Hozzászólások

A Pillars of Eternity esetében a csapat vs. egyszemélyes hős kissé értelmezhetetlen, akárcsak a Baldur's Gate-eknél is, lévén senkit nem kötelező felvenni, vagy ha mindenképpen kell társ, mert egyedül nem megy, előbbiben vannak felbérelhető, személyiség nélküli társak is. Tehát az is egyfajta szabadság, hogy eldöntöd, egyedül mész-e.
Illetve nem hiszem, hogy a "szerepjátékság" mércéjét befolyásolná bármilyen formában is, hogy TPS/FPS/izometrikus-e a nézet. Nálam a szerepjátszás mértéke a lehetőségekhez kapcsolódik leginkább: tehát döntéshelyzetekhez (lehetőleg lépjen túl a jó és a rossz egyszerűségén), tevékenységekhez (tudok-e tárgyakat létrehozni, szakmákat kitanulni), és ahhoz, hogy mennyire tudok beleszólni a világ alakulásába.
Ezeket a szempontokat figyelembe véve az abszolút kedvencem az Arcanum c. steampunk cucc, a néhai Troika tollából. Ha a kissé szerencsétlen harcrendszerét lecserélnék most egy olyanra, mint a Divinity: OS-é, az lenne minden idők legjobb crpg-je számomra (ugyanis annál jobb harcrendszerrel én nem találkoztam még).
A Pillars of Eternity is remekel ilyen szempontból, az általam előzetesen kitalált karakterrel tökéletesen el tudom játszani a szerepemet, mindenféle helyzetben tudok úgy válaszolni/cselekedni, hogy az markánsan eltérő legyen a többitől és mégis pont olyan legyen, amilyet elképzeltem. Ezzel egy időben alakulnak a fejemben további végigjátszások, ahol homlokegyenest más karaktert is kiválóan tudok majd hozni, mert már látszanak az eltérések.

Ezekkel szembeállítva egy Skyrim például szegényes, választási lehetőségek nem nagyon vannak, jellemet alkotni/formálni nagyjából egyáltalán nem lehet, illetve az amúgy fantasztikus játéktér sem támogatja azt, hogy különösebben beleéljem magam a dologba (egészen korán el lehet érni egy olyan fejlettségi szintet, amin már bárhova el lehet menni).
A PoE-ben ott van az a régről ismerős érzés, hogy ha nem jó helyen, nem megfontoltan haladva, logikusan közlekedsz a világban, akkor úgy pofán basznak, hogy olyat Mass Effect/Dragon Age trilógiákon keresztül nem kaptál. És ez is csak mélyíti a tőlünk függetlenül is lélegző világ érzetét. Ugyanakkor (szintén PoE-nél maradva) igazán megoldhatták volna, hogy a világ a napszakoknak megfelelően működjön, és ne lehessen éjjel-nappal bárhova bemenni, mert ez már bizony nagyon régi feature, és sokat dob a hangulaton (még az említett Skyrimben, vagy az Oblivionban is megvolt!). Talán a térképen való utazások fix időtartama miatt nem akarták, de ha egyszer éjszaka érsz oda valahova, akkor éjszaka érsz oda. Arcanumban pl. megoldott volt ez is, megállhattál bárhol a térképen, sőt, ha igazi állat voltál, akkor gyalog is mehettél volna, igaz, értelme nincs, de lehetőséged adott volt! Mondom, ha valaki esetleg nem ismerné, nem próbálta volna, akkor ott megtalálja az igazi szerepjátékot, a rajongói patch-ekkel egészen bugmentes állapotot mutat, és minden tekintetben tökéletes (mínusz a balfasz harcrendszer).

Az AD&D-nek (nope DnD, NOPE, NOOOOOOOOOOOOOPE) is megvannak a maga hátrányai az Infinity-s játékokban, de nem lehet tőle elvitatni, hogy évekig, évtizedekig "tesztelték" előtte a rendszert, és nem ad-hoc megoldások tucatjaival tömködték be a lyukait.

Ppffffffffffffffffffffffffffffffffffff.
Pont, hogy össze-vissza marhaságokkal tömték tele az évek során, a tengernyi változó színvonalú kiegészítőben, mert az alaphiányosságok kijavítása helyett egyre több plusztartalommal szerettek az ijesztően éhes vásárlóközönség pénztárcájához szólni. Kiadása és uralkodása idején még mindig rettentő messze voltunk attól a kortól, amelyben a játékelméletek és -egyensúly a múlt példáin kitanult iskoláinak "profi" fejlesztői a piacra léptek volna... na nem mintha ez annyira sokat mondana a mindenkori rpg-szcéna színvonaláról, de azért a tapasztalat az tapasztalat.
Az AD&D egyszerűen nem jó szabályrendszer. Sikeres, mert az első (örököse) volt, de (részben pont ezért) borzalmasan kezdetleges, béna megoldásokkal van tele, és nem is csak ő, hanem szvsz minimum a három egyenesági leszármazottja is elégtelenre vizsgázna szerepjátékból (az 5. kiadás talán már megérdemli, hogy emberi módon beszéljünk róla, amennyiben nem naivan összecsapott, hőskorszagú kitchen sink, nem számadat-szörnyeteg és nem taktikai harci játék, ellenben megerőlteti magát, hogy az az R nagybetűvel szerepelhessen a műfajmegjelelölése elején - és ne Rollt jelentsen. Félreértés ne essék: továbbra is kurva messze vagyok a DnD-fanságtól. :]). (Ha olyan nagy öreget akarunk szemléltetni, ami azért maradt gyakorlatilag változatlan 3+ évtizedes feltűnése óta, mert működőképes és relatíve elegáns [figyelem: szintén nem hibátlan], érdemes inkább a BRP/CoC irányába keresgélni.)
Ezt csak margóra. PoE-vel még nem játszottam. És nem okoz különösebb gondot annak elképzelése, hogy Sawyer rendszere sem fenékig tejfel, még ha szereti is az Ars Magicát, BRP-t és Delta Greent :D elvégre némileg/kellőképpen AD&D-sre kellett vennie vele a figurát.

@Zoo
Mai szemmel, meglehet, semmi túl extra a BG vagy akár a Fallout, de te nem azt írtad, hogy szerinted túlértékeltek? A tetszés-nem tetszés kérdése az egy dolog, viszont a játékok (túl- vagy sem) értékelésének eldöntésekor a legfontosabb szempont a megjelenésük idejének kontextusa, valamint, konkrét esetünkben, hogy milyen lavinát indítottak el - a crpg zsáner revitalizálása, és, ha más nem is, BG2 + PST!

Forgotten Realmst én se csípem, egyáltalán nem.

Az első 10 óra meglehetősen sovány mintavétel. Eljutottál egyáltalán... valahova is, vagy csak a vadont jártad? AD&D-ben legendásan cink az alsó/első szintű játék, és erre a BG még rá is tesz egy pár lapáttal a frissibeni szélnek eresztéseddel a nagy semmibe. Eszemben sincs megvédeni ezt az aspektusát :), még ha én személy szerint kimondottan élveztem is a kezdeti nehézségeket, á la - ha már felhoztad - Gothic, példának okáért. Noha nem tartom szerencsésnek komolyabban szembeállítani ezt a kettőt. A BG-nek, hogy is mondjam, sematikusabb a nagyszabású jellege, absztraktabb módokon próbálja átadni a világát és a játékélményt, mint egy 3D akciókaland-rpg, amelyben közvetlenebb a terep felfedezésének, a harcnak, sőt a párbeszédeknek a visszacsatolása is. Egy BG típusú játék rendszereinek nagy része kvázi képzeletbeli logikai feladvánnyal szolgál, amit pause-olva töprengve oldasz meg, míg egy Gothic alapjaként valószínűleg legalább annyi joggal meg lehet jelölni a játékos kézügyességére építő azonnali reflex/ritmusjátékot, mint a szerepjátékos aspektusokat (statok, c&c...). Nem, nem azt mondom, hogy a Gothic agyatlan.

KoTOR számomra kimondottan bárgyú és sekélyes volt a Black Isle-termékcsalád után. Technikailag/művészileg is bányászbéka volt az izometrikus cuccok mennyboltja alatt, hát még tartalomban! De pl. a Jade Empire is, meg a legtöbb, egyre súlyosbodó konzolitiszben szenvedő kábé-kortárs. Sőt, még a NWN is (bár ezt nem nehéz lehordani, a fejlesztők saját bevallása szerint is nagyjából fiaskót fialtak, legalábbis az egyjátékos kampánnyal).

A statikusságra: próbáltad már a Divinity: Original Sint?

Máskülönben, a BG Enhanced Editiönöket próbáltad? Legalább az archaikus kezelőfelület mumusainak zömét kigyógyítja a játékokból és némi extra tartalmat fecskendez beléjük, ha a lényeget nem is változtatja meg. A - tudtommal - BG2-höz hasonlóan gyorsabb default járósebesség máris csodákat képes tenni az élvezhetőséggel, legyen bármilyen apróság is. Tudom, hogy a vájtfülűek egy hányada irtózik az EE-ktől, de semmi vész, a BG-k sem szent tehenek, nem esett meg erőszak, tessék csak kipróbálni nyugodtan.

Olyan élőszereplős film van, ami a Gyűrűvilágban játszódik és/vagy szörnyek (a Covenant pl.) az ellenfelek, vagy mind ilyen katonás?

Nem megoldható, hogy egy cím két kategória alatt is megjelenjen, de ugyan abba a threadbe vezessen? És nyitásnál be lehessen állítani, hogy mely fő témákba tartozik bele. Kb mint egy inverz hashtag, vagymi...

Pont ez a probléma, hogy minden rendező szempont szerint más topikstruktúrát kéne alkalmazni, de egyik sem fed le minden esetet 100%-osan. Mindig lesznek olyan topikok, amelyeknek valaki szerint máshol lenne a helye.

Magának a kisebb csoportokra bontásnak az a célja, hogy hamarabb megtalálja az ember a topikokat. A Golfozás a Sport HQ-ban lévő 10 topikból hamarabb fog előkerülni, mint a Csevejkert 100+ topikja közül.
Nyilván a csoportosítást sem érdemes túlspilázni, mert akkor meg túlságosan széttagolt lesz a fórum szerkezete, és amiatt lesz átláthatatlan. A jó megoldás a középút, azaz ha se nem túl mély, se nem túl széles a fórum, és a keresést ritkán kell használni; minden egy pár maréknyi jól körülhatárolt főtémába van bedobva, amik között gyorsan megtalálja az ember, hogy melyikbe való, amit írni akar.

Hogy a Pillars of Eternityt ne terhelje, áthozom ezt az RPG-s szálat ide:

Röviden, a felső kontra belső nézet, csapat vs. egyszemélyes hős, vagy az akciódúsabb játékmenet támogatná jobban az RPG élményt? Ennél fogva a taktikus játékmenetre kihegyezett Divinity Original Sin, Jagged Alliance 2 távolabb állna a szerepjátékos érzéstől, és a Gothic, Witcher szériák Fallout New Vegas dinamikus [világ]felépítése, hibrid játékmenete jelentené a műfaj csúcsát?

Elég összetett kérdés, hogy mitől lesz egy videojáték RPG vagy RPG-sebb, mint másik videojátékok. Korábban is felmerült már ez a téma a Hardwireden és talán a FUD-os átmeneti szálláson is. Szerintem nincs rá egy igaz, mindenki által teljesen elfogadható válasz. Eleve a szerepjáték mindenkinél egy kicsit mást jelent, amikor meg videojátékos formát ölt a jelenség, a szerepjáték eredeti fogalma értelmezhetetlenné válik, és inkább az asztali szerepjátékra jellemző járulékos sajátosságok hordozzák tovább az RPG-sséget (tulajdonságok számszerű leképezése, fejlődés harc és feladatok megoldása által, előnyt biztosító felszerelési tárgyak felkutatása és használata stb.).
A kérdésekre konkrét válaszokkal reményeim szerint később jövök. Most sajna ennyire volt időm.

ezért mondtam, hogy talán mégis jó lenne ha hagynák az egészet a túróba... :S

Ez simán a Technika HQ-ban kéne legyen s nem ott lett nyitva.

Miért is?

A nyitóposztot a régi oldalról másoltam, ahol a kommenteket elnézve a játékok függvényében ment nagyrészt a beszélgetés (az előrejelzés is a VR eladások majdnem felét 'játék' kategóriába sorolja). Az AR topikkal azért mertem itt az új oldalon egybe nyitni, mert az oldal főtémája révén feltételeztem, hogy ez a technológia is nagyrészt játékok függvényében érdekli a közösséget.

Ennek a technika HQ-ban kéne lennnie...

Virtual and augmented reality revenues to hit $150bn by 2020, report claims - Develop

The table below suggests that by 2020, the VR market will be worth $30bn, while AR could be worth as much as $120bn.

rwurl=http://i.imgur.com/w8wbv10.jpg

Killing Floor 2 Early Access Április 21-én lesz elérhető $30/₤20/€27-ért.
Először csak 3 pálya és 4 class lesz elérhető, többi később jön.
Lehet készülni a mészárlásra. :)

Source:
http://www.pcgamer.com/killing-floor-2-release-date-revealed/

Miért, a Risen 1 miben más? (Régen játszottam a Gothicokkal, ezért példálózom a vonásaiban hasonló Risennel.) Mármint abban is az első 10 órát a mocsárban bóklászva tölti a játékos. És ezzel nem egymással szembe kívánom helyezni a két játékot, de eredettörténet révén mindkettőben gyenge a karakterünk, így csaták előtt, közben is súlyosabb döntéseket kell hoznunk, ami a Baldur's Gate taktikusabb játékmenetéből fakadóan még hatványozottabb, hiszen a formációtól kezdve, mikor lövöd el a varázslataidat, gyógyitasz, versz tábort, stb folyamatosan döntéseket hozol. Értem én, hogy a döntések alatt inkább a narratívát befolyásolóakat érted, de ezek az elvárások szerintem kicsit túlmutatnak magán a játékon, hiszen a BG széria mindig is a harcrendszeréről volt híres (mint azt talán a fenti példám is szemlélteti), és a történet inkább csak afféle körítésként szolgált. Természetesen az egyet ért kritika - hogy a varázslók alacsony szinten tényleg csak afféle support szerepkört tudnak ellátni, a későbbi hosszú, sablonos barlangokról nem is beszélve - teljesen jogosak. Többek között ezért is szokták a BG2-t koronázni, mivel a már magasabb szinten való kezdéssel számtalan kezdeti botladozást, balansz problémát áthidaltak.

Tehát a jobb szó hiján "súlyosabb döntések" alatt a játékmeneten keresztül hozott döntéseket értem, amik az izometrikus party alapú RPG-k esetén taktikus játékmeneten, míg a Gothic szériában ügyességen, türelmen alapszanak. De a legfőbb megkülönböztető jegyük a modern Bioware játékoktól, hogy az ilyen irányú "döntések" az életbenmaradásért születnek, kizárólagosan játékmeneten keresztül. A Baldur's Gate kontra Mass Effect széria jól is szemlélteti ezt a narratíva irányába történő elmozdulást, ahol az akció alapú csaták gyorsan lepörögnek (és vitathatatlanul könnyebbek), hogy helyet adjanak a döntéseket felkonferáló átvezetőknek. Ezek eredendően passzívak, hasonlóan a 3-5 dialógus opció közüli választáshoz. Viszont a csapattagok számának csökkentésével, és az irányításuk leegyszerűsítésével kiiktatták a régi item és stat managementet, ami az átvezetőkhöz hasonlóan szintúgy ki tudják rántani a játékost. (BG1-ben is, de a JA2-ben talán még többet kellett szöszölni a cuccok szétosztásával, ami kb. egy Excel tábla bújásával ért fel legtöbbször.)

Röviden, a felső kontra belső nézet, csapat vs. egyszemélyes hős, vagy az akciódúsabb játékmenet támogatná jobban az RPG élményt? Ennél fogva a taktikus játékmenetre kihegyezett Divinity Original Sin, Jagged Alliance 2 távolabb állna a szerepjátékos érzéstől, és a Gothic, Witcher szériák Fallout New Vegas dinamikus [világ]felépítése, hibrid játékmenete jelentené a műfaj csúcsát?

Kösz a felsorolást! A Haruhi egyszer nézős lesz, mert Haruhi, de őszintén szólva a többi nekem nem tűnik kihagyhatatlannak. Igazából egyik kapcsán sem érzem, hogy meg kellene néznem - biztos öregszem :D

Hát igen. :)