Hozzászólások

A Tenet számomra pont a fent említett okból volt átélhető, mert minden karakternek, ellenlábasnak érezhetően volt egy jól megfontolt célja, ami vitte előre. Emiatt volt az izgalmasnak szánt jelenetekben valódi feszültség.
Az más kérdés, hogy filmélményként nekem sem működött abból szempontból, hogy újra akarjam nézni. Szerintem a nézői közöny annak köszönhető, hogy az emberek jó része egyszerűen elvesztette a fonalat.
Pontosítok; a vége a Tenetnek is szar volt, mert mondhatjuk, az utolsó akciójelenetnél én is "elvesztettem a fonalat", mert azt látod, hogy a sok muki egyik fele előre, a másik hátrafelé szedi a lábát, és látszólag random lövöldözik, vagy épp nem foglalkozik a másik jelenlétével. Egy fura tűzijáték az egész, ahol látszatra az sincs meg, mint egy alap háborús filmben, hogy érted, ki kire és miért lő. Totál nem lehetett átélni.

Jó, hát azt nem tudtam, hogy szakemberrel vitatkozom :D

Pont ezt magyarázom, hogy a boss már az ex nőci személyében adott volt /lett volna, ha eléggé használják. Ha a generic ellenfelek itt törvényszerűen semmirevalók, akkor egy valós veszedelem folyamatos jelenlétével lehet megteremteni az izgalmat. Nem muszáj persze slasherbe átmenni, hogy a nő folyamatosan ott liheg a nyakukban, lehet ezt jobban kihegyezni Leo elmebajára, ami miatt a környezet instabillá válik körülöttük. Továbbá az ellenfelek sem kellett volna, hogy totál lényegtelen projekciók legyenek végső soron, hanem ezek is reprezentálhatták volna a célpont karakter személyiségének csúnyább bugyrait.
Egyszóval lett volna itt egy csomó lehetőség, ehelyett az akció végig abból áll, hogy noname arcokat lőnek anélkül, hogy bármilyen érdemi feszültség, kockázat lenne az adott szituációban. nem tudunk róla, hogy valóban veszélyesek lennének, és nem is azok. Persze, ha nem ez a film lényege, az sem gond - csak ott jön a para, hogy jelentős része mégis elmegy erre a játékidőnek.

Nem szeretem az ilyen totál elmeroggyant hihetetlen ötletre felépített filmeket. Pedig amúgy tök jó meg minden csak az alap szar. Gyakorlatilag felnőtteknek szóló mesék

Total recall
Különvélemény
Inception
Avatar
Tenet
Stb

egy álomban amúgy sem jelentenek valódi threat-et az ellenfelek, ebben a filmben speciál teljesen reális az, hogy könnyedén lenyomják őket. Az igazi kihívás nem ebben van a főszereplő számára.

Elsőre tetszett. Elképesztően geciunalmas volt másodjára a fordulatok ismeretében. Ez elsősorban ahhoz köthető, hogy az ellenfelek ugyan jelen vannak, de még annyira sem bírnak jelentőséggel, mint egy x háborús filmben az hőst rohamozó ágyútöltelékek.
Ha teszem azt, a hős ex nője jobban vagyok jelen van ilyen horroros módon, jobban fenntartja a feszültséget.

Wow, ez tökéletesen leírja, miért szar minden Disney film manapság:
https://twitter.com/elonmusk/status/1754999578619707658

Inception

Kicsit sok volt benne az akció, de továbbra is le tudott kötni és látványos volt a mennyezeten körbe futós harc. Ami meglepett, hogy a mai filmekhez szokott gyerekek kb. azonnal levágtak mindent ami történt és tök logikusan tudták követni hogy ki miért van egy szinttel méllyebben és miért ragadnak lent, ha meghalnak stb.

Bloodstained: Ritual of the Night

Már többször nekiálltam, de valahogy mostanáig nem sikerült befejezni. Nem jó félbehagyni egy metroidvaniát, mert elfelejted a térképet, hogy mit csináltál utoljára stb., szóval mindig jobban esett inkább új játékot kezdeni egy régi mentés folytatása helyett.

Egy kicsit közrejátszott a késlekedésben az is, hogy hiába vagyok őskori Castlevania: Symphony of the Night fan, istenigazából nem jött be teljesen a Bloodstained, mint szellemi utód. Nagyon jó játék, de van egy érdekes problémája annyiban, hogy még a Symphonynál is Symphonybb, ami azt is jelenti, hogy néha a rossz értelemben retro.

Én azért szeretem a modern retro játékokat, mert a technológiai fejlődés meg a kiforrottabb tervezés lehetővé teszi azt, hogy régi koncepciókat jobban valósítsanak meg. Így pl. egy csomó NES-érát megidéző platformer sokkal jobb, mint egy valódi NES-es játék, mert nem a mai szemmel hihetetlenül fos 80-as évekbeli hardverre lettek tervezve, a fejlesztők meg minőségibb pályákat tudnak építeni. Nekem ez az, ami jó értelemben retro.

A Bloodstained fejlesztői ezzel szemben úgy voltak a dologgal, hogy ha már egy új igavaniára kaptak 5 millió dollárt Kickstarteren, akkor pontosan onnan fogják folytatni, ahol a DS-érában abbahagyták, csak legyen mondjuk kétszer akkora a bejárható vár meg sokkal több az összegyűjtögethető holmi és képesség. Ennyi, néhány apró finomítást meg minimális fejlődést leszámítva a dizájn maradt a 90-es években.

És ez működik is, hiszen a SotN egy rendkívül előremutató játék volt, így manapság is viszonylag felhasználóbarát, ráadásul a soulslike műfaj is jó sokat nyúlt belőle, az meg mindig menő. Koji Igarashi sem olyan öreg még, továbbra is tud játékot csinálni, szóval nagyon jól van összerakva a vár, élmény felfedezni a legtöbb zugot és titkos helyet, a fejlődésrendszer sok szabadságot ad és elkerülhetetlenül übermetál démonölőként végzed a kampány végére.

Klappol a dolog tehát és elképesztő az, hogy milyen pontosan sikerült Unreal Engine 4 alatt reprodukálni a régi pixeles Castlevaniák játékmenetét. Minden mozdulat olyan, amilyennek megszokta az ember, mechanikailag is minden apró animation cancel a helyén van, az ellenfelek viselkedése szintén deja vu. A hozzáadott új dolgok is jók, pl. az analóg célzás a mindenféle directional shardhoz (ezek a "lövős" varázslatok), aminek köszönhetően pontosan lehet célozni a 360 fokos kör minden egyes fokában. Cool shit.

A gond csak az, hogy valami feldolgozhatatlan mennyiségű "cucc" került a játékba. Van kb. 120 féle shard (~spell), kb. 120 különböző fegyver 6-7 alaptípusra osztva, baromi sok féle felszerelés, a bossokkal együtt a wiki szerint 128 féle ellenfél, 17 biom, krafting és főzés rengeteg alapanyaggal stb.. Ennyi opcióval elkerülhetetlen az, hogy a tárgyak és a varázslatok 3/4-e fos legyen, ami pl. egy Bethesda játékban elfér, de egy 20 órás metroidvaniában már zavaró. Ráadásul a kezelőfelület tökre az előző évezredben ragadt, így a sok cókmók közül elég nehéz válogatni, ami a játék utolsó harmadára az inventoryd bővülésével arányosan növi ki magát igazi problémává.

Az se jó, hogy minden apró pici változtatáshoz meg kell állítani a játékot és a menüben kell bóklászni. Ezen a shortcutok akarnak segíteni, amikkel gyorsan lehet(ne) váltogatni különböző karakterbuildek között, de sajnos nagyon bénán lett megoldva ez a fícsör, macerás az egész. A sok lehetőség miatt nem működik az, hogy helyzettől függően változtatod a buildeket, érdemes inkább ráizmolni egy dologra néhány apróság shortcutra rakásával és leszarni minden mást.

Nemcsak az RPG részre, de magára a játékmenetre is kicsit igaz az, hogy a kevesebb több lehetett volna. 128 ellenfél az sok, szóval nyilván lesz közöttük jelentős mennyiségű átszínezett-felbuffolt variáns is, amik nem adnak hozzá sokat a változatossághoz. A bossokkal rosszabb a helyzet, mert van kb. 5 jó, a többi pedig a közepestől az egészen szarig terjed, ami 20 feletti boss számnál azért nem valami jó. A SOTN is ilyen volt persze, csak jóval rövidebb verzióban és azóta a műfaj is inkább a minőség felé mozdult el a mennyiség helyett. Pl. az új Prince of Persiában 13 biom van elhanyagolható számú újrahasznosított ellenféllel.

Hasonlóan felemás a játék grafikája / atmoszférája is. Gyakran szép a látvány, pl. a save roomot egyszerűen imádom, baromi erősen süt róla a hangulat:
rwurl=https://i.imgur.com/7adqIEh.jpeg
Máskor meg belépsz egy új pályára és ezt látod:
rwurl=https://i.imgur.com/7xQJh8d.jpeg
Nem tudom, hogy mi történt itt, de az egész biom így néz ki. Ott a magma a háttérben, lent vagyok a Pokolban kb., erre mintha nedves lenne a föld meg visszatükrözi a környezetet + iszonyú low poly az egész. Olyan, mint valami olcsó amatőr steames asset flip, ez pedig igaz az összes barlangszerű helyszínre kb. a jeges barlangot leszámítva, ahol legalább a háttér üt a sok jégbe fagyott démonnal.

Harmadik opciónak ott vannak az ilyen szemet kicsit erőltető, barokkosan zsúfolt helyszínek is:
rwurl=https://i.imgur.com/3hFsyrp.jpeg
Szóval nagyon vegyes a külcsín, olyan érzést kelt, mintha a fejlesztők menet közben tanulták volna meg az UE4-et meg befejezetlenül hagytak volna néhány pályát, amit simán ki kellett volna dobni a fenébe. Persze az önostorozó tréler "poop" részében látottnál sokkal szebb a végeredmény, de tutira nagy szenvedés volt ezt összerakni és látszik a tanulópénz erősen:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=d79KArgmgcc
Az is érdekes, hogy a Bloodstained mennyire direkt módon nyúlja a Symphony of the Nightot. Nagyon hasonló a történet, az egész olyan, mintha a SOTN-ba belemixelték volna az utolsó kettő DS-es játékot. Ez persze nem baj, mert a sztorin érezni, hogy nincs ez teljesen komolyan véve: szerintem sok szöveg direkt lett röhejes, a szinkronszínészek pedig szinte kivétel nélkül vagy jól szórakoztak, vagy szartak az egészre. Pl. sosem játszottam a Metal Gear Soliddal, de ha itt David Haytertől ez egy komoly alakítás volt, akkor Kojima helyesen cserélte le Kiefer Sutherlandre. :D

Átvették a SOTN-ból a továbbjutáshoz szükséges obskúrus "fejtörőket" meg tárgykeresgélést is... nem volt jó ötlet. A SOTN-ban ezek a dolgok alapvetően a titkos endinghez meg a tükrözött várhoz kellettek, és azért kis keresgéléssel abszolút lehetett boldogulni, a játék még direkt el is mondta, hogy mit kell csinálni Richterrel a tükrözött várhoz. Ha erre mégsem sikerült rájönnöd, az sem volt hatalmas gáz, mert kaptál egy játéknyi kontentet a rossz befejezéssel is, a mirror castle meg az eredeti vár minőségi remixe volt néhány menő extra bosszal.

A Bloodstained viszont Symphonybb a Symphonynál is, tehát itt 30%-nyi felfedezés után már simán össze lehet futni a hamis final bosszal, akinek a legyőzése befejezés helyett game over képernyővel. A teljes befejezés kioldása természetesen nehezebb a SOTN-ban lévő dolgoknál, annyira, hogy egy ponton végigjátszást kellett használnom. Sosem használok végigjátszást, point-n-click játékokat szoktam saját kútfőből végigvinni, szóval ilyen Monkey Island 2 monkey wrench szintű hülyeségek vannak itt néhol. Sőt, a továbbjutáshoz szükséges egyik tárgyat az egyik ellenféltípustól kell kifarmolni (nálam kb. a tizenötödik dobta ki végül, mert RNG), a másikért pedig az egyik korai pálya eldugott pontjára kell visszamenni az invert képességgel (ez a feje tetjére fordítja a képernyőt bikoz mirror castle 2.0). Ja és én NEM ezeken akadtam el btw. :D

Ami hibátlan, az a zene. Hallottam néhány véleményt, ami szerint nem ér fel a régi részekhez, de hát mihez kéne felérni, amikor a SOTN soundtrackje 60 perces, a Bloodstainedé meg 130 a sok kontent miatt. Szóval nyilván több a töltelékszám, de ettől még Michiru Yamane továbbra is csúcs.

Amit meg feltétlenül ide akarok biggyeszteni a végére, hogy egyébként ez egy érezhetően szívvel-lélekkel készült, igazi "ami a csövön kifér" játék. Nem hibátlan, közel sem az, de ennek is az az oka, hogy nagyon akartak a fejlesztők, szóval lehetetlen haragudni rájuk vagy azt mondani a Bloodstainedre, hogy "jaj, csak középszerű, mert mindenből túl sok van benne". Nope, remek cucc, csak kell hozzá egy végigjátszás meg mondjuk valami útmutató, ami kiválogatja az embernek a hasznos dolgokat a sok kacat közül.

Nice!

De akkor most állandóan karibi térségben vagy? Ott dolgozol vagy visszajárkálsz EU-ba néha elvégezni egy-egy melót aztán vissza chillelni?

Legalább a barnább munkások otthonosan fogják érezni magukat

kiraly :)

még jó hogy nem létezik a klímaváltozás, mert akkor mennyi lenne 30 fok? :D

Február 6. és meg lehet sülni a napon. Ilyen telekkel tényleg gyorsan le lehetne építeni az orosz gázfüggőséget.