Hozzászólások

Először is megy a hype a grafika körül, de én nem vagyok hajlandó dicsérni, mert helyenként olyan borzalmasan fut, hogy nevetséges, így is sok csalással érték el a látványt (filmszerű, semmit nem látsz kamera, fekete csíkok alul-felül, és bizony nem is teljesen konzisztens a minőség - bár a csíkok ebből engem nem zavarnak). Szánalmas, hogy milyen élményromboló frame rate-tel öntik ki a játékokat PS3-ra. Szóval David Cage azonnal dugja fel magának az összes grafbuziskodó techdemóját, mielőtt én gyömöszölöm fel neki őket saját kezűleg!

Ami talán a legfontosabb az interaktív filmeknél, az az, hogy storywise mire képesek. Nem voltak az egekben az elvárásaim, a Fahrenheit és a Heavy Rain is rendelkezett bakikkal, és alapvetően popcorn-thrillerek voltak. Mégis tudtak működni, egyrészt filmszerűségben kiemelkedő színvonalat és újszerűséget hoztak a maguk idejében, másrészt az, hogy több karakter között váltogatva segíthettük, hátráltattuk egymást, kapcsolat alakult ki közöttük, nagyban növelte az immerziót, az adta a játék sava-borsát.

Jodie és Aiden 1,1 karaktere elég az eddigi 4 helyett? A koncepció működhetne, hiszen jobban rá lehet koncentrálni Jodie egész életére, és könnyebb a többi karakter motivációit homályban tartani, és erőltetetté sem válnak az őket érintő csavarok. Nos, csavarok nincsenek, minden kiszámítható. Ez sem lenne végzetes hiba, egy kellő lélektani mélységi történet - ha már a téma és a szándék elvileg adott - így is tökéletesen működhetne. Csak itt jön elő, hogy gyakran egy interaktív közhelygyűjtemény lapjain találjuk magunkat, a témát az unalomig ismert tanulságokat nem nélkülözve. Néhány párbeszéd és jelenet pedig tényleg kínos tud lenni. A karakterekkel meg az baj, hogy kevés tér jut nekik, a legtöbbjük epizódszereplővé válik, így kevésbé fogunk hozzájuk kötődni, ellenben meglepődünk, hogy az epilógusban egyáltalán felmerülhetnek.

Félreértés ne essék, a sztori a játékok között abszolút jónak számít, engem is bőven lekötött. A karakterek közötti viszony még mindig érdekes, az érzelmi hullámvasútnak számító téma jó (bár nekem túl könnyű volt ezen a sekélyesebb szinten megülnöm, de ingerküszöb és elvárás kérdése is). Mindössze arról van szó, hogy nem éri el a szerintem "túlrajongani" érdemes szintet, sem azt, ami indokolja, a több karakter elhagyását, valamint a játékmenet kiirtását. Ha már filmről van szó, nem a Quake III a mérce ugye, de a legtöbb igazán jó RPG is csuklóból elveri. (Nem mintha lenne QD-játék a TOP 10-emben.) Persze a Force Unleashed sztoriját dicsérő, az AC érdekes, de olcsó hatásvadászatból 10/10 narratívájának pedig a lábai előtt heverő reviewerek fanyalgása már vicces, nekik ez nem áll jól. (Megjegyzés: a különböző befejezéseket lényegében itt is a végén hozhatjuk össze, mint a Fahrenheitben, míg a HR-ben már korábban is nagyobb hatást gyakorolhattunt a végkifejletre. Persze ez a legkevesebb, még a Deus Ex sem különb ebben.)

Szóval játékmenetféleség, mely a történetvezetéstől a stílus miatt elválaszthatatlan. Ha valami a beleélést segítette a QD játékainál, az az izgalom. Sikerült is végigizgulnom a Fahrenheitet és a Heavy Raint egyaránt, a Beyondot azonban nem. Egész egyszerűen végig azt éreztem, hogy minden mindegy, meghalni nem lehet, sőt igazán máshogy nem is alakulhatnak a dolgok. na most egy thrillerből kivenni az izgalmat, egy döntésekkel reklámozott játékból meg az opciók érzetét elvenni - hát nem menő. Hiába akad morális döntés is, manapság ezek már annyira divatosak, hogy egy VGA driver installerjében is vannak ennyi fejtörést okozók. Nem mondom, hogy nincsen semmi lehetőség, nem halhatnak meg fontos karakterek, de csalódás ebből a szempontból a játék.

Amennyiben konkrétabban vesszük szemügyre a játékmenetet és az irányítást, azt tudom mondani, hogy nekem a változtatások nem jöttek be. Az Aidennel való borogatás repetitívvé tud válni, az analóg karos megoldás meg gyakran zavaró, hiszen nézelődés közben is véletlenül csinálhat az ember valamit. Mellesleg én atom béna vagyok benne, a széteffektezett bullet time jelenetekben Jodie mozgását nem tudtam mindig lekövetni - ez talán a legszubjektívebb kínom. Így sem volt sok gondom, mert na, elbukni nem lehet, és amúgy is könnyű a film nagyon. De ezt már mondtam. A kamerára is tetem már célzást: a filmszerűség és grafika miatti kötöttségek miatt időnként küzdöttem vele. Na mindegy, az elődöknek sem a kezelhetőség volt a legvonzóbb tulajdonsága.

A szinkron, a színészi gárda extrája és a zene persze okvetlenül dicsérendő, de úgy gondolom, hogy ezek nem igényelnek hosszas kifejtést, hiszen már eddig is nyilvánvalóak voltak, és lelkendező jelzőhalmozáson kívül nem lenne mit hozzátennem.

Összességében a Beyond nekem jó élmény volt, az összhatást tekintve semmiképp nem selejt, valószínűleg újra is játszom valamikor, ha az újrajátszhatóságot megnyirbáltnak is érzem. A Heavy Rain szerintem a bakijai ellenére játékként előrelépés volt Fahrenheithez képest, de a Beyond sajnos két lépés vissza. Mindenkinek ajánlom, akinek ezek a hibák nem merítik ki a dealbreaker kategóriát, és elviselik a Heavy Rainhez képest való butítást is ebben a műfajban. Akiknek viszont már az sem volt eléggé játék: meneküljenek!

Az exkluzív DLC tulajdonképpen egy időre menő gyakorlat, melynek során egyszerű puzzle-öket kell megoldani. A 30 perc hossz ezért sántít is, mert 20 perc körülbelül kajálás közben megoldani, a megoldások ismeretében pedig 10 perc rajta átrohanni. 100%-ig nélkülözhető. Annyira, hogy a preorder-exkluzivitás miatti haragom is elmúlt (bár még mindig nem értek vele egyet!), mert tényleg annyira történet- és jelentőségmentes, csak egy kis extra.