Hozzászólások

Én böffentek akkor egy hosszabbat.

Munka: Telekommunikáció még mindig, 4G. Most éppen dél-Németország, főleg Frankfurt-München és bármi ami közötte van. A németekből már elegem van, nagyot csalódtam bennük, minden szinten. Precizitás, vezetés, igényesség, projektvezetés, biztonság, stb. Katasztrófa. Majd talán egyszer leírom. Még ezt az évet lehúzom ha kell náluk, de utána szinte biztos hogy más ország felé nézek. Ugye én egy kis magyar cégnek dolgozom, akik al-alvállalkozóként dolgozunk projektekben. Most éppen németeknek.
Szóval a munka nem olyan durva, mint belgában, fizetéssel sincs nagy gond, de cserébe itt is hónapokon át kint vagyok heti 1 max 2 szabadnappal. Viszont a klíma egyáltalán nem karib tengeres, sajnos :( Rengeteget utazunk/költözünk/pakolunk (2 naponta tankolunk fullra kb.) 300 km, az csak egy átlagos távolság... Itthonhoz képest jól keresek, de kint ez ezért a munkáért épp csak megfelelő.

Rokonok: Megvagyunk, szokásos. Átlagban nem jártam rosszul ilyen téren. Végre elpasszoltuk az utolsó nagyszülők házát 6 év után. Persze a rokonság másik fele egy keresztbe szalmát sem tett érte, sőt még hátráltatta az eladást, de az x milláért persze tartotta a kezét. Mindegy, egy gonddal végre kevesebb, és némi zsetont is kaptam (több felé ment a pénz).
Érdekességképpen: 12 misiért ment el egy 5+1 szobás, teljes felújításra szoruló, 50 éves 160nm-es téglaépület, 1400nm kerttel budapesttől 45 kilométerre. Villany, gáz, csatorna van csak bevezetve.

Barátok: Néha ráérnek, néha nem. Ez van, mindenkinek ott a gyerek, és eléggé más világ, már mindenki sokat változott... Lehet azért "kerülnek" mert nem vagyok alapból egy mindenhappy/hurráoptimista alkat, ha iszom az segít, csak akkor meg elég nehezen lövöm be a szintet. Mondhatni szinte sose. :) Mindegy, mert már leszarom. Régebben zavart, hogy még a telefont is baxnak felvenni, vagy 10 alkalomból 10 rossz, de már nem érdekel.

Párkapcsolat: Már évek óta a poresz megy. Régebben ez is zavart, de az utóbbi 6-7 évben már mindent a munkának (és a pénznek) rendeltem alá, így mostanra ezt úgymond elfogadtam. Valami fantasztikus képességem az, hogy a csajoknak csak flörtölni vagyok jó. De most ez éppen nem is érdekel, mert még tolom a karriert ezerrel. Az lesz a kérdés, ha leállok/kiégek leszek még képes normális párkapcsolatra. Lehet nem.

Mindegy, alapvetően úgy vagyok jelenleg az élettel, mintha minden reggel bevennék 2 leszarom (C) tablettát. Amit lehet és feltétlen muszáj azt megcsinálom, azért akár küzdök is, de azért megpróbálok semmire sem túlzottan rástresszelni. Persze ez elég nehéz, mert már az idegeim kicsit kivannak, de azért próbálkozom. Szóval félig elégedett vagyok, és próbálom a félig teli poharat látni, plusz azt a kicsit mindig kicsit feljebb tornászni.