The Last of Us - Remastered
Egyik ismerős nekiállt pár napja és meghozta nekem is kedvem hozzá, mert ps4en nem fejeztem be egyszer sem. Úgyhogy nekiálltam megint és 3 nap alatt le is ment. Valamiért még ps3on annyira nem élveztem bár valószínű sokat tett hozzá az, hogy kibaszott diavetítés volt a játék háromnegyede. Ps4en most szép-jó-shiny úgyhogy végre lehet élvezni a játékot úgy ahogy azt tervezték. Ohboiohboi. Ömlenghetnék oldalakon keresztül mennyire zseniális minden pillanata, de valószínűleg felesleges úgyhogy nem is teszem. Kibaszott mestermű és pont.
Még mindig frankó, de aki ezt a részt kitalálta, sokszorosan szarjon sünt:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=OT76mVUnPrY
Ha nem kéne keresztülfutni a lángokon és ha a kamerakezelés és a platforming olyan jó lenne, mint a Prince of Persiában, akkor mondjuk működne... csak hát a TR frencsájsz nagy tragédiája, hogy minden egyes generációban csináltak nála jobb platformert.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A PS1-érában a nagy - és jobban játszható - riválisok mind "stilizált mascot platformerek" voltak, és nem "realista cinematic platformerek", mint később. (Persze a '99-es PoP 3D-t fel lehet hozni, de azt hiszem, nem mindenki tartja jobb platfromernek :)
Nem csoda, hogy akkoriban volt a franchise a leginkább blockbuster, és akkor számított a leginnovatívabbnak is. Engem mondjuk kínoztak akkoriban is és azóta is a gyermekbetegségei.
Sniper Elite 4 - Deathstorm DLC 1-2
Well, egy-két helyen tömegnyomor volt, de egyébiránt teljesen jó pályák. Na majd ha leárazzák a 3., elvileg befejező részt, akkor azt is megveszem.
Az első részek esetében a mascot-platformerekre gondoltam elsősorban ofkorsz (Super Mario 64 és társai), a Crystal Dynamics-trilógia esetében meg a Sands of Time-ra és folytatásaira. Egyébként kár az ottani rendszerért, mert a 2008-as Underworldben már FANTASZTIKUS a platforming, a játék sebessége is sokkal jobb, gyerekbetegségből meg csak egy-két igazán apró dolog maradt hátra.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Hát, akkor végül is mondhatjuk, hogy az Underworldnek összejött a trónfosztás, mondjuk a SoT platforming részén a Forgotten Sandsnek is sikerült csiszolnia, a harc meg mindkét játékban ugyanolyan gáz, szóval legyen inkább egál. :D
A Crystal Diynamics már inkább a hetedik geneárciótól ugrott be a TR-be, de tény, hogy azok részek jöttek még a hatodikra is.
Háát, egyébként nem lehet a Legendre meg az Anniversary-ra hetedik generációs játékként tekinteni, mert azért a nagyobb felbontás és a Legend "next-gen contentje" ellenére is PS2-es grafikát látsz bennük, az Xbox 360-as verzió meg annak a remastere. Hatalmas a grafikai ugrás a Legend / Anniversary és a ténylegesen hetedik genre fejlesztett Underworld között.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Én csak azért haragszom azért a játékért az Eidosra meg a Crystal Dynamicsre, mert egyrészt az 1.0-ás verzió nem volt valami polírozott, másrészt meg jó rövid volt, a teljes játékidőt elég komolyan bővítő sztori DLC-ket meg csak Xbox 360-ra adták ki belőle.
Egyébként alulértékelt cucc szerintem, abszolút klasszikus Tomb Raider modern köntösben.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Na, ez a játék pont olyan szar, mint emlékeztem. :D Why? A motoros részek kiborítanak: borzalmas irányítás, kukába való harc, szar pályadesign, egyszerűen amit el lehet baszni egy akció-kalandjáték mellékesen odagyártott vezetős szekciójában, azt itt mind sikerült.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Váltottam a Legendről, mert az meh, és hé, tök jó ez a játék. Survivor fokozaton kellemes a kihívás, mert nem csak úgy az öledbe hullik a nyersanyag, az ellen is komoly, szóval érdemes minél többet lopakodni, ami legalább valamennyit pótol a fejtörők hiányából, és nem opcionális az összes tomb.
Azoktól viszont elnézést, akik bírják Larának ezen verzióját, mert ő még mindig borzasztó, számomra kicsit hihetetlen is, hogy mennyire. Camilla Luddington minden második mondatában úgy szinkronizálja a csajt, mintha nem kapna levegőt, na meg továbbra is állandóan nyögdécsel. Lara esik-kel, vérben, sárban, szarban mászik és mindig akad valami baja: egy csomószor fájdalmai vannak, Szibériában halálra akar fagyni minden második animácójában, hiába feszít rajta a jó vastag kabát és hiába lehet 20 percenként tábortűznél melegedni. Tök jó, amikor pl. ott vagy Szíriában, nézelődsz, hogy jaj, milyen szép a környezet, tiszta kaland és fun, aztán ránézel a főhősodre, és ezt látod:
rwurl=https://i.imgur.com/bHueqls.jpg
Szörnyű, idegesítő és egy kicsit sem menő, hogy mindig úgy néz ki a csaj, mint akinek éppen belső vérzése van, az meg fárasztó lesz egy idő után, hogy 5 percenként csak a szerencsének és a QTE erejének köszönhetően él túl ugrásokat. Így lesz a realistábbnak szánt tálalásból tündérmese.
Miért nem lehetne inkább azt csinálni, hogy Lara Croft mondjuk egy okos nő, aki nem játék közben tanul meg görögül és oroszul, nem mellesleg pedig kiváló akrobata és badass harcos? Ja, hogy az már idejétmúlt és irreális, a hihető verzió meg egy béna, magára vigyázni nem tudó csaj, aki lépten-nyomon pofára esik és 5 percenként majdnem lezuhan, valahogyan viszont mégis túlél mindent. :D
Remélem, hogy a Shadow of the TR már nem Lara Passiójának harmadik felvonása lesz... oh wait:
rwurl=https://i.imgur.com/cQ1UVkm.jpg
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Rise of TR nekem kb. a felénél van félbehagyva. Valahogy nem érzek késztetést, hogy befejezzem a kalandot... De lassan erőt veszek magamon, és befejezem szerintem, hogy kész legyek az ágyékára... árnyékára.
Nekem kicsit betett, hogy mennyit játszat abban a völgyben, ahol középen a kétszintes ház van, és a közelében farkasbarlang. Mint valami kibaszott terepasztal; 5 méterenként van valami. Az előző rész ebből a szempontból jobban bejött, nem akart egy helyen ennyit lekötni. A lázadó falu megtámadása után, amikor Lara megy a másik, titkos bandának, kikapcsoltam, aztán abbamaradt.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Nekem kicsit betett, hogy mennyit játszat abban a völgyben, ahol középen a kétszintes ház van, és a közelében farkasbarlang. Mint valami kibaszott terepasztal; 5 méterenként van valami.
Én meg pont azt szeretem, hogy nem kell fölöslegesen kolbászolni és semmit sem csinálni közben. :D Nem tökéletes egyébként, az pl. furcsa volt, amikor a rádióállomásos mellékküldetést kell csinálni (mert mi mást csinálnál egy modern open world cuccban? :D) és van egy pont, ahol kb. 5 méterre van egymástól két torony. A Trinity-s srácok nem a teljes lefedettségre mentek rá. :D
Azon is jókat vidámkodtam, ahogyan teleportálnak a farkasok. Survivoron nem tudsz odamenni lövöldözni hozzájuk az elején, mert kinyírnak a fenébe, így taktikázni kell, szóval ha pl. egy hármas falka közül leszedsz kettőt messziről az íjjal, megcsodálhatod, ahogyan az utolsó kereket old, általában befut a barlangba. Ha viszont a barlangban marad árván egy, akkor lelécel a kijárat elé, és ha nem ölöd meg, hanem csak megsebesíted, megint elfut valamerre. És hogy hol találod meg ezután? Hát a barlangban, ahonnan épp kijöttél és amerre egyáltalán nem futott. :D
Fura az állatvilág a játékban, az őzek pl. néha nem halnak meg a fejlövéstől, hanem elkezdenek sántítani. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Amennyire friss volt és magával ragadó az első évad, annyira untam a harmadikat. Clementine-t leszámítva egyik karaktert se kedveltem meg igazán és a cselekmény is sokszor érdektelen volt. A valamennyire összekapott záró rész miatt azonban nem szaroznán le semmiképp de a záró évad remélem eredetibb lesz és pontot rak erre a történetre.
U.i.: Továbbra is vicces a Telltale féle döntés rendszer mert néha tényleg kurvára nincs jelentősége mondatoknak. Meg behozták bizonyos helyzetekbe a wasd iranyitast,(pl mikor át kell menni valami meredek helyen) de az összes alkalommal elég volt a w-t nyomni.
Ez egy játéknak álcázott valami. Anno a Back to the future még televolt kalandjáték elemekkel, ma már az egész egy interaktív novellává vált. Amit csak akkor lehet élvezni ha erős a történet és a karakterek. Ezen téren pedig a Telltale egy ideje nem remekel.
A két új rész teljesen jó. Szegény ember Uncharted-e igazából, de élvezhetőek teljesen. A Rise egy kicsit már-már pofátlan Uncharted copy, de azért szerethető. :)
Nya, tulajdonképpen végeztem a Rise of the Tomb Raiderrel és holy shit, összességében a Crystal Dynamicsnek sikerült egy olyan "collect-a-thon open world" AAA cuccot csinálnia, ami:
- nem fullad unalomba, mert INDOKOLT a gyűjtögetés és egész variált annak módja,
- egy lépés az igazi Tomb Raider felé a 2013-as játék után.
Az első pont annak köszönhető, hogy a CD abszolút átfogóan járt el a nehézségi szintek kifundálásakor. NAGYON örültem ennek a listának, amikor megláttam...
rwurl=https://i.imgur.com/0E9FHdY.jpg
...de igazából csak jópár óra után jöttem rá arra, hogy mennyire. Nem egy sima "extra nehéz" módról van szó (igazából azt, hogy extra nehéz lenne, annyira rá sem lehet sütni), hanem egy elég teljes körű rebalance-ről, ami igazi, immerszív túlélősdit varázsol a játékmenetből. Ki is listázom, hogyan:
- Az, hogy nincs health regen nemcsak azt jelenti, hogy mindig kell hogy legyen nálad alapanyag kötszerre, az életerő ugyanis a kötszerezés mellett még két esetben visszatöltődik: akkor, ha lecsücsülsz egy base campnél és akkor, ha leölsz és megnyúzol egy állatot. Mindjárt kicsit fontosabbak lesznek a táborok, és a vadászat is kap egy extra, a szimpla gyűjtögetésnél értelmesebb funkciót.
- Tényleg kevés a nyersanyag a játékban, és végig nagyon szépen ki van egyensúlyozva. Döntéseket kell hoznod a karakterfejlesztgetésben, mert nem lesz cuccod mindenhez. Sokat kell használnod az íjat, mert nem fürdőzöl skúlóban a lőfegyvereidhez (az elején egyszer jól meg is cummantottam emiatt, mert elhasználtam egy csomó lőszert mindenféle állatokra felfedezés közben, aztán utána meg szívtam a katonák ellen, mint a torkosborz).
Kerültek be extra játékmechanikák is, pl. survivoron minden base campnál 3 egységnyi fát kell rakni a tűzre, nem csak az elsőnél játssza el veled a játék egyszer a "cinematic" élmény kedvéért. Emiatt mondjuk észrevettem apróbb csacskaságot vagy két-három tábornál: itt pl. úgy van a tűznek fénye, hogy még meg sem gyújtottam:
rwurl=https://i.imgur.com/1P8wWTZ.jpg
- A harc jó nehéz tud lenni, de nem frusztráló, hanem olyan kis kellemesen-realisztikusan szenvedős, mert észnél kell lenni, érdemes lopakodni, fontosak a különböző lőszertípusok és ki kell használni a környezeti elemeket. Egyedül amiatt küzdöttem viszonylag sokat, hogy nem sikerült igazán pöpecre megcsinálni a kontrolleres célzást (és egérrel is nagyon "floaty", a legtöbb cover shooterhez hasonlóan túlmozgásos, szóval a mászterrész sem nyerő megoldás): valahogy baromira nehezen esett kézre az, ahogyan a deadzone-t és az analóg kartól függő sensitivity-váltásokat kezeli a játék. Persze ez is csak egy ideig probléma, mert a vadászat és az íj miatt bőven van lehetőség kiismerni a csínját-bínját, de imádni azt sosem fogom, mert fura, nehézkes, az ellen animációi meg olyan változatosak, hogy a "belövöm az irányt kb., oszt strafe-elek" megoldás sem feltétlenül működik.
Megcsinálhatták volna jobban a célzást, mert csak a legkönnyebb fokozaton van aim assist, szóval egyértelműen anélkül képzelték el a játékot.
És hogy miért Tomb Raiderebb a 2013-asnál? Egyrészt azért, mert itt már több a fejtörő, és bár a többségük nem igényel komolyabb agymunkát, jól kitalált, élvezetes részeket sikerült belerakni a játékba. A survivor instinctet mondjuk szerintem tilos használni ezeknél a részeknél, mert hajlamos szádba adni a megoldást, sikerült is egyszer mérgelődnöm emiatt.
A platforming / mozgáskultúra is fejlődött, bár nyilván még mindig csak az Unchartednek tud odaverni (de legalább annak már odaver). Örültem annak, hogy visszahozták a régebbi játékokból a grappling hookot és a kötélen való függeszkedést, de sajnos még mindig túlságosan automatikus az ugrabugra, pedig igazán beleférne, ha itt-ott le kéne nyomni egy harmadik gombot is a bejáratott kettő mellé, meg ha többször kellene inputot adni egy-egy bonyolultabb fázisnál (pl. azt máig nem értem, miért ugrik el Lara automatikusan a rudakról, hiszen olyan szituációban egy old schoolabb játékban sincs esély a leesésre). Mellé lehet ugrani azért néha, itt-ott nézelődnöm is kellett, hogy merre tovább, és mivel ennél manapság csak butább megoldást látok AAA-ban, nem tudok nem örülni a RoTR-nek. Finally, something!
Az úszás is fasza, mert végre újra lehet tempózni a víz alatt, és szvsz azt pont megfelelően is streamline-olták (csak a lebukáshoz és a felbukkanáshoz kell gombot nyomni, a víz alatt Lara már automatikusan tartja a mélységet). Üdítő, hogy visszavettek a népirtásból is, mert én mindig jobban szerettem vadállatokra lövöldözni a TR-ben, itt a medvék pl. tök fun minibossok.
Ja és végre-valahára, a TR Anniversary óta először visszatér a Croft Manor. :) Elég durván walking simulator, de élvezetes, vannak benne fejtörők, és jó kis háttéranyag Larához is.
Egy dolgot sikerült elszúrnia nagyon a CD-nek ezúttal: a történetet. A téma szerintem igazán érdekes és passzol is a Tomb Raiderhez (Szibériában kutatsz egy Bizáncból származó titkos civilizáció után), de maga a cselekmény iszonyúan szar. Csak és kizárólag klisékből épül fel a sztori, de baromira buta is, és igazából annyira egybites, hogy minden fordulatot jó előre ki lehet találni.
ShowHide spoiler #story
Most komolyan: tegye fel a kezét az, aki a karakter első feltűnésekor nem találta ki, hogy Jacob a próféta. Ennél rosszabbul fel sem lehetett volna vezetni.
A TR 2013 sem volt egy mestermű ebből a szempontból, de legalább volt egy épkézláb, élvezhető sztorija, amihez survivor-nyögdécselős Lara is jobban passzolt. Apró pozitívum, hogy azért maga Lara nem annyira fájdalmas már a játék közepétől-végétől.
Összességében tehát játékmenetben sokkal jobb, mint a TR 2013 volt, de megbotlik a történeten, ami azért egy "cinematikus" játéktól elég nagy hiba. Mindenesetre ilyen alapokkal már igazán szép házikót lehet építeni, így ha a CD a Shadow of the TR sztoriját nem szúrja el, játékmenetben meg tesz még egy lépést a "true TR" feeling felé (és itt tettek, szóval miért ne folytatnák?), akkor a reboot harmadik része akár még klasszikussá is válhat.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Most miért, Camilla Luddington egy színészóriás, a Californicationben is tök meggyőzően játszotta a pornós picsát, aki minden második részben leszopja Charlie-t. :D Néha fel is röhögtem játék közben a hanghatások miatt, mert már vártam, mikor jön megint a BangBus (a Calit nem ismerőknek: az egyik jelenetben olyan típusú pornót forgatnak Camillával :D).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Assassin's Creed: Origins
Sikerült befejezni az alapjátékot meg a 2 dlc-t és belekostoltam a Discovery Tourba is szóval végre tekinthetem úgy, hogy kb "végeztem" a játékkal így közel 60 óra után. Őszintén szólva elég kettős érzések vannak benne a játékkal kapcsolatban, de először vegyük a Discovery Tour-t ami a legzseniálisabb ötlet amivel a széria történelme alatt előálltak. Lényegében telepakolták a játék minden porcikáját guided tourokkal szépen narrálva, régi képekkel és érdekességekkel tűzdelve amiken végigsétáltat a játék. Változó hosszúságúak vannak rövid pár perces túrák és vannak hosszabb 15 percesek is. Mindegyiket végigsétálni azért jó sok ideig tartana, mert 75 db van 5 külön kategóriára osztva. Mindegyikhez ingame oda lehet sétálni és megkezdeni vagy odateleportálni, ami kényelmes. Az a 8 túra (főképp a piramisokról) amiken végigmentem nagyon érdekesek voltak szóval valószínűleg idővel megnézem mindet. Külön pluszpont, hogy néhány állomás azt magyarázza el mit változtattak a játék kedvéért és miért. Egyszerűen hihetetetlen jó ötlet az egész és remélem a következő részekben is szerepelni fog egy ilyen funkció. Sajnálatos, hogy a DLC helyszineire nincs kiterjesztve a dolog.
Nade a játék maga. Jó is meg nem is. Legfőképp amivel problémám volt az a retardált fejlődési rendszere. 40 szintet lehetett lépni az alap játékban és a területek is így vannak nehézségekre szétbontva. Csak a nehézség nem úgy nehéz, hogy konkrét kihívás van benne hanem úgy, hogy mondjuk lvl 12-n megpróbálsz megölni egy lvl15ös ellenfelet akkor te sebzel bele 0.1%-ot, ő meg 1shotol. Ugyanezt megpróbálod mondjuk lvl14-en akkor te ölöd meg 2 ütésből ő meg alig sebez rajtad. Miközben statilag jóformán alig változik valami. Felfoghatatlan és végtelenül bosszantó az egész. Ha már statok... Szóval vannak különböző cuccok amiket fejleszthetsz (hidden blade dmg, ranged/melee dmg, hp, quiver, toolbelt) amihez különböző nyersanyagok kellenek. Sajnos sokat nem oszt nem szoroz az, hogy mennyire vannak felfejlesztve a sebzést növelő itemek, mert ilyen +2-3at ad egy fejlesztés ami lófaszt nem ér kb. (ez alól a hidden blade kivétel, mert ott 300asával ugrál ezért azt érdemes fejeleszteni, mert néhány ellenfelet nem mindig lehet egy szúrással megölni ami elég értlemezhetetlen számomra, de ez van) Az, hogy több nyílvessző legyen az embernél az nyílván hasznos meg a hp is. Nade hogy ezek meglegyenek mehetsz vadászni meg minden szart lootolni. Ez pedig elég bosszantó és egy idő után kegyetlenül unalmas. Mikor fél órát azzal töltesz, hogy kibaszott krokodilokat meg vizilovakat keresel, mert kell 40 heavy skin akkor így elmegy a kedv a játéktól elég gyorsan. Főleg mikor kell mellé még ugyanennyi fa vagy copper vagy bármi. Szóval aki fejlesztgetni akar az számítson sok-sok óra céltalan mászkálásra, vadászásra, fosztogatásra. Persze van ability point ami segítségével vehet az ember árusnál is ilyen cuccokat, de azoknál max ilyen 4 darab van belőle ráadásul kurva drágán. Agybaj. Nade a szintek. Szóval ha a fő sztori érdekel és úgy döntenél, hogy azzal haladsz akkor van egy nagyon rossz hírem. Nem lehet. A játék konkrétan rákényszerít, hogy _minden_ fost csinálj a fő sztorin kívül, mert olyan ütemben emelkednek a küldetések szintjei amivel csak így lehet lépést tartani. Ez főleg a közepe/vége fele kezd valami elképesztően irritáló lenni. Megcsinálsz egy main questet, kapsz érte fél szintnyi xp-t, de a következő main quest 3 szinttel nagyobb mint ami az előző volt szóval mehet az ember 1-2 órára szintezni... WTF Ubi?! -.- A harcrendszer újragondolása nem lett rossz, de az egész ott esik szét amikor megtalálja az ember azt a két fegyvert amivel gond nélkül végig tudja tolni a játékot. Az instant charge-os fegyverek túlságosan erőssek meg a predator bow-ok is. Előbbivel végig staggerelni lehet az ellenfeleket kb meg fellökni, az utóbbival pedig az ellenek többségét egy lövésből meg lehet ölni ezért igazából olyan hűdenagy változatosság nem lesz a harcban ha az ember ezekhez a fegyverekhez kötődik végig. Hiába vannak a fegyvereknek is szintjei, kovácsoknál fel lehet őket fejleszteni a játékos szintjére bármikor x összegért ami azt hozza magával, hogy kvázi felesleges cserélgetni a jól bevált fegyvereket, pár szintenként megy az upgrade aztán gond egy szál se. Viszont így annyira nem változatos a dolog úgyhogy én szerettem váltogatni, mert azért sok különböző fajta fegyver van amik más képeségekkel bírnak meg a harc is más velük. Érdemes próbálgatni kinek mi jön be.
A mellékküldetések sztorijai jobbak mint a fő szálé ami rendkívül bizar. Van itt minden rabszolgák segítésétől elkezdve, családi problémákon keresztül, ősi rituálékban való segítkezésig minden. Van amelyik tök rövid ilyen kis semmiség, vannak viszont baromi hosszú mellékszálak is. Meg ott vannak a tombok, erődök és még kismillió poi. Viszont ezek bármennyire jók azért egy idő után nagyon sablonok (most nem a küldetésekről beszélek, azok relatív változatosak végig). Minden erőd ugyanarra a sablonra épül, minden tomb hasonló. Nincs semmi puzzle vagy valami csak eljutsz a-ból b-be. Lehet őket csinálgatni, de annyi van belőlük, hogy úgy 50 után az ember már kurvára unja. Főleg a nagyobb erődöket ahol van 3 "boss" meg 4 láda és így a háta közepére se kívánja már az ember. Viszont kellenek, mert itt a ládákból lehet kiszedni anyagot ami kell a nagyobb szintű fejlesztésekhez, szóval kvázi erre is rákényszerít a játék ha szeretnél vele foglalkozni.
A térkép pedig nagy, úgyhogy tényleg kismillió ilyet fog találni az ember. Emlékszem már mikor mondták, hogy akkora a játéktér mint a black flagben csak a víz is bejárható földterület akkor előre röhögtem. Igazam is lett. Habár a fele tényleg tele van pakolva, de csomó zóna van ahol konkrétan nincs _semmi_. Se poi, se semmi érdekes. Nagy büdös semmi. :D Ha pedig kivennék a kétmillió sablonra épült erődöt még szomorúbb lenne a helyzet. Ettől eltekinve vannak kurva jó helyek amik hihetetlen milyen jól néznek ki, csak tök felesleges volt ekkora térképet a játékos elé rakni mikor semmi nincs rajta. A végén mikor már csak felfedeztem elég vicces volt a térkébe délnyugati részén lovagolni a sivatagban ahol semmi nincs ameddig a szem ellát meg néha Bayek odahaluzik azért valamit a hő miatt. Meg előfordul 1-2 homokvihar is. Szóval egyszeri poénnak elmegy, de sok értelme nincs.
Visszatérve a fő sztorira, az béna. A karakterek is meg a történet is. Bayek egyszerűen gáz, rossz hallgatni. Érdekesen kezdődik a története, de olyan gyorsan megy át ezerszer látott sablonba, hogy idő nincs kettőt pislogni. Próbáltak érdekesnek tűnő dolgokat belerakni főleg a legvégén, de too little too late. Ráadásul el is baszták a végét biztos ami biztos. :D Egyszerűen totálisan hiteltelen minden ami történik ott. Sok meglepetést nem árulok el vele, hogy jóformán a Creed kialakulásának a sztorija, de annyira nem illik bele ez az egész sehogy... Ahogy az egész assasin dolog valahogy tökre nem illik ide. Ahogy a jelenben játszódó 5 perc is ilyen se füle se farka zagyvaság. Jó lenne ha végre találnának a ubinál egy értelmes írót, mert a brotherhood óta komédia ami megy ac szinten.
A két dlc ami kijött viszont telitalálat volt. Mindkettő külön térképen játszódik ami jó ötlet volt igazából. A The Hidden Ones 4 évvel játszódik az alap vége után egy másik egyiptomi régióban ahol a "hidden ones" balhéba került a rómaiakkal ezért persze oda kell menni rendet rakni. Nem rossz sztori, az új zónák is jók. 3 új nagy zóna van amit elég jól tele is pakoltak. Az itteni mellékszálak is tök jóra sikerültek, de mostmár nem volt akkora a kontraszt mint az alap játéknál hál'istennek.
Nade ami teljesen lenyűgözött az a The Curse of the Pharaos ami Luxor környékén játszódik nagyjából ugyanabban az időben amikor a The Hidden Ones. Ez a dlc kapott kapásból 6 új zónát amik akkorák, hogy igazából simán elmenne egy különálló játéknak is. Itt szvsz kicsit több az érdekesség, meg az egyszeri ember is talán többet tud erről a környékről ezért érdekesebb lehet. A sztori se annyira földhözragadt mint az előző dolgok és mennyire jól áll neki te jó ég. Rengetek egyiptomi mítoszra épült dologgal van itt az embernek dolga. Szintén vannak rituálék, istenek, fáraók ilyen-olyan színben feltüntetve, konfliktus az új és régi hiedelmek között stb stb. Mocskosul eltalálták a dolgot. Nem is rövid hál'istennek. Amíg a Hidden Ones igazából max pár óra, ez simán 10+. Igaz sok extra dolgot csináltam, mert egyszerűen csak fel akartam fedezni mindent. Pár mellékküldetést azért kihagytam, mert be akartam fejezni a fő szálat, de amiket csináltam azok tök jók voltak, de itt már a fő szál is baromi jó végre. Ja és itt megjegyezném, hogy végre valahára a szintezés se jelentett itt már gondot. Fő küldetések is adagolják az xp-t rendesen meg maximum 1-2 mellékcuccot kell csinálni, hogy felzárkózzon az ember, de az meg pont útbaesik úgyhogy egyáltalán nem zavaró. Kicsit hihetetlen, hogy itt már meg tudták oldani értelmesen, na mind1. A fő zónákon kívül még elvisz a játék 4 fáraó sírjába is amik külön zónákat kaptak szóval a 6 zóna az igazából 10. :) Ezek a zónák kicsit (nagyon) szürreálisak és sokat merítenek az egyiptomi mitológiából, de működik, nem is kicsit. Mocskosul élveztem ezeket a zónákat felfedezni meg csinálgatni a dolgokat rajta.
A DLCknek köszönhetően így összességében azért pozitívnak mondanám a véleményem a játékról az összes hibája ellenére. Elvégre egyik AC se volt tökéletes, de most itt a szar sztorit ellensúlyozta a kegyetlen jól felépített környezet és mitológia és jó mellékszálak. Ez eddig pont fordítva volt, fura. :D A Discovery Tour-t kötelezővé tenném pár történelem órára ahol egyiptomról van szó. A DLC-k kurva jók szóval ja, nagy összességében azért pozitívan jön ki, örülök, hogy végre nem kell nagyot csalódni egy ac játékban. Rég volt már ilyen... :( A következő részre azért remélem dolgoznak egy jobb sztorin és legalább ilyen minőségben rakják össze a világot köré.
Ezzel erősen vitatkoznék: a TR nyilván erősen használja az Unchartedet, és a 2013-as részre még én is lazán rásütöttem, hogy "Uncharted, csak csajjal" (abba a játékba még UC-klón multi is jutott), de a Rise-nak már van egy abszolút saját hangvétele, és jóval távolabb kerül az UC-től. A Rise egy sokkal-sokkal nyitottabb játék, magas nehézségen erős crafting és light RPG fókusszal, a kalandelemek jóval hangsúlyosabbak és a platforming is fejlettebb. A cover shooter dara persze ott van, de nagyon visszavettek belőle a 2013-as részhez képest, a játékmenetet meg a manapság szokásos "mindenből egy adag" szisztéma jellemzi. Ezzel szemben az UC egy elég tiszta TPS, az adja a lényegi játékmenetet.
A "szegény ember" jelző meg már azért sem igazán állja meg a helyét, mert technikailag ugyanolyan magas színvonalat kapsz, mint az UC-ben, csak a PC verziónak hála még rá is tehetsz néhány lapáttal.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Olyan hülyén lett vége, hogy a DLC-be bele se kezdtem, de szerencsére még nem töröltem le, úgyhogy ha már ennyire ajánlod, akkor adok neki egy esélyt.
Egyébként a HDR-t nem tudtam rendesen beállítani, szürkületet csinál az éjszakából, viszont az effektek szépek így. Ha lehúzom a brightness-t, akkor pedig nappal lesz sötét.
Ghost of a Tale
rwurl=https://i.imgur.com/iOXTsTn.png
Ez a játék egy igazi gyöngyszem. Az előzetes képek és videók alapján nagyon jónak tűnt az art design és a grafika, de nem gondoltam, hogy ennyire magával ragad. A játék Indiegogo kalapozással készült, és márciusban meg is jelent. Azóta már szépen foltozták is a nagyobb bugokat. A készítője az a Lionel Gallat aki a Dreamworksnél animátorként vett részt az pl az Egyiptom hercege készítésében, a Universal Studiosnál pedig a Despicable me című filmen dolgozott animation director pozícióban. Ez meg is látszik a játékon, a főhős mozgása nagyon természetesnek hat.
rwurl=http://www.ghostofatale.com/wp-content/uploads/2018/02/46.jpg
A sztoriról röviden annyit, hogy Tilo-t a vándorzenészt egeret alakítjuk, aki egy börtönben ébred, különválasztva a feleségétől Merrától. A játék során őt kell megtalálni. A feladat adott, rá kell jönnünk hol tartják fogva Merrát, és meg kell szöknünk a börtönből.
rwurl=https://i.imgur.com/uyscj0t.png
Amikor sikerül kilógnunk, akkor derül ki, hogy nem csak egy egyszerű börtönben vagyunk, hanem egy hatalmas partmenti erődben, ahol sok tennivalónk akad. Az erőd és környéke ugyanis a Red Paw nevű patkányok alkotta katonai szervezet fennhatósága alatt van akik nem kedvelik a szökött egereket, kezdetben ők nehezítik meg a dolgunk.
rwurl=http://www.ghostofatale.com/wp-content/uploads/2018/02/63.jpg
Tennivalónk bőven akad: fel kell kutatnunk NPC-ket, nyomozni kell gyilkossági ügyben, csempészhálózatot kell lebuktatni, van egy rakás gyűjtenivaló stb. A játéktér nem kimondottan nagy, de egér mértékkel mérve épp elég hatalmas tud lenni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden tárgy, a székek asztalok, a kút stb patkányméretű, ezzel szemben mi akkorák vagyunk mint egy 8 éves gyerek egy felnőtthöz képest. Talán pont ezért van olyan nosztalgikus hangulata a játéknak. Előhozza a gyerekkori kirándulások emlékét, amikor az erdők és a várak sokkal hatalmasabbnak tűntek mint felnőttként.
Kalandozásaink során bejárhatjuk az említett erődöt, egy nagyobb erdős területet, lejutunk a partra és az erőd alatti csatorna illetve katakombahálózatba. Nagyon jól működik a területek, helyszínek megismerése, feltérképezése. Az elején, amikor még minden új csak lassan szemlélődve osonunk, később amikor már vágjuk mi merre található az adott helyen, szélsebesen kotrunk végig az ismerős folyosókon, ösvényeken. Főleg akkor ha felfedezzük a shortcutokat amik segítségével mindjárt gyorsabb a közlekedés, amíg viszont ez nincs meg, sok a backtracking. A területek között van néhány ami kicsit üresnek és befejezetlennek tűnik, ilyen pl a kikötő ami ahhoz képest milyen hatalmas, kevés dolgot tudunk ott csinálni.
rwurl=http://www.ghostofatale.com/wp-content/uploads/2018/02/Screen-Shot-02-15...
Amíg nincs megfelelő páncélunk, sokat kell bujkálni, erre vannak megfelelő tereptárgyak: ládák, szekrények stb. Lopakodás közben óvatosan elcsenhetünk kulcsokat, illetve bármit amire szükségünk van, illetve rövid időre kiüthetjük az őröket üres üvegekkel, elterelhetjük a figyelmüket vagy csapdát állíthatunk nekik. Viszont amint megvan a patkánypácélszett már szemtelen kisegér módjára járkálhatunk köztük. Innentől megváltozik a felállás és szabadon járhatunk kelhetünk, beszélhetünk velük és még küldetéseket is csinálhatunk nekik.
Mivel sokat mászkálunk a sötét pincékben illetve éjjel az erdőben alig látni valamit, vihetünk magunkkal gyertyát ami persze elég hamar elfogy, de szerencsére használhatjuk az olajjal tölthető lámpásunkat is. Ezen kívül találhatunk egy olyan sapkát amin egy végtelen gyertya ég, ez viszont negatív hatással van a staminánkra, így ha azt használjuk nem tudunk futni, ami a menekülésnél hátrány. Arra is van lehetőség, hogy ha találunk ágyat aludjunk egyet, ez egy kicsit tölti az életünket is és ha úgy gondoljuk alhatunk épp reggelig amikor már világosodik.
Harc igazából nincs a játékban, az említett ágak, üvegek, csiganyálas üvegcsék dobálásán kívül.
rwurl=http://www.ghostofatale.com/wp-content/uploads/2018/02/10.jpg
A karakterek általában elég emlékezetesek, a szövegeik jól megírtak, maga a sztori is végig érdekes tud lenni. A játék világa pedig annyira egyben van, hogy utánanéztem, nem adaptációja e könyvnek esetleg mesének, és nem, ez egy teljesen önálló fantasy világ. Persze Gallat saját bevallása szerint sokat merített a The Secret of Nymh és a The Dark Crystal filmekből, a Redwall könyvekből, Alan Lee és John Howe rajzaiból, de hatással voltak rá olyan játékok is mint a Legend of Zelda, a Dark Souls vagy éppen az ICO.
rwurl=http://www.ghostofatale.com/wp-content/uploads/2018/02/22.jpg
A hangok és a zenék is remekül sikerültek. Mind a dalok mind az egyes helyszínek témái nagyon rendben vannak, árad belőlük a hangulat. A játék során többször előfordul, hogy vándorénekes lévén elő kell adnunk valamit egy beszélgetés során. Ilyenkor a megfelelő dalt kell kiválasztanunk a daloskönyvünkből és az szépen előadja Tilo, szerencsére nem QTE formájában.
rwurl=https://youtu.be/m3zIWWr34IA
Míg minden mással nagyon elégedett voltam, egyedül a végjáték az amit kissé sutának és összecsapottnak éreztem, ez az egyetlen ami valamennyire kizökkentheti az embert az idillből.
Mindent összevetve egy remek kaland volt a Ghost of a Tale. Mi kb 20 óra alatt jutottunk a végére, szerintem ma ez egy nagyon ideális játékhossz. Remélem anyagilag sikeres lesz a játék és tovább folytatódik Tilo szívet melengető története.
rwurl=https://youtu.be/tigso6GJtsY
Super Mario Odyssey
Nagyjából ugyanazt tudnám mondani mint a zeldánál. Egyedül a hossza az ami kicsit meh, nagyon rövid. Mármint a sztori része a dolognak. Nyílván ha valaki _minden_ holdat szeretne összegyüjteni az egy örökkévalóság. Nem azt mondom, hogy végigrohantam a dolgon, mert még így is bőségesen több holdat gyüjtöttem mint kellett volna, de kvázi két-három délután alatt simán végig lehet vinni. Tegyük hozzá azért a sztori után is van mit csinálni bőven és x mennyiségű power moon összegyüjtése után... :) Ezt leszámítva viszont baromi élvezetes és kreatív végig. Nincsenek bugok, idegesítő hülyeségek mint amikre manapság már alapként tekint egy ember minden játéknál. Van benne kihívás, de nem túlságosan sok. A bossharcok is jópofák. Egyáltalán nem bonyolultak, de jó mechanikák vannak. A fejtörőkre is ez jellemző. Nem kell 200IQ hozzá, de nem feltétlen triviális mind. Egyszerűen csak egy fasza könnyed kikapcsolódás amit kb nem lehet nem szeretni. Switch mellé szintén alap beszerezni.
Life is Strange: Before the Storm - Farewell
Semmi kulonos, de jol kiegesziti az alap sztorit. Nagyon jo volt hallani Max nyekergeset meg Chloe is vegre a sajat hangjan beszelt. Valoszinu ezek miatt sokkal ertekesebbnek tartom mint az egesz Before the Storm-ot.
Beyond: Two Souls
Tyű de rossz volt. Jól indult a sztori, még talán érdekes is lehetett volna csak aztán végül nem lett az. Nem megy Cage-nek ez a paranormális sztori írás egyáltalán. A Fahrenheit-et is azzal baszták el, meg ezt is. Csak itt már az első harmad után beáll az unalom és facepalm tenger. Az irányítás is borzalmas, a kamerakezelés is borzalmas, a történet néhol érdekes viszont nem ez a jellemző rá. Vannak olyan borzalmasan csapnivaló részei amikor komolyan elgondolkodtam rajta, hogy miért is játszok vele. Nem is tudom, hogy a randi vagy a punk korszakos szökés volt rosszabb. Van PS4-en remixelt változat ahol a jelenetek időrendi sorban játszódnak nem pedig össze-vissza mint a simában, de úgy szvsz még rosszabb lenne. Ráadásul a játékmenet is placeholder kb. Lehetetlen elrontani bármit is. Külön nevetséges Aiden hatótávolsága ami néha 5 centi, néha 200m. Éppen attól függően mit kell csinálni. Néha át tud menni falon néha nem. :D Totál inkozisztens, ahogy az egész játék is az. A "rengeteg" befejezés is kb kimerül abban, hogy mire böksz rá a végén (csak itt nem szines mint a ME3-ban hanem kis képek vannak hozzá :D). Persze 2 nagy ág van ami abból következik miket csinálsz. Pár befejezést azért megnéztem a sajátomon kívül. Egyik rosszabb mint a másik úgyogy rá is hagytam inkább. Röhej, hogy ebből azt gondolták majd lehet második rész. Áh egyszerűen nem tudom felfogni ki gondolta, hogy ez egy jó játék és így meg kell jelennie. Ilyen trágyaszar munkát lerakni az asztalra a Heavy Rain után, wowza.
Amikor megjelent az XCOM 2, végigtoltam Long War moddal. Tetszett, tetszett, de azért nem volt akkora egetverően nagy hatással rám. Ennek megfelelően amikor kijött a War of the Chosen, nem is foglalkoztam vele különösebben... "Á, csak egy béna DLC, kell a francnak".
Mekkora ökör voltam... Most hétvégén egy csereüzlet keretében kaptam egy kódot hozzá, gondoltam ha már megvan, megnézem. Aztán bele is feledkeztem jó pár órára. Franc gondolta, hogy egy DLC hatására ennyire megváltozik a játék, és természetesen jó irányba. Így, ezzel együtt már nagyon kerek és élvezetes lett az egész, alig várom a hosszú hétvégét, hogy szépen belemerüljek.
The Last of Us - Remastered
Egyik ismerős nekiállt pár napja és meghozta nekem is kedvem hozzá, mert ps4en nem fejeztem be egyszer sem. Úgyhogy nekiálltam megint és 3 nap alatt le is ment. Valamiért még ps3on annyira nem élveztem bár valószínű sokat tett hozzá az, hogy kibaszott diavetítés volt a játék háromnegyede. Ps4en most szép-jó-shiny úgyhogy végre lehet élvezni a játékot úgy ahogy azt tervezték. Ohboiohboi. Ömlenghetnék oldalakon keresztül mennyire zseniális minden pillanata, de valószínűleg felesleges úgyhogy nem is teszem. Kibaszott mestermű és pont.
Tomb Réder Anniversary
Még mindig frankó, de aki ezt a részt kitalálta, sokszorosan szarjon sünt:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=OT76mVUnPrY
Ha nem kéne keresztülfutni a lángokon és ha a kamerakezelés és a platforming olyan jó lenne, mint a Prince of Persiában, akkor mondjuk működne... csak hát a TR frencsájsz nagy tragédiája, hogy minden egyes generációban csináltak nála jobb platformert.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A PS1-érában a nagy - és jobban játszható - riválisok mind "stilizált mascot platformerek" voltak, és nem "realista cinematic platformerek", mint később. (Persze a '99-es PoP 3D-t fel lehet hozni, de azt hiszem, nem mindenki tartja jobb platfromernek :)
Nem csoda, hogy akkoriban volt a franchise a leginkább blockbuster, és akkor számított a leginnovatívabbnak is. Engem mondjuk kínoztak akkoriban is és azóta is a gyermekbetegségei.
Sors bona, nihil aliud.
Sniper Elite 4 - Deathstorm DLC 1-2
Well, egy-két helyen tömegnyomor volt, de egyébiránt teljesen jó pályák. Na majd ha leárazzák a 3., elvileg befejező részt, akkor azt is megveszem.
Az első részek esetében a mascot-platformerekre gondoltam elsősorban ofkorsz (Super Mario 64 és társai), a Crystal Dynamics-trilógia esetében meg a Sands of Time-ra és folytatásaira. Egyébként kár az ottani rendszerért, mert a 2008-as Underworldben már FANTASZTIKUS a platforming, a játék sebessége is sokkal jobb, gyerekbetegségből meg csak egy-két igazán apró dolog maradt hátra.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A Crystal Diynamics már inkább a hetedik geneárciótól ugrott be a TR-be, de tény, hogy azok részek jöttek még a hatodikra is.
Mindenesetre az Underworld kokrétan a cell-shaded grafikás PoP kortársa. Melyikben casual inkább a platforming? :)
Sors bona, nihil aliud.
Hát, akkor végül is mondhatjuk, hogy az Underworldnek összejött a trónfosztás, mondjuk a SoT platforming részén a Forgotten Sandsnek is sikerült csiszolnia, a harc meg mindkét játékban ugyanolyan gáz, szóval legyen inkább egál. :D
Háát, egyébként nem lehet a Legendre meg az Anniversary-ra hetedik generációs játékként tekinteni, mert azért a nagyobb felbontás és a Legend "next-gen contentje" ellenére is PS2-es grafikát látsz bennük, az Xbox 360-as verzió meg annak a remastere. Hatalmas a grafikai ugrás a Legend / Anniversary és a ténylegesen hetedik genre fejlesztett Underworld között.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Underworld amúgy egész jó volt. Szarfos gépemen is elment, ami akkoriban nem sok játékról volt elmondható.
Én csak azért haragszom azért a játékért az Eidosra meg a Crystal Dynamicsre, mert egyrészt az 1.0-ás verzió nem volt valami polírozott, másrészt meg jó rövid volt, a teljes játékidőt elég komolyan bővítő sztori DLC-ket meg csak Xbox 360-ra adták ki belőle.
Egyébként alulértékelt cucc szerintem, abszolút klasszikus Tomb Raider modern köntösben.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Tomb Raider Legend
Na, ez a játék pont olyan szar, mint emlékeztem. :D Why? A motoros részek kiborítanak: borzalmas irányítás, kukába való harc, szar pályadesign, egyszerűen amit el lehet baszni egy akció-kalandjáték mellékesen odagyártott vezetős szekciójában, azt itt mind sikerült.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Rise of the Tomb Raider
Váltottam a Legendről, mert az meh, és hé, tök jó ez a játék. Survivor fokozaton kellemes a kihívás, mert nem csak úgy az öledbe hullik a nyersanyag, az ellen is komoly, szóval érdemes minél többet lopakodni, ami legalább valamennyit pótol a fejtörők hiányából, és nem opcionális az összes tomb.
Azoktól viszont elnézést, akik bírják Larának ezen verzióját, mert ő még mindig borzasztó, számomra kicsit hihetetlen is, hogy mennyire. Camilla Luddington minden második mondatában úgy szinkronizálja a csajt, mintha nem kapna levegőt, na meg továbbra is állandóan nyögdécsel. Lara esik-kel, vérben, sárban, szarban mászik és mindig akad valami baja: egy csomószor fájdalmai vannak, Szibériában halálra akar fagyni minden második animácójában, hiába feszít rajta a jó vastag kabát és hiába lehet 20 percenként tábortűznél melegedni. Tök jó, amikor pl. ott vagy Szíriában, nézelődsz, hogy jaj, milyen szép a környezet, tiszta kaland és fun, aztán ránézel a főhősodre, és ezt látod:
rwurl=https://i.imgur.com/bHueqls.jpg
Szörnyű, idegesítő és egy kicsit sem menő, hogy mindig úgy néz ki a csaj, mint akinek éppen belső vérzése van, az meg fárasztó lesz egy idő után, hogy 5 percenként csak a szerencsének és a QTE erejének köszönhetően él túl ugrásokat. Így lesz a realistábbnak szánt tálalásból tündérmese.
Miért nem lehetne inkább azt csinálni, hogy Lara Croft mondjuk egy okos nő, aki nem játék közben tanul meg görögül és oroszul, nem mellesleg pedig kiváló akrobata és badass harcos? Ja, hogy az már idejétmúlt és irreális, a hihető verzió meg egy béna, magára vigyázni nem tudó csaj, aki lépten-nyomon pofára esik és 5 percenként majdnem lezuhan, valahogyan viszont mégis túlél mindent. :D
Remélem, hogy a Shadow of the TR már nem Lara Passiójának harmadik felvonása lesz... oh wait:
rwurl=https://i.imgur.com/cQ1UVkm.jpg
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Rise of TR nekem kb. a felénél van félbehagyva. Valahogy nem érzek késztetést, hogy befejezzem a kalandot... De lassan erőt veszek magamon, és befejezem szerintem, hogy kész legyek az ágyékára... árnyékára.
Nekem kicsit betett, hogy mennyit játszat abban a völgyben, ahol középen a kétszintes ház van, és a közelében farkasbarlang. Mint valami kibaszott terepasztal; 5 méterenként van valami. Az előző rész ebből a szempontból jobban bejött, nem akart egy helyen ennyit lekötni. A lázadó falu megtámadása után, amikor Lara megy a másik, titkos bandának, kikapcsoltam, aztán abbamaradt.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Én meg pont azt szeretem, hogy nem kell fölöslegesen kolbászolni és semmit sem csinálni közben. :D Nem tökéletes egyébként, az pl. furcsa volt, amikor a rádióállomásos mellékküldetést kell csinálni (mert mi mást csinálnál egy modern open world cuccban? :D) és van egy pont, ahol kb. 5 méterre van egymástól két torony. A Trinity-s srácok nem a teljes lefedettségre mentek rá. :D
Azon is jókat vidámkodtam, ahogyan teleportálnak a farkasok. Survivoron nem tudsz odamenni lövöldözni hozzájuk az elején, mert kinyírnak a fenébe, így taktikázni kell, szóval ha pl. egy hármas falka közül leszedsz kettőt messziről az íjjal, megcsodálhatod, ahogyan az utolsó kereket old, általában befut a barlangba. Ha viszont a barlangban marad árván egy, akkor lelécel a kijárat elé, és ha nem ölöd meg, hanem csak megsebesíted, megint elfut valamerre. És hogy hol találod meg ezután? Hát a barlangban, ahonnan épp kijöttél és amerre egyáltalán nem futott. :D
Fura az állatvilág a játékban, az őzek pl. néha nem halnak meg a fejlövéstől, hanem elkezdenek sántítani. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
TheWalkingDeadNewFrontier
Amennyire friss volt és magával ragadó az első évad, annyira untam a harmadikat. Clementine-t leszámítva egyik karaktert se kedveltem meg igazán és a cselekmény is sokszor érdektelen volt. A valamennyire összekapott záró rész miatt azonban nem szaroznán le semmiképp de a záró évad remélem eredetibb lesz és pontot rak erre a történetre.
U.i.: Továbbra is vicces a Telltale féle döntés rendszer mert néha tényleg kurvára nincs jelentősége mondatoknak. Meg behozták bizonyos helyzetekbe a wasd iranyitast,(pl mikor át kell menni valami meredek helyen) de az összes alkalommal elég volt a w-t nyomni.
Ez egy játéknak álcázott valami. Anno a Back to the future még televolt kalandjáték elemekkel, ma már az egész egy interaktív novellává vált. Amit csak akkor lehet élvezni ha erős a történet és a karakterek. Ezen téren pedig a Telltale egy ideje nem remekel.
Gondolom megszokásból...
Egyébként melyik a legjobb modern TR rész, amivel érdemes játszani? Kb 10+ éve nem toltam egyiket se ..
....Rebel with a cause, outlaw with a lawyer....
....Lófaszt, nehogy már, te vagy a Blade Runner....
A két új rész teljesen jó. Szegény ember Uncharted-e igazából, de élvezhetőek teljesen. A Rise egy kicsit már-már pofátlan Uncharted copy, de azért szerethető. :)
Oksa, kösz.
Kár volt megemlítened az unchartedet...majd meglátod miért... ;)
....Rebel with a cause, outlaw with a lawyer....
....Lófaszt, nehogy már, te vagy a Blade Runner....
Tomb Raider-ek közül a régi éra utolsó része, az Underworld is élvezhető. De amgy én is a rebootot ajánlanám meg a folytatását.
Nya, tulajdonképpen végeztem a Rise of the Tomb Raiderrel és holy shit, összességében a Crystal Dynamicsnek sikerült egy olyan "collect-a-thon open world" AAA cuccot csinálnia, ami:
- nem fullad unalomba, mert INDOKOLT a gyűjtögetés és egész variált annak módja,
- egy lépés az igazi Tomb Raider felé a 2013-as játék után.
Az első pont annak köszönhető, hogy a CD abszolút átfogóan járt el a nehézségi szintek kifundálásakor. NAGYON örültem ennek a listának, amikor megláttam...
rwurl=https://i.imgur.com/0E9FHdY.jpg
...de igazából csak jópár óra után jöttem rá arra, hogy mennyire. Nem egy sima "extra nehéz" módról van szó (igazából azt, hogy extra nehéz lenne, annyira rá sem lehet sütni), hanem egy elég teljes körű rebalance-ről, ami igazi, immerszív túlélősdit varázsol a játékmenetből. Ki is listázom, hogyan:
- Az, hogy nincs health regen nemcsak azt jelenti, hogy mindig kell hogy legyen nálad alapanyag kötszerre, az életerő ugyanis a kötszerezés mellett még két esetben visszatöltődik: akkor, ha lecsücsülsz egy base campnél és akkor, ha leölsz és megnyúzol egy állatot. Mindjárt kicsit fontosabbak lesznek a táborok, és a vadászat is kap egy extra, a szimpla gyűjtögetésnél értelmesebb funkciót.
- Tényleg kevés a nyersanyag a játékban, és végig nagyon szépen ki van egyensúlyozva. Döntéseket kell hoznod a karakterfejlesztgetésben, mert nem lesz cuccod mindenhez. Sokat kell használnod az íjat, mert nem fürdőzöl skúlóban a lőfegyvereidhez (az elején egyszer jól meg is cummantottam emiatt, mert elhasználtam egy csomó lőszert mindenféle állatokra felfedezés közben, aztán utána meg szívtam a katonák ellen, mint a torkosborz).
Kerültek be extra játékmechanikák is, pl. survivoron minden base campnál 3 egységnyi fát kell rakni a tűzre, nem csak az elsőnél játssza el veled a játék egyszer a "cinematic" élmény kedvéért. Emiatt mondjuk észrevettem apróbb csacskaságot vagy két-három tábornál: itt pl. úgy van a tűznek fénye, hogy még meg sem gyújtottam:
rwurl=https://i.imgur.com/1P8wWTZ.jpg
- A harc jó nehéz tud lenni, de nem frusztráló, hanem olyan kis kellemesen-realisztikusan szenvedős, mert észnél kell lenni, érdemes lopakodni, fontosak a különböző lőszertípusok és ki kell használni a környezeti elemeket. Egyedül amiatt küzdöttem viszonylag sokat, hogy nem sikerült igazán pöpecre megcsinálni a kontrolleres célzást (és egérrel is nagyon "floaty", a legtöbb cover shooterhez hasonlóan túlmozgásos, szóval a mászterrész sem nyerő megoldás): valahogy baromira nehezen esett kézre az, ahogyan a deadzone-t és az analóg kartól függő sensitivity-váltásokat kezeli a játék. Persze ez is csak egy ideig probléma, mert a vadászat és az íj miatt bőven van lehetőség kiismerni a csínját-bínját, de imádni azt sosem fogom, mert fura, nehézkes, az ellen animációi meg olyan változatosak, hogy a "belövöm az irányt kb., oszt strafe-elek" megoldás sem feltétlenül működik.
Megcsinálhatták volna jobban a célzást, mert csak a legkönnyebb fokozaton van aim assist, szóval egyértelműen anélkül képzelték el a játékot.
És hogy miért Tomb Raiderebb a 2013-asnál? Egyrészt azért, mert itt már több a fejtörő, és bár a többségük nem igényel komolyabb agymunkát, jól kitalált, élvezetes részeket sikerült belerakni a játékba. A survivor instinctet mondjuk szerintem tilos használni ezeknél a részeknél, mert hajlamos szádba adni a megoldást, sikerült is egyszer mérgelődnöm emiatt.
A platforming / mozgáskultúra is fejlődött, bár nyilván még mindig csak az Unchartednek tud odaverni (de legalább annak már odaver). Örültem annak, hogy visszahozták a régebbi játékokból a grappling hookot és a kötélen való függeszkedést, de sajnos még mindig túlságosan automatikus az ugrabugra, pedig igazán beleférne, ha itt-ott le kéne nyomni egy harmadik gombot is a bejáratott kettő mellé, meg ha többször kellene inputot adni egy-egy bonyolultabb fázisnál (pl. azt máig nem értem, miért ugrik el Lara automatikusan a rudakról, hiszen olyan szituációban egy old schoolabb játékban sincs esély a leesésre). Mellé lehet ugrani azért néha, itt-ott nézelődnöm is kellett, hogy merre tovább, és mivel ennél manapság csak butább megoldást látok AAA-ban, nem tudok nem örülni a RoTR-nek. Finally, something!
Az úszás is fasza, mert végre újra lehet tempózni a víz alatt, és szvsz azt pont megfelelően is streamline-olták (csak a lebukáshoz és a felbukkanáshoz kell gombot nyomni, a víz alatt Lara már automatikusan tartja a mélységet). Üdítő, hogy visszavettek a népirtásból is, mert én mindig jobban szerettem vadállatokra lövöldözni a TR-ben, itt a medvék pl. tök fun minibossok.
Ja és végre-valahára, a TR Anniversary óta először visszatér a Croft Manor. :) Elég durván walking simulator, de élvezetes, vannak benne fejtörők, és jó kis háttéranyag Larához is.
Egy dolgot sikerült elszúrnia nagyon a CD-nek ezúttal: a történetet. A téma szerintem igazán érdekes és passzol is a Tomb Raiderhez (Szibériában kutatsz egy Bizáncból származó titkos civilizáció után), de maga a cselekmény iszonyúan szar. Csak és kizárólag klisékből épül fel a sztori, de baromira buta is, és igazából annyira egybites, hogy minden fordulatot jó előre ki lehet találni.
A TR 2013 sem volt egy mestermű ebből a szempontból, de legalább volt egy épkézláb, élvezhető sztorija, amihez survivor-nyögdécselős Lara is jobban passzolt. Apró pozitívum, hogy azért maga Lara nem annyira fájdalmas már a játék közepétől-végétől.
Összességében tehát játékmenetben sokkal jobb, mint a TR 2013 volt, de megbotlik a történeten, ami azért egy "cinematikus" játéktól elég nagy hiba. Mindenesetre ilyen alapokkal már igazán szép házikót lehet építeni, így ha a CD a Shadow of the TR sztoriját nem szúrja el, játékmenetben meg tesz még egy lépést a "true TR" feeling felé (és itt tettek, szóval miért ne folytatnák?), akkor a reboot harmadik része akár még klasszikussá is válhat.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Most miért, Camilla Luddington egy színészóriás, a Californicationben is tök meggyőzően játszotta a pornós picsát, aki minden második részben leszopja Charlie-t. :D Néha fel is röhögtem játék közben a hanghatások miatt, mert már vártam, mikor jön megint a BangBus (a Calit nem ismerőknek: az egyik jelenetben olyan típusú pornót forgatnak Camillával :D).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Assassin's Creed: Origins
Sikerült befejezni az alapjátékot meg a 2 dlc-t és belekostoltam a Discovery Tourba is szóval végre tekinthetem úgy, hogy kb "végeztem" a játékkal így közel 60 óra után. Őszintén szólva elég kettős érzések vannak benne a játékkal kapcsolatban, de először vegyük a Discovery Tour-t ami a legzseniálisabb ötlet amivel a széria történelme alatt előálltak. Lényegében telepakolták a játék minden porcikáját guided tourokkal szépen narrálva, régi képekkel és érdekességekkel tűzdelve amiken végigsétáltat a játék. Változó hosszúságúak vannak rövid pár perces túrák és vannak hosszabb 15 percesek is. Mindegyiket végigsétálni azért jó sok ideig tartana, mert 75 db van 5 külön kategóriára osztva. Mindegyikhez ingame oda lehet sétálni és megkezdeni vagy odateleportálni, ami kényelmes. Az a 8 túra (főképp a piramisokról) amiken végigmentem nagyon érdekesek voltak szóval valószínűleg idővel megnézem mindet. Külön pluszpont, hogy néhány állomás azt magyarázza el mit változtattak a játék kedvéért és miért. Egyszerűen hihetetetlen jó ötlet az egész és remélem a következő részekben is szerepelni fog egy ilyen funkció. Sajnálatos, hogy a DLC helyszineire nincs kiterjesztve a dolog.
Nade a játék maga. Jó is meg nem is. Legfőképp amivel problémám volt az a retardált fejlődési rendszere. 40 szintet lehetett lépni az alap játékban és a területek is így vannak nehézségekre szétbontva. Csak a nehézség nem úgy nehéz, hogy konkrét kihívás van benne hanem úgy, hogy mondjuk lvl 12-n megpróbálsz megölni egy lvl15ös ellenfelet akkor te sebzel bele 0.1%-ot, ő meg 1shotol. Ugyanezt megpróbálod mondjuk lvl14-en akkor te ölöd meg 2 ütésből ő meg alig sebez rajtad. Miközben statilag jóformán alig változik valami. Felfoghatatlan és végtelenül bosszantó az egész. Ha már statok... Szóval vannak különböző cuccok amiket fejleszthetsz (hidden blade dmg, ranged/melee dmg, hp, quiver, toolbelt) amihez különböző nyersanyagok kellenek. Sajnos sokat nem oszt nem szoroz az, hogy mennyire vannak felfejlesztve a sebzést növelő itemek, mert ilyen +2-3at ad egy fejlesztés ami lófaszt nem ér kb. (ez alól a hidden blade kivétel, mert ott 300asával ugrál ezért azt érdemes fejeleszteni, mert néhány ellenfelet nem mindig lehet egy szúrással megölni ami elég értlemezhetetlen számomra, de ez van) Az, hogy több nyílvessző legyen az embernél az nyílván hasznos meg a hp is. Nade hogy ezek meglegyenek mehetsz vadászni meg minden szart lootolni. Ez pedig elég bosszantó és egy idő után kegyetlenül unalmas. Mikor fél órát azzal töltesz, hogy kibaszott krokodilokat meg vizilovakat keresel, mert kell 40 heavy skin akkor így elmegy a kedv a játéktól elég gyorsan. Főleg mikor kell mellé még ugyanennyi fa vagy copper vagy bármi. Szóval aki fejlesztgetni akar az számítson sok-sok óra céltalan mászkálásra, vadászásra, fosztogatásra. Persze van ability point ami segítségével vehet az ember árusnál is ilyen cuccokat, de azoknál max ilyen 4 darab van belőle ráadásul kurva drágán. Agybaj. Nade a szintek. Szóval ha a fő sztori érdekel és úgy döntenél, hogy azzal haladsz akkor van egy nagyon rossz hírem. Nem lehet. A játék konkrétan rákényszerít, hogy _minden_ fost csinálj a fő sztorin kívül, mert olyan ütemben emelkednek a küldetések szintjei amivel csak így lehet lépést tartani. Ez főleg a közepe/vége fele kezd valami elképesztően irritáló lenni. Megcsinálsz egy main questet, kapsz érte fél szintnyi xp-t, de a következő main quest 3 szinttel nagyobb mint ami az előző volt szóval mehet az ember 1-2 órára szintezni... WTF Ubi?! -.- A harcrendszer újragondolása nem lett rossz, de az egész ott esik szét amikor megtalálja az ember azt a két fegyvert amivel gond nélkül végig tudja tolni a játékot. Az instant charge-os fegyverek túlságosan erőssek meg a predator bow-ok is. Előbbivel végig staggerelni lehet az ellenfeleket kb meg fellökni, az utóbbival pedig az ellenek többségét egy lövésből meg lehet ölni ezért igazából olyan hűdenagy változatosság nem lesz a harcban ha az ember ezekhez a fegyverekhez kötődik végig. Hiába vannak a fegyvereknek is szintjei, kovácsoknál fel lehet őket fejleszteni a játékos szintjére bármikor x összegért ami azt hozza magával, hogy kvázi felesleges cserélgetni a jól bevált fegyvereket, pár szintenként megy az upgrade aztán gond egy szál se. Viszont így annyira nem változatos a dolog úgyhogy én szerettem váltogatni, mert azért sok különböző fajta fegyver van amik más képeségekkel bírnak meg a harc is más velük. Érdemes próbálgatni kinek mi jön be.
A mellékküldetések sztorijai jobbak mint a fő szálé ami rendkívül bizar. Van itt minden rabszolgák segítésétől elkezdve, családi problémákon keresztül, ősi rituálékban való segítkezésig minden. Van amelyik tök rövid ilyen kis semmiség, vannak viszont baromi hosszú mellékszálak is. Meg ott vannak a tombok, erődök és még kismillió poi. Viszont ezek bármennyire jók azért egy idő után nagyon sablonok (most nem a küldetésekről beszélek, azok relatív változatosak végig). Minden erőd ugyanarra a sablonra épül, minden tomb hasonló. Nincs semmi puzzle vagy valami csak eljutsz a-ból b-be. Lehet őket csinálgatni, de annyi van belőlük, hogy úgy 50 után az ember már kurvára unja. Főleg a nagyobb erődöket ahol van 3 "boss" meg 4 láda és így a háta közepére se kívánja már az ember. Viszont kellenek, mert itt a ládákból lehet kiszedni anyagot ami kell a nagyobb szintű fejlesztésekhez, szóval kvázi erre is rákényszerít a játék ha szeretnél vele foglalkozni.
A térkép pedig nagy, úgyhogy tényleg kismillió ilyet fog találni az ember. Emlékszem már mikor mondták, hogy akkora a játéktér mint a black flagben csak a víz is bejárható földterület akkor előre röhögtem. Igazam is lett. Habár a fele tényleg tele van pakolva, de csomó zóna van ahol konkrétan nincs _semmi_. Se poi, se semmi érdekes. Nagy büdös semmi. :D Ha pedig kivennék a kétmillió sablonra épült erődöt még szomorúbb lenne a helyzet. Ettől eltekinve vannak kurva jó helyek amik hihetetlen milyen jól néznek ki, csak tök felesleges volt ekkora térképet a játékos elé rakni mikor semmi nincs rajta. A végén mikor már csak felfedeztem elég vicces volt a térkébe délnyugati részén lovagolni a sivatagban ahol semmi nincs ameddig a szem ellát meg néha Bayek odahaluzik azért valamit a hő miatt. Meg előfordul 1-2 homokvihar is. Szóval egyszeri poénnak elmegy, de sok értelme nincs.
Visszatérve a fő sztorira, az béna. A karakterek is meg a történet is. Bayek egyszerűen gáz, rossz hallgatni. Érdekesen kezdődik a története, de olyan gyorsan megy át ezerszer látott sablonba, hogy idő nincs kettőt pislogni. Próbáltak érdekesnek tűnő dolgokat belerakni főleg a legvégén, de too little too late. Ráadásul el is baszták a végét biztos ami biztos. :D Egyszerűen totálisan hiteltelen minden ami történik ott. Sok meglepetést nem árulok el vele, hogy jóformán a Creed kialakulásának a sztorija, de annyira nem illik bele ez az egész sehogy... Ahogy az egész assasin dolog valahogy tökre nem illik ide. Ahogy a jelenben játszódó 5 perc is ilyen se füle se farka zagyvaság. Jó lenne ha végre találnának a ubinál egy értelmes írót, mert a brotherhood óta komédia ami megy ac szinten.
A két dlc ami kijött viszont telitalálat volt. Mindkettő külön térképen játszódik ami jó ötlet volt igazából. A The Hidden Ones 4 évvel játszódik az alap vége után egy másik egyiptomi régióban ahol a "hidden ones" balhéba került a rómaiakkal ezért persze oda kell menni rendet rakni. Nem rossz sztori, az új zónák is jók. 3 új nagy zóna van amit elég jól tele is pakoltak. Az itteni mellékszálak is tök jóra sikerültek, de mostmár nem volt akkora a kontraszt mint az alap játéknál hál'istennek.
Nade ami teljesen lenyűgözött az a The Curse of the Pharaos ami Luxor környékén játszódik nagyjából ugyanabban az időben amikor a The Hidden Ones. Ez a dlc kapott kapásból 6 új zónát amik akkorák, hogy igazából simán elmenne egy különálló játéknak is. Itt szvsz kicsit több az érdekesség, meg az egyszeri ember is talán többet tud erről a környékről ezért érdekesebb lehet. A sztori se annyira földhözragadt mint az előző dolgok és mennyire jól áll neki te jó ég. Rengetek egyiptomi mítoszra épült dologgal van itt az embernek dolga. Szintén vannak rituálék, istenek, fáraók ilyen-olyan színben feltüntetve, konfliktus az új és régi hiedelmek között stb stb. Mocskosul eltalálták a dolgot. Nem is rövid hál'istennek. Amíg a Hidden Ones igazából max pár óra, ez simán 10+. Igaz sok extra dolgot csináltam, mert egyszerűen csak fel akartam fedezni mindent. Pár mellékküldetést azért kihagytam, mert be akartam fejezni a fő szálat, de amiket csináltam azok tök jók voltak, de itt már a fő szál is baromi jó végre. Ja és itt megjegyezném, hogy végre valahára a szintezés se jelentett itt már gondot. Fő küldetések is adagolják az xp-t rendesen meg maximum 1-2 mellékcuccot kell csinálni, hogy felzárkózzon az ember, de az meg pont útbaesik úgyhogy egyáltalán nem zavaró. Kicsit hihetetlen, hogy itt már meg tudták oldani értelmesen, na mind1. A fő zónákon kívül még elvisz a játék 4 fáraó sírjába is amik külön zónákat kaptak szóval a 6 zóna az igazából 10. :) Ezek a zónák kicsit (nagyon) szürreálisak és sokat merítenek az egyiptomi mitológiából, de működik, nem is kicsit. Mocskosul élveztem ezeket a zónákat felfedezni meg csinálgatni a dolgokat rajta.
A DLCknek köszönhetően így összességében azért pozitívnak mondanám a véleményem a játékról az összes hibája ellenére. Elvégre egyik AC se volt tökéletes, de most itt a szar sztorit ellensúlyozta a kegyetlen jól felépített környezet és mitológia és jó mellékszálak. Ez eddig pont fordítva volt, fura. :D A Discovery Tour-t kötelezővé tenném pár történelem órára ahol egyiptomról van szó. A DLC-k kurva jók szóval ja, nagy összességében azért pozitívan jön ki, örülök, hogy végre nem kell nagyot csalódni egy ac játékban. Rég volt már ilyen... :( A következő részre azért remélem dolgoznak egy jobb sztorin és legalább ilyen minőségben rakják össze a világot köré.
/sorry a wot miatt :D/
Ezzel erősen vitatkoznék: a TR nyilván erősen használja az Unchartedet, és a 2013-as részre még én is lazán rásütöttem, hogy "Uncharted, csak csajjal" (abba a játékba még UC-klón multi is jutott), de a Rise-nak már van egy abszolút saját hangvétele, és jóval távolabb kerül az UC-től. A Rise egy sokkal-sokkal nyitottabb játék, magas nehézségen erős crafting és light RPG fókusszal, a kalandelemek jóval hangsúlyosabbak és a platforming is fejlettebb. A cover shooter dara persze ott van, de nagyon visszavettek belőle a 2013-as részhez képest, a játékmenetet meg a manapság szokásos "mindenből egy adag" szisztéma jellemzi. Ezzel szemben az UC egy elég tiszta TPS, az adja a lényegi játékmenetet.
A "szegény ember" jelző meg már azért sem igazán állja meg a helyét, mert technikailag ugyanolyan magas színvonalat kapsz, mint az UC-ben, csak a PC verziónak hála még rá is tehetsz néhány lapáttal.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Olyan hülyén lett vége, hogy a DLC-be bele se kezdtem, de szerencsére még nem töröltem le, úgyhogy ha már ennyire ajánlod, akkor adok neki egy esélyt.
Egyébként a HDR-t nem tudtam rendesen beállítani, szürkületet csinál az éjszakából, viszont az effektek szépek így. Ha lehúzom a brightness-t, akkor pedig nappal lesz sötét.
Ghost of a Tale
rwurl=https://i.imgur.com/iOXTsTn.png
Ez a játék egy igazi gyöngyszem. Az előzetes képek és videók alapján nagyon jónak tűnt az art design és a grafika, de nem gondoltam, hogy ennyire magával ragad. A játék Indiegogo kalapozással készült, és márciusban meg is jelent. Azóta már szépen foltozták is a nagyobb bugokat. A készítője az a Lionel Gallat aki a Dreamworksnél animátorként vett részt az pl az Egyiptom hercege készítésében, a Universal Studiosnál pedig a Despicable me című filmen dolgozott animation director pozícióban. Ez meg is látszik a játékon, a főhős mozgása nagyon természetesnek hat.
rwurl=http://www.ghostofatale.com/wp-content/uploads/2018/02/46.jpg
A sztoriról röviden annyit, hogy Tilo-t a vándorzenészt egeret alakítjuk, aki egy börtönben ébred, különválasztva a feleségétől Merrától. A játék során őt kell megtalálni. A feladat adott, rá kell jönnünk hol tartják fogva Merrát, és meg kell szöknünk a börtönből.
rwurl=https://i.imgur.com/uyscj0t.png
Amikor sikerül kilógnunk, akkor derül ki, hogy nem csak egy egyszerű börtönben vagyunk, hanem egy hatalmas partmenti erődben, ahol sok tennivalónk akad. Az erőd és környéke ugyanis a Red Paw nevű patkányok alkotta katonai szervezet fennhatósága alatt van akik nem kedvelik a szökött egereket, kezdetben ők nehezítik meg a dolgunk.
rwurl=http://www.ghostofatale.com/wp-content/uploads/2018/02/63.jpg
Tennivalónk bőven akad: fel kell kutatnunk NPC-ket, nyomozni kell gyilkossági ügyben, csempészhálózatot kell lebuktatni, van egy rakás gyűjtenivaló stb. A játéktér nem kimondottan nagy, de egér mértékkel mérve épp elég hatalmas tud lenni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden tárgy, a székek asztalok, a kút stb patkányméretű, ezzel szemben mi akkorák vagyunk mint egy 8 éves gyerek egy felnőtthöz képest. Talán pont ezért van olyan nosztalgikus hangulata a játéknak. Előhozza a gyerekkori kirándulások emlékét, amikor az erdők és a várak sokkal hatalmasabbnak tűntek mint felnőttként.
Kalandozásaink során bejárhatjuk az említett erődöt, egy nagyobb erdős területet, lejutunk a partra és az erőd alatti csatorna illetve katakombahálózatba. Nagyon jól működik a területek, helyszínek megismerése, feltérképezése. Az elején, amikor még minden új csak lassan szemlélődve osonunk, később amikor már vágjuk mi merre található az adott helyen, szélsebesen kotrunk végig az ismerős folyosókon, ösvényeken. Főleg akkor ha felfedezzük a shortcutokat amik segítségével mindjárt gyorsabb a közlekedés, amíg viszont ez nincs meg, sok a backtracking. A területek között van néhány ami kicsit üresnek és befejezetlennek tűnik, ilyen pl a kikötő ami ahhoz képest milyen hatalmas, kevés dolgot tudunk ott csinálni.
rwurl=http://www.ghostofatale.com/wp-content/uploads/2018/02/Screen-Shot-02-15...
Amíg nincs megfelelő páncélunk, sokat kell bujkálni, erre vannak megfelelő tereptárgyak: ládák, szekrények stb. Lopakodás közben óvatosan elcsenhetünk kulcsokat, illetve bármit amire szükségünk van, illetve rövid időre kiüthetjük az őröket üres üvegekkel, elterelhetjük a figyelmüket vagy csapdát állíthatunk nekik. Viszont amint megvan a patkánypácélszett már szemtelen kisegér módjára járkálhatunk köztük. Innentől megváltozik a felállás és szabadon járhatunk kelhetünk, beszélhetünk velük és még küldetéseket is csinálhatunk nekik.
Mivel sokat mászkálunk a sötét pincékben illetve éjjel az erdőben alig látni valamit, vihetünk magunkkal gyertyát ami persze elég hamar elfogy, de szerencsére használhatjuk az olajjal tölthető lámpásunkat is. Ezen kívül találhatunk egy olyan sapkát amin egy végtelen gyertya ég, ez viszont negatív hatással van a staminánkra, így ha azt használjuk nem tudunk futni, ami a menekülésnél hátrány. Arra is van lehetőség, hogy ha találunk ágyat aludjunk egyet, ez egy kicsit tölti az életünket is és ha úgy gondoljuk alhatunk épp reggelig amikor már világosodik.
Harc igazából nincs a játékban, az említett ágak, üvegek, csiganyálas üvegcsék dobálásán kívül.
rwurl=http://www.ghostofatale.com/wp-content/uploads/2018/02/10.jpg
A karakterek általában elég emlékezetesek, a szövegeik jól megírtak, maga a sztori is végig érdekes tud lenni. A játék világa pedig annyira egyben van, hogy utánanéztem, nem adaptációja e könyvnek esetleg mesének, és nem, ez egy teljesen önálló fantasy világ. Persze Gallat saját bevallása szerint sokat merített a The Secret of Nymh és a The Dark Crystal filmekből, a Redwall könyvekből, Alan Lee és John Howe rajzaiból, de hatással voltak rá olyan játékok is mint a Legend of Zelda, a Dark Souls vagy éppen az ICO.
rwurl=http://www.ghostofatale.com/wp-content/uploads/2018/02/22.jpg
A hangok és a zenék is remekül sikerültek. Mind a dalok mind az egyes helyszínek témái nagyon rendben vannak, árad belőlük a hangulat. A játék során többször előfordul, hogy vándorénekes lévén elő kell adnunk valamit egy beszélgetés során. Ilyenkor a megfelelő dalt kell kiválasztanunk a daloskönyvünkből és az szépen előadja Tilo, szerencsére nem QTE formájában.
rwurl=https://youtu.be/m3zIWWr34IA
Míg minden mással nagyon elégedett voltam, egyedül a végjáték az amit kissé sutának és összecsapottnak éreztem, ez az egyetlen ami valamennyire kizökkentheti az embert az idillből.
Mindent összevetve egy remek kaland volt a Ghost of a Tale. Mi kb 20 óra alatt jutottunk a végére, szerintem ma ez egy nagyon ideális játékhossz. Remélem anyagilag sikeres lesz a játék és tovább folytatódik Tilo szívet melengető története.
rwurl=https://youtu.be/tigso6GJtsY
Jó lesz az.
Super Mario Odyssey
Nagyjából ugyanazt tudnám mondani mint a zeldánál. Egyedül a hossza az ami kicsit meh, nagyon rövid. Mármint a sztori része a dolognak. Nyílván ha valaki _minden_ holdat szeretne összegyüjteni az egy örökkévalóság. Nem azt mondom, hogy végigrohantam a dolgon, mert még így is bőségesen több holdat gyüjtöttem mint kellett volna, de kvázi két-három délután alatt simán végig lehet vinni. Tegyük hozzá azért a sztori után is van mit csinálni bőven és x mennyiségű power moon összegyüjtése után... :) Ezt leszámítva viszont baromi élvezetes és kreatív végig. Nincsenek bugok, idegesítő hülyeségek mint amikre manapság már alapként tekint egy ember minden játéknál. Van benne kihívás, de nem túlságosan sok. A bossharcok is jópofák. Egyáltalán nem bonyolultak, de jó mechanikák vannak. A fejtörőkre is ez jellemző. Nem kell 200IQ hozzá, de nem feltétlen triviális mind. Egyszerűen csak egy fasza könnyed kikapcsolódás amit kb nem lehet nem szeretni. Switch mellé szintén alap beszerezni.
Life is Strange: Before the Storm - Farewell
Semmi kulonos, de jol kiegesziti az alap sztorit. Nagyon jo volt hallani Max nyekergeset meg Chloe is vegre a sajat hangjan beszelt. Valoszinu ezek miatt sokkal ertekesebbnek tartom mint az egesz Before the Storm-ot.
Beyond: Two Souls
Tyű de rossz volt. Jól indult a sztori, még talán érdekes is lehetett volna csak aztán végül nem lett az. Nem megy Cage-nek ez a paranormális sztori írás egyáltalán. A Fahrenheit-et is azzal baszták el, meg ezt is. Csak itt már az első harmad után beáll az unalom és facepalm tenger. Az irányítás is borzalmas, a kamerakezelés is borzalmas, a történet néhol érdekes viszont nem ez a jellemző rá. Vannak olyan borzalmasan csapnivaló részei amikor komolyan elgondolkodtam rajta, hogy miért is játszok vele. Nem is tudom, hogy a randi vagy a punk korszakos szökés volt rosszabb. Van PS4-en remixelt változat ahol a jelenetek időrendi sorban játszódnak nem pedig össze-vissza mint a simában, de úgy szvsz még rosszabb lenne. Ráadásul a játékmenet is placeholder kb. Lehetetlen elrontani bármit is. Külön nevetséges Aiden hatótávolsága ami néha 5 centi, néha 200m. Éppen attól függően mit kell csinálni. Néha át tud menni falon néha nem. :D Totál inkozisztens, ahogy az egész játék is az. A "rengeteg" befejezés is kb kimerül abban, hogy mire böksz rá a végén (csak itt nem szines mint a ME3-ban hanem kis képek vannak hozzá :D). Persze 2 nagy ág van ami abból következik miket csinálsz. Pár befejezést azért megnéztem a sajátomon kívül. Egyik rosszabb mint a másik úgyogy rá is hagytam inkább. Röhej, hogy ebből azt gondolták majd lehet második rész. Áh egyszerűen nem tudom felfogni ki gondolta, hogy ez egy jó játék és így meg kell jelennie. Ilyen trágyaszar munkát lerakni az asztalra a Heavy Rain után, wowza.
Ne feledd:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=uJJcE3MysTs
És lassan itt a Detroit is :)
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Amikor megjelent az XCOM 2, végigtoltam Long War moddal. Tetszett, tetszett, de azért nem volt akkora egetverően nagy hatással rám. Ennek megfelelően amikor kijött a War of the Chosen, nem is foglalkoztam vele különösebben... "Á, csak egy béna DLC, kell a francnak".
Mekkora ökör voltam... Most hétvégén egy csereüzlet keretében kaptam egy kódot hozzá, gondoltam ha már megvan, megnézem. Aztán bele is feledkeztem jó pár órára. Franc gondolta, hogy egy DLC hatására ennyire megváltozik a játék, és természetesen jó irányba. Így, ezzel együtt már nagyon kerek és élvezetes lett az egész, alig várom a hosszú hétvégét, hogy szépen belemerüljek.