Hozzászólások

Mindenki mindenfélét mondd.
Én szídom a Sáómit, a szoftveres lassítással és a szemétkedéssel, azt másnak meg nincs baja vele, de én meg vagyok róla győződve. A kínai karvajtőke!

Azért az akksit elég könnyen gajra lehet vágni nem megfelelő használattal. Ezért sosem fogok például használt mobilt venni.
Motoroláról valóban nem hallottam jóideje, de most rácsekkolva 2014-ben megvette a kínai Lenovo. Szóval elképzelhetőnek tartom, hogy most az új csúcsmodelekkel megpróbálnak újfent piaci részesedést szerezni.

Csekkoltam, de ők is mondják hogy a mining a legnagyobb faktor.

Amúgy jót röhögök azon, mikor írtam kb 3 hónapja, hogy szerintem a bányászok és a direkt felvásárlások miatt van ez, jól le lettem nézve a RW masterrace tagjai által:D

friss&ropogós
Sanguisugabogg - Tortured Whole

SKAG - ARMS FULL OF TAR
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=FDKtKmPLrb4

SHINJUKU - VOMIT FOG
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=TJco8Z5eGLQ

Oozing Wound - High Anxiety

Ár/értékben a bestbuy kategória évek óta.
Meg az a hosszan kitartó kattanás, ahogy kikapcsol. Az elején nem tudtam betelni vele:D

Tápból 650-et ajánlok és akkor van kényelmes headroom a gpunak és nem akár 450-re terhelve sanyarog az 500-as. Kevésbé melegszik, így valószínű csendesebb is lehet.

:D
Pont erről beszélek. A hype-ba meg beletartoznak a lekenyerezett kontentgyártók.

Nem úgy volt, hogy nincs presztízsvesztés?

The Boys

Garth Ennis-től a Preacher-t olvastam először. Addig abban a hitben voltam, hogy csak Alan Moore tud minőségi és "felnőtt" felnőtteknek írni a mainstream vonalban. Persze akkoriban még csak a felszínt kapargattam. Megdöbbentettek a váratlan fordulatok, a kendőzetlen őszinteség és életszagúság, néha komikusan túltolt prosztóság. Utána olvastam néhány Hellblazer-t és Swamp Thing-et és már értem honnan merített.

Ennis korai művei közt néhány jelenetnél lehetett érezni, hogy Moore-tól van az ötlet és a retorika, de ahogy telt az idő, annál kiforrottabb és egyedibb lett a stílusa. Ez a pont a számomra a Preacher, így utólag visszatekintve.
Ennis úgy harangozta be a The Boys-t, hogy "out-Preacher Preacher". Ez szerintem minimálisan valósult meg, mert már a Preacher is kiforrt narratívával és világgal rendelkezett, ennél cizelláltabb talán a politikai/nagyvállalati/kém összefüggések, de ez se lett valami bonyolult.
Egyedül a paraszt/meghökkentő esetek szaporodtak és ezt Warren Ellis Transmetropolitan-jának a számlájára írom, főleg úgy, hogy a Darick Robertson közvetlenül onnan került ebbe a projektbe. Fel is tűnik a háromszemű szmájli viszonylag korán::)

A DC hamar rájött, hogy hiába van a Vertigo-nál a sorozat, túlságosan negatív kritikát üt meg az all-timer fejőstehén szuperhősökről. Viszonylag hamar és gáncsolás nélküli közös megegyezéssel átkerült a WildStorm-hoz és még jobban elszabadult a pokol. Az alkotók örültek, hogy nem kell állandóan egyeztetni, hanem szabadon dolgozhatnak és ennek meg is lett az eredménye.

A TV sorozat első két évada után döntöttem úgy, hogy muszály (igen, direkt ly) elolvasnom az új évad előtt, pedig épp befejeztem az első The Saga of the Swamp Thing kötetet.
Már az első pár szám alatt meglepett, hogy mennyire más a felütés, aztán megértettem, hogy nem akarnak és nem is tudnák ezt klónozni a képernyőre, mert oda még ez is durva.
Így a TV sorozat kb. egy lágyabb, de önazonos alternatív valóság a képregény univerzumában. Végül is jobb, hogy van még egy sztori, ami csak nagy vonalakban kapcsolódik az eredetihez.

A sztori tömören az, hogy a szuperhősök a mindennapok részei. Üldözik a bűnt és a tömegek imádják őket, de ez csak a jól csomagolt felszín.
A főhős, Hughie épp szerelmet vall a barátnőjének, amikor egy szuperhős átgázol a csajon leterítve egy szuperbetyárt (:D) és csak a karjai maradnak egyben belőle, még kéz a kézben.
Néhány bongfüstös hónap és dörzsölt ügyvédeknek aláírt lemondás után egy nem hivatalos CIA ügynök, Butcher megkeresi, hogy értelmet tudna adni az életének.

A rajzok minőségiek és koherensek, csak néhol csúszik el az arckarakterisztika, a szöveg zseniális, mint Ennis-től minden, színezés és a fontok is rendben vannak.
Egyedül az fura, ha valami főbb szereplővel történik valami, az ritkán van durván vagy egyáltalán megjelenítve, gondolom azért, ha túlságosan az olvasók szívéhez nőtt volna, akkor ne legyen annyira lehangoló.

Ezt már a Preacher-nél is éreztem, hogy a sztori a végére felgyorsul, kapkodóbb és kevésbé kidolgozott. Mintha kissé elfogyott volna a nafta vagy maga a befejezés egy nyűg.
De így is kapunk egy kerek történetet mindenféle érzelemmel és társadalomkritikával megtöltve, ahogy egy tanulságos sztorit érdemes előadni.

Diósd kb olyan messze van, mint a Törökbálinti pálya:)

Néztem videót a szerelésről, nem egy rakétatudomány, viszont az alkatrészekért ugyanúgy el kéne rohangálnom. No meg a (beállítási) tapasztalat.
Idővel megtanulom, amúgy is fekszik a sufnituning.

Na, elhoztam a Kalast (dboys ak74), viszont szerintem ráférhet egy szerviz.
Tudtok ajánlani helyet vagy szerelőt?

Igaz nem vagyok őstag, de kaphatok VIP igazolványt a backstage-be?:D

Úgy tűnt, hogy elemien és nem számítóan kedves. Aztán mi van ha belémszeret és sérül. Szóval nem csak a saját érdeket próbálom nézni.