Hozzászólások

szerintem meg kicsit túl lett hájpolva.
a jackie brown után szerintem ez a második legkevésbé tarantinosabb tarantino film.
a kamerakezelés, a korkép és a beállítások nagyon jók, de számomra annyira mesterségesen generálja a feszültséget, hogy inkább már az zavar.
talán azoknak jobban üt akik totál képben vannak a 60-as évek hollywoodjának minden percével. az eddigi tarantino filmek azért tetszettek, mert nulla háttérismerettel is szórakoztatóak voltak, saját kerek történetet alkottak, itt meg percenként van valami kikacsintás, hogy "ugye tudjátok?"

ez a film saját magának készült, meg a barátainak, és úgy hollywoodnak, kicsit olyan saját farkát szopja a szakma feeling az egész

jó még így is kiemelkedik a nagyátlaghoz képest (ami nem a film érdeme, hanem úgy általában véve a filmipar szégyene) de egy szubjektív tizes tarantino skálán kb 4-5 pontot érdemel, ahol a jackie brown az 1, és mondjuk a kill bill a 10

kb egyetértek a rotten negatív kritikáival (azzal együtt hogy elismerem a film érdemeit is)
pl.

arantino seems more interested in showing off his lead actors -- who take clear delight in hamming it up for him -- and his loving recreation of Los Angeles landmarks (like Musso & Frank's and El Coyote) than he is in building dramatic tension.

A love letter? There's no love in this film, except self-love maybe.

Quentin Tarantino has spared no expense in recreating the splendour of 1960s Los Angeles but there are lengthy sequences where the film is more interested in the setting than the characters.

stb