Hiába teljesített mind eladott darabszám (+41%), mind pedig bevétel (+11%) tekintetében erősebben a SEGA a tavalyi évhez képest, a Sonic Boom 620 ezres és az Alien: Isolation 2,1 milliós teljesítménye miatt elégedetlenek a cég öltönyösei. Ami az Isolation alapjául szolgáló IP és a játék három éves fejlesztési idejét figyelembe véve érthető, ahogy az évek óta nyűglődő Sonic franchisenak sem tett jót, hogy a kijövetel előtti hónapokban terjengő rémhírek is bebizonyosulni látszottak a botrányos megjelenéssel.
Azonban a PC és mobil hajtotta digitális fronton töretlen a cég menetelése, melyben az ázsiai front folyamatosan növekvő mobil szegmense mellett a PC-exkluzív Football Manager 2015 is látványos szerepet vállalt a maga 810 ezres eladott példányszámával. Nemkülönben a Total War széria spinoffjai, letölthető kampányok sokasága és a Warhammer univerzumát felfedező résszel egy évre csökkenő megjelenési ciklus is jól tükrözi a SEGA csapásirányát.
Az átszerveződésből és a vele járó költözésből fakadóan idén kimarad a SEGA-nak az E3, azonban a másik japán óriásnál, azaz a Konaminál is hasonló tendenciák figyelhetőek meg az évről évre zsugorodó videojátékos részlegüket elnézve, melyet a Kojimaval folytatott affér és a korábbi botladozásaik talán még látványosabbá tesznek.
Viszont mindkét cég példája felvetheti a kérdést, hogy csupán az ágazaton belüli klímaváltozásokra nem tudnak elég gyorsan reagálni a [méretükből fakadóan] merev struktúrájú monstrumok, vagy a mostani generáció alatt fog végbemenni a gazdasági kiegyenlítődés és ismét a kis- és középméretű stúdiók fognak dominálni?
Messze nem monstrumok ezek a kiadók. A Konami ahhoz képest nagy, hogy a videojáték-részlege milyen kicsi, a Sega pedig a nagy múlt mellett folyamatosan küzd. Éppenséggelnagy gigafranchise-ot sem sikerült felépíteniük, mint a gigászoknak. Az EA-nek ott a Battlefield az évi FIFA és Madden mellett, a Ubinak az AC és csatolt részei, a Take-Twonak a ritkán érkező de iszonyatosat tarotló GTA mellett is vannak folyamatos dobásai (az évi NBA, a Fireaxis játékai, az előző generációban nagy név BioShock stb.). De még a Zenimaxnak is ott a TES, a Fallout.
Ehhez képest a Sega csak stabil évi, kétévi, de teljesen áron egymillió körül, alatt teljesítő játékokkal tud előállni, a Sonic leépítése mellett. Bár voltak jobban sikerült sündisznós próbálkozásaik is. A Konami meg 100 évente előáll egy MGS-sel, mely nagy név, siker, de nem GTA. A Castlevania ugyan felcsillant egy kis időre, de nem vált stabil boltot vivő franchise-zá újra, a Silent Hillt meg tudjuk. Régóta küzdő nagy közepes kiadók ezek, akik nagyobbá válni már nem tudnak, de a rugalmassághoz valóban túl nagyok.
Sors bona, nihil aliud.
Majd ha lesz az Alien Isolationből olyan verzió, ami mindent tartalmaz egyben, akkor majd elgondolkodom a megvételén.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Egyik cég sem csak kiadással foglalkozik.. a Konami és a SEGA 1-1 millió dolláros forgalma (per év) meg max a legfelső súlycsoportban játszó EA-vel és Activision-nel szemben "marad el". (A magánkezekben lévő Zenimax nem is értem, hogy jön ide.)
Az elsősorban szoftverben utazó nyugati cégek (Ubisoft, Take-Two) szénája ténylegesen pozitívabb tendendciát mutat, viszont ez elsősorban a geográfiai sajátosságoknak tudható be, azaz, hogy a konzolbiznisz ezekben a régiókban virágzik. Az ázsiai cégek is sokáig erre alapoztak, viszont az utóbbi 5 évben hatalmas paradigmaváltás ment végbe a térségükben a F2P és a mobil térnyerésével, amit a SEGA, Konami és a Capcom teljesítménye is tükröz, hiszen míg az európai és észak-amerikai bevételek viszonylag egyenletes tendenciát mutatnak, addig Ázsiában folyamatos csökkenésről lehet beszélni.
Mint játékkiadó, megjelentett címeket és azok sikerét tekintve a csúcstól nagyon messze vannak. Ők a felső-középkategória. Éppen azért is, amit írtam: nincs igaz nagyágyújuk. És ezért emeltem ki a kicsi Zenimaxot, hogy még nekik is van, anélkül pedig esély sincs az élvonalba törni.
De ahogy írod, átalakult a piac, a japán kiadók egyszerűen nem haladnak a korral (hol van az már, amikor Japán simán második piac volt?). Óriás cégek lehetnek, de óriás játékkiadók már nem.
Sors bona, nihil aliud.