Hozzászólások
Elsődleges fülek
Elmélet az mindenre van. Például hogy a Császárt valójában a Technológia Sötét Korában alkották fegyvernek, vagy hogy az Old Ones építette bele az emberi génvonalba a Császárt anti-Káosz fegyverként. Hogy a valódi hallhatatlan császár az Malcador volt, Empi pedig az ő teremtménye. Hogy Cypher az valójában Omegon és a Cabal terve alapján a feladata hogy a megfelelő pillanatban felébressze Lion-t és szétrúgják mindenki seggét. Hogy Alpharius/Omegon-nak volt egy harmadik testvére aki végig a Terrán székelt. Elmélet mindenre van.
Egyébként azt hiszem ez a "Cawl mint Alpha Légiós" azután bukkant fel hogy a "To Speak as One" novellában láthattuk a egyedi gyártású különleges Marine ügynökét, Alpha Primus-t. A nevéből eredeztették hogy akkor valami köze van az Alfa Légióhoz. De nem.
Eddig azt hittük hogy Belisarius Cawl a 41. évezred Rick Sancheze (tmProfWilliam), de kiderült hogy valójában Warhammer 40k Fürge Ben-je. Captain Planet 40k edition.
Belisarius Cawl: The Great Work spoilerek
Az első ami eszembe jut az a Sigvald, részben Norsca északi részén, részben a Káosz Pusztákon játszódik.
Az én hibám, hisz én emlegettem hogy Inkvizíció. Nincs olyan hogy Inkvizíció, inkvizítorok vannak, mérhetetlen mennyiségben. Ha lenne egy többé kevésbé homogén Inkvizíció, vagy törekvés egyetlen szervezetbe, ne adj isten bürokráciába fogni az egészet, akkor működésképtelenné válna az egész. Nincs saját oldala, mert mindenki oldalán IS ott állnak.
Én azért szívesen látnám a kettős/hármas Birodalom elméletet. Egy toleráns és fejlett Guilliman birodalom, egy vallási fanatikus szent birodalom, meg egy leszarom-csak-ne-hagyjatok-meghalni Imperium Nihilus.
Mikor visszatértem láttam, de addigra nem tudtam szerkeszteni. Francos telefon. Köszönöm.
Tényleg csak engem hagyna hidegen egy ilyen látvány film? Habár attól még lehet meglepnének. Az új Godzilla se szól semmiről és mégis roppant élveztem.
Más: most olvastam Guy Haley új novelláját, To Speak as One. A Cawlról kialakult kép még annál is sötétebb tud lenni mint eddig. Évezredes (millenia old) primaris szuper psyker titkos ügynökei vannak. Magos szintű klón techpapjai akiket csak a hajszál választ el az abomination címkétől.
Az Inkvizíció pedig öt és Guillimant úgy emlegeti mint The Blasphemer and the Usurper.
Mindenki azon szokott viccelődni hogy a Warhound titánok hogyan tudnak felderíteni ha egyszer már azok is böhöm nagyok. El se tudnak rejtőzni. Hát tessék, íme a bizonyíték hogy még az Imperator is remek rejtőzési képességekkel rendelkezik. Sőt talán még jobbakkal is mint kisebb társai.
"- Hova lett az ellenség? Én nem látom. Konzervgyár jobbra, bérház balra, előttünk egy iskola, most jöttünk el egy templom mellett...
- Milyen templom? A térképen nincs templom.
- Ajjaj...
- Nobody expects Lord Castellan Creed!"
Nekem úgy tűnik a dizájn folyamatosan és egyenletesen fejlődött a 80-as évek durva és elnagyolt formáitól az ilyen kidolgozottabb és csiricsárébb modellek felé. Nekem már ott is fennakadt a szemem mikor először láttam egy Luminark of Hysht, vagy a Tomb Kingsek dizájnosabb modelljeit. Ez nekem ugyanannak a trendnek a folytatása. De igazából addig nekem nem nagyon számít a dizájn, amíg tesznek hozzá megfelelő lore-t is. A stormcastokkal is odáig jutottam hogy a messze legnagyobb bajom azzal van ahogy kinéznek.
Egyébként meg inkább tyranida-necronok ezek a csontik :D
Slaanesh. Van egy jó kis AoS kisregény, a The Red Hours. Abban a Slaanesh démon a szereplők gőgjével és becsvágyával játszik el. The Mother of Heroes. Ha a 40k-ban megjelent volna, tuti megkörnyékezi Magnust. "You did nothing wrong. You are the hero of this story."
A Fiend of Slaanesh-nek 4 melle is van, igaz egymás alatt.
A Penitent Engine-k lore szerint nem is voltak Sororitas exklúzívak. Ha a megátalkodott de bűnbánó eretnek férfi volt, akkor férfit szegeztek az elejére. A régebbi artworkokon is lehet belőlük látni bőven.
Lehet hogy prűdek a modellek, de azért a GW-t is meg kell érteni. A drogot ártatlannak kell csomagolni hogy könnyebb legyen terjeszteni és rászokatni az új generációt, a szülők kezén keresztül. Persze abban reménykedhetünk hogy ha már van Warhammer Horror, akkor egyszer lesz Warhammer Adult is. Aztán gondolom a 12 évesek majd suttyomban odacsúsztatott 10-20 fontosokkal kérik a Warhammer Worldben hogy a "csöcsös" modellekből adjanak.
Viszont annak is örülnék ha Slaanesh kapcsán nem csak a nemiség lenne előre tolva. Néha olyan kellemes Slaanesh sztorikat lehet olvasni ahol fel se merül a szexualitás.
Most melyikről beszélünk, a Dreadknightról vagy az Invictusról?
Utóbbi esetében a jelenlegi megoldásnak és annak ha lehegesztik egy páncéllemezzel, ugyanúgy meg vannak az előnyei és hátrányai. Eléggé egyenértékű dizájn döntések. Persze a warhammer logikában minél több a páncél annál jobb, szóval én már azt sem értem miért nem hordanak magukkal az astartesek letámasztható pajzsokat mobil fedezéknek.
Ha be van csomagolva a pilóta akkor eleve sokkal kevesebb értelme van annak hogy rajta van a vértje. Ha a gépet harcképtelenné tevő találat éri akkor az ritkán fog pont ott keresztül menni és megölni vele a pilótát is. Viszont jó eséllyel a pilóta benn is marad mert nem tud kijutni. Ha pedig akkora találatot kap ami el is pusztítja a gépet akkor úgyis mindegy.
Cserébe ha pilóta szabadabban mozog akkor egyrészt jobb tájékozodást kap, mert nem csak a műszerekre hagyatkozhat. Másrészt a gép harcképtelenné válása kisebb eséllyel teszi harcképtelenné a pilótát is.
Mondhatjuk hogy mert ez egy gép nagyobb fegyverrel fognak rálőni, de ha behegeszted a pilótát, azzal érdemben nem növeled a túlélési és harcban maradási esélyeit.
De nem akarok parttalan vitába menni szóval én nem fogom fűzni ezt a témát. Tiétek a végszó.
Nekem pont az tetszik benne hogy több értelme van. Ha már a gépben egy erővértbe csomagolt űrgárdista csücsül akkor nincs szüksége fölösleges többlet páncélra. Sokkal nagyobb veszélyt jelent rá hogy a gépe felborul, beszorul, tönkre megy vagy csak egy baromi nagy mancs ráhajtogatja és se ki mászni, se kis pisztollyal kilövöldözni nem tud minthogy bekap egy lövést vagy szúrást.
A Nemesis Dreadknightban is ezt értékeltem. Tudom hogy csúnya és buta a kinézete, de ha jól belegondolunk egy Grey Knightnak aki abba beleszáll nem még nagyobb fegyverekre, vagy még keményebb páncélra van szüksége hanem egy rohadt kéz és láb protézisre hogy szemtől szemben tudjon harcolni a legnagyobb démonokkal és ne a vállukon kelljen bolhaként ugrálni.
Az Invictorban nem is az az érdekes hogy mennyire is kemény a tűzereje, hanem hogy ez egy LOPAKODÓ lépegető. Ha jobbban megnézzük, látszik is hogy lábujjhegyen oson. Egyébként nem is annyira vészes. Bár szerintem a leghatásosabb ha nem ilyen "hangelnyelő szuperötvözetbe" burkolt sunyuló óriás, hanem légi bevetésű lenne.
Ráadásul már nem is biztos hogy Bjorn a legidősebb. Az új Apocalypse regényben felbukkan
Ide is, hogy mindenki értesüljön róla:
Peter Fehervari, a Warhammer univerzum legtökéletesebb írója, a Császár áldja az Ő nevét, a hónap elején Oroszországban turnézott. Vendéglátójának és kísérőjének jóvoltából emitt olvashatunk a látogatás részleteiről, interjúkat, videókat és fotókat tekinthetünk meg. Jó szórakozást.
https://www.reddit.com/r/40kLore/comments/cg38re/impressions_of_peter_fe...
Egyet értek, wfrp 4-et nagyon nehéz olyan csapatnak játszani akik nincsenek benne nagyon a matekozos, szabály böngészős szerepjátékban. Próbálj egy hasonló de könnyebb rendszerben mesélni, pl Shadow of the Demon Lord
Általában mikor a Káosz-szal kapcsolatban írtak valami regényt vagy novellát akkor a Pusztákon és azon túl kifejezetten Age of Sigmaros vidéket szoktak volt leírni. Nem lineáris városok, táncoló paloták, örökké égő monumentumok, élő fák koronájában lévő erőd, többszázezer megkínzott lélekből álló falak, felhőkön úszó birodalmak, sötét Tündérpaloták stb.
Ezek azok amik nagy számban jöttek át az AoS-ba, és amit a design részleg előszeretettel nyom mostanában. Persze az igazán jó történetek azok a földhözragadtabbak most is.
Az a szomorú hogy elfelejtették kommunikálni hogy mindez amit itt bemutatsz 100%-ban működik és megtalálható az Age of Sigmarban. Ugyanúgy ahogy az Age of Sigmar csili-vili helyszínei és trükkjei is 90%-ban már az Old Worldon is működtek, csak azokkal a GW nem volt hajlandó foglalkozni. Mennyit foglalkoztak érdemben a woodelf erdők mélyével, az Ulthuani csodapalotákkal, a Nagarothi vidékkel, Lustriával? És ezek még azok amik benne is voltak a fókuszban. De mi volt az Arábiai dzsinnekkel és kígyóemberekkel? Khemri sivatagaival és dzsungeleivel? Cathay, Ind, Nippon? Amazonok, pigmeusok, tenger mélyi birodalmak? A Káosz pusztákon túli csoda birodalmak?
Egyszerűen az AoS-ben megfordultak az arányok. Itt minden egzotikumot lehet használni, nem kell bekorlátozódni a Birodalom szűkös földrajzi és demográfiai keretei közé. Viszont arra is marad bőven hely hogy a régi hívek által favorizált elemek is megmaradjanak. A probléma hogy a marketing az új csili-vili elemeket nyomja előre, bár ahogy Roodie mondja, a célt, minél több ÚJ ember bevonása, ezzel érték el.
A Cubicle7 döntésén, hogy az AoS szerepjátékuk olyan amilyen, nem lepődök meg. Szerintem már a Wrath and Glory is ugyanezt a stílust célozta meg. A Wfrp csak a nosztalgikus hagyományok miatt lett olyan amilyen. Azt viszont remélem hogy valami kiegészítőben azt is játszhatóvá teszik az AoS settingben is.
Legyen hited, vannak már bőven jó Age of Sigmar történetek is.
Igen, valóban van már rendes horror írójuk, Peter Fehervari. Sőt régen is volt, Kim Newman-Jack Yeovil, aki még a fantasyba írt a 80-90-es években vámpír regényeket, aztán ugyanebben a stílusban futott is be később a GW-n kívül.
A Dark Imperiumban tényleg ott van a kórházvilág jelenetei. Sőt, nem tudom ki olvasta, a legutolsó Gaunt regényben, az Anarch-ban is rettentően horrorisztikus az egész palota alagsori történetszál. Mindez azonban szinte olcsó ijesztgetés a Fehervariféle pszichológiai horrorhoz képest.
Két főszereplőnk van. Jonah Thyte egy prédikátor aki a nemezisét üldözi évtizedeken (századokon? ezredeken?) és a galaxison keresztül. Asenath Hyades egy viharos múltú sororitas, jelenleg Hospitaller. A történet során a szereplők a Last Candle kolostor szigetére utaznak. Ami valójában inkább szigetcsoport, 7+1 hegycsúcs legalább egy napi járóföld szélességgel. Ez a hely egyébként Asenath szülőhelye is, de azóta már egy másik rendhez tartozik. Többek közt azért is érkezik ide hogy bizonyságot szerezzen arról hogy a régi rendje az e még ami régen volt vagy valami mássá fajult. Velük tart még egy csapat sebesült gárdista is akik a Last Candle orvosaitól remélnek gyógyulást.
Utóbbiak egyébként egy elit Void Breachers űrgyalogos alakulat tagjai. Nyomásálló vértben, komoly fegyverekkel harcolnak aszteroidákon, űrdokkokban, roncsokon vagy épp szövetséges és ellenséges hadihajók külső burkolatán. Mikor a történet egy pontján be kell érniük lézerpisztolyokkal fegyver gyanánt, ki is borulnak hogy miféle dolog zseblámpákkal menni komoly célpontra.
A történetben sok a visszaemlékezés. Lényegében minden fontosabb bolygóján járunk a Fehervariféle Dark Coil univerzumnak. Habár ez körülbelül egy évezreddel korábban játszódik mint a legtöbb kapcsolódó sztori.
Ugyan önállóan is teljesen olvasható, ez az eddigi legösszetettebb eleme a Dark Coil univerzumnak ami szinten minden más történethez kapcsolódik valamennyire. Ez a tény egy igencsak pikáns élvezeti réteget ad a történethez.
Stílusát tekintve egy kőkemény gótikus horror. Rengeteg álomszerű és pszichedelikus jelenet van. A több karakter és helyszín állít emléket klasszikus horror elemeknek. Eleve a félreeső kolostor, de van itt horror kórház, elhagyatott iskola, orvosi kísérletek, démoni megszállás... stb.
Befejeztem az új Fehervari regényt a Requiem Infernal-t. Ezt... A... Könyvet... Kell... Megfilmesíteni!
Azért én is elolvasgatok néha egy Jose Saramago vagy Viktor Pelevin művet, ahogy a The Emperor's Gift is az egyik kedvenc művem ADB-vel egyetemben. Bár meg kell jegyeznem, utóbbi azért már okozott csalódást is nekem. A fehervariféle Dark Coil sub-univerzum viszont annyira más mint a többi a 40k és amblok a Black Librarys írógárda által írt művek, hogy talán nem is velük kellene egy lapon emlegetni. Minden mű egy mély, önálló, kerek egész. Tele fondorlatosan elrejtett kulturális utalásokkal. (Na jó, nem biztos hogy mind, de a legtöbb.) Együtt viszont van egy még mélyebb rétege, ahogy felfedezgeti az ember a különálló darabokat egybe szövő utalásokat és kapcsolatokat.
Egyébként csak az frusztrál ilyenkor hogy más szinte nem is olvassa, magyarul abszolúte, de angolul se annyira, Fehervari írásait.
Fanboy szólott, uff.
Erről, hogy a kánon folyamatosan változóban van, a Requiem Infernal egy idézete jutott eszembe.
‘The world.’ Jonah shook his head. ‘It’s all tangled up in itself. Maybe even broken. I’ve seen things change, then change again, like they were being shuffled over and over. Nothing’s set in stone anymore, if anything ever was. The more you look at it, the more you see the cracks.’
Aki pedig nem tudja hogy ez milyen regény? Az szégyellje össze magát. Ez Peter Fehervari új regénye. És úgy viszonyul a 40k irodalom többi részéhez mint a teremtés koronája a hangyákhoz. Ave Peter!
Vagy ott vannak a Death Spectres, akik Silver Skulls pepitában. Sőt, náluk a mindenkori Chapter Master a Golden Glass Throne nevű pszi fegyverben csücsül míg az ki nem szívja belőle az életet. Akkor pedig utóda, a rendház de facto vezetője, a Chief Librarian ül a helyére.
Nekem egyáltalán nem adta a hangulatot az a Lord Inquisitor intro. Az ilyen üres parádé jelenet, meg a túl tolt autoriter páváskodás engem nem fog meg. A Teaser és a Trailer hangulatosabbak voltak. A Guardsman vagy az Astertes is jobbak.
Én annak se örülnék ha Abnett inkvizitor regényei alapján készülne film. Közel sem olyan jók mint ahogy tartják őket. A Gaunt sorozatban van pár jobban sikerült darab, de attól még elég közepesek Abnett könyvei. Objektívan nézve, mert ugye a hatalmas rakás ennél is rosszabb warhammeres könyv jó színben tünteti fel őket. Meg a sorozat hossza, Abnett egyéb munkái, annak a marketing hatásai hogy neki van a legtöbb warhammer regénye... stb.
Én azt sajnálom hogy a HH nem lett inkább imprint. Kihozni egy tucat HH témájú trilógiát/pentalogiát/szeptológiát és egy valamivel konzekvensen történetét, vagy történeteket összehozni. De ami még fontosabb, belátható távon belül elérni a történettel valami haladást is.
Más: én nagyon csalódott lennék ha egy wh filmben az eldarok úgy néznének ki mint egy Loki. Ennél sokkal idegenebb kinézetet várnék. Legalább mint Echleston Malekith-ja, vagy Luke Gross Nuadája.
Egyébként meg Peter Fehervari Fire Caste-jét kellene megfilmesíteni.
Oh Császárom! Érnének már egyszer a végére ennek a Horus Heresynek! Akkor hátha több tisztességes 40k könyv érkezne, nem mintha a mostani felhozatalra panaszkodnék. Szombaton végre már jön a Requiem Infernal (bibibí) és elmerülhetek Fehervari "true" 40k-jában.
2. Hogyan lehet valami egyszerre végtelen és véges? Mint az univerzum, vagy a gömbfelszín. Persze ez nem igazán illik a Warpra. Arra inkább azt mondanám hogy olyan mint a végtelen egyenes a két dimenziós síkon, a végtelen sík a háromdimenziós térben, a végtelen tér a négydimenziós... hipertérben? De az is lehet hogy a Immatérium egyszerűen csak egy Tejútnyi részen metszi a Matériumot, attól még lehet önmagában mindkettő végtelen.
3. Miféle abszurd ötlet hogy a Káosz a Birodalom pusztulására tör, vagy hogy itt valamiféle szembenállás vagy harc folyik a kettő közt. A kezdetektől fogva minden a tervek szerint halad. Vagy lehet hogy nincs is és nem is lesz terv.
4. Persze hogy létezett az elejétől fogva, mindig is ott volt, benne volt a keze a dolgokban, bújkált a színfalak mögött, de akkor és ott lett az amit mi Slaaneshként ismerünk.
Itt egy újabb Peter Fehervari interjú amiben a Dark Coil-ról és az új/legutóbbi regényéről a Requiem Infernal-ról beszél.
https://www.trackofwords.com/2019/10/04/peter-fehervari-talks-requiem-infernal-and-the-dark-coil/