Topikok

WAAAGH!!! 
Ehüm. Szóval: Az orkok

„– Főnök… asszem eevesztettem a bal karom.
– …most asszed, vagy eevesztetted?
– Hát… itten a platón nincs… ahol gyaktunk, a hullák közt nem vót… lehet lenyútta valamelyik togya.
– Há' akkó… vagy az van hogy eeviszünk a doktorkhoz, vagy… jó neked így.
Gruk sanda pillantást vetett Zark cimborájára. Amióta a lábsérülésével elvitték a doktorkhoz, és a kísérletező kedvű sebész a gépláb mellett megajándékozta egy squigkutya fél agyával is a sajátja helyett, a nyáladzó ork nem igazán volt önmaga.
– Ööö… Jó nekem így, főnök! Könnyebb vagyok, tuggya, gyórsabb! Meg… beférek helyekre!
– Ez a beszéd fíjam!”

(GorkaMorka, alapkönyv)

Az ork technológiára jellemző módon ez az Ork Megtaposó egyszerre nevetséges tákolmány és elsöprően halálos harci gép

Személyes kedvenceim, az orkok, a 40K univerzum talán egyetlen olyan szeglete, ami nem veszi komolyan magát. Egyfajta brutális humor jellemzi az ork háttéranyagot, nem is tudom… mint amikor Bud Spencernek kilökték a hagymásbabját, és nekiáll a pedagógiának. Ez részben annak köszönhető, hogy a Games Workshop az idők folyamán átvette az ork játékosok jellemzően ilyen hozzáállását, és sokat beépített a visszatérő tréfáik közül, pl.: hogy ha elég ork hisz benne, akkor a babonáik valóban működnek; hogy az orkok úgy beszélnek mint egy angol focihuligán; hogy az ork lőfegyvereknek nincs más neve, mint az a hang, amit lövéskor adnak: Dakka dakka dakka! – mindezek mára mind az „űrorkok” szerves része. Hasonlóképpen a rajongók vicceiből került bele a hivatalos GW anyagba a rohamra induló orkok csatakiáltása is, amely mára mintegy a 40K fémjelévé vált: WAAAGH!

rwurl=https://streamable.com/8hw9

Az orkok valójában több fajból álló ökoszisztéma. Spórával szaporodnak, amelyek minden halott orkból ezerszám szabadulnak fel. Alga-/gombatelepekké növik ki magukat, amiből squigek, ork-állatok fejlődnek ki. Ezek legismertebb formája egy két lábon ugráló hatalmas fogakkal teli harapós száj... de sok más méretű és formájú is van, a szőrös aprótól a repülő harapdálón át a gigászi squiggothig, amelyen egész ork csapatok vonulhatnak harcba. Fontos részei ezek a lények az ork gazdaságnak: húsukat előszeretettel fogyasztják, bőrüket, de az ürüléküket is építkezéshez és ruhának, gyúlékony olajukat pedig üzem- kenő- és robbanóanyagnak használják. Viszont tartják őket házikedvencként és kabalaként is, valamint természetesen harcban is bevetik őket.

Erre a squigre ravasz gatdája robbanóanyagot erősített. Fogd meg a tankot, squiggy! Csibész!

Ahol alga, gomba, és squig van, előbb-utóbb megjelennek az apró, satnya snotlingok, majd az orkoknál még mindig alacsonyabb rendű, de aljas és ravasz faj, a grotok (goblin), végül pedig az orkok. A snotlingok gondozzák a gombatelepeket, ők és a grotok tenyésztik a squigeket, a grotok pedig elvégzik az összes alantas munkát (az ork bakancsok motiváló hatására). Ők gondoskodnak a táplálékról (igen lelkesen, mert sqig-, gomba-, neadjisten emberpecsenye híján ők kerülnek az étlapra), asszisztálnak mindennemű építőmunkában, kereskedelemben, és cipelik ork uraik felszerelelését, tartalék fegyvereit. Mivel alapvetően gyávák, harcban ork hajcsárok terelik őket a sereg előtt, squigkutyák és elektromos ösztökék segítségével. Szolgaéletük többnyire rövid, bár vannak kivételek: Makari, a legendásan mázlista grot a legnagyobb ork főnök kabalájaként kilenc teljes évet megért, mielőtt főnöke tévedésből ráült volna!

Az orkok pedig azt teszik, amiért az egész faj létezik: harcolnak! Annyira lételemük a harc, hogy el sem tudják képzelni a békét – sőt, ez a társadalmi érintkezésük elsődleges formája.
Alga szimbióta, zöld, masszív, szívós, izmos testük, ami leginkább egy csupasz, zöld, őrjöngő gorillára emlékeztet, szinte egyáltalán nem érez fájdalmat. Gyorsan és tökéletesen gyógyulnak (egy levágott kart megkeresve és visszakapcsozva tulajdonosa, de akár egy másik ork is, percek múlva újra ütlegelhet vele). Fogaik egész életükben újranőnek, a kipotyogott vagy kivert fogak az ork társadalom fizetőeszközei: egy-két fog egy pofa gombasör vagy egy squigpecsenye, de egy jó dakkáért (lőfegyver), vagy egy, az orkra ráklopfolt bontott fémlemezből álló páncélért már fél marék fogat is elkérnek.

A kép olyan szögből ábrázolja ezt a közorkot, ahol általában egészségtelen tartózkodni

Ugyanakkor mindenfajta konfrontáció pozitív visszacsatolást vált ki bennük. Sőt, minden egyes megnyert összecsapással nőnek és erősödnek! Ha azonban kikapnak, megállnak a növekedésben. Társadalmi szerveződésük is ezen alapul: a nagyobb és hangosabban ordító orkot a kisebbek gondolkodás nélkül követik. Még ha nem találnának is ellenfélre, egymás között igen gyorsan csatározni kezdenek, ezáltal kitermelve a vezető elitet. Ezek a legnagyobb orkok, a még izmosabb, sötétebb zöld Nobok dörzsöltebbek is, alkalmasabbak a vezetésre. Habár az ő dolguk elsősorban nagynak lenni és ordítani (ezáltal egységbe kovácsolni a kisebbeket), az olyan részletkérdésekről mint a „ne hagyjuk otthon a fegyvert ha gyakni megyünk", mindig akad okostóni aki gondoskodik.

Az orkok jelentette veszély ugyanis nem merül ki azzal, hogy gyakorlatilag maguktól újratermelik teljes harcos fajukat. Genetikailag kódolt bennük egyfajta botcsinálta technológiai tudás, ami miatt némelyik ork eleve érdekes ötletekkel születik, a környező anyagokból gyártható primitív fegyverekre és eszközökre vonatkozóan, amelyek segítségével bonyolultabbak készülnek, és így tovább. Ezeket a mitugrászokat eleinte annak rendje és módja szerint megeszik, de előbb-utóbb kifejlődik egy olyan főnök, akinek már derengeni fog: „Nem kajáljuk meg a gyógyegeret mert tőle jön a gyilok!”

Ork sámán, mérnork, és goblinhajcsár harc közben

A mérnorkok munkához látnak, és a primitív kezdetektől (már ha megéli az ork kolónia) olykor olyan gyilkos technikáig fejlődnek, aminek láttán még az elda tudósok is elképednek, igaz, többnyire azon hogy hogyan nem esik ez szét… A mérnorkok legjobbjai különösen élenjáróak az erőtér- és teleporttechnológiában.
Mindeme fejlesztés természetesen kizárólag hadi célokat szolgál: vagy a gyakást magát, vagy az odajutást. Előszeretettel használják fel, építik be más fajok, de akár más orkok eszközeit, sőt a környezetük elemeit is, természetesen orkos díszítőelemekkel és festéssel feljavítva. Zsákmányolt birodalmi tankjaikat squig-olaj hajtja, ork totemek és harci festék díszítik. Motoros bandáik sűrű szmogfelhőt pöfögve száguldanak, és ha csak lehet, vörösre vannak mázolva (az ork babona szerint ami vörös, az gyorsabb!!!). Hadigépeik csontokkal, ellenséges páncéldarabokkal ékesek, amely kissé Mad Maxessé teszi az ork dizájnt…

A Gonosz Nap klán sebességimádó orkjai összecsapnak a birodalmi sereggel

Doktorkjaik a kísérletező kedv megszállottjai: a szívós ork szervezet lehetővé teszi számukra, hogy a legkülönbözőbb eszközöket ültessék be legtöbbször nem egészen önként jelentkező pácienseikbe. Kiborkok, ork harci lépegetők, és hasonló borzalmak – mind mind a mérnorkok és doktorkok közös munkáját dícsérik. (Nem olyan egyszerű ám egy, a belehegesztett ork által irányított harci gép irányítását megoldani! Az hogy beversz egy szöget az ork fejébe, és rákötöd a fázist, nem elég! Tudják, mert próbálták!...)

Ha igazán rengeteg ork összegyűlt, egy főmérnork előbb-utóbb összepofozza a beosztottjait egy ork gigász megépítésére. Ezek az óriási harci gépek – az emberek felhőkarcolónyi lépegetői, a Ttitánok megcsúfolásai – egyben az orkok isteneinek, Gorknak és Morknak a bálványai. Láttukra az orkokban felébred egy ősi ösztön: kezdetét veszi a WAAAGH! Igen, ezt is így hívják, a szót az ork nyelv sok mindenre használja. Itt most népvándorlásba és kocsmai verekedésbe oltott vallásos hadjáratot jelent, népirtással megfűszerezve a pikáns íz kedvééért. Számuk ekkor már milliárdokra rúg, mérnorkjaiké százezrekre. Egyszerű, brutális űrhajókat építenek, kisbolygókat fognak be vonósugarakkal és tesznek lakhatóvá erőterekkel, hatalmas sodródó űrtutajokat és flottákat szerkesztenek, vagy foglalnak el. Ezeken aztán megindul a zöld áradat! Sámánjaik mint parittyagolyót zúdítják tákolmányaikat az Immatériumon keresztül. A navigáció kérdését legtöbbször fajukra jellemző módon oldják meg: nem érdekli őket hová mennek. De jaj annak a rendszernek, ahová kilyukadnak! Ha lakott, akkor mohó örömmel vetik rá magukat az ellenségre, és a legerősebb birodalmi erődvilág is megroskad egy ilyen csapás alatt! Ha lakatlan, hát annyi baj legyen: hoztak magukkal egy csomó orkot, majd harcolnak egymással!

Kevés dolog létezik a galaxisban ami megállíthat egy Ork Waagh!-t, és ez a bolygó bizony nem tartozik közéjük 

Az Orkok, ha primitív mértékben is, mind pszichikailag aktívak. Ez a látens pszi-használat erősödik, ahogy egyre többen vannak együtt. Egyesek szerint ez váltja valóra babonáikat: minden ork meggyőződése, hogy a vörösre festett jármű gyorsabb, ezért tényleg az! Ez felelős a Waaagh!-k kialakulásáért is, és ez az energia tölti meg sámánjaikat. Ők állandóan szabadulni próbálnak tőle, mert ha túltelítődnek, akkor bekövetkezik a „durraggynás”, melynek során a sámán feje zöldes fény kísérte pszí-kitörésben felrobban, megsütve a környező lények agyát is. Így talán érthető, hogy nem nagyon keresik a többi ork társaságát – főnökeik ütlegei azonban a harctérre terelik őket, ahol zöld villámokat okádnak, isteneik sújtó öklét vagy taposó talpát idézik az ellenségre, vagy tovább fokozzák a közorkok amúgy sem elhanyagolható harci képességét.

Ork sámánból kitörni készül a felgyülemlett WAAAGH! energia

Az orkoid fajok talán a legelterjedtebbek a galaxisban, és valamennyien hisznek két istenükben, ezért aztán Gork és Mork – az orkok pszichikailag kezdetleges mivolta ellenére is – nagyhatalmú istenek. "A Mork az ravasz, de brutál: Akkó üt fejbe, amikó nem figyeesz! A Gork ammeg brutál, de ravasz: ő akkó, amikó figyeesz, de nagyon! Asszem. Vagy fordítva. Beszóttá?!" Senki sem biztos benne hogy melyik melyik, és ha éppen nem lenne jobb ürügyük rá, maguk az orkok is nagyon szívesen verekednek össze ezen. Ahogy híveiket, őket sem igazán érdeklik túl bonyolult dolgok, ezért nem sok vizet zavarnak a warpban – kivéve, ha valami nyikhaj istenke kikezdene velük, amikor is alaposan összeverik.

Gorknak (vagy lehet hogy Morknak) állított ork bálvány

Az orkok brutális, faék egyszerűségű, de ravasz gondolkodásmódja üdítő változatosság a negyvenedik évezred univerzumának komorsága közepette. Meglepő módon ők maguk a többi fajt tartják értetlennek: „minden marhaságér' harcónak ahelyett hogy rendesen a harcér' csinánák, há nincs ezeknek rendes orkos értékrengye!"

Kedvenc ork idézetem pedig sommásan foglalja össze az egész emberi történelmet:

„Az van, hogy az emberkék sápattak és puhák, nem ződek oszt kemények minda orkok. És mind egymagasak. Ami gyász, mer' nem tuggyák ki a bossz. Szóva', a zeggyik mindíg aztat akarja hogy kövessék, de akkó ki kő talányia valamit, hogyaszongya »rám figyejjé mer' tok vaamit amit ti togyák nem«, »én szencséges vagyok amazok meg ergyák«, meg íjenek. Az a pojén, hogy mindíg a fele eehiszi, a másik meg nem, oszt mégis gyakás lesz belűle. De ez jó, mer' amíg egymássaa vannak eefoglalva, az orkok jó' megtapossák mindet!"

Egy jó hangos dakka, egy jó éles gyilok, és ellenfelek, akiken használhatja – egy orknak nem is kell más a boldogsághoz