Hozzászólások

Hunyjuk be a szemünket, és tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna. Talán csak az ital beszélt belőle.

Érdekes, mintha a második évad első néhány részénél nem lettél volna elragadtatva. Így megszépült a végére?

Én az első évadból két részt láttam eddig, nem ütött, mint az ipari áram, ezért - mivel nem sci-fi, amihez nagyobb a türelmem, "csak" sima sorozat - egyelőre félreraktam.

Upgrade-elték a netet 30-ról 120-ra, így lett 50 (Mbps). Szükségem nem volt rá, de +500 Ft-ért hülye lettem volna ne kérni.

Nem tudom, én unalmasba raktam, nehogy véletlenül megjelenjen a fórumlistában. :D

Surmó koromban a nálam 1 évvel idősebb lány unokatestvéremmel meg akartunk nézni egy szovjet ifjúsági filmet (rendszerváltás küszöbén), valami Hajrá suli, vagy ilyesmi címmel. Akkoriben fél 4, háromnegyed 6 és 8 órás előadások voltak, általában a gyerekfilm az első kettőben, a felnőtteknek szóló a harmadik időpontban. Namost, valamiért passzoltuk a fél 4-est, és mentünk a középsőre. Voltunk vagy négyen a teremben, a másik pár user felnőttek.

Mennek a reklámok, nem annyi, mint ma, de azért volt. Az egyik nem akart végetérni. Hát mondom, most már kezdődnie kéne. Volt minden, fedetlen csöcsök, fogtömés, cápás jelenet, egy férfi, aki egy másik férfival él (tejóégezmegmi). Lényeg a lényeg, sikerült a Bombanőre beülni. Nem igazán értem, a jegyszedő milyen megfontolásból engedett be két kisgyereket, de így történt. Akkor semmit nem értettem a filmből, egész végig fészkelődtem, hogy mikorleszmárvége.

Amikor 20 évvel később megnéztem, kiderült, hogy az egyik legjobb vígjáték, ami létezik. A teát tálcán vivő mamán meg a forró homokon való ugráláson a mai napig sírva röhögök, ha meglátom. A zongorás rész alatt pedig a hideg futkos a hátamon. Ja, a szovjet filmet a mai napig nem láttam.

Bevettek harmadiknak, vagy mivel tartott sakkban? Még nem késő megtorolni, Brezsnyev is türelmesen várt évtizedekig, de aztán mindenki sorra került. :D

A vásárlás törlése:

Megvásárolt jegyét legkésőbb az előadás kezdete előtt 3 órával töröltetheti. Törlés esetén a vásárolt összeg 30 napon belül visszatérítésre kerül.
Felhívjuk figyelmét, hogy az alábbi esetekben nem áll módunkban törölni jegyét, illetve a jegy árát visszatéríteni:

Ha a film kezdete előtt kevesebb mint 3 órával vásárol jegyet
Ha a vásárolt jegyét nem veszi át.
Ha helytelen, hiányos adatokat szolgáltat ügyfélszolgálatunk részére

További információért vagy a jegyvásárlás törléséért kérjük, hívja Ügyfélszolgálatunkat: +36 40 600 600.
A törléshez kérjük, készítse elő a kapott e-maileket, vásárlást igazoló adatait, mert ezek hiányában vásárlását nem áll módunkban törölni.
Vásárlással kapcsolatos reklamációt kizárólag a film kezdetéig áll módunkban elfogadni!

Én is most fogok töröltetni 2 IMAX jegyet szombatra.

Lehet?! Hiába, rohan az idő.

Réges-régen, egy messzi-messzi birodalomban volt egyszer egy árva parasztlegény. Égbenjárónak hívták már az apját is, ő mégis a száraz földet túrta naphosszat és csak sóhajtozott keservében.

– Ne sóhajtozz – vigasztalta ángya és bácsikája –, egyszer elmehetsz majd apád nyomán, s bejárhatod a levegőeget. Hanem a föld szegény volt, és Lukács – mert így hívták a legényt – el nem szabadulhatott, csak dolgozott nap nap után.

Lakott a közeli hegyekben egy vén bűbájos apó, olyan vénséges, hogy az orra a térdét verte. Történt egyszer, hogy izenetet kapott messzi földről, fekete országból: a Setét Nagyúr foglyul ejtette a világszép Lilla hercegnőt. Hogyan is szabadíthanám ki, tanakodott magában: vén is vagyok, meg messze is vagyok, nem jutok oda egymagam.

De mit ád a szerencse: éppen arra vadászott Lukács, s meglátta a vén bűbájost. Köszönt is neki illendően: Adjon Isten jó estét, öregapám!

Fogadja a vénség:

– Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál, mondok ezért neked valamit. Hallod-e, te legény, van-e kedved világot látni, messzi földre szállni, világszép királylányt magad megmenteni?

– Más se jár a fejemben, öregapám. De szegény a föld, nem hagyhatom ott.

– Arra gondod ne legyen – így a bűbájos. – Látod-e: míg te vadászni voltál, a házadat feldúlta a Setét Nagyúr serege, a családoddal csúnyán bántak, vissza már nem térhetsz. De ha velem jössz, még megbánhatja a Nagyúr: mert éppen ő az, aki Lilla hercegnőt fogságban tartja.

Megmérgelődött Lukács erősen.

– Ne várjunk hát, öregapám, ha messze is van a fekete ország, a világ végiről is megfordulok, csak oda elérjek.

– Nem addig a’ – így a bűbájos –, talán bizony a két kezeddel akarsz megverekedni a Nagyúrral? Ehol egy kard: lásd, fénylik, mint a csillag.

Így előkészülve nekiindultak a határnak. Élt a szomszéd városban egy híres betyár: Magányos Jánosnak hívták, és csakugyan nem volt a világon egyebe, mint egy Csabika nevű vukikutyája s egy ezer éves sólyma. De a kutya erős volt és hűséges, a sólyom gyorsabb, mint a szálló gondolat, a betyár pedig sosem talált még olyan ellenségre, hogy az elébb lőtt volna rája. Hozzá tért be a két vándor.

– Ide figyelj, te betyár – mondta neki az öreg. – Nekünk el kell jutnunk fekete országba, gyorsabban, mint a szálló gondolat: ha elviszel a sólymod hátán, meg is jutalmazunk, és jót is teszel vele.

– Elviszlek – felelte a betyár –, de nem a jóért: erősen kell az arany, de még erősebben kívánom a fekete seregek vesztét, mert sehogy sem hagynak békét a szegény betyárnak.

Föl se szállhattak még a sólyom hátára, hát csakugyan nyomukban termett a fekete sereg. Egyet lőtt a betyár, s hárman dőltek el tőle; egyet ugrott a vukikutya, s heten dőltek el tőle. Felkaptak mind a sólyomra és szálltak fel a levegőégbe.

– No most, madaram, mint a szél vagy a gondolat, csak bennünk hiba ne essék – kiáltotta János betyár, s a sólyom hasítani kezdte az eget, hogy a csillagokat is csíknak látták. Nem is ért utánuk a sereg, pedig törte magát kegyetlenül.

Hét nap s hét éjjel meg sem állottak, Lukács, a vén bűbájos, János betyár, a vukikutya meg a sebes sólyom. A hetedik éjszakán megláttak egy fekete követ az égben.

– A hold ez talán? – kérdezte Lukács –, elsötétült vajon ebben a fekete országban?

– Nem hold ez – így a bűbájos –, hanem a Nagyúr palotája.

Addig nézték-nézték a fekete palotát, míg az megbabonázta őket, s csak repültek be egyenest a széles kapuján. Alig hogy felocsúdhattak s elbújhattak, máris ellepte az udvart a palota őrsége. No, most mitévők legyünk? – tanakodtak magukban.

– Én megkeresem a hercegnőt, ha addig élek is! – mondta Lukács. – János betyár és a vukikutya pedig velem jönnek.

– Nono – felelte rá az öreg –, ha ti mentek, én meg próbát teszek a Nagyúrral. És mert talán nem is látjuk egymást többet ebben a világban: ihol egy hajszálam, ha valaha segítségedre lehetek, csak dörzsöld meg és ott termek.

Úgy is lett: elkaptak hamar két katonát, beöltöztek a gúnyájukba, aztán Lukács és János betyár nekieredtek a palota folyosóinak. A tömlöc előtt az őrök az útjukat állták.

– Mi járatban erre? – kérdezték, keresztbe téve alabárdjukat.

– Ezt a kutyát hoztuk, la! – mutatta János betyár.

Elámultak az őrök, mert vukikutyát sose láttak még életükben. Megvakarták a fejüket, szétválasztották az alabárdokat, Lukács és János betyár pedig hamarost megtalálták a királylányt a legmélyebb cellában.

– Kedves szabadítóim, míg élek, ezt meghálálom – köszönte az nekik szépen. – Elviszlek titeket a királyságomba. De elébb ki kell osonnunk, hát kövessetek!

Kacskaringós folyosókon, rejtekutakon vezette őket a királylány, míg el nem értek a sólyommadárhoz: egymagában várta őket, mert a vénember nem bírt el a Nagyúrral. Felkaptak rá ismét, s repültek, sebesebben, mint a szálló gondolat, hogy csak bámulhatták őket a palota őrei. El is értek a királylány országába, az pedig otthonába fogadta őket kegyes szóval:

– Látom, hogy Lukács vitéz legény, János pedig bátor betyár, hát itt lakhattok egész életetekben, békességben, boldogságban, csak egy kérésem teljesítsétek még: rontsátok le a fekete palotát, hogy a Nagyúr más országokat fel ne dúlhasson. Mellétek adom az én katonáimat.

– De hogyan ronthatnánk le az erős falakat, hogyan győzhetnénk le a fekete sereget? – kérdezte Lukács.

– Egyet se féljetek. Nálam a palota rajza: s ehol egy hasadék, amit ha megtaláltok, összedől tőle a fal, por se marad utána.

– Én a szolgálatot elvégeztem, a jutalmat is megkaptam: menjen csatába, akinek hét anyja van – mondta Magányos János, és sólymostul-kutyástul faképnél hagyta őket. Égbenjáró Lukács pedig élére állt a seregnek és megindult a fekete palota felé.

Szörnyű nagy kedvvel várta őket a Setét Nagyúr és annak minden hada. Hiába viaskodtak egész nap, feljött már a vacsoracsillag is, egyik sem tudta legyőzni a másikat, sem a hasadékot meg nem bírták lelni. Akkor Lukácsnak eszébe jutott a mágus: megdörzsölte a hajszálat, s máris hallotta az öregember hangját! El is igazította az, csakhogy a hasadéknál útját állta, bizony, igazat mondok nektek: nem más, mint a Nagyúr.

Dörgött és villámlott a Setét Nagyúr, kergette Lukácsot erősen, ám csak megjelent fölötte a sólyom és rajta Magányos János (mert nem bírta elhagyni a világszép lányt mégsem): egyet lőtt csak a betyár, s a Nagyúr zuhant már a messzeségbe, színét se látták többet! Lukács pedig lerontotta a palota falát, majd a palotát magát: csakugyan por sem maradt utána.

Nagy ünnepséggel várta őket a királylány és egész országa. Volt dínomdánom, muzsikaszó, még Csabika is díszes gúnyában mulatott! A legények pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak: végezetül az is kiderült, hogy Égbenjáró Lukács a királylány édes bátyja, aminek, ki is gondolhatta volna, Magányos János örvendett a legjobban.

Így volt, s jó volt: aki nem hiszi, a messzi országban járjon csak utána.

Ez elég harmatos volt.

Strato írta: Fogalmazzunk úgy, hogy a megcélzott nézőközönségből...

Ez sértés, te sertés?

Ki mondta, hogy túléli a Föld? Hőseink is űrruhában vannak.

Így van. Sokkal jobb lesz!

Abszolút várós.