Hozzászólások
Elsődleges fülek
Like a Dragon: Ishin!
Na, ez egy nagyon egyedi élmény volt annak ellenére is, hogy tökéletesen illik rá a "Yakuza-játék az 1800-as években" leírás annak minden velejárójával: drámai, remekül megírt történet, kicsi, de tömény open world, substory-k tucatjai, minijátékok ezerrel.
Mindeközben viszont egy 10 éves, korábban csak japánban megjelenet játék "nyugatosított" remake-jéről van szó, ami annyit tesz, hogy a régi játékot egy az egyben átültették Unreal Engine 4 alá néhány kisebb-nagyobb változtatással. A játékement néhány 99%-ban maradt a régi, az egyetlen lényegi változtatás az, hogy a trooper cardokat egy kivétellel (arénaharcok) mindenhol lehet használni a játékban és ehhez igazodóan buffolva lettek az ellenfelek is. A kártyák mindenféle különleges képességeket adnak (special move-ok, heal, medve és tigristámadás stb. :D), nagyon fun használni őket, néhány új is bekerült (pl. ki lehet húzni már Ichibant is) de ennyi a hozzáadott tartalom a remake-hez.
Ami a karaktermodelleket és a szinkront illeti, már nagyon más a helyzet és itt jön be az, hogy miért "nyugatosított" a remake: az eredeti szereplők jelentős részét lecserélték főleg a Yakuza 0 színészeire. A 0 volt az a játék, ami istenigazából behozta a Yakuzát a köztudatba és amivel véglegesen sikerült kitörnie a franchise-nak Japánból, szóval teljesen egyértelműen üzleti döntés volt ilyen formában visszahozni olyan népszerű karaktereket, mint Kuze vagy Awano.
A vicc viszont az, hogy rohadtul működik az egész. Az Ishin koncepciója eeredetileg is az volt, hogy a Yakuza szereplői bújnak történelmi karakterek bőrébe, szóval tulajdonképpen csak ki lett bővítve a roster Kiryu, Majima, Ryuji, Akiyama és társai mellé. Olyan hatást kelt ettől a történet, mintha egy színdarabot néznél és iszonyú nagy hangulata van. Ráadásul remekül el is tudnak játszadozni a fejlesztők azzal, hogy néha engednek a kísértésnek és "visszaváltoztatják" a történelmi személyt Yakuza-karakterré. Pl. a Majima által "eljátszott" Okita Soji elleni bossfight tetőpontján Okita eldobja a katanát, majd Majima jellegzetes tőrével és mozdulataival folytatja a harcot, hiszen Okita valójában Majima.
Egyetlen helyen volt sok a fanszervíz: a játék egyik pontján felcsendül a Kuze theme a Yakuza 0-ból, ami egyébként a kedvenc számom abból a játékból és évek óta biztos pont az edzős zenéim között is, de ide nem illett és az eredeti szám biztos hogy jobban megfelelt volna, bármi is volt az. A történeten is érezni itt-ott a fanszervíz célokat, pl. teljesen egyértelműen cél volt összehozni a Kiryu-Majima buddy cop movie-t is a játék képében, de minden perce arany és nem lehet érte haragudni.
Túlzott spoilerezés nélkül egyébként a sztori egyik középponti motívuma is az, hogy emberek másnak adják ki magukat, mint akik valójában, szóval tényleg azt lehet mondani, hogy művészileg tökéletesen ki lett dolgozva a Yakuza-színdarab. A történet főhőse Sakamoto Ryoma, a másfél évszázada élt szamuráj-politikus, de történelmi hűségre nem érdemes számítani, mert bár életének kulcsmozzanatai visszaköszönnek, a játék valójában egy remekül összerántott történelmi fikció. Ryoma mesterét megölik, a gyilkossággal pedig őt gyanúsítják meg, ezért elhagyja szülőfüldjét, Tosát, a gyilkos leleplezése érdekében pedig Kyotóban kezd új életet Saito Hajime néven.
A poén, hogy Saito Hajime is a történelemből lett átemelve és rajta keresztül jut el a cselekmény a Sinszengumihoz, vagyis a kései sógunátus rövid életű kvázi-rendfenntartó szervezetéhez, aminek Hajime maga is az egyik kapitánya volt. Az pedig nemcsak a játékból, de egy gyors wikizésből is kiderül, hogy ami a működését és az egyes tagok életét illeti, a Sinszengumi kísértetiesen emlékeztet a későbbi jakuzákra. Bazierős az ötlet tehát, a cselekmény meg remekül lett kivitelezve, a Yakuza 0-hoz hasonlóan kiválóan van megírva, nagyon jó karakterekkel, minden fordulatát és drámázását imádtam.
Elképesztő, hogy az agyonhype-olt amerikai játékok mennyire a kanyarban sincsenek ahhoz a cselekményvezetéshez képest, ami itt ahhoz kell, hogy simán végig tudjak ülni egy 50 perces cutscene-t és a körmömet rágjam izgalmamban alatta ahelyett, hogy azon filózzak, hogy hol van a következő bunyó. Ehhez mondjuk az is kell, hogy Yakuza-játékhoz méltóan a pacing itt is hibátlan abból a szempontból, hogy abszolút rád van bízva, hogy mikor szeretnél megszakítások nélkül elmerülni a játékmenetben és mikor jöhet a story time.
Kiotó tele van harccal, substoryval és kismillió egyéb elfoglaltsággal, viszont ezek egy fokkal kevésbé őrültek, mint a szokásos Yakuzákban és jelentős részük inkább azzal van elfoglalva, hogy az 1800-as évek Japánját mutassák be jellemző problémákon és élethelyzeteken keresztül. A poénos stílus persze meg lett tartva meg azért akad pl. olyan substory is, amiben bemész egy bordélyba, ahol szumós férfiak kínálják bájaikat vagy ahol összefutsz az utcán egy flörtölős nővel, aki csak és kizárólag pénisz alakú zöldségeket kér tőled. De van karaoke is, ha jókor mész, akkor akár még Majimá... Okitával is:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=qA4fmIi0LNY
A harc hatalmas fun, viszont az is érződik rajta, hogy az Ishin volt az első RGG-játék, ahol megpróbálkoztak a különböző stílusok közötti váltogatással. Az Ishinben ebből négy van, de balanszban elég nagy különbségek vannak közöttük, ami miatt főleg a katanát pisztollyal ötvöző Wild Dancert és a katanás Swordsmant érdemes használni az esetek többségében. A Yakuzából ismerősebb Brawler is megvan, de az itt elég gyenge tekintettel arra, hogy a legtöbb ellen szamurájkardokkal és pisztolyokkal jön, a csak a lövöldözésre fókuszáló Gunmant meg néha érdemes ugyan előkapni, de borzasztó unalmas. A stílusok közötti váltogatás a Yakuza Kiwamihoz képest nagyon lassú, viszont a 0-nál valamivel sebesebb, szóval legalább jól lehet kombinálni az egyes szituációkhoz legjobban passzolókat.
Ami tovább színezi a dolgot, az pedig az Ishin erős ARPG beütése (a legtestesebb sidequestben konkrétan 40 Diablo-szerű dungeont kell végiglootolni, szóval ja, it's an ARPG too btw.), amin keresztül folyamatosan jobb katanákat és pisztolyokat lehet szerezni, illetve kovácsoltatni. A már említett kártyákkal együtt elég baszó geart lehet összegereblyézni a játék végére, amivel öröm a hentelés.
A hátrány, hogy emiatt grind is van, de még milyen! Viszonylag kompakt single player játék lévén opcionális, hogy mennyire akarsz elmerülni a kraftolásban, de ha igen, akkor rengeteg pénzre és nyersanyagra van szükséged. Ezek egy részét (főleg a pénzt) iszonyú nehéz összeszedni, szóval érdemes megbarátkozni azzal a gondolatallal, hogy csirkeversenyekre (ja igen, ilyenek is vannak) való fogadással kell megtöbbszörözni a nehezen összekuporgatott lóvédat, persze a bukás elkerüléséhez sok visszatöltéssel. A sztorirészek szerencsére ellátnak jó kardokkal, amikkel simán végig tudtam érni a main questen legend nehézségen, szóval tényleg opcionális a dolog but still.
Összességében kurva nagy élmény volt a játék és nem is értem, hogy a SEGA miért várt 10 évet a nyugati megjelenéssel. Biztosan réteg cucc, sőt, a Yakuzák között is az, viszont kivalóan van megcsinálva. Ami a történetet és a settinget illeti pl. simán lealázza az Assassin's Creedet, mert így kell történelmi fikciót írni és így kell autentikusan bemutatni egy történelmi korszakot, jelen esetben a sógunok és a szamurájok végét. Játékmenetben pöpec akciójáték, körítésben meg túlzás nélkül egy kulturális szempontból is értéket képviselő, a közönséget felnőttként kezelő portékáról van szó, szerintem ez 10 éve is megtalálta volna a rajongótáborát. A Yakuza 0 továbbra is tökéletes, mert az a Yakuza 0, de ettől még basszameg de jó volt az Ishin!
Micsoda clickbait cím :D
Nyilván a közel 10x annyit érő kocsimmal megyek el apokalipszis esetén.
Még arra lettem volna kíváncsi, mennyi benya volt éppen a Porscheban, és vajon eljutott-e egy benzinkútig vele :DDD
Moken írta: Közben Mazda bejelentette EU-ban is az egész pofásan kinéző 6e modellt, erre most olvasom, hogy 330 literes a csomagtartója 5 méteres szedánként! Ekkora failt nem akarom elhinni.
Szép új világ újabb követe. Kívülről egyre nagyobbak az autók, belülről egyre kisebbek.
Én meg megvettem a 2016-os Doomot, elkezdtem vele játszani, aztán 3 pálya után azt mondtam, hogy ez* nekem így hótt unalmas, és azóta se vettem elő :D
*ott vannak a szörnyek, megy a hent, néha elfogy a lőszer aztán ugyanaz és ugyanaz. Biztos velem van a gond, úgy látszik elkezdtem a történetorientált játékok felé jobban vonzódni. H&S-ekkel se játszok már egyáltalán, pedig mennyit tettem a Diablokba anno.
Jójó, már itt se vagyok.
Vajon ki akar öngyilkos lenni a BMW-ben?
Lehet, hogy láttam, nagyon kilencvenes évek eleje, de nem vágom.
Kérlek, legközelebb jobban linkelj :)
Használt üzleti gép szerintem is.
Elitebook, Thinkpad, esetleg Dell.
Az egyértelműség kedvéért a kép jobb oldalán álló hölgyre gondoltam :D
Meg arra, hogy másodállásban pornózik-e.
Jó csöcsök
Amúgy meg fasztudja. Utolsó cserkész?
Értem és azt is hogy mi tud imponálni másoknak a játékban. Elfogadom hogy kellenek néha kicsit vadabb hajtások hogy ne ugyan az a koncepció ismétlődjön évtizedeken át. Néztem azt az egy darab teasert a Dark Ages-ről, az már most tetszik hogy a hangulat komorabb, vélhetően kevesebb színnel operál majd és a világépítés is low fantasy féle medieval vonalnak tűnik ami mind arra mutat hogy megint kicsit visszahozhatják a horror elemeket a játékba, amit imádtam a 16osban is. Nagyon tudnám értékelni mert nagyon szerettem benne azt a vonalat. A 16osban tényleg azt éreztem hogy egyre mélyebben szállok alá a pokolba, azokkal a zenei kórus témákkal, festmény szerű tájakkal, hidegrázós szinematikus élmény tudott lenni. Ehhez mérten a teljesen más erényekkel dolgozó Eternal egy őrült és színes theme park volt. Szóval kiváncsi leszek a Dark Ages-re, lassan biztos mutatnak róla többet, ha már idei megjelenés van teaselve.
Valahol ezt is értem, csak nem tudom... te nem szoktál úgy lenni vele, hogy basszus x évtizede játszunk és ugyanazokat a paneleket kapjuk orrba-szájba, szóval tök jól tud esni, ha jön valami, ami kimozdít a komfortzónából? Az Eternal sok tapasztalt FPS-veteránnak is ilyen játék volt, pl. nekem az első végigjátszás azért volt emlékezetes, mert ultra violence-en is szívtam itt-ott rendesen, és tökre jó volt, hogy végre megint meg kellett tanulnom tisztelni egy AAA FPS-t. :D Aztán később, amikor az utolsó DLC-n is sikerült végigérni ultra nightmare-en tök jó volt belegondolni abba, hogy sikerült egy eredményekben mérhető kis "git gud" utat végigjárnom.
Mások nem így voltak vele, sajnos a játék karrierjét végigkíséri ez a sírás-rívás random dolgokon, hogy így nem Doom meg úgy nem Doom, meg nem tudom, nem vörösesbarna hanem színes, túl intenzív, Vajknak túl unalmas, Sunyinak meg nincs benne elég Tina Turner tudomisén. Pedig zseniális cucc, csak bizonyos szempontból vagy bizonyos ízléssel megvert embereknek egy kicsit talán le kell vetkőzniük hozzá egy adag prekoncepciót.
Szerintem üljetek le elé, toljátok fel a nehézséget és szopjatok, működni fog, az Ancient Gods első részével pedig akár még a flow-nirvánába is eljuthattok.
Felbasz, amikor a tárnál markolják meg.
Hát, ha az első harmada konkrétan uncsi volt, minek toltam volna tovább?
Ez most erős reklám, de tőle vettem már lapost anyámnak, meg most majd a 15"-os 250k-s lenovot faternak, megbízható tag, és elég sok üzleti laptopot árul, kb. mindegyik tökéletes a célodhoz. Nyilván kérdezd meg a kiszemelt darabról, hogy mik a használat nyomai, de szerintem fossal nem foglalkozik ő sem:
https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/nokedli80/index.html
Jónak jó, de nekem arcba tolja az illúziórombolást, hogy akkor itt most lezáródik minden, zárj be már megint egy portált vagy mit, amiből jön X hullám*. Mechanikailag a glory killeket és a melee-t is értem, de az alapból csak kábító melee, illetve a hadosztányi T-72-es fogyasztásával üzemanyagot zabáló láncfűrész, mely beindítja használatnál a gore.avit, szintén nem az esetem.
Előveszem még, de nálam ezek rontják az élményt, ha megkorbácsolom magam érte, akkor is.
Az Ion Fury ugyanakkor szinte olyan, mint a klasszikusok, csak valahogy mégsem jön át annyira az sem. Nem tudtak már igazán meghökkentő vagy ütős fegyvereket kitalálni, Shelby, a zene vagy a benyögések sem annyira ikonikusak, és a Blood atmoszférateremtésben egyszerűen tökéletes, azt sem tudja megugrani nálam. Jó mindenben, de odacseszni nem tud már. A Build Engine-es játékokból melyek az ajánlott verziók? Például a Bloodból az nBlood? Ez és a Fresh Supply hogyan aránylik az eredetihez?
*Nyilván ha meghalok, akkor jöhet újra, és még többnek tűnik, kanapéról egerészve nightmare-en meg nem mint kés a vajba a saját szintemhez képest sem.