Én már annak is örülnék, ha a régi Xwing lightos szimet hoznák, vagy lenne opció rá és nem ezt a most trendi DICE fostömlőséget, hogy letolják agyhalott szintre bébiknek.
A vicces az, hogy statisztikák szerint van a massza casual player a maga bő 70%-val, akit nem érdekel ki fejleszti vagy egyáltalán mi az a szar amit épp pötyög, mert egy gyors könnyed játékra vágyik rövid időre, majd dobja és jöhet a következő random könnyedség. Ezeknek nem éri meg drága összetett játékot gyártani.
Aztán van medium aki többet játszik, de általában leragad egy két típusnál, ők a durván 20-25%. A maradék szűk réteg a hardcore, akik aztán ami a csövön kifér és nem sajnálják rá a pénzt se. A masszának olcsó, debil könnyedségű, rövid szórakozás kell, itt van a legtöbb fejlesztő, mint a tenger. Ide kell a lottó ötös, hogy úgy ráharapjanak, hogy dőljön be jó kis pénz, függetlenül attól ki a fejlesztő és ki a marketinges. Tolhatsz bele sok pénzt a marketingre, de az se garancia a megtérülésre, ráadásul azt csak igazán a bálnák tehetik meg (és sokszor buknak is nem kevés pénzt).
A hardcore rétegnél viszont nagyon el kell találni mi kell nekik, és azt kutyahűséggel kiszolgálni, akkor garantált a fincsi bevétel is, ami megalapozza a hosszabb támogatást, bővítését a játéknak.
Sajnos nagyon kevés kiadó érzett rá erre.
Ugye jó példa a fentiekre a DICE-DISNEY SW BATTLEFRONT - játszon vele a gyerek és a nagypapi, azaz legyen nagyon casual. A frenchise, a marketing eladta, de látható milyen gyorsan ki is ürült rövid időn belül a játékosbázis. Szarul lett belőve.
Akinek humora van mindent tud, akinek nincs az mindenre képes.
Akinek humora van mindent bír, akinek nincs az mindenre kényes.
Na, a decemberi 20-i peccs után csak leírhatom azt, amit álmaimban szerettem volna: a remasterelt verzió szétalázza a régi PC portot, manapság ehelyett azzal játszani - főleg modok nélkül - hülyeség, ha az ember gépe megbirkózik a jobb grafikával. Nagyon nagy plusz a 60 fps-en operáló fizika és a PC-re szabott FoV beállítás, a grafikai ápgréd pedig az esetek 99%-ában jól újítja fel a játékot. Abban az 1%-ban azért vitatható az eredmény, mert sajnos nem az eredeti fejlesztők követték el a ráncfelvarrást, így néhány művészeti döntés ütheti az eredeti elképzeléseket. Az ápgréd szintje is váltakozó tud lenni: néhol ég és föld a különbség, máshol viszont inkább csak az élesebb textúrák és a valamivel jobb árnyékok szúrnak szemet a pályákon. Érezni a fejlesztők folyamatos élet-halál harcát az Unreal Engine 2-vel, úgy tűnik, ennyi fért bele a dologba még a DX11-es renderer ellenére is.
Ami nekem elég jelentős pluszt adott, az a PS3-exkluzív, így a korábbi portból is hiányzó Survivor nehézségi szint. Ez végre olyan szintre hozza a kihívást, hogy a játék második fele már tudjon komoly borsot törni az ember orra alá. Nagyon észnél kell lenni a lőszertípusokkal, a plazmidokkal tudatosan kell bánni, és ha egy Elite Rosie big daddy-t meg akarsz fektetni, érdemes átgondoltan felkészülni a harcra. A Bouncerek még Survivoron is könnyű célpontokká válnak a játék végére, de ez nem nagy gond, mert az utolsó pályákon csak egyszer lehet találkozni ilyen big daddy-vel, és ott is inkább poénos mini bossfightként van kezelve a dolog.
Azt viszont sajnálom, hogy a rimászterrel még egy kicsit sem nyúltak hozzá az utolsó pálya balanszához. Magasabb nehézségen kb. annyira gyűlölt rész ez, mint a Xen a Half-Life-ban, és ennek egyértelműen az az oka, hogy két módszert leszámítva a fegyvereid fabatkát sem érnek a Proving Grounds-on feltűnő splicerek ellen. Az jó, hogy a remaster pontos egeres célzásának köszönhetően a tökig fejlesztett crossbow-val egyszerű kiosztani az instant halálhoz vezető fejeseket akár menet közben is, a játék végére kiötölhető "wrench build" pedig még survivoron is terminátorrá változtatja az embert, de ha ezt a két technikát nem használod (és főleg a wrench build hasznosságára kevesen jöhetnek rá, hiszen évtizedek óta az van belénk kondícionálva, hogy egy FPS-ben az egyszerű melee fegyver semmire sem jó), akkor szívni fogsz, sokat.
Mellesleg a wrench turbózásához szükséges tonikokon is csavarhattak volna egy jót, mert Fort Frolicban még igazán nem szabadna ennek ott lennie:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Sfb-JyQY5A4
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Még évekkel ezelőtt kickstarter backerként csatlakoztam a játék létrehozásához, de megjelenéskor a kezdeti bugok elvették kicsit a kedvem az egésztől, gondoltam kivárok vele amíg kisebb-nagyobb ráncfelvarrásokon esik keresztül. Megannyi patch és 2 DLC megjelenés után gondoltam ideje bepótolni az Obsidian nosztalgikus művét, eleinte így is hezitáltam a vaskos backlogom miatt, de most már áldom az eget hogy elkezdtem..
Több órányi játékmechanikákban való kutakodás után egy Wood Elf Cipher-t (gyakorlatilag gunmage-t) indítva egyszerűen elvesztem az egészben, ami azóta ritkán enged, nyilvánvaló hiányosságai és hibái ellenére szinte minden percét élvezem a sztorinak, a questeknek és a harcrendszernek. Bár az egészben semmi új sincs szinte, viszont amennyi karakterosztályt és képességet gyömöszöltek bele az elég változatossá teszi a harcokat, és talán a legjobb választás volt Cipher-t indítanom így első nekifutásra mind sztori mind pedig képességek szempontjából. Hatalmas fun kihasználni azokat a megfelelő fegyverek birtokában, szinergiában a többi csapattag képességeivel.
Csapattársak között tény, hogy nincs annyira kiemelkedő, emlékezetes egyéniség, de Edér és a Grieving Mother instant kedvencek lettek. Előbbi a stílusával, utóbbi meg amellett hogy ugyancsak Cipher, valami oknál fogva nagyon megfog a karaktere és a küldetése (hozzá kell tennem azt is hogy a kinézete nyomokban emlékeztet egy kedves leányzó ismerősömre.. Elképzelhető hogy valamilyen bizarr módon ez is közrejátszik abban hogy megkedveltem :D ).
Több mint 70 óránál ketyeg a mostani játékmenetem, még csak most indult a 3. fejezet, és még a White March DLC-k is hátravannak.. Azt hiszem bőven elleszek még, egy percet sem bántam belőle eddig :)
Basszus, kihagytam a kommentből 2017 legerőltetettebb poénját. Pótolni kell:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=JFAcOnhcpGA
A játék végi bossfight alatt simán szólhatott volna ez a szám, semmivel sem lett volna gázabb tőle az a rész. :D Miért van az, hogy Ken Levine-éknak az esetek többségében csak borzalmas befejezéseket sikerül kanyarítaniuk a játékaikhoz? Mi a fene az az Atlas bossfight ott a végén, Ken? Kinek kellett az? Legalább ha játékmenetileg érdekes lenne, de még az sem jön össze, ami azért fájó nagyon, mert alapból a Bioshockot sokkal jobbnak tartanám a System Shock 2-nél (mondhatni a Bioshock a SS2 butításmentesen sztrímlájnolt verziója egy jobb, személyesebb történettel), de szvsz az a játékba sehogyan sem illő bossfight és a két befejezés - nincs jobb szó rá - lehányja a végeredményt. A jó befejezés mondjuk még egész okés, de a rossz... "ha egy little sistert is harvesteltél, Hitler vagy!" Da fuq, Levine? (Mentségére legyen mondva, hogy a kommentár alapján tudja ő is utólag már, hogy szar a játék vége, a két befejezés meg a fókusztesztek eredményeként került a cuccba, amikről tudjuk, hogy mindig hasznosak...)
A poén: a sztoriban általában lesajnált Bioshock 2-nél sokkal-sokkal jobban működik a több befejezés és a döntéseidnek is jóval több értelme van. Persze kicsit igazságtalan emiatt jó pontokat adni a folytatásnak az előzménnyel szemben, hiszen az első résznél pont az a lényeg, hogy a döntéseid lófaszt sem számítanak (illetve lenne ez a lényeg, ha nem lenne ott a két befejezés). A Bio2-ben arra megy ki a játék, hogy számítasz, mint gondolkodó és döntést hozó ember, szóval ofkorsz, hogy jobb lesz ebből a szempontból.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Ejha, így 500 év után újrajátszva ezt a játékot azt kell mondjam, hogy sokkal jobban szórakoztam, mint gondoltam volna. Játékmenetileg nulla percet öregedett a Bioshock 2 (sőt, igazából az Infinite-től és az első játéktól is tisztes távolságra helyezve csak jobb lett az összkép), Aqua Doomguy kalandjai ugyanannyira pöpecül működnek, mint tették azt a megjelenés idején. A rimászter által felújítgatott dolgok itt annyira nem látványosak, mint az első rész esetében, de összességében nagyon jó az a néhány modern effekt és 90%-ban új textúra. Az idős engine és az alacsony felbontású textúrák miatt már 2010-ben is egy kicsit csúnyának tűnt a játék (persze azért kisebb csoda, amit a 2K Marin kihozott az Unreal Engine 2.5-ből), és ezen a feelingen elég sokat segítenek a jobb minőségű assetek.
A játékmeneti előnyök közvetlenül az első rész után nagyon komolyan érződnek. A level design valamivel komplexebb és jóval töményebb: tényleg minden szobában találni valami hasznosat vagy érdekeset, az emelt vertikalitás miatt pedig összességében nagyobb fun felfedezni itt, mint az Irrational termékében. Baromi alaposan át lettek gondolva ezek a pályák, az utolsó környezeti elem helyzetén is érezni a műgondot, az emeletekről lehuppanni a big daddyvel pedig ugyanolyan vicces, mint régen. :D
A sokat fikázott ADAM-gyűjtögetősdit is csak szeretni tudom, mert kellemes taktikai mélység van benne. A little sisterek kísérgetése és védelme az első részben azért működött egy kicsit gyengén, mert még messziről nézve sem volt jó az a pálya, ahol lehetőség adódott erre, a fegyverek tekintetében pedig nem igazán vették számításba azt a kis szekciót (az aknák egész jók voltak, csapdát állítani viszont csak a nyilakkal tudták, amik olyan húdenagyot nem is sebeztek). Itt érezni, hogy a gyűjtőpontokat, ahol védeni kell a kislányokat alaposan átgondolták, mert szinte kivétel nélkül mindig lehetőséget adnak valamilyen speckó plazmidhasználatra vagy a bejáratok alapos védelmére. A trap rivet, a trap spear, az akna és főleg a telepíthető mini turret remekül használhatóak, öröm velük játszadozni, a splicerek pedig egy kis gondolkodás után hullanak, mint a legyek. Azt meg külön imádom, hogy amikor a hátadon viszel egy little sistert, az nekiáll egysorosokkal reagálni a harcra ("He's dancing, daddy, dancing!"). FUN! :D
A hozzáadott ellenfelek is szépen kiegészítik az első részt, de a történetbe is egész jól lettek integrálva. A big sisterek elsőre komoly fejvakarásra késztetik az embert, de amikor a sztori fele környékén a fejlesztőknek végre eszükbe jut megmagyarázni a jelenlétüket (a little sisterek idősebb korukra az ADAM hatására Rapture lakóihoz hasonlóan megvadulnak, így - a big daddy-k egyre kisebb hatását ellensúlyozandó - elkezdik őket a fiatalabb kislányok védelmére használni), rájössz, hogy teljesen jól illeszkednek Rapture-be. A nagydarab brute-ok frankók (az meg külön poén, hogy az egyikük holttestén lehet találni egy audio logot, amiben elmagyarázzák, hogy az első rész két igazán OP tonikjának, a SportBoostnak és a Wrench Jockey-nak a túladagolása felelős a létezésükért :D), de az alpha szériájú big daddy-k ellen is élmény harcolni (egyben gyengeségükkel és vadságukkal szépen megindokolják, miért volt fail a gyártásuk). Egyedül a Rumbler big daddy-k jelentenek csalódást: van fantázia egy rakétavetős - mini turretes heavy ellenfélben, csak sajnos amint telekinézist használsz ellenük, kb. meg sem tudnak sebezni.
A legjobb játékmeneti változás pedig az, hogy végre lehet egyszerre fegyvert és plazmidot használni. Már az Undyingban is remekül működött a "varázslat és lőfegyver" kombó, a Bioshock 2 meg annyira lenyúl néhány elemet onnan (kétlövető, egykezes shotgun, az új spider splicerek ugró támadása, ami kísértetiesen hasonlít az Undying howlereinek ugyanilyen mozdulatára, az Undying zöld kavicsához hasonlóan plazmidokat erősítő, azonban fegyverileg csak melee-re korlátozó gene tonic, stb.), hogy minden bizonnyal az Undying szellemi örökösével van dolgunk.
A sztoriról is valamiért nagyon sok rosszat lehet hallani, holott valójában remekül megírt cucc. Igen, az alpha series big daddy és Sofia Lamb utólagos történetbe integrálása kicsit bajos (hiába volt a nő börtönben az első Bioshock idején, a mozgalmának túl nagy hatása van ahhoz, hogy megússz egy teljes Rapture-túrát anélkül, hogy hallanád a nevét), de ezeket a furcsaságokat leszámítva egy kivaló karakterekkel megtömött, az első résznél kisebb volumenű, de annál jóval személyesebb és megfelelően mély történetet kapsz.
Gyakran megkapja a játék, hogy Lamb Andrew Ryannél valamivel kevesebbet nyújt, ami igaz is, mert Ryan = Rapture, szóval ő toppolhatatlan, de ettől még imádnivalóan nyakatekert jelleme van a mi Sofiánknak is. Valahogy természetesen logikus, hogy Ryan betegesen szélsőséges kapitalizmusa a kommunizmus még ennél is betegebb vállfajába csapjon át Rapture széthullása után, ennek megtestesítésére pedig egy manipulatív pszichiáternél jobb karaktert ki sem lehetett volna találni. Ryan mindössze egy világnézetének megfelelő világot épített ki Rapture-ben, ami aztán annak szélsőséges szabadsága miatt csúnyán a fejére is hullott, őrült viszont nem volt a csávó... na, Lamb már az, teljesen, és ettől lesz csodálatos (és emiatt hülyeség felróni a játéknak, hogy Lamb gondolatai nem annyira logikusak, mint Ryan eszmefuttatásai - a csaj buggyant, helló!). Ahogyan az első rész Jack Ryanje és "Would you kindly"-ja alapján Sofia eljut a tudattalan, szuperintelligens ember megteremtésének ötletéig, az egy baromi vicces kifigurázása a kommunizmusnak, és egy vitathatalanul okos narratíva.
A felszínen lévő történetet is csak szeretni tudom: az "apa keresi lányát" narratíva remek kibontása annak a kötődésnek, amit egy big daddy érezhet a neki rendelt little sister iránt, és tényleg jóval személyesebb az első rész ideológiai csatározásainál. Gyönyörűen beleillik az is, ahogyan döntéseink befolyásolják a befejezést, hiszen igazán szép végső üzenettel zárul tőle a játék: a gyermek szemében "isten" a szülő. A nagy "Shyamalan-twist" ezúttal elmarad, és Lamb miatt talán a sztori is komplexebb annál, hogy tinédzser fejjel igazán értékelni lehessen, de ez nem igazán von le az értékéből.
Az meg szvsz igazán érdekes plusz, hogy Rapture-on érezni az első rész óta eltelt 8 évet: a város romosabb és mocskosabb, a tengeri flóra és fauna szépen-lassan kezdi magának visszahódítani, a lakók pedig már alig emlékeztetnek emberi lényekre. Igazi poszt-utópia. :D
A Bioshock 2 továbbra is remek.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Az a szó, hogy „édesanyám”, ez az Isten neve a gyermekek szívében és ajkán.
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Ugy gondoltam kiprobalom mivel azt olvastam valahol hogy a teljes jatekban kapnak valamit azok akik kiporgetik a demot.
Nagyon hangulatos lett, ez vitathatatlan. A 3 fele eltero befejezes igazi kihivast jelent segitseg nelkul. Probaltam teljesiteni a true endinget de a pinceben rejtozo veszedelem sajnos vegzett velem.
Amiket nem ertek: A fegyver alkalmassa tesz minket arra hogy vegezzunk a pince remevel? Valamint mire jo az a muanyag kéz es ujj amit talalunk?
Probaltam teljesiteni a true endinget de a pinceben rejtozo veszedelem sajnos vegzett velem.
Nekem így sikerült:
- amint felveszed a tolózárat (asszem) és rád vágja az öreg az ajtót, fuss vissza az ajtóhoz.
- bejön a kis animáció, ahogyan a csávó kiröhög - ezután azonnal spawnol a szörny
- rugdosd az ajtót, mint az állat (a rúgás animáció közben a szörny egyébként nem tud megsebezni): az esetek 90%-ában át tudod törni, mielőtt a szörny elérne
- miután kimész a pincéből, a szörny eltűnik
- a tetőablak kulcsa bizony lent maradt, szóval vissza kell menned (előtte kiveheted a pisztolyt a klotyóból, esetleg jól jöhet)
- amint odaérsz a kulcs közelébe, a szörny respawnol a szomszéd szobában, szóval kapd fel a kulcsot és rohanj ki a pincéből, mielőtt a monszter elérne - sajnos ez a trükkösebb rész, nem mindig jön össze, szóval ha gáz van, megpróbálhatod rárúgni a plafonról lógó hullát (ettől általában elesik, így ki tudsz futni anélkül, hogy megütne).
A dögöt nem kell megölni, a lényeg azon van, hogy ne sebezzen meg.
Amiket nem ertek: A fegyver alkalmassa tesz minket arra hogy vegezzunk a pince remevel?
Igen, a fejszével és a stukkerrel is ki lehet nyírni, csak jó nehéz.
Valamint mire jo az a muanyag kéz es ujj amit talalunk?
Ahhoz kellenek, hogy megszerezd azt a tárgyat, amit a mentéssel továbbvihetsz a teljes játékba. Egyedül úgysem fogsz rájönni arra, hogy mikor és hogyan kell használni az ujjat és a kezet, szóval nézz meg egy walkthrough-t (még az alapján is random egy kicsit és baromi nehéz megcsinálni sajnos). Alapból annyi a feladat, hogy a házban megtalálható rejtvények alapján (ezek az üres naplóban jelennek meg, ha jó uton haladsz) keresd meg azokat a helyeket, ahol a család kinyírt 5 különböző embert. Ezzel még olyan nagy gáz nem is lenne, csak sajnos nagyon szigorú, hogy mikor merre kell mutogatni a kézzel, meg hogy merre kell nézned (pl. ilyen van benne, hogy nézz erre x ideig, aztán tegyél 180 fokos fordulatot, meg hogy nézd meg kétszer a videót, nézzél bele a kajásedénybe és itt meg ott találj szellemeket - az életben nem jönnél rá, P.T. féle, "fejtsd meg ezt a nagy semmit" hülyeség az egész).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A true endinget igen, a kezes-ujjas dologgal is próbálkoztam (saját kútfőből csak a második rejtvényig sikerült eljutni, onnantól guide), de nem jött össze... aztán megnéztem, hogy mit kapsz érte, és úgy döntöttem, hogy csak akkor fogok vele foglalkozni, ha annak a tárgynak lesz valami érdekes használati módja a teljes játékban. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
(pl. ilyen van benne, hogy nézz erre x ideig, aztán tegyél 180 fokos fordulatot...
nem értem miért kell ilyen feladványokat csinálni.
az ilyeneket úgyis csak az tudja megcsinálni aki amúgy halálra unná magát, és van türelmet minden lehetséges opciót végigpróbálgatni, mert nem hinném, hogy ezeket logikával következtetik ki, inkább sima trial and error, master módban
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Nos igen. En is remelem hogy a teljes jatekban logikaval feloldhato puzzle-k lesznek, nem ilyen Lucas Arts kalandjatekok fenykorat idezo agyament baromsagok.
Nagyon varom mar a megjelenest, hosszu ido ota az elso elorendelesem. Nagy remenyeket fuzok a jatekhoz.
nem ilyen Lucas Arts kalandjatekok fenykorat idezo agyament baromsagok.
Emlékszem, amikor hasonló felindulásból a Monkey Island 2-n kiakadva váltottam Alone in the Darkra :) Márpedig a Resident Evil annak a modernebb, de kalandjátékilag klónjának indult valaha, illetve nálam így domborodott ki a lényege a zseniálisan ZS-kategóriás intrón (imádom!) kívül.
Nem lesznek ilyesmik a teljesben, ez csak vírusmarketing igazából. Nem arra van kitalálva, hogy te fejtsd meg egyedül, hanem arra, hogy az internet népe összességében, ezzel "buzzt" generálva a játéknak.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
New Super Mario Bros. (DS)
Most, hogy találtam végre normális DS emulátort telefonra, egy kontrollerrel, meg kötélidegekkel nekiestem a Mario saga eme darabjának is - és abszolút nem csalódtam, ezt a szintet ebben a műfajban kizárólag a Nintendo tudja hozni. Nem is tudom, mit lehetne benne igazából kiemelni - a pályadesignt, a bájos grafikát, a megszokott, mégis sok értelemben vett innovációt, a milliónyi kis extrát és apróságot? Igen, talán ezeket. Fantasztikus cucc, és kicsit szégyellem is, hogy "csaltam" benne - mentettem - de pár pályát átgondolva valószínűleg nem lett volna egyszerűen türelmem enélkül az apróság nélkül a végére érni.
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
(az de szép lenne, ha bluetooth-al rá lehetne mókolni a ds4-et)
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
hát ez túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen.
otthon azért teszek vele majd egy gyenge kísérletet, na nem mintha annyira égetne a telefonon való ilyen féle játszás, de mint lehetséges opció nem lenne rossz
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Én is elsősorban emulátorok (N64, mostmár DS, PSP, PS1, GB, GBC, GBA...), no meg pár konzolos átirat (GTA trilógia, Max Payne, Bard's Tale) miatt használom :)
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
mondjuk ezzel nem a héten játszottam, de ezek az átvezetők annyira hangulatosak, hogy ha lenne szabadidőm, végignézném újra így egyben...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=kJulumwU9rg
Még a szünetben játszottam újra. Érdekes, mert sosem rajongtam ezért a stílusért, de valahogy ez a játék nagyon el lett találva. Kár, hogy a folytatás már nem sikerült ilyen jól, viszont még nagyobb kár, hogy nem lett 3. illetve 4. része.
Furi
Miért nem játszottam én ezzel eddig? Hol volt ez eddig? O.o Lényegében csak és kizárólag bossfightokból áll a játék, mindegyik 3-6+ fázisból áll így legalább 10 perc kőkemény koncentrálást igényel, mert minden apró hiba rohadtul megtorolja magát. Viszont ez magával hozza a mocskosul rewarding játékélményt. Be kell gyakorolni minden harcot, minden mechanikát és csak úgy fog menni. Brute force megoldás hálistennek nem nagyon van. Eddig minden boss ha nem is teljesen, de éppen eléggé volt más mint az előző ezért egyáltalán nem érződik repetitívnek. Még úgy se, hogy igazából neki kell menni egy bossnak jópár alkalommal. Nekem egy kicsit super meat boy érzete van. :D Bármennyiszer eltipor a játék mindig késztetést érzel arra, hogy nekimenj újra.
Ha mindez nem lenne elég van még emellé egy olyan art design ami simán a tavalyi év legjobbjai között van. A soundtrack pedig szorosan ott lehet a Doom ost mellett a dobogón. Olyan hangulatot ad harc közben... Elképesztő.
Egyszerűen tényleg nehéz fogást találni rajta. Hosszúnak biztos nem lesz hosszú, de cserébe 15 fontos áron megy amiért bőőőőségesen megéri.
Löncs tréler:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=GFkDxVLW2NU
Én már a 4.-en is vért izzadok. :D Mármint így átjutottam utolsó phase-be és így WAT? WAT? WAT? Kegyetlen. :D Nem elég, hogy szétbassza a képet ha hibázol egyből, de még így ezek között evickéljen az ember. Hát... Miközben mocskosul élvezem amúgy. :D
rwurl=http://i.imgur.com/CyxvD1k.jpg
Majd az always online DRM nem fog... én azért nem vettem meg.
Én már annak is örülnék, ha a régi Xwing lightos szimet hoznák, vagy lenne opció rá és nem ezt a most trendi DICE fostömlőséget, hogy letolják agyhalott szintre bébiknek.
A vicces az, hogy statisztikák szerint van a massza casual player a maga bő 70%-val, akit nem érdekel ki fejleszti vagy egyáltalán mi az a szar amit épp pötyög, mert egy gyors könnyed játékra vágyik rövid időre, majd dobja és jöhet a következő random könnyedség. Ezeknek nem éri meg drága összetett játékot gyártani.
Aztán van medium aki többet játszik, de általában leragad egy két típusnál, ők a durván 20-25%. A maradék szűk réteg a hardcore, akik aztán ami a csövön kifér és nem sajnálják rá a pénzt se. A masszának olcsó, debil könnyedségű, rövid szórakozás kell, itt van a legtöbb fejlesztő, mint a tenger. Ide kell a lottó ötös, hogy úgy ráharapjanak, hogy dőljön be jó kis pénz, függetlenül attól ki a fejlesztő és ki a marketinges. Tolhatsz bele sok pénzt a marketingre, de az se garancia a megtérülésre, ráadásul azt csak igazán a bálnák tehetik meg (és sokszor buknak is nem kevés pénzt).
A hardcore rétegnél viszont nagyon el kell találni mi kell nekik, és azt kutyahűséggel kiszolgálni, akkor garantált a fincsi bevétel is, ami megalapozza a hosszabb támogatást, bővítését a játéknak.
Sajnos nagyon kevés kiadó érzett rá erre.
Ugye jó példa a fentiekre a DICE-DISNEY SW BATTLEFRONT - játszon vele a gyerek és a nagypapi, azaz legyen nagyon casual. A frenchise, a marketing eladta, de látható milyen gyorsan ki is ürült rövid időn belül a játékosbázis. Szarul lett belőve.
Akinek humora van mindent tud, akinek nincs az mindenre képes.
Akinek humora van mindent bír, akinek nincs az mindenre kényes.
rwurl=https://youtu.be/TLrqtmKazpI
http://www.moddb.com/mods/xwvm/news/hello-and-faq
Jó lesz az.
wicser hármazom mostanában, és beszteszt starwars játék, ami valaha létezett :D
bírom a lelkes moddereket, ez jópofa :)
Akinek humora van mindent tud, akinek nincs az mindenre képes.
Akinek humora van mindent bír, akinek nincs az mindenre kényes.
Jó sírást
Youtube: Csöpi plays - https://goo.gl/pp4Ldr
Bioshock Remastered
Na, a decemberi 20-i peccs után csak leírhatom azt, amit álmaimban szerettem volna: a remasterelt verzió szétalázza a régi PC portot, manapság ehelyett azzal játszani - főleg modok nélkül - hülyeség, ha az ember gépe megbirkózik a jobb grafikával. Nagyon nagy plusz a 60 fps-en operáló fizika és a PC-re szabott FoV beállítás, a grafikai ápgréd pedig az esetek 99%-ában jól újítja fel a játékot. Abban az 1%-ban azért vitatható az eredmény, mert sajnos nem az eredeti fejlesztők követték el a ráncfelvarrást, így néhány művészeti döntés ütheti az eredeti elképzeléseket. Az ápgréd szintje is váltakozó tud lenni: néhol ég és föld a különbség, máshol viszont inkább csak az élesebb textúrák és a valamivel jobb árnyékok szúrnak szemet a pályákon. Érezni a fejlesztők folyamatos élet-halál harcát az Unreal Engine 2-vel, úgy tűnik, ennyi fért bele a dologba még a DX11-es renderer ellenére is.
Ami nekem elég jelentős pluszt adott, az a PS3-exkluzív, így a korábbi portból is hiányzó Survivor nehézségi szint. Ez végre olyan szintre hozza a kihívást, hogy a játék második fele már tudjon komoly borsot törni az ember orra alá. Nagyon észnél kell lenni a lőszertípusokkal, a plazmidokkal tudatosan kell bánni, és ha egy Elite Rosie big daddy-t meg akarsz fektetni, érdemes átgondoltan felkészülni a harcra. A Bouncerek még Survivoron is könnyű célpontokká válnak a játék végére, de ez nem nagy gond, mert az utolsó pályákon csak egyszer lehet találkozni ilyen big daddy-vel, és ott is inkább poénos mini bossfightként van kezelve a dolog.
Azt viszont sajnálom, hogy a rimászterrel még egy kicsit sem nyúltak hozzá az utolsó pálya balanszához. Magasabb nehézségen kb. annyira gyűlölt rész ez, mint a Xen a Half-Life-ban, és ennek egyértelműen az az oka, hogy két módszert leszámítva a fegyvereid fabatkát sem érnek a Proving Grounds-on feltűnő splicerek ellen. Az jó, hogy a remaster pontos egeres célzásának köszönhetően a tökig fejlesztett crossbow-val egyszerű kiosztani az instant halálhoz vezető fejeseket akár menet közben is, a játék végére kiötölhető "wrench build" pedig még survivoron is terminátorrá változtatja az embert, de ha ezt a két technikát nem használod (és főleg a wrench build hasznosságára kevesen jöhetnek rá, hiszen évtizedek óta az van belénk kondícionálva, hogy egy FPS-ben az egyszerű melee fegyver semmire sem jó), akkor szívni fogsz, sokat.
Mellesleg a wrench turbózásához szükséges tonikokon is csavarhattak volna egy jót, mert Fort Frolicban még igazán nem szabadna ennek ott lennie:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Sfb-JyQY5A4
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Pillars of Eternity
Még évekkel ezelőtt kickstarter backerként csatlakoztam a játék létrehozásához, de megjelenéskor a kezdeti bugok elvették kicsit a kedvem az egésztől, gondoltam kivárok vele amíg kisebb-nagyobb ráncfelvarrásokon esik keresztül. Megannyi patch és 2 DLC megjelenés után gondoltam ideje bepótolni az Obsidian nosztalgikus művét, eleinte így is hezitáltam a vaskos backlogom miatt, de most már áldom az eget hogy elkezdtem..
Több órányi játékmechanikákban való kutakodás után egy Wood Elf Cipher-t (gyakorlatilag gunmage-t) indítva egyszerűen elvesztem az egészben, ami azóta ritkán enged, nyilvánvaló hiányosságai és hibái ellenére szinte minden percét élvezem a sztorinak, a questeknek és a harcrendszernek. Bár az egészben semmi új sincs szinte, viszont amennyi karakterosztályt és képességet gyömöszöltek bele az elég változatossá teszi a harcokat, és talán a legjobb választás volt Cipher-t indítanom így első nekifutásra mind sztori mind pedig képességek szempontjából. Hatalmas fun kihasználni azokat a megfelelő fegyverek birtokában, szinergiában a többi csapattag képességeivel.
Csapattársak között tény, hogy nincs annyira kiemelkedő, emlékezetes egyéniség, de Edér és a Grieving Mother instant kedvencek lettek. Előbbi a stílusával, utóbbi meg amellett hogy ugyancsak Cipher, valami oknál fogva nagyon megfog a karaktere és a küldetése (hozzá kell tennem azt is hogy a kinézete nyomokban emlékeztet egy kedves leányzó ismerősömre.. Elképzelhető hogy valamilyen bizarr módon ez is közrejátszik abban hogy megkedveltem :D ).
Több mint 70 óránál ketyeg a mostani játékmenetem, még csak most indult a 3. fejezet, és még a White March DLC-k is hátravannak.. Azt hiszem bőven elleszek még, egy percet sem bántam belőle eddig :)
Basszus, kihagytam a kommentből 2017 legerőltetettebb poénját. Pótolni kell:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=JFAcOnhcpGA
A játék végi bossfight alatt simán szólhatott volna ez a szám, semmivel sem lett volna gázabb tőle az a rész. :D Miért van az, hogy Ken Levine-éknak az esetek többségében csak borzalmas befejezéseket sikerül kanyarítaniuk a játékaikhoz? Mi a fene az az Atlas bossfight ott a végén, Ken? Kinek kellett az? Legalább ha játékmenetileg érdekes lenne, de még az sem jön össze, ami azért fájó nagyon, mert alapból a Bioshockot sokkal jobbnak tartanám a System Shock 2-nél (mondhatni a Bioshock a SS2 butításmentesen sztrímlájnolt verziója egy jobb, személyesebb történettel), de szvsz az a játékba sehogyan sem illő bossfight és a két befejezés - nincs jobb szó rá - lehányja a végeredményt. A jó befejezés mondjuk még egész okés, de a rossz... "ha egy little sistert is harvesteltél, Hitler vagy!" Da fuq, Levine? (Mentségére legyen mondva, hogy a kommentár alapján tudja ő is utólag már, hogy szar a játék vége, a két befejezés meg a fókusztesztek eredményeként került a cuccba, amikről tudjuk, hogy mindig hasznosak...)
A poén: a sztoriban általában lesajnált Bioshock 2-nél sokkal-sokkal jobban működik a több befejezés és a döntéseidnek is jóval több értelme van. Persze kicsit igazságtalan emiatt jó pontokat adni a folytatásnak az előzménnyel szemben, hiszen az első résznél pont az a lényeg, hogy a döntéseid lófaszt sem számítanak (illetve lenne ez a lényeg, ha nem lenne ott a két befejezés). A Bio2-ben arra megy ki a játék, hogy számítasz, mint gondolkodó és döntést hozó ember, szóval ofkorsz, hogy jobb lesz ebből a szempontból.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Bioshock 2 Remastered
Ejha, így 500 év után újrajátszva ezt a játékot azt kell mondjam, hogy sokkal jobban szórakoztam, mint gondoltam volna. Játékmenetileg nulla percet öregedett a Bioshock 2 (sőt, igazából az Infinite-től és az első játéktól is tisztes távolságra helyezve csak jobb lett az összkép), Aqua Doomguy kalandjai ugyanannyira pöpecül működnek, mint tették azt a megjelenés idején. A rimászter által felújítgatott dolgok itt annyira nem látványosak, mint az első rész esetében, de összességében nagyon jó az a néhány modern effekt és 90%-ban új textúra. Az idős engine és az alacsony felbontású textúrák miatt már 2010-ben is egy kicsit csúnyának tűnt a játék (persze azért kisebb csoda, amit a 2K Marin kihozott az Unreal Engine 2.5-ből), és ezen a feelingen elég sokat segítenek a jobb minőségű assetek.
A játékmeneti előnyök közvetlenül az első rész után nagyon komolyan érződnek. A level design valamivel komplexebb és jóval töményebb: tényleg minden szobában találni valami hasznosat vagy érdekeset, az emelt vertikalitás miatt pedig összességében nagyobb fun felfedezni itt, mint az Irrational termékében. Baromi alaposan át lettek gondolva ezek a pályák, az utolsó környezeti elem helyzetén is érezni a műgondot, az emeletekről lehuppanni a big daddyvel pedig ugyanolyan vicces, mint régen. :D
A sokat fikázott ADAM-gyűjtögetősdit is csak szeretni tudom, mert kellemes taktikai mélység van benne. A little sisterek kísérgetése és védelme az első részben azért működött egy kicsit gyengén, mert még messziről nézve sem volt jó az a pálya, ahol lehetőség adódott erre, a fegyverek tekintetében pedig nem igazán vették számításba azt a kis szekciót (az aknák egész jók voltak, csapdát állítani viszont csak a nyilakkal tudták, amik olyan húdenagyot nem is sebeztek). Itt érezni, hogy a gyűjtőpontokat, ahol védeni kell a kislányokat alaposan átgondolták, mert szinte kivétel nélkül mindig lehetőséget adnak valamilyen speckó plazmidhasználatra vagy a bejáratok alapos védelmére. A trap rivet, a trap spear, az akna és főleg a telepíthető mini turret remekül használhatóak, öröm velük játszadozni, a splicerek pedig egy kis gondolkodás után hullanak, mint a legyek. Azt meg külön imádom, hogy amikor a hátadon viszel egy little sistert, az nekiáll egysorosokkal reagálni a harcra ("He's dancing, daddy, dancing!"). FUN! :D
A hozzáadott ellenfelek is szépen kiegészítik az első részt, de a történetbe is egész jól lettek integrálva. A big sisterek elsőre komoly fejvakarásra késztetik az embert, de amikor a sztori fele környékén a fejlesztőknek végre eszükbe jut megmagyarázni a jelenlétüket (a little sisterek idősebb korukra az ADAM hatására Rapture lakóihoz hasonlóan megvadulnak, így - a big daddy-k egyre kisebb hatását ellensúlyozandó - elkezdik őket a fiatalabb kislányok védelmére használni), rájössz, hogy teljesen jól illeszkednek Rapture-be. A nagydarab brute-ok frankók (az meg külön poén, hogy az egyikük holttestén lehet találni egy audio logot, amiben elmagyarázzák, hogy az első rész két igazán OP tonikjának, a SportBoostnak és a Wrench Jockey-nak a túladagolása felelős a létezésükért :D), de az alpha szériájú big daddy-k ellen is élmény harcolni (egyben gyengeségükkel és vadságukkal szépen megindokolják, miért volt fail a gyártásuk). Egyedül a Rumbler big daddy-k jelentenek csalódást: van fantázia egy rakétavetős - mini turretes heavy ellenfélben, csak sajnos amint telekinézist használsz ellenük, kb. meg sem tudnak sebezni.
A legjobb játékmeneti változás pedig az, hogy végre lehet egyszerre fegyvert és plazmidot használni. Már az Undyingban is remekül működött a "varázslat és lőfegyver" kombó, a Bioshock 2 meg annyira lenyúl néhány elemet onnan (kétlövető, egykezes shotgun, az új spider splicerek ugró támadása, ami kísértetiesen hasonlít az Undying howlereinek ugyanilyen mozdulatára, az Undying zöld kavicsához hasonlóan plazmidokat erősítő, azonban fegyverileg csak melee-re korlátozó gene tonic, stb.), hogy minden bizonnyal az Undying szellemi örökösével van dolgunk.
A sztoriról is valamiért nagyon sok rosszat lehet hallani, holott valójában remekül megírt cucc. Igen, az alpha series big daddy és Sofia Lamb utólagos történetbe integrálása kicsit bajos (hiába volt a nő börtönben az első Bioshock idején, a mozgalmának túl nagy hatása van ahhoz, hogy megússz egy teljes Rapture-túrát anélkül, hogy hallanád a nevét), de ezeket a furcsaságokat leszámítva egy kivaló karakterekkel megtömött, az első résznél kisebb volumenű, de annál jóval személyesebb és megfelelően mély történetet kapsz.
Gyakran megkapja a játék, hogy Lamb Andrew Ryannél valamivel kevesebbet nyújt, ami igaz is, mert Ryan = Rapture, szóval ő toppolhatatlan, de ettől még imádnivalóan nyakatekert jelleme van a mi Sofiánknak is. Valahogy természetesen logikus, hogy Ryan betegesen szélsőséges kapitalizmusa a kommunizmus még ennél is betegebb vállfajába csapjon át Rapture széthullása után, ennek megtestesítésére pedig egy manipulatív pszichiáternél jobb karaktert ki sem lehetett volna találni. Ryan mindössze egy világnézetének megfelelő világot épített ki Rapture-ben, ami aztán annak szélsőséges szabadsága miatt csúnyán a fejére is hullott, őrült viszont nem volt a csávó... na, Lamb már az, teljesen, és ettől lesz csodálatos (és emiatt hülyeség felróni a játéknak, hogy Lamb gondolatai nem annyira logikusak, mint Ryan eszmefuttatásai - a csaj buggyant, helló!). Ahogyan az első rész Jack Ryanje és "Would you kindly"-ja alapján Sofia eljut a tudattalan, szuperintelligens ember megteremtésének ötletéig, az egy baromi vicces kifigurázása a kommunizmusnak, és egy vitathatalanul okos narratíva.
A felszínen lévő történetet is csak szeretni tudom: az "apa keresi lányát" narratíva remek kibontása annak a kötődésnek, amit egy big daddy érezhet a neki rendelt little sister iránt, és tényleg jóval személyesebb az első rész ideológiai csatározásainál. Gyönyörűen beleillik az is, ahogyan döntéseink befolyásolják a befejezést, hiszen igazán szép végső üzenettel zárul tőle a játék: a gyermek szemében "isten" a szülő. A nagy "Shyamalan-twist" ezúttal elmarad, és Lamb miatt talán a sztori is komplexebb annál, hogy tinédzser fejjel igazán értékelni lehessen, de ez nem igazán von le az értékéből.
Az meg szvsz igazán érdekes plusz, hogy Rapture-on érezni az első rész óta eltelt 8 évet: a város romosabb és mocskosabb, a tengeri flóra és fauna szépen-lassan kezdi magának visszahódítani, a lakók pedig már alig emlékeztetnek emberi lényekre. Igazi poszt-utópia. :D
A Bioshock 2 továbbra is remek.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Resi7Demo
Ugy gondoltam kiprobalom mivel azt olvastam valahol hogy a teljes jatekban kapnak valamit azok akik kiporgetik a demot.
Nagyon hangulatos lett, ez vitathatatlan. A 3 fele eltero befejezes igazi kihivast jelent segitseg nelkul. Probaltam teljesiteni a true endinget de a pinceben rejtozo veszedelem sajnos vegzett velem.
Amiket nem ertek: A fegyver alkalmassa tesz minket arra hogy vegezzunk a pince remevel? Valamint mire jo az a muanyag kéz es ujj amit talalunk?
Nekem így sikerült:
- amint felveszed a tolózárat (asszem) és rád vágja az öreg az ajtót, fuss vissza az ajtóhoz.
- bejön a kis animáció, ahogyan a csávó kiröhög - ezután azonnal spawnol a szörny
- rugdosd az ajtót, mint az állat (a rúgás animáció közben a szörny egyébként nem tud megsebezni): az esetek 90%-ában át tudod törni, mielőtt a szörny elérne
- miután kimész a pincéből, a szörny eltűnik
- a tetőablak kulcsa bizony lent maradt, szóval vissza kell menned (előtte kiveheted a pisztolyt a klotyóból, esetleg jól jöhet)
- amint odaérsz a kulcs közelébe, a szörny respawnol a szomszéd szobában, szóval kapd fel a kulcsot és rohanj ki a pincéből, mielőtt a monszter elérne - sajnos ez a trükkösebb rész, nem mindig jön össze, szóval ha gáz van, megpróbálhatod rárúgni a plafonról lógó hullát (ettől általában elesik, így ki tudsz futni anélkül, hogy megütne).
A dögöt nem kell megölni, a lényeg azon van, hogy ne sebezzen meg.
Igen, a fejszével és a stukkerrel is ki lehet nyírni, csak jó nehéz.
Ahhoz kellenek, hogy megszerezd azt a tárgyat, amit a mentéssel továbbvihetsz a teljes játékba. Egyedül úgysem fogsz rájönni arra, hogy mikor és hogyan kell használni az ujjat és a kezet, szóval nézz meg egy walkthrough-t (még az alapján is random egy kicsit és baromi nehéz megcsinálni sajnos). Alapból annyi a feladat, hogy a házban megtalálható rejtvények alapján (ezek az üres naplóban jelennek meg, ha jó uton haladsz) keresd meg azokat a helyeket, ahol a család kinyírt 5 különböző embert. Ezzel még olyan nagy gáz nem is lenne, csak sajnos nagyon szigorú, hogy mikor merre kell mutogatni a kézzel, meg hogy merre kell nézned (pl. ilyen van benne, hogy nézz erre x ideig, aztán tegyél 180 fokos fordulatot, meg hogy nézd meg kétszer a videót, nézzél bele a kajásedénybe és itt meg ott találj szellemeket - az életben nem jönnél rá, P.T. féle, "fejtsd meg ezt a nagy semmit" hülyeség az egész).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Hmm... koszi. Majd este megint nekiveselkedem.
Te teljesitettel mindent?
A true endinget igen, a kezes-ujjas dologgal is próbálkoztam (saját kútfőből csak a második rejtvényig sikerült eljutni, onnantól guide), de nem jött össze... aztán megnéztem, hogy mit kapsz érte, és úgy döntöttem, hogy csak akkor fogok vele foglalkozni, ha annak a tárgynak lesz valami érdekes használati módja a teljes játékban. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
nem értem miért kell ilyen feladványokat csinálni.
az ilyeneket úgyis csak az tudja megcsinálni aki amúgy halálra unná magát, és van türelmet minden lehetséges opciót végigpróbálgatni, mert nem hinném, hogy ezeket logikával következtetik ki, inkább sima trial and error, master módban
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Nos igen. En is remelem hogy a teljes jatekban logikaval feloldhato puzzle-k lesznek, nem ilyen Lucas Arts kalandjatekok fenykorat idezo agyament baromsagok.
Nagyon varom mar a megjelenest, hosszu ido ota az elso elorendelesem. Nagy remenyeket fuzok a jatekhoz.
Emlékszem, amikor hasonló felindulásból a Monkey Island 2-n kiakadva váltottam Alone in the Darkra :) Márpedig a Resident Evil annak a modernebb, de kalandjátékilag klónjának indult valaha, illetve nálam így domborodott ki a lényege a zseniálisan ZS-kategóriás intrón (imádom!) kívül.
Sors bona, nihil aliud.
Nem lesznek ilyesmik a teljesben, ez csak vírusmarketing igazából. Nem arra van kitalálva, hogy te fejtsd meg egyedül, hanem arra, hogy az internet népe összességében, ezzel "buzzt" generálva a játéknak.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
New Super Mario Bros. (DS)
Most, hogy találtam végre normális DS emulátort telefonra, egy kontrollerrel, meg kötélidegekkel nekiestem a Mario saga eme darabjának is - és abszolút nem csalódtam, ezt a szintet ebben a műfajban kizárólag a Nintendo tudja hozni. Nem is tudom, mit lehetne benne igazából kiemelni - a pályadesignt, a bájos grafikát, a megszokott, mégis sok értelemben vett innovációt, a milliónyi kis extrát és apróságot? Igen, talán ezeket. Fantasztikus cucc, és kicsit szégyellem is, hogy "csaltam" benne - mentettem - de pár pályát átgondolva valószínűleg nem lett volna egyszerűen türelmem enélkül az apróság nélkül a végére érni.
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
milyen kontrollerrel?
(az de szép lenne, ha bluetooth-al rá lehetne mókolni a ds4-et)
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
MOGA kontrollert használok - spéci cucc, kifejezetten mobilokhoz, tabletekhez találták ki -, és elvileg rá lehet mókolni a ds4-et.
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
hát ez túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen.
otthon azért teszek vele majd egy gyenge kísérletet, na nem mintha annyira égetne a telefonon való ilyen féle játszás, de mint lehetséges opció nem lenne rossz
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Én is elsősorban emulátorok (N64, mostmár DS, PSP, PS1, GB, GBC, GBA...), no meg pár konzolos átirat (GTA trilógia, Max Payne, Bard's Tale) miatt használom :)
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
mondjuk ezzel nem a héten játszottam, de ezek az átvezetők annyira hangulatosak, hogy ha lenne szabadidőm, végignézném újra így egyben...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=kJulumwU9rg
Darksiders
Még a szünetben játszottam újra. Érdekes, mert sosem rajongtam ezért a stílusért, de valahogy ez a játék nagyon el lett találva. Kár, hogy a folytatás már nem sikerült ilyen jól, viszont még nagyobb kár, hogy nem lett 3. illetve 4. része.
Furi
Miért nem játszottam én ezzel eddig? Hol volt ez eddig? O.o Lényegében csak és kizárólag bossfightokból áll a játék, mindegyik 3-6+ fázisból áll így legalább 10 perc kőkemény koncentrálást igényel, mert minden apró hiba rohadtul megtorolja magát. Viszont ez magával hozza a mocskosul rewarding játékélményt. Be kell gyakorolni minden harcot, minden mechanikát és csak úgy fog menni. Brute force megoldás hálistennek nem nagyon van. Eddig minden boss ha nem is teljesen, de éppen eléggé volt más mint az előző ezért egyáltalán nem érződik repetitívnek. Még úgy se, hogy igazából neki kell menni egy bossnak jópár alkalommal. Nekem egy kicsit super meat boy érzete van. :D Bármennyiszer eltipor a játék mindig késztetést érzel arra, hogy nekimenj újra.
Ha mindez nem lenne elég van még emellé egy olyan art design ami simán a tavalyi év legjobbjai között van. A soundtrack pedig szorosan ott lehet a Doom ost mellett a dobogón. Olyan hangulatot ad harc közben... Elképesztő.
Egyszerűen tényleg nehéz fogást találni rajta. Hosszúnak biztos nem lesz hosszú, de cserébe 15 fontos áron megy amiért bőőőőségesen megéri.
Löncs tréler:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=GFkDxVLW2NU
Első pálya gameplay, ízelítőnek.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=MN6VDd7t9yM
Maximálisan tudom ajánlani még most így "teljes" áron is.
ps.: kontroller használata nagyon javasolt, anélkül kb esélytelen bármit csinálni.
mondjuk a sniper boss rohadjon meg, mindig az utolso fazisban halok meg :D
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Én már a 4.-en is vért izzadok. :D Mármint így átjutottam utolsó phase-be és így WAT? WAT? WAT? Kegyetlen. :D Nem elég, hogy szétbassza a képet ha hibázol egyből, de még így ezek között evickéljen az ember. Hát... Miközben mocskosul élvezem amúgy. :D
rwurl=http://i.imgur.com/CyxvD1k.jpg