Hozzászólások

A GoW 1 megvolt PC-re, d enem igazán nyerte el a tetszésemet. Kinek a pap...

Én már Justicar-ra össze is szedtem a Dustot, bár kicsit parasztságnak gondolom, hogy úgy akarják "gyengíteni" a huntert, hogy mindenkinek duplázza a hero power képességét (4 heal a papnak, 4 armor a warriornak, 2 dmges fireball a magenek), neki meg csak 1-el növeli a sebzését, nem duplázza. Így borul az a fajta adok-kapok, hogy hiába healel magán 2-t a Priest pl, köv körben ugyanannyi manából le tudom verni róla amit visszarakott magára. Tudom, így se gyenge, főleg ha bedobom majd mellé a Steamwheedle Snipert, de akkor is.

Lostprophets-re gondolsz szerintem.

Win10 alatt kivették a vezérlőpultból a winupdatet.

Azt már nem is merem mondani, hogy se robottal, se Dog Meatttel nem lehet szexelni. Nem elég, hogy "nyomatják a langyi propagandát"TM de még arra sem adnak az embernek esélyt, hogy alaposabban összebarátkozzon a kutyájával! :(

swoder írta:

De hogy MINDENKI biszex?

De a Skyrim után ez miért olyan meglepő?

Sajnos nem az.

swoder írta: Mármint arra gondolok, hogy a dialógusok abban is teljesen opcionálisak voltak, így a "románcolást" is hasonlóan képzelem el: egy újabb dialógusfaként a teljesen személytelen/üres karaktereken.

Hát ez az. Az NPC-knek illene valami karaktert adni, normálisan megírni őket, és a nemi identitás nem olyasmi, amit fluxusban lehetne hagyni egy egyébiránt mélységeiben kidolgozott személyiségen (illetve nem az összesen, még ha akad is egy vagy két 'nemkonvencionális' figura). No persze mélységeiben kidolgozott személyiségeket senki se vár el a Beth NJK-itól, megint csak sajnos. Azér néha fasza lenne pozitívan is csalódni.

swoder írta: Annyira eltérne ez a többi eszképizmust elősegítő eszköztől* [az RPG műfaja], vagy más médiumhoz nyúlva: a romantikus ponyváktól?

Szerepjátékokban nekem automatikus pluszt jelent, ha nincsen románclehetőség: egyrészt nincs rá igényem, másrészt annyira nehéz jól megcsinálni az ilyet, hogy borítékolhatóan vagy bénára sikerül, vagy juszt is ott marad az irritáló gondolat, hogy mi lett volna, ha a fejlesztők másra, oszloposabb elemekre vagy háttérbővítésre vagy csiszolásra vagy egyszerűen a többi párbeszéd kibővítésére használják azt az időt-energiát, amit digitális mentális maszturbációs / waifuvadász weirdo-kielégítő segédletekre költöttek?
PnP játékokban se családot alapítunk, hanem drámát és tragédiát hajtunk határokon át (az esetek 99.9%-ában legalábbis).

Nem mondom, hogy soha egy románcolás se szórakoztatott legalább egy kicsikét CRPG-ben, nemrégi példánál maradva nekem teljesen bejött Cassandra meghódítása a DA:I-ben. De boldogan dobtam volna az egészet, ha az azt jelenthette volna, hogy a központi játékmenet érdekesebben van összerakva és csökken az olcsó MMO-fíling, például. Az ilyen románcok nehezen komolyan vehető, futó dumapartik, amik nemcsak hogy cenzúrázott szexjelenetben tetőznek (melyek után csak piszkosnak érzed magad :D), de némileg paradox módon azokban érnek véget, és alapvetően semmit sem befolyásolnak a történet alakulásában vagy a belső csapatdinamikában.

A romantikus ponyvákra nókomment.

Egyetértek veled abban, hogy a románcolás meg effélék tulajdonképpen csupán plusz adalékok a szimulációs-szimulációbamerítős szerszámkészletbe, amivel a (főleg modern AAA) szerep-videojátékok operálnak és engedik operálni a játékost, és mint ilyenek, a múltbeli hibahalmozásoktól függetlenül nem alanyi jogon ördögtől való dolgok. Ezért se vagyok agresszívan a románclehetőséget megléte ellen, noha a fent leírt okokból kifolyólag mindig, de mindig fancsali pofával fogadom őket. A dolog nyitja nem ördöngös: ha jól van megcsinálva, akkor jó lesz. :) Csakhogy a jelek szerint a Bethesda veszélyesen közel áll hozzá, hogy ennek integrálásával inkább elvegyen valamit a játékból és karaktereiből, semmint hozzáadjon: az NPC-i egyéniségének egy részét áldozza fel a románcolás all-inclusive természetét biztosító oltárán azzal, hogy adott személyiségek, élő-lélegző, kiforrt jellemek helyett csupán ilyenre mázolt, de cserélhető nemiszervű szexbábukat vonultat fel csapattagokként, hogy úgy mondjam. Nem a személyiségük, talán még csak nem is a jártasságlistájuk alapján lesznek megítélve a játékosok nem csekély részének szemében, hanem hogy mennyire dughatók nullától tizes skálán. Nem a kollegialitás, a barátság elérése lesz az áltimet (opcionális) cél, mert mindig ott fog figyelni a párbeszédablakban a lehetőség a nyalifalira, és ez mindig valid alternatíva lesz, teljesen függetlenül az adott NJK természetétől, sajátosságaitól.

Vagy lehet, hogy nem így lesz, hanem érzéssel és okosan fogják kezelni. Én kétlem, de lehet! :D

nagi írta: Egyszerűen lazy design

.

rwurl=http://41.media.tumblr.com/6d6931401e7fabb9b7fa997ee0ab79ba/tumblr_nqg6o...

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=ygfK5BdECnE

tenyleg amikor postoltad meg par hete, akkor nem sokkal utana meg is lestem (hallgattam).

Csak idokozben elfelejtettem megjegyezni hogy josag az anyag. :) Kar hogy nem melyedtetek jobban bele a technikai kerdesekbe, es csak egy resze volt az egesz podcast-nek az interju.

Jó előnytelen kép ez róla. :)

21,9 °C plusz piáltam is, így nem lesz gond végre az alvással. :)

De hogy MINDENKI biszex?

Nem a legelegánsabb megoldás, annyi szent. De a Skyrim után ez miért olyan meglepő? Mármint arra gondolok, hogy a dialógusok abban is teljesen opcionálisak voltak, így a "románcolást" is hasonlóan képzelem el: egy újabb dialógusfaként a teljesen személytelen/üres karaktereken.

Az elődöket elnézve, itt is jó eséllyel a környezet és vidámpark módjára felépített tájak fogják a játék gerincét képezni, ami mellett egy tonnányi fícsörrel fogják elárasztani a játékost (házépítés, románc, stb). Hogy ezek közül kit mi fog megragadni, azt játékosa válogatja, de mindig is ez a design szemléletmód jellemezte a Bethesdát, amiért egyik RPG-jük sem rendelkezett túl emlékezetes identitással, ellenben egy Obsidian RPG-vel, vagy az erős rendezői vízió mentén épített játékoktól (pl. japán vonal: Kojima, Swery, Suda...)

Tehát egy alapvetően eszképista világban miben tér el a min-maxoláson keresztül történő önkifejezés a dialógusokon, vagy más játékelemeken keresztüli szerepjátéktól?

Persze a romantikus dialógusok puzzle szintre történő lebutítása bőven hagy kívánnivalót maga után. Hiszen verbális csatornákon keresztül, animációval párosítva próbálja imitálni a romantikázást, de ellenben a "valósággal", a románc opció is megoldással rendelkező rejtvény, amiért öntudattal rendelkező karakterek helyett, személytelen eszközöknek fognak tűnni, amik csakis a játékost szolgálják. Annyira eltérne ez a többi eszképizmust elősegítő eszköztől*, vagy más médiumhoz nyúlva: a romantikus ponyváktól? A kiváltott érzést tekintve nem - bár interaktív mivoltuk miatt erősebb hatással bírnának a videojátékok? -, míg a belső kohéziót figyelem előtt tartva lehetnek gondok.

*: Már maga az RPG műfaja is ilyennek tekinthető, elvégre a legtöbb esetben csak mi fejlődünk, míg a környezetünk teljesen statikus marad: a banditák nem halmoznak fel kincshegyeket, pedig sokkalta többen vannak... Vagy már maga a hős szerepkör is egy fantázivaliágot épít fel, ami a karakterünket folyamatosan istápoló dialógusokon keresztül rendre visszaköszön. Miben térne ez el a románc opcióktól?

Sírva röhögős új Key and Peele
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=2EtalOOS-eM

Sok sikert, már ezer éve eladta nekem ;)

Fúbazz tényleg? :DDD Mondom, fingom nincs már mi maradt és mi ment. :( Nade majd holnap már tudok pontosabbat mondani.