell szeretni, de erre sose leszek képes. Persze, mennyivel jobb, mintha lenne valami súlyos betegségem vagy hasonló, ezért hálás is vagyok, nem is akarom ezt kockáztatni pl. egy extrémsportolóval ellentétben. De utóbbiban bele se tudok gondolni micsoda vágy vagy ambíció van, ami miatt kockára meri tenni az egészségét.
Nem tom hogy ez-e a sorsom vagy a nevelésemben ment félre valami, de sajnos nem tudok változtatni, elfogadtam, hogy örök boldogtalanságra lettem kárhoztatva. Harvynak még lehet mondani, hogy ha lesz egy csaja vagy állása, akkor megváltozik a hozzáállása, az élete, nekem semmi sem tudott változtatni.
Hát, ez nálam úgy ment hogy kisebb koromban a legózást bírtam nagyon és úgy 14 éves koromban felmerült bennem hogy talán lehetne a legónál dolgozni... Ez akkoriban persze kb kivitelezhetetlen lett volna, de egyébként tök jó dolog hogy ma már simán lehetséges, EU ország, simán lehet oda jelentkezni gondolom. Sőt van CG-s részleg is már a Legónál is egyébként :P
Na mindegy, szóval a gimiben meg aztán láttam hogy ez a CG dolog amit csak szuperszámítógépeken lehet (a Silicon Graphics cuccai volt akkor a menőség) azt valójában lehet PC-n is 3D studio meg ilyen programokkal, és mivel érdekelt, elkezdtem csinálni, tanulni, egyszerűen mert akartam. Aztán azóta ez a 25 év (tejóég) kb végig úgy ment hogy adta magát az egész, egyik dologból következett a másik... Persze végig kellett tolni a munkát bele, sokszor bőven a napi 8 órán felül.
Nem tudom hogyan lehet egyébként ilyenbe belebotlani... Van egy olyan érzésem hogy én sokáig enyhe Aspergeres lehettem, nemtom, ilyen szempontból engem nem vizsgáltattak ki úgy mint Seldont :P
Na, ez viszont az, amire tudok példát mondani, mert a CG világban ugye sok baromira ügyes ember van, és volt alkalmam beszélgetni párral. Borzasztóan utálják (főleg a nagyon jók) hogy sokan elintézik őket azzal hogy hát "hú de tehetségesek". Valójában meg ők azért jók, mert iszonyatosan, de tényleg piszok sokat dolgoznak, gyakorolnak. Nekem a művészi dolgok még akkor sem mentek még közel sem annyira jól mint nekik, amikor még nem supervisor voltam hanem ténylegesen is csináltam dolgokat ;)
Szóval skill az attól van, hogy fejleszti az ember.
Skizofrén topik :D
De még a tanácsok és a reakciók is ugyanazok :DD
rwurl=https://imgur.com/gallery/Uz4vgXr
Nincs ebben semmi egyéni frusztráció, elsősorban vélemény.
Persze megértem hogy aki ebben benne van és nem egy szociopata érzéketlen valaki, az próbálja magának megmagyarázni meg a lelkiismeretét altatni. De ezek a szervezetek akkor sem építenek semmit, kizárólag azt a célt szolgálják hogy egy bűnszervezet minél tovább hatalmon maradhasson és tovább rabolhasson. És ezt minden tagjuk pontosan tudja is valahol.
Ez így van, de nem mindegy, hogy milyen viszony fűz az adott tevékenységhez. Amikor úgymond "e-sportoló" voltam (kb. akkor kezdett ez az egész kialakulni, szal még a születésem időzítése is rossz volt), akkor képes voltam éjjel-nappal beletolni a gyakorló órákat a Counter-Strike-ba. Ez volt az egyetlen dolog életemben, amiért őszintén tudtam lelkesedni és viszonylag magas szinten tudtam űzni (WCG Hungary 2. hely, pár hazai LAN első hely, válogatottság, top8 clanbase-n a magyar válogatottal + ESL nations cupban is jók voltunk, talán azóta se szerepeltünk ilyen jól), de ez meg fenntarthatatlan volt számomra akkoriban + jött két nagy csalódás (hogy csak 2-ok lettünk WCG selejtezőn pedig vezettünk, + utána CS Source-ban Ancients-be egy balfaszt vettek fel inkább 5-nek helyettem, mert ő KODIAK haverja volt...).
Szal a lényeg, hogy ha valami alapból érdekel és megfog, akkor sokkal könnyebb beletenni a rengeteg munkát, mint egy olyan dologba, ami teljesen hidegen hagy vagy éppen még taszít is. Sztem igazán sikerese valaki csak olyan dologban lehet, amit szeret is csinálni.
Persze, ez viszont nyilván így van. Itt jön be az hogy hogyan tudod megtalálni azt ami érdekel annyira hogy legyen motivációd belerakni a melót a tanulásba.
szerintem ha valakit semmi se érdekel komolyabban, annak nincs világnézete. és ez bármilyen világnézet lehet. mert ha valaki valami idealista világnézetben hisz (pl vallások), akkor van valamiféle célja, ami értelmet ad mindennek az életében. viszont ha valakinek van egy nihilista világnézete (pl ateizmus), azok között az okosabbak egyszerűen beletörődnek hogy úgymond "semminek sincs semmi értelme", és élvezik az életet, jó értelemben (nem az önpusztító hedonizmusra gondolok, mert az tipikusan a "semmi se érdekli" kategória).
ha valakinek nincs világnézete, akkor semmivel se nézett még szembe az életében. marad a "semmi se érdekel"...
Ha ennyire egy helyben toporogsz évek óta és/vagy motiválatlan vagy, akkor lehet érdemes egy pszichológuson elgondolkozni.
Amúgy kissé ismerős az érzés, de bőven nem ennyire konstans, mint amit te leírtál.
Ha ilyen dolgokra tudsz csak tekinteni, hogy érdekel, az elég rossz. Mármint gyakorlati szempontból.
A foci is sok embernek fun fun fun élmény, ezért is kergetik annyian a labdát, de abban legalább van pénz, ha tényleg jó vagy.
Kérdezem: A mai Magyarországon létezik olyan ember, aki képes megélni abból, hogy e-sport versenyző? Tehát csak ebből, a versenyek díjaiból?
Kötve hiszem.
Ezek a játékok arra lettek teremtve, hogy jó legyen velük az időt eltölteni, de csak akkor érdemes bármilyen karriert remélni belőlük, ha népszerűságük okán megvan az anyagi támogatottságuk. Persze, külföldön van pár arc, aki ebből él, de ott már lehet, te is kevés lennél/lettél volna.
Én hobbiból tolom az írást. Attól függetlenül, hogy a folyamat végén kijön valami kézzelfogható produktum, még csak ebben sincs kifejezett potenciál, hogy karriert építsen az ember.
Sőt, azt sem mondanám, hogy kifejezetten élvezem, amikor már három órája ülök egy dialógus felett. Könnyű beleveszni a monotonitásba.
Tehát, ha azt vesszük, az írás fasorban sincs a CS intenzitásához, akkor meg miért művelem? Ennyire más lenne az ingerküszöbünk?
Csak a hozzáállás a más. Én megtalálom benne, amiért érdemes vele foglalkozni. Ez lehet a jól végzett munka öröme, vagy az olvasói visszajelzések, a tudat, hogy fontos vagyok.
Még a hobbi is áldozattal járhat, a munka meg pláne, de meg kell találni a célt, amiért érdemes küzdeni, és akkor lesz kitartás is.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Ez viszont nagyon rosszul esne számomra, ha így van. Én senkinek sem akarok ártani, sose akarnék úgy előrejutni, hogy másnak okozok ezzel hátrányt, érzelmileg is támogatni akarok másokat, sose elkedvetleníteni. Most itt meg lettem szólítva Vajkt által a fórumon ezért kiszakadt belőlem a panaszáradat, de nem gyakori ez sztem.
Ez a világnézet egy érdekes szó, olyan érzésre mintha egy valláshoz/szektához/párthoz csatlakoznál, persze egy biztos támpont az életben, de félig meddig egy torz tükrön alapul.
Az elmult... 15+ ev forumos ismerettsegunk alapjan ezt eleg erdekes volt olvasni amikor neha ott es ugy szolsz be probalva kicsit lesajnalva megalazni az embert ahol csak lehet mikor epp olyan kedved van.
Magas labda volt valljuk be, erre még Joda is rávetődött :DD
jajj...
nyilván nincs itthon ma se nagy lehetőség e-sportban, bár azért van pár arc akinek bejött + ugye lehet streamelni, akinek van hozzá tehetsége (nekem nem lenne), de ezt az ágat én már rég elengedtem.
Viszont sokkal másabb lenne az élet akkor is, ha mondjuk lenne egy olyan "hobbim" vagy egyéb elfoglaltságom, ami ugyan nem a megélhetésemet biztosítja, viszont kielégítené az egyéb szükségleteimet, és abban találnék motivációt. Lásd a sok fél-amatőr sportolót itthon, akik munka előtt meg után is mennek edzeni és teljesen boldogok.
Viszont annak ellenére, hogy én nem találtam meg a számításaimat én mindig tudtam örülni más sikereinek, pl. a könyvedet, hogy kiadtad.
Nem arról van szó, hogy ártani akarsz, én tökéletesen elhiszem hogy te alapvetően egy jószándékú gyerek vagy. De ez a nonstop sírástenger amit elő tudsz adni, miközben X-en ugrálnak itt, hogy próbáljanak segíteni (ami eleve egy faszság, de én is belementem), és ezek szerint ez zajlik már Y éve, és nem történik semmi, csak folytatódik a sírás, ez nekem a tipikus energiavámpírság esete.
Az a baj, hogy ez kurvára fárasztó, és élőben az ilyen ismerőseimtől mindenki rögtön öt méter távolságba megy, ha bejön a kocsmába, mert senki nem kíváncsi a nonstop sírásra :))))) neked nem kívánom, hogy ilyen legyél.
Chief Exorcist
élőben mindenki keménynek meg vidámnak mutatja magát, főleg egy haveri sörözésen, aztán a legnagyobb csajozó gép, legnagyobb partyarc haveromtól jön az üzenet éjszaka közepén mostanában a korona lezárás miatt, hogy milyen jó nekem, hogy van rendes munkám meg állandó barátnőm... :D nekem sokkal könnyebb egy fórumon kiírni magamból ezt olyan embereknek akiket még nem is láttam, haverokkal szóba se jönne :D
Nincs jelentősége, hogy más mit mod, ha valaki egy vallásban találja meg azt ami úgy általában ad valamit olyat az életéhez, az simán legyen vallásos. Vagy flexeljen hétvégente, ha az adja, esetleg maga rakja le a járólapot, kertészkedjen, járjon horgászni stb..stb.. Valószínűleg ahány ember annyiféle kombináció. Mondjuk én akkor égtem így ki, mikor azt hittem, ha lesz internetem, akkor annyi film meg dolog lesz a hálón, hogy soha nem fogom tudni mindet megnézni, aztán egy idő múlva nem volt mit beleírni a keresőbe, és jó volt ha havonta volt egy film ami érdekelt.
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
Nem hiszek neked, amíg nem olvastam a beszámolódat :P
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Az hogy nagyrészt mások által szerzett tapasztaltakból építesz magadnak világképet, csak bátran be my guest.
Az én világomban bármi lehetséges :D
Milyen jó érzés amikor másra mondják hogy energiavámpír meg menjen pszihológushoz :D
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut