Hozzászólások

Hé, még a végén ebből játék lesz.

Fura a harccal kapcsolatos panaszkodásod, mert én a halálbugos rilíz verzióban sem találkoztam ilyenekkel. Egyedül az fordult elő nagyon ritkán, hogy egy-egy ellenfél elakadt valamiben.

Azt viszont láttam, hogy a repülés egérrel és billentyűzettel borzalmas és bugos. Lehet, hogy a harccal is ez a helyzet?

A City mindenkinek ajánlható, az Origins pedig rajongóknak.

Ezzel meg simán csak nem értem, mi a gond. Az Originsről mindig Jim Sterling 35%-os kritikája ugrik be, aki nagyon nehezményezte azt, hogy az Origins harcrendszere nem olyan "kellemes", mint a City-é... pedig teljesen ugyanaz, csak az Originsban nem lehet hülyekényt hagyni, hogy bekerítsenek, mert - milyen meglepő - akkor tutira meg fognak ütni. Nekem, mint olyannak, aki baromi sokat nyüstölte a City-t pont ezért érdekesebb a harcrendszere annál.

A PoP: The Two Thrones fejlesztői igazából csak csináltak még egy T2T-t, csak a Batmanből (és valószínűleg a WB ezt is kérte tőlük: "csináljátok meg ugyanazt a játékot kicsit hardkórabban"). Érdekes módon a T2T nem feküdte meg a kritikusok gyomrát és értették, hogy kiknek és miért készült.

Kicsit más téma, szóval inkább külön: ez nyilván egy jóval nehezebben megoldható gond, de azt sem érzem jó dolognak, hogy mindig az 1.0-ás verzió kapja a kritikákat, és az ottani érték kőbe lesz vésve, miközben már hosszú évek óta a legtöbb játék esetében van egy minimum fél éves következő dev cycle, amiben adott esetben rengeteget csiszolódhat egy játék.

DOOM Metacritic? 85%, mert nem sokat nyújtott megjelenéskor a SnapMap és a multi is csalódás volt. Egy évvel később? A SnapMapben rendes szingli kampányokat találsz, melyeknek a minősége nyilván erősen változó a "wow, ezt akár az id is csinálhatta volna" kategóriától a szárított szarig, de a rendszer a célját elérte: egy év után sokkal több játszható tartalom van a játékhoz, mint amit a Doom 3 esetében 10 év alatt szenvedtek össze a modderek, és a kibővített eszköztár segítségével a modulok felcsinosíthatóak úgy hozzáértő kezekben, hogy fel sem fognak tűnni a különböző anyagokban ismétlődő szobák. A multi is alaposan csiszolva lett, konzolon a CoDtól megcsömörlött játékosok egyik elsőszámú mentsvára lett, de PC-n is sokat fejlődött és még mindig nagyon sokan játszanak vele. 85%?

A DNF is egy kicsit hasonló csónakban evez, mivel az expanded inventory elég durván kisimította a játékmenetet (kb. 4 jól használható fegyver van a játékban, szóval nem fogsz sírni a limit miatt, az alap 2-es limit meg szar volt, nagyon), a DLC meg nagyon jó szórakozást nyújtott... de nope, 58%, it's shit.

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Exa0CzlCb3Y
Két napja kiszivárgott a teljes lemez (nem a legtökéletesebb leak, vannak benne hibák, szóval nem csúcsminőség), kurva jó lett. Feelgoodabb, "diszkósabb", mint az előző volt, de baromi jól áll neki. Olyan, mintha buli lenne egy kísértetjárta házban. :D

Automatizmus vs. komplexebb gondolkodást igénylő tájékozódás. Az nyilván változhat, hogy adott életszituációban melyik az előnyösebb, de az utóbbi nyilván intelligensebb lesz, mivel nem automatizmusokra hagyatkozik.

Ennek függvényében én leginkább arra lennék kíváncsi, hogy vajon mi a helyzet a komplexebb aktivitást igénylő old school FPS-ekkel a mostani multis vagy open world puty-putyokkal összehasonlítva. A régi cuccoknál mintha a két gondolkodásmód találkozna egymással, mivel a harc terén egyfajta automatizmus érvényesül, a tájékozódásban, fejtörőkben viszont pont a landmarkokra hagyatkozás. Pl. a Doom 2016-ban van GPS, de szerintem egyszer sem néztem rá. :D

Ha valaki esetleg még fűzne reményeket szingli expanzióhoz, akkor Marty Stratton itt eldadogja, mi a stájsz:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=--N21mXzTbA
Meaning: majd a folytatásban.

Steam értékeléseket is meg szoktam nézni, de ott szerintem kicsivel nagyobb a tűréshatár a rossz irányba.

Nem hiszem: a Steam értékelés olyan, mint a RottenTomatoeson a kritikusi pontszám a bináris választási lehetőség miatt, ezért nem egy adag pontos vagy százalékos számot vált át pontra, majd átlagol a rendszer, mint a Metacritic (ahol egyébként még ezt sem csinálják tisztán, mivel a nagyobb oldalak súlyozva vannak), szóval egy tetszési indexet kapsz. A DNF kb. a játékosok 70%-ának bejött, ennyit kapsz eredményül, ami azt jelenti, hogy 70% esélye van arra, hogy neked is bejöjjön.

Nem egy kötelező vétel, messze sem, de egy akciós árral megéri próbálkozni.

Csak szólok, hogy a DNF jelenlegi user score-ja 67% Steamen, ami a "mixed" kategóriának felelt meg. Ez mindössze azért van, mert volt egy kellemes multiplayer módja a játéknak, amire a Gearbox sajnos szart és elözönlötték a csíterek. Az eredmény negatív ratingek tüntető otthagyása lett, ami levitte a "mostly positive" kategóriából.

Szóval tessék kipróbálni, aztán ítélkezni, annak a mainstream kritikának meg nem hinni, amelyik 70%-ra értékel egy Wolfenstein: The New Ordert. Nem mondom, hogy feltétlenül be fog jönni, de azt állítom, hogy jobb, mint aminek lefestik.

Szerk: A DLC, a The Doctor Who Cloned Me meg egyébként simán jobb, mint az alapjáték, majd lehet, hogy írok arról is.

Nem érzem relevánsnak az összevetést: a Hellbalde egy lineáris, sztoriközpontú akció-kaland, ez egyik példádra sem igaz. Szvsz ebből a kategóriából a hossz és az ár teljesen arányban áll egymással, függetlenül attól, hogy a Ninja Theory nem akarta kipaddelni a hosszt fölösleges gyűjtögetős-fejlesztős faszsággal.

Duke Nukem Forever

Valahogyan elő kell kapnom ezt a játékot néhány évente, mert egyszerűen baromi érdekes: tulajdonképpen benne van a 14 éves fejlesztés minden eleme, ami az ötleteket illeti. Old school elemek itt-ott, Halo sok helyen, az összességében nem passzoló dizájn mintapéldája, a polírozatlan mechanikák állatorvosi lova, de valahogy mégis szerethető tálalásban. Egy relikvia, ami a 3D Realms történetét és végnapjait illetően sokkal több sorok közötti olvasnivalót szolgáltat, mint azt elsőre gondolná az ember.

Katyvasz tehát a DNF, mégis meghökkentő, mennyi mindent csinál jól. A health egóra cserélése pl. egy zseniális koncepció: Duke-ot nem lehet megsebezni, a bekapott találatok mindössze az egóját sértik (ha teljesen megszégyenül, természetesen belehal, hiszen önbizalom nélkül mivé lenne Duke szemályisége?). Duke egójának köszönhetően a 3D Realmsnek a korábbi epizód interaktivitását is sikerült valóban fontos játékmeneti elemmé változtatnia, mivel az egyes pályaelemekkel való interakció permanensen növeli az életerőt. Emiatt tulajdonképpen az interaktivitás jelenti a DNF fejlődésrendszerét.

Nagyon érdekes apróság az is, hogy a legyengült ellenfeleket néha ki lehet végezni, amiért azonnali egó-visszatöltés a jutalom. Visszatöltődő életerő nélkül és kiszámíthatóbban több értelme lenne a dolognak, de így is kihozzák az embert néha a fedezékből. Belegondolni is durva, hogy a 3D Realms öt évvel a Doom 2016 előtt ott állt a kiválóan működő glory kill rendszer kapujában.

Ami az ötletet illeti, az ellenfelekhez is jól nyúltak hozzá a fejlesztők. Pig copból van berserker módjára rádrontó, dupla pisztollyal, puskával és RPG-vel felszerelt is, az assault commander rakátaeregetés mellett repülésből neked is tud vágódni az övén lévő pengék segítségével, a sima assault trooperek pedig jobban használják a jetpacket és a teleportjukkal is jobban meg tudják lepni az embert, mint a Duke 3D-ben. Különösen az octabraint csípem, mivel a régi játékban kifejezetten jellegtelen ellenféltípus volt, itt viszont igazán veszélyes a telekinézise miatt. Felkapja és hozzád vágja a tereptárgyakat, a rálőtt rakétákat és csőbombákat visszaküldi az arcodba, nagyon jól navigál a levegőben, az alaplövésével pedig ki tudja számolni, merre futsz, így nagyon jól kell időzíteni a kitéréseket. Az octabrain jól szemlélteti azt is, hogy bár összességében a játék grafikus motorja egy tákolmány, de elképzelni sem tudom, hogyan sikerült a 3DR-nek ilyen fizikát varázsolnia az Unreal Engine 1-be. Bizony, a korabeli UE2-es híresztelésekkel ellentétben ez a játék Unreal 1-en fut. :D

A pályadesignra nem lehet azt mondani, hogy összességében jó lenne, ezért különösen érdekes, hogy a sok trehány pálya között akad néhány egészen kiváló is. Az egyik pillanatban egy baromi unalmas csőben lövöldözöl, aztán meg arcon csap a kreativitás az olyan helyszíneken, mint pl. a Duke Burger. Itt egy gyorsétterem konyhájában kell lekicsinyítve megmásznod a polcokat, miközben a kethcupos és mustáros üvegek fedezékéből lövöd a rád törő pig copokat vagy hamburgereken ugrálsz, hogy végül eljuss a vízes padlót áram alatt tartó villanykapcsolóig. A mini Duke-ként lejátszandó részek a játék fénypontjait jelentik (az is nagyon ötletes, amikor hirtelen rád tör egy adag felnőtt méretű ellenfél, akiket el kell csalnod a közeli kicsinyítő berendezésig, mielőtt megölhetnéd őket), de ezek mellett is akad néhány remekül összerakott rész és jó fejtörő. Talán egy kivétellel a bossfightok is jóval érdekesebbek a klasszikus "körberohanom és agyonlövöm" megoldásnál, különösen az Alien Queen elleni harcot és a végső összecsapás bírom. Utóbbinál pl. nincs olyan lőszered, amivel sebezhetnéd a rohadékot, így az időnként lepottyanó RPG-s disznók fegyvereit kell elcsakliznod, hogy aztán végül megjöjjön az erősítés és a Devastator. Epic.

Még lehetne sok pozitívumot írni, de a maradék igazából az apróságok közé sorolható. Ezek egy része hangulati pluszt ad (pl. az ellenfélspecifikus Duke-beszólások meg a felkapható és mikrózható patkányok, alaposan kidolgozott gore-rendszer), de akad olyan is, ami a játékmeneten csiszol valamicskét (pl. király, hogy magasabb nehézségen tényleg fontos a holoduke, a szteroidok és a sör megfelelő használata).

Negatívumok? Na, azok vannak dögivel, bár nem olyan hosszú a lista, mint gondolná az ember. A legnagyobb hibát az jelenti, hogy egyszerűen nem áll össze rendesen az alapvető játékmechanika. A célzás és a mozgás túl lebegős, a Desert Eagle a kicsi tára miatt tökre rossz kezdőpisztoly, a Freeze Ray egyszerűen használhatatlan, bizonyos ellenfelek támadásai rohadtul nehezen vagy egyáltalán nem dodge-olhatóak, stb. Különösen a berserker pig copok ugrásai borzasztóak, mivel rád vannak ragasztva, szóval nem lehet elmozogni előlük rendesen, csak a shotgunnal ugrás közben való pofánlövés segít a fegyver kickbackje miatt. Amikor ezek a problémák összetalálkoznak egymással, hirtelen nagyon nehézkes érzete lesz a játékmenetnek, és eltűnik a balansz érzete. Hihetetlen, hogy 14 évig szenvedtek a fejlesztéssel, mégsem volt idő fél évig tesztelni és letisztítani a játékmenet magját.

Dinamikailag sem stimmel a dolog, a kezdés pl. teljesen el lett mérve: a kellemes bossfight-intró után 30 percig tart, mire fegyvert adnak a kezedbe egy Duke-játékban. Nem is tudom, ez meddig tartott a Duke 3D-ben...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=PkcH9HsgleM
...ja, igen: nulla másodpercig.

A sivatagos monster truck-os szórakozás borzalmas még akkor is, amikor éppen nem vezetsz, szóval ki kellett volna vágni a fenébe. A nyílt terep miatt az egyébként sem túl tetszetős grafika itt visszaugrik az időben vagy öt évet, a vezetési modell kukába való, a pályák pedig minden elemükben rosszul lettek felépítve (képzelj el egy western tematikájú várost, ahol egyik épület se lett rendes kidolgozva, még néhány nyavajás bútor sem került beléjük). Ellenfélből meg összességében is kevés van a nyilvánvaló engine-limitációk miatt: ritkán harcolsz egyszerre három rosszfiúnál többel, a mindenféle lőnivalót nélkülöző átvezető részek pedig gyakran túl hosszúak. Emiatt néha kicsit olyan érzése van az embernek, mintha az űrlények inváziója néhány nyugdíjas élien hobbiprojectje lenne a Föld igazi leigázása helyett. Végül is Duke jó sokat kinyírt közülük legutóbb, lehet, hogy csak ennyi maradt belőlük? :D

Az is nagyon furcsa, hogy 3D Realms teljesen félreértette, hogy miért működött jól az interaktivitás a Duke 3D-ben: azért, mert Duke vicces hülyeségeket mondott vagy csinált, aztán ment is vissza hentelni. Apró, a hangulathoz sok pluszt adó hülyeségek tárháza volt, ami sosem vált hangsúlyosabbá az FPS-játékmenetnél. A DNF-ben ezzel ellentétben láthatóan sok fejlesztési időt áldoztak az olyan minijátékokra, mint a flipper, a léghoki vagy a videópóker, az eredmény viszont mégsem lett jó, sőt, igazából egy FPS kontextusában működőképes sem. Ennek két oka van: sokkal többet kellett volna áldozni rájuk ahhoz, hogy tényleg élvezetesek legyenek (annyit, ami egy mai AAA-játék fejlesztésének részeként túl drága és időigényes ahhoz, hogy megoldható legyen), de ami a legfontosabb, hogy egy FPS-ben ezek a mellékes elfoglaltságok senkit sem fognak érdekelni. Azért vagy ott, mert szét akarod rúgni az űrlények seggét, nem azért, hogy egy olyan flipperrel szenvedj, ami első ránézésre ambíciózus ugyan, önmagában viszont a világ legrosszabb flipperjátéka.

Elképesztő egyébként, mennyi hülyeségre lefejlesztésére fordítottak pénzt és energiát a lényeg helyett a minijátékok mellett is: a játékban az összes falióra a pontos időt mutatja, egy elég nehezen hozzáférhető titkos szobába beleraktak egy működő DVD lejátszót Duke-pornóval, stb., stb.... egy csomó szükségtelen, poénmentes adalék, amire valószínűleg elment néhány hét abból az időből, amit a játékmenet csiszolására kellett volna fordítani.

Az is a szedett-vedettség egyik mellékterméke, hogy Duke néha karakteridegen dolgokat művel. Emberünk kikapja a szart a vécéből, készségesen lefotózza a trónján üldögélő bunkó turistát, panaszkodik bizonyos dolgokra, aztán mégis megcsinálja őket ("I hate Valve puzzles" - aztán megoldja a fejtörőt, miközben szétverhette volna a csövet is, hogy jó helyre menjen a gáz), és olyan poénjai vannak, amik nem illenek a kontextusba ("A crowbar would come in handy right about now" - még egy teljesen céltalan HL-utalás, miközben ott van Duke-nál öt fegyver az ökleit is beleértve, amivel szétverheti az előtte lévő akadályt). Érződik a játékon, hogy Duke karakterét illetően nem volt igazi koncepció, a fejlesztők egyszerűen csak kitaláltak dolgokat, és amiken röhögtek, az bekerült a játékba. Nagy kihagyott lehetőség az is, hogy Duke sokat dumál, az NPC-kkel szemben viszont szinte teljesen néma marad, holott a párbeszédek kiválóak lettek volna arra, hogy egy kicsit kibontsák a személyiségét.

És végül a legfelháborítóbb hiba: Duke a fénymásológép használatakor a farmeres seggét másolja le a csupasz segge helyett. Valaki nagyon félreértette a poént. Tolja le a gatyát, legyen az egyik farpofáján nuclear symbol tetkó és kész!

Összességében azt kell mondanom a játékra, hogy nem érdemelte meg a korabeli nagy fikázást, és ha a nagy lehúzás okait kutatom, valamiért sokkal inkább a mainstream videojáték-kritika hiányosságait látom a Duke legutóbbi kalandjában fellelhetők helyett. Több oka van annak, hogy a kritika utálta a cuccot, és ezek közül csak az egyik kapcsolódik szorosan a játék tényleges minőségéhez.

Először is ott a kritika tagadhatatlan konzolközpontúsága: a DNF konzolportjai szemétre való tákolmányok, amik a korrekt PC verzió mellett nem érnek egy lyukas garast sem. Ezt a különbséget a mainstream újságírók közül kb. senki sem emelte ki, így a kritikák értékelésében is azok a gyenge pontszámok köszönnek vissza, amiket csak és kizárólag a konzolverziók érdemelnek meg.

Másrészt a videojáték-újságírással foglalkozók nagyobbik része sajnos nem mindig tud helyükön közeleni bizonyos dolgokat. Nem lehet úgy jó kritikát írni, ha képtelen vagy egyértelmű koncepciók megfelelő értelmezésére, egyébként meg mindenre a világról alkotott politikai nézeteidet akarod ráhúzni. Duke nem a jobboldali konzervativizmus zászlóshajója, hanem egy szerethető paraszt, aki butaságával együtt annyira FÉRFIAS, hogy az már nem hímsovinizmus meg követendő példakép lesz, hanem a túlzásokon keresztül pont a 80-as évek akcióideáljának paródiája. Nem veszi magát komolyan és egy cseppet sem érdekli a politikai klíma.

Az általános netes írói hozzáállás sem tesz jót egy DNF-kaliberű játék értékelésének. Felháborodás, fals intellektualizmus és lenézés minden mennyiségben! Van a játékban egy darab borasztóan ízléstelen rész, akadnak benne rossz és már-már túlságosan debil poénok is, de végeredményben teljesen ártalmatlan az egész. Egy értelmes, felnőtt ember ezt mind a helyén tudja kezelni, és tudja, hogy nem az viszi romlásba a világot, ha Duke falból kiálló csöcsöket paskol.

Hasonlóan szenzációhajhász okokból nem tudják az elhibázott, egyszerre borzasztó és egyszerre remek elemeket tartalmazó játékokat a helyükön kezelni. A DNF összességében nem sokkal több a közepesnél, de több a közepesnél, minden hibájával együtt pedig egy eredeti eleme volt a 2011-es játékfelhozatalnak. Nevetséges a hiányosságokat felnagyítani, a pozitívumokat meg lesöpörni az asztalról azért, hogy aztán többen kikkeljenek a cikkre az alacsony pontszám miatt. Ezt hívják manipulációnak, és túl sok játék részesül benne manapság (a Castlevania Lords of Shadow 2 és a Batman Arkham Origins jut még eszembe, mint bizonyos elemeikben egyértelműen félresikerült, összességükben mégis teljesen indokolatlanul lehúzott programok). A DNF nem a világ legrosszabb játéka, de mégcsak nem is 2011 legrosszabb FPS-e... ez a kitüntetés a Brinket meg a Call of Juarez: The Cartelt illeti.

Lehet őszintén ajánlani a Duke Nukem Forevert 2017-ben? Duke fanoknak mindenképpen, de szerintem a sima FPS-kedvelők számára is megéri az akciós árat.

Attól, hogy te butaságból (és csak ebből, mert aki utánanézett, az már nem gúnyolódik) gúnyolódsz rajta, még igaz. Néztek majd nagyokat, amikor perek lesznek ebből (vagy nem, mert tudni sem fogtok róla, és az éppen aktuális másik butaságot fogjátok ismételgetni :P).

- Mintha az Alien nem azzal kezdődött volna, hogy rádiójelet mennek felderíteni, és mintha nem mindenki vitte volna Kanet a gyenguszra a facehuggerrel az arcán (Ripleyt kivéve)...

Ez oké is lenne, csak ugye az Alienben azért mentek le a bolygóra, mert le kellett, egyébként otthon jól el lettek volna picsázva. Ha tök ugyanezt ellövik ("basszus, emberi adást észleltünk, ki kell vizsgálni, nincs mese"), egy hangyányit még az is jobb lett volna, mint a Covenant magyarázata, amire azt mondod. Megérted, hogy miért változtatnak úticélt, de erőltetett egy kicsit.

A Promcsin én ezt egyáltalán nem éreztem: legalább annyira szól Shawról a film, mint Davidről, és összességében jók a support karakterek néhány kivétellel.

A Covenantnál már sajnos nem ez van, ott egyszerűen szarul van megírva a legénység. Hiába szerethető egyedül a stábból Katherine Waterston, az ő karakterében sincs semmi extra. Közben meg ott van Faszi, aki egyrészt kurva jó színész, másrészt kettő is van belőle, harmadrészt meg egyértelműen ő érdekli a legjobban Scottot is, szóval egyszerűen átveszi a filmet és mindenki más elől elszívja a levegőt. Ezért esik szét teljesen a xenomorphos rész, ezért szarod le az egészet: mert igazából nincs kinek szurkolnod, annyira nem érdekel senki sem. Pl. McBride is hiába jó, igazából csak a poénfaktort hozza, az érzelmeket már nem.