A Warhammer 40,000 világa kókuszdióhéjban #7: A Nekronok

 

Jóval azelőtt, hogy Terrán kifejlődtek volna az első egysejtűek, a galaxis nagy része a Nekrontyrok birodalma volt. Anyaviláguk haldokló napjának fényénél fejlődött ez a faj erős akaratúvá, de beteges testűvé. Szenvedéssel teli, rövid életük keserűvé tette őket, és gyűlölködővé minden élőlény iránt. Elképesztően fejlett technológiájukat más civilizációk kiirtására, és egymás leigázására használták. Legnagyobb fáraójuk, Szhzarek, a Néma Király egyesítette marakodó dinasztiáikat, és megtámadta a galaxist élettel benépesítő, felfoghatatlanul fejlett Ősöket annak ürügyén, hogy azok megtagadták beteges, rövid életű fajuktól a halhatatlanság titkát.
 

Így vette kezdetét az univerzum ismert történelmének legnagyobb harca, a Mennyek Háborúja. Bár a Nekrontyrok  légiói szinte végtelenek voltak, és technológiájuk a tudomány határait közelítette, az Ősök azonban még rajtuk is túltettek. Az akkor még biztonságos Warpon át erőfeszítés nélkül illantak el támadóik elől, vagy csaptak le rájuk váratlanul, és szintén a veszélytelen Immatérium okán, bátran használták fel ellenük félisteni erejű pszionikus tehetségüket. A Nekrontyrek hamarosan a kipusztulás szélén álltak.
Ekkoriban történt, hogy egy véletlen felfedezés ráébresztette Szhzareket, mitől is haldoklik anyaviláguk napja. A nap magjában egy C'Tan, egy csillagisten szunnyadt, álmában is, puszta jelenlétével elpusztítva a nap energiáinak jó részét. Az isten figyelmét felkeltette felfedezője, Hírhozó néven mutatkozott be, és alkut ajánlott neki. Az anyagi világ feletti mérhetetlen hatalma segítségével élő fémtestet ád a Nekrontyreknek, amelybe költözve nem kell tovább betegeskedniük, és örökké élhetnek. Cserébe az Ő és testvérei szolgái lesznek, vezetésükkel pedig végeznek az Ősökkel. 
 

A Néma Király nem gondolkodott sokat az ajánlaton. A C'tan technológiája alapján minden nekrontyr világon sorozatgyártani kezdték az élő fémből, Nekrodermiszből álló új testeket, és kezdetét vette az ekkortól csak Nekronként ismert faj biotranszformációja. Az új technológiák felhasználása addig is rendkívüli fegyvereiket apokaliptikussá tette, és a Mennyek Háborúja új fordulatot vett. A csillagistenek, légióik élén haladva egész világokat faltak fel. 

Az Ősök sorra vesztették el erősségeiket, így szorult helyzetükben más eszközökhöz nyúltak: új fajokat hívtak életre, hogy megvédjék őket. A fémtestbe zárt nekronok semmilyen pszionikus aktivitással sem rendelkeztek, sőt érzékenyek voltak a psyker támadásra: az Ősök létrehozták ezért a boszorkányos Eldákat. Légióik szinte végtelenek voltak: megteremtették hát a valóban végtelen orkok őseit, a Krorkokat. Mire azonban a fiatal fajok csatasorba álltak, az Ősöket már a kihalás fenyegette.
 

Nem jártak jól azonban a Nekronok sem. Szhzarek rá kellett ébredjen, hogy a Hírhozó ármánya következtében – akit onnantól a Megtévesztő néven nevezett – saját fajának sorsát pecsételte meg. A biotranszformáció nem adott örök életet a hajdanvolt Nekrontyreknek, valójában megfosztotta őket mindentől, ami élővé tette őket. Lelkük töredéke fémtestükbe börtönöztetett, fejlődésre és szaporodásra képtelenül, míg a maradékon a C'tanok lakmároztak.
A Néma király haragja nem ismert határokat, hideg dühvel kezdte előkészíteni bosszúját. A háború közepén a Nekron légiók egyszer csak isteneik ellen fordultak. Bár a csillagurak egész flottákat hamvasztottak el, a fáraó csapdája bezárult. Saját technológiájukat fordította ellenük: gondosan előkészített béklyók ejtették foglyul és tépték szilánkokra őket. Ezen szilánkokat azóta is boszorkányos gépezetek zárják magukba, a Nekronok pedig energiaforrásként és fegyverként használják őket. 
Az Ősök jóformán kihaltak, de a C'tanok leigázásáért vívott háború a Nekronokat is megtizedelte.
Az új fajok friss erői egyre több helyen csaptak le rájuk, de nem ez a harci fenyegetés okozta nekik a legfőbb aggodalmat. A fiatal fajok elméje erőteljesen formálta a Warpot, amely a Mennyek Háborújának poklát kezdte tükrözni. Megjelentek a warpviharok, és az első öntudattal rendelkező warpragadozók. Részben ezek tettek pontot az Ősök pályafutására, és még jobban sújtották a pszire érzékeny Nekronokat. Először technológiájukat vetették be a probléma megoldására: módosított Nekronokat hoztak létre, amik kioltják maguk körül a pszit, és pilonokat terveztek felállítani galaxisszerte, amelyek arra lettek volna hivatottak, hogy elválasszák az anyagi világot az anyagtalantól. Ez ugyan minden élő, lélekkel rendelkező lény halálát jelentette volna, de ez teljesen megfelelt az élőholt Nekronoknak. Ilyen pilonok állnak Cadia bolygóján. Az Imperium tudtán kívül ez az oka annak, hogy a Rettegés Szeme nem terjed tovább, és Cadiát, illetve környezetét nem képes elnyelni a Káosz. A Néma királynak rá kellett ébrednie azonban, hogy terveik nem kivitelezhetőek. A galaxis legnagyobb része elpusztult, az Immatérium háborgott – sem idő nincs az eljárások befejezésére, sem okuk nem maradt, amiért hajdani birodalmukban tovább éljenek. Kriptákká alakították hát világaikat és halálos álomba merültek. Ha majd újra lesz mit meghódítani, örökké éber rendszereik jelt adnak a szunnyadó légióknak.
Korok múltak el, és a Galaxisban civilizációk váltották egymást. A sírvilágokat fiatal, tudatlan fajok kezdik benépesíteni, mit sem sejtve a talpuk alatt szunnyadó halálról. Ahogy azonban lassan megközelítik a megfelelő népsűrűséget, vagy technikai szintet, az élőholt seregek mocorogni kezdenek kriptáikban…