Hozzászólások

LOL benéztem ;) de mentségemre, ez egy ME topik lenne, nem?

Végül is, Slaaneshtől minden kitelik. Jómagam is hasonló kategória vagyok (mielőtt valaki kedvet kapna hozzá/m/):

Egyébként pedig, talán annyira nem is lenne baj egy ilyen nemi szervvel, ha lehetne mire használni. És hát miért ne?

@Nokedli Mondjuk nem mindegy, hogy a hátadból tépnek ki egyet, vagy az orrodból.

Fülből már egyszer én is csináltam, amikor felhúztak - mármint a srácnak. De, megtanulta, hogy ne jöjjön kartávolságon belülre, ha arcoskodni készül. Pedig én mindig leszögeztem, hogy nem futok senki után, úgyhogy addig éljék ki magukat, olyan távolságban, amiben még biztonságban érzik magukat.

Saját alom?

Egyetértek. Elég irritáló volt hát, amikor még ezen órák alatt is ordibáltak a kölykök annak idején, amikor az ezzel kapcsolatos anyagot tanították, és elbaromkodták az egészet, meg végig nevetgélték. Arról nem is beszélve, hogy lényegében semmit nem fogtak fel az egészből.

Azt beismerem, hogy a sablonos verselemzéseknél, amiknek tényleg nem láttam értelmét (vagy rád akarta erőszakolni a tanár, hogy XY dolog csak azt jelentheti, amit tanít), meg az életrajzoknál aludtam vagy rajzoltam - de, legalább nem zavartam az órát. Az viszont, hogy ilyen alkotásoknál hasonló mód brutálisan lép fel 35 gyerek, az végképp elszomorító. Végül is a jövő generációjáról van szó, semmi többről.

Egyrészt tessék, beismerte, másrészt meg honnan tudod te, hogy az, amivel takargatja magát, nem tartozik a nemi szervéhez?

Huhh, érdekes, nekem sok mindenben pont ellenkező benyomásaim vannak...

Az első rész volt a legnehezebben játszható. Zavaros kamerakezelés és irányítás, sebesség gondok, kaszt- és skill egyensúlybeli problémák.
Kiemelkedően nehéz volt pl. Infiltratorral a Liara megmentését záró csata a Krogan és bandája ellen; azonnal lerusholnak egy szűk és zárt térben, több irányból jönnek, erősek, picit is nehezebb fokozaton iszonyatos szenvedés volt.
Ezzel szemben a nagy nyílt terepen autózós, lépegető-Geth vadászós harc egy sniper fegyverrel konnyű, bár vontatott volt. Zoom, célzás, bumm, oldalazva kitérés a rém lassú lövedék elől, repeat.
A mellékküldetések pedig rettentően sablonosak voltak, nagyon kevés helyszín újrafelhasználásával, minimális karakter interakcióval. Erősen lehetett érezni, hogy minimális tényleges tartalomból próbáltak sokkal több játékidőt kihozni. Zavaró volt hogy egy csomó loothoz magas tech skill kellett (nem rémlik a neve), aminek hiányában feleslegesen strapálta magát az ember. Ja és az inventory is egy agyrém volt, főleg konzolon.
Ezzel együtt hatalmas és újszerű élmény volt, elképesztően hangulatos, tetszett a sztori, jók voltak a karakterek.

A második rész sokkal csiszoltabb volt technikailag (framerate, load time, grafika stb) és játékmenetben is. Sokan túl erősnek érezték az egyszerűsítéseket, ugyanakkor itt először volt minden kaszt tényleg életképes és nagyon egyedi, főleg az új skillek miatt (a vanguard meg a sentinel itt kapott igazán karaktert). A megújított harcrendszerben is több volt a tényleges taktikai elem, a különféle armor/shield/barrier hitpointok és az ellenük változó mértékben hatásos támadások eredményeként. Plusz az egyes fegyverek és páncélok is érdekesebbek és egyedibbek lettek a végtelen randomizálás helyett behozott kevesebb, de markánsabb spec item miatt, hiába nem lehetett már moddolni őket. Ráadásnak az inventory kezelés és lootolás is sokkal szimplább, kezelhetőbb lett (bár ez talán tényleg kicsit túlságosan is).
A melléküldetéseknél is ugyanez volt az elv, minimális újrafelhasználás és sok custom elem, több sztori és karakter rész, néha 1-2 nem harci rész, és érzésre közben a játékidő sem lett kevesebb.
A karakterek meg sztem a mai napig az egyik legszínesebb és mégis legjobban eltalált banda, kinézere és jellemre. Sztoriban kicsit talán sok volt a szűlőkkel problémázás mondjuk ;)
A fő sztori is rendben volt, és a Suicide Mission meg az egyik legjobb végjáték RPG-ben, végig izgalmas, érdekes, változatos is, és baromira hangulatos.
Viszont tényleg idegesítő volt a nagy upgrade-ekhez szükséges nyersanyag bányászás, főleg a patch előtt, és sztem a Normandy üzemanyag-kezeléses "minigame" is felesleges volt.
Ezzel együtt én ezt a részt játszottam a legtöbbször végig (illetve van egy 2/3-nál időhiány miatt felfüggesztett Sentinelem), 2-4 menetet simán megért a sok kombinációs tényező miatt - Sheploo/Femshep, Paragon/Renegade jellem, 6 nagyon különböző skillekkel és felszereléssel rendelkező kaszt, az ebből következően eltérő csapattagok (hogy kiegészítsék Shepard skilljeit), és a sztori választások (suicide missionnel együtt) kellően újszerű végigjátszásokat tettek lehetővé.

A harmadik rész meg játékmenetben sokkal közelebb volt a másodikhoz, mint az elsőhöz (logikusan...) és technikailag, skillekben, felszerelésben stb. pár területen nemcsak szimpla finomhangolás volt, hanem érdemi előrelépés is.
A sztori és a karakterek az, ahol tényleg vegyesebb a kép... A trilógia lezárásából következett egy csomó korlát, amiket nem mindig sikerült jól kezelni.
A kisebb csapattal lenne talán a legkönnyebb kibékülni, főleg ha a többi kontent jól kompenzálná. De azért mégiscsak nagyon katonás lett a kép, hiányoztak a mindenféle karakteres gazemberek ;)
Az átfogó mellékszálak - Korganek, Gethek stb. - szerintem alapvetően mind jó lezárást kaptak, és Mordin sztorija meg aztán tényleg kiemelkedik az általános játékmezőnyből is.
És persze a legellentmondásosabb a fő sztori lezárása... Nekem speciel messze nem volt vele olyan sok bajom, mint amekkora visszhangot a neten csapott, és őszintén szólva picit értetlenül is fogadtam a reakciókat. Ebben persze az is számított, hogy az első két rész cselekményével nagyon sarokba szorították magukat a szerzők, és elég nyakatekert megoldásokkal lehetett csak ebből kiszabadulni.
Viszont a legtöbben azon akadtak ki - szerintem - hogy hát baszki a történet végén minden megváltozik, és a szeretett karaktereknek elmarad a 100% heppiend, ami meg teljesen abszurd és hülye elvárás ;) A másik para az volt, hogy nem eléggé eltérő a három lehetséges befejezés, de érzésem szerint itt is az volt a fő probléma, hogy nincs "ultimate good" választás, na de ez meg egy Mass Effectnél ugyanúgy irreális igény.
Persze ezzel nem azt akarom mondani hogy tökéletes volt és nem lehetett volna jobban csinálni - utóbbit egyébként egy patch keretében egész jól orvosolták, de arról meg az volt a benyomásom, hogy egyszerűen csak pofásabb csomagolást kapott a lényegében változatlan cselekmény, szóval akinek erre volt szüksége a megnyugváshoz, az inkább magában kéne hogy keresse a hibát.

Mindenesetre összességében nálam a második rész a legjobb, és nem is csak azért mert abban lehet a legkevesebb hibát találni. Utána viszont, minden játékmenetbeli problémám ellenére, mégiscsak az első rész következik, mert annyira sokkal másabb és jobb volt minden korábbi scifi (és talán sima) RPG-hez képest.

Remélem ezeket a csavarokat nem úgy hozza, mint a Lost mert akkor inkább nem is folytatom a második résszel.

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=-IatwoA00E0

Az egyik kedvenc magyar filmem. Szerintem, kötelező "olvasmány". A könyvnek is annak kellene lennie.

Az ötödik pecsét

Alakul újra a love/hate relationship... pont, mint mikor 12 voltam :D
Ezt a játékot nem vizezték fel túlságosan, baromi nehéz.

na de plíz

amúgy ki lesz a harmadik nagy monszta az univerzumukban?

Még ha a hónaljszőrével is... oO
vagy az valami selyemanyagszerű?

Hát, ez van, így kaptam, lusta voltam átállítani. Elég volt a w10 csempés hülyeségeit eltávolítgatnom és rájönnöm, hogy hogy lehet úgy testreszabni, hogy nekem az jó legyen.

Magyar nyelvű oprendszered van?! Pfuj! :x