SeithCG

rwurl=https://i.imgur.com/iOXTsTn.png

A Ghost of a Tale egy igazi gyöngyszem. Az előzetes képek és videók alapján nagyon jónak tűnt az art design és a grafika, de nem gondoltam, hogy ennyire magával ragad majd. A játék Indiegogo kalapozással készült, és márciusban meg is jelent. Azóta már szépen foltozták is a nagyobb bugokat. A készítője az a Lionel Gallat, aki a Dreamworksnél animátorként vett részt például az Egyiptom hercege készítésében, a Universal Studiosnál pedig a Despicable Me című filmen dolgozott animation director pozícióban. Ez meg is látszik a játékon, a főhős mozgása nagyon természetesnek hat.

rwurl=http://www.ghostofatale.com/wp-content/uploads/2018/02/46.jpg

A sztoriról röviden annyit, hogy Tilót, a vándorzenész egeret alakítjuk, aki egy börtönben ébred, különválasztva a feleségétől, Merrától. A játék során őt kell megtalálni. A feladat adott, rá kell jönnünk hol tartják fogva Merrát, és meg kell szöknünk a börtönből.

rwurl=https://i.imgur.com/uyscj0t.png

Amikor sikerül kilógnunk, akkor derül ki, hogy nem csak egy egyszerű börtönben vagyunk, hanem egy hatalmas partmenti erődben, ahol sok tennivalónk akad. Az erőd és környéke ugyanis a Red Paw nevű patkányok alkotta katonai szervezet fennhatósága alatt áll, akik nem kedvelik a szökött egereket, kezdetben ők nehezítik meg a dolgunkat.

rwurl=http://www.ghostofatale.com/wp-content/uploads/2018/02/63.jpg

Tennivalónk bőven akad: fel kell kutatnunk NPC-ket, gyilkossági ügyben kell nyomoznunk, csempészhálózat lebuktatásában kell segédkeznünk, van egy rakás gyűjtenivaló stb. A játéktér nem kimondottan nagy, de egér mértékkel mérve hatalmas tud lenni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden tárgy, a székek, asztalok, a kút stb. patkányméretű, ezzel szemben mi akkorák vagyunk mint egy 8 éves gyerek egy felnőtthöz képest. Talán pont ezért van olyan nosztalgikus hangulata a játéknak. Előhozza a gyerekkori kirándulások emlékét, amikor az erdők és a várak sokkal nagyobbnak tűntek, mint felnőttként.

Kalandozásaink során bejárhatjuk az említett erődöt, egy nagyobb erdős területet, lejutunk a partra és az erőd alatti csatorna illetve katakombahálózatba. Nagyon jól működik a területek, helyszínek megismerése, feltérképezése. Az elején, amikor még minden új, csak lassan szemlélődve osonunk, később, amikor már vágjuk, mi merre található az adott helyen, szélsebesen kotrunk végig az ismerős folyosókon, ösvényeken. Főleg akkor tehetünk így, ha felfedezzük a shortcutokat, amik segítségével mindjárt gyorsabb a közlekedés, amíg viszont ez nincs meg, sok a backtracking. A területek között van néhány, ami kicsit üresnek és befejezetlennek tűnik, ilyen például a kikötő: ahhoz képest, hogy milyen hatalmas, kevés dolgot tudunk ott csinálni.

rwurl=http://www.ghostofatale.com/wp-content/uploads/2018/02/Screen-Shot-02-15...

Amíg nincs megfelelő páncélunk, sokat kell bujkálni, erre vannak megfelelő tereptárgyak: ládák, szekrények stb. Lopakodás közben óvatosan elcsenhetünk kulcsokat, illetve bármit, amire szükségünk van, illetve rövid időre kiüthetjük az őröket üres üvegekkel, elterelhetjük a figyelmüket vagy csapdát állíthatunk nekik. Viszont amint megvan a patkánypáncélszett, már szemtelen kisegér módjára járkálhatunk köztük. Innentől megváltozik a felállás és szabadon járhatunk-kelhetünk, beszélhetünk velük és még küldetéseket is csinálhatunk nekik.

Mivel sokat mászkálunk sötét pincékben, éjjel az erdőben meg alig látni valamit, vihetünk magunkkal gyertyát ami persze elég hamar elfogy, de szerencsére használhatjuk az olajjal tölthető lámpásunkat is. Ezen kívül találhatunk egy olyan sapkát amin egy végtelen gyertya ég, ez viszont negatív hatással van a staminánkra, így ha azt használjuk, nem tudunk futni, ami a menekülésnél hátrány. Arra is van lehetőség (ha találunk ágyat), hogy aludjunk egyet: ez egy kicsit tölti az életünket, de ha úgy gondoljuk, alhatunk akár reggelig is, amikor már világosodik.
Harc igazából nincs a játékban, az említett ágak, üvegek, csiganyálas üvegcsék dobálásán kívül.

rwurl=http://www.ghostofatale.com/wp-content/uploads/2018/02/10.jpg

A karakterek általában elég emlékezetesek, a szövegeik jól megírtak, maga a sztori is végig érdekes tud lenni. A játék világa pedig annyira egyben van, hogy utánanéztem, nem adaptációja-e könyvnek esetleg mesének, és nem, ez egy teljesen önálló fantasy világ. Persze Gallat saját bevallása szerint sokat merített a The Secret of Nymh és a The Dark Crystal című filmekből, a Redwall-könyvekből, Alan Lee és John Howe rajzaiból, de hatással voltak rá olyan játékok is, mint a Legend of Zelda, a Dark Souls vagy éppen az ICO.

rwurl=http://www.ghostofatale.com/wp-content/uploads/2018/02/22.jpg

A hangok és a zenék is remekül sikerültek. Mind a dalok, mind az egyes helyszínek témái nagyon rendben vannak, árad belőlük a hangulat. A játék során többször előfordul, hogy vándorénekes lévén elő kell adnunk valamit egy beszélgetés során. Ilyenkor a megfelelő dalt kell kiválasztanunk a daloskönyvünkből és azt Tilo szépen előadja, szerencsére nem QTE formájában.

rwurl=https://youtu.be/m3zIWWr34IA

Míg minden mással nagyon elégedett voltam, egyedül a végjáték az, amit kissé sutának és összecsapottnak éreztem, ez az egyetlen, ami valamennyire kizökkentheti az embert az idillből.

Mindent összevetve egy remek kaland volt a Ghost of a Tale. Mi kb 20 óra alatt jutottunk a végére, szerintem ma ez egy nagyon ideális játékhossz. Remélem, anyagilag sikeres lesz a játék és tovább folytatódik Tilo szívet melengető története.

rwurl=https://youtu.be/tigso6GJtsY

Az eredeti komment hivatkozasa: http://www.rewired.hu/comment/164383#comment-164383