Az Impérium miriád világának mindegyikén jelen van a Birodalmi Eklézsia hatalmas szervezete. Fő funkciója természetesen az Istencsászár kultuszának ápolása, de emellett az élet szinte valamennyi területén megjelenik. Számtalan intézményének egyike a minden fontosabb bolygón megtalálható Schola Progenium. Ezek az iskolák az Impérium árváit fogadják be, különös tekintettel a végtelen háborúkban elesettek gyermekeire. Ezekből az árvákból képzik majd a birodalom legfontosabb tisztségviselőit, miután itt a Császár iránti töretlen hűségre nevelték őket, és megtanították nekik azokat az alapokat, amelyet az Eklézsia szigorú papjai szerint minden polgárnak tudnia kéne.
Kiképző Apát fegyelmezéshez készül
A diákokat lehetőleg minél fiatalabban elhozzák a Progenium kebelére. Tanáraik, a kíméletlen Kiképző Apátok kérlelhetetlen módszerességgel látnak neki a friss testek és lelkek formálásának. A tanítás jobban hasonlít katonai kiképzésre. Az Eklézsia szinte csak katonai múlttal rendelkező Apátokat alkalmaz. Kevés alvás, egyszerű étkezés, folyamatos fizikai és lelki gyakorlatok várnak a gyermekekre. Írni, olvasni, az Eklézsia igéit, és általános harctéri ismereteket – elméletben és gyakorlatban egyaránt – már nagyon fiatalon megtanulnak. Amelyik diák hat évesen nem tud szét- és összeszerelni egy lézerpuskát néhány perc alatt, rövid testi fenyítésre, vezeklő imákra, és vacsoramegvonásra számíthat. Ám nem ritka az alvásmegvonás, a fagyos szobába zárás, korbácsolás és más hasonló fegyelmező eszközök sem.
Az iskolák épülete többek között ezért is hatalmas, és igen jól védett. E védelmek egy része befelé fordul, mint egy börtönben. Az apátok nem szeretnék, ha diákjaik megszöknének és elkallódnának – a kaptárvárosok bandáinak kegyetlen, de szabad élete gyakran vonzóbbnak tűnhet a növendékek számára, mint a schola, és a kiképzőtanárok nem bízzák a dolgot a véletlenre.
Egy Schola épület
Ahogyan megmutatkozik az egyes területek iránti fogékonyságuk, a gyermekeket más és más pályákra nevelik. Egy részüket maga a schola progenium készíti fel hivatására, másokat más szervezeteknek adják át további képzésre.
A Harcos Nővérek rendjének egy adeptája
Sok leánygyermek a Császár Leányai közé kerül. Az Eklézsia eme apácái számos rendet működtetnek Impérium-szerte. Többségük spirituális, tanító, vagy gyógyító feladatokat lát el, bár valamennyien részesülnek harci kiképzésben, egy részük pedig fiatal korától kizárólag a Hit ellenségei elleni harcra készül. Ezek a Harcos Nővérek képezik az Inkvizíció eretnekek ellen küzdő ágának, és magának az Istencsászár egyházának elit harcosait. Felszerelésük az emberfeletti Űrgárdistákéhoz hasonló, harci felkészültségük a legjobb halandó katonák közé emelik őket, elhivatott hitük pedig olyan fokú, hogy gyakorlatilag soha nem hátrálnak meg az ellenség elől, egyes Nővérek ráadásul – szavahihető tanúk szerint – csodákat tesznek a csatatéren.
Harcos pap a birodalmi seregben
Hasonló a harcos papok hitének ereje is. Ahogy az egyház többi papja, hittérítője, ők is a Progenium kebelén kezdik életpályájukat, hogy végül a Birodalmi Sereg ezredeivel menetelve tüzeljék a katonákat az ellenség ellen. Ezek az alaposan kiképzett lelkészek szintén járatosak a legkülönbözőbb fegyverek használatában, és nem haboznak ebből bemutatót is tartani az eretnekeknek.
Egy Arbitrátor
A Scholákból kerülnek ki az Adeptus Arbites, a Birodalom elit rendfenntartó ereje újoncai is. Bár minden világnak saját rendőrsége van, e szervezet Arbitrátorai felette állnak azoknak, és jogukban áll megkeresni, elfogni, elítélni és végrehajtani az ítéletet szinte bárkin. Fejlett felszerelésük és megint csak kitűnő kiképzésük lehetővé teszi, hogy kis számuk ellenére is eséllyel vegyék fel a harcot a gyakran elképesztő méreteket öltő bűnözéssel szemben.
Ez az Inkvizítor árulást orront
Aki pedig nem nyíltan, hanem alattomban vét az Istencsászár rendje ellen, az Inkvizítoroktól és akolítusaiktól, kémeiktől, végrehajtóiktól retteg. Ez a rejtélyes szervezet az élet minden területéről újoncoz, de nem ritka, hogy a Schola Progenium egy különösen tehetséges diákja az ő céljaikra képeztetik ki. Más, a harci kiképzés során kiugróan halálosnak tűnő tanítványok pedig egyszerűen eltűnnek – elenyésző töredékük, aki túléli, az Officio Assasinorum soraiba lép...
A Militarum Tempestus rohamosztagosai hátbatámadják az ellenséget
Ezek az iskolák készítik fel a birodalmi sereg elit katonáit is. A Militarum Tempestus, avagy a Rohamosztagok katonáit az átlag bakákkal szemben nem nagy tömegben végrehajtott hadmozdulatokra, hanem kisebb kommandókban, kulcspontokra való támadásokra képzik ki. Felszerelésük színvonala is jóval meghaladja a sereg gyalogosaiét: míg azok esetében a tömeggyárthatóság, és a strapabírás az elsődleges szempont, emitt a legjobb, és legsokoldalúbb egyes harcos fegyverek állnak rendelkezésre.
Asztropata, kommunikációs tiszt és az admiralitás tisztje – egy tábornok tanácsadói
Szintén a scholák árva gyerekeiből lesz a sereg, és a flotta tisztjeinek egy része, valamint az Impérium hivatalainak tisztviselői – bár a fontosabb rangok, hivatalok a birodalomban sok helyütt öröklődnek, így inkább katona- és hivatalnokdinasztiák növendékeire várnak.
Jobban meggondolva, Komisszár úr, mégiscsak a tiranidákat választanánk inkább, ha lehet.
Végül pedig innen kerülnek ki a sereg politikai tisztjei, a komisszárok. A sereg szerves részei ők, mégis azon kívül és felett állnak. Az ő feladatuk biztosítani, hogy az osztagok a legdémonibb ellenségtől sem futamodhassanak meg, a legkétségbeejtőbb utasítást is precízen hajtsák végre. Elhivatottságuk messze túlhaladja az átlag katonáét, kiképzésük, ahogy a fenti növendékeknek, nekik is felsőbbrendű. Szinte soha nem törnek meg, még a rettentő nekronok vagy tiranidák láttán sem – ha pedig a velük harcoló katonák igen, szemléltethetik velük, hogy jobban tennék, ha inkább a komisszártól félnének. Statáriális kivégzés, sőt megtizedelés is jogukban áll. Más komisszárok az ékesszólás eszközét kedvelik jobban, megint mások személyes példával járnak elől – de a legtöbb a félelem eszközét részesíti előnyben, esetleg a fentiekkel keverve. Az iskolákban nevelkedett komisszárok közül az Impérium számos híres katonája került ki, gondoljunk csak Yarrickra, Armageddon megvédőjére, vagy Ciaphas Cainre, az Impérium Hősére.
Utóbbi híres-neves hős számolatlan csatában, a legkülönbözőbb ellenfelekkel szemben bizonyította rátermettségét; neve, és tettei, ahogy ő maga is, bejárta az Impérium csatatereit – részben a propagandagépezetnek köszönhetően. Az Inkvizíció bizonyos elemei támogatják kultuszát, ő maga azonban meglepő módon kevésbé örül neki.
Ciaphas Cain, az Impérium Hőse testalkata répához hasonlít: hosszú, és felfelé szélesedik.
Ciaphas Cain ugyanis valójában gyáva. Ezen kívül kissé paranoid, önző, és általában a saját érdekeit, főleg pedig túlélését messze minden és mindenki másé elé helyezi. Tulajdonképpen pontosan az a fajta katona, akit feladata lenne kivégezni... Már egészen fiatalon megtanult igen hatékonyan hazudni, olyan átéléssel, hogy még a psykereket is meg szokta győzni. A tiszti pozíció is eszköz nála – úgy gondolta, komisszárként elegendő hatalma lesz hozzá, hogy ne kerüljön éles harci helyzetbe, vagy legalább kevésbé veszélyesbe. A terve általában az, hogy valami a fronttól megnyugtatóan távol található, megerősített pozíciót védene, stratégiai okokból olyat, ahol alkohol és esetleg szép lányok is találhatók... Sajnálatos módon az Impérium kevésbé toleráns az ilyen nézetekkel szemben, ezért kénytelen fenntartani a hősies komisszár látszatát. Pályája korai szakaszán „rajaütést gyanítva” a fronttól elfelé, csendes területre vezette katonáit, ahol azonban pechjére valóban az ellenség átkaroló hadműveletébe futott. Bár az élete és nem az Impérium védelmében küzdött, ezzel gyakorlatilag meghiúsította a veszélyes hadmozdulatot, és a tisztek ünnepelték stratégiai zsenijéért, amivel előre látta azt. Sajnálatára ez után más veszélyes hadszínerekre helyezték, hogy tehetségének hasznát vegyék – és gyakorlatilag azóta is előrefelé menekül.
Segítségére van ebben, hogy egyike azon nagyon ritka komisszároknak, akiket ténylegesen kedvelnek a katonák. Ciaphas Cain ugyanis vigyáz rájuk. Jó minőségű ellátmányt harcol ki nekik. Nem küldi őket veszélyes helyre, ha mégis muszáj, átgondoltan teszi, ha elkerülhetetlen a harc, velük küzd. Korán rájött ugyanis, hogy így kisebb a valószínűsége hogy lézerpuska általi véletlen baleset érje, sőt talán még számíthat is a bajtársak segítségére.
Ferik Jürgen közlegény az ő megnyerő valójában
Szintén támaszkodhat hűséges csicskására, Ferik Jürgen közlegényre. Jürgen Cain elválaszthatatlan társa, a katonák legnagyobb megdöbbenésére. A közlegény ugyanis ostoba, konok, elhanyagolt, sőt büdös, a bőre ragyás és kiütéses – általában igen kellemetlen alak, akit mindenki elkerül. Cainnak ez tökéletesen megfelel. Mindenhová magával viszi, jól tartja, és ha teheti, titkárként is használja. Ha az emberek csak Jürgenen keresztül juthatnak be őhozzá, feltűnően kevesen zavarják ugyanis... Ezen felül a közlegény valóban bajtársa a komisszárnak, aki számos harcban küzdött mellette. Jürgen visszataszító mivoltának valódi oka, hogy – a páros tudtán kívül – egyike a rendkívül ritka Nullásoknak, a pszionikus energiákat kioltó mutánsoknak. Bár ez a jellege messze nem olyan erős mint egy rettentő Culexus orgyilkosnak, ahhoz elegendő, hogy az emberek rosszul érezzék magukat a közelében, a pszionika pedig használhatatlan legyen. Nem egyszer mentette már ez meg kettőjük bőrét...
Lady Amberley Vail, az Ordo Xenos felettébb bájos, és legalább ennyire halálos Inkvizítora
Az Ordo Xenos Inkvizítora, Amberley Vail szerint mindez a nem feltétlenül hízelgő kép Ciaphas Cainról hamis. Jelentése szerint a komisszár érdemei valódiak. Többször tanúja volt hősiességének, és kiváló taktikai érzékének. Bár maga Cain úgy fogalmaz, csak az önvédelemhez ért lánckardjával, az inkvizítor hölgy szerint ezerből egy katona bánik úgy a fegyverrel mint ő. A kijelentés értékéből alig von le, hogy a rossz nyelvek szerint Vail inkvizítor nem nevezhető elfogulatlannak, miután a jó kiállású komisszár állítólag rendszeresen forgatja egy másik fegyverét is Lady Vail örömére...
Mindenesetre bármik legyenek is a valódi indítékai, tény, hogy a jó komisszárnak sokat köszönhet az Impérium. Hogy gyávaságból menekült a karjaikba mint ő gondolja, vagy vonakodó hősként szállt szembe velük, ahogyan az Inkvizítor, nem számít: génorzó szektáktól Nurgle hívő boszorkánymesterig, orkoktól Taukon át a nekronokig, Catacha dzsungeleire támadó tiranidáktól sötét eldákig a birodalom szinte valamennyi ellenségével megküzdött már. Ahogy öregszik, még mindig nem adta fel az álmait: értékes tapasztalataira hivatkozva megpróbál egy Progenium iskolában elhelyezkedni, messze a fronttól, ha lehet, egy olyanban, amiben a lánynövendékeket tanítják...
A sorozat korábbi részei:
Tartalomjegyzék 
