Hozzászólások
Elsődleges fülek
Köszi!
Csináltak szegénynek mindent. Hajnali 3-kor már bent volt és attól kezdve reggel, délelőtt és délután bárhányszor csörögtem és érdeklődtem, mindig vitték valami következő vizsgálatra, telefonáljak később. Majd 16:45-kor vitték át a pulmonológiára és a kezelőorvossal is csak tegnap 14:00-kor sikerült beszélnem. Csomagot is este 19:00 után kicsivel tudtam neki beadatni és beszélni pedig csak ma tudtunk. Szóval elég alaposan kivizsgálták. Ma meg elvileg még jobb helyre vitték.
Sunyi: tudogyuszi -> csinaltak rtg-t, ott tuti latszik, ha covid
jobbulast edesanyadnak. PCR-t is neztek? mert a hasmenes miatt sajnos eleg covidnak tunt eleve, mikor irtal :(
oltva volt?
(A Forward unto dawn nekem tetszett.)
Sunyi írta: Nem vagyok nekrofil, de ha a baba arca élettel teli és azt hazudja az enyém a legszebb, amit látott, az instant cum
rwurl=https://starecat.com/content/wp-content/uploads/guys-literally-only-want...
Köszi a jókívánságokat!
Hát én is remélem. Tesztelték többször. Már a mentősőök is helyszínen. Aztán bent is még legalább kétszer. Mind negatív. És csillió vizsgálata is volt. 3 oltása megvan és a legutolsó teára, amit adtam neki még meg is jegyezte, hogy nagyon finom. Nem covid osztályon van és a kezelőorvos is többször mondta, hogy nem az. Sajnos a későn észrevett tüdőgyulladás 76 évesen már épp elég probléma amúgy is...:( Az immunrendszerén múlik minden lényegében a kezelés mellett.
Jobbulást neki!
Sidenote, a barátom egész családjával együtt kovidos. A gyerekeknek hasmenés-hányás, neki száraz köhögés, izomfájdalom, erős láz, a feleségének szag és íz veszítés, levertség. Csak az asszony van oltva.
Szóval ennyiféle tünetet produkált náluk elvileg ugyanaz a variáns. Remélem édesanyádnak nincs kovidja, amit most félrediagnosztizálnak.
feketeninja írta: Csak az a gondom, hogy a 27-ei héten, hét közben már elvileg kezdődő tüdőgyulladása volt, amit nem vett senki észre. Még ő sem.
Jobbulást és kitartást!
Igen a tüdőgyuszi ilyen is lehet, hogy mindenféle jel nélkül lábon ki lehet hordani.
Hát b...
27-én Anyu reggel nem tudott kávézni, mert vízvezeték szerelőt vártunk, hogy megcsinálja a budit. Panaszkodott is. Este, majd 28-ától kezdve pár napig rohangált utána a WC-re hasmenéssel. Ezzel kezdett fogyni az ereje és gyengült. Magyaráztuk neki szépen és eréjesen is, hogy orvos! Aztán végül én hívtam fel a körzetijét azzal, hogy totál le van gyengülve és 28-tól kezdve hasmenés sorozat volt. Ellátott tanácsokkal, hogy mit adjak neki enni-inni. De ekkor már késő volt. Adhattam volna neki bármit, már kevés lett volna. Nem is tudott volna belőle eleget fogyasztani. 6-ára virradó éjjel 02:30 mentőt hívtam hozzá(előző napig gyenge volt, de simán ellátta magát), mert nem bírt önerőből felkelni és a WC-re én vittem ki háromszor pisilni. Sote, Sűrgősségi. Hétfő kora reggeltől kezdve telefonálgattam. Őt vizsgálatról vizsgálatra küldték, majd kiderült, hogy 16:45-kor átszállították a pulmonológiára. Azt sem tudtam, hogy az mi, erre kiderül, hogy tüdő osztály. Nekünk totál az jött le, hogy a hasmenéssel indult a sztori, amiből kiszáradás lett és totál erőtlenség, de az állapota alapján a kezelőorvos belőtte, hogy ha két héttel korábban kap antibiotikumos kezelést, kakor valószínűleg nem itt tartanánk. Tüdőgyulladás... Kérdeztem, hogy mik a tünetek? Láz és gyengeség, köhögés. Két hete nem, hogy ezekről nem panaszkodott nekem, de egyéb másról sem. Semmi tünete nem volt akkor még, úgyhogy rohadtul nem értjük, hogy mi volt. Kérdeztem a dokinőt a hasmenésről. Valószínűleg vírusos fertőzés lehetett. Hát fasza. Ha az nincs, talán nem nyomja el a tüdőgyulladás tüneteit. Csak az a gondom, hogy a 27-ei héten, hét közben már elvileg kezdődő tüdőgyulladása volt, amit nem vett senki észre. Még ő sem.
Tegnap este sikerült bejuttatnom neki egy táskányi pizsit, zoknit, egyebeket, plusz némi személyes tárgyat, meg fényképeket és a telefonját. Ma végre beszéltünk is. Humoránál volt, aminek én nagyon örültem. Dokinő szerint az állapota válságos szegénynek. Oxigént kap és infúziót. Ma pedig valószínűleg átszállítják a Korányiba, Budakeszire.
Ha ezt tudom -honnan...-, akkor megfogom és elcipelem a makacs fejét személyesen a körzetihez. Most meg lehet aggódni. Legalább a covid tesztjei mind negatívak.
A játékban te mint néző nem látod sisak nélkül, mert eddig az volt a cél hogy könnyebben tudj azonosulni a karakterrel. De már az első játék végén is leveszi a sisakot, csak a kamera addigra már nem mutatja. A negyedik rész végén az ending cinematicban meg mi csináltunk neki komplett fejet, de abból is csak szemközelit mutattak.
A világon belül meg nyilván bárki láthatja sisak nélkül, van gondolom fotó az aktáiban stb stb
Szóval ez csak ilyen Bungie-s trükk volt
ha apja zsidó az mindegy, anyai ágon öröklődik!
Amúgy MC nem olyan, mint Mandalorianban a fejvadás, hogy sose kéne, hogy levegye a sisakját ?
De hát évek óta tudni hogy Pablo Schreiber lesz
Én azért titkon remélem, hogy Master Chief egy transzvesztita néger lesz, akinek az apja zsidó volt :D
Nem vagyok nekrofil, de ha a baba arca élettel teli és azt hazudja az enyém a legszebb, amit látott, az instant cum
Remélem majd a készítők tisztában lesznek vele, hogy a fanok mit szeretnének látni, így majd Master Chief helyett nézhetjük majd pár UNSC katona magánéleti problémáit évadokon keresztül. Valamint nagyon remélem, hogy az egyik szereplőnek majd lesz egy idegesítő lázadozó kamasz fia, mert az majdhogynem a sarokköve minden jó sorozatnak.
Azt bírnád, mi? ;) Te malac.
Ebből én nem tudom, hogyan nem lesz epic fail. Remélem a készítők tudják. :D
én bármit megadnék, hogy egyszer egy ilyen hajón eltölthessek mondjuk 1 hónapot a tengeren hajókázva, itt-ott kikötve :) Óriási élmény lehet.
Adjunk nekik emberi arcot, azt mondják. Attól kevésbé lesz para, azt mondják...
Réges-régen, egy messzi-messzi birodalomban volt egyszer egy árva parasztlegény. Égbenjárónak hívták már az apját is, ő mégis a száraz földet túrta naphosszat és csak sóhajtozott keservében.
– Ne sóhajtozz – vigasztalta ángya és bácsikája –, egyszer elmehetsz majd apád nyomán, s bejárhatod a levegőeget. Hanem a föld szegény volt, és Lukács – mert így hívták a legényt – el nem szabadulhatott, csak dolgozott nap nap után.Lakott a közeli hegyekben egy vén bűbájos apó, olyan vénséges, hogy az orra a térdét verte. Történt egyszer, hogy izenetet kapott messzi földről, fekete országból: a Setét Nagyúr foglyul ejtette a világszép Lilla hercegnőt. Hogyan is szabadíthanám ki, tanakodott magában: vén is vagyok, meg messze is vagyok, nem jutok oda egymagam.
De mit ád a szerencse: éppen arra vadászott Lukács, s meglátta a vén bűbájost. Köszönt is neki illendően: Adjon Isten jó estét, öregapám!
Fogadja a vénség:
– Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál, mondok ezért neked valamit. Hallod-e, te legény, van-e kedved világot látni, messzi földre szállni, világszép királylányt magad megmenteni?
– Más se jár a fejemben, öregapám. De szegény a föld, nem hagyhatom ott.
– Arra gondod ne legyen – így a bűbájos. – Látod-e: míg te vadászni voltál, a házadat feldúlta a Setét Nagyúr serege, a családoddal csúnyán bántak, vissza már nem térhetsz. De ha velem jössz, még megbánhatja a Nagyúr: mert éppen ő az, aki Lilla hercegnőt fogságban tartja.
Megmérgelődött Lukács erősen.
– Ne várjunk hát, öregapám, ha messze is van a fekete ország, a világ végiről is megfordulok, csak oda elérjek.
– Nem addig a’ – így a bűbájos –, talán bizony a két kezeddel akarsz megverekedni a Nagyúrral? Ehol egy kard: lásd, fénylik, mint a csillag.
Így előkészülve nekiindultak a határnak. Élt a szomszéd városban egy híres betyár: Magányos Jánosnak hívták, és csakugyan nem volt a világon egyebe, mint egy Csabika nevű vukikutyája s egy ezer éves sólyma. De a kutya erős volt és hűséges, a sólyom gyorsabb, mint a szálló gondolat, a betyár pedig sosem talált még olyan ellenségre, hogy az elébb lőtt volna rája. Hozzá tért be a két vándor.
– Ide figyelj, te betyár – mondta neki az öreg. – Nekünk el kell jutnunk fekete országba, gyorsabban, mint a szálló gondolat: ha elviszel a sólymod hátán, meg is jutalmazunk, és jót is teszel vele.
– Elviszlek – felelte a betyár –, de nem a jóért: erősen kell az arany, de még erősebben kívánom a fekete seregek vesztét, mert sehogy sem hagynak békét a szegény betyárnak.
Föl se szállhattak még a sólyom hátára, hát csakugyan nyomukban termett a fekete sereg. Egyet lőtt a betyár, s hárman dőltek el tőle; egyet ugrott a vukikutya, s heten dőltek el tőle. Felkaptak mind a sólyomra és szálltak fel a levegőégbe.
– No most, madaram, mint a szél vagy a gondolat, csak bennünk hiba ne essék – kiáltotta János betyár, s a sólyom hasítani kezdte az eget, hogy a csillagokat is csíknak látták. Nem is ért utánuk a sereg, pedig törte magát kegyetlenül.
Hét nap s hét éjjel meg sem állottak, Lukács, a vén bűbájos, János betyár, a vukikutya meg a sebes sólyom. A hetedik éjszakán megláttak egy fekete követ az égben.
– A hold ez talán? – kérdezte Lukács –, elsötétült vajon ebben a fekete országban?
– Nem hold ez – így a bűbájos –, hanem a Nagyúr palotája.
Addig nézték-nézték a fekete palotát, míg az megbabonázta őket, s csak repültek be egyenest a széles kapuján. Alig hogy felocsúdhattak s elbújhattak, máris ellepte az udvart a palota őrsége. No, most mitévők legyünk? – tanakodtak magukban.
– Én megkeresem a hercegnőt, ha addig élek is! – mondta Lukács. – János betyár és a vukikutya pedig velem jönnek.
– Nono – felelte rá az öreg –, ha ti mentek, én meg próbát teszek a Nagyúrral. És mert talán nem is látjuk egymást többet ebben a világban: ihol egy hajszálam, ha valaha segítségedre lehetek, csak dörzsöld meg és ott termek.
Úgy is lett: elkaptak hamar két katonát, beöltöztek a gúnyájukba, aztán Lukács és János betyár nekieredtek a palota folyosóinak. A tömlöc előtt az őrök az útjukat állták.
– Mi járatban erre? – kérdezték, keresztbe téve alabárdjukat.
– Ezt a kutyát hoztuk, la! – mutatta János betyár.
Elámultak az őrök, mert vukikutyát sose láttak még életükben. Megvakarták a fejüket, szétválasztották az alabárdokat, Lukács és János betyár pedig hamarost megtalálták a királylányt a legmélyebb cellában.
– Kedves szabadítóim, míg élek, ezt meghálálom – köszönte az nekik szépen. – Elviszlek titeket a királyságomba. De elébb ki kell osonnunk, hát kövessetek!
Kacskaringós folyosókon, rejtekutakon vezette őket a királylány, míg el nem értek a sólyommadárhoz: egymagában várta őket, mert a vénember nem bírt el a Nagyúrral. Felkaptak rá ismét, s repültek, sebesebben, mint a szálló gondolat, hogy csak bámulhatták őket a palota őrei. El is értek a királylány országába, az pedig otthonába fogadta őket kegyes szóval:
– Látom, hogy Lukács vitéz legény, János pedig bátor betyár, hát itt lakhattok egész életetekben, békességben, boldogságban, csak egy kérésem teljesítsétek még: rontsátok le a fekete palotát, hogy a Nagyúr más országokat fel ne dúlhasson. Mellétek adom az én katonáimat.
– De hogyan ronthatnánk le az erős falakat, hogyan győzhetnénk le a fekete sereget? – kérdezte Lukács.
– Egyet se féljetek. Nálam a palota rajza: s ehol egy hasadék, amit ha megtaláltok, összedől tőle a fal, por se marad utána.
– Én a szolgálatot elvégeztem, a jutalmat is megkaptam: menjen csatába, akinek hét anyja van – mondta Magányos János, és sólymostul-kutyástul faképnél hagyta őket. Égbenjáró Lukács pedig élére állt a seregnek és megindult a fekete palota felé.
Szörnyű nagy kedvvel várta őket a Setét Nagyúr és annak minden hada. Hiába viaskodtak egész nap, feljött már a vacsoracsillag is, egyik sem tudta legyőzni a másikat, sem a hasadékot meg nem bírták lelni. Akkor Lukácsnak eszébe jutott a mágus: megdörzsölte a hajszálat, s máris hallotta az öregember hangját! El is igazította az, csakhogy a hasadéknál útját állta, bizony, igazat mondok nektek: nem más, mint a Nagyúr.
Dörgött és villámlott a Setét Nagyúr, kergette Lukácsot erősen, ám csak megjelent fölötte a sólyom és rajta Magányos János (mert nem bírta elhagyni a világszép lányt mégsem): egyet lőtt csak a betyár, s a Nagyúr zuhant már a messzeségbe, színét se látták többet! Lukács pedig lerontotta a palota falát, majd a palotát magát: csakugyan por sem maradt utána.
Nagy ünnepséggel várta őket a királylány és egész országa. Volt dínomdánom, muzsikaszó, még Csabika is díszes gúnyában mulatott! A legények pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak: végezetül az is kiderült, hogy Égbenjáró Lukács a királylány édes bátyja, aminek, ki is gondolhatta volna, Magányos János örvendett a legjobban.
Így volt, s jó volt: aki nem hiszi, a messzi országban járjon csak utána.
Vannak az úgynevezett zsírkutya-tartók, ezek általában nyugdíjas nénik, akiknél nem lehet tudni, hogy ki sétáltat kit. Patthelyzet, a kutya is akarta, a néni is, de egyik se igazán... A néninek ő mobil horgonyként szolgál: ha elsodorná egy nagyobb széllökés, akkor ő póráznál fogva tud kapaszkodni az ő kis horgonyába... A legdurvább az ezekben a kutyákban, hogy leér a hasuk. Tehát amikor az ember fel akar velük menni a járdára, akkor lassítani kell, nehogy megpadkázzon!
- Litkai Gergely
Master Chief a főszereplő, úgyhogy nem valószínű.
Igazából bármi is lehet. Hogy finoman fogalmazzunk, a Bungie nem terhelte túl történettel a játékmenetet, mondjuk a háttérben kiépített lore kétségtelenül megvan.
Mindenesetre sok jóra ettől sem számítok :)
Kíváncsi leszek milyen sztorit visznek. Kitalálnak valami különálló történetet vagy esetleg szépen elkezdik időrendben a dolgokat? Ha időrendben haladnak akkor azért egy Fall of Reach nem kicsit epikus lenne.
Jobbulást kívánok!
Nekem Apa-nak ilyen jelek nélkül kialakuló tüdőgyulladás volt a múltkor, annyi, hogy feltűnt, hogy többet köhög, amikor telefonálunk. Aztán a 3. oltás után 3 nappal ez a reggeli hidegrázás meg erőtlenség + légszomj volt, amikor jött a para, de totál hirtelen, aztán ugyanolyan hirtelen el is múlt, miután bevitte a mentő, délután már nem is lehetett érezni telefonon a hangján.
Neki is csináltak 2 tesztet + a röntgen alapján egyből látták, hogy nem covid specifikus a tüdőgyulladás. Érdekes, hogy ilyen random tüdőgyulladás most miért alakul ki az időseknél.