Hozzászólások

Én megtiszteltem azzal LY-t, hogy részletesen elmagyaráztam, amit ő, meg láthatóan még sokan mások sem értenek. Vagy ha netán értik is, azt már nem tudják összerakni, hogy ez mivel jár még együtt, mik az elkerülhetetlen velejárói.
Erre ő lekezelően és megítélésem szerint teljesen fogalmatlanul válaszolt. De még az erre adott válaszomban (#1333) sem látok túl sok kivetni valót, már ha ismerünk ugye engem. Márpedig úgy tűnik mindenki jobban ismer még magánál is.
Tehát még jobban kifejtettem a dolgot, amire LY lazán közölte, hogy az egy zavaros hülyeség.
Így ennyi. Persze ha én válaszolom ezt neki, akkor ugye én lehülyézek mindenkit.

De ha ő csinálja, akkor is én csinálom.
Hiszen jön bjavor meg a bravúr! Ő most jól megmondja a frankót, hogy én mindenkit lehülyézek.
Mellékesen bemutatja, hogy még ő, aki tényleg olvas 'elég sok képregényt', nah még neki sincs halvány fogalma se egy ilyen alapvetésről. (Tudom, meglepő, de ez is csak megerősít abban, hogy mindenki hülye hozzá.)

Utána meg hiába magyarázom el bárhogy ugyan azt újra és újra, célozva rá, hogy ébresztő b+, éppen most hazudja azt a kollektíva, hogy ők mind értenek a bálnavadászathoz.

Nem, nulla megértés, csak a szar folyik mindenkiből, oltsuk a Griftert, verjük ki egymásnak, hogy mi mennyire kurva jók vagyunk, értsünk egyet egy emeletes baromságban, mert ha sokan hiszünk benne, akkor valóra válik, mint Jézus akarata!

Hadd fogalmazzak autentikusan: Mindig is leszartam ezt a 'magas kultúrát' (így globálisan, nem csak ezen szent helyen) ami valójában a prolik védelme és kognitív disszonanciája. Egy halom előítéletből, elvakultságból és abból a meggyőződésből áll, hogy ha egy ezer szavas hozzászólásban van két nekik nem tetsző utalás, akkor a szöveg maradéka nem is érdekes. De persze sorban állni ingyen tunkolásért, megismételve, amit már három másik ember leírt, az bezzeg fúdeha. Hogy a szöveg maradékát egyikük sem képes még megérteni sem?
Másodlagos, hiszen többségük meg se próbálta, már akkor tudta mit fog írni válaszul, amikor meglátta kinek lesz a válasz - mind1 mire.

Mintha nem maradna mindenki ugyan olyan hülye, attól, mert a másik bunkó. Amivel ismét a lényegnél vagyunk: a többségnek egész életében fontosabb, hogy elfogadják mások, mint hogy gondolkozzon.
Inkább a kedves hülyeségből végtelen mennyiséget, az a boldogsághoz vezető út, tudjuk ezt már évezredek óta. A társadalmunk így működik. Ha okosabb vagyok, akkor fürdök benne, ha hülye vagyok hozzá, akkor meg ignore!!!
A kedves hazugságok, meg biztos a szimpatikus mond igazat, neki kell hinni, a konfliktust azt meg kerülni kell, meg a többi kaptafa baromság, amit napról napra cáfol meg a valóság kicsiben és nagyban egyaránt, visz félre és basz el mindent, mégis mindenki hisz benne. Pont mint a gyerekek a mesékben.

Hogy 6-ból 5 házasság válással ér véget, 5-ből 4 gyerek csonka családban nő fel, mellesleg az emberek legalább 80% egyszer, de 50%-uk folyamatosan félre kúr? Nem gond, csináljunk úgy, mintha nem így lenne! Mintha ez rendben lenne, és egyben elkerülhetetlen is - miközben egyik sem állhatna távolabb az igazságtól.

Játsszuk el, hogy fú de komolyan vesszük a társadalmi szabályokat, meg az erkölcsöt, meg hogy tiszteljük egymást!
Hazudjunk egymásnak még többet, amennyit csak szükséges, hogy az illúzió fennmaradjon.
A évek és századok során pedig rétegezzünk egymásra annyi ilyen hazugságot, átörökítve azt gyermekeinkre, hogy egyetemi kutatás kelljen ahhoz is, hogy kiderüljön, mi volt egyszer valaha az igazság, amiről már senkinek fogalma sincs, pedig teljesen kézenfekvő.

Hát mi ez, ha nem hülyeség? :D

Kollektív, határokon és népeken átívelő, térben és időben egyaránt kiterjedt, az életünk szerves részének tekintett hülyeség. Nem is hívjuk annak, pedig ez eufemizmus lenne az önsorsrontásra.

De ami sokkal fontosabb, hogy egyértelműen következik belőle: egy átlag ember ~90%-os eséllyel hazug, erkölcstelen és nem elég okos hozzá, hogy a legalapvetőbb csapdákat elkerülje az életben. (Ezért inkább erkölcstelenül és ostobán hazudik.)
...és ez csak egyetlen laza példa.

Mondok jobbat: 10+ év után azt hinni, hogyha majd előadod a tanárbácsit nekem, akkor ami eddig nem, az most a 2742-ik alkalommal működni fog. Pont most, pont neked. A homlokomra csapok, és ú b+, tényleg!

Ez mekkora hülyeség? :D

...és válaszolgatni valakinek, szurkálni, megfürödni az ő alázásából származó dicsfényben, majd azt mondani, hogy 'nem érdekel sokadszor sem', az mekkora hülyeség?
Jah várj, az nem hülyeség, csak gátlástalan és legalja.

Osztogatni egymásnak a pacsit, hogy mindenki milyen ügyes és okos, miközben mindenki jól tudja magáról és egymásról is, hogy kurvára nem ért hozzá, az hülyeség, vagy inkább gátlástalan és legalja?

Ilyen finom kis nüanszok elkövetése mellett úgy gondolni, hogy közben jogod van kikérni magadnak, hogy téged lehülyéznek illetve másoknak megmondani, hogyan lenne szerencsés viselkedniük, az gátlástalan, vagy hülyeség? Esetleg mindkettő?

Amikor csordában támadtok egyetlen emberre, aki ezért kollektív választ ír, ami így értelemszerűen nem vonatkozhat mindenkire egyöntetűen, mire mindenki azt kéri ki magának, ami nem rá vonatkozott, az gátlástalan vagy hülyeség? Vagy nehéz eldönteni, mert mindkettő lehet?

Amikor nem esik le, hogy a másik már arra is válaszolt, amit te még csak válaszolni akartál majd erre, akkor ő a hülye, vagy te? :)

...és bármennyire hihetetlen, engem csak két dolog motivál:
- hogy én okosabb legyek
- hogy mindenki más is okosabb legyen

Egy sokkal okosabb világban szeretnék élni. (Én is szeretnék sokkal okosabb lenni = nem hiszem, hogy kurva okos lennék, csak azt, hogy mások nálam is hülyébbek, így én kemény szarként lebegek a híg fos tengerén.)

Szóval amikor lehülyézlek, akkor a személyi edződ vagyok!
Amikor pedig akár órákon át gépelek hülyeségekről (mint most), személyeskedve vagy éppen érveket gyártva, szó fordulatokat élezve és közben változatos 'vitatechnikákat' alkalmazva - nos, az első sorban és leginkább az én céljaimat és szórakozásomat szolgálja. Éppen van hozzá kedvem.

Persze aki szeretné, az higgye azt, hogy ilyenkor ott ülök órákon át idegeskedve, vörösödő fejjel, az asztalt csapkodva és persze egy ilyen vita után jól megverem az asszonyt is.
Hiszen micsoda frusztrációi lehetnek valakinek, aki ide ír egy ilyen szófosást, aminek se eleje se vége?

Jöjjön hát egy vallomás:
A magánéletben sikeres embernek tekintem magam. Az legalábbis elmondható, hogy mind szüleim, mind környezetem, mind osztálytársaim 'átlagolt sikereit' messze felülmúltam már egész fiatalon, mostanra meg elég vastagon is.
Tettem mindezt egyéni utakat járva, végig szinte egyedül, minimális hátszéllel.

10-15 éve még fontos volt, hogy okosabbnak érezhessem magam másoknál.

Már nem igazán érdekel, hogy mások okosabbnak hisznek-e, hogy felül tudok-e kerekedni egy vitában.
Túl sok hülyét ismertem meg és látok rohangálni a környezetemben. Valójában alig van köztük olyan, aki nem tök hülye, korlátolt és tudatlan senki, szóval nem egy átlag droid. Miközben ők persze mind kurva okosnak, de főleg erkölcsi tökélynek gondolják magukat.

Jah, és kurvára meggyőzhetetlenek. Nem én, hanem a saját életük 'katasztrófái' sem változtatnak rajtuk semmit, nem tanulnak semmiből - akkor én hogy tudnék ezen változtatni? :3

Tehát bizonyítási vágy már nincs bennem, mondjuk úgy rájöttem, hogy az egy tévút - bár tudom, hogy sokan ezt gondolják központi és fő mozgató rúgómnak máig.

Régen bárhol és bárkivel leálltam bármilyen hülyeségről vitatkozni. Nah, ez már nincs.
Már csak veletek állok le vitatkozni, bármiről és bármilyen felállásban. Nem vezetek blogot, nem írok ki bölcsességeket facebookra, és semmi hasonlót nem csinálok.
Viszont itt elfogalmazgatok, meg gondolkodok egy sort és ez nekem jó. Hogy éppen minek az apropóján, mekkora intenzitással és terjedelemben - az szinte mind1.
Nosztalgia? Perverzió? A beteges személyiségem felszínre törése?

Még én se vagyok benne biztos. De amúgy is mindenki gondol amit akar, kurvára nem számít ;D