Hozzászólások

finishing movenal neha felvillan valami az ellen feje folott de fogalmam sincs mitol fugg
lovas harcnal az volt a gond hogy kurvara kimaradt a tutorialbol azthittem lekardozok mindenkit nyugodtan mint a mount and bladeben slow motionrol nem volt szo

a fenti videoban meg pont latszik a jatek hibaja hogy serthetetlenseg nelkul mar halott lenne geralt 3 utestol :D

Én is:D Már hívott is a bank, hogy nem történt e visszaélés :DDD

Ha vagyik ra es nem kapja meg otthon, akkor megkapja mashol (osztalytarsanal pl, de massal is igy lesz az eletben).

Ha kiegyensulyozott lelki vilaga van akkor helyesen fogja kezelni a dolgokat, fuggetlen hogy "veres" jatek. A gyerkoc valoszinuleg csak a kulsagot latja benne, a brutalitas elsiklik az agya felett. Pl detto amikor kis srac voltam es mortal kombattal meg hasonlo cuccokkal nyomtam a kulsag volt a hajto ero a jatekban, hogy milyen zsir es jo jatekok amik a kezem alatt voltak, a brutalitast fel sem "fogtam" benne. Filmekkel is igy voltam btw.

Egy felnottet sokkal jobban megraz ha eroszakot lat mert tudja hova kotni es sokkal erosebb, gyokeresebb az empatia erzes benne, de egy gyereknek rettento szelektiv a latokore. Foleg ha egy abszolut nyugis es biztonsagok kornyezetben nol fel, siman elsiklik ezek felett es csak a neki erdekes dolgokat fogja benne fel es "veszi eszre".

tl;dr Ha eleg idot toltesz a gyerekkel akkor egy fasz hogy bezbolutovel zombie fejeket ver szet jatekokban, nem lesz tole hulyebb se okosabb mint ellenkezo esetben ha pl a haverjai mellett none fel focizva meg cigit kiprobalva.

az igazat mondom a gyereknek (persze a maga szintjen), es amit lehet, kiprobalhat (szuloi felugyelet mellett)
jobb, ha ki van elegitve a kivancsisaga, mint ha sutyiban probalkozik (pl. tuzgyujtas gyufaval egyutt probalgattuk mindket gyerekkel, remelhetoleg igy nem fogjak felgyujatni a hazat probalkozas kozben)

Nagyon üdítő látni (főleg az Arkham Knight fiaskó után), hogy a Kojima Productions a szívén viseli a PC verziót:

http://steamcommunity.com/app/287700/discussions/0/530645446312560975/

It Follows

Volt egy egyedi hangulata. Végig fojtogató és nyomasztó, az ember folyamatosan a hátteret fürkészi, hogy kiszúr e valamit :D
Jó volt egynek, de azért a horrorfilmes klisék sajnos ezt is utolérték.

7/10

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=aVACAleePVY

erre lecsaptam. Nincs idom most nyomatni, de 1 dolcsiert allhat akar egy evig is ugy voltam vele. :D Majd odakerulok elobb utobb.

http://gamechangercharity.donordrive.com/index.cfm?fuseaction=donorDrive...

To celebrate the 15th Anniversary of Deus Ex, Square Enix is proud to partner with GameChanger and offer a FREE PC digital copy of Deus Ex: Human Revolution - Director's Cut to anybody who donates at least $1 on this site! Don’t miss this exclusive opportunity to add this award-winning game to your collection, all while supporting a great cause!

A finishing move lehet egy jókor jövő critical is, mint pl. a Falloutokban. Egyébként egy jól irányzott Axii után egy keményebb ellenfél is megfekhet egyetlen ütésből, de van, hogy nem adja be. Lehet, hogy egy dobókocka pörög a háttérben, nincs ezzel baj szerintem.
Lovas harcról mit szeretnél? :D Komolyan nem értem. Jókor ütsz, nagyot szól. Rosszkor, akkor rábaszol. Mármint Death March fokozaton, az alatt minden röhej.
A több ellenséggel vívott harc a legjobb, mutatom:
Több ellenfél, Death March-on
Itt emlékeim szerint nem is használ jeleket, bár most nem néztem újra.
Ezt egyébként nem lehet 2 perc alatt megtanulni, gyakorolni kell. Nekem már elég jól megy, sokat segít, hogy az iránynyilakra duplázva dodge-ol Geralt, tehát nem kell külön gomb hozzá!
Azt használsz amúgy, amit akarsz: ha túl könnyű valami, kihagyod. Rámész a főzetekre, bombákra, stb.
Nem vagyok nagy profi, valamennyire ráéreztem ugyan, de még balfaszkodok, viszont Death March-on nagyon jól jön a Quen jel, bizonyos ellenfelek ellen a taktika alapja, máskor meg egyáltalán nem használom.

Shuhei Yoshida interjú a Last Guardianról and more
http://www.eurogamer.net/articles/2015-06-26-shuhei-yoshida-on-saving-the-last-guardian-and-ps4-in-japan

fraps-os benchmark eredmények batmobilozás közben:
http://www.techspot.com/review/1022-batman-arkham-knight-benchmarks/page...

Gameworks nélkül:
http://www.techspot.com/review/1022-batman-arkham-knight-benchmarks/page...

CPU benchmark:
http://www.techspot.com/review/1022-batman-arkham-knight-benchmarks/page...
Durva, úgy fest CPU-bottleneck (is) van a játékban....

rwurl=https://youtu.be/qIRqNPUMB2g

A pap és a fél citrom esete

Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után elindult világot látni. Hosszú éveken át vándorolt, mígnem elérkezett egy Isten háta mögötti kis faluba. Itt az általa hirdetett vallásban hittek, de templomuk nem volt; a legközelebbi, majd 25 km-re levő kisvárosba jártak templomba. A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását kérve, a falu férfijainak segítségével saját templomot építtetett. Ettől kezdve minden vasárnap ő celebrálta a misét, adta össze a házasodókat és mondott imát a temetéseken. Sok év telt el így.
Egy közönséges mise végeztével, egy kora tavaszi, hűvös vasárnap délelőttön, ahogy kiterelgette a gyülekezetet a templomból és zárta volna be a kaput, a templomkertbe lépett egy ismeretlen férfi. Szakadt ruhájában, koszosan odaállt a pap elé, és azt mondta:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! - a pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot. Hátrament a paplakba, elővett egy citromot, félbe vágta, majd kivitte a férfinak és odaadta neki, aki hálásan tekintett vissza rá. Azonban a pap oldalát furdalta a kíváncsiság. Azt kérdezte:
- Fiam, miért kell neked ez a fél citrom? - a férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielőtt a pap egy szót szólhatott volna, kirobbant a templomkert kapuján, és elszelelt.
Egy héttel később, megint csak kifele jövet a templomból a pap megint szembe találta magát a templomkertben a fickóval. Az így szólt:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! - a pap meglepődött, mind a férfi újabb felbukkanásán, mind az újabb, furcsa kérésen. Persze azért jó volt, hátra ment a paplakba, és hozta a fél citromot. A férfi kezébe nyomta, de rögtön rá is kérdezett:
- Itt van fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a fél citrom? - a férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a pap sem volt rest, utána eredt. Csakhogy nem volt igazán jó kondícióban, még sosem futott ennyit és ilyen gyorsan, hát a falu végében kifulladt, és csaknem elájult. Arra gondolt, hogy hátha a jövő héten is eljön a különös alak, és akkor érdemes lenne tudnia tartani vele a lépést. Így hát a következő hetet szorgalmasan futóleckékkel töltötte. Megérte, mert, ahogy gondolta, a következő vasárnap ismét belépett a templomkertbe a furcsa idegen. A pap meg sem várta a kérését, jó volt, és hozta a lakából a fél citromot. A férfi e szavakkal fogadta:
- Köszönöm, pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot.
- Szóra sem érdemes, fiam, felelte a pap, de kérlek, áruld el, miért kell neked!? - a férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a nyomában volt. Sokáig futottak, a pap már kezdett nagyon kifáradni, mire egy széles, sebes folyóhoz értek. Az idegen gondolkodás nélkül a folyóba vetette magát, és átúszta, majd eltűnt futva a túlparton. A pap nem tudta követni, mert nem tudott úszni. Bosszankodva tért haza.
A következő hetet azzal töltötte, hogy naponta a 25 km-re levő kisváros uszodájába járt gyakorolni. Izgatottan várta a vasárnapot; most már biztos volt benne, hogy a fura szerzet újra ellátogat hozzá.
Vasárnap, ahogy bezárta a templomot, megnyikordult a kertkapu, és belépett a férfi:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! - a pap jó volt, hátrament, (felhúzta az úszónadrágot és a futócipőt is), fogta a fél citromot, és kivitte az idegennek:
- Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked? - a fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána. Elérték a folyót, a férfi átúszta, a pap utána. A túlparton futott tovább, a pap követte. Egészen egy mély szakadék szélén álló, magas fáig futottak. A fickó macskaügyességgel felmászott, ám a pap nem tudott fára mászni, a földön maradt. Szitkokat szórt mindenre, ahogy baktatott hazafele. A következő héten a falubeliek furcsállva nézték, ahogy a pap minden nap a templom kertjében a fákra mászik, ide-oda ugrál, és egészében véve igen furcsán viselkedik. De a papot nem érdekelte, megszállottan gyakorolt, készült a találkozásra. Vasárnap már a mise előtt felvette reverendája alá az úszónadrágot és a futócipőt. Sőt, jó volt, és még a fél citromot is előre a zsebébe tette. Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a misét, és amint lehetett, megszabadult a gyülekezettől, és bemelegítésbe kezdett. Pontban, amikor a misének rendesen végződnie kellett volna, a kertkapun belépett az idegen férfi.
- Pap, kérlek, légy jó, és ... - a pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben visszakérdezett:
- Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére? - a férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a folyóig, átúszták, futottak tovább a fáig, felmásztak rá. Itt a pap csaknem elkapta a figura grabancát, amikor az elkapott egy indát, és átlendült a szakadék túlsó oldalára. A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor megpillantott egy másik indát. Nosza, megragadta, és átlendült ő is a szakadékon. Ott azonban nem várt akadályba ütközött: egy repülőgép-temető volt ott, ahol az egyik roncsban elzárta magát a férfi. A pap dühöngve járta többször is körbe a roncsot, de a szilárdan lezárt oldalajtón kívül nem talált bejáratot; azt kellett valahogyan kinyitnia. Csaknem őrjöngve tért haza. A következő hét minden napját a falu lakatosánál töltötte, ellesve a zárak kinyitásának minden lehetséges módját.
Vasárnap futócipőben, úszónadrágban, hátán vízhatlan hátizsákba rejtett feszítővassal, lángvágóval, tolvajkulccsal és fúrógéppel tartotta a misét, majd kiállt a templom elé, várva az idegent. Amaz csakhamar meg is érkezett.
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
- Itt van, fiam - nyújtotta a pap, mert jó volt, de közben cselesen megragadta a férfi csuklóját, magához húzta, és megszállottan villogó szemmel kérdezte:
- De mire kell ez neked? - a fickón pánik-félelem lett úrrá, kitépte magát a pap kezéből, és elrohant, de a pap nagyon szorosan ott volt a nyomában. Száguldottak a folyóig, gyorsan áttempóztak rajta, futottak tovább a fáig, nyakukat törve másztak fel rá, egymás után átlendültek a szakadékon, a férfinak alig sikerült bezárnia a roncs ajtaját a pap előtt. Ő azonban nem állt meg, lekapta hátizsákját, elővarázsolta a szerszámokat, és ügyködni kezdett a zárral. Egy óra nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva feltárult. Odabent az idegen rémülten vacogott, nagyon félt a pap ádáz és diadalittas tekintete láttán. A pap lassan odalépdelt a fickó elé, leguggolt, és nagyon halkan, barátságos mosolyra váltva, szelíden megkérdezte:
- Fiam. Hetek óta kérsz tőlem fél citromot minden vasárnap. Nagyon szívesen adok, akár a jövőben is még többet, csak azt az egyet kérem tőled, hogy áruld el nekem: mire kell neked?
- Rendben van, pap... - érkezett a remegő hangú felelet. - Elmondom neked, de kérlek, légy jó, és ne mond el senkinek! - a pap jó volt, és nem mondta el senkinek...