baszod, mar a szeme se all jol ennek a gyereknek, nagy huncut :)
en neha kicsit szegyellem magam, hogy a 14 eves fiam miket mesel, miket csinalnak a haverjaival barmokodas kozben. (persze nem szidom le, mert orulok, hogy legalabb elmeseli ezeket :))
Most nyilván még fogatlan egy kicsit, de szerintem jóképű. Az meg tipikus Erik, hogy ezután a kép után, gondolt egyet és ráült az őz nyakába, az meg megemelte a fejét és nem tudta visszahúzni. Ez meg ott röhögött rajta.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Ennyi szerintem határtesztelésre bőven belefér. Persze én könnyen beszélek, az én anyám szülőire se járt be, a jegyek miatt nulla nyomást helyzett rám, meg az se nagyon izgatta, ha a tanárok akartak beszélni vele. Tudta, hogy én kézben tartom a suliügyeket. Partnerként kezelt, nem debil alávetettként.
Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ne beszéljetek vele ezekről (bár szerintem némi csibészség nem árt), de semmi értelme ezekhez kötni az ajándékokat.
Gondolkozom ezen a gyerekvállalás cuccon, de őszintén szólva nem túl jó az egészről a véleményem/véleményünk - itt most persze rólam van szó, de van átfedés bőven.
Ha visszagondolok magamra, egy az időm 99%-ában nyugodt gyerek voltam, és csak kitüntetett alkalmakkor őrültem meg. Akkor, azzal a szememmel a környezetemben csövező gyerekek sem tűntek végzetesen izgágának, tolerálhatatlannak.
Ezzel szemben most nézem a keresztgyerekeinket, a haverok gyerekeit. Ezek mind ilyen 1-5 éves formák, és teljesen ki vagyok tőlük. Gyakorlatilag minden másodpercben azon iparkodnak, hogy valami oltári nagy baromságot tegyenek, értsd szétbasszon valamit vagy magát, és mindezt olyan energiaszinten képesek művelni, amit én legfeljebb néhány percig vagyok képes felvigyázóként lekövetni.
Amikor vendégségbe megyünk, még oké, hol érdekel, hogy összekeni a széket, ordítva rohan neki a falnak, vagy mittudom én. Ezzel szemben, amikor vendégségbe jönnek, gyakorlatilag nulla jóleső érzés van bennem, hogy na, itt az új házunk, tessék nézzétek, hanem sík be vagyok feszülve, hogy a következő másodpercben mi fog történni.
Ilyen állatot én nem szeretnék otthonra, a macskák sokkal kulturáltabbak. - Itt most normál családokról van szó, ahol kifejezetten foglalkozva van a gyerekekkel, aztán ez az eredmény. Valóban másként volt régen, vagy csak máshogy láttam? Tényleg jobb a gyereknek, ha nincs korlátok közé szorítva oly módon, mint régebben?
Úgy vagyok vele, hogy biztos megbánnám, ha kimaradna, de a jelent nézve csak a lemondást és bosszúságot látom a projectben. Mi legyen?
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Én is nyugodt gyerek voltam, de tettem tonkre ezt-azt... Fater két havi fizujabol megvette élete hangszedojet (ortofon mc10super), amit én egy ugyes mozdulattal vegigtoltam izomból a bakelitlemezen ... annyi is volt. Pár hangszórót benyomkodtam, meg iylenek. Szóval magamból kiindulva, a gyerekek = katasztrófa. Pedig nem voltam elengedve viselkedéséből, szuleim elég szigorúak voltak.
Önzőnek érzem magam a dologhoz. Lehet, hogy az önzésem miatt túlságosan nagy nyűgként fognám fel, ezért nem megfelelően viselkednék vele, és reszeltek a kapcsolatunknak. Néha kevesebb is elég, hogy a dolgok elromoljanak, pl apámmal - ő sokáig próbálkozott jó szülő lenni. Akik körülvesznek, jó apák, jobbnak tűnnek. Nem tudom magam hozzájuk hasonló nyugodt és törődő emberként elképzelni egy ilyen gyerek alakú problémahalmaz mellett.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Ezek mind ilyen 1-5 éves formák, és teljesen ki vagyok tőlük. Gyakorlatilag minden másodpercben azon iparkodnak, hogy valami oltári nagy baromságot tegyenek, értsd szétbasszon valamit vagy magát, és mindezt olyan energiaszinten képesek művelni
ugyanezt látom mindenhol környezetemben. Ezért mondom én - tudom mindenki belém fog állni -, hogy 1-2 pofon meg néhány leordítás igenis rohadtul ráférne a mai gyerekekre is.
Mi sem akartunk gyereket egy jó darabig, de úgy voltunk vele, hogy 100% meg fogjuk bánni, ha nem lesz. Szerintem tök jól döntöttünk, hogy mégis bevállaltuk. Annyira megváltoztat, hogy amíg nincs, el sem tudod képzelni milyen érzés.
Én az eddigi kemény kb. 1.5 éves tapasztalatommal annyit tudok mondani, hogy az életet ne a gyerek köré építsétek, hanem a gyereket építsétek be az életetekbe és boldogok lesztek.
Ennek ellenére lesz pár sorsdöntő, kapcsolat próbáló beszélgetés/vita. Legalábbis én ezt láttam, tapasztaltam. Ezen kívül nagyon fontos, hogy a sexualitás meglegyen, amíg csak lehet, illetve, amint megint lehet.
Mi elég sokat visszük a gyereket a nagyszülőkhöz(közel laknak,egyszerűbb, mint sokaknak, ez igaz) legyen ott nélkülünk, aludjon ott...stb. ebben az időben pedig tudunk kettesben lenni, kikapcsolódni, elmenni ide-oda, így kevésbé megyünk egymás agyára. Ja igen! Én rohadt sokat segítek a házimunkában, így nem szakad rá minden az asszonyra.
Hirtelen kb. ennyi.
Csak a szelíd madarak vágyakoznak. A többiek repülnek.
Ez lutri, vagy egy alap nyugis gyereked lesz, vagy nem. Vagy jól tolerálod, vagy nem. Az biztos, hogy semmikép nem marad nyugis az élet utánuk. Ez ilyen challenge, hogy végignyomtad az életed nagy részét normálon? Kell a HC? =D
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
ugyanezt látom mindenhol környezetemben. Ezért mondom én - tudom mindenki belém fog állni -, hogy 1-2 pofon meg néhány leordítás igenis rohadtul ráférne a mai gyerekekre is.
felesleges. foleg ebben a korban, amikor te vagy a minden a gyereknek, a ketsegbevonhatatlan autoritas. meg a dackorszakban is.
total felesleges utni, meg orditozni vele, mindent elersz anelkul is.
kellenek termeszetesen hatarok, foleg a testi epseg es a nagyobb anyagi karok miatt, de alapvetoen nem hulyeseg az amit lehet azt szabad metodus. mozogjon, ugraljon, engem hihetetlenul irritaltak mindig azok a gyerekek, akiket leallitottak a sarokban es ugy maradt... egy gyerek legyen huncut, sokmozgasos rosszcsont.
Ez kurva nagy szabadság, amit egyesek hagynak a gyereknek, az totál kiidegel. Annyi faszság van a különböző fészbuk csopikban, hogy az valami tréfa. Érted, elmegyünk az ismihez, felveszi egyik csóka gyerekét, mire az kikapja a kezéből, mondván, hogy a gyerek majd odamegy, ha akar. Édes faszom. Én pont leszarom, hogyha valaki felkapja a gyereket! Vigye, játsszon vele, csinálja.
A másik, hogy "úristen, ti bent hagytátok a gyereket egyedül a kisszékben???" Baszki, be van csatolva, nincs semmi a környékén, kijöttem 30 másodpercre a konyhából, hogy megkérdezzek valamit. Szóval igen sok hülye van és az sajnos hülyén neveli a gyerekét. De azért van egy csomó rendes kisgyerek, akit normálisan nevelnek. Meg előbb hallgatok anyámra, mint valami okostojás 20 éves picsára a fészbukról.
Csak a szelíd madarak vágyakoznak. A többiek repülnek.
attól hogy kap egy pofont, ha mondjuk a 100 ezres parfümömmel égeti a bogarakat a kertben még lehet huncut és sokmozgásos rosszcsont. Viszont tudnia kell hol a határ és egy percig se gondolja azt, hogy ő bármit büntetlenül megtehet, mert ez pont azt fogja eredményezni, hogy az autoritásod köddé válik.
Ha nem tőled kapja a pofont, akkor majd kapja a lebaszást a fociedzőjétől vagy egy hülye tanártól vagy majd a többi gyerek a helyére teszi, stb. Aztán az sokkal rosszabb hatással lesz egy punci lelkű, kis anyuci kedvence gyerekre, mintha apu igazságot szolgáltat.
This. Múltkor ordított a pofámba a gyerek, mert most olyan korszakot élünk. A dobhártyám majd beszakadt, pikk-pakk fel is baszott rendesen. Kicsit hangosabbal rárivalltam(jó nem kicsit), kb. le sem szarta, max jobban sírt. Asszony nyugiba megoldotta.
Ha televágod a gyereket cukros üdítővel, meg süteménnyel, akkor kapsz egy kis energia bombát, ami fel is robban. Ezen sem kell csodálkozni. az emberek rohadtul nem gondolkoznak, miért pont a gyereknevelésnél tennék?
Csak a szelíd madarak vágyakoznak. A többiek repülnek.
attól hogy kap egy pofont, ha mondjuk a 100 ezres parfümömmel égeti a bogarakat a kertben még lehet huncut és sokmozgásos rosszcsont.
nekem egyik sem egette a bogarakat. es annyira hulye se vagyok, hogy valami pacsuliert 100k-t fizessek. valszeg akkor se utottem volna meg, ha lerugja a plazmatv-m, de csak egy tornaterem ablak banta a focizt vegul.
akkor is sirva jott, gondolom te pofanbasztad volna, en meg mondtam, hogy jol rugsz fiam, apad kifizeti ha kell, semmi gond, ez benne van.
kapott lebaszast fociedzotol, nem erdemelte meg, mert o az a gyerek aki minden edzesen, meccsen hajt. az idiota meg lebaszta, mert a padrol a 60-ik percben beallitva rossz megoldast valasztott.
akkor is sirva jott, gondolom te pofanbasztad volna
Mar miert vagtam volna? Ha sirt, az azt jelenti h megijedt vagy tudja h olyat csinalt, amit nem kene. Ilyenkor nincs szukseg ra. De ha mondjuk a szomszed asszonyt elkuldi a picsaba mert az raszol valamiert, akkor kap egy nyaklevest. Mai vilagban ugy csinal mindenki, mintha minden apro gyerekkori elmenynek rohadt nagy jelentosege lenne es kihatna orokre az emberre. Ez egy elbaszott libero gondolat, aminek semmi alapja nincs. Csomo gyerek van, aki legsuttyobb szulok ellenere is teljesen normalis felnotte kepes valni, pedig a nagykonyv szerint valami nyomoreknak kene lennie. Persze van olyan is, aki valoban az lesz. De millio dologtol fugg ez, es a szulok szerepe is kurvara fel van nagyitva. Nagyon sok mulik a tanarokon, sot talan meg tobb, h milyen baratokra, oaztalytarsakra tesz szert a gyerek. De nekem nem fogja bebeszelni senki, h par indokolt atyai pofon hemyrehozgatatlan, orokke tarto lelki seruleseket okoz a gyereknek. Ha igen, akkor kitagadom es csinalok egy jobbat :D
Jah es az a draga pacsuli rengeteg not segitett felszedni. Nagyon jo erzes, amikor a nő allandoan beled turja a fejet, h milyen jo illatod van ;)
Szerintem ahogy van aki nagyon nehezen képes felfogni egy matekos gondolkodás módot vagy módszert, meg van aki egy egyenes vonalat nem tud rajzolni, nem hogy figurát, úgy van, aki meg szülőnek nem jó. Máshogy vagyunk huzalozva mind.
Ez nem jelenti azt, hogy menthetetlen rossz szülő lesz az olyan is és szar alak lesz a gyerekéből(amúgy azt lássuk be, nem igazán létezik tökéletes család/ember, mindenkinek meg van a maga kis csomagja), de lehet jobban belefut majd nagyobb problémákba.
De mindig is ilyen troll volt.
rwurl=https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.18169-9/1922482_63735144299787...
Apa fotobombolja a lány képét, de a fiam meg engem fotobombolt meg:
rwurl=https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.6435-9/209584790_4318198268246...
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Ez a robot dínó ordított, meg nyitogatta a száját, a majd. 2 évvel idősebb nővére a vállamon sírt, ő meg odaáll mellé fotózkodni =)
rwurl=https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t31.18172-8/19574977_148093782863...
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
baszod, mar a szeme se all jol ennek a gyereknek, nagy huncut :)
en neha kicsit szegyellem magam, hogy a 14 eves fiam miket mesel, miket csinalnak a haverjaival barmokodas kozben. (persze nem szidom le, mert orulok, hogy legalabb elmeseli ezeket :))
Parizer forever.
Igen, nagyon jóképű, nehéz rá haragudni, de elég sokat tud tenni érte. =)
rwurl=https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.6435-9/208751325_4318198094913...
Most nyilván még fogatlan egy kicsit, de szerintem jóképű. Az meg tipikus Erik, hogy ezután a kép után, gondolt egyet és ráült az őz nyakába, az meg megemelte a fejét és nem tudta visszahúzni. Ez meg ott röhögött rajta.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Ennyi szerintem határtesztelésre bőven belefér. Persze én könnyen beszélek, az én anyám szülőire se járt be, a jegyek miatt nulla nyomást helyzett rám, meg az se nagyon izgatta, ha a tanárok akartak beszélni vele. Tudta, hogy én kézben tartom a suliügyeket. Partnerként kezelt, nem debil alávetettként.
Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ne beszéljetek vele ezekről (bár szerintem némi csibészség nem árt), de semmi értelme ezekhez kötni az ajándékokat.
Sors bona, nihil aliud.
A kínai drágább ezer éves sólymot csak oda kell neki adnom karira, mert már most nem annyira SW fan, mint volt tavaly.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Talán ide illik leginkább:
rwurl=https://youtu.be/QFTFI95j9Ig
Mi voltunk azok, a Vándorok.// Kik sohasem nyugszanak. / Kik sohasem haltak meg. / Kik sohasem éltek.
Related:
How Inuit Parents Teach Kids To Control Their Anger
Gondolkozom ezen a gyerekvállalás cuccon, de őszintén szólva nem túl jó az egészről a véleményem/véleményünk - itt most persze rólam van szó, de van átfedés bőven.
Ha visszagondolok magamra, egy az időm 99%-ában nyugodt gyerek voltam, és csak kitüntetett alkalmakkor őrültem meg. Akkor, azzal a szememmel a környezetemben csövező gyerekek sem tűntek végzetesen izgágának, tolerálhatatlannak.
Ezzel szemben most nézem a keresztgyerekeinket, a haverok gyerekeit. Ezek mind ilyen 1-5 éves formák, és teljesen ki vagyok tőlük. Gyakorlatilag minden másodpercben azon iparkodnak, hogy valami oltári nagy baromságot tegyenek, értsd szétbasszon valamit vagy magát, és mindezt olyan energiaszinten képesek művelni, amit én legfeljebb néhány percig vagyok képes felvigyázóként lekövetni.
Amikor vendégségbe megyünk, még oké, hol érdekel, hogy összekeni a széket, ordítva rohan neki a falnak, vagy mittudom én. Ezzel szemben, amikor vendégségbe jönnek, gyakorlatilag nulla jóleső érzés van bennem, hogy na, itt az új házunk, tessék nézzétek, hanem sík be vagyok feszülve, hogy a következő másodpercben mi fog történni.
Ilyen állatot én nem szeretnék otthonra, a macskák sokkal kulturáltabbak. - Itt most normál családokról van szó, ahol kifejezetten foglalkozva van a gyerekekkel, aztán ez az eredmény. Valóban másként volt régen, vagy csak máshogy láttam? Tényleg jobb a gyereknek, ha nincs korlátok közé szorítva oly módon, mint régebben?
Úgy vagyok vele, hogy biztos megbánnám, ha kimaradna, de a jelent nézve csak a lemondást és bosszúságot látom a projectben. Mi legyen?
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Én is nyugodt gyerek voltam, de tettem tonkre ezt-azt... Fater két havi fizujabol megvette élete hangszedojet (ortofon mc10super), amit én egy ugyes mozdulattal vegigtoltam izomból a bakelitlemezen ... annyi is volt. Pár hangszórót benyomkodtam, meg iylenek. Szóval magamból kiindulva, a gyerekek = katasztrófa. Pedig nem voltam elengedve viselkedéséből, szuleim elég szigorúak voltak.
"Aztakibebaszott eget, lett egy matchem Tinderen"
kicsit felporognek, ha jon hozzajuk valaki, vagy ha ok mennek valahova. foleg ha nemi seggen ulos autout is tartozik hozza.
inkabb azt kepzeld el, hogy ultok egyutt a balatonparton a fiaddal, es a vilag ertelmerol beszelgetsz a 3 evessel.
vagy az 5 evessel egyutt toltjatok a fekvotamaszt a kiskondiban.
vagy amikor 10 evesen az elso testepito versenyt nyeri.
vagy egyutt rakjatok ki a jo kinai legot.
vagy 2 evesen a labbajhajtos kismotorral terrorizal mindenkit a lellei setanyon
vagy ezzel belehajt a molo vegerol a balatonba, amit mar te is reg ki akartal probalni
stb...
nincs nagyobb orom egy koloknel.
Parizer forever.
Na, ez az. A móló végén még sziklák vannak.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Önzőnek érzem magam a dologhoz. Lehet, hogy az önzésem miatt túlságosan nagy nyűgként fognám fel, ezért nem megfelelően viselkednék vele, és reszeltek a kapcsolatunknak. Néha kevesebb is elég, hogy a dolgok elromoljanak, pl apámmal - ő sokáig próbálkozott jó szülő lenni. Akik körülvesznek, jó apák, jobbnak tűnnek. Nem tudom magam hozzájuk hasonló nyugodt és törődő emberként elképzelni egy ilyen gyerek alakú problémahalmaz mellett.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
en el tudlak. hajra. menni fog. bizz magadban.
Parizer forever.
Szóval, ez most egy ilyen Kamina moment?
rwurl=https://i.redd.it/4sm3sbltqyk41.jpg
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
ja :)
nem ilyen bonyolult dolog ez csinalni kell es kesz.
Parizer forever.
ugyanezt látom mindenhol környezetemben. Ezért mondom én - tudom mindenki belém fog állni -, hogy 1-2 pofon meg néhány leordítás igenis rohadtul ráférne a mai gyerekekre is.
Mi sem akartunk gyereket egy jó darabig, de úgy voltunk vele, hogy 100% meg fogjuk bánni, ha nem lesz. Szerintem tök jól döntöttünk, hogy mégis bevállaltuk. Annyira megváltoztat, hogy amíg nincs, el sem tudod képzelni milyen érzés.
Én az eddigi kemény kb. 1.5 éves tapasztalatommal annyit tudok mondani, hogy az életet ne a gyerek köré építsétek, hanem a gyereket építsétek be az életetekbe és boldogok lesztek.
Ennek ellenére lesz pár sorsdöntő, kapcsolat próbáló beszélgetés/vita. Legalábbis én ezt láttam, tapasztaltam. Ezen kívül nagyon fontos, hogy a sexualitás meglegyen, amíg csak lehet, illetve, amint megint lehet.
Mi elég sokat visszük a gyereket a nagyszülőkhöz(közel laknak,egyszerűbb, mint sokaknak, ez igaz) legyen ott nélkülünk, aludjon ott...stb. ebben az időben pedig tudunk kettesben lenni, kikapcsolódni, elmenni ide-oda, így kevésbé megyünk egymás agyára. Ja igen! Én rohadt sokat segítek a házimunkában, így nem szakad rá minden az asszonyra.
Hirtelen kb. ennyi.
Csak a szelíd madarak vágyakoznak. A többiek repülnek.
Ez lutri, vagy egy alap nyugis gyereked lesz, vagy nem. Vagy jól tolerálod, vagy nem. Az biztos, hogy semmikép nem marad nyugis az élet utánuk. Ez ilyen challenge, hogy végignyomtad az életed nagy részét normálon? Kell a HC? =D
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
felesleges. foleg ebben a korban, amikor te vagy a minden a gyereknek, a ketsegbevonhatatlan autoritas. meg a dackorszakban is.
total felesleges utni, meg orditozni vele, mindent elersz anelkul is.
kellenek termeszetesen hatarok, foleg a testi epseg es a nagyobb anyagi karok miatt, de alapvetoen nem hulyeseg az amit lehet azt szabad metodus. mozogjon, ugraljon, engem hihetetlenul irritaltak mindig azok a gyerekek, akiket leallitottak a sarokban es ugy maradt... egy gyerek legyen huncut, sokmozgasos rosszcsont.
Parizer forever.
Ez kurva nagy szabadság, amit egyesek hagynak a gyereknek, az totál kiidegel. Annyi faszság van a különböző fészbuk csopikban, hogy az valami tréfa. Érted, elmegyünk az ismihez, felveszi egyik csóka gyerekét, mire az kikapja a kezéből, mondván, hogy a gyerek majd odamegy, ha akar. Édes faszom. Én pont leszarom, hogyha valaki felkapja a gyereket! Vigye, játsszon vele, csinálja.
A másik, hogy "úristen, ti bent hagytátok a gyereket egyedül a kisszékben???" Baszki, be van csatolva, nincs semmi a környékén, kijöttem 30 másodpercre a konyhából, hogy megkérdezzek valamit. Szóval igen sok hülye van és az sajnos hülyén neveli a gyerekét. De azért van egy csomó rendes kisgyerek, akit normálisan nevelnek. Meg előbb hallgatok anyámra, mint valami okostojás 20 éves picsára a fészbukról.
Csak a szelíd madarak vágyakoznak. A többiek repülnek.
attól hogy kap egy pofont, ha mondjuk a 100 ezres parfümömmel égeti a bogarakat a kertben még lehet huncut és sokmozgásos rosszcsont. Viszont tudnia kell hol a határ és egy percig se gondolja azt, hogy ő bármit büntetlenül megtehet, mert ez pont azt fogja eredményezni, hogy az autoritásod köddé válik.
Ha nem tőled kapja a pofont, akkor majd kapja a lebaszást a fociedzőjétől vagy egy hülye tanártól vagy majd a többi gyerek a helyére teszi, stb. Aztán az sokkal rosszabb hatással lesz egy punci lelkű, kis anyuci kedvence gyerekre, mintha apu igazságot szolgáltat.
Kurva sok lemondás, empátia és tolerancia szükséges.
Ha ezek mennek, go for it.
This. Múltkor ordított a pofámba a gyerek, mert most olyan korszakot élünk. A dobhártyám majd beszakadt, pikk-pakk fel is baszott rendesen. Kicsit hangosabbal rárivalltam(jó nem kicsit), kb. le sem szarta, max jobban sírt. Asszony nyugiba megoldotta.
Ha televágod a gyereket cukros üdítővel, meg süteménnyel, akkor kapsz egy kis energia bombát, ami fel is robban. Ezen sem kell csodálkozni. az emberek rohadtul nem gondolkoznak, miért pont a gyereknevelésnél tennék?
Csak a szelíd madarak vágyakoznak. A többiek repülnek.
Asszem akkor én kiestem :D
Chief Exorcist
Pont ez jött le az írásából, hogy ezek nincsenek/nincs rá akarat.
nekem egyik sem egette a bogarakat. es annyira hulye se vagyok, hogy valami pacsuliert 100k-t fizessek. valszeg akkor se utottem volna meg, ha lerugja a plazmatv-m, de csak egy tornaterem ablak banta a focizt vegul.
akkor is sirva jott, gondolom te pofanbasztad volna, en meg mondtam, hogy jol rugsz fiam, apad kifizeti ha kell, semmi gond, ez benne van.
kapott lebaszast fociedzotol, nem erdemelte meg, mert o az a gyerek aki minden edzesen, meccsen hajt. az idiota meg lebaszta, mert a padrol a 60-ik percben beallitva rossz megoldast valasztott.
Parizer forever.
ez nem igy mukodik.
tobb van bennetek sracok, en tudom...
Parizer forever.
Mar miert vagtam volna? Ha sirt, az azt jelenti h megijedt vagy tudja h olyat csinalt, amit nem kene. Ilyenkor nincs szukseg ra. De ha mondjuk a szomszed asszonyt elkuldi a picsaba mert az raszol valamiert, akkor kap egy nyaklevest. Mai vilagban ugy csinal mindenki, mintha minden apro gyerekkori elmenynek rohadt nagy jelentosege lenne es kihatna orokre az emberre. Ez egy elbaszott libero gondolat, aminek semmi alapja nincs. Csomo gyerek van, aki legsuttyobb szulok ellenere is teljesen normalis felnotte kepes valni, pedig a nagykonyv szerint valami nyomoreknak kene lennie. Persze van olyan is, aki valoban az lesz. De millio dologtol fugg ez, es a szulok szerepe is kurvara fel van nagyitva. Nagyon sok mulik a tanarokon, sot talan meg tobb, h milyen baratokra, oaztalytarsakra tesz szert a gyerek. De nekem nem fogja bebeszelni senki, h par indokolt atyai pofon hemyrehozgatatlan, orokke tarto lelki seruleseket okoz a gyereknek. Ha igen, akkor kitagadom es csinalok egy jobbat :D
Jah es az a draga pacsuli rengeteg not segitett felszedni. Nagyon jo erzes, amikor a nő allandoan beled turja a fejet, h milyen jo illatod van ;)
Szerintem ahogy van aki nagyon nehezen képes felfogni egy matekos gondolkodás módot vagy módszert, meg van aki egy egyenes vonalat nem tud rajzolni, nem hogy figurát, úgy van, aki meg szülőnek nem jó. Máshogy vagyunk huzalozva mind.
Ez nem jelenti azt, hogy menthetetlen rossz szülő lesz az olyan is és szar alak lesz a gyerekéből(amúgy azt lássuk be, nem igazán létezik tökéletes család/ember, mindenkinek meg van a maga kis csomagja), de lehet jobban belefut majd nagyobb problémákba.
Éljenek a videojátékok!