Fragg Elek kaján vigyorral az arcán ébredt szeptember 18-án, az Epic Games ugyanis beröffentette az Unreal Tournament - amit innentől kezdve a kavarodás elkerülése érdekében át is keresztelnék Unreal Tournament 4-re a REWiRED-szótárban - Pre-Alpha Seasont egy csinos kis tartalmi frissítéssel megfejelve. Ősfanként én sem tudtam ellenállni az október végéig tartó tesztidőszak hívásának, így a hajtás után első benyomásaimat olvashatjátok, de előbb íme az erős retrotúladagolást okozó tréler:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=ytviLdEIuSQ
Elindítva a jétékot a robosztus volt az első szó, ami eszembe jutott: pre-alphához képest rengeteg tartalom és beállítási lehetőség közül válogathatunk, a menük jól szervezettek, letisztultak, a tréning mód pedig alapos (még a telefraggelést is megtanítják az újoncoknak). Utóbbi kivégzése után összesen 26 pályán eregethetjük a plazmát - közülük 5 már végleges állapotban tündököl - az aréna FPS-ekben szokásos alapvető játékmódok (Deathmatch, Team Deathmatch, Duel, Capture the Flag, illetve a TDM és a CTF nagyob létszámú verziói) keretein belül.
Ezen a verzión már tisztán érződik, hogy az Epic a 99-es első rész játékrendszerének finomhangolt, végletekig skillközpontú felújítását szeretné megteremteni az UT4-gyel. Ez a mechanikai tuning elsősorban a jelentősen átdolgozott, mégis eredendően UT-s mozgáskultúrában valósul meg: a későbbi részek dupla ugrándozásait elfelejthetjük, helyette a jól időzített kitérésekre, becsúszokra, a falon való futkározásra és az onnan való elrugaszkodásra helyeződik a hangsúly. Ezek közül a csúszkálás tűnt elsőre leginkább rendszeridegennek, de sikeres alkalmazása után elismerően kellett bólintanom, igazán hasznos és ötletes újítás.
A játékmenet során lépten-nyomon vizuális jelzésekbe botlik az ember, melyek a rendszer minden eddiginél könnyebb tanulásában nyújtanak remek segítséget. A HUD nagyon helytakarékosan lett kialakítva, de még így is a képernyő mindegyik szélén hasznos információ fogad fegyvereinkről, egészségi állapotunkról és a meccs aktuális állásáról, eseményeiről. A felkapkodott mordályok és powerupok helyén kör alakú ikonok jelzik, mennyit kell még várnunk következő feltűnésükig, a célkereszt sárgán virít, ha teljesen feltöltöttük az impact hammert, a mesterlövészpuska távcsövének használatakor pedig piros karika jelzi a fejlövés pontos hitboxát az ellenfeleken. Fragg Elek elkezdhet aggódni: ilyen kiváló grafikus felülettel már az abszolút kezdő is tud majd taktikázni a shield belt spawn-pontján.
Amiről egyelőre nem érdemes komolyan beszélni, az a grafika és a hangok, de azért zanzásítva mégis megteszem. Az újszülött Unreal Engine 4 természetesen teszi a dolgát, így multiplayer FPS-hez képest gyönyörű a játék, de rengeteg a placeholder tartalom. Vicces látni például, hogy a fegyvermodellek és powerupok jó része még mindig az Unreal Tournament 3-ból származik, a bal kézben tartott Enforcer szimpla tükrözése a jobb oldalinak, a távcsöves puskát pedig akár a Minecraftból is szalajthatták volna, annyira puritán. A hanghatások ugyanilyen vegyesfelvágott érzetét keltik: akadnak köztük újak, de a játékmenet 90%-ában az előző három részből fogunk hallani valamit. Mindegy, legalább már van menő főcímzene.
Azt kell mondanom, hogy néhány óra játék után roppantul pozitív benyomásokkal álltam fel az Unreal Tournament 4 elől. Ha az Epic így folytatja, nemhogy méltó negyedik felvonást, de akár még a legjobb UT-t is megkaphatjuk a szent 1.0-ra. Én szurkolok, aki pedig kedvet kapott egy kis aréna FPS-hez, annak erre tessék.
