Még idén érkezik PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra a Mutant Year Zero: Road to Eden című, taktikai harcokkal megspékelt kalandjáték.
De mi is ez? Kezdjük egy rövid történelem leckével!
A Mutant egy svéd asztali szerepjáték, mely 1984-ben indult ma is tartó hosszú útjára. Posztapokaliptikus világát emberek, robotok és különböző ember-állat keverékre emlékeztető mutánsok népesítik be. A későbbi kiadások során Judge Dredd-jellegű óriás városokkal és megacégekkel egészült ki a kép, melyeknek a naprendszer fiktív tizedik bolygóját, a Nerót is sikerült kolonizálniuk. Ezzel egy ősi gonoszt is megpiszkált az emberiség (azaz mutánsság), s így kerültek természetfeletti elemek is a már amúgy sem könnyed settingbe.
1993-ban jelent meg a Mutant Chronicles című kiadás, mely ezt a vonalat vitte tovább. Ez két kiadást élt meg, mielőtt az összes Mutant jogot 2015-ben felvásárolta a Paradox Entertainment. Még ez előtt egy évvel azonban megjelent a Mutant: År Noll, melynek Mutant: Year Zero című angol kiadását a Modiphius Entertainment hozta tető alá. A játék ezen inkarnációja visszatért az 1984-es gyökerekhez a posztapokaliptikus vadonba, ahol a mutánsok és a robotok még épp csak megjelentek, az okkult elemeknek pedig nyoma sincs. A korszellemnek megfelelően ez a szerepjáték már egy hangulatos kis videóelőzetest is kapott:
Szóval itt vagyunk most, 4 évvel később, és készül a Mutant eredeti világán alapuló Mutant Year Zero: Road to Eden. Mire lehet számítani?
Adott egy elég jó portfólióval rendelkező norvég kiadó a Funcom képében és a The Bearded Ladies nevű friss fejlesztőcég, melynek soraiban ex-HITMAN fejlesztők és a PAYDAY game designere is helyet kapott. Eddig nem tűnik rossznak.
A Road to Edenben kis csapatunkkal fellfedezhetjük a háború előtti világ romjait: omladozó városokat, elhagyatott autópályákat és növények által visszahódított farmokat. Utunk során kevesen lesznek velünk barátságosak, őket XCOM-féle, körökre osztott harcokban, a rombolható környezetet hasznunkra fordítva rendezhetjük le. Szerepet kap a lopakodás is, mellyel elkerülhetünk nem kívánt összetűzéseket, vagy éppenséggel megszerezhetjük általa a meglepetés előnyét.
A sztori szerint az emberiség utolsó bástyája az Ark nevű település, mely egy vad folyó fölött, a vadontól biztonságos távolságban található. A város életét egy Elder nevű, rejtélyes figura irányítja, aki az egyetlen olyan túlélő, kinek semmilyen mutációja sincs. Sajnos a közösség étel- és vízkészlete fogytán van, így jönnek képbe a mutánsok, kiknek szívóssága és különleges képességei alkalmassá teszik őket arra, hogy a városon kívül is túléljenek. Ezek a stalkernek nevezett mutánsok járják a zóna nevezetű vadont, hogy készleteket gyűjtsenek a bentiek számára. (Zóna, stalker – milyen érdekes névválasztás...)
Csapatunk válogatott stalkerekből áll: Dux, a cilinderes kacsa, Bormin, a morgós vadkan és Selma, ki első látásra egy egész normális hölgynek tűnik. Őket mutatja be pazar módon a játékhoz legelőször megjelent cinematikus előzetes. Íme:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Ix-jhpj3Zts
Mutánsainkat a szerepjátékos gyökereknek megfelelően fejlesztgethetjük majd. Különféle mutciókkal újabb képességekre tehetnek szert. Selma például kőbőre által válhat szívósabbá, Dux repüléssel képes 100%-os kritikus találati esélyhez jutni, Bormin pedig lerohanó támadással tudja semlegesíteni az ellenfeleit. Minden karakternek adható egy major, egy minor és egy passzív mutáció, melyeket akár minden csata előtt ki lehet választani, alkalmazkodva az előttünk álló megmérettetéshez (egy bunkerben például nem sok hasznát vennénk a kacsa repülés képességének).
A környezet rombolható, így az ellenfeleink egy precíz gránátdobás után könnyen fedezék nélkül találhatják magukat. Persze, ez igaz fordítva is.
Az ellenfeleknél talált eszközöket, fegyvereket az Ark műhelyében módosíthatjuk. Nincs is szebb posztapokaliptikus jelenet annál, mint amikor egy humanoid varacskosdisznó tüskés páncélban rohamoz meg egy ghoult.
A városban lehetőségünk nyílik még egy korábbi stalkerből lett boltossal üzletelni (biztosan kapott egy nyilat a térdébe), a kocsmában csapatbónuszokat szerezni, illetve az Elderrel beszélgetni, aki meglepően sokat tud a környező helyekről és a katasztrófa előtti világról.
Ha valakit a fentiek nem helyeztek tűkön ülő álláspontra, nézze meg az alábbi videót, mely bemutatja a játék intróját (mely kísérteteiesen emlékeztet a Fallout-széria Ron Peralman által narrált bevezetőire), amit egy jó félórányi alfa játékmenet követ kábé a játék közepe tájáról.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=P2X15hsococ
A játék weboldalához erre tessék, a Steam Wishlist pedig emitt bővíthető a játékkal.
De mi is ez? Kezdjük egy rövid történelem leckével!
A Mutant egy svéd asztali szerepjáték, mely 1984-ben indult ma is tartó hosszú útjára. Posztapokaliptikus világát emberek, robotok és különböző ember-állat keverékre emlékeztető mutánsok népesítik be. A későbbi kiadások során Judge Dredd-jellegű óriás városokkal és megacégekkel egészült ki a kép, melyeknek a naprendszer fiktív tizedik bolygóját, a Nerót is sikerült kolonizálniuk. Ezzel egy ősi gonoszt is megpiszkált az emberiség (azaz mutánsság), s így kerültek természetfeletti elemek is a már amúgy sem könnyed settingbe.
1993-ban jelent meg a Mutant Chronicles című kiadás, mely ezt a vonalat vitte tovább. Ez két kiadást élt meg, mielőtt az összes Mutant jogot 2015-ben felvásárolta a Paradox Entertainment. Még ez előtt egy évvel azonban megjelent a Mutant: År Noll, melynek Mutant: Year Zero című angol kiadását a Modiphius Entertainment hozta tető alá. A játék ezen inkarnációja visszatért az 1984-es gyökerekhez a posztapokaliptikus vadonba, ahol a mutánsok és a robotok még épp csak megjelentek, az okkult elemeknek pedig nyoma sincs. A korszellemnek megfelelően ez a szerepjáték már egy hangulatos kis videóelőzetest is kapott:
Szóval itt vagyunk most, 4 évvel később, és készül a Mutant eredeti világán alapuló Mutant Year Zero: Road to Eden. Mire lehet számítani?
Adott egy elég jó portfólióval rendelkező norvég kiadó a Funcom képében és a The Bearded Ladies nevű friss fejlesztőcég, melynek soraiban ex-HITMAN fejlesztők és a PAYDAY game designere is helyet kapott. Eddig nem tűnik rossznak.
A Road to Edenben kis csapatunkkal fellfedezhetjük a háború előtti világ romjait: omladozó városokat, elhagyatott autópályákat és növények által visszahódított farmokat. Utunk során kevesen lesznek velünk barátságosak, őket XCOM-féle, körökre osztott harcokban, a rombolható környezetet hasznunkra fordítva rendezhetjük le. Szerepet kap a lopakodás is, mellyel elkerülhetünk nem kívánt összetűzéseket, vagy éppenséggel megszerezhetjük általa a meglepetés előnyét.
A sztori szerint az emberiség utolsó bástyája az Ark nevű település, mely egy vad folyó fölött, a vadontól biztonságos távolságban található. A város életét egy Elder nevű, rejtélyes figura irányítja, aki az egyetlen olyan túlélő, kinek semmilyen mutációja sincs. Sajnos a közösség étel- és vízkészlete fogytán van, így jönnek képbe a mutánsok, kiknek szívóssága és különleges képességei alkalmassá teszik őket arra, hogy a városon kívül is túléljenek. Ezek a stalkernek nevezett mutánsok járják a zóna nevezetű vadont, hogy készleteket gyűjtsenek a bentiek számára. (Zóna, stalker – milyen érdekes névválasztás...)
Csapatunk válogatott stalkerekből áll: Dux, a cilinderes kacsa, Bormin, a morgós vadkan és Selma, ki első látásra egy egész normális hölgynek tűnik. Őket mutatja be pazar módon a játékhoz legelőször megjelent cinematikus előzetes. Íme:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Ix-jhpj3Zts
Mutánsainkat a szerepjátékos gyökereknek megfelelően fejlesztgethetjük majd. Különféle mutciókkal újabb képességekre tehetnek szert. Selma például kőbőre által válhat szívósabbá, Dux repüléssel képes 100%-os kritikus találati esélyhez jutni, Bormin pedig lerohanó támadással tudja semlegesíteni az ellenfeleit. Minden karakternek adható egy major, egy minor és egy passzív mutáció, melyeket akár minden csata előtt ki lehet választani, alkalmazkodva az előttünk álló megmérettetéshez (egy bunkerben például nem sok hasznát vennénk a kacsa repülés képességének).
A környezet rombolható, így az ellenfeleink egy precíz gránátdobás után könnyen fedezék nélkül találhatják magukat. Persze, ez igaz fordítva is.
Az ellenfeleknél talált eszközöket, fegyvereket az Ark műhelyében módosíthatjuk. Nincs is szebb posztapokaliptikus jelenet annál, mint amikor egy humanoid varacskosdisznó tüskés páncélban rohamoz meg egy ghoult.
A városban lehetőségünk nyílik még egy korábbi stalkerből lett boltossal üzletelni (biztosan kapott egy nyilat a térdébe), a kocsmában csapatbónuszokat szerezni, illetve az Elderrel beszélgetni, aki meglepően sokat tud a környező helyekről és a katasztrófa előtti világról.
Ha valakit a fentiek nem helyeztek tűkön ülő álláspontra, nézze meg az alábbi videót, mely bemutatja a játék intróját (mely kísérteteiesen emlékeztet a Fallout-széria Ron Peralman által narrált bevezetőire), amit egy jó félórányi alfa játékmenet követ kábé a játék közepe tájáról.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=P2X15hsococ
A játék weboldalához erre tessék, a Steam Wishlist pedig emitt bővíthető a játékkal.