Bizton ki merem jelenteni, hogy akinek eddigi játékos pályafutásából kimaradt a
Castlevania-széria, az nemcsak a világ egyik legjobb platformergyűjteményétől, de egy igazán maradandó zenei élménytől is megfosztotta magát. A Belmont-klán kalandjait leginkább az különbözteti meg az ihletet a horror műfajából nyerő többi programtól, hogy egyáltalán nem megijeszteni, hanem épp ellenkezőleg: inkább feldobni szeretné a játékost. A fülünkben duruzsoló muzsika ennek megfelelően szinte mindig pörgős, dallamos, nem utolsósorban pedig hihetetlen hangulattal hívogat kalandba. Ha akarnám, csak az egyes Castlevania-epizódokkal hónapokig meg tudnám tölteni a rovatot, szóval kicsit rendhagyó módon most három remix is belefért a ZeneDropba.
A
Bloody Tears című szám a
Castlevania II: Simon's Quest óta képezi részét majdnem minden soundtracknek a frencsájzban (itt az
egybevágott verzió az összes hivatalos változatából, röpke fél óra végighallgatni), de millió áthangszerelés és remix után is elnyűhetetlen darab.
Friedrich Habetler kísérlete különösen jól sikerült; az eredeti koncepciótól ugyan nem kanyarodik el, de ennek a dalnak erre nincs is szüksége.
A
Symphony of the Night alcímű epizód
Wandering Ghosts névre hallgató trackje már 1997-ben is komoly mediterrán hatással bírt,
devilbelmont MIDI-rimásztere viszont teljesen csúcsra pörgeti ezt az elemet. Flamenco!
A számomra legkedvesebb darabot a végére hagytam: még mindig
Symphony of the Night, ezúttal azonban
Lost Paintingnek hívják az alapanyagot.
Palpable kiváló érzékkel ismerte fel, hogy a szám tökéletes kiindulópontként szolgálhat egy trance nótához, a
Lost in a Nightmare-t viszont nem is ez teszi igazán különlegessé, hanem a gyönyörű dalszöveg.
