Persze. Amit akartam első körben azt ráaggattam. Tradernek most maxos kb. 672T cargo, 13.51LY ugrótávolság teljesen felpakolva. Ennél jobbat most jelenleg nem tudnék elképzelni. Maradt is 115M credit, win-win-win. :) Jöhet a gyüjtés a maxolt condára.
Az elmúlt hónapokban tartottam egy kis Platinum-maratont.
Bayonetta
Kamija Hideo. A Devil May Cry atyja megcsinálta újra - mármint 2009-ben. Ha röviden kéne összefoglalni a játékot akkor egy mondatban annyi lenne, azzal kezd, hogy az egyik mellékszereplő levizeli a Kamija sírkövét, és azzal ér véget, hogy
ShowHide spoiler #
behajítjuk az isten(nő)t a napba
, és utána egy outro túl még még amúgy platinumosan végigharcolhatjuk a stáblistát is.
Örülök, hogy végre makulátlan minőségben élvezhető a játék, mert megérdemli és a stílus megkívánja. Nagyon japán, de a komolyan vehetetlenségig gusztustalankodás nélkül túltolt szexizmus, a j-pop és az elborult vizuális dizájn összeáll szép ööö... káosszá.
Sajátos, hogy ezúttal agresszív angyalokat kell megríkatnunk, démonokat is megidézve, szóval nem követi túl szorosan a keresztény mitológiát, van bele keverve más is bőven. Maga a sztori persze gyenge, de nem úgy, hogy irritáljon vagy kényszeres mesélésnek tűnjön, inkább csak jó nagy baromság, ami szórakoztat. Persze ezt az egészet nagyon könnyű utálni is, ha nagyon nem fekszik.
A legjobb az egészben, hogy talán ez volt az egyetlen játék eddig életemben, ahol mindig sajnáltam, ha elfogytak az ellenfelek vagy a bossfázisok, mert annyira élvezetes volt a harc. Az emberi létpékű bossok viszont mechanikailag jobban ültek mint az óriások, a legvégén kínos volt a QTE-hatás. Ugyanis lehetett ugrani rendesen is, de kiderült, hogy bizonyos pontokon lenyomva az ugrás gombot, sokkal hatékonyabbak lehettünk, de azt csak alig akarta beadni. Ez így eléggé dühítő bug vagy feature volt. De azért bírtam ahhoz eléggé, hogy amikor már azt hittem, hogy közel a végjáték, és elültem eléggé kicsit, ottragadtam előtte 7 órára, mire tényleg vége lett.
Vanquish
Ez meg a másik ex-capcomos nagyágyú, Mikami Sindzsi (Resident Evil) műve. Nem volt akkora releváció, mint a Bayonetta, mert korábban már lement PS3-on. Jó volt végre normális minőségben játszani, legalábbis az első patchel után, mert addig az fps-hez igazítva sebződtünk, magyarul az első pályán estem-keltem, mert túl jól futott a játék. Szerencsére gyorsan javították, utána viszont már mókavonat volt a régi élményekhez képest hardon is. Még mindig remek kontrollerrel, kell célozni, maga a játékmenet nagyon jó, de mégis inkább pörgésközpontú ahhoz eléggé, hogy rutinos kontrollerhuszárnak ne legyen vele gondja.
Sajnos a sztori itt nincs még annyira agyrohasztó, hogy már jó legyen, inkább csak annyira, hogy unalmas legyen, de egy jó játéknak ezt mindig könnyű elnézni.
Majd nekiesek egyszer végre God Hard szinten is, ha már az első tactical challenge-ről lepattantam, mert az már tényleg nehéz.
Megvettem már egy ideje, de csak most kerítettem rá időt. Zseniális ez a játék.
Első kísérletre az első héten éhenhalt a család, mert nem volt se kaja, se fűtés, se orvosság. :)
Másodikra benyomtam az easy mode-ot és
ShowHide spoiler #
csatlakoztam a lázadókhoz. Viva la revoluszión!
Harmadikra megpróbálom végigvinni, hogy unlockolni lehessen a végtelen módot. (Amihez megvan a kód, csak kíváncsi vagyok, hogy el tudom-e vinni odáig.)
Ha nem próbálta még valaki, akkor mindenképpen javaslom.
No, sikerült elérnem a az unlock kódos befejezést is. 27 megabájt az egész játék, de rég szórakoztam ilyen jól. Tisztára visszaadta a vasfüggöny feelinget. Remélem az összes fejlesztő (1 darab ember csinálta) degeszre kereste magát vele (asszem 2 millió példányban ment el, szóval valószínűleg sikerült neki).
Eddig 3 befejezést láttam, de szerintem van még. :)
Stellaris Synthetic Dawn-ban nagyon élem az új fajokat, Wall E után szabadon:
rwurl=https://forum.paradoxplaza.com/forum/index.php?attachments/2017_08_03_4-...
Védened kell a bolygóidon lévő életformákat, amik igaz, hogy így nyersanyagot vesznek el, viszont a robotjaid annál boldogabbak, minél több organikus életformát szolgálnak. Egyébként lehet Skynet-et és Borg-ot is játszani :D
Tegnap egy röpke órára belenéztem a játékba. Mintha egy új világba csöppentem volna bele. Nincs iránymutatás és narratíva, az egészet, mindent neked kell felfedezni és a mikéntek, miértek később nyernek értelmet. Ez hatalmas piros pont!
Furcsa egy világ ez, amit nem is igazán lehet elsőre lenyelni és megemészteni, de pont ez teszi érdekessé és így talán a kaland, amit nyújtani fog, friss és üde ízt ad majd a számba. (Mást nem is kérek oda.)
Kifejezetten tetszett az, hogy a pálya vagy inkább mondanám terepnek, mert nyílt világban játszódó játékról van szó, szóval a térkép azon részeire ahol már jártam, simán vissza kell térni, mert elsőre még nem rendelkeztem olyan képességgel ami az ott lévő feladat megoldásához szükséges lenne. Meg ez a "szinte" bárhova el tudok mászkálni érzés különös töltetet adott. Ugyanis a térkép csak bizonyos pontjain vannak elhelyezve mentési pontok és ha nem annak közelében csináltam valami hülyeséget (verettem magam agyon, zuhantam le a mélybe, vagy különös növények csíptek halálra), akkor bizony messze kerültem az éppen aktuális helyzetemtől. Vagyis barangolhattam megint és bizony néha azt sem tudtam, most merre is kéne ugyanoda visszamenni.
Mert bár idővel térkép is lesz a játékban, de én mikor először ránéztem, azt hittem valami egyiptomi hieroglifa sort látok népi matyóhímzéssel karöltve. WHY? Kérdeztem magamban, aztán lassan, de tényleg csak nagyon lassan realizálódott mit is akar a térkép ábrázolni. Ahogy a világ is mint fentebb az elején írtam különös és egészen új, így a térkép is hozza ezt az irányvonalat.
Külön jó, hogy ebben az idegenségben, nemcsak én vagyok és mondjuk a Rime esetében szinte az ürességben kóválygok, pár kivétellel, mikor róka társam feltűnik. Mert itt van élővilág, akár többféle kivitelben, és bizony ellenségek is tehát: HARC! Végre.
Persze ennek akkor nem annyira örültem, mikor nálam 2 méternél magasabb és szélesebb BOSS személyeben találkoztam, melynek egy bunkócsapása a játék végét is jelentette egyben. :)
Szóval ez a Hob eddig, rövid idő alatti próbán pozitív mókának tűnik. A folytatásban pedig az is kiderül hosszútávra is lehet e vele tervezni.
Ha már a "hírek az RW figyelmébe" topikban felmerült a Fortnite Battle Royale játékmódjával kapcs. hogy 1. nap megütötték az 1 millió playert, gondoltam tereljük át ide inkább, mielőbb offtopic lesz megint.
Beléptem én is egy ~5-10 körre megnézni milyen. Végtelen primitív a harcrendszer, meg úgy minden benne, de valamennyire ez adja a báját. Engem már nem zavar a "mesés" grafika, főleg egy ilyen játéknál. Mondjuk a grafika nálam növelte a játékélményt azzal, hogy ellátni minden fele, nincs minden bokor, szög, cipő stb. mögött egy sniper. Egyébként PC-n a Queue -ban ilyen ~300 embert láttam, de mivel 3mp alatt behív, így nem tudom eldönteni, hogy az sok vagy kevés. Viszont annyira EA stádiumban van, hogy tényleg semmi nem működik még azon kívül, hogy mész és lősz. Karaktereket random dobálja be, leaderboards/scoreboard nincs, rank nincs, customization nincs stb.
Viszont az hogy lehet építkezni előre nagy baromságnak tűnt, aztán úgy a 10. játék fele egész komoly erődöket láttam, amikor már picsányira szűkült a pálya.
Szóval kb. ennyi, casual-be tolni pár kört nem rossz, de nem fektetnék bele százszámra órákat. De tegyük hozzá, hogy engem az egész battle royale koncpeció nem fog meg (pubg se), szerintem hülyeség azért gyűjtögetni/várni egy játékra súlyos ideig, hogy aztán egyből lepuffantsanak. Ha nem is a Deathmatch az ideál, de a Cs-ben megszokott max 2 perces szünetek pont elegek.
Viszont az hogy lehet építkezni előre nagy baromságnak tűnt, aztán úgy a 10. játék fele egész komoly erődöket láttam, amikor már picsányira szűkült a pálya.
volt egy meccsem amiben ilyen negyedik-otodik helyig sikerult bent maradnom, szal kivancsisagbol vegig neztem spectatorbol, hogy milyen a vegharc. a lenyeg, hogy a vegen akit kovettem kiirtott mindenkit, mar csak egy player volt rajta kivul egy kb 8-10 meteres korben es sehol nem latszott.
aztan felnezett. az ellenfel kb ilyen 100-150 meteres magassagban epitett valami lepcsot vagy milyaf@szt mar kilometerek ota es ott volt a feje felett.:D emberunk elokapott egy bazukat... akkorat rohogtem.
Ez olyan akkor, mint a Bethesda-nál, hogy nem bug, hanem feature :D Egyszer nekem is sikerült felmarkolni a bazoo-kát, aztán a 3. killemmel magamat is felrobbantottam :(.
jaja, van del-kelet azsiai szerver, rengetegen vannak. gyakorlatilag ilyen fel perces varakozasi ido van jatekok kozott. sztem amugy siman jopofa es nem is lagzom magam hulyere. meg bele kell tanuljak.
amugy ez a hangulat/zene/grafika annyira bejon, hogy majdem megvettem az alap gamet is, de meglattam, hogy mostmar dupla annyiert adjak (40dodo) szal lofszt. januartol elvileg ingye' lesz, addig kibirom.
Én is kivárom, annó még a bejelentéskor érdekelt az alap játék, mert akkor még rust-ot nyomtuk nagyon, de aztán egész más irányba ment el, szóval ráér januárig. Amúgy ha bírnád a régi jól bevált játékokat, Counter Strike stb., akkor megúsznád a laggot. Nagyon mennek ezek most kínában.
Ez ugye a rajzfilmverziót követi, de nekem inkább a képregényekhez volt közöm, és korlátozottan rajongtam értük, mert a dinobotokat éppen cask az emberek nem pofozták le visszakézből. Márpedig nekem az Attenborough-könyveim és a Piko kisvasút mellett Snarl (https://en.wikipedia.org/wiki/Snarl_(Transformers) volt a legmaradandóbb karácsonyi ajándékom gyermekkoromban. Ennek ellenére amennyire szórványos tapasztaltaim engedik, ez bizony egy szimpla licenccímnél több, tényleg tisztelttel nyúlik ehhez a felnőtt fejjel általam már nem túlságosan tisztelt témához. Legyen az rajzolás vagy szinkronhangok.
Látszik, hogy a B-csapat terméke, de jó móka volt egynek (kb. a fele lehet hosszra a Bayonettának). Az persze vices, amikor Optimus Prime-mal vetődve bayonettásan witch time-ba kerülsz, és commander szinten egy kispolszkinak és két maflás lennénk. A tutorial bosson úgy fennakadtam, hogy inkább újrakezdtem a játékot (kiábrándítóan óriási a különbség a szintek között). Pedig egyszer lenyomtam volna, csak kiderült, hogy a közelharci fegyvereknek is van “muníciója”, lemerülve legfeljebb nyársalásra használhatók. (A Bayonetta nem okozott gondot hardon, és a főhősnő HP-jával sem voltak jelentősebb gondjaim. Mondjuk neki Kratos is egyszerű mob lenne, nemhogy egy szerencsétlen kamion.)
A nyomokban sandboxjellegű város és a fegyverek grindolása baromi unalmas. Ráadásul hiába a sok akrakter, az attribútumokat rendesen felhúzni nem is tudom hány végigjátszás alatt lehet. Viszont a járműves formák váltogatását jól vitték bele a játékba, és a szokottól eltérő fegyvereket is (lőszerhasználat, többféle fegyvertípus). Jellemző, hogy a műfajban ez az egyetlen játék, melyben nem vettem plusz mozdulatot.
Mindenáron cask azoknak ajánlanám, akik vagy a stílus, vagy a Transformers óriási rajongói, vagy mindkettő jelent nekik elegendő pluszt, mert esszenciális darabnak éppen nem mondanám, csak egy korrekt gyakós játéknak.
A Metal Gear Risinggal még várok, előbb neki kellene magam durálnom tisztességesen az MGS-eknek :)
Soha más Transformers-játékkal nem játszottam, és a Platinum többi licencpróbálkozásával sem, így nem tudom hasonlítani hozzájuk. Ez alapvetően tényleg kellemes darab, de a Bayonetta vagy a Vanquish gyakorlatilag világklasszis maga a számában, a Devastation ettől a szinttől nagyon messze van. Főleg a grindolásra sarkalló megoldások és a városi mászkálás tud lenni lendülettörő, de persze lehet - és talán ajánlott is helyettük - rohanni a főszálon.
Hátránya lehet még, hogy Activision-játékként nem ment eddig 7,99 euró alá, és ugye elég rövid (a Bayonetta fele), de az alacsonyabb nehézségi szinttel nem is nyújtottam el. A többi játékuk sokkal inkább újrajátszós. Kár, hogy a Bayonetta 2 a Nintendo túsza.
Márpedig nekem az Attenborough-könyveim és a Piko kisvasút mellett Snarl (https://en.wikipedia.org/wiki/Snarl_(Transformers) volt a legmaradandóbb karácsonyi ajándékom
Na most ezeket én is mind megkaptam, viszont transformers játékot utoljára szerintem PS-en játszottam :D
Fortnite-ről volt külön beszámoló (http://www.rewired.hu/content/megszavazta-nep-fortnite-0), ott úgy tűnt, egy "meh" a közös álláspont.
Kb. egy hete megvettem, azóta minden nap toltam, nekem nagyon tetszik (sör vagy mozijegyre levetített árfolyamra még 40USDért is nekem már megérte...). Vannak benne furcsaságok (főmenüből nem elérhető az inventory, nem tudsz kraftolni, ahozz be kell lépni egy pályára), de összességében eléggé polírozottnak és jól kitaláltnak tűnik.
Szerintem nagyon sok potenciál van benne.
Valahol azt olvastam, hogy a csupasz koncepció minecraft + left 4 dead, illetve a szegényember építsd magad left 4 dead-je... A L4D2 az nagy kedvencem volt (kár hogy nincs folytatás), és első gondolatom a WTF volt, de aztán a Fortnite mégis bejött. Bár a L4D hez igazából sok köze nincs. Abban volt izgalom (erősebb fokozaton legalábbis), ha hibáztál egyre esélyesebb lett a halál... Azért a Fortnite kinézetben is meg játékmenetben is komolytalanabb - elég könnyű ledarálni a hordát, nincs L4D-es menekülés és izgalom.
The Technomancer
Ez bizony masszív előrelépés volt minden téren az előd Mars: War Logshoz képest, akár azt is mondhatnám, hogy szegény ember Mass Effectje, elég rendesen alapoztak rá. Még egy pár ilyen iteráció, és a legnagyobbak között lesz a Spiders a műfajban! A harc- és fejlődésrendszer tulajdonképpen már most megérkezett, rendkívül élvezetesnek találtam, és a nehézség is megfelelő volt (extreme fokozaton). Valamivel könnyebb, mint az előd, ott az első két fejezet masszív szívás volt, és csak a harmadikban lettünk mindenhatóak, itt már az első fejezet végén elég ütős csapatot össze lehet hozni, mindazonáltal végig igaz, hogy elég egy kis figyelemkiesés, és már tölthetjük is vissza az állást.
Részemről a technomancer (= elektromágus) ágat fejlesztettem tökélyre, a maradék pontokat pedig a botos harcra tettem. Sajnos(?) egy idő után skilleket és talenteket már nem lehet felvenni, azaz nem lehetséges teljesen kimaxolni a karaktert, noha a szinteket lépjük továbbra is (40-esen fejeztem be). A másik (örök) problémám a súlykorlátozással ellátott inventory, ami - tekintve, hogy rettenetes mennyiségű loot van - az egyébként is jelentős backtrackinget még inkább megdobja. Hát igen, van olyan helyszín, ahol ha 50-szer nem futottam át, akkor egyszer se (és mindannyiszor le kellett nyomni az ott lebzselő, újratermelődő csapatot).
A történet és a küldetések érdekesek, a szereplők is szépen fel vannak építve (és egyébként pont úgy néznek ki, mintha egy francia filmből léptek volna ki, vagyis a csúnyától a karakteresig terjedő skálán foglalnak helyet), jól össze lett rakva a játék. Egy keveseket érintő negatívum, de a főszereplő beszédstílusa és hangszíne sokszor megszólalásig /:)/ hasonlít Gaskó Balázséra, ami bevallom, kissé rontott a hangulaton.
Összességében kellemes 40 óra volt, és ennyi pont elég is volt belőle, jöhet a folytatás.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Nekem nagyon bejött. Tele van hibákkal, de azzal együtt nagyon hangulatos, és nagyszerű játékélmény. A karakterekre és a sztorira pedig sosem volt panasz a Spidersnél, most sem :-)
Elérhető az Originen. Mivel nem játszottam az elsővel, viszont ennek elég meggyőző volt a trélere, adtam neki egy esélyt.
A demóban 1 űr (12 vs 12) és 1 földi (20 vs 20) pálya van. Én főképp csak a földivel játszottam, az űrrészben a hajók mozgása és irányíthatósága nem hozta a kívánt hatást. A 3D radar is nagyon hiányzik, nélküle elég nagy káosz a harc.
A földi csata Naboo-n játszódik, a szeparatista droidsereg támadja a Theed-i palotát. A harc 3 részből áll (vagy csak 1-ből ha ügyesek a védők).
Első fázis, Escort: Van egy bazinagy páncélozott csapatszállító, ez lassan araszol végig a főutcán a palota felé. Ezt csak speciális fegyverekkel lehet megsebezni, amiket a mellékutcákban lehet felvenni. A speciális fegyvernek idő míg beméri a csapatszállítót, de utána sebez rajta 8%-ot. Ez egyszer használatos, ha kilőttük, akkor keresni kell egy másikat.
A feladat tehát egyik részről, hogy kilőjék a csapatszállítót, másik részről, hogy bevédjék a fegyverlerakatokat vagy kilőjék a fegyvert vivő ellenfelet. A fegyver ilyenkor a földre kerül és 1 percig még fel lehet venni, tehát ezt is védeni kell a szeparatistáknak.
Második fázis, Hekkelés: Ha a csapatszállíító eljut a palotáig, a védők bezárkóznak. Két szobában van egy-egy terminál, amit meg kell hekkelni. Itt már bejön egy időtényező, ami a védőknek kedvez. Attól függően van több vagy kevesebb idejük, hogy mennyire jó állapotban ért a palotához a csapatszállító. A hekkelés kb. 1 percig tart, szóval óriási harcok mennek a szoba birtoklásáért. Ha nem sikerül, akkor persze a védők nyernek. Ha sikerül, akkor jön a harmadik fázis.
Harmadik fázis, Trónterem: Ez egy egyszerű King of the Hill meccs. A tróntermet kell elfoglalni, minél többen vannak a támadók ott, annál gyorsabban megy. Itt is van időkorlát és a védők is nagyon közel születnek, szóval elég nehéz a támadók dolga.
Szerepek
Alapból van 4 választható szerep. Assault Trooper, Heavy Trooper, Officer, Specialist.
Az Assault (150 HP) és Heavy (200 HP) eléggé magától értetődő. Az Officer (150 HP) főleg support feladatokat lát el, de nagyon fontos a harctéren gyenge harcértékei ellenére. A Specialista nem egyértelmű, hogy mire való, mert elvileg mesterlövész, kevés HP-val (neki a legkevesebb, 100). Ugyanakkor van neki olyan képessége, ami azt feltételezi, hogy közel megy az ellenfélhez.
Minden szerep egyedi felszereléssel és képességekkel bír. Például a Specialistának alapból van egy távcsöve, amivel átlát a falon és spotolhat ellenfeleket vele. Ezeket a képességeket lootok segítségével lehet turbózni, vagy teljesen lecserélni valami másra. A lootok itt is kártyák, 4 erősségi szinttel. Kártyákat itt is ládákból lehet szerezni, most a bétában elég olcsók. 1000-1100 kredit egy láda 3 loottal, és kb. 100-200 kreditet kapsz egy csata után.
A fegyvereket is lehet tápolni kicsit, mindenféle ráaggatott kütyükkel (ezeket vagy találod ládában, vagy kraftolod). Pl. a mesterlövészpuskám rövid sorozatokat lő, elég durva így.
A harc közben minden hasznos cselekedetet pontokat ad (pl. sebezni egy ellenfelet, skillhasználat, objektívák elérése, stb.) Ahogy ezek a pontok gyűlnek, újabb szerepek válnak elérhetővé. Például 400 pontnál már újjászülethetsz, mint a csatatér felett repülő klón csapatszállító ágyúsa. Vagy 800-ért mint teljesen szabadon irányítható vadászgép. A tápláléklánc csúcsán 5000-ért van Han Solo és Rey, valamint a másik oldalon Boba Fett és Darth Maul. Kb. 10 féle új szerep elérhető mindkét oldalon.
A megkötés annyi, hogy ha elköltesz 5000-et Rey-re, akkor az levonódik a pontjaidból, tehát ha meghalsz, akkor nem tudsz megint visszajönni Rey-ként (hacsak nincs még 5000-ed). Van olyan megkötés is, hogy az egyedi karakterekből egyszerre csak 1 lehet a pályán, szóval nem fog egyszerre 10 Darth Maul rohangálni (1 is elég durva).
Grafika
Beindítás után egyből beugrottam egy csatába, nem néztem a beállításokat. Röccenés nélkül futott, minden csillivillivel együtt. Van egyfajta szépsége, amikor a felrobbanó gránát szétfújja a leveleket a földön. :)
Később észrevettem az általam legjobban utált fícsört, az Ambient Occlusiont. Bementem az Options-be kikapcsolni, és akkor derült ki, hogy eddig Ultra fokozatban volt minden. Szóval engine szinten nagyon jól áll a dolog, még akkor is, ha hozzátesszük, hogy GTX 980 Ti-n fut a dolog.
Na, mennem kell dolgozni, szóval most ennyi. Javaslom próbáljátok ki, nekem bejött.
Nagyon sokan mondják, hogy ez a legjobb verziója az első résznek, és háát, nem tudom, én néhány okból inkább az eredeti Apple 2 / DOS / Mac portokra esküszöm.
Először is a SNES változat néhol annyira nehéz, hogy bár nem először verekedtem át magamat rajta, még most is jól jöttek a save state-ek. Talán végig tudnám vinni nélkülük is, de a fene se akarja megkockáztatni azt, hogy két órányi játékidő megy a levesbe... és menne a levesbe, mert hiába tudod passwordök segítségével "folytatni" a játékot, ha így 3 health ponttal kezdesz mondjuk a 15. pályán. A 18. és a 19. pálya ráadásul atomdurva időhúzás is a végére, mert jó komplex feladatokat rak eléd a játék (főleg a 19., ahol több helyen egy rossz lépés után ölheted is meg magadat, mert bezáródott egy ajtó, aminek nem kellett volna + ez a leghosszabb szint az egész játékban), és egyébként is olyan trükköket kell alkalmazni néhol, amikhez NAGYON kell ismerni a játékmechanikát. Aki ezt annak idején, az eredeti változat ismerete és save state-ek nélkül végig tudta vinni a 2 óra alatt, az díjat érdemel, rohadt kevés is van ilyen emberből. :D
Az utolsó harcot sem kedvelem: hangulatban és tálalásban messze a legjobb változata a Jaffar bossfightnak, de szerintem fair módon nem lehet megcsinálni. A csávó nem tud hibázni, szóval trükközni kell ellene, ami az esetek többségében úgy végződik, hogy beszorítod egy sarokba és gyorsan lenyisszantod a nevetségesen magas életkéjét (ha a PoP1-ben falhoz szorítod az ellent, nem tud védekezni, és folyamatosan csaphatod). Ez már nem játékmenet, hanem lifehack:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=DmXtkOuVCag
Legjobb? Nope, inkább PoP "profiknak", ami csak és kizárólag úgy lehet igazán élvezetes, ha az eredetit már kivégezted.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Persze. Amit akartam első körben azt ráaggattam. Tradernek most maxos kb. 672T cargo, 13.51LY ugrótávolság teljesen felpakolva. Ennél jobbat most jelenleg nem tudnék elképzelni. Maradt is 115M credit, win-win-win. :) Jöhet a gyüjtés a maxolt condára.
Az elmúlt hónapokban tartottam egy kis Platinum-maratont.
Bayonetta
Kamija Hideo. A Devil May Cry atyja megcsinálta újra - mármint 2009-ben. Ha röviden kéne összefoglalni a játékot akkor egy mondatban annyi lenne, azzal kezd, hogy az egyik mellékszereplő levizeli a Kamija sírkövét, és azzal ér véget, hogy
, és utána egy outro túl még még amúgy platinumosan végigharcolhatjuk a stáblistát is.
Örülök, hogy végre makulátlan minőségben élvezhető a játék, mert megérdemli és a stílus megkívánja. Nagyon japán, de a komolyan vehetetlenségig gusztustalankodás nélkül túltolt szexizmus, a j-pop és az elborult vizuális dizájn összeáll szép ööö... káosszá.
Sajátos, hogy ezúttal agresszív angyalokat kell megríkatnunk, démonokat is megidézve, szóval nem követi túl szorosan a keresztény mitológiát, van bele keverve más is bőven. Maga a sztori persze gyenge, de nem úgy, hogy irritáljon vagy kényszeres mesélésnek tűnjön, inkább csak jó nagy baromság, ami szórakoztat. Persze ezt az egészet nagyon könnyű utálni is, ha nagyon nem fekszik.
A legjobb az egészben, hogy talán ez volt az egyetlen játék eddig életemben, ahol mindig sajnáltam, ha elfogytak az ellenfelek vagy a bossfázisok, mert annyira élvezetes volt a harc. Az emberi létpékű bossok viszont mechanikailag jobban ültek mint az óriások, a legvégén kínos volt a QTE-hatás. Ugyanis lehetett ugrani rendesen is, de kiderült, hogy bizonyos pontokon lenyomva az ugrás gombot, sokkal hatékonyabbak lehettünk, de azt csak alig akarta beadni. Ez így eléggé dühítő bug vagy feature volt. De azért bírtam ahhoz eléggé, hogy amikor már azt hittem, hogy közel a végjáték, és elültem eléggé kicsit, ottragadtam előtte 7 órára, mire tényleg vége lett.
Vanquish
Ez meg a másik ex-capcomos nagyágyú, Mikami Sindzsi (Resident Evil) műve. Nem volt akkora releváció, mint a Bayonetta, mert korábban már lement PS3-on. Jó volt végre normális minőségben játszani, legalábbis az első patchel után, mert addig az fps-hez igazítva sebződtünk, magyarul az első pályán estem-keltem, mert túl jól futott a játék. Szerencsére gyorsan javították, utána viszont már mókavonat volt a régi élményekhez képest hardon is. Még mindig remek kontrollerrel, kell célozni, maga a játékmenet nagyon jó, de mégis inkább pörgésközpontú ahhoz eléggé, hogy rutinos kontrollerhuszárnak ne legyen vele gondja.
Sajnos a sztori itt nincs még annyira agyrohasztó, hogy már jó legyen, inkább csak annyira, hogy unalmas legyen, de egy jó játéknak ezt mindig könnyű elnézni.
Majd nekiesek egyszer végre God Hard szinten is, ha már az első tactical challenge-ről lepattantam, mert az már tényleg nehéz.
Sors bona, nihil aliud.
No, sikerült elérnem a az unlock kódos befejezést is. 27 megabájt az egész játék, de rég szórakoztam ilyen jól. Tisztára visszaadta a vasfüggöny feelinget. Remélem az összes fejlesztő (1 darab ember csinálta) degeszre kereste magát vele (asszem 2 millió példányban ment el, szóval valószínűleg sikerült neki).
Eddig 3 befejezést láttam, de szerintem van még. :)
Tango
"Lagging is a lifestyle."
Stellaris Synthetic Dawn-ban nagyon élem az új fajokat, Wall E után szabadon:
rwurl=https://forum.paradoxplaza.com/forum/index.php?attachments/2017_08_03_4-...
Védened kell a bolygóidon lévő életformákat, amik igaz, hogy így nyersanyagot vesznek el, viszont a robotjaid annál boldogabbak, minél több organikus életformát szolgálnak. Egyébként lehet Skynet-et és Borg-ot is játszani :D
Hob
Tegnap egy röpke órára belenéztem a játékba. Mintha egy új világba csöppentem volna bele. Nincs iránymutatás és narratíva, az egészet, mindent neked kell felfedezni és a mikéntek, miértek később nyernek értelmet. Ez hatalmas piros pont!
Furcsa egy világ ez, amit nem is igazán lehet elsőre lenyelni és megemészteni, de pont ez teszi érdekessé és így talán a kaland, amit nyújtani fog, friss és üde ízt ad majd a számba. (Mást nem is kérek oda.)
Kifejezetten tetszett az, hogy a pálya vagy inkább mondanám terepnek, mert nyílt világban játszódó játékról van szó, szóval a térkép azon részeire ahol már jártam, simán vissza kell térni, mert elsőre még nem rendelkeztem olyan képességgel ami az ott lévő feladat megoldásához szükséges lenne. Meg ez a "szinte" bárhova el tudok mászkálni érzés különös töltetet adott. Ugyanis a térkép csak bizonyos pontjain vannak elhelyezve mentési pontok és ha nem annak közelében csináltam valami hülyeséget (verettem magam agyon, zuhantam le a mélybe, vagy különös növények csíptek halálra), akkor bizony messze kerültem az éppen aktuális helyzetemtől. Vagyis barangolhattam megint és bizony néha azt sem tudtam, most merre is kéne ugyanoda visszamenni.
Mert bár idővel térkép is lesz a játékban, de én mikor először ránéztem, azt hittem valami egyiptomi hieroglifa sort látok népi matyóhímzéssel karöltve. WHY? Kérdeztem magamban, aztán lassan, de tényleg csak nagyon lassan realizálódott mit is akar a térkép ábrázolni. Ahogy a világ is mint fentebb az elején írtam különös és egészen új, így a térkép is hozza ezt az irányvonalat.
Külön jó, hogy ebben az idegenségben, nemcsak én vagyok és mondjuk a Rime esetében szinte az ürességben kóválygok, pár kivétellel, mikor róka társam feltűnik. Mert itt van élővilág, akár többféle kivitelben, és bizony ellenségek is tehát: HARC! Végre.
Persze ennek akkor nem annyira örültem, mikor nálam 2 méternél magasabb és szélesebb BOSS személyeben találkoztam, melynek egy bunkócsapása a játék végét is jelentette egyben. :)
Szóval ez a Hob eddig, rövid idő alatti próbán pozitív mókának tűnik. A folytatásban pedig az is kiderül hosszútávra is lehet e vele tervezni.
180
Ha már a "hírek az RW figyelmébe" topikban felmerült a Fortnite Battle Royale játékmódjával kapcs. hogy 1. nap megütötték az 1 millió playert, gondoltam tereljük át ide inkább, mielőbb offtopic lesz megint.
Beléptem én is egy ~5-10 körre megnézni milyen. Végtelen primitív a harcrendszer, meg úgy minden benne, de valamennyire ez adja a báját. Engem már nem zavar a "mesés" grafika, főleg egy ilyen játéknál. Mondjuk a grafika nálam növelte a játékélményt azzal, hogy ellátni minden fele, nincs minden bokor, szög, cipő stb. mögött egy sniper. Egyébként PC-n a Queue -ban ilyen ~300 embert láttam, de mivel 3mp alatt behív, így nem tudom eldönteni, hogy az sok vagy kevés. Viszont annyira EA stádiumban van, hogy tényleg semmi nem működik még azon kívül, hogy mész és lősz. Karaktereket random dobálja be, leaderboards/scoreboard nincs, rank nincs, customization nincs stb.
Viszont az hogy lehet építkezni előre nagy baromságnak tűnt, aztán úgy a 10. játék fele egész komoly erődöket láttam, amikor már picsányira szűkült a pálya.
Szóval kb. ennyi, casual-be tolni pár kört nem rossz, de nem fektetnék bele százszámra órákat. De tegyük hozzá, hogy engem az egész battle royale koncpeció nem fog meg (pubg se), szerintem hülyeség azért gyűjtögetni/várni egy játékra súlyos ideig, hogy aztán egyből lepuffantsanak. Ha nem is a Deathmatch az ideál, de a Cs-ben megszokott max 2 perces szünetek pont elegek.
Építkezésnek a kör vége felé van értelme, amikor már kisebb a terület, főleg, ha sikerül találnod lerakható csapdákat is.
Éljenek a videojátékok!
volt egy meccsem amiben ilyen negyedik-otodik helyig sikerult bent maradnom, szal kivancsisagbol vegig neztem spectatorbol, hogy milyen a vegharc. a lenyeg, hogy a vegen akit kovettem kiirtott mindenkit, mar csak egy player volt rajta kivul egy kb 8-10 meteres korben es sehol nem latszott.
aztan felnezett. az ellenfel kb ilyen 100-150 meteres magassagban epitett valami lepcsot vagy milyaf@szt mar kilometerek ota es ott volt a feje felett.:D emberunk elokapott egy bazukat... akkorat rohogtem.
"okey-dokey!"
Ez olyan akkor, mint a Bethesda-nál, hogy nem bug, hanem feature :D Egyszer nekem is sikerült felmarkolni a bazoo-kát, aztán a 3. killemmel magamat is felrobbantottam :(.
Ezek szerint keleten is gyűrik már nagyon?
jaja, van del-kelet azsiai szerver, rengetegen vannak. gyakorlatilag ilyen fel perces varakozasi ido van jatekok kozott. sztem amugy siman jopofa es nem is lagzom magam hulyere. meg bele kell tanuljak.
amugy ez a hangulat/zene/grafika annyira bejon, hogy majdem megvettem az alap gamet is, de meglattam, hogy mostmar dupla annyiert adjak (40dodo) szal lofszt. januartol elvileg ingye' lesz, addig kibirom.
"okey-dokey!"
Én is kivárom, annó még a bejelentéskor érdekelt az alap játék, mert akkor még rust-ot nyomtuk nagyon, de aztán egész más irányba ment el, szóval ráér januárig. Amúgy ha bírnád a régi jól bevált játékokat, Counter Strike stb., akkor megúsznád a laggot. Nagyon mennek ezek most kínában.
És amúgy így zárult a maraton:
Transformers: Devastation
Ez ugye a rajzfilmverziót követi, de nekem inkább a képregényekhez volt közöm, és korlátozottan rajongtam értük, mert a dinobotokat éppen cask az emberek nem pofozták le visszakézből. Márpedig nekem az Attenborough-könyveim és a Piko kisvasút mellett Snarl (https://en.wikipedia.org/wiki/Snarl_(Transformers) volt a legmaradandóbb karácsonyi ajándékom gyermekkoromban. Ennek ellenére amennyire szórványos tapasztaltaim engedik, ez bizony egy szimpla licenccímnél több, tényleg tisztelttel nyúlik ehhez a felnőtt fejjel általam már nem túlságosan tisztelt témához. Legyen az rajzolás vagy szinkronhangok.
Látszik, hogy a B-csapat terméke, de jó móka volt egynek (kb. a fele lehet hosszra a Bayonettának). Az persze vices, amikor Optimus Prime-mal vetődve bayonettásan witch time-ba kerülsz, és commander szinten egy kispolszkinak és két maflás lennénk. A tutorial bosson úgy fennakadtam, hogy inkább újrakezdtem a játékot (kiábrándítóan óriási a különbség a szintek között). Pedig egyszer lenyomtam volna, csak kiderült, hogy a közelharci fegyvereknek is van “muníciója”, lemerülve legfeljebb nyársalásra használhatók. (A Bayonetta nem okozott gondot hardon, és a főhősnő HP-jával sem voltak jelentősebb gondjaim. Mondjuk neki Kratos is egyszerű mob lenne, nemhogy egy szerencsétlen kamion.)
A nyomokban sandboxjellegű város és a fegyverek grindolása baromi unalmas. Ráadásul hiába a sok akrakter, az attribútumokat rendesen felhúzni nem is tudom hány végigjátszás alatt lehet. Viszont a járműves formák váltogatását jól vitték bele a játékba, és a szokottól eltérő fegyvereket is (lőszerhasználat, többféle fegyvertípus). Jellemző, hogy a műfajban ez az egyetlen játék, melyben nem vettem plusz mozdulatot.
Mindenáron cask azoknak ajánlanám, akik vagy a stílus, vagy a Transformers óriási rajongói, vagy mindkettő jelent nekik elegendő pluszt, mert esszenciális darabnak éppen nem mondanám, csak egy korrekt gyakós játéknak.
A Metal Gear Risinggal még várok, előbb neki kellene magam durálnom tisztességesen az MGS-eknek :)
Sors bona, nihil aliud.
Régebben is hozták a Transformers játékok a közepesen szar, de vállalható szintet. Leírásod alapján ez is hozza azt.
Soha más Transformers-játékkal nem játszottam, és a Platinum többi licencpróbálkozásával sem, így nem tudom hasonlítani hozzájuk. Ez alapvetően tényleg kellemes darab, de a Bayonetta vagy a Vanquish gyakorlatilag világklasszis maga a számában, a Devastation ettől a szinttől nagyon messze van. Főleg a grindolásra sarkalló megoldások és a városi mászkálás tud lenni lendülettörő, de persze lehet - és talán ajánlott is helyettük - rohanni a főszálon.
Hátránya lehet még, hogy Activision-játékként nem ment eddig 7,99 euró alá, és ugye elég rövid (a Bayonetta fele), de az alacsonyabb nehézségi szinttel nem is nyújtottam el. A többi játékuk sokkal inkább újrajátszós. Kár, hogy a Bayonetta 2 a Nintendo túsza.
Sors bona, nihil aliud.
Ma esti program:
rwurl=https://youtu.be/owqd61etEoc
Na most ezeket én is mind megkaptam, viszont transformers játékot utoljára szerintem PS-en játszottam :D
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Cuphead
2.8 óra után
Jesus fucking god... Cuki köntösbe bújtatott Dark Souls. Hihetetlenül nehéz... El leszek vele egy darabig. Coopban nem tudom könnyebb e...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=PsEZ81-UqDU
Jól szórakoztam vele első nekifutásra.
Hasonlít egy kicsit a Gang Beastsre.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=NVWBkaw-tQ8
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Inkább akkor már a duck game, ami kategóriájában mérföldeket ver rá, de a grafikai stílusa miatt inkább ezt preferálom azzal szemben.
Az a legjobb részegen a haverokkal. :D Visítva röhögés minden játék vége. Crawl is nagyon jó!
Fortnite-ről volt külön beszámoló (http://www.rewired.hu/content/megszavazta-nep-fortnite-0), ott úgy tűnt, egy "meh" a közös álláspont.
Kb. egy hete megvettem, azóta minden nap toltam, nekem nagyon tetszik (sör vagy mozijegyre levetített árfolyamra még 40USDért is nekem már megérte...). Vannak benne furcsaságok (főmenüből nem elérhető az inventory, nem tudsz kraftolni, ahozz be kell lépni egy pályára), de összességében eléggé polírozottnak és jól kitaláltnak tűnik.
Szerintem nagyon sok potenciál van benne.
Valahol azt olvastam, hogy a csupasz koncepció minecraft + left 4 dead, illetve a szegényember építsd magad left 4 dead-je... A L4D2 az nagy kedvencem volt (kár hogy nincs folytatás), és első gondolatom a WTF volt, de aztán a Fortnite mégis bejött. Bár a L4D hez igazából sok köze nincs. Abban volt izgalom (erősebb fokozaton legalábbis), ha hibáztál egyre esélyesebb lett a halál... Azért a Fortnite kinézetben is meg játékmenetben is komolytalanabb - elég könnyű ledarálni a hordát, nincs L4D-es menekülés és izgalom.
The Technomancer
Ez bizony masszív előrelépés volt minden téren az előd Mars: War Logshoz képest, akár azt is mondhatnám, hogy szegény ember Mass Effectje, elég rendesen alapoztak rá. Még egy pár ilyen iteráció, és a legnagyobbak között lesz a Spiders a műfajban! A harc- és fejlődésrendszer tulajdonképpen már most megérkezett, rendkívül élvezetesnek találtam, és a nehézség is megfelelő volt (extreme fokozaton). Valamivel könnyebb, mint az előd, ott az első két fejezet masszív szívás volt, és csak a harmadikban lettünk mindenhatóak, itt már az első fejezet végén elég ütős csapatot össze lehet hozni, mindazonáltal végig igaz, hogy elég egy kis figyelemkiesés, és már tölthetjük is vissza az állást.
Részemről a technomancer (= elektromágus) ágat fejlesztettem tökélyre, a maradék pontokat pedig a botos harcra tettem. Sajnos(?) egy idő után skilleket és talenteket már nem lehet felvenni, azaz nem lehetséges teljesen kimaxolni a karaktert, noha a szinteket lépjük továbbra is (40-esen fejeztem be). A másik (örök) problémám a súlykorlátozással ellátott inventory, ami - tekintve, hogy rettenetes mennyiségű loot van - az egyébként is jelentős backtrackinget még inkább megdobja. Hát igen, van olyan helyszín, ahol ha 50-szer nem futottam át, akkor egyszer se (és mindannyiszor le kellett nyomni az ott lebzselő, újratermelődő csapatot).
A történet és a küldetések érdekesek, a szereplők is szépen fel vannak építve (és egyébként pont úgy néznek ki, mintha egy francia filmből léptek volna ki, vagyis a csúnyától a karakteresig terjedő skálán foglalnak helyet), jól össze lett rakva a játék. Egy keveseket érintő negatívum, de a főszereplő beszédstílusa és hangszíne sokszor megszólalásig /:)/ hasonlít Gaskó Balázséra, ami bevallom, kissé rontott a hangulaton.
Összességében kellemes 40 óra volt, és ennyi pont elég is volt belőle, jöhet a folytatás.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Nekem nagyon bejött. Tele van hibákkal, de azzal együtt nagyon hangulatos, és nagyszerű játékélmény. A karakterekre és a sztorira pedig sosem volt panasz a Spidersnél, most sem :-)
Mikor egy gombra tették a lootot és az energia szívást vagy mit :3 Amúgy tényleg emlékezetes játék, be kellene fejeznem :D
Azt javíthatták, mert nálam már E volt a loot, Q a kill. :)
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Star Wars Battlefront 2 Multiplayer Demo
Elérhető az Originen. Mivel nem játszottam az elsővel, viszont ennek elég meggyőző volt a trélere, adtam neki egy esélyt.
A demóban 1 űr (12 vs 12) és 1 földi (20 vs 20) pálya van. Én főképp csak a földivel játszottam, az űrrészben a hajók mozgása és irányíthatósága nem hozta a kívánt hatást. A 3D radar is nagyon hiányzik, nélküle elég nagy káosz a harc.
A földi csata Naboo-n játszódik, a szeparatista droidsereg támadja a Theed-i palotát. A harc 3 részből áll (vagy csak 1-ből ha ügyesek a védők).
Első fázis, Escort: Van egy bazinagy páncélozott csapatszállító, ez lassan araszol végig a főutcán a palota felé. Ezt csak speciális fegyverekkel lehet megsebezni, amiket a mellékutcákban lehet felvenni. A speciális fegyvernek idő míg beméri a csapatszállítót, de utána sebez rajta 8%-ot. Ez egyszer használatos, ha kilőttük, akkor keresni kell egy másikat.
A feladat tehát egyik részről, hogy kilőjék a csapatszállítót, másik részről, hogy bevédjék a fegyverlerakatokat vagy kilőjék a fegyvert vivő ellenfelet. A fegyver ilyenkor a földre kerül és 1 percig még fel lehet venni, tehát ezt is védeni kell a szeparatistáknak.
Második fázis, Hekkelés: Ha a csapatszállíító eljut a palotáig, a védők bezárkóznak. Két szobában van egy-egy terminál, amit meg kell hekkelni. Itt már bejön egy időtényező, ami a védőknek kedvez. Attól függően van több vagy kevesebb idejük, hogy mennyire jó állapotban ért a palotához a csapatszállító. A hekkelés kb. 1 percig tart, szóval óriási harcok mennek a szoba birtoklásáért. Ha nem sikerül, akkor persze a védők nyernek. Ha sikerül, akkor jön a harmadik fázis.
Harmadik fázis, Trónterem: Ez egy egyszerű King of the Hill meccs. A tróntermet kell elfoglalni, minél többen vannak a támadók ott, annál gyorsabban megy. Itt is van időkorlát és a védők is nagyon közel születnek, szóval elég nehéz a támadók dolga.
Szerepek
Alapból van 4 választható szerep. Assault Trooper, Heavy Trooper, Officer, Specialist.
Az Assault (150 HP) és Heavy (200 HP) eléggé magától értetődő. Az Officer (150 HP) főleg support feladatokat lát el, de nagyon fontos a harctéren gyenge harcértékei ellenére. A Specialista nem egyértelmű, hogy mire való, mert elvileg mesterlövész, kevés HP-val (neki a legkevesebb, 100). Ugyanakkor van neki olyan képessége, ami azt feltételezi, hogy közel megy az ellenfélhez.
Minden szerep egyedi felszereléssel és képességekkel bír. Például a Specialistának alapból van egy távcsöve, amivel átlát a falon és spotolhat ellenfeleket vele. Ezeket a képességeket lootok segítségével lehet turbózni, vagy teljesen lecserélni valami másra. A lootok itt is kártyák, 4 erősségi szinttel. Kártyákat itt is ládákból lehet szerezni, most a bétában elég olcsók. 1000-1100 kredit egy láda 3 loottal, és kb. 100-200 kreditet kapsz egy csata után.
A fegyvereket is lehet tápolni kicsit, mindenféle ráaggatott kütyükkel (ezeket vagy találod ládában, vagy kraftolod). Pl. a mesterlövészpuskám rövid sorozatokat lő, elég durva így.
A harc közben minden hasznos cselekedetet pontokat ad (pl. sebezni egy ellenfelet, skillhasználat, objektívák elérése, stb.) Ahogy ezek a pontok gyűlnek, újabb szerepek válnak elérhetővé. Például 400 pontnál már újjászülethetsz, mint a csatatér felett repülő klón csapatszállító ágyúsa. Vagy 800-ért mint teljesen szabadon irányítható vadászgép. A tápláléklánc csúcsán 5000-ért van Han Solo és Rey, valamint a másik oldalon Boba Fett és Darth Maul. Kb. 10 féle új szerep elérhető mindkét oldalon.
A megkötés annyi, hogy ha elköltesz 5000-et Rey-re, akkor az levonódik a pontjaidból, tehát ha meghalsz, akkor nem tudsz megint visszajönni Rey-ként (hacsak nincs még 5000-ed). Van olyan megkötés is, hogy az egyedi karakterekből egyszerre csak 1 lehet a pályán, szóval nem fog egyszerre 10 Darth Maul rohangálni (1 is elég durva).
Grafika
Beindítás után egyből beugrottam egy csatába, nem néztem a beállításokat. Röccenés nélkül futott, minden csillivillivel együtt. Van egyfajta szépsége, amikor a felrobbanó gránát szétfújja a leveleket a földön. :)
Később észrevettem az általam legjobban utált fícsört, az Ambient Occlusiont. Bementem az Options-be kikapcsolni, és akkor derült ki, hogy eddig Ultra fokozatban volt minden. Szóval engine szinten nagyon jól áll a dolog, még akkor is, ha hozzátesszük, hogy GTX 980 Ti-n fut a dolog.
Na, mennem kell dolgozni, szóval most ennyi. Javaslom próbáljátok ki, nekem bejött.
Tango
"Lagging is a lifestyle."
Prince of Persia SNES
Nagyon sokan mondják, hogy ez a legjobb verziója az első résznek, és háát, nem tudom, én néhány okból inkább az eredeti Apple 2 / DOS / Mac portokra esküszöm.
Először is a SNES változat néhol annyira nehéz, hogy bár nem először verekedtem át magamat rajta, még most is jól jöttek a save state-ek. Talán végig tudnám vinni nélkülük is, de a fene se akarja megkockáztatni azt, hogy két órányi játékidő megy a levesbe... és menne a levesbe, mert hiába tudod passwordök segítségével "folytatni" a játékot, ha így 3 health ponttal kezdesz mondjuk a 15. pályán. A 18. és a 19. pálya ráadásul atomdurva időhúzás is a végére, mert jó komplex feladatokat rak eléd a játék (főleg a 19., ahol több helyen egy rossz lépés után ölheted is meg magadat, mert bezáródott egy ajtó, aminek nem kellett volna + ez a leghosszabb szint az egész játékban), és egyébként is olyan trükköket kell alkalmazni néhol, amikhez NAGYON kell ismerni a játékmechanikát. Aki ezt annak idején, az eredeti változat ismerete és save state-ek nélkül végig tudta vinni a 2 óra alatt, az díjat érdemel, rohadt kevés is van ilyen emberből. :D
Az utolsó harcot sem kedvelem: hangulatban és tálalásban messze a legjobb változata a Jaffar bossfightnak, de szerintem fair módon nem lehet megcsinálni. A csávó nem tud hibázni, szóval trükközni kell ellene, ami az esetek többségében úgy végződik, hogy beszorítod egy sarokba és gyorsan lenyisszantod a nevetségesen magas életkéjét (ha a PoP1-ben falhoz szorítod az ellent, nem tud védekezni, és folyamatosan csaphatod). Ez már nem játékmenet, hanem lifehack:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=DmXtkOuVCag
Legjobb? Nope, inkább PoP "profiknak", ami csak és kizárólag úgy lehet igazán élvezetes, ha az eredetit már kivégezted.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
csak mert nem régi, gondoltam elfér e-mellé
https://soundcloud.com/st-ki/checkpoint-3x19-prince-of-persia
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Na, lesz mit hallgatnom gyúrás közben. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.