Hozzászólások

Ha már máshol említettem, hogy a HZD miatti rajongás nem jött át soha, a Returnal most hasonló. Illetve ott értem, hogy a gunplay valószínűleg össze van rakva, csak amit láttam belőle, nem kapott el, a roguelike meg nálam a pestises kifejezés eufemisztikusan megfogalmazva. De bevallom, a Hades ugyanakkor nagyon is vonz.

A Ratchettel is csak annyi a bajom, hogy négy PS2-es és két PS3-as felvonás kimaxolása után a széria iránti rajongásom ellenére sem vagyok kiéhezve, sőt, még így is van kimaradt rész, ezért sem vetném rá magam. Kifejezetten üdítő volt az Insomniac részéről az üzletileg sajnos nem túl sikeres Sunset Overdrive-féle kitérő, pedig nagyon messzire nem tértek el a formulától. Valószínűleg rá kéne már szánni magam a Crack in Time-ból a teljesre, de a Tools of Destruction nálam egy minőségi lejtmenet volt, a Quest for Booty pedig egy érdekes, de rövidke és nem igazán ütős kísérlet. A spin-offokat, mint a tower defense-es darab, meg hagyjuk is. PS4-re viszont ugye csak remake/reboot jött.

(A Forza Horizonnal vagyok némileg hasonlóképp: a 4-be annyi időt tettem, hogy kiégtem eléggé ahhoz, hogy nem tudjam, mire kellene nekem az 5.)

Azért a Morrowind kinézett valahogy, mikor kijött. Sokan pont emiatt vettek alá friss VGA-t. A játékidő jórészét nézelődéssel töltötte az ember, mondjuk kiült egy tengerpartra a holdfénybe. A rajongói módokkal meg simán utolérte kinézetben a két utódot, igaz gépigényben is.

Nem tudom elképzelni, hogy Lou játszana a Returnallal.

Még én is folyamatosan kételkedem benne, hogy nekem jó lenne.

Amennyit isznak, azután bárki emberfia ún. tökös lenne..

kismalacka hey hay írta: nemrég letöltöttem újra az obliviont, hogy ennek milyen ronda grafikája van... ráadásul néhol jó néhol meg tök igénytelenül béna. komolyan, a morrowind szebb és egységesebb volt, sokkal... a skyrim meg zseniális...

Hát igen, kicsit fapadosnak hat manapság már. De hát 15 éves játék...
Majd ha kész lesz a Skyblivion, majd újra elő lehet venni. Addig esetleg moddal lehet küldeni:
https://www.nexusmods.com/oblivion/mods/47591

Engem a TES játékoknál sose zavart a grafika, a Morrowindtől kezdve egy egész élet összes idejét bele tudnám tenni bármelyikbe...

Én aztán nem ismerem, de videók alapján sosem jött át, hogy a grafikán és az exkluzivitáson túl miért kellett annak idején is ámuldozni, amikor szinte minden játék nyílt világú nézdahátam lazán csapkorászós valami akar lenni fejlesztgetésekkel (és ezért némelyiket leerpégézik). Nyilván a Killzone 1-3 alapján sem tudtam magas elvárásokat támasztani a Guerillával szemben. A robotdínós téma nekem például alapból vállvonogatós. A sztorit szokták dicsérni, csak nehéz elhinnem, hogy sokáig elviszi a hátán, ha 3-4 óra után megunom a játékmenetet. Szóval kivárok a GOG-os vásárlással.

@kismalacka

Az Oblivion szerintem is randa volt már megjelenéskor is, de amit a többi TES-ből láttam, az se hagyott bennem mély nyomot. Mondjuk, a Wizardry 8 sem a külleme miatt az egyik kedvenc RPG-m.

De játszogattam én is az elmúlt hetekben.

Mortal Kombat

Az Arcade Collection-féle első rész, ami pénznyelős változat, tehát szemetebb, mint a DOS-os, ami végigment korábban. Johnny Cage-dzsel eljutottam az endurance meccsekig (a bossok előtt ezeknél egy HP-csíkből kell lverni két ellenfelet), itt a sokadjára majdnem meglett az első (Baraka vs Sonya), de végül nem. Meguntam, a mechanika úgyis fapad, de sose volt nagy szám.

Street Fighter

Ez a 30. születésnapos gyűjteményes verzió, szintén az arcade verzió. Ez annyiból jó, hogy régen C64-en ment Junoszty tévén, így szebb, mint az emlékeim. Egyébként C64-en is egy utálatra méltó pontatlan irányítású szadista szemétláda volt, ez is az. Abban az ételemben nem is hagyományos bunyós játék, hogy te mész az egy szem Ryuval (a player 2 lehet Ken), ha megütöd a gyakran hústorony ellenfeleket, nekik lemegy egy milliméter HP-jük, ők meg egy mozdulattal leszedik a HP-d kétharmadát. És persze szinte átugorhatatlanul nagyok. Be lehet tanulni nyilván itt is a lagra időzítés meg várni a mázlira meg nálam ügyesebbnek lenni, de inkább szétszévsztételtem ezt a mocskot, mert nem érdemli meg a szenvedést. Inkább nindzsa típusú ellenfelek ellen lehetett normálisabb harcokat vívni. Nyilván régi, elavult és egyszerű a játékmenet.

Street Fighter II: World Warrior

Ugyanaz a pakk. Save state nélkül végigment, de a könnyű C64-eshez és DOS-oshoz képest össze kellett kapnom magamat. Egy-két helyen azért becsaptam a játékot: amikor Hondánál és Guile-nál elbuktam párszor, poénból az ismétlésre beválasztottam őket, így az ő pályájukon a megzavarodott gép benyomta az előző karakteremet, Dhalsimot, akivel béna az AI. Persze ez bossoknál nem működik, de azokat Chun Lível mind levertem, valahogy most csak vele tudtam kompetens lenni. (A SNES-es Hyper Fighting Hondával ment végig szefós spammel, a Turbóval viszont annak idején bírtam PC-n.) Egyébként fényévekkel jobbnak tűnik a mechanikája nemcsak az SF1-nél, de az inkább a belezése és a karakterek miatt menőnek számító MK1-nél is, játszani itt volt a legmotiválóbb. (Bár eddig is ez volt az álláspontom.) Következik majd az arcade Hyper Fightning, attól azért tartok, ha nehezebb, mint a SNES-es.

Ion Fury

Hát ezt 1997-ben imádtam volna! Igazi Build engine-es FPS, és ez még mindig jó, a látvány nekem bőven jó, csak na, ma már nem tud annyit adni, mint akkor, mert a 3D Realms és a Monolith szinte mindent elsütött.

Jók a fegyverek, használhatók is, jól is néznek ki, de hiányoznak azok a pillanatok, mint a shrinkernél vagy a Bloodban szinte az összes fegyvernél (az a játék számomra minden akciójátékok közül a legjobb arzenállal rendelkező, iszonyú FUN és menő és horroros, a Monolith volt a régi Insomniac!). És a gránátokat dobálni ezzel a fizikával még mindig nem csúcs élmény. Az AI meg hát... szintén oldschool. Az első négy pálya mindenesetre fasza volt, józan paraszti ésszel igenis meg lehet oldani mindent a továbbjutáshoz, nem volt semmi extra kitalálhatatlan ökörség, szervesen jött minden, marhára nem cső, de átlátható mégis a helyszín. A sok titok felfedezése már sokkal nehezebb, pedig a cuccok bizony nagyon jól jönnek. Szerencsére a pályák végéről eddig mindig vissza lehet jutni valahogy (általában viszonylag gyorsan, idővel nyitunk le rövidítéseket) bárhová, pálya végén szól, hány titok maradt felfedetlen, szóval ez a része felhasználóbarát. Érdekes, mennyire fel se tűnik itt a backtrack ahhioz képest, ahogy a Halók túltolják.

A legnehezebb szint alatt kezdtem eggyel ágyból egerészve kontrolleerzés helyett - hát, nem könnyű, checkpoint iszonyú kevés van, a gránátvetősök gyorsan szétszednek, le is lehet esni néhány helyen. Szóval save/load ízléssel azért muszáj. A régi FPS-eket, leginkább konkrétan Thy Flesh Consumedot (az Ultimate Doom új epizódja, kinn is van több helyen egy hasonló plakát a pályákon) idézi az is, hogy az első pályák tűnnek a legnehezebbnek, mert ajánlott majdnem minden találatnak ülnie is, vagy nagyon hatékonyan meleezni.

Igazi oldschool anticső, anélkül, hogy konfettifosás vagy egyéb newschool gyermegbetegsége lenne. Nem egy modern csirke, akármilyen kemény is.

The Medium

Attila már írt róla. Mivel nagyjából egyetértek vele, de - többek között - azt hangsúlyoznám, hogy ez alapvetően egy walking sim, melyben a lopakodós részeknél meg lehet halni, és vannak feladványok, de menetből, szinte gondolkodás nélkül megoldható mind, egy Duke Nukem 3D több szürkeállománmyt igényel, az Uncharted is határeset. Nekem annyiból kevésbé jött be, hogy műfajilag mindenevőként a "másodvonal" és a játékmenet háttérbe szorítása is csak akkor jön be, ha valami különlegeset tud. Ez a film nem rossz, de nagyon messze van a kihagyhatatlantól. Inkább az atmoszféra jó, mint a pszichologizálni próbáló történet.

Valahogy a Stasisszel tudnék párhuzamot vonni, bár az más stílus, "rendes", csak viszonylag könnyű (sci-fi horror) kalandjáték: az audiovizualitás és általában a hangulatteremtés ott van, a többiben többet vártam. Értem én, hogy szörnyű dolgokra jöttünk rá, és csavar is volt a végén, de bocs, nem lepődtem meg, nagyon mély meg nem volt. Ha ezt a játékmenet mellé tesszük, akkor érthető, hogy miért nem sikerült sem feszültségben tartania, sem megijesztenie.

A Stasis mint játék ezért is erősebb szerintem, pedig az is csak erős közepes. A Silent Hillekhez vagy az Evil Withinhez is ugyanezért nehéz hasonlítani: azok sokkal több játékot tartalmaznak, ezért is hoztam fel egy kalandjátékot. (Ha meg akciómentesebb kalandjáték, a Sanitariumot vagy az I Have No Mouth and I Must Screamet többre tartom mindkettőnél.)

Nekem 13+ óra volt, nyilván néha ettem vagy telefonáltam közben, illetve alapos voltam, csak egy levelet vagy valamit hagytam ott összesen.

Marvel vs. Capcom: Infinite

Végigpüföltem a sztorimódot, hiszen rövid volt, de ezen kívül nem tudom, hogy minek. Az etalon MK9-től fényévekre van, de az Injustice sincs lőtávolban (az MK10-11-re és az Injustice 2-re még nem kerítettem sort).

Gears of War 2

Sokkal jobb, mint az első rész. Egyedül még továbbra is az Uncharted nyerne a körítés és a lövöldeorgiából való kitekintgetés miatt, ráadásul még mindig túl szürkésbarna ez nekem (szemben a 4-5-tel), de kooperatívban végigdúlni még most is szórakoztató darálás. Kellenek kooperatívban igazi lövöldék is a Borderlandsek súlytalansága mellé. Splitscreenben azért az "ultrawide" nagyon zavaró tud lenni, nemcsak azért, mert a "másik képernyő" elcsábíthatja a figyelmet, de nehezítő tényezőt jelent az információvesztés is. Az utolsó két felvonást már online ejtettük meg.

A Way Out

Online co-opban már régen sor került rá, de most couch co-opban is előkerült. Még mindig példásan működik közös mókának is, és itt a splitscreen ugyanaz, mint az online, hiszen akkor is pontosan ugyanennyire "osztottak" az események.

RE@L írta: Horizon Zero Dawn Final Verdict

Story egész jó de javarészt összeségében súlytalan :(. Grafika nagyon szép, de tényleg le a kalappal viszont kissé steril a világ. Rengeteg mecha dinó kurvajó, de növények/állatok van kb. 3 db. és amint korábban írtam maga a traverzió és a felfedezés nem annyira hálás inkább grind. Rengeteg hely van ami iszonyat nagy terület de ha nem collect' a thon-t akarszt játszani akkor fölösleges odamenni és nem is fogsz odamenni. Játékmechanika, dinóvadászat eleinte és aközepén jó aztán inkább grindcore és le is vettem a nehézséget story-ra normalról. Egy idő után már rohadtul untam a human vs. human harcot, gyakorlatilag nulla fáradtságot vettek hogy azt a részét is polírozzák a koncepciónak. Plusz én eléggé melee játékos vagyok, szeretek közelről hack&slash-elni, itt ez a része kurvára el van cseszve. Értem én hogy lövöldözzünk meg ropecasterrel toljuk de rohadtul unalmas egy idő után... Frozen Wilds valóban faszább volt egy kicsit de ugyanúgy örülök hogy nem az volt 30 órán keresztül. Kétségtelen hogy PS4 és gen egyik legjobb/musthave játéka de végig az az érzésem volt hogy valami hiányzik, valami kicsi plusz még kéne mert ez így nagyon jó és nyílván ha 32 órát belefeccöltem akkor nem azért mert pisztolyt tartottak a fejemhez de egyszer se esett le igazán az állam. Talán ez hiányzott hogy lenyűgözzön mint annó Halo a zenéjével és a végén azzal az 5 perc Warthogozással, vagy Witcher 3 ahogy lenyűgözött az iszonyat jó küldetéseivel. Itt se RPG, se story nem volt. Nagyon nagy potenciál van ebben a Forbidden West-re! Simán lehet a next big thing amúgy mert van benne kurázsi és Aloy nagyon jó főhősnő volt.

Ehhez kettő dolgot tennék hozzá. Az egyik, hogy sok embernek bejönnek a Mari Sue karakterek... :D
A másik, hogy mondjuk én hardon játszom, és így azért elég túlélős gyakran a szitu, tehát ahhoz nagyon durván hatékonyabb fegyvereknek kell még jönniük számomra, hogy egy közepesnél erősebb ellenfélcsorda csak az idődet húzza az életerőd helyett.

Területileg hatalmas, de a nagy része gyéren lakott sztyepp meg erdő. Nemhiába veszítettek volna, ha a németek elfoglalják Urálig.

Meg az orosz elég igénytelen nép. Őszintén jól elvannak Putyinnal a többség. Sőt, újra respektálják Sztálint. És igen, tökösök. Amiket művelnek az egyszerű embereik, az alapján nem túl okosak, de tökösek. Klasszikus Igor, a traktor kezelő, aki medvét táncoltat balalajkázva, 2 liter tömény benyomása után a jégfürdőben.

Értem, amit mondasz. Gyakorlatilag a csaj eddig az egyetlen "modern" gondolkodású figura az egész történetben, amivel a játékost személyesíti meg, de pont ezért kilóg az egészből.

Amúgy lehetett volna a törzses vonal jó is, ha mondjuk nem full klisékben gondolkodnak, megtudok valami érdekeset is róluk, történnek bevállalós dolgok.

Nem tudom.
- Talán a turizmus fellendítése, hogy ha már ott vagy, akkor nézzél várost is?
- Figyelnek a májadra, és legyen pihenő a 3 nap után, ne egy masszív, hétnapos folyamatos ivászattá váljon a teljes esemény.
- Vagy ezzel az elkülönített 4 nappal akarják még különlegesebbé tenni a 15 éves évfordulót.

HZD túl van hajpolva a harc és a hangulat egy ideig bejön aztán megunod, a történet jól indul, de a törzses vonal szellemileg legyilkolta az egészet nálam, végigszenvedtem de a kiegészítőt már hanyagoltam pedig elvileg az is “jó”

Ez nagyon brutális fellépőlista. Minden idők legnagyobb fesztje lesz vajon? Stílusos lezárása lenne a COVID időszaknak, feltéve ha addigra tényleg lezárhatjuk.

Horizon Zéró Dawn PuSee5-ön.

A progress mutató alapján 22%-on vagyok és tippre ennyi órát is öltem is bele.

Hát hmm, meg izé, kezd Fallout 4 érzésem lenni, azzal a különbséggel, hogy talán itt a combat elviszi majd a hátán, mert ez, illetve a grafikai összhatás, ami ér valamit.

Van egy hatalmas játéktér, ahol igazából pár gyűjtögetős szaron meg régi txt fileon kívül nem sok dologra akadhatsz csak úgy, barangolva. Nincs meg ez a (még a Fallout 4-ben is jelenlévő), belebotlok valami érdekes dologba, küldibe érzés, mert ha találsz id küldit, egyáltalán nem emlékezetesek. Rendszerint meg kell valakiket valahogyan ölnöd, illetve követned a nyomait. A játéktér különben egy tök szép, statikus dioráma, ahol néha megkergetnek a küblicicák.

Az elején bevezetett választási lehetőségeket hamar megunták a fejlesztők. Már csak hallgatod a dumákat, és max a kérdések sorrendjét választhatod meg - nem mintha az elején a többféle válasznak bármi jelentősége lett volna.

Aztán itt van a hősünk, aki reálisan nézve egy pár háztömb nagyságú völgyben élte le az életét, de aztán hiába nyílik meg neki a világ, úgy néz mindenhol a cica szemével, mintha semmin nem csodálkozna - ennek egyrészt az lehet az oka, hogy mimikában nem túl jók a karakterek. Általában valamilyen fintort tudnak vágni és heló. - Az igazi probléma viszont, hogy a csaj tipikus Mari Sue karakterként van megírva.
Milyen egy ilyen karakter?
Mint mondjuk Rei az új SW-okban. Rögtön mindent magabiztosan jobban tud mindenkinél. Gyakorlatilag egy üres lap, nincsenek hibái, nincsen egyénisége. A játékos proaktív avatarját testesíti meg, holott ez az ő története lenne. Kb egy dating sim szintje, csak itt nem lehet választani, hogy kivel mész el...

A gépek elég buták, ami nem probléma, de az emberi AI esetén ez így feltűnően béna. Velük szemben ilyen Assassins Creed-féle játékmenet kellene, hogy menjen, de az a helyzet, hogy az említett játék már az első részével is lepipálja ilyen téren.

Volt már aki végigjátszotta? Megérte?

szerk: a Fallout4 összehasonlítás így suta, megmagyarázom: A két játék pont ellentétesen szar. A F4 kombat része volt pár óra fejlődés után dög unalom, viszont megvolt a felfedezés élménye.

Itt a kombat jobb, viszont nincs felfedezés. Le vannak modellezve ezek a hatalmas, szép, tök üres helyek, de a designerek nem töltötték meg tartalommal. Példaként: Vissza lehet menni abba a szurdokba, ahol a tutorial is ment a lopakodással. Ott van egy hatalmas repzaj a hegyoldalnak támasztva. Nosza, szaladjunk fel rajta! Oké, itt egy repedés, ugorjunk bele, bizti van benne valami loot vagy legalább csontvázak, belső tér, ilyenek. Hát egy nagy fenét! Üres doboz, ahol a kamera könnyen beglichel, és már ki sem tudsz mászni. Valójában nem is gondoltak rá, hogy téged ez érdekelni fog...

Azt a kurva. Jövőre itt fellép mindeki is.
https://www.hellfest.fr/line-up-2022.html