Ahogy az lenni szokott, a polírozott verzió is megkapta a maga trailerét. Jobb híján alkalmas lehet a Bloodborne-hoz PS4-gyel nem rendelkezőknek vérszomjuk elnyomására, feltéve, hogy sikerült túltenniük magukat a ráncfelvarrás korunk remasterhullámjába illeszkedő körülményein és árazásán.
Rendületlennek látszik a From Software sikere, a rétegjátéknak ígérkező PS3-exkluzív Demon's Soulsszal korántsem zöldfülű csapatként az élvonalba berobbanó gárda most a Sony legújabb konzolján a Bloodborne-nal hódít. Játékaik pedig lassan egyre érezhetőbben hatnak vissza a mainstreamre és a kevésbé mainstreamre. Erre azonban kis híján már korábban is sor került, mégpedig egy igen híres műhelyben. Ennek zanzásított krónikáját idézte fel a minap a Eurogamer.
A Black Isle neve a PC-s RPG-ikkel fonódott össze, a Fallout, a Planescape: Torment, éppúgy legendás címek, mint a partnerüket, a BioWare-t a légkörbe üstökös módjára beléptető Baldur's Gate széria. És lám, mégis az ő házuk táján esett meg, hogy a From PS1-es akció-RPG-jét kívánták felhasználni fő inspirációként egy konzolos alkotáshoz, mely a már említett Planescape világában játszódott volna. A momentán az inXile múltidéző RPG-i körül sertepertélő Colin McCombot 1996-ban maga a Black Isle-vezér Feargus Urquhart ültette le a PS1-es King’s Field elé, hogy a sötét hangulatáról játékosokat nem éppen könnyedségével kényeztető akció-RPG-je alapján kapjon képet arról, a tapasztalatokkal “csak” a tabletop RPG-k terén rendelkező újonc, miféle játéknak is kellene lennie a Planescape PSX-nek.
Azonban a projekt a tervek szerint jócskán túlmutatott volna egy “egyszerű” kaszaboldán, nem csupán az utolsó erejükkel a játékost ledöntő vérpatkányokról szólt volna a móka, de gazdag párbeszédekkel is tervezték felvértezését, és a különböző karakterosztályok képviselői változatos módokon verekdhették volna magukat, mászni, úszni vagy akár repülni is lehetett volna a célok érdekében, az egyébként első személyű nézetre tervezett játékban. A varázslatok, a tárgyak és a képességek az AD&D-ből származtak volna, a kalandoknak otthont adó helyszín pedig természetesen Sigil lett volna.
Fél év munkát öltek bele a játékba, és már a mentett állások esetleges folytatásba való átvitelével is számoltak, amikor végül is lesújtott a hentesbárd. Az egyszerre futó három Planescape-projektet ugyanis elkezdték sokallni, és McCombékat végül átirányították a tervezett új Stone Keepre. Maga McComb azzal üti el felvetődő csalódottságának élét, hogy legalább módjában állt sok órát eltöltenie a King’s Fielddel. Egyébként pedig a fejlesztés lelövésekor kapta meg nagyapjának halála hírét, és a kocsija is akkor döglött be, így talán érthető, hogy nem a tárgyalt csapás volt a legégetőbb problémája akkoriban.
A másik két játék a Planescape PC and Planescape: Last Rites volt, az előbbit az eredeti pen & paper settinget megalkotó Zeb Cook vezetésével hegesztették, az utóbbit, az egyetlen túlélőt pedig egy bizonyos Chris Avellone pátyolgatta, és Planescape: Torment néven emlegetik manapság is a műfaj szerelmesei.
Ha már az 1996-os – vagy pár évvel későbbi – köntösben nem is valósulhatott meg a koncepció, 2015-ösben, a Numenera világában és rendszerével is megérhetne egy misét – bár sajnos alighanem erős Kickstarter-kalapozást kívánna egy efféle vállalkozás. Mindenesetre egy kis RPG-infúziót elbírna a From formulája.
Külön jó hír, hogy legalább pre-Souls From-játékokkal retrózni még könnyebb lesz a jövőben, a PS1-es Shadow Tower a japán után a jövő héten az amerikai PSN-en is a tiszteletét teszi, remélhetőleg az európait sem kerüli el sokáig.
Hagyományosabb RPG-ként pedig várhatjuk továbbra is tűkön ülve a Torment: Tides of Numenerát, melynek ugyebár éppen McComb a creative leadje, és Avellone is besegít.