Még nem jutottam a végére, de hasonló véleményen vagyok. Egyébként ebben az északi viking mitológia témában szerintem érdemes kipróbálni az Through the Woods című játékot. Nincs ilyen szép persze de a hangulata egész jó.
Valahogyan elő kell kapnom ezt a játékot néhány évente, mert egyszerűen baromi érdekes: tulajdonképpen benne van a 14 éves fejlesztés minden eleme, ami az ötleteket illeti. Old school elemek itt-ott, Halo sok helyen, az összességében nem passzoló dizájn mintapéldája, a polírozatlan mechanikák állatorvosi lova, de valahogy mégis szerethető tálalásban. Egy relikvia, ami a 3D Realms történetét és végnapjait illetően sokkal több sorok közötti olvasnivalót szolgáltat, mint azt elsőre gondolná az ember.
Katyvasz tehát a DNF, mégis meghökkentő, mennyi mindent csinál jól. A health egóra cserélése pl. egy zseniális koncepció: Duke-ot nem lehet megsebezni, a bekapott találatok mindössze az egóját sértik (ha teljesen megszégyenül, természetesen belehal, hiszen önbizalom nélkül mivé lenne Duke szemályisége?). Duke egójának köszönhetően a 3D Realmsnek a korábbi epizód interaktivitását is sikerült valóban fontos játékmeneti elemmé változtatnia, mivel az egyes pályaelemekkel való interakció permanensen növeli az életerőt. Emiatt tulajdonképpen az interaktivitás jelenti a DNF fejlődésrendszerét.
Nagyon érdekes apróság az is, hogy a legyengült ellenfeleket néha ki lehet végezni, amiért azonnali egó-visszatöltés a jutalom. Visszatöltődő életerő nélkül és kiszámíthatóbban több értelme lenne a dolognak, de így is kihozzák az embert néha a fedezékből. Belegondolni is durva, hogy a 3D Realms öt évvel a Doom 2016 előtt ott állt a kiválóan működő glory kill rendszer kapujában.
Ami az ötletet illeti, az ellenfelekhez is jól nyúltak hozzá a fejlesztők. Pig copból van berserker módjára rádrontó, dupla pisztollyal, puskával és RPG-vel felszerelt is, az assault commander rakátaeregetés mellett repülésből neked is tud vágódni az övén lévő pengék segítségével, a sima assault trooperek pedig jobban használják a jetpacket és a teleportjukkal is jobban meg tudják lepni az embert, mint a Duke 3D-ben. Különösen az octabraint csípem, mivel a régi játékban kifejezetten jellegtelen ellenféltípus volt, itt viszont igazán veszélyes a telekinézise miatt. Felkapja és hozzád vágja a tereptárgyakat, a rálőtt rakétákat és csőbombákat visszaküldi az arcodba, nagyon jól navigál a levegőben, az alaplövésével pedig ki tudja számolni, merre futsz, így nagyon jól kell időzíteni a kitéréseket. Az octabrain jól szemlélteti azt is, hogy bár összességében a játék grafikus motorja egy tákolmány, de elképzelni sem tudom, hogyan sikerült a 3DR-nek ilyen fizikát varázsolnia az Unreal Engine 1-be. Bizony, a korabeli UE2-es híresztelésekkel ellentétben ez a játék Unreal 1-en fut. :D
A pályadesignra nem lehet azt mondani, hogy összességében jó lenne, ezért különösen érdekes, hogy a sok trehány pálya között akad néhány egészen kiváló is. Az egyik pillanatban egy baromi unalmas csőben lövöldözöl, aztán meg arcon csap a kreativitás az olyan helyszíneken, mint pl. a Duke Burger. Itt egy gyorsétterem konyhájában kell lekicsinyítve megmásznod a polcokat, miközben a kethcupos és mustáros üvegek fedezékéből lövöd a rád törő pig copokat vagy hamburgereken ugrálsz, hogy végül eljuss a vízes padlót áram alatt tartó villanykapcsolóig. A mini Duke-ként lejátszandó részek a játék fénypontjait jelentik (az is nagyon ötletes, amikor hirtelen rád tör egy adag felnőtt méretű ellenfél, akiket el kell csalnod a közeli kicsinyítő berendezésig, mielőtt megölhetnéd őket), de ezek mellett is akad néhány remekül összerakott rész és jó fejtörő. Talán egy kivétellel a bossfightok is jóval érdekesebbek a klasszikus "körberohanom és agyonlövöm" megoldásnál, különösen az Alien Queen elleni harcot és a végső összecsapás bírom. Utóbbinál pl. nincs olyan lőszered, amivel sebezhetnéd a rohadékot, így az időnként lepottyanó RPG-s disznók fegyvereit kell elcsakliznod, hogy aztán végül megjöjjön az erősítés és a Devastator. Epic.
Még lehetne sok pozitívumot írni, de a maradék igazából az apróságok közé sorolható. Ezek egy része hangulati pluszt ad (pl. az ellenfélspecifikus Duke-beszólások meg a felkapható és mikrózható patkányok, alaposan kidolgozott gore-rendszer), de akad olyan is, ami a játékmeneten csiszol valamicskét (pl. király, hogy magasabb nehézségen tényleg fontos a holoduke, a szteroidok és a sör megfelelő használata).
Negatívumok? Na, azok vannak dögivel, bár nem olyan hosszú a lista, mint gondolná az ember. A legnagyobb hibát az jelenti, hogy egyszerűen nem áll össze rendesen az alapvető játékmechanika. A célzás és a mozgás túl lebegős, a Desert Eagle a kicsi tára miatt tökre rossz kezdőpisztoly, a Freeze Ray egyszerűen használhatatlan, bizonyos ellenfelek támadásai rohadtul nehezen vagy egyáltalán nem dodge-olhatóak, stb. Különösen a berserker pig copok ugrásai borzasztóak, mivel rád vannak ragasztva, szóval nem lehet elmozogni előlük rendesen, csak a shotgunnal ugrás közben való pofánlövés segít a fegyver kickbackje miatt. Amikor ezek a problémák összetalálkoznak egymással, hirtelen nagyon nehézkes érzete lesz a játékmenetnek, és eltűnik a balansz érzete. Hihetetlen, hogy 14 évig szenvedtek a fejlesztéssel, mégsem volt idő fél évig tesztelni és letisztítani a játékmenet magját.
Dinamikailag sem stimmel a dolog, a kezdés pl. teljesen el lett mérve: a kellemes bossfight-intró után 30 percig tart, mire fegyvert adnak a kezedbe egy Duke-játékban. Nem is tudom, ez meddig tartott a Duke 3D-ben...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=PkcH9HsgleM
...ja, igen: nulla másodpercig.
A sivatagos monster truck-os szórakozás borzalmas még akkor is, amikor éppen nem vezetsz, szóval ki kellett volna vágni a fenébe. A nyílt terep miatt az egyébként sem túl tetszetős grafika itt visszaugrik az időben vagy öt évet, a vezetési modell kukába való, a pályák pedig minden elemükben rosszul lettek felépítve (képzelj el egy western tematikájú várost, ahol egyik épület se lett rendes kidolgozva, még néhány nyavajás bútor sem került beléjük). Ellenfélből meg összességében is kevés van a nyilvánvaló engine-limitációk miatt: ritkán harcolsz egyszerre három rosszfiúnál többel, a mindenféle lőnivalót nélkülöző átvezető részek pedig gyakran túl hosszúak. Emiatt néha kicsit olyan érzése van az embernek, mintha az űrlények inváziója néhány nyugdíjas élien hobbiprojectje lenne a Föld igazi leigázása helyett. Végül is Duke jó sokat kinyírt közülük legutóbb, lehet, hogy csak ennyi maradt belőlük? :D
Az is nagyon furcsa, hogy 3D Realms teljesen félreértette, hogy miért működött jól az interaktivitás a Duke 3D-ben: azért, mert Duke vicces hülyeségeket mondott vagy csinált, aztán ment is vissza hentelni. Apró, a hangulathoz sok pluszt adó hülyeségek tárháza volt, ami sosem vált hangsúlyosabbá az FPS-játékmenetnél. A DNF-ben ezzel ellentétben láthatóan sok fejlesztési időt áldoztak az olyan minijátékokra, mint a flipper, a léghoki vagy a videópóker, az eredmény viszont mégsem lett jó, sőt, igazából egy FPS kontextusában működőképes sem. Ennek két oka van: sokkal többet kellett volna áldozni rájuk ahhoz, hogy tényleg élvezetesek legyenek (annyit, ami egy mai AAA-játék fejlesztésének részeként túl drága és időigényes ahhoz, hogy megoldható legyen), de ami a legfontosabb, hogy egy FPS-ben ezek a mellékes elfoglaltságok senkit sem fognak érdekelni. Azért vagy ott, mert szét akarod rúgni az űrlények seggét, nem azért, hogy egy olyan flipperrel szenvedj, ami első ránézésre ambíciózus ugyan, önmagában viszont a világ legrosszabb flipperjátéka.
Elképesztő egyébként, mennyi hülyeségre lefejlesztésére fordítottak pénzt és energiát a lényeg helyett a minijátékok mellett is: a játékban az összes falióra a pontos időt mutatja, egy elég nehezen hozzáférhető titkos szobába beleraktak egy működő DVD lejátszót Duke-pornóval, stb., stb.... egy csomó szükségtelen, poénmentes adalék, amire valószínűleg elment néhány hét abból az időből, amit a játékmenet csiszolására kellett volna fordítani.
Az is a szedett-vedettség egyik mellékterméke, hogy Duke néha karakteridegen dolgokat művel. Emberünk kikapja a szart a vécéből, készségesen lefotózza a trónján üldögélő bunkó turistát, panaszkodik bizonyos dolgokra, aztán mégis megcsinálja őket ("I hate Valve puzzles" - aztán megoldja a fejtörőt, miközben szétverhette volna a csövet is, hogy jó helyre menjen a gáz), és olyan poénjai vannak, amik nem illenek a kontextusba ("A crowbar would come in handy right about now" - még egy teljesen céltalan HL-utalás, miközben ott van Duke-nál öt fegyver az ökleit is beleértve, amivel szétverheti az előtte lévő akadályt). Érződik a játékon, hogy Duke karakterét illetően nem volt igazi koncepció, a fejlesztők egyszerűen csak kitaláltak dolgokat, és amiken röhögtek, az bekerült a játékba. Nagy kihagyott lehetőség az is, hogy Duke sokat dumál, az NPC-kkel szemben viszont szinte teljesen néma marad, holott a párbeszédek kiválóak lettek volna arra, hogy egy kicsit kibontsák a személyiségét.
És végül a legfelháborítóbb hiba: Duke a fénymásológép használatakor a farmeres seggét másolja le a csupasz segge helyett. Valaki nagyon félreértette a poént. Tolja le a gatyát, legyen az egyik farpofáján nuclear symbol tetkó és kész!
Összességében azt kell mondanom a játékra, hogy nem érdemelte meg a korabeli nagy fikázást, és ha a nagy lehúzás okait kutatom, valamiért sokkal inkább a mainstream videojáték-kritika hiányosságait látom a Duke legutóbbi kalandjában fellelhetők helyett. Több oka van annak, hogy a kritika utálta a cuccot, és ezek közül csak az egyik kapcsolódik szorosan a játék tényleges minőségéhez.
Először is ott a kritika tagadhatatlan konzolközpontúsága: a DNF konzolportjai szemétre való tákolmányok, amik a korrekt PC verzió mellett nem érnek egy lyukas garast sem. Ezt a különbséget a mainstream újságírók közül kb. senki sem emelte ki, így a kritikák értékelésében is azok a gyenge pontszámok köszönnek vissza, amiket csak és kizárólag a konzolverziók érdemelnek meg.
Másrészt a videojáték-újságírással foglalkozók nagyobbik része sajnos nem mindig tud helyükön közeleni bizonyos dolgokat. Nem lehet úgy jó kritikát írni, ha képtelen vagy egyértelmű koncepciók megfelelő értelmezésére, egyébként meg mindenre a világról alkotott politikai nézeteidet akarod ráhúzni. Duke nem a jobboldali konzervativizmus zászlóshajója, hanem egy szerethető paraszt, aki butaságával együtt annyira FÉRFIAS, hogy az már nem hímsovinizmus meg követendő példakép lesz, hanem a túlzásokon keresztül pont a 80-as évek akcióideáljának paródiája. Nem veszi magát komolyan és egy cseppet sem érdekli a politikai klíma.
Az általános netes írói hozzáállás sem tesz jót egy DNF-kaliberű játék értékelésének. Felháborodás, fals intellektualizmus és lenézés minden mennyiségben! Van a játékban egy darab borasztóan ízléstelen rész, akadnak benne rossz és már-már túlságosan debil poénok is, de végeredményben teljesen ártalmatlan az egész. Egy értelmes, felnőtt ember ezt mind a helyén tudja kezelni, és tudja, hogy nem az viszi romlásba a világot, ha Duke falból kiálló csöcsöket paskol.
Hasonlóan szenzációhajhász okokból nem tudják az elhibázott, egyszerre borzasztó és egyszerre remek elemeket tartalmazó játékokat a helyükön kezelni. A DNF összességében nem sokkal több a közepesnél, de több a közepesnél, minden hibájával együtt pedig egy eredeti eleme volt a 2011-es játékfelhozatalnak. Nevetséges a hiányosságokat felnagyítani, a pozitívumokat meg lesöpörni az asztalról azért, hogy aztán többen kikkeljenek a cikkre az alacsony pontszám miatt. Ezt hívják manipulációnak, és túl sok játék részesül benne manapság (a Castlevania Lords of Shadow 2 és a Batman Arkham Origins jut még eszembe, mint bizonyos elemeikben egyértelműen félresikerült, összességükben mégis teljesen indokolatlanul lehúzott programok). A DNF nem a világ legrosszabb játéka, de mégcsak nem is 2011 legrosszabb FPS-e... ez a kitüntetés a Brinket meg a Call of Juarez: The Cartelt illeti.
Lehet őszintén ajánlani a Duke Nukem Forevert 2017-ben? Duke fanoknak mindenképpen, de szerintem a sima FPS-kedvelők számára is megéri az akciós árat.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Hát nekem mindegy, ezek szerint egy párhuzamos csóró dimenzióban élek. :D A Tomb Raideres példa vicces amúgy, mert azok nekem tényleg megérték, bár ugye a Joda-faktor hiánya miatt a számok kicsit mások pl. a két utolsó játékot nézve:
Lara Croft GO: 11 óra / 5 EUR (megjelenés után 2 hónappal 50%-os akció)
Rise of the Tomb Raider: 32 óra / 20 EUR (0-day, valami VGA-hoz adták a kódokat, azért volt ennyi)
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Ugyanabban a csóró dimenzióban vagyunk, de ha azt nézed, hogy a Rise of the Tomb Raider 13 órás kampányt kínál 60 euroért, a Hellblade meg 7-et 30-ért, akkor nincs itt semmi probléma. Az más kérdés, hogy ideális esetében mindkettőnek olcsóbbnak kéne lennie a hazai pénztárcákhoz kalibrálva :)
Amúgy nem érzem jó ötletnek idehozni egy mobilos példát meg egy kuponos leárazast :) Nyilván lehetne sokkal jobb ár/érték arányokkal is példálózni (akár minőségben és műfajon belül is), de okosabb szerintem az átlagnál maradni.
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Ez akkor igaz, ha jodázol, de ha nemcsak végigrohansz ezeken, akkor 33/60 és 9/30 lesz az arány, ami máris nem ugyanaz. A megjelenéskori árazás mindig is a lehúzásról szólt, ezért egy ilyen árhoz odaírni, hogy ennyiért megérte, nekem fura. :)
Milyen mobil? A példákat azért írtam, mert ezek lettek megemlítve. Mint látható, nem vártam évekig én se a végigjátszásokkal, mégis micsoda különbség.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Nem érzem relevánsnak az összevetést: a Hellbalde egy lineáris, sztoriközpontú akció-kaland, ez egyik példádra sem igaz. Szvsz ebből a kategóriából a hossz és az ár teljesen arányban áll egymással, függetlenül attól, hogy a Ninja Theory nem akarta kipaddelni a hosszt fölösleges gyűjtögetős-fejlesztős faszsággal.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A Tomb Raidert nem én hoztam fel, egyébként viszont igazad lehet, mivel ilyen típusú játékokkal nem játszom, így lehet, hogy valóban jónak számít.
@NightBagoly: Dehát senki sem irigyelte tőle, hogy élvezte, engem csak az lepett meg, hogy van, akinek ez az ár/érték arány megfelelő. Nyilván magamból indultam ki, ami hibás megközelítés volt, bocsi. :D
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Hát pedig a legtöbb user szerint a DNF ipari hulladék lett , a bombshell szintén annyit se ér amennyi áramot a PC fogyaszt játék közben, még az installálás is kerülendő... A Doomnak és a Wolfensteinnek sikerült a comeback a Duke Nukemnek sajna nem. Manapság már nem elég 5 fő összerakni egy AAA játékot, mint annó a Doom/DN/Hexen/Heretic érában.
Csak szólok, hogy a DNF jelenlegi user score-ja 67% Steamen, ami a "mixed" kategóriának felelt meg. Ez mindössze azért van, mert volt egy kellemes multiplayer módja a játéknak, amire a Gearbox sajnos szart és elözönlötték a csíterek. Az eredmény negatív ratingek tüntető otthagyása lett, ami levitte a "mostly positive" kategóriából.
Szóval tessék kipróbálni, aztán ítélkezni, annak a mainstream kritikának meg nem hinni, amelyik 70%-ra értékel egy Wolfenstein: The New Ordert. Nem mondom, hogy feltétlenül be fog jönni, de azt állítom, hogy jobb, mint aminek lefestik.
Szerk: A DLC, a The Doctor Who Cloned Me meg egyébként simán jobb, mint az alapjáték, majd lehet, hogy írok arról is.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Megvannak már azok a siteok amelyeken az értékelés kb., egybevág az ízlésemmel, játékoknál a Metacritic kb. ilyen. (Wolfenstein 8.0+ Doom 8.0+ Dying Light 8.0+ DNF 5.8 Bombshell 3.7 ...)
A Fallout 4 meg 55? Hagyd a Metacriticet szerintem, a "metabombing" sajnos létező jelenség, mivel bárki szavazhat, szóval a Steam már azért is valamennyivel megbízhatóbb ennél, mert ott a fizető vásárlók alakítják ki a pontszámot.
A Bomshellt meg nem tudom miért kevered ide (teljesen mások csinálták), de egyébként ott leginkább azt cseszték el, hogy akció-RPG-ként reklámoztak egy twin stick shootert. Annak közepes.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Steam értékeléseket is meg szoktam nézni, de ott szerintem kicsivel nagyobb a tűréshatár a rossz irányba. Mondjuk egy jó játék többnyire minden siteon jó lesz. Ami már valamennyire megosztó ott már nagyobb a 'szórás' . " Vettem már akciósan Steam szerint positive játékot amiből 3 óra össz játék lett...
Steam értékeléseket is meg szoktam nézni, de ott szerintem kicsivel nagyobb a tűréshatár a rossz irányba.
Nem hiszem: a Steam értékelés olyan, mint a RottenTomatoeson a kritikusi pontszám a bináris választási lehetőség miatt, ezért nem egy adag pontos vagy százalékos számot vált át pontra, majd átlagol a rendszer, mint a Metacritic (ahol egyébként még ezt sem csinálják tisztán, mivel a nagyobb oldalak súlyozva vannak), szóval egy tetszési indexet kapsz. A DNF kb. a játékosok 70%-ának bejött, ennyit kapsz eredményül, ami azt jelenti, hogy 70% esélye van arra, hogy neked is bejöjjön.
Nem egy kötelező vétel, messze sem, de egy akciós árral megéri próbálkozni.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
On May 18, 2009 3D Realms key executives released the first full official "press release" with their side of the developments. "... 3D Realms (3DR) has not closed and is not closing. ... Due to lack of funding, however, we are saddened to confirm that we let the Duke Nukem Forever (DNF) development team go on May 6,...
On March 3, 2014, it was announced that Danish investor Mike Nielsen's company SDN Invest (he is also behind Interceptor Entertainment) bought 3D Realms and Nielsen was appointed as new CEO of the company.
In May 2014, 3D Realms revealed they were working on a new game called Bombshell. The game was released on 29 January 2016.
A DNF-et fejlesztő 3DR 2009-ben effektíve csődbe ment és szélnek eresztette a dolgozóit. Belőlük lett a Triptych Games:
When legendary studio 3D Realms shut down development on Duke Nukem Forever in May of 2009, designer David Riegel saw a way to finish the game with a dedicated skeleton crew. Pitching an aggressive schedule and a solid plan to 3D Realms owners, Triptych Games was formed to resume development on the project in July of 2009. A ragtag team of 3D Realms veterans and top-industry professionals came together at Triptych for a crazy adventure and a grueling 6-month crunch.
Inheriting a game in bits and pieces, the team had their work cut out for them. Building the narrative script, dialog, NPC behavior, music, and a great deal of content from the ground up, the team worked around the clock out of a modest house in Dallas, TX, 6 to 7 days a week for just over 6 months. Work began at 8:30AM, and the last person usually left between 11PM and midnight. There were artists in the kitchen, desks in the master bedroom, hundreds of feet of cat5 cable, and switches taped to the walls. Circuits were so precariously balanced that everyone was limited to one monitor, and once the main breaker was tripped due to a teapot.
With a superb team of top talent, a non-existant budget, and impossible time table, Triptych successfully delivered a content complete PC version of the game to 3DR in January of 2010. Shortly after when rights to the game were transferred, Triptych was contracted by Gearbox Software to continue leading creative development and to assist with console versions of the game. The version we brought to Gearbox in February of 2010 is largely the version that was delivered to retail customers in June 2011.
Az új 3DR egy teljesen másik, dán cég. Kicsit hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor az Infogrames megvette az Atari nevet, aztán át is nevezte magát Atarira.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Más ár/érték arányt tartunk elfogadhatónak. Én ha kivételesen élvezek valamit és mondjuk csak 10 óra vagy annyi se és teljes árat fizettem érte akkor örülök és azt mondom megérte. Más meg egy 40 órás rpg-nek féláron se tud örülni hiába volt jó, mert legyen 100 óra legalább. (nem vicc, láttam már ilyet bár igaz nem RW-n).
Mellékesen megjegyezném, hogy egyik Ninja Theory játék se volt sokkal hosszabb mint ez. Talán 1-2 órával átlagban. A különbség csak annyi, hogy azok 60 euroért mentek. Vagy akár az Uncharted trilógiát is fel lehetne hozni amik épp súrolták a 10 órát, de mind1. A lényeget szerintem érted, még ha nem is értesz vele egyet.
Egyetértek, sok esetben időhúzó hülyeségekkel teszik tele a játékokat, jellemzően béna gyűjtögetéssel (pedig én szeretem a jó platformereket kimaxolni) vagy fejlesztgetéssel, de a főszálat is hajlamosak elhúzni úgy, hogy a játék rovására menjen. Ahogy egy filmnél problémás lehet, ha nem vágják meg eléggé, egy játéknál is.
Nyilván nem vagyok a minőségi tartalom ellen, de az óraszám növelése visszaüthet. És amennyire jól tudom, az új Tomb Raiderekben is, főleg a legutóbbiban kitolták a játékidőt. Nem tudom, hogy jól működik-e bennük. Én a Mirror's Edge: Catalystban is csak egy kis szeletét élveztem az opcionális feladatoknak és nyílttá tett világnak, csak megtörték számomra a játék természetes lendületét. Sternernek viszont tetszett az a homokozójellegűvé változtatás, úgy rémlik.
Szerintem amúgy sosem a harc volt az igazán vonzó a Ninja Theory játékaiban, így nem bánom, ha kevés fókusz jutott rá ezúttal.
Nekem ez a TombRéder már nem jött be. Gyakorlatilag úgy van berendezve, hogy egy nagyobb kanyonban fél napot elbasszál. Szerintem valahol 15-20 óra játék után egyszer csak nem kapcsoltam be többet, holott érzésre a történet felénél járhattam. Az előző rész pont optimális volt még ebből a szempontból.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
a Castlevania Lords of Shadow 2 és a Batman Arkham Origins jut még eszembe, mint bizonyos elemeikben egyértelműen félresikerült, összességükben mégis teljesen indokolatlanul lehúzott programok
Az Arkham Originst ismerem közülük, és alapvetően bírtam is. De arról fogalmam sincs, hogy ki húzta le, a kritikusok éppen a helyén kezelték.
Kb. igen, talán az AO az, ami a legkevésbé sínylette ezt meg, de pl. nézd meg az Arkham City-t: http://www.metacritic.com/game/playstation-3/batman-arkham-city
Pontszámok alapján egy kurva jó játék, a generáció egyik legjobbja, right? Az AC-hez képest mi az AO? Egy erősen iteratív játék, ami ugyanazt a játékmenetet tartalmazza, mint az AC, néhány tekintetben jobb, néhány tekintetben rosszabb, az egyetlen bűne, hogy nem tartogat magában újdonságot. WHAT A MEDIOCRE SHIT, 74%? Hagyjuk már, ha az AC 96, akkor az AO legyen mondjuk 85 az összehasonlítás tekintetében. A WB Montréal gondolom ott cseszte el, hogy az újítások hiányát (ami egy CoD esetében persze csak akkor kezdte el zavarni a kritikusokat, miután vagy ötször lenyomták ugyanazt a torkukon) egy nehezebb játékra cserélte, ami elvárja tőled, hogy jól ismerd a City rendszerét, és igazából akkor is jön ki igazán, hogy miben jobb az Origins a City-nél.
Castlevania LoS2? Sokkal jobb a pacing, mint az első részben, a harc változatosabb és kifinomultabb, a platforming elegánsan streamline-olt, a történet meg az az igazi félőrült japános metanarratíva, ami még akkor is baromi szórakoztató, ha nem érted meg. De nope, a kritika azt üvölti, hogy MEDIOCRE, mert van benne 4 uncsi, szarul összerakott lopakodós rész, ami a kb. 12 órás játékidőből kitesz talán másfelet.
A pontszámrendszerekről meg tudjuk hogyan működnek és hogy hogyan hatnak a vásárlóra, amikor rengeteg cím közül választhat ősszel: 80 alatt szar, 70 alatt már akciósan sem.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Jól emlékszel, sokkal jobban tetszett a Catalyst, mint az előd, méghozzá minden létező szempontból. Ugyanakkor én se csináltam meg benne mindent. A mellékküldetéseket igen, a dash-eket 3 csillagosra úgyszintén. Előbbi sztori, a második élvezetes kihívás. Viszont sem a gridLeakeket, sem a secret bageket nem gyűjtöttem össze, nem is érdekelnek (amivel játék közben találkoztam, azt természetesen felvettem, de ennyi).
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Kicsit más téma, szóval inkább külön: ez nyilván egy jóval nehezebben megoldható gond, de azt sem érzem jó dolognak, hogy mindig az 1.0-ás verzió kapja a kritikákat, és az ottani érték kőbe lesz vésve, miközben már hosszú évek óta a legtöbb játék esetében van egy minimum fél éves következő dev cycle, amiben adott esetben rengeteget csiszolódhat egy játék.
DOOM Metacritic? 85%, mert nem sokat nyújtott megjelenéskor a SnapMap és a multi is csalódás volt. Egy évvel később? A SnapMapben rendes szingli kampányokat találsz, melyeknek a minősége nyilván erősen változó a "wow, ezt akár az id is csinálhatta volna" kategóriától a szárított szarig, de a rendszer a célját elérte: egy év után sokkal több játszható tartalom van a játékhoz, mint amit a Doom 3 esetében 10 év alatt szenvedtek össze a modderek, és a kibővített eszköztár segítségével a modulok felcsinosíthatóak úgy hozzáértő kezekben, hogy fel sem fognak tűnni a különböző anyagokban ismétlődő szobák. A multi is alaposan csiszolva lett, konzolon a CoDtól megcsömörlött játékosok egyik elsőszámú mentsvára lett, de PC-n is sokat fejlődött és még mindig nagyon sokan játszanak vele. 85%?
A DNF is egy kicsit hasonló csónakban evez, mivel az expanded inventory elég durván kisimította a játékmenetet (kb. 4 jól használható fegyver van a játékban, szóval nem fogsz sírni a limit miatt, az alap 2-es limit meg szar volt, nagyon), a DLC meg nagyon jó szórakozást nyújtott... de nope, 58%, it's shit.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Az Originsen szerintem nagyon érződik az újrahasznosítás, szinte minden bossfigthnál azt éreztem, hogy volt már a helyszínek nagyjánál is. A City mindenkinek ajánlható (bár a "sandboxosítás" itt is többek gyomrát megfeküdte), az Origins pedig rajongóknak. Nálam biztosan nem ez a méltatlanul lehúzott játék.
Kár túl értékelni a pontszámokon, ráadásul Steamen még jól is teljesített a játék, nincs miért sajnálni. Az újabb Call of Dutykhoz úgysem tudok hozzászólni, de nehezen összevethető a két eset, mert a multiplayer mellett az sem mindegy, hogy mikor születtek a review-k. Éppen 2013-ban volt egy kicsit keménykedősebb hullám az AAA-vonal ellen, ebbe az Origins és a CoD: Ghost is beleesett. Nincs minden rendben, de annak örülök, hogy a nagy szériák látszólag már egy kissé kevésbé kerülnek automatikusan a 90-es álomhatár közelébe.
Nincs minden rendben, de annak örülök, hogy a nagy szériák látszólag már egy kissé kevésbé kerülnek automatikusan a 90-es álomhatár közelébe.
A mostani helyzet tény, hogy jobb, de én nem erről beszéltem, hanem a "sötét évekről", amikor az elemeiben elhibázott AAA-játékra lecsapott a harag, minden második indie darling viszont megkapta az év játéka címet valahol. :D
A bossfightos dolog szerintem erősen szubjektív, én pl. nagyon szerettem az Origins bossfightjait, és még amikor igazi bossfight nem is volt, akkor is érdekesen nyúltak hozzá a témához. Az egyik kedvenc részem pl. az Electrocutioner elleni "bossfight", ami úgy fel van vezetve, mint valami epikus összecsapás Batman és Electrocutioner között. Az éljenző tömegből hirtelen leugrik Electrocutioner, elmeséli, hogyan fogja agyonverni Batmant, megjelenik a boss healthbar... aztán a játék húz egy Indiana Jones-ot és egy ütéssel lecsapod. A normál fightok is jók voltak, a Deathstroke elleni pl. egy tök klasszikus duel, amiből nincs még egy a szériában, és a két Bane elleni is kiemelkedő: az első a nehézsége, a második meg az érdekes bújócska miatt.
Ehhez képest az Arkham Knighton is érzed az újrahasznosítást, a Rocksteady meg úgy oldotta meg a bossfightok felfrissítését, hogy elmenekült előlük és tankos összecsapásokkal helyettesítette. A tankos cuccok nem jók a játékban, kapott is érte egy kis hideget a Rocksteady, de a nagy lehúzás ott érdekes módon már elmaradt, pedig az AO-ból kiindulva simán meg lehetett volna tartani a kritikusi szeánszot.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Még nem jutottam a végére, de hasonló véleményen vagyok. Egyébként ebben az északi viking mitológia témában szerintem érdemes kipróbálni az Through the Woods című játékot. Nincs ilyen szép persze de a hangulata egész jó.
Jó lesz az.
Teljesen korrekt árazás ez szerintem. Ennyiért 4-5 órás játékokat szoktak kiadni. És nem feltétlen AAA kategóriában.
Duke Nukem Forever
Valahogyan elő kell kapnom ezt a játékot néhány évente, mert egyszerűen baromi érdekes: tulajdonképpen benne van a 14 éves fejlesztés minden eleme, ami az ötleteket illeti. Old school elemek itt-ott, Halo sok helyen, az összességében nem passzoló dizájn mintapéldája, a polírozatlan mechanikák állatorvosi lova, de valahogy mégis szerethető tálalásban. Egy relikvia, ami a 3D Realms történetét és végnapjait illetően sokkal több sorok közötti olvasnivalót szolgáltat, mint azt elsőre gondolná az ember.
Katyvasz tehát a DNF, mégis meghökkentő, mennyi mindent csinál jól. A health egóra cserélése pl. egy zseniális koncepció: Duke-ot nem lehet megsebezni, a bekapott találatok mindössze az egóját sértik (ha teljesen megszégyenül, természetesen belehal, hiszen önbizalom nélkül mivé lenne Duke szemályisége?). Duke egójának köszönhetően a 3D Realmsnek a korábbi epizód interaktivitását is sikerült valóban fontos játékmeneti elemmé változtatnia, mivel az egyes pályaelemekkel való interakció permanensen növeli az életerőt. Emiatt tulajdonképpen az interaktivitás jelenti a DNF fejlődésrendszerét.
Nagyon érdekes apróság az is, hogy a legyengült ellenfeleket néha ki lehet végezni, amiért azonnali egó-visszatöltés a jutalom. Visszatöltődő életerő nélkül és kiszámíthatóbban több értelme lenne a dolognak, de így is kihozzák az embert néha a fedezékből. Belegondolni is durva, hogy a 3D Realms öt évvel a Doom 2016 előtt ott állt a kiválóan működő glory kill rendszer kapujában.
Ami az ötletet illeti, az ellenfelekhez is jól nyúltak hozzá a fejlesztők. Pig copból van berserker módjára rádrontó, dupla pisztollyal, puskával és RPG-vel felszerelt is, az assault commander rakátaeregetés mellett repülésből neked is tud vágódni az övén lévő pengék segítségével, a sima assault trooperek pedig jobban használják a jetpacket és a teleportjukkal is jobban meg tudják lepni az embert, mint a Duke 3D-ben. Különösen az octabraint csípem, mivel a régi játékban kifejezetten jellegtelen ellenféltípus volt, itt viszont igazán veszélyes a telekinézise miatt. Felkapja és hozzád vágja a tereptárgyakat, a rálőtt rakétákat és csőbombákat visszaküldi az arcodba, nagyon jól navigál a levegőben, az alaplövésével pedig ki tudja számolni, merre futsz, így nagyon jól kell időzíteni a kitéréseket. Az octabrain jól szemlélteti azt is, hogy bár összességében a játék grafikus motorja egy tákolmány, de elképzelni sem tudom, hogyan sikerült a 3DR-nek ilyen fizikát varázsolnia az Unreal Engine 1-be. Bizony, a korabeli UE2-es híresztelésekkel ellentétben ez a játék Unreal 1-en fut. :D
A pályadesignra nem lehet azt mondani, hogy összességében jó lenne, ezért különösen érdekes, hogy a sok trehány pálya között akad néhány egészen kiváló is. Az egyik pillanatban egy baromi unalmas csőben lövöldözöl, aztán meg arcon csap a kreativitás az olyan helyszíneken, mint pl. a Duke Burger. Itt egy gyorsétterem konyhájában kell lekicsinyítve megmásznod a polcokat, miközben a kethcupos és mustáros üvegek fedezékéből lövöd a rád törő pig copokat vagy hamburgereken ugrálsz, hogy végül eljuss a vízes padlót áram alatt tartó villanykapcsolóig. A mini Duke-ként lejátszandó részek a játék fénypontjait jelentik (az is nagyon ötletes, amikor hirtelen rád tör egy adag felnőtt méretű ellenfél, akiket el kell csalnod a közeli kicsinyítő berendezésig, mielőtt megölhetnéd őket), de ezek mellett is akad néhány remekül összerakott rész és jó fejtörő. Talán egy kivétellel a bossfightok is jóval érdekesebbek a klasszikus "körberohanom és agyonlövöm" megoldásnál, különösen az Alien Queen elleni harcot és a végső összecsapás bírom. Utóbbinál pl. nincs olyan lőszered, amivel sebezhetnéd a rohadékot, így az időnként lepottyanó RPG-s disznók fegyvereit kell elcsakliznod, hogy aztán végül megjöjjön az erősítés és a Devastator. Epic.
Még lehetne sok pozitívumot írni, de a maradék igazából az apróságok közé sorolható. Ezek egy része hangulati pluszt ad (pl. az ellenfélspecifikus Duke-beszólások meg a felkapható és mikrózható patkányok, alaposan kidolgozott gore-rendszer), de akad olyan is, ami a játékmeneten csiszol valamicskét (pl. király, hogy magasabb nehézségen tényleg fontos a holoduke, a szteroidok és a sör megfelelő használata).
Negatívumok? Na, azok vannak dögivel, bár nem olyan hosszú a lista, mint gondolná az ember. A legnagyobb hibát az jelenti, hogy egyszerűen nem áll össze rendesen az alapvető játékmechanika. A célzás és a mozgás túl lebegős, a Desert Eagle a kicsi tára miatt tökre rossz kezdőpisztoly, a Freeze Ray egyszerűen használhatatlan, bizonyos ellenfelek támadásai rohadtul nehezen vagy egyáltalán nem dodge-olhatóak, stb. Különösen a berserker pig copok ugrásai borzasztóak, mivel rád vannak ragasztva, szóval nem lehet elmozogni előlük rendesen, csak a shotgunnal ugrás közben való pofánlövés segít a fegyver kickbackje miatt. Amikor ezek a problémák összetalálkoznak egymással, hirtelen nagyon nehézkes érzete lesz a játékmenetnek, és eltűnik a balansz érzete. Hihetetlen, hogy 14 évig szenvedtek a fejlesztéssel, mégsem volt idő fél évig tesztelni és letisztítani a játékmenet magját.
Dinamikailag sem stimmel a dolog, a kezdés pl. teljesen el lett mérve: a kellemes bossfight-intró után 30 percig tart, mire fegyvert adnak a kezedbe egy Duke-játékban. Nem is tudom, ez meddig tartott a Duke 3D-ben...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=PkcH9HsgleM
...ja, igen: nulla másodpercig.
A sivatagos monster truck-os szórakozás borzalmas még akkor is, amikor éppen nem vezetsz, szóval ki kellett volna vágni a fenébe. A nyílt terep miatt az egyébként sem túl tetszetős grafika itt visszaugrik az időben vagy öt évet, a vezetési modell kukába való, a pályák pedig minden elemükben rosszul lettek felépítve (képzelj el egy western tematikájú várost, ahol egyik épület se lett rendes kidolgozva, még néhány nyavajás bútor sem került beléjük). Ellenfélből meg összességében is kevés van a nyilvánvaló engine-limitációk miatt: ritkán harcolsz egyszerre három rosszfiúnál többel, a mindenféle lőnivalót nélkülöző átvezető részek pedig gyakran túl hosszúak. Emiatt néha kicsit olyan érzése van az embernek, mintha az űrlények inváziója néhány nyugdíjas élien hobbiprojectje lenne a Föld igazi leigázása helyett. Végül is Duke jó sokat kinyírt közülük legutóbb, lehet, hogy csak ennyi maradt belőlük? :D
Az is nagyon furcsa, hogy 3D Realms teljesen félreértette, hogy miért működött jól az interaktivitás a Duke 3D-ben: azért, mert Duke vicces hülyeségeket mondott vagy csinált, aztán ment is vissza hentelni. Apró, a hangulathoz sok pluszt adó hülyeségek tárháza volt, ami sosem vált hangsúlyosabbá az FPS-játékmenetnél. A DNF-ben ezzel ellentétben láthatóan sok fejlesztési időt áldoztak az olyan minijátékokra, mint a flipper, a léghoki vagy a videópóker, az eredmény viszont mégsem lett jó, sőt, igazából egy FPS kontextusában működőképes sem. Ennek két oka van: sokkal többet kellett volna áldozni rájuk ahhoz, hogy tényleg élvezetesek legyenek (annyit, ami egy mai AAA-játék fejlesztésének részeként túl drága és időigényes ahhoz, hogy megoldható legyen), de ami a legfontosabb, hogy egy FPS-ben ezek a mellékes elfoglaltságok senkit sem fognak érdekelni. Azért vagy ott, mert szét akarod rúgni az űrlények seggét, nem azért, hogy egy olyan flipperrel szenvedj, ami első ránézésre ambíciózus ugyan, önmagában viszont a világ legrosszabb flipperjátéka.
Elképesztő egyébként, mennyi hülyeségre lefejlesztésére fordítottak pénzt és energiát a lényeg helyett a minijátékok mellett is: a játékban az összes falióra a pontos időt mutatja, egy elég nehezen hozzáférhető titkos szobába beleraktak egy működő DVD lejátszót Duke-pornóval, stb., stb.... egy csomó szükségtelen, poénmentes adalék, amire valószínűleg elment néhány hét abból az időből, amit a játékmenet csiszolására kellett volna fordítani.
Az is a szedett-vedettség egyik mellékterméke, hogy Duke néha karakteridegen dolgokat művel. Emberünk kikapja a szart a vécéből, készségesen lefotózza a trónján üldögélő bunkó turistát, panaszkodik bizonyos dolgokra, aztán mégis megcsinálja őket ("I hate Valve puzzles" - aztán megoldja a fejtörőt, miközben szétverhette volna a csövet is, hogy jó helyre menjen a gáz), és olyan poénjai vannak, amik nem illenek a kontextusba ("A crowbar would come in handy right about now" - még egy teljesen céltalan HL-utalás, miközben ott van Duke-nál öt fegyver az ökleit is beleértve, amivel szétverheti az előtte lévő akadályt). Érződik a játékon, hogy Duke karakterét illetően nem volt igazi koncepció, a fejlesztők egyszerűen csak kitaláltak dolgokat, és amiken röhögtek, az bekerült a játékba. Nagy kihagyott lehetőség az is, hogy Duke sokat dumál, az NPC-kkel szemben viszont szinte teljesen néma marad, holott a párbeszédek kiválóak lettek volna arra, hogy egy kicsit kibontsák a személyiségét.
És végül a legfelháborítóbb hiba: Duke a fénymásológép használatakor a farmeres seggét másolja le a csupasz segge helyett. Valaki nagyon félreértette a poént. Tolja le a gatyát, legyen az egyik farpofáján nuclear symbol tetkó és kész!
Összességében azt kell mondanom a játékra, hogy nem érdemelte meg a korabeli nagy fikázást, és ha a nagy lehúzás okait kutatom, valamiért sokkal inkább a mainstream videojáték-kritika hiányosságait látom a Duke legutóbbi kalandjában fellelhetők helyett. Több oka van annak, hogy a kritika utálta a cuccot, és ezek közül csak az egyik kapcsolódik szorosan a játék tényleges minőségéhez.
Először is ott a kritika tagadhatatlan konzolközpontúsága: a DNF konzolportjai szemétre való tákolmányok, amik a korrekt PC verzió mellett nem érnek egy lyukas garast sem. Ezt a különbséget a mainstream újságírók közül kb. senki sem emelte ki, így a kritikák értékelésében is azok a gyenge pontszámok köszönnek vissza, amiket csak és kizárólag a konzolverziók érdemelnek meg.
Másrészt a videojáték-újságírással foglalkozók nagyobbik része sajnos nem mindig tud helyükön közeleni bizonyos dolgokat. Nem lehet úgy jó kritikát írni, ha képtelen vagy egyértelmű koncepciók megfelelő értelmezésére, egyébként meg mindenre a világról alkotott politikai nézeteidet akarod ráhúzni. Duke nem a jobboldali konzervativizmus zászlóshajója, hanem egy szerethető paraszt, aki butaságával együtt annyira FÉRFIAS, hogy az már nem hímsovinizmus meg követendő példakép lesz, hanem a túlzásokon keresztül pont a 80-as évek akcióideáljának paródiája. Nem veszi magát komolyan és egy cseppet sem érdekli a politikai klíma.
Az általános netes írói hozzáállás sem tesz jót egy DNF-kaliberű játék értékelésének. Felháborodás, fals intellektualizmus és lenézés minden mennyiségben! Van a játékban egy darab borasztóan ízléstelen rész, akadnak benne rossz és már-már túlságosan debil poénok is, de végeredményben teljesen ártalmatlan az egész. Egy értelmes, felnőtt ember ezt mind a helyén tudja kezelni, és tudja, hogy nem az viszi romlásba a világot, ha Duke falból kiálló csöcsöket paskol.
Hasonlóan szenzációhajhász okokból nem tudják az elhibázott, egyszerre borzasztó és egyszerre remek elemeket tartalmazó játékokat a helyükön kezelni. A DNF összességében nem sokkal több a közepesnél, de több a közepesnél, minden hibájával együtt pedig egy eredeti eleme volt a 2011-es játékfelhozatalnak. Nevetséges a hiányosságokat felnagyítani, a pozitívumokat meg lesöpörni az asztalról azért, hogy aztán többen kikkeljenek a cikkre az alacsony pontszám miatt. Ezt hívják manipulációnak, és túl sok játék részesül benne manapság (a Castlevania Lords of Shadow 2 és a Batman Arkham Origins jut még eszembe, mint bizonyos elemeikben egyértelműen félresikerült, összességükben mégis teljesen indokolatlanul lehúzott programok). A DNF nem a világ legrosszabb játéka, de mégcsak nem is 2011 legrosszabb FPS-e... ez a kitüntetés a Brinket meg a Call of Juarez: The Cartelt illeti.
Lehet őszintén ajánlani a Duke Nukem Forevert 2017-ben? Duke fanoknak mindenképpen, de szerintem a sima FPS-kedvelők számára is megéri az akciós árat.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Hát nekem mindegy, ezek szerint egy párhuzamos csóró dimenzióban élek. :D A Tomb Raideres példa vicces amúgy, mert azok nekem tényleg megérték, bár ugye a Joda-faktor hiánya miatt a számok kicsit mások pl. a két utolsó játékot nézve:
Lara Croft GO: 11 óra / 5 EUR (megjelenés után 2 hónappal 50%-os akció)
Rise of the Tomb Raider: 32 óra / 20 EUR (0-day, valami VGA-hoz adták a kódokat, azért volt ennyi)
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Ugyanabban a csóró dimenzióban vagyunk, de ha azt nézed, hogy a Rise of the Tomb Raider 13 órás kampányt kínál 60 euroért, a Hellblade meg 7-et 30-ért, akkor nincs itt semmi probléma. Az más kérdés, hogy ideális esetében mindkettőnek olcsóbbnak kéne lennie a hazai pénztárcákhoz kalibrálva :)
Amúgy nem érzem jó ötletnek idehozni egy mobilos példát meg egy kuponos leárazast :) Nyilván lehetne sokkal jobb ár/érték arányokkal is példálózni (akár minőségben és műfajon belül is), de okosabb szerintem az átlagnál maradni.
Clicker Heroes 940 óra / 0 EUR = BEST GAME EVER!
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Dota CCG 0 óra/0 euro :D
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Ez akkor igaz, ha jodázol, de ha nemcsak végigrohansz ezeken, akkor 33/60 és 9/30 lesz az arány, ami máris nem ugyanaz. A megjelenéskori árazás mindig is a lehúzásról szólt, ezért egy ilyen árhoz odaírni, hogy ennyiért megérte, nekem fura. :)
Milyen mobil? A példákat azért írtam, mert ezek lettek megemlítve. Mint látható, nem vártam évekig én se a végigjátszásokkal, mégis micsoda különbség.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Ár/érték arányban valóban verhetetlen, de ugye nem arról volt szó, hogy egy játék attól jobb, minél jobb ez az arány. :)
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Nem érzem relevánsnak az összevetést: a Hellbalde egy lineáris, sztoriközpontú akció-kaland, ez egyik példádra sem igaz. Szvsz ebből a kategóriából a hossz és az ár teljesen arányban áll egymással, függetlenül attól, hogy a Ninja Theory nem akarta kipaddelni a hosszt fölösleges gyűjtögetős-fejlesztős faszsággal.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Rohadt joda megvett egy játékot nem kuponosan valami fórumról és még élvezte is? Dögölne meg!
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
A Tomb Raidert nem én hoztam fel, egyébként viszont igazad lehet, mivel ilyen típusú játékokkal nem játszom, így lehet, hogy valóban jónak számít.
@NightBagoly: Dehát senki sem irigyelte tőle, hogy élvezte, engem csak az lepett meg, hogy van, akinek ez az ár/érték arány megfelelő. Nyilván magamból indultam ki, ami hibás megközelítés volt, bocsi. :D
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Hát pedig a legtöbb user szerint a DNF ipari hulladék lett , a bombshell szintén annyit se ér amennyi áramot a PC fogyaszt játék közben, még az installálás is kerülendő... A Doomnak és a Wolfensteinnek sikerült a comeback a Duke Nukemnek sajna nem. Manapság már nem elég 5 fő összerakni egy AAA játékot, mint annó a Doom/DN/Hexen/Heretic érában.
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
Csak szólok, hogy a DNF jelenlegi user score-ja 67% Steamen, ami a "mixed" kategóriának felelt meg. Ez mindössze azért van, mert volt egy kellemes multiplayer módja a játéknak, amire a Gearbox sajnos szart és elözönlötték a csíterek. Az eredmény negatív ratingek tüntető otthagyása lett, ami levitte a "mostly positive" kategóriából.
Szóval tessék kipróbálni, aztán ítélkezni, annak a mainstream kritikának meg nem hinni, amelyik 70%-ra értékel egy Wolfenstein: The New Ordert. Nem mondom, hogy feltétlenül be fog jönni, de azt állítom, hogy jobb, mint aminek lefestik.
Szerk: A DLC, a The Doctor Who Cloned Me meg egyébként simán jobb, mint az alapjáték, majd lehet, hogy írok arról is.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Megvannak már azok a siteok amelyeken az értékelés kb., egybevág az ízlésemmel, játékoknál a Metacritic kb. ilyen. (Wolfenstein 8.0+ Doom 8.0+ Dying Light 8.0+ DNF 5.8 Bombshell 3.7 ...)
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
A Fallout 4 meg 55? Hagyd a Metacriticet szerintem, a "metabombing" sajnos létező jelenség, mivel bárki szavazhat, szóval a Steam már azért is valamennyivel megbízhatóbb ennél, mert ott a fizető vásárlók alakítják ki a pontszámot.
A Bomshellt meg nem tudom miért kevered ide (teljesen mások csinálták), de egyébként ott leginkább azt cseszték el, hogy akció-RPG-ként reklámoztak egy twin stick shootert. Annak közepes.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Steam értékeléseket is meg szoktam nézni, de ott szerintem kicsivel nagyobb a tűréshatár a rossz irányba. Mondjuk egy jó játék többnyire minden siteon jó lesz. Ami már valamennyire megosztó ott már nagyobb a 'szórás' . " Vettem már akciósan Steam szerint positive játékot amiből 3 óra össz játék lett...
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
Nem hiszem: a Steam értékelés olyan, mint a RottenTomatoeson a kritikusi pontszám a bináris választási lehetőség miatt, ezért nem egy adag pontos vagy százalékos számot vált át pontra, majd átlagol a rendszer, mint a Metacritic (ahol egyébként még ezt sem csinálják tisztán, mivel a nagyobb oldalak súlyozva vannak), szóval egy tetszési indexet kapsz. A DNF kb. a játékosok 70%-ának bejött, ennyit kapsz eredményül, ami azt jelenti, hogy 70% esélye van arra, hogy neked is bejöjjön.
Nem egy kötelező vétel, messze sem, de egy akciós árral megéri próbálkozni.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
3D Realms ?
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
A DNF-et fejlesztő 3DR 2009-ben effektíve csődbe ment és szélnek eresztette a dolgozóit. Belőlük lett a Triptych Games:
Az új 3DR egy teljesen másik, dán cég. Kicsit hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor az Infogrames megvette az Atari nevet, aztán át is nevezte magát Atarira.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Más ár/érték arányt tartunk elfogadhatónak. Én ha kivételesen élvezek valamit és mondjuk csak 10 óra vagy annyi se és teljes árat fizettem érte akkor örülök és azt mondom megérte. Más meg egy 40 órás rpg-nek féláron se tud örülni hiába volt jó, mert legyen 100 óra legalább. (nem vicc, láttam már ilyet bár igaz nem RW-n).
Mellékesen megjegyezném, hogy egyik Ninja Theory játék se volt sokkal hosszabb mint ez. Talán 1-2 órával átlagban. A különbség csak annyi, hogy azok 60 euroért mentek. Vagy akár az Uncharted trilógiát is fel lehetne hozni amik épp súrolták a 10 órát, de mind1. A lényeget szerintem érted, még ha nem is értesz vele egyet.
Jah, így más, ezt nem tudtam.. (akkor jól jártak az új 3D realmsel :D)
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
Egyetértek, sok esetben időhúzó hülyeségekkel teszik tele a játékokat, jellemzően béna gyűjtögetéssel (pedig én szeretem a jó platformereket kimaxolni) vagy fejlesztgetéssel, de a főszálat is hajlamosak elhúzni úgy, hogy a játék rovására menjen. Ahogy egy filmnél problémás lehet, ha nem vágják meg eléggé, egy játéknál is.
Nyilván nem vagyok a minőségi tartalom ellen, de az óraszám növelése visszaüthet. És amennyire jól tudom, az új Tomb Raiderekben is, főleg a legutóbbiban kitolták a játékidőt. Nem tudom, hogy jól működik-e bennük. Én a Mirror's Edge: Catalystban is csak egy kis szeletét élveztem az opcionális feladatoknak és nyílttá tett világnak, csak megtörték számomra a játék természetes lendületét. Sternernek viszont tetszett az a homokozójellegűvé változtatás, úgy rémlik.
Szerintem amúgy sosem a harc volt az igazán vonzó a Ninja Theory játékaiban, így nem bánom, ha kevés fókusz jutott rá ezúttal.
Sors bona, nihil aliud.
Nekem ez a TombRéder már nem jött be. Gyakorlatilag úgy van berendezve, hogy egy nagyobb kanyonban fél napot elbasszál. Szerintem valahol 15-20 óra játék után egyszer csak nem kapcsoltam be többet, holott érzésre a történet felénél járhattam. Az előző rész pont optimális volt még ebből a szempontból.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Az Arkham Originst ismerem közülük, és alapvetően bírtam is. De arról fogalmam sincs, hogy ki húzta le, a kritikusok éppen a helyén kezelték.
Sors bona, nihil aliud.
Kb. igen, talán az AO az, ami a legkevésbé sínylette ezt meg, de pl. nézd meg az Arkham City-t:
http://www.metacritic.com/game/playstation-3/batman-arkham-city
Pontszámok alapján egy kurva jó játék, a generáció egyik legjobbja, right? Az AC-hez képest mi az AO? Egy erősen iteratív játék, ami ugyanazt a játékmenetet tartalmazza, mint az AC, néhány tekintetben jobb, néhány tekintetben rosszabb, az egyetlen bűne, hogy nem tartogat magában újdonságot. WHAT A MEDIOCRE SHIT, 74%? Hagyjuk már, ha az AC 96, akkor az AO legyen mondjuk 85 az összehasonlítás tekintetében. A WB Montréal gondolom ott cseszte el, hogy az újítások hiányát (ami egy CoD esetében persze csak akkor kezdte el zavarni a kritikusokat, miután vagy ötször lenyomták ugyanazt a torkukon) egy nehezebb játékra cserélte, ami elvárja tőled, hogy jól ismerd a City rendszerét, és igazából akkor is jön ki igazán, hogy miben jobb az Origins a City-nél.
Castlevania LoS2? Sokkal jobb a pacing, mint az első részben, a harc változatosabb és kifinomultabb, a platforming elegánsan streamline-olt, a történet meg az az igazi félőrült japános metanarratíva, ami még akkor is baromi szórakoztató, ha nem érted meg. De nope, a kritika azt üvölti, hogy MEDIOCRE, mert van benne 4 uncsi, szarul összerakott lopakodós rész, ami a kb. 12 órás játékidőből kitesz talán másfelet.
A pontszámrendszerekről meg tudjuk hogyan működnek és hogy hogyan hatnak a vásárlóra, amikor rengeteg cím közül választhat ősszel: 80 alatt szar, 70 alatt már akciósan sem.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Jól emlékszel, sokkal jobban tetszett a Catalyst, mint az előd, méghozzá minden létező szempontból. Ugyanakkor én se csináltam meg benne mindent. A mellékküldetéseket igen, a dash-eket 3 csillagosra úgyszintén. Előbbi sztori, a második élvezetes kihívás. Viszont sem a gridLeakeket, sem a secret bageket nem gyűjtöttem össze, nem is érdekelnek (amivel játék közben találkoztam, azt természetesen felvettem, de ennyi).
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Kicsit más téma, szóval inkább külön: ez nyilván egy jóval nehezebben megoldható gond, de azt sem érzem jó dolognak, hogy mindig az 1.0-ás verzió kapja a kritikákat, és az ottani érték kőbe lesz vésve, miközben már hosszú évek óta a legtöbb játék esetében van egy minimum fél éves következő dev cycle, amiben adott esetben rengeteget csiszolódhat egy játék.
DOOM Metacritic? 85%, mert nem sokat nyújtott megjelenéskor a SnapMap és a multi is csalódás volt. Egy évvel később? A SnapMapben rendes szingli kampányokat találsz, melyeknek a minősége nyilván erősen változó a "wow, ezt akár az id is csinálhatta volna" kategóriától a szárított szarig, de a rendszer a célját elérte: egy év után sokkal több játszható tartalom van a játékhoz, mint amit a Doom 3 esetében 10 év alatt szenvedtek össze a modderek, és a kibővített eszköztár segítségével a modulok felcsinosíthatóak úgy hozzáértő kezekben, hogy fel sem fognak tűnni a különböző anyagokban ismétlődő szobák. A multi is alaposan csiszolva lett, konzolon a CoDtól megcsömörlött játékosok egyik elsőszámú mentsvára lett, de PC-n is sokat fejlődött és még mindig nagyon sokan játszanak vele. 85%?
A DNF is egy kicsit hasonló csónakban evez, mivel az expanded inventory elég durván kisimította a játékmenetet (kb. 4 jól használható fegyver van a játékban, szóval nem fogsz sírni a limit miatt, az alap 2-es limit meg szar volt, nagyon), a DLC meg nagyon jó szórakozást nyújtott... de nope, 58%, it's shit.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Az Originsen szerintem nagyon érződik az újrahasznosítás, szinte minden bossfigthnál azt éreztem, hogy volt már a helyszínek nagyjánál is. A City mindenkinek ajánlható (bár a "sandboxosítás" itt is többek gyomrát megfeküdte), az Origins pedig rajongóknak. Nálam biztosan nem ez a méltatlanul lehúzott játék.
Kár túl értékelni a pontszámokon, ráadásul Steamen még jól is teljesített a játék, nincs miért sajnálni. Az újabb Call of Dutykhoz úgysem tudok hozzászólni, de nehezen összevethető a két eset, mert a multiplayer mellett az sem mindegy, hogy mikor születtek a review-k. Éppen 2013-ban volt egy kicsit keménykedősebb hullám az AAA-vonal ellen, ebbe az Origins és a CoD: Ghost is beleesett. Nincs minden rendben, de annak örülök, hogy a nagy szériák látszólag már egy kissé kevésbé kerülnek automatikusan a 90-es álomhatár közelébe.
Sors bona, nihil aliud.
A mostani helyzet tény, hogy jobb, de én nem erről beszéltem, hanem a "sötét évekről", amikor az elemeiben elhibázott AAA-játékra lecsapott a harag, minden második indie darling viszont megkapta az év játéka címet valahol. :D
A bossfightos dolog szerintem erősen szubjektív, én pl. nagyon szerettem az Origins bossfightjait, és még amikor igazi bossfight nem is volt, akkor is érdekesen nyúltak hozzá a témához. Az egyik kedvenc részem pl. az Electrocutioner elleni "bossfight", ami úgy fel van vezetve, mint valami epikus összecsapás Batman és Electrocutioner között. Az éljenző tömegből hirtelen leugrik Electrocutioner, elmeséli, hogyan fogja agyonverni Batmant, megjelenik a boss healthbar... aztán a játék húz egy Indiana Jones-ot és egy ütéssel lecsapod. A normál fightok is jók voltak, a Deathstroke elleni pl. egy tök klasszikus duel, amiből nincs még egy a szériában, és a két Bane elleni is kiemelkedő: az első a nehézsége, a második meg az érdekes bújócska miatt.
Ehhez képest az Arkham Knighton is érzed az újrahasznosítást, a Rocksteady meg úgy oldotta meg a bossfightok felfrissítését, hogy elmenekült előlük és tankos összecsapásokkal helyettesítette. A tankos cuccok nem jók a játékban, kapott is érte egy kis hideget a Rocksteady, de a nagy lehúzás ott érdekes módon már elmaradt, pedig az AO-ból kiindulva simán meg lehetett volna tartani a kritikusi szeánszot.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.