A Tyranny rövidebb, ~húszórás kaland lesz. A Tormentnek viszont az egész 'lényege', hogy féltucat féltéglányi regényre való szöveget tartalmazzon, az olvasgatás és dumálás a játék gerincoszlopa.
A Baldur's Gate 2-vel lehet, hogy trónfoglaltak, de nem sokkal utána le is görcsölték a fejükből és a kőpadlón darabokra törték a koronájukat. Cinematic console action movies do not a great CRPG make.
Tényleg sorolnom kell az ME-nél és DA-nál szerepjátékilag mélyebb, színvonalasabb, "reprezentatívabb" produkciókat ~másfél évtizedre visszamenőleg, csak hogy aztán rálegyints mindre, hiszen nem voltak annyira sikeresek, meg nem AAA címek, meg neked szubjektíve nincsen gondod a BW csapásirányával, meg stb.? L:
Pölö egy ideig a Troika trónolhatott az Arcanummal, ToEE-vel és Bloodlinesszal, aztán az Obsidian tündökölhetett a New Vegasszal, Mask of the Betrayerrel és talán még az Alpha Protocollal is, majd jött a kickstartereneszánsz a modernebb visszanyúlásokkal, a Larian is mindig odatette magát a fanoknak több-kevesebb sikerrel az évek során (az Original Sin a csúcspontjuk), természetesen a Gothicokat is halálos bűn volna kifelejteni, az Age of Decadence és Underrail osztályú garázsprojektek is eltörtek néhány állkapcsot nemrég, etc. etc. Egy naprendszerre való tengernyi játék van, amit CRPG-ként (érted a hangsúlyt?) többre tartok a BioWare újkoribb terméseinél. Ha te nem, oké. Csak ez kicsit olyan, mintha valaki azt írná, a Blizzard a stratégia zsánerének koronázatlan királya, vagy a Telltale a kalandjátékénak. Engem nem az eladások és a korszellem érdekel, még ha ilyen szempontok alapján is lehet mérlegelni a kérdést.
Egyébként nem azt írtam, hogy mások verték le a koronájukat, hanem hogy ők verték le saját maguknak.
Mit jelent az, hogy szerepjátékilag? A Fallout 3-ban például azzal, hogy belső nézetből irányítom a karakteremet, sokkal könnyebb belebújni egyes szerepek bőrébe. A ninja szerepkör türelmes, körültekintő megközelítést kíván, amit az absztraktizált kijelzők is segítenek, de ugyanilyen mértékben kell támaszkodnunk az ellenfelek elhelyezkedésére, viselkedésükre és a saját karakterünk mozgására. Mivel a mozgást teljes mértékben mi kontrolláljuk, így ügyességről is lehet beszélni, nem csak lopakodós megközelítésnél, hanem a drogokkal telepumpált közelharcos félőrülttel egyaránt, aki cikcakkokban rohangál, hogy minél kevesebb találat érje. A Mass Effectet ugyanúgy fel lehetne hozni, ahol a karakterünk jellemét leginkább az utastársainkkal folytatott beszélgetéseken keresztül tudjuk kifejezni, illetve meghatározni. Lehetne minőségbeli különbséget tenni a kettő között? Hát a papír alapú RPG-ket mimikáló cRPG-kkel? Mindhárom esetben valamilyen szerepjátszásról lehet beszélni, de semmivel sem érzem mélyebbnek, vagy színvonalasabbnak a karakterünket számszerű absztrakción, és a cselekményt, világ állapotát párbeszédeken keresztül formáló klasszikusokat. Ez csupán egy megközelítési mód a cRPG-k és a szerepjátszás kitágult világában, amit a többihez képest ugyanúgy lehet preferálni.
A műfajiság szerteágazósága fényében nem csoda, hogy milyen nehezen értelmezhető a képzeletbeli trón fogalma, vagy hatásukat vizsgálva mennyire meghatározóak a reklámok, amiért egy-egy gyöngyszem lehet csak évek múltával kapja meg a kellő figyelmet. A Planescape: Torment például elég lelombozóan teljesített megjelenéskor, míg a műfaj legjobbjainak vitatásakor rendre előkerül, ahogy a szellemi utódra is elég szép összeget sikerült összekalapolni a Kickstarter kampány folyamán.
A konkrét példákra kitérve, én is többre értékelem a Gothic formabontó megközelítését, ahol a hősi toposzt megdöntő motívumok a mechanikai élmélyedésen keresztül is visszaköszönnek. A szerepjátszást eddig ismeretlen környezetbe helyező Alpha Protocol dettó üdítőbben hatott a cRPG-k sci-fi, fantasy köntösben tetszelgő sokaságánál. Stúdió szinten viszont közel sem ilyen egységes a kép, hiszen a Troika remekei még keményvonalas rajongói szemmel is igen felemásak, ahogy az Obsidian is csak helyenként szokott kitűnni az egyébként bérmunkás, klasszikusi zsánermaszturbációjából. *elvetődik a kőzápor elől* A Bioware munkái lehet nem tündökölnek olyan fényesen, mint a csiszolatlan gyémántok egyes részei, de egészüket tekintve sokkal egységesebb élményt kínálnak, legyen szó a sci-fi, vagy a fantasy oltárán állított omázsokról. Hogy ez a csillaguk az utóbbi évek reneszánszában kevésbé fényes, az elvitathatatlan, de hogy az ezredforduló aranykorát követő időszakban nem igazán akadt vetélytársuk, az is. (Ja, és aki a jelenlegi generáció játéka kapcsán nem a Souls szériára hivatkozik, annak tévedése megkérdőjelezhetetlen, vagyis ojjektíve sületlenségeket beszél.)
Asztali szerepjátékokra hajazót jelent, mivel én mondhatni abból az irányból jöttem, onnan közelítem meg a koncepció "adaptációit". Egy bizonyos fokú komplexitást és szabad kezet kínáló jelleget, autentikusságra törekvő interaktív világszimulációt, a számszerűsített vagy leíró tulajdonságok nagyfokú kihatását a narratívára és játékmechanikára, számos alternatív megoldást a problémákra az eltérő játékosi hozzáállásokat kiszolgálandó, tényleges funkciót betöltő párbeszédrendszert stb.
A kváziszerepjátékossá hígított vadhajtásokat is tudom szeretni, de a helyén is kezelem őket. Nekem pl. se a Souls, se a Fallout 4 nem CRPG, legfeljebb akció-rpg vagy akciójáték rpg-elemekkel (és csak a jegyzőkönyv kedvéért: a Soulst imádom, a F4-et utálom). No persze kizárólag azáltal, hogy valami nem fajtiszta rpg, még nem lesz alanyilag rosszabb játék mint olyan, csak hát amikor rpg-trónusseggelőkről megy a diskurzus, mégiscsak témába vág a zsánermehatározásokon való lovaglás.
A Fallout 3-ban például azzal, hogy belső nézetből irányítom a karakteremet, sokkal könnyebb belebújni egyes szerepek bőrébe.
Ez igazán remek, de ennyi erővel a CoD-ban is eljátszhatod magadnak, hogy földönkívüli rakétatudós vagy inkognitóban, netán a Fallout 4-ben, hogy a sínen futó sztori és a párbeszédes választási lehetőségek puszta illúziója által rád erőltetett karaktered valójában nem retardált. :P Játékmechanikai megtámogatás nélkül mindez üres képzelgés.
Rám lehet sütni, hogy puritán elitista vagyok, ha úgy érthetőbb leszek számotokra. :)
Elsősorban azon "lepődtem meg", hogy ezek szerint 2016-ig a BioWare volt a
megkérdőjelezhetetlen mérce, pedig az utóbbi vegyesebb lett a megítélésük, ha nem a kritikusokat nézzük. Pusztán az eladásokat tekintve pedig a Bethesda simán előzi őket a Morrowind óta, az ő játékaik megjelenése nagyobb esemény, a GTA-t közelítő szintű (nem, nem rajongom a Bethesdáért, mint az köztudott).
Nálam amúgy sosem ültek ők a trónon, hiszen az 1997-es Falloutot sem nyomták le soha, de tény, hogy korábban nagy lökést adtak a műfajnak, és azóta is jelentős a szerepük. A CD Projekt pedig már 2007-ben az aktuális világranglista élére ugrott nálam a Piranha Bytes letaszításával, de az Alpha Protocolt is szerepjátékosabbnak találtam a Mass Effectnél, ami a Deus Exhez is képest is akciójáték.
Ezzel együtt én sok játékukat nagyon bírtam az újabb korszakukban is (ami pozitív értelemben is hozott fejlődést), és kettőnk közül nem én voltam az, aki a Dragon Age-et lefitymálta, mert régen bezzeg minden AD&D volt ;)
A Gothicokig egész jól elvoltam a régi iskola szerint készült, asztali szerepjátékokat digitalizálni próbáló CRPG-kkel. Onnantól ráébredtem, hogy egész más lehetőségek is vannak, amik számomra még immerzívebbé teszik a dolgokat, hovatovább ezek nélkük néhány kivételtől eltekintve már akkor sem kezdek bele egy játékba, ha egymillió díjat elhozott mindenféle RPG fesztiválokról. Ezek persze az én hülyeségeim, de történetesen a BioWare nem egy pontban remekel.
1. Nézet
Csakis third person. First persontól megfájdul a fejem, a madártávlattól olyan érzésem van, mintha egy animált asztali társasjátékkal játszanék. Kivétel: Deus Ex. Kénytelen-kelletlen.
2. Szinkron
Ha nincs teljes voiceover, kuka. A George Lucas iskola nem túl büszke tanítványaként vallom, hogy a hang a teljes élmény legalább 50%-a. Egy néma karakter számomra ma már egyenlő a nullával.
3. Átvezetők
Én szeretem, ha vannak, persze egészséges arányban. Megdobják nagyon a játékélményt. Ebben a BioWare például nagyon jó. Ugyanakkor ha egy darab nincs benne, akkor sincs baj, ám kétségtelenül pozitív irányba libbenti a mérleget.
4. Harc
Ez a szükséges velejárója a műfajnak, de a játékidő 99%-át nem szeretem ezzel tölteni. Nekem a Dark Souls nem RPG, hanem combat simulator.
5. Csapat
4ever alone filozófiám jegyében egymagam jobban szeretek mászkálni. Ha esetleg jön velem 1-2 csapattag, azt még elviselem, ha attól még én vagyok a főszereplő. De a klasszikus "van 4 egyenrangú generált karakterem, és azokat irányítom" már nem köt le.
6. Inventory
Csak végtelen jöhet szóba. Ennek a mai napig egyedül a Piranha Bytes felel meg. Ha egy játékba nem lehet becheatelni, szinte biztosan kuka. Azért ilyennel nem nagyon találkozom, mert általában a nude modok mellett ezt szokták elsőnek feltenni. Igen, B+, ha úgy tetszik, a legtöbb játékot csalva toltam végig. :P
Most mennem kell kórházba, a többit képzeljétek hozzá.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
swoder írta: A Fallout 3-ban például azzal, hogy belső nézetből irányítom a karakteremet, sokkal könnyebb belebújni egyes szerepek bőrébe.
Ez igazán remek, de ennyi erővel a CoD-ban is eljátszhatod magadnak, hogy földönkívüli rakétatudós vagy inkognitóban
Milyen rendszerek teszik lehetőve a CoD-os szerepjátékot? Itt is vannak különböző perkek, skillek, esetleg ruhák, fegyverek garmadáján keresztül lehet szerepjátszani?
Értettem az elejétől, hogy valami szűkebb metszetet értesz cRPG-k alatt, de a preferenciáid kinyilvánításán túl nem látom milyen haszna lenne az ilyen jellegű címkézésnek. Legalábbis ez a felsorolásszerű, kvantitatív és kvalitatív tulajdonságokra egyaránt kitérő "definíciód" olyan, mintha a legszerepjátékosabb szerepjátékot keresnéd. A műfajiság kérdéskörében való elmerülés nélkül, a példáid is mind mennyiségre, mind minőségre számos formális elemet tartalmaznak, de az ezek által alkotott összhatás sokszor igencsak felemás. Mintha a legjobb horror film után való kutatásnál a műfajelemek száma mellett azok félelmetessége lennének mérlegelve, független az általuk alkotott koherenciától, és az összességük hatásától. Ez személyes preferenciaként teljesen értelmezhető, de műfajiságról szóló beszélgetés alapkövének nem túl alkalmas. (Bár a "puritán elitista" kommentjeid függvényében gondolom nem is ez volt a célod, csak helyenként mintha többet szeretnél mondani ennek kihirdetésénél. ^^)
swoder írta: Milyen rendszerek teszik lehetőve a CoD-os szerepjátékot?
A belső nézeten kívül, ami szerinted elmélyíti a szerepjátszást?
swoder írta: Értettem az elejétől, hogy valami szűkebb metszetet értesz cRPG-k alatt, de a preferenciáid kinyilvánításán túl nem látom milyen haszna lenne az ilyen jellegű címkézésnek.
Hasznos tudni, mit lehet elvárni egy CRPG-től, mint ahogy azt is, mi mást lehet elvárni egy JRPG-től, ARPG-től, cinematikus third-person ME-klóntól, diabloidtól, blobbertől, immersive simtől stb. Nem örülünk a félrecímkézésnek köszönhető pofáraesésnek, elvárástorzulásnak.
in which you take on the role of a lone traveller.
You’re going to explore a nonlinear, sandbox world
- the Empire of Vetrall.
Classic isometric gameplay is going to be redefined.
We have created a parkour climbing system that
gives you the ability of free-traversing obstacles,
of any height, horizontally and vertically.
The quests take place in a "beyond post-apocalyptic"
environment created by the minds behind
The Witcher 3: Wild Hunt. You can expect difficult
moral choices with unforeseen consequences.
More to come soon.
A passion project 10 years in the making, Ember is a homage to classic role-playing games,
like Baldur’s Gate and Ultima.
Classic-style RPG with 30+ hours or epic adventure
Epic storytelling filled with diverse gameplay enabling players to choose their path
Engaging party-based real-time combat system with tactical pause
Over 65 combat skills for the player to use in customized battle party strategy
Encounter hundreds of NPCs with their own tales to tell
In-depth crafting system, from baking bread to forging magic weapons
A seamless world with over 20 handcrafted environments and dark dungeons that are fully interactive and feature movable objects, weather changes and day/night cycles
Adventure with different companions with their own backstory quests
In Expedition you’ll be able to take a break from the usual metro-crawling to take a boat to
the infamous Black Sea, a massive underground body of water.
There, among the old and mysterious ruins of an age long past, you’ll face the vicious fauna, hostile natives, cunning pirates, and something far more sinister than all of those.
Your voyage through vastness of the Black Sea will shed new light on the history of the world of Underrail and the forces that shaped it.
Expedition will feature the following:
A brand new story line that becomes available during the mid-game
Over a 100 new areas to explore of various types – shores and islands of the Black Sea, mysterious underground facilities, pirate strongholds, and more
New human factions, as well as wild creatures to combat
New items and crafting recipes
New skills and feats
Leveling past level 25 with a special pool of feats to choose from
Over time we'll be revealing more details through the dev log, so expect those to once again flow regularly as they did before the game's release.
We expect to release the expansion during the first half of 2017 as a paid DLC.
A Dragonfall directors cut most 15 euró a steamen (máshol van töredékéért is). A wasteland 3 digital copy tier 25 dolcsi. Kb. ugyanott vagy ha simán csak megveszed :-)
( Ugyanakkor aki még nem Dragonfallt, az tegye mert jó. A harebrained schemes cég Shadowrun játékai mind nagyon kellemesek lettek, és azok közül is a Dragonfall a legjobb sztem. )
A videó verdiktje "Buy"; az enyémre még akár éveket is várhatsz, de persze megéri majd, nyilván tudod. :)
A netes visszhang nagyban pozitív.
Margógondolat: Az Obsidian helyében én már átnyergeltem volna turn-based harcrendszerre – egyrészt eliminálná a csaták Pillars óta (ill. hát jóval régebbtől) felrótt jankységét, másrészt megnyitná az utat a konzolportok előtt, amik azért mégiscsak plusz jövedelmet jelentenének a stúdiónak, még ha engem személyesen nem is érintenek. A Larian kétségkívül megmutatta, hogy a körökre osztottság nem jelent semmiféle hátrányt a piacon, sőt, a legújabb CRPG-közönségkedvenc Original Sinnek rendre a harcrendszere van felemlegetve legfaszább elemeként.
A Tyranny rövidebb, ~húszórás kaland lesz. A Tormentnek viszont az egész 'lényege', hogy féltucat féltéglányi regényre való szöveget tartalmazzon, az olvasgatás és dumálás a játék gerincoszlopa.
* * *
Gamescom Codex: Divinity: Original Sin 2 + Swen Vincke Interview
rwurl=http://www.rpgcodex.net/gallery/15031.jpg
rwurl=http://www.rpgcodex.net/gallery/15037.jpg
rwurl=http://www.rpgcodex.net/gallery/15035.jpg
ibi amentia latet
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=9DYwfr_DcR0
Witcher 3 tömjénzés, és hogy miként taszította le a Biowaret a műfaj képzeletbeli trónjáról, egyben a generáció legjobbjává avanzsálódva.
A BioWare-t?
Sors bona, nihil aliud.
:/
ibi amentia latet
rwurl=https://youtu.be/s-jav0i1yrMrwurl=https://youtu.be/OUeta8yonUY
http://store.steampowered.com/app/506480/
Ha már az az Ars Magica Kickstarter behótt...
ibi amentia latet
Teljesen jogos a felvetés, elvégre soha nem a BioWare ült a szerepjátékok trónján, hanem a...?
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
A Baldur's Gate 2-vel lehet, hogy trónfoglaltak, de nem sokkal utána le is görcsölték a fejükből és a kőpadlón darabokra törték a koronájukat. Cinematic console action movies do not a great CRPG make.
ibi amentia latet
Múltba révedés, de a Black Isle Studios neve azért még felmerülhet. Persze halottról vagy jó, vagy semmit. :)
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Értem, tehát leverték a fejükről a koronát a... melyik csapat?
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
Tényleg sorolnom kell az ME-nél és DA-nálszerepjátékilag mélyebb, színvonalasabb, "reprezentatívabb" produkciókat ~másfél évtizedre visszamenőleg, csak hogy aztán rálegyints mindre, hiszen nem voltak annyira sikeresek, meg nem AAA címek, meg neked szubjektíve nincsen gondod a BW csapásirányával, meg stb.? L:
Pölö egy ideig a Troika trónolhatott az Arcanummal, ToEE-vel és Bloodlinesszal, aztán az Obsidian tündökölhetett a New Vegasszal, Mask of the Betrayerrel és talán még az Alpha Protocollal is, majd jött a kickstartereneszánsz a modernebb visszanyúlásokkal, a Larian is mindig odatette magát a fanoknak több-kevesebb sikerrel az évek során (az Original Sin a csúcspontjuk), természetesen a Gothicokat is halálos bűn volna kifelejteni, az Age of Decadence és Underrail osztályú garázsprojektek is eltörtek néhány állkapcsot nemrég, etc. etc. Egy naprendszerre való tengernyi játék van, amitCRPG-ként (érted a hangsúlyt?) többre tartok a BioWare újkoribb terméseinél. Ha te nem, oké. Csak ez kicsit olyan, mintha valaki azt írná, a Blizzard a stratégia zsánerének koronázatlan királya, vagy a Telltale a kalandjátékénak. Engem nem az eladások és a korszellem érdekel, még ha ilyen szempontok alapján is lehet mérlegelni a kérdést.
Egyébként nem azt írtam, hogy mások verték le a koronájukat, hanem hogy ők verték le saját maguknak.
ibi amentia latet
Mit jelent az, hogy szerepjátékilag? A Fallout 3-ban például azzal, hogy belső nézetből irányítom a karakteremet, sokkal könnyebb belebújni egyes szerepek bőrébe. A ninja szerepkör türelmes, körültekintő megközelítést kíván, amit az absztraktizált kijelzők is segítenek, de ugyanilyen mértékben kell támaszkodnunk az ellenfelek elhelyezkedésére, viselkedésükre és a saját karakterünk mozgására. Mivel a mozgást teljes mértékben mi kontrolláljuk, így ügyességről is lehet beszélni, nem csak lopakodós megközelítésnél, hanem a drogokkal telepumpált közelharcos félőrülttel egyaránt, aki cikcakkokban rohangál, hogy minél kevesebb találat érje. A Mass Effectet ugyanúgy fel lehetne hozni, ahol a karakterünk jellemét leginkább az utastársainkkal folytatott beszélgetéseken keresztül tudjuk kifejezni, illetve meghatározni. Lehetne minőségbeli különbséget tenni a kettő között? Hát a papír alapú RPG-ket mimikáló cRPG-kkel? Mindhárom esetben valamilyen szerepjátszásról lehet beszélni, de semmivel sem érzem mélyebbnek, vagy színvonalasabbnak a karakterünket számszerű absztrakción, és a cselekményt, világ állapotát párbeszédeken keresztül formáló klasszikusokat. Ez csupán egy megközelítési mód a cRPG-k és a szerepjátszás kitágult világában, amit a többihez képest ugyanúgy lehet preferálni.
A műfajiság szerteágazósága fényében nem csoda, hogy milyen nehezen értelmezhető a képzeletbeli trón fogalma, vagy hatásukat vizsgálva mennyire meghatározóak a reklámok, amiért egy-egy gyöngyszem lehet csak évek múltával kapja meg a kellő figyelmet. A Planescape: Torment például elég lelombozóan teljesített megjelenéskor, míg a műfaj legjobbjainak vitatásakor rendre előkerül, ahogy a szellemi utódra is elég szép összeget sikerült összekalapolni a Kickstarter kampány folyamán.
A konkrét példákra kitérve, én is többre értékelem a Gothic formabontó megközelítését, ahol a hősi toposzt megdöntő motívumok a mechanikai élmélyedésen keresztül is visszaköszönnek. A szerepjátszást eddig ismeretlen környezetbe helyező Alpha Protocol dettó üdítőbben hatott a cRPG-k sci-fi, fantasy köntösben tetszelgő sokaságánál. Stúdió szinten viszont közel sem ilyen egységes a kép, hiszen a Troika remekei még keményvonalas rajongói szemmel is igen felemásak, ahogy az Obsidian is csak helyenként szokott kitűnni az egyébként bérmunkás, klasszikusi zsánermaszturbációjából. *elvetődik a kőzápor elől* A Bioware munkái lehet nem tündökölnek olyan fényesen, mint a csiszolatlan gyémántok egyes részei, de egészüket tekintve sokkal egységesebb élményt kínálnak, legyen szó a sci-fi, vagy a fantasy oltárán állított omázsokról. Hogy ez a csillaguk az utóbbi évek reneszánszában kevésbé fényes, az elvitathatatlan, de hogy az ezredforduló aranykorát követő időszakban nem igazán akadt vetélytársuk, az is. (Ja, és aki a jelenlegi generáció játéka kapcsán nem a Souls szériára hivatkozik, annak tévedése megkérdőjelezhetetlen, vagyis ojjektíve sületlenségeket beszél.)
Asztali szerepjátékokra hajazót jelent, mivel én mondhatni abból az irányból jöttem, onnan közelítem meg a koncepció "adaptációit". Egy bizonyos fokú komplexitást és szabad kezet kínáló jelleget, autentikusságra törekvő interaktív világszimulációt, a számszerűsített vagy leíró tulajdonságok nagyfokú kihatását a narratívára és játékmechanikára, számos alternatív megoldást a problémákra az eltérő játékosi hozzáállásokat kiszolgálandó, tényleges funkciót betöltő párbeszédrendszert stb.
A kváziszerepjátékossá hígított vadhajtásokat is tudom szeretni, de a helyén is kezelem őket. Nekem pl. se a Souls, se a Fallout 4 nem CRPG, legfeljebb akció-rpg vagy akciójáték rpg-elemekkel (és csak a jegyzőkönyv kedvéért: a Soulst imádom, a F4-et utálom). No persze kizárólag azáltal, hogy valami nem fajtiszta rpg, még nem lesz alanyilag rosszabb játék mint olyan, csak hát amikor rpg-trónusseggelőkről megy a diskurzus, mégiscsak témába vág a zsánermehatározásokon való lovaglás.
Ez igazán remek, de ennyi erővel a CoD-ban is eljátszhatod magadnak, hogy földönkívüli rakétatudós vagy inkognitóban, netán a Fallout 4-ben, hogy a sínen futó sztori és a párbeszédes választási lehetőségek puszta illúziója által rád erőltetett karaktered valójában nem retardált. :P Játékmechanikai megtámogatás nélkül mindez üres képzelgés.
Rám lehet sütni, hogy puritán elitista vagyok, ha úgy érthetőbb leszek számotokra. :)
ibi amentia latet
Elsősorban azon "lepődtem meg", hogy ezek szerint 2016-ig a BioWare volt a
megkérdőjelezhetetlen mérce, pedig az utóbbi vegyesebb lett a megítélésük, ha nem a kritikusokat nézzük. Pusztán az eladásokat tekintve pedig a Bethesda simán előzi őket a Morrowind óta, az ő játékaik megjelenése nagyobb esemény, a GTA-t közelítő szintű (nem, nem rajongom a Bethesdáért, mint az köztudott).
Nálam amúgy sosem ültek ők a trónon, hiszen az 1997-es Falloutot sem nyomták le soha, de tény, hogy korábban nagy lökést adtak a műfajnak, és azóta is jelentős a szerepük. A CD Projekt pedig már 2007-ben az aktuális világranglista élére ugrott nálam a Piranha Bytes letaszításával, de az Alpha Protocolt is szerepjátékosabbnak találtam a Mass Effectnél, ami a Deus Exhez is képest is akciójáték.
Ezzel együtt én sok játékukat nagyon bírtam az újabb korszakukban is (ami pozitív értelemben is hozott fejlődést), és kettőnk közül nem én voltam az, aki a Dragon Age-et lefitymálta, mert régen bezzeg minden AD&D volt ;)
Sors bona, nihil aliud.
A Gothicokig egész jól elvoltam a régi iskola szerint készült, asztali szerepjátékokat digitalizálni próbáló CRPG-kkel. Onnantól ráébredtem, hogy egész más lehetőségek is vannak, amik számomra még immerzívebbé teszik a dolgokat, hovatovább ezek nélkük néhány kivételtől eltekintve már akkor sem kezdek bele egy játékba, ha egymillió díjat elhozott mindenféle RPG fesztiválokról. Ezek persze az én hülyeségeim, de történetesen a BioWare nem egy pontban remekel.
1. Nézet
Csakis third person. First persontól megfájdul a fejem, a madártávlattól olyan érzésem van, mintha egy animált asztali társasjátékkal játszanék. Kivétel: Deus Ex. Kénytelen-kelletlen.
2. Szinkron
Ha nincs teljes voiceover, kuka. A George Lucas iskola nem túl büszke tanítványaként vallom, hogy a hang a teljes élmény legalább 50%-a. Egy néma karakter számomra ma már egyenlő a nullával.
3. Átvezetők
Én szeretem, ha vannak, persze egészséges arányban. Megdobják nagyon a játékélményt. Ebben a BioWare például nagyon jó. Ugyanakkor ha egy darab nincs benne, akkor sincs baj, ám kétségtelenül pozitív irányba libbenti a mérleget.
4. Harc
Ez a szükséges velejárója a műfajnak, de a játékidő 99%-át nem szeretem ezzel tölteni. Nekem a Dark Souls nem RPG, hanem combat simulator.
5. Csapat
4ever alone filozófiám jegyében egymagam jobban szeretek mászkálni. Ha esetleg jön velem 1-2 csapattag, azt még elviselem, ha attól még én vagyok a főszereplő. De a klasszikus "van 4 egyenrangú generált karakterem, és azokat irányítom" már nem köt le.
6. Inventory
Csak végtelen jöhet szóba. Ennek a mai napig egyedül a Piranha Bytes felel meg. Ha egy játékba nem lehet becheatelni, szinte biztosan kuka. Azért ilyennel nem nagyon találkozom, mert általában a nude modok mellett ezt szokták elsőnek feltenni. Igen, B+, ha úgy tetszik, a legtöbb játékot csalva toltam végig. :P
Most mennem kell kórházba, a többit képzeljétek hozzá.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Milyen rendszerek teszik lehetőve a CoD-os szerepjátékot? Itt is vannak különböző perkek, skillek, esetleg ruhák, fegyverek garmadáján keresztül lehet szerepjátszani?
Értettem az elejétől, hogy valami szűkebb metszetet értesz cRPG-k alatt, de a preferenciáid kinyilvánításán túl nem látom milyen haszna lenne az ilyen jellegű címkézésnek. Legalábbis ez a felsorolásszerű, kvantitatív és kvalitatív tulajdonságokra egyaránt kitérő "definíciód" olyan, mintha a legszerepjátékosabb szerepjátékot keresnéd. A műfajiság kérdéskörében való elmerülés nélkül, a példáid is mind mennyiségre, mind minőségre számos formális elemet tartalmaznak, de az ezek által alkotott összhatás sokszor igencsak felemás. Mintha a legjobb horror film után való kutatásnál a műfajelemek száma mellett azok félelmetessége lennének mérlegelve, független az általuk alkotott koherenciától, és az összességük hatásától. Ez személyes preferenciaként teljesen értelmezhető, de műfajiságról szóló beszélgetés alapkövének nem túl alkalmas. (Bár a "puritán elitista" kommentjeid függvényében gondolom nem is ez volt a célod, csak helyenként mintha többet szeretnél mondani ennek kihirdetésénél. ^^)
A belső nézeten kívül, ami szerinted elmélyíti a szerepjátszást?
Hasznos tudni, mit lehet elvárni egy CRPG-től, mint ahogy azt is, mi mást lehet elvárni egy JRPG-től, ARPG-től, cinematikus third-person ME-klóntól, diabloidtól, blobbertől, immersive simtől stb. Nem örülünk a félrecímkézésnek köszönhető pofáraesésnek, elvárástorzulásnak.
* * *
Apropó, Caldwell-Gervais megint mamutot fialt a témában:
rwurl=https://youtu.be/DjWWuUDtSaE
ibi amentia latet
Seven: The Days Long Gone
rwurl=https://youtu.be/cHdReMjE32w
rwurl=https://youtu.be/OBgUOrceF5o
rwurl=http://seven-game.com/en/files/large/03e25d23e8c0869
rwurl=http://seven-game.com/en/files/large/3f0110766caa0be
rwurl=http://seven-game.com/en/files/large/4fc7e1b3f20f723
rwurl=http://seven-game.com/en/uploads/art/firefly_manor.jpg
rwurl=http://seven-game.com/en/uploads/art/swamp.jpg
rwurl=http://seven-game.com/en/uploads/art/landscape.jpg
ibi amentia latet
Obsidian Panel on Narrative and Choice & Consequence at PAX West 2016
rwurl=https://youtu.be/yftGPkZxnKk
ibi amentia latet
Dungeon Rats, Iron Tower Studio's Age of Decadence dungeon crawler, officially announced
ibi amentia latet
Ember
rwurl=https://youtu.be/tSKlC6eG9mQ
rwurl=https://youtu.be/v1Ezuj0OBoI
ibi amentia latet
rwurl=https://youtu.be/Fhkg_DipzzU
rwurl=https://youtu.be/bcroTKRt56M
rwurl=https://youtu.be/Q8D36OxR9fA
ibi amentia latet
rwurl=https://twitter.com/Inxile_Ent/status/782986981693267968
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
the first Underrail expansion - "Expedition"
rwurl=http://www.rpgcodex.net/gallery/15172.jpg
ibi amentia latet
Chris Avellone is still pretty mad about Obsidian
ibi amentia latet
Clickbait!!!
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Aki $40+-szal szállt bele a Wasteland 3-ba, most kap egy Shadowrun: Dragonfallt is.
ibi amentia latet
A Dragonfall directors cut most 15 euró a steamen (máshol van töredékéért is). A wasteland 3 digital copy tier 25 dolcsi. Kb. ugyanott vagy ha simán csak megveszed :-)
( Ugyanakkor aki még nem Dragonfallt, az tegye mert jó. A harebrained schemes cég Shadowrun játékai mind nagyon kellemesek lettek, és azok közül is a Dragonfall a legjobb sztem. )
rwurl=https://youtu.be/DBJg5waC2uA
ibi amentia latet
cba;dw
Verdikt? Esetleg ki is próbáltad a játékot? Bár gondolom, "pár" patchet javallott kivárni.
Non serviam
Hö?
A videó verdiktje "Buy"; az enyémre még akár éveket is várhatsz, de persze megéri majd, nyilván tudod. :)
A netes visszhang nagyban pozitív.
Margógondolat: Az Obsidian helyében én már átnyergeltem volna turn-based harcrendszerre – egyrészt eliminálná a csaták Pillars óta (ill. hát jóval régebbtől) felrótt jankységét, másrészt megnyitná az utat a konzolportok előtt, amik azért mégiscsak plusz jövedelmet jelentenének a stúdiónak, még ha engem személyesen nem is érintenek. A Larian kétségkívül megmutatta, hogy a körökre osztottság nem jelent semmiféle hátrányt a piacon, sőt, a legújabb CRPG-közönségkedvenc Original Sinnek rendre a harcrendszere van felemlegetve legfaszább elemeként.
ibi amentia latet