Moken írta: zéró jövőképem, zéró ambícióm van - ilyen minimális célokat leszámítva pl. sport terén -, ennek ellenére nem volt nagy gond sose.
Nálad nehéz ezt megmondani, mert nem tudni biztosan, hogy mi a vetítés, és mi a valós, de arra azért érdemes gondolnod, hogy a csajok egy kor fölött kiszagolják az ambíció hiányát, így a mostani sem lesz feltétlenül örökké veled - vagy legalábbis addig, amíg szeretnéd.
Gondolom, az lehet a baj, hogy bele vagy szorulva ebbe a jogász bojtár, vagy hasonló szerepbe. Ezen csak úgy tudsz változtatni, ha kitörsz a komfortzónádból, ha hajlandó vagy kockáztatni. Ha ezt megteszed, az hozza magával az ambíciót is.
Bő tíz évvel ez előtti énemre visszatekintve kb "velem is csak többen voltunk". Nem tettem le semmit az asztalra a puszta társaságomon kívül. Az efféle élet elvesztegetett.
Te máris jobb vagy azzal, hogy a szakmádban dolgozol! Ez nem lebecsülendő. Sok régi fősulis osztálytársam ruhaüzletben dolgozik, vagy sehol. Máris előbbre vagy. Ha minden költségedet te állod, nincs mire szégyenkezned!
Ebbe viszont könnyű beleszürkülni. A társadalom dolgozó részének 90%-a ezt teszi.
Azért, mert kényelmsek kilépni a komfortzónájukból, a kockázatvállalási hajlandóságuk pedig egy jó lehetőséget látva is annyira a béka segge alatti rettegés, hogy még állampapírba is félnek fektetni.
Amit én javasolnék (aztán lehet, hogy hülyeség, mert nem ismerem a helyzeted, a szakmát), próbálj meg a saját lábadra állni jogászkodásban, ügyvédkedésben. Valahogy kaparj össze egy céget hozzá, szervezz helyet, ahol dolgozhatsz, fogadhatod a kuncsaftokat! Szervezz be gyakornokokat, hogy olcsó segítséged legyen!
Mivel lehetsz jobb, mint mások? Lehet, inkább rosszabb leszel, de mi az előnyöd? Hogy ezek a vén ügyvédek alig konyítanak a netes jelenléthez. Simán eléjük tudsz pofátlankodni az online térben, és ők észre sem veszik.
Van egy kis pénzed? Konzultálj hozzáértővel, fektesd be! Én most, ha pénzhez jutok, biztosan befektetek pár olyan technológiai papírba, ami sikerre van ítélve. Az elektromos autózás, környezetvédelem, nagy elektronikai gyártók tovább fognak növekedni.
Parázol? Ne parázz! Már megbeszéltük, hogy ez csak pénz! Én pl eladtam magam alól a jó kis 12 kerületi lakásomat, csak, hogy kivásároljam apámat a cégből. Igen, most itt szopok a nyaralóban, de attól még megérte, mert sikerült kitörni a stagnálásból. Ehhez neked is sok szerencsét kívánok!
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Bő tíz évvel ez előtti énemre visszatekintve kb "velem is csak többen voltunk". Nem tettem le semmit az asztalra a puszta társaságomon kívül. Az efféle élet elvesztegetett.
Relatív, hogy ki mitől érzi ezt. Az ügyvédlét és a tőzsdézés nálam például nem zárná ki. Ha például Moken nem szeretne ügyvéd lenni, akkor talán nála sem.
Csak kissé viccesnek találtam a tágabb kontextust, hogy Moken - korábban - említette, nem szeretne ügyvéd lenni, de nem tudja, mit kezdjen magával, erre most megkapta a tanácsot, hogy legyen ügyvéd vagy MÁS! Így egy kicsit somolygásra késztetett.
Egyébként magát a PUA jelenséget rendkívül elítélem, de a párkapcsolati / nemek közötti vonzalmak mögött meghúzódó mechanizmusok és kvázi törvényszerűségek megértése ettől függetlenül nem hülyeség, sőt.
Így már nekem is rémlik, de úgy látszik, nem vagyok elég figyelmes. Van egy barátom, már a jogi egyetem elején látszott rajta, hogy ez nem neki való, de kijárta a maximális időkeret alatt. Utána lett kedve hozzá? Annyira nem úgy tűnik, de azért elkezdett dolgozni a szakmájában, és legalább keres magára, van egy biztos és jó megélhetése. Szóval attól, hogy egy szakma csak elsőre tűnt jó ötletnek, még akkor is a leginkább releváns ugródeszka. Csinálni kell, nem kívánságműsor, aztán 10 év múlva meglátjuk. Lehet belerázódik, lehet, közben rájön, merre kell kanyarodni, de már meglesznek hozzá az alapok.
Én amikor turizmus felé mentem, kb azért tettem, mert nem volt ötletem. Igazából pont annyira érdekel alapjáraton az egész, mint bármilyen embert, aki szeret utazni - de ugye, ez a dolgok másik oldala. Amikor jött a lehetőség, megragadtam, sikerült felépíteni belőle dolgokat, aztán most próbálok más irányba elindulni.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
De így meg "csináld, amit eddig, aztán újabb 10 év múlva meglátjuk" színezete van a tanácsnak. Máris konzervatívabb, mint első olvasatra hangzott. Elvégre Moken nem csöves, nem is annyira anyagi, hanem önmegvalósítási szempontokat emlegetett. (Leszámítva amikor azt ecsetelte, hogy másnak mennyivel több pénze van, és ezért esélytelen X nőnél vele szemben.)
A jogi diploma jó alap tud lenni sok mindenhez, ezt nyilván tudja Moken is. Amennyire egymás karrierjét ismerjük, itt konkrétabb kérdés és felelet formáján kívül csak közhelyekre futja. Sőt, én a legközelibb barátaimmal is így vagyok, nemhogy veletek. De nem is vagyok szállodamágnás RW-tulaj.
A kockázatvállalás részét továbbra is fontosnak tartanám így látatlanban is.
Nincs kedved a szakmádhoz? Ha folytatod azt, hogy valami kis asszisztens vagy, elhiszem, hogy kedved támad főbe lőni magad.
Viszont ehhez értesz: Akkor legalább kockáztass, és próbálj meg feltörni! Lehet, megtetszik az egész onnantól, vagy megteremti a forrást egy más vállalkozásra.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Nem vagyok az életvezetési tanácsok ellen, de a kockázatvállalás sem való mindenkinek. (Az egy más kérdés, hogy tényleg sokan csak elégedetlenkednek, de lépni sosem mernek, vagy nem tudják elképzelni magukat másjként, mint magukban vagy a kocsmában hülyefőnököző alkalmazottként.) És a konkrét személy karrierjéről és élethelyzetéről túl keveset tudok, hogy ezt jó vagy rossz tanácsnak tudjam minősíteni. Persze nem is én vagyok a címzett.
A nőkről már biztos megtanultad, hogy ha panaszkodnak valamiért, nem feltétlen tanácsot várnak, hanem meghallgatást. És a tanácsokat akár hatalmaskodásnak, életükbe beleszólásnak is képesek ez esetben venni. Azt majd a zuhany alatt még kitalálom, hogy jön ez Mokenhez.
A kockázatvállalás valóban nem mindenkinek való. Gyakorlatilag az emberek elenyésző része éle vele. Éppen ezért olyan versenyelőny, ami kiutat jelenthet a nem kívánt élethelyzetekből.
Nyilván mindenki magából indul ki, főleg, ha kevés az infó.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Nem én vagyok ügyvédjelölt, hanem a párom. Én egy cégnél vagyok jogi tanácsadó (szakvizsga kellene, hogy jogtanácsos legyek, de kizárt, hogy én még itt nekiálljak tanulni majd 1 évig, meg nem oszt nem szoroz itt). Abszolút nem élvezem, hiába voltam nagyon jó tanuló jogon, de kb. 2-3 év után éreztem, hogy nem erre vágyok. Voltam Külügyminisztériumban, abszolút nem fogott meg a közeg, sok idő és sok seggnyalás kell ott a komolyabb előrelépéshez, bár viszonylag jól focizok így lehet eredményesebb lettem volna, de na...
Semmi kedvem ügyvédkedni, nagy felelősség, nagy stressz, ha jól akarsz élni belőle ráadásul, akkor lehúzónak kell lenned + büntetőzni kell, ahhoz meg külön lelkület kell, nem az én világom.
Igazából az egész világ működésével van bajom, semmire nem viheti az ember, ha nem szop fel valakit vagy nem nyom el/húz le másokat, nem hazudik. A tisztességes ember kisember marad örökre, akit a jellegtelen emberek ide-oda rugdosnak.
Egyetlen lehetőség, ha pure skillből nagyon jó vagy valamiben, de manapság ez se garancia már. Annyira jó meg nem vagyok semmiben, nem rajongok a világon semmiért. Szeretnék persze egy Audi RS Q8-at, de annyira azért se tudok lelkesedni, hogy mondjuk még maszekoljak éjszakába nyúlóan érte, stb.
Régen azt hittem, hogy majd megtalálom előbb-utóbb ami érdekel, 4 diplomám van, amiből 3 más szakterület, de kb. mindegyik csak elején fogott meg, menet közbe kiábrándultam, nem is maxoltam ki egyik területet se, mert nem érdekelnek.
Megélni viszonylag kényelmesen meg tudok, van lakásom, tartalékom is, el tudok járni nyaralgatni - ha nem is Japánba, mint itt a fél fórum -, van egy csodálatos fiatal barátnőm, munkában nem kell megszakadnom, de pont emiatt ilyen vákumban lebegek.
Amíg szingli vagy addig legalább ott van a csajozás élvezete, vagy van akinek az a vágya, hogy legyen egy jó lakása, egy kocsija, nekem Los Angeles-be eljutni volt talán az egyetlen ilyen, azt kipipáltam. Azóta rájöttem, hogy sokkal inkább otthon érzem magam USA-ban, de hiába szeretnék, sose fogok ott lakni, RSQ8-am meg R8-am se lesz soha, ha csak nem adom el az ingatlant, vadászpilóta vagy űrhajós vagy sikeres sportoló meg pláne nem leszek, szal igazából semmi nem hoz már lázba. Valszeg lesz egy tök átlagos családom, egy tök átlagos élettel, az álmodozó személyiségem meg szépen elsorvad és megkeseredett fórum troll leszek amíg nem bannolnak.
Látod, az ilyenek miatt kell a sötétben tapogatóznunk :D
Elég szörnyű lehet ez az élethelyzet, hogy előre feladod. Aztán itt van, hogy rosszul is gondolsz a forrásokra. Azt mondod, nem güriznél a szíp' Audiért. Ez ugyanaz az eset, mint az emlegetett gyerek, aki a kettes Golfját tuningolgatta. Biztos disznó volt a hangja, meg jobban gyorsult, mint a gyári a sportlégszűrő adta plusz fél lónak hála, de azzal, hogy költött rá, benne is ragadt a kettes Golf szintjében.
Miért nem vagy azért hajlandó többet melózni, hogy befektetni való pénzed legyen? Onnantól vállalkozhatsz, ha tetszik valami, vagy befektethetsz a hozamokat és kockázatokat mérlegelve ízlés szerint. Kicsiben is lehet kezdeni, de legalább érzed, hogy jutsz valameddig.
Mint a saját példámban mondtam, én eladtam magam alól a lakást, és megforgattam. Ha te is olyan szerencsés helyzetben van, hogy már eleve van mihez nyúlnod, gondold át, és használd ki a lehetőségeket!
Aztán majd később jöhet a nagy Audi. Mit mondjak, két évvel ezelőtt a dolgozós kocsim egy szakadt Toyota volt, pont azért, mert amikor még csak elkezdesz pénzt keresni, baromira megköt egy drága luxuscikk vásárlása. A pénzt inkább úgy görgesd magad előtt, mint a hógolyót! Csak el kell kezdeni!
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Most én pláne nem akarok okoskodni, de a barátaim köreiben azt látom, hogy a jogász diploma beugró egy csomó minden kurva érdekes dologhoz. Lehet, hogy csak ahhoz kéne használni, hogy bejuss az ajtón?
Az egyik legjobb gyerekkori barátom most egy országos ismertségű alapítványhoz ment el, mint kormányzati kapcsolatokért felelős vezető (29 évesen), és persze, ismerős a főnök, de mégis a jogi diplomája volt a beugró.
Aztán elmondta a főnöknek az interjún, hogy habár tud ő egész nap szerződéseket basztatni ha muszáj, de attól megőrül, és inkább olyan munkakört adjon neki, ahol intézkedni kell, ahol találkozni kell emberekkel, átütni ügyeket, stb.... és így kapta meg ezt a pozíciót.
Persze, ő olyan habitusú is. Nyilván ehhez az egészhez sokkal jobban kéne ismerni egymást, és még akkor se lehetne szeretnem épkézláb tanácsot adni. Igazából csak egy példának akartam hozni, hogy szerintem a jogi alap az kurva sok érdekes pozícióra jó beugró, ahogy én látom.
Szerk.: most olyan dolgokról meg már csak félve beszélek, mint mondjuk hogy feljössz Budapestre, belépsz valamelyik menőbb kerületben a Fideszbe és/vagy a Fidelitasba, tevékeny vagy, mutatod magad, irgalmatlan országos szintű, sikeres fiatalokból álló kapcsolati hálód lesz, akik onnantól kezdve segítik egymást, főleg a tehetséges / szorgalmas / jófej arcokat. Nyilván ehhez kell ehhez az oldalhoz szimpátia meg tenni akarás, de biztos a másik oldalon is vannak ilyenek, csak arról nem tudok nyilatkozni. A közéletben meg eleve kötelessége részt vennie egy értelmiséginek, mert ha nem az értelmiség vesz benne részt, akkor ki? Szóval szerintem ez bónusz és egyébként kimozdít a komfortzónádból is :))
Megjegyezném: Már az említett barátom diplomaosztóján is jót mosolyogtam, amikor az egyik beszédet mondó mókus értelmiségként hivatkozott a diplomásokra.
Attól még, hogy diplomás vagy, még nem jár automatikusan ez a titulus, sőt, nem feltétele a diploma. Az értelmiségi élet egy nagyon tudatos társadalmi szerepvállalás.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Engem nem érdekelnek a pénzügyek, én nem akarok mókuskodni, nem akarok tőzsdézni se, mert az is egy olyan dolog, amit meg kéne tanulni, de ha lenne egy minimális kereskedői vénám is, akkor valszeg 33 éves koromig már előjött volna. Nem akarok olyat csinálni többé, amiben nem lelem örömömet, de fogalmam sincs milyen tevékenység lehetne az, amit szeretnék csinálni. Pl. most hogy összeszedtem magam az átlaghoz képest tök jól futok, de igazából egyáltalán nem lelkesedek eziránt se, közben ott vannak a 6:30-as tempóval 5-6 km-t futó csajok, akik meg rajongásig szeretik csinálni. Ott vannak a PC-s/konzolos játékok, itt a fórumon egy Nokedli beletett valami 100+ órát a CP2077-be miközben gyereke meg felesége van, én meg egy kis multin kívül már a játékokat is csak kb. "kötelességből" próbálom ki, beleteszek pár órát aztán megy a lomtárba, miközben egy Corey, PunkZoli élvezettel tolják a mai napig.
Nem szeretem ezt a világot, ezt az életet. Volt sok jó pillanat persze, de mit ér a pillanat, ha elrepül. Nem vagyok kompatibilis a mai világ játékszabályaival, nekem valami középkori nemesi családban eltengődés adta volna. Megfáradtam, régen reménykedő, bizakodó voltam, ma már beletörődtem, hogy semmi nem fog megváltozni. Hiába lett munkám egyetem után, hiába van egy tényleg nagyon szerető társam, de ezek nem tudnak az alapvető problémán változtatni, hogy nem születtem semmire, céltalanul tengődök. Neked ott van a gyúrás, a kocsik, csomó minden érdekel, jó is vagy ezekben. Engem minden csak felületesen érdekel, nem tudok elmélyülni semmiben. Egy LY már akkor cikkeket írt 3D modellezésről, amikor én még általánosba jártam és azóta is kitartott mellette és hatalmas sikereket ért el, mert ő erre született.
Nekem olyan érzésem van, hogy az életben is csinálhatok én bármit, úgyse lesz sokkal jobb, de sokkal rosszabb se, így zéró a motivációm. Az a csoda, hogy nem lettem alkoholista/drogos/öngyilkos...
Ez az utsó néhány oldalnyi élet iskolája kontent nagyon erős volt...
Meg ahogy elnézem, néhány emberre ráférne egy egészséges kapcsolat. Vagy ha azt nem lehet bezsebelni, legalább egy olyan viszony, ahol a felek nem egymás vetélytársai, hanem partnerei. Kicsit félelmetes látni, hogy egy épkézláb/értelmes barátnő hiányában mennyire túl lehet gondolni ezt a témát, és milyen ideológiai harctereket lehet felépiteni.
Ahhoz még gyúrnod kell, azt csak 9-10-esektől fogadom el. Akik ez alapján gyanúsan 14 alattiak.
Sors bona, nihil aliud.
Nálad nehéz ezt megmondani, mert nem tudni biztosan, hogy mi a vetítés, és mi a valós, de arra azért érdemes gondolnod, hogy a csajok egy kor fölött kiszagolják az ambíció hiányát, így a mostani sem lesz feltétlenül örökké veled - vagy legalábbis addig, amíg szeretnéd.
Gondolom, az lehet a baj, hogy bele vagy szorulva ebbe a jogász bojtár, vagy hasonló szerepbe. Ezen csak úgy tudsz változtatni, ha kitörsz a komfortzónádból, ha hajlandó vagy kockáztatni. Ha ezt megteszed, az hozza magával az ambíciót is.
Bő tíz évvel ez előtti énemre visszatekintve kb "velem is csak többen voltunk". Nem tettem le semmit az asztalra a puszta társaságomon kívül. Az efféle élet elvesztegetett.
Te máris jobb vagy azzal, hogy a szakmádban dolgozol! Ez nem lebecsülendő. Sok régi fősulis osztálytársam ruhaüzletben dolgozik, vagy sehol. Máris előbbre vagy. Ha minden költségedet te állod, nincs mire szégyenkezned!
Ebbe viszont könnyű beleszürkülni. A társadalom dolgozó részének 90%-a ezt teszi.
Azért, mert kényelmsek kilépni a komfortzónájukból, a kockázatvállalási hajlandóságuk pedig egy jó lehetőséget látva is annyira a béka segge alatti rettegés, hogy még állampapírba is félnek fektetni.
Amit én javasolnék (aztán lehet, hogy hülyeség, mert nem ismerem a helyzeted, a szakmát), próbálj meg a saját lábadra állni jogászkodásban, ügyvédkedésben. Valahogy kaparj össze egy céget hozzá, szervezz helyet, ahol dolgozhatsz, fogadhatod a kuncsaftokat! Szervezz be gyakornokokat, hogy olcsó segítséged legyen!
Mivel lehetsz jobb, mint mások? Lehet, inkább rosszabb leszel, de mi az előnyöd? Hogy ezek a vén ügyvédek alig konyítanak a netes jelenléthez. Simán eléjük tudsz pofátlankodni az online térben, és ők észre sem veszik.
Van egy kis pénzed? Konzultálj hozzáértővel, fektesd be! Én most, ha pénzhez jutok, biztosan befektetek pár olyan technológiai papírba, ami sikerre van ítélve. Az elektromos autózás, környezetvédelem, nagy elektronikai gyártók tovább fognak növekedni.
Parázol? Ne parázz! Már megbeszéltük, hogy ez csak pénz! Én pl eladtam magam alól a jó kis 12 kerületi lakásomat, csak, hogy kivásároljam apámat a cégből. Igen, most itt szopok a nyaralóban, de attól még megérte, mert sikerült kitörni a stagnálásból. Ehhez neked is sok szerencsét kívánok!
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Relatív, hogy ki mitől érzi ezt. Az ügyvédlét és a tőzsdézés nálam például nem zárná ki. Ha például Moken nem szeretne ügyvéd lenni, akkor talán nála sem.
Sors bona, nihil aliud.
Ha nem szeretne ügyvéd lenni, fogjon másba. A tőzsdézéstől nem leszel több, de ha jól csinálod, kibővíti az anyagi lehetőségeidet.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Vajk life coacholja Mokent, mi történik a világgal???
PUA kontent az ervén. Lol, ezt is megértük. :D
Vill du bli ihop med mig?
rwurl=https://youtu.be/X16G2hsVI9w?t=23
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Csak kissé viccesnek találtam a tágabb kontextust, hogy Moken - korábban - említette, nem szeretne ügyvéd lenni, de nem tudja, mit kezdjen magával, erre most megkapta a tanácsot, hogy legyen ügyvéd vagy MÁS! Így egy kicsit somolygásra késztetett.
Sors bona, nihil aliud.
Egyébként magát a PUA jelenséget rendkívül elítélem, de a párkapcsolati / nemek közötti vonzalmak mögött meghúzódó mechanizmusok és kvázi törvényszerűségek megértése ettől függetlenül nem hülyeség, sőt.
Chief Exorcist
Így már nekem is rémlik, de úgy látszik, nem vagyok elég figyelmes. Van egy barátom, már a jogi egyetem elején látszott rajta, hogy ez nem neki való, de kijárta a maximális időkeret alatt. Utána lett kedve hozzá? Annyira nem úgy tűnik, de azért elkezdett dolgozni a szakmájában, és legalább keres magára, van egy biztos és jó megélhetése. Szóval attól, hogy egy szakma csak elsőre tűnt jó ötletnek, még akkor is a leginkább releváns ugródeszka. Csinálni kell, nem kívánságműsor, aztán 10 év múlva meglátjuk. Lehet belerázódik, lehet, közben rájön, merre kell kanyarodni, de már meglesznek hozzá az alapok.
Én amikor turizmus felé mentem, kb azért tettem, mert nem volt ötletem. Igazából pont annyira érdekel alapjáraton az egész, mint bármilyen embert, aki szeret utazni - de ugye, ez a dolgok másik oldala. Amikor jött a lehetőség, megragadtam, sikerült felépíteni belőle dolgokat, aztán most próbálok más irányba elindulni.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
A PUA-król még Jordan Peterson is úgy beszélt hogy számára érdekes jelenség, és viselkedésük már már a pszichopatákkal hasonlatos
Az ilyen munkaügyekben, hogy kinek milyen meló való/ajánlott, leginkabb Harvy-t kellene megkérdezni.
Harvyt Moken kócsolja. Már volt róla itt szó.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Úgyúgy. Munka/karrier + nők csak Harv..
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
De így meg "csináld, amit eddig, aztán újabb 10 év múlva meglátjuk" színezete van a tanácsnak. Máris konzervatívabb, mint első olvasatra hangzott. Elvégre Moken nem csöves, nem is annyira anyagi, hanem önmegvalósítási szempontokat emlegetett. (Leszámítva amikor azt ecsetelte, hogy másnak mennyivel több pénze van, és ezért esélytelen X nőnél vele szemben.)
A jogi diploma jó alap tud lenni sok mindenhez, ezt nyilván tudja Moken is. Amennyire egymás karrierjét ismerjük, itt konkrétabb kérdés és felelet formáján kívül csak közhelyekre futja. Sőt, én a legközelibb barátaimmal is így vagyok, nemhogy veletek. De nem is vagyok szállodamágnás RW-tulaj.
Sors bona, nihil aliud.
A kockázatvállalás részét továbbra is fontosnak tartanám így látatlanban is.
Nincs kedved a szakmádhoz? Ha folytatod azt, hogy valami kis asszisztens vagy, elhiszem, hogy kedved támad főbe lőni magad.
Viszont ehhez értesz: Akkor legalább kockáztass, és próbálj meg feltörni! Lehet, megtetszik az egész onnantól, vagy megteremti a forrást egy más vállalkozásra.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Jah reméljük megszállja az ihlet és megjön az esze és elmegy probono ügyvédnek, vagy államilag kirendelt védőnek bűnözőkhöz
Nem vagyok az életvezetési tanácsok ellen, de a kockázatvállalás sem való mindenkinek. (Az egy más kérdés, hogy tényleg sokan csak elégedetlenkednek, de lépni sosem mernek, vagy nem tudják elképzelni magukat másjként, mint magukban vagy a kocsmában hülyefőnököző alkalmazottként.) És a konkrét személy karrierjéről és élethelyzetéről túl keveset tudok, hogy ezt jó vagy rossz tanácsnak tudjam minősíteni. Persze nem is én vagyok a címzett.
A nőkről már biztos megtanultad, hogy ha panaszkodnak valamiért, nem feltétlen tanácsot várnak, hanem meghallgatást. És a tanácsokat akár hatalmaskodásnak, életükbe beleszólásnak is képesek ez esetben venni. Azt majd a zuhany alatt még kitalálom, hogy jön ez Mokenhez.
Sors bona, nihil aliud.
A kockázatvállalás valóban nem mindenkinek való. Gyakorlatilag az emberek elenyésző része éle vele. Éppen ezért olyan versenyelőny, ami kiutat jelenthet a nem kívánt élethelyzetekből.
Nyilván mindenki magából indul ki, főleg, ha kevés az infó.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Nem én vagyok ügyvédjelölt, hanem a párom. Én egy cégnél vagyok jogi tanácsadó (szakvizsga kellene, hogy jogtanácsos legyek, de kizárt, hogy én még itt nekiálljak tanulni majd 1 évig, meg nem oszt nem szoroz itt). Abszolút nem élvezem, hiába voltam nagyon jó tanuló jogon, de kb. 2-3 év után éreztem, hogy nem erre vágyok. Voltam Külügyminisztériumban, abszolút nem fogott meg a közeg, sok idő és sok seggnyalás kell ott a komolyabb előrelépéshez, bár viszonylag jól focizok így lehet eredményesebb lettem volna, de na...
Semmi kedvem ügyvédkedni, nagy felelősség, nagy stressz, ha jól akarsz élni belőle ráadásul, akkor lehúzónak kell lenned + büntetőzni kell, ahhoz meg külön lelkület kell, nem az én világom.
Igazából az egész világ működésével van bajom, semmire nem viheti az ember, ha nem szop fel valakit vagy nem nyom el/húz le másokat, nem hazudik. A tisztességes ember kisember marad örökre, akit a jellegtelen emberek ide-oda rugdosnak.
Egyetlen lehetőség, ha pure skillből nagyon jó vagy valamiben, de manapság ez se garancia már. Annyira jó meg nem vagyok semmiben, nem rajongok a világon semmiért. Szeretnék persze egy Audi RS Q8-at, de annyira azért se tudok lelkesedni, hogy mondjuk még maszekoljak éjszakába nyúlóan érte, stb.
Régen azt hittem, hogy majd megtalálom előbb-utóbb ami érdekel, 4 diplomám van, amiből 3 más szakterület, de kb. mindegyik csak elején fogott meg, menet közbe kiábrándultam, nem is maxoltam ki egyik területet se, mert nem érdekelnek.
Megélni viszonylag kényelmesen meg tudok, van lakásom, tartalékom is, el tudok járni nyaralgatni - ha nem is Japánba, mint itt a fél fórum -, van egy csodálatos fiatal barátnőm, munkában nem kell megszakadnom, de pont emiatt ilyen vákumban lebegek.
Amíg szingli vagy addig legalább ott van a csajozás élvezete, vagy van akinek az a vágya, hogy legyen egy jó lakása, egy kocsija, nekem Los Angeles-be eljutni volt talán az egyetlen ilyen, azt kipipáltam. Azóta rájöttem, hogy sokkal inkább otthon érzem magam USA-ban, de hiába szeretnék, sose fogok ott lakni, RSQ8-am meg R8-am se lesz soha, ha csak nem adom el az ingatlant, vadászpilóta vagy űrhajós vagy sikeres sportoló meg pláne nem leszek, szal igazából semmi nem hoz már lázba. Valszeg lesz egy tök átlagos családom, egy tök átlagos élettel, az álmodozó személyiségem meg szépen elsorvad és megkeseredett fórum troll leszek amíg nem bannolnak.
rwurl=https://youtu.be/H110vCGvTmM
RW, Tag yourselves!
Mi a picsa az a PUA.
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Látod, az ilyenek miatt kell a sötétben tapogatóznunk :D
Elég szörnyű lehet ez az élethelyzet, hogy előre feladod. Aztán itt van, hogy rosszul is gondolsz a forrásokra. Azt mondod, nem güriznél a szíp' Audiért. Ez ugyanaz az eset, mint az emlegetett gyerek, aki a kettes Golfját tuningolgatta. Biztos disznó volt a hangja, meg jobban gyorsult, mint a gyári a sportlégszűrő adta plusz fél lónak hála, de azzal, hogy költött rá, benne is ragadt a kettes Golf szintjében.
Miért nem vagy azért hajlandó többet melózni, hogy befektetni való pénzed legyen? Onnantól vállalkozhatsz, ha tetszik valami, vagy befektethetsz a hozamokat és kockázatokat mérlegelve ízlés szerint. Kicsiben is lehet kezdeni, de legalább érzed, hogy jutsz valameddig.
Mint a saját példámban mondtam, én eladtam magam alól a lakást, és megforgattam. Ha te is olyan szerencsés helyzetben van, hogy már eleve van mihez nyúlnod, gondold át, és használd ki a lehetőségeket!
Aztán majd később jöhet a nagy Audi. Mit mondjak, két évvel ezelőtt a dolgozós kocsim egy szakadt Toyota volt, pont azért, mert amikor még csak elkezdesz pénzt keresni, baromira megköt egy drága luxuscikk vásárlása. A pénzt inkább úgy görgesd magad előtt, mint a hógolyót! Csak el kell kezdeni!
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Elvben köze van a PINÁhoz.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
PáPUA Új-Guinea
Most én pláne nem akarok okoskodni, de a barátaim köreiben azt látom, hogy a jogász diploma beugró egy csomó minden kurva érdekes dologhoz. Lehet, hogy csak ahhoz kéne használni, hogy bejuss az ajtón?
Az egyik legjobb gyerekkori barátom most egy országos ismertségű alapítványhoz ment el, mint kormányzati kapcsolatokért felelős vezető (29 évesen), és persze, ismerős a főnök, de mégis a jogi diplomája volt a beugró.
Aztán elmondta a főnöknek az interjún, hogy habár tud ő egész nap szerződéseket basztatni ha muszáj, de attól megőrül, és inkább olyan munkakört adjon neki, ahol intézkedni kell, ahol találkozni kell emberekkel, átütni ügyeket, stb.... és így kapta meg ezt a pozíciót.
Persze, ő olyan habitusú is. Nyilván ehhez az egészhez sokkal jobban kéne ismerni egymást, és még akkor se lehetne szeretnem épkézláb tanácsot adni. Igazából csak egy példának akartam hozni, hogy szerintem a jogi alap az kurva sok érdekes pozícióra jó beugró, ahogy én látom.
Szerk.: most olyan dolgokról meg már csak félve beszélek, mint mondjuk hogy feljössz Budapestre, belépsz valamelyik menőbb kerületben a Fideszbe és/vagy a Fidelitasba, tevékeny vagy, mutatod magad, irgalmatlan országos szintű, sikeres fiatalokból álló kapcsolati hálód lesz, akik onnantól kezdve segítik egymást, főleg a tehetséges / szorgalmas / jófej arcokat. Nyilván ehhez kell ehhez az oldalhoz szimpátia meg tenni akarás, de biztos a másik oldalon is vannak ilyenek, csak arról nem tudok nyilatkozni. A közéletben meg eleve kötelessége részt vennie egy értelmiséginek, mert ha nem az értelmiség vesz benne részt, akkor ki? Szóval szerintem ez bónusz és egyébként kimozdít a komfortzónádból is :))
Chief Exorcist
Mezőgazdaság és az állattenyésztés nagy biznisz lesz szóval hajrá
Megjegyezném: Már az említett barátom diplomaosztóján is jót mosolyogtam, amikor az egyik beszédet mondó mókus értelmiségként hivatkozott a diplomásokra.
Attól még, hogy diplomás vagy, még nem jár automatikusan ez a titulus, sőt, nem feltétele a diploma. Az értelmiségi élet egy nagyon tudatos társadalmi szerepvállalás.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Engem nem érdekelnek a pénzügyek, én nem akarok mókuskodni, nem akarok tőzsdézni se, mert az is egy olyan dolog, amit meg kéne tanulni, de ha lenne egy minimális kereskedői vénám is, akkor valszeg 33 éves koromig már előjött volna. Nem akarok olyat csinálni többé, amiben nem lelem örömömet, de fogalmam sincs milyen tevékenység lehetne az, amit szeretnék csinálni. Pl. most hogy összeszedtem magam az átlaghoz képest tök jól futok, de igazából egyáltalán nem lelkesedek eziránt se, közben ott vannak a 6:30-as tempóval 5-6 km-t futó csajok, akik meg rajongásig szeretik csinálni. Ott vannak a PC-s/konzolos játékok, itt a fórumon egy Nokedli beletett valami 100+ órát a CP2077-be miközben gyereke meg felesége van, én meg egy kis multin kívül már a játékokat is csak kb. "kötelességből" próbálom ki, beleteszek pár órát aztán megy a lomtárba, miközben egy Corey, PunkZoli élvezettel tolják a mai napig.
Nem szeretem ezt a világot, ezt az életet. Volt sok jó pillanat persze, de mit ér a pillanat, ha elrepül. Nem vagyok kompatibilis a mai világ játékszabályaival, nekem valami középkori nemesi családban eltengődés adta volna. Megfáradtam, régen reménykedő, bizakodó voltam, ma már beletörődtem, hogy semmi nem fog megváltozni. Hiába lett munkám egyetem után, hiába van egy tényleg nagyon szerető társam, de ezek nem tudnak az alapvető problémán változtatni, hogy nem születtem semmire, céltalanul tengődök. Neked ott van a gyúrás, a kocsik, csomó minden érdekel, jó is vagy ezekben. Engem minden csak felületesen érdekel, nem tudok elmélyülni semmiben. Egy LY már akkor cikkeket írt 3D modellezésről, amikor én még általánosba jártam és azóta is kitartott mellette és hatalmas sikereket ért el, mert ő erre született.
Nekem olyan érzésem van, hogy az életben is csinálhatok én bármit, úgyse lesz sokkal jobb, de sokkal rosszabb se, így zéró a motivációm. Az a csoda, hogy nem lettem alkoholista/drogos/öngyilkos...
Ez az utsó néhány oldalnyi élet iskolája kontent nagyon erős volt...
Meg ahogy elnézem, néhány emberre ráférne egy egészséges kapcsolat. Vagy ha azt nem lehet bezsebelni, legalább egy olyan viszony, ahol a felek nem egymás vetélytársai, hanem partnerei. Kicsit félelmetes látni, hogy egy épkézláb/értelmes barátnő hiányában mennyire túl lehet gondolni ezt a témát, és milyen ideológiai harctereket lehet felépiteni.