Hozzászólások
Elsődleges fülek
Össze-vissza járkálás miatt mostanában telefonon játszottam.
Prince of Persia Classic (Android)
A játék első fejtörője mindjárt az indítóképernyőn fogadott: egy pillanatra bejött a főmenü, majd fagyás. A Google Play-es véleményeket nézegetve az a szomorú realitás fogadott, hogy a hiba általános: valami netes hülyeséget használ a játék a mikrotranzakciókhoz, de a dolog már nem működik, így szimplán lefagy a játék. A gondot szerencsére meg lehet oldani, egyszerűen csak ki kell lőni az internetet és már megy is.
A grafika nagyon szép, kellemes, kézzel rajzolt környezet fogadja az embert, ami úgy hű az eredeti játékhoz, hogy közben természetesen sokkal többet nyújt annál. A külcsín PC-re is elmenne szebb karakteranimációkkal, a pályák még a konzolos verzióban látottaknál is jobban festenek.
Ennek ellenére az élmény mégis borzalmas, mivel az irányítás szörnyű. Rendszeresen tolom a régi SNES verziót érintőképernyős "kontrollerrel" emulátoron, szóval gyorsan leesett, hogy a problémát nem az okozza. A herceg egyszerűen pontatlanul mozog, és nem is mindig azt csinálja, amit te szeretnél. Az irányítási séma is furcsa, az embernek olyan érzése támad tőle, hogy valaki itt nagyon fel akarta találni a kereket, miközben azt már a DOS-os verziónál tökéletesen sikerült megoldani. A precision platformer halála a rossz irányítás, szóval a hatodik pálya környékén fel is adtam... hozzátenném, hogy évente egyszer biztosan végigtolom az eredetit, mindenféle erőlködés nélkül, tulajdonképpen emlékezetből, a PoP Classicot pedig nagyon sokat forgattam butatelefonon: ott még bonyolultabb, "pro" mozgáskultúra - gyors platformról platformra lendülések, gurulások stb. - is fél kézzel előhozható.
Az eredetit vagy a butatelefonos és konzolos PoP Classic verziókat ajánlom inkább, ezt elcseszték, nagyon.
Prince of Persia: The Shadow and the Flame (2013, Android)
Az előző játék után semmi jóra nem számítottam a SatF remake-jével kapcsolatban, de végül pozitívan csalódtam a máig utolsó PoP címben.
Az irányítás nagyon jó: gesture controlt használ a játék - van más beállítás is, de szvsz azokkal fölösleges bajlódni -, így futni és ugrani egyszerű swipe-okkal és nyomogatással lehet, egyedül a sétához és a harchoz kell specifikus gombokat használni az érintőképernyőn. Pontos és egyszerű rendszer, az eredeti játék lassúságát nem kedvelők pedig viszonylag könnyen sajátíthatják el a nehezebb, de gyorsabb trükköket. A jól megcsinált PoP Classic verziókhoz hasonlóan így a klasszikus játékmenet keveredik a Sands of Time éra flow-orientált - működik az onnan átvett "ha jó vagy, akkor speciális mozdulatokkal marha gyorsan teljesítheted a pályákat" elv - mozgáskultúrájával, összességében baromi jól.
A grafika szép, de itt már minden teljes 3D-ben pompázik: ez egyrészt jó, mert szép egységes az art design tőle, de sajnos mint minden handheld címre, így a PoP 2 remake-re is nagyon jellemző az alacsony textúrafelbontás. PoP címhez méltóan színes-szagos a tálalás, így azért bőven szemnek kellemes az eredmény.
Negatívum is akad jócskán: az eredeti játék löttykeresgéléséhez képest itt egy szimpla inventory rendszer fogadja az embert, ami durván árt a kihívásnak (a játék végére több, mint 40 health potionöm és vagy 25 revive potionöm volt). Viszonylag sok azonnal ölő csapda akarja ezt ellensúlyozni, de nagyon kevés gyakorlás kell ahhoz, hogy 99%-os biztonsággal tudja az ember ezeket villámgyorsan kikerülni.
A harc is gyengécske: alapból az ellent blokkolni és csapkodni tudjuk majdnem ugyanúgy, mint az eredeti játékban, de ez nem túl nyerő taktika. A sikert a jól időzített blokkolás hozza magával, amitől az ellenfelek bekábulnak. Ilyenkor meg lehet őket kombózni, kombóból viszont csak 3 akad: egy olyan, amivel jó nagyot lökhetünk rajtuk, egy másik, ami szép nagyot sebez és egy harmadik, ami gyógyítja a herceget. Utóbbi teljesen felesleges, a lökésnek pedig csak akkor van értelme, ha csapdába vagy szakadékba juttathatjuk vele az opponenst, szóval az esetek 90%-ban a sebzős kombót fogod használni. A csontvázak az eredetivel ellentétben nem élednek fel, a koponyákhoz pedig semmilyen extra ügyesség nem szükséges - az eredeti játékban őket ritmikus szúrásokkal lehetett elkapni - így a vívás gyorsan monotonná is válik, ami egy kb. 90 perces játéknál igazán érdekes eredmény. Néha azzal próbál fűszerezni ezen a játék, hogy két oldalról támadják az embert, így folyamatosan forgolódni kell, de ez sem egy nagy kaland.
A rimékelés maga is elvérzik: az eredeti rajzolt-szinkronizált átvezetői sokkal jobbak voltak ennél a szöveges + néha grafikás megoldásnál, a speciális potionök (fordított képernyő, lassított zuhanás, sebzés stb.) pedig teljesen eltűntek. A hidas bossfight helyett maradt egy sokemberes harc leszakadó híd nélkül, a pacira ugrás helyett is bossfight van, a játék vége pedig teljesen meg lett vágva: a Jaffar elleni végső összecsapás egyszerű vívás egy kis akadálykerülgetéssel cool tűzgolyó-eregetés helyett, az előtte lévő elvontabb termek pedig hiányoznak. Azért a lángban itt is meg kell halni, de gondolom csak azért, hogy ne legyen teljesen értelmetlen a játék címe.
A Shadow and the Flame hangulat megvan, a játékmenet is összességében ügyesen lett sztrímlájnolva, szóval a legnagyobb probléma csupán az, hogy az eredeti sokkal jobb volt.
Szombaton sajna nem jott ossze, "csak" vasarnap. Igy csak egy nappal javitotta meg a JW par honapos rekordjat. (Nem sok hianyzott, hogy ket nap legyen.) Az iszonyatos otthoni kaszalashoz kepest egy picit tarthatta volna magat jobban a film nemzetkozileg is. (Eddig gyakorlatilag ugyanannyit hozott USA+Kanada mint a vilag tobbi resze Kina nelkul.)
Szegény anyám ne hagyj el... Mi ez..?
Hát, izé. Őőőő. Ésakkor. Szóval
Na jó, ezt valaki magyarázza meg nekem
rwurl=https://youtu.be/Pn21UdcAWiU
Assassin's Creed
rwurl=http://www.ew.com/sites/default/files/styles/tout_image_612x380/public/i...
Így kell csalni pókerben
rwurl=http://cdn.makeagif.com/media/10-08-2013/9diRZL.gif
Barátunk, akivel sokat Starcraftezünk, ha elkapja a hév a játékban, szereti azt kiabálni a mikrofonba, hogy "Kemények vagyunk mint a fagyott mamut farka!" Feleségem karácsonyra egy plüss fagyott mamuttal lepte meg. Amennyire én láttam, idén ennek az ajándéknak volt a legnagyobb sikere :-)
Jobbat ajánlok.
The Secret History of Star Wars
A videó megvan, amikor tucatnyi ember nem tud egy nagyon hasonlót megoldani (asztalhoz rögzített hosszú edény, a lényeg ugyan így a feltöltés lenne), majd megmutatják nekik, ahogy egy majom megoldja? :D
rwurl=http://trillian.kepregeny.net/grifter/archer.gif
Én egyébként éppen most rúgom össze szerintem végleg a port az Ebay-el. (De ez nem boldog téma :D )
Nem nagyon ismerek olyat, akinek lenne bármelyik.
Ami elmondható, hogy az általam felsoroltak mindegyike szerepelt vmi 'Top 5 Controller' listában, vagyis a Razer, Logi és Thrustmaster is gyárt 'olyan minőséget', mint az M$/Sony.
(Én biztos vagyok benne, hogy a Razer mikrokapcsoló szinten is jobb lehet akár, mint bármelyik: ők adnak az ilyesmire. Szívesen ki is próbálnám, de még a közelébe se kerültem soha.)
De sztem az összes ilyennek betett, amikor a 360 sima USB-s lett az első box után :3
Valszeg vki azóta is csuklik az M$-nél :D
rwurl=https://youtu.be/6prtCtxk1ho
Beleszerettem :D
rwurl=https://45.media.tumblr.com/6710bac62391c57438c37d5ab1749f78/tumblr_n383...
Okosabb mint egy ötödikes? :D
itt meg kell jegyeznem hogy tegnap bukkantam ra teljesen veletlen, hogy letezik nem.de nevu oldal is. :D
Van még .de is. Azt is érdemes nézni.
A 360-nak létezik SE változata transforming D-paddel, de az általam olvasottak alapján az volt az érzésem, hogy jóval drágább, és nem annyival jobb a D-pad.
DualShock 4
Alkatra kisebb, D-padben erős, és van rajta tapipad, ami menüknél segítséget jelent. Úgy tudom, hogy a Windowsos használat viszont némi mókolást igényel, és olykor szívás tud lenni összehozni bizonyos játékokkal (ezt erősítse meg vagy cáfolja valaki).
Nem nagy mókolás. DS4 Windows kell neki. Mármint feltettem, beállítottam, hogy induljon Windowszal, és működik Xbox 360-kontrollerként felismerve (aminek a driverjére nyilván szükség van, de a 360 gamepadjéhez is, hiszen ez a lényeg :) bónuszként a tapipaddal. Esetleg el lehet rejteni, hogy ne észlelje párhuzamosan DS4-ként is, mert úgy duplát lép D-paddel a Steam overlayben Big Picture módban, illetve Win 10 alatt anélkül gubanc lehet (bár mivel jön a remote play PC-re, ezt akár még orvosolhatják is). Kifejtem róla a tapasztalataimat, ha már az RW-n látszólag csak én használom PC-hez rendszeresen.
Natívan is használható bizonyos játékhoz és profilozó programokhoz, de úgy nincs tapipad.
Vezeték nélkül gondot okozhat, hogy a CSR chipes adaptereket nem szereti, tehát broadcomost kell vadászni (2.1+EDR a minimum), azzal lehet párosítani. (A DualShock 3 elmegy bármelyik 2.0-ssal, de abból újonnan csak a DS4-es ára körül lehet venni megfelelő revíziósat, és sokkal rosszabb. Tehát jól tetted, hogy nem számoltál vele. A fejlődésbeli részleteket így hanyagolom, fölöslegesek itt.)
Amúgy nem akksis, hanem feltöltős, vezeték nélkül gyorsan merül, egy végigjátszott hétvégét nem bír ki (a DualShock 3 A1 és B1-es revíziója közé tenném ebből a szempontból).
Egyébként használható PS3-mal is (természetesen vezeték nélkül is), de vannak limitációi - ez viszont téged szerintem nem érint, így nem megyek bele.
A méretre szokott panasz lenni a Sony gamepadjei esetében. A centiken túl ez a DualShock 3-nál inkább tetten érhető: ha egymás felé tolod a két kart, összérhetnek a hüvelykujjaid. Ez persze tartástól függ, nekem több száz óra alatt sem jött össze, szúrópróbaszerűen sem (néha játék közben hirtelen egyszerre befelé toltam a két hüvelyket, hogy megerősítsem a problémát, nem sikerült), pedig nem kicsi a kezem, egérből gyűlölöm a mütyürt. Ez annak kérdése, hogy fogod a kontrollert, amit viszont nyilván befolyásol a megszokás és a kézméret is. A DS4-en viszont kevésbé csúsznak az analógok, messzebb is vannak egymástól, tehát szó szerint még messzebb került a probléma. Ettől függetlenül persze érezheti az ember kicsinek, puding próbája az evés.
Az analóg karok foszlásával volt még gond kezdetben, elgalábbis azoknál, akik rossz gyártósorról érkezőbe futottak. Én nem tartozom közéjük.
A tapipad nem nagy szám, eleve laptopon is rühellem és nehezen szokom, de néha nagyon jól jön arra, amire való (mármint PS4-en nyilván másra való, de az nem érdekel :). Az utóbbi hetekben a következő esetekben volt rá szükségem:
- KotOR (2003) - belőttem profilozó programmal gamepadre, de néha kell neki egér (a kártyajátéknál, a harc közben elsütendő cuccok közötti váltogatásnál, a tárgyleírások legörgetésénél)
- Psychonauts (2005) - a játékmenet nem igényli, de a menüben variálni jól jön (kompatbilitást állítva a fagyások ellen viszont eltűnik a tapipad)
- Borderlands (2009) - a térképen csak így tudok vele scrollozni
Jellemzően tehát régebbi játékokról van szó, ha nem is matuzsálemekről, a maiak nyilván már jobban csinálják. Ezen kívül persze jól jöhet desktopon, vagy ha hibaüzenettel lép ki egy játék, akkor be lehet zárni, és újraelindítani. A kliensek sem támogatják még a Steamen kívül a gamepadet.
A D-padnél szintén az dönt, hogy mennyire van rá igényed. Ha másra nem is, fegyverváltásra be van fogva mindenben, nyilván annál sem hátrány, ha pontos, de ki kell próbálni, hogy melyik elégít ki téged. DOS-os játékok esetében pedig nem biztos, hogy a WASD-t stabilan be lehet lőni a bal analógra, akkor meg marad a D-pad (pl. Tomb Raider, PlayStationön se használta egyébként a karokat). Tehát egyrészt itt is retró.
Másrészt meg bunyós játékoknál kardinális kérdés a pontosság, nekem a Mortal Kombat jobban ment vele. 2D platformereknél is gyakran jobb és természetesebb, de van olyan is, amelyben analóg az irányítás, és a gyorsulásnak nagy szerepe van (Super Meat Boy). Érdekes a korai 3D paltfromereknél, hogy vegyes az irányítás, és szituációtól függ, hogy melyik a jobb. Például a Spyrónál (PS1-es a klasszikus alaptrilógia) alapesetben analóggal mászkáltam PS3-on, de amikor valahol begyorsulva kellett száguldani pályákon, D-paddel precízebben tudtam ezt megtenni. Ezt persze csak azért mondom, hogy néha meglepő helyzetekben jöhet jól, illetve emulálásnál szintén felmerülhet a haszna. Valamint én ösztönösen D-paddel szeretek mászkálni menükben, kényelmesebb úgy, és addig is kímélem a leginkább nyúzásveszélynek kitett karokat, mintha ezen múlna :) (Mondjuk 2D platformereket D-paden játszva sorozatban már tényleg lehet pihentetni, de az régen rossz, ha ez dönt az irányítási metódusról, az a dolga, hogy játszódjon.)
Személy szerint nem vennék most már 360-as kontrollert, ha már vannak sokoldalúbb alternatívák, de ez én vagyok. Egérből lehet venni olcsón kézbeállót, mellyel el lehet bohóckodni, de gamepadből olcsón nehéz kapni jót, és egy 10k-s spórolós, de nem olcsó tételnél nem jó, ha egy év múlva olyan játékhoz lesz kedvem, aminél kevésbé jó. Érdemes lehet összehasonlítani egy konzolboltban, hogy a szimmetrikus vagy aszimmetrikus karok jönnek be, mennyire megfelelő a méret (DualShocknál lehet kérdés), mennyire zavaró alkalmibb használathoz a D-pad (a 360 gyengéje) egyiken vagy másikon, illetve a shoulder gombok elhelyezése milyen (a One-kontrollernél lehet neuralgikus).
Továbbá a Razert tekintve megjegyezném, hogy a kontrollerjeiknek nemcsak megkérik az árát, de kizárólag vezetékesek is. Legalábbis én a szóba jöhet termékeiknél mindig határozottan ebbe botlottam (és ezzel ki is merült minden tapasztalatom velük), és Logitechnél is változó volt, hogy mely modellekből jött (már) ki vezeték nélküli változat. Persze egy USB-hosszabbító ezen is segíthet.
Ha valakinek van tapasztalata ilyenekkel, főleg, ha összehasonlítási alapja is van a már említettekkel, akkor nyugodtan írja le, hogy mi miben jó és miben nem.
Gőzvezérlővel tapasztalat? Nem billegér-pótlékként, hanem normális kontrollerként.
ez jopofa, de a legtobb dolgot mar tudni lehetett. engem ez az egy eletem egy halalom rendszer erdekelne. azert remelem ha megpusztulok (random orosz csiter, lag, a kutyam epp megnyalta a talpam, a gyerek felsirt, az asszony hazajott-egyebb banalis okok miatt) legalabb rukikent ujraindulhatsz...
Neki biztos megy a coc3.