Hozzászólások
Elsődleges fülek
szóval rászoktattad a piára, értem.
Semmi köze az Outlast-hoz. Az egyetlen igazi hibája hogy nem elég hosszú, minden más már csak ízlés kérdése. De az elvitathatatlan hogy egy borzasztóan igényes játékról beszélünk. (Ellenben az Outlasttal)
A két féle befejezés sajnos nem a játékstílustól függ hanem a történet egy pontján meghozott döntéstől. (Ami amúgy az egyetlen meghozható döntés a játék alatt). Ráadásul érdemben nincs sok különbség a két végkifejlet között. De legalább az end credits nagyon baba lett.
A gyűjthető cuccok közül pedig csak a coin-ok jelentenek valamekkora kihívást, hogy mind megtaláld.
De nem is mindegyik kalitka rejt értékes dolgot.(azokat tudod kinyitni a coinokkal)
mehet xbox live goldba ezekszerint, többet úgyse ér. kb mint egy outlast.
Van egy nehézségi fok, ami csak végigjátszás után nyílik meg. Két befejezés. Számtalan gyűjthető cucc és egy achi ha végigviszed 4 óra alatt. :D
Igazából nincs sok helyszín, de ami van azt is sokszor járod újra hogy kulcsokat szerezve kinyithass minden ajtót, vagy ládát. Vannak már speedrun végigjátszások is amik jól bemutatják hogy gondos lootolás és kimaxolás nélkül 2 óra alatt is lehet végezni a játékkal. (Persze csak ha pontosan tudod előre hogy mi merre.)
kevesebb mint 10 óra? only single játéknál, hogy lehet ilyen faszságot elkövetni egy 60$-os játéknál?
Ahhh!!!!!!!!!!!!!! ÚRISTEN! GYÁÁÁH! Befejeztem! Ez valami eszméletlen volt! Veszem is meg a Season Passt!
EXTRÉM SPOILER!
Resident Evil 7
Sajnos nem tartott ki a koncepció amit az első 4-5 órában lefektettek. A játék második felében megkapták a magukét azok a rajongók is akik az akció orientált vonalat szerették a sorozatban. Emellett sok ismerős elem is visszajött nem csak ez első részekből hanem a késöbbiekből is, s bár ettől Resi-sebb lett a játék ennek én mégsem örültem mert egy jó darabig úgy tünt hogy újra definiálják a sorozat alapjait. Nagyon bátor és ambiciózus volt a játek első fele: eredeti volt, izgalmas és igazán félelmetes. Utána kopott az egyediség és jöttek elő a sorozat már korábban bejáratott elemei.
A végén azt éreztem hogy ha bátrabbak lettek volna, és tovább vitték volna az első órák tömény horror vonalát akkor sokkal jobb játék lett volna. Igy viszont kompromisszum lett a vége aminek biztos lesznek akik örülni fognak, gondolok itt azokra akik hiányolták a Resi-s toposzokat meg a tömény akciót.
Szóval mint horror játék, egy kissé el lett baltázva a végére. Viszont mint Resident Evil, az egyik legerősebb darab a sorozatban. Kár hogy csak 10 óráig tartott, úgy hogy ráadásul lassan is játszottam.
A történetről nem írok spoilert, de annyit elárulok hogy az ígéretes kezdet ott is végül biztonsági játékba fordult. Összegezve ez egy jó játék amin az ront sokat hogy érezni lehet a legerősebb pillanataiban hogy mennyivel jobb is lehetett volna a teljes játék, mert amikor működik a játék akkor rendesen beránt és nem egyszer halálra ijeszt.
A Dark Souls marketingje atomgáz, kétségtelen, de ez a "hárdkór", meg egyéb reklámok által megteremtett címkék kiket segít a kiadókon kívül? Én mindezektől független élvezem a játékokat.
Másrészről meg miért lenne követendő egy játéknak minden igényt kielégítenie? Nem pont ez a fajta vonalzó mentén megrajzolt megközelítési mód eredményezi a legsemmilyenebb játékokat?
A két példa továbbá mellőzi a nehézségi szinteket
Mellesleg ez mindkét címnél nagy probléma: az Assassin's Creed kiszorítja a hardcore közönséget azzal, hogy harc közben is el lehet aludni rajta, a Dark Souls meg a kazuár hangulathuszárokat ijeszti el a nehézségével + táplálja a "nagy a farkam, mert végigvittem a DS-t" hozzáállást.
Egyébiránt a film meg arról sem szólt, hogy most újra közkedvelté tegye a musicaleket
mondjuk sztem meg de-raadasul megerdemelten. sztem akkora klasszik 50-60-as evek musicel drama masolata volt, hogy konny szokott a szemembe. csak igy, hogy nem tengeresz-festo-logopedus-akarmi volt a foszereplo, hanem egy zenevel foglalkozo ember, en ugy ereztem, hogy luftot utottek vele-hiszen tok jol ki lehetett volna hasznalni a lehetoseget.
amik btw nem a Hairnél vagy a Chicagonál álltak meg mert azért volt egysmás köztük illetve azóta
nem azert irtam ezeket, mert nem volt azota mas, hanem mert nem volt azota jobb. szigoruan szerintem persze.
bocs mar nemtom szerkeszteni-
a felreertesek elkerulese veget a "visszahozza a mufajt" alatt a musicalt ertettem. a hair gecire nem jazz, ahogy a chicago sem (ha nem tunt volna fel), a filmbol nem azert hianyoltam a jazzt mert azert rajongok, hanem mert egy musical ami egy jazz zongoristarol szol, illene (sztem) hogy kihasznalja zeneileg a lehetosegeket.
lasd pitch perfect "sorozat", mekkora fos lenne, ha csak siman musical lenne, de nincs benne egy elb@szott acapella sem?
Ez meg mindig a jobbik eset, mint mondjuk az, ha van 100+ millio fejlesztesre, de a jatek azert nem keszul el, mert ketto felkesz dologra jut 3 uj otlet, amit szinten bele akarnak tenni. Khm, khm
Itt a hiba az volt, hogy nem kommunikaltak le a dolgok. Sunnyogtak, lebuktak, johet a f*szkorbacs
Ez nem Whiplash 2 volt. Itt nem az a sztori, hogy Sebastianból kurva nagy Jazz zenész legyen és ezt mutassa a film kurva sok jazz jelenettel. A film kellőképpen bemutatta, hogy ő már eleve egy tehetséges Jazz zenész. Ez a film másról szólt...
Egyébiránt a film meg arról sem szólt, hogy most újra közkedvelté tegye a musicaleket (amik btw nem a Hairnél vagy a Chicagonál álltak meg mert azért volt egysmás köztük illetve azóta :)
ez az egész iszonyatosan műfaj-, és főleg játékfüggő
Értelemszerűen, hiszen a nehézség, mint fogalom egy bizonyos értékhalmazt foglal magába. Kihívást és akadályokat eléd görgető játékoknál lehet nehézség menti skálázhatóságról beszélni, de ahol nem ezen szűk értékhalmazon van a hangsúly? Már maga a "nehézségi fokozat" elnevezés is megkérdőjelezhető, és ezért gyakorlatban sokkal inkább "kompetencia skáláról" van szó: mennyi egeres, controlleres rutinnal rendelkezik a játékos, illetve mennyire mozog otthonosan a műfajon belül.
A kihívás menti gondolatokat csakis a játékok egy szűk metszeténél tudom értelmezni. Több játék gyakorlatban ezért inkább testreszabhatóságot kínál, elrejthető HUD-elemek, küldetés segítő opciók formájában: például a Witcher 3, Human Revolution, Thi4f. Lényegében szabadságot kínálnak a játékok, ami azon a feltételezésen alapszik, hogy a játékos maga szeretné formálni az élményét. De ez a játékosi igényeket középpontba helyező szemléletmód nem egy újabb szűk halmazra utalna? Már az RPG-s példák is árulkodóak, de az egyre több RPG elemmel szállított címek különösen azon tendenciák felé mutogatnak, ahol a játékos a király.
A kizárólag kihívást középpontba helyező játékokkal ellenben egy valamivel tágabb, vagy legalábbis fogyaszthatóbb halmazról van szó, de pont ebből fakadóan csak mérsékelten ízletes falatokkal tudják megtölteni, hiszen a játékos királyi trónusra emelése és ajnározása limitáló.
Sokkal többre értékelem azokat a játékokat, melyek ha az egyes szám első személyt nem is mellőzik, egy játékosi igények kiszolgálásán túlmutató élményt nyújtanak: legyen szó az első Assassin's Creed orgyilkosi témájának körbejárásáról, vagy a létezés kérdéskörét gyakori elhalálozáson keresztül pedzegető Souls szériáról. Ezek kellően tágas és flexibilis világgal rendelkeznek ahhoz, hogy igény esetén a játék keretein belüli önkifejezésről lehessen beszélni: a bejárható utak sokaságára és a fegyverválasztékra gondolok elsősorban. Ezeket a választási lehetőségeket kihívásképp is lehet alkalmazni, de a testreszabhatóság ezen opcióit mindkét játék másodlagos tényezőként kezeli. Az összes játékelem elsődleges célja, hogy az orgyilkosi létet, illetve az létezés kérdéskörét körbejárja.
A két példa továbbá mellőzi a nehézségi szinteket, és már a játék megkezdése előtti döntéshelyzetbe, azaz játékost középpontba helyező szituációt, ezzel is az üzenetükre/történetükre helyezve a hangsúlyt.
megérte? Érdemes egyáltalán a célzottan elvárásokat építő reklámokra időt pazarolni, amikor több játék készül, mint valaha?
4 misijert? hogy a viharba ne erte volna meg?
a backerek meg oruljenek, hogy agyaltalan kapnak valamit a penzukert es nem minden idok legnagyobb atverese volt az egesz project.
A Riggst játszó színészt nehéz volt megszokni kellett hozzá vagy 3 rész. De most már azt mondom, hogy nagyon jól játszik.
igen eloszor baromi fura a srac. valahogy a wayans sracot konnyebb elfogadni az elejen, bar fura igy pocakosan/oszesen- plane ha az ember rendszeresen nezi az utolso cserkeszt.:D
"It is not a lie. We thought it was true at the time we said it."
vagom en, csak valahogy -mivel a foszereplo multimilliomos jazzdobos zongorilla akart lenni, gondoltam, hogy vannak annyira jo zeneszerzoik, hogy akko man jazz motivumokkal epitik ki a zenei alapkoveket vagymi. de kihagytak a nagy ziccert. amugy nem is ez a lenyeg-attol se teccett volna jobban mert nem szeretem a jazzt, csak ertekeltem volna mint produkciot.:)
volt o HW-n, eleg is volt neki. entellektuel a draga, szegyenli, hogy geeket faragtam belole.:D
kurva jó a hangulata.
Na ez az, amivel én sem tudok vitatkozni. Alien (1) fanoknak egy álom, és félve merem megjegyezni, hogy a Promcsi-fanok is megkapják, amire vágynak. :D
pedig jöhetne ő is, mond neki, hog egy nagyfarkú barátokkal rendelkező boss öltönyös munkanélküli fog belekötni, de nyugodtan visszarúghat, úgyis azt hiszi majd, hogy csak álmodta.
Azok a nezesek...
RIGHT: Oh, not anal pls again... today that'll be my 14th anal...
LEFT: Of course anal... And it's only 11 AM :)
A demot 'kijátszottam', hát hangulatos volt jól is fut (nem értem miért vannak játékok amik fullscreenben mikrolaggollnak feelingre 30FPS , borderles, vagy windowed módban viszont smooth a RE7 demo is) szerintem használhattak volna kicsivel nagyobb textúrafölbontást.