arma 3
ez vegre tokeletesen visszahozta a regi op flashpoint filinget! qrvajo egy-egy kuldinek otvenedszer is nekifutni "mert kell az a fegyver" csak a rohadt kulonleges egyseg kinyir, hiaba bujok minden reload utan masik bokor ala!:D
hmmm nekem is gyanús volt hogy egyszerűen csak nem tudja mit kéne csinálnia... a talenteket is szanaszéjjel osztotta, a harcban is furán viselkedett... ugyanakkor általában nem hülye Keksz úr.
Nos, én eddig minden Spiders játékot szerettem úgyhogy ezzel is teszek majd egy próbát.
Nem várható el, hogy minden játékban jól teljesítsen, a Spiders játékaihoz meg kell egy kis extra az emberben, valami olyan, ami a Gothicokhoz is kellett az első órákban, hogy túljusson az irányítás és a főhős animációja okozta megrázkodtatáson. Egyébként a Bound by Flame-et pont a héten próbálgattam, és egyelőre nem jön be, szóval azon meg én akadtam fenn, de neki fogok még futni.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Nekem bejött, de tényleg nehéz volt. Én harcosra mentem és damage mitigationre meg blokkra gyúrtam, és bizony kellettek azok az egy-két százalék fejlesztések is, ha nem adódnak össze, kevés pofon is kifektet :-) Valószínűleg a többi build is életképes de azokhoz nem tudok hozzászólni.
Ja igen és a végső csatát feladtam. Huszadikra sem jutottam még csak a győzelem közelébe sem, úgyhogy végül megnéztem youtube-on, és kiderült hogy ha "győztem" volna, még lett volna két még keményebb fázis... úgyhogy a játék lezárását csak youtube-on láttam :-( Igaz, pont ahoz a csatához rossz volt a buildem.
a Spiders játékaihoz meg kell egy kis extra az emberben, valami olyan, ami a Gothicokhoz is kellett az első órákban, hogy túljusson az irányítás és a főhős animációja okozta megrázkodtatáson.
Ha tényleg olyan a harcrendszer, mint a videón (szarul animált, a reszponzív fogalmát még hírből sem ismerő bullshit), akkor mondjuk kb. mindenki hülyét fog kapni tőle. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
South Park - The Stick of Truth
rwurl=http://i.imgur.com/GEFSY5X.jpg
Innentől kezdve 10 percig könnyezve röhögtem. Tudom, saját szegényes humorom és aberált személyiségem is rendkívül jól reprezentálja, de ez egyszerűen ez egy kibaszott vicces játék. :D
Hogy lehet egy ennyire bénafos (közel)harcrendszerű, frusztráló ellenfélrespawn-mechanikával olcsóskodó játék mégis ilyen parádés élmény? Például úgy, hogy nem nézi óvodásnak a játékost, nem fél a sűrejébe ejteni őt vakon, és úgy nagy általánosságban kompromisszummentesen valósítja meg a ye olde (fantasy) dungeon crawlerek koncepcióját sci-fi/cyberpunk köntösben. Van valami párját ritkítóan csodálatraméltó a hardcore hajthatatlanságában és a hideg precizitásban, amellyel a hangulatot, a miliőt és a játékmenet elemeit megteremti a szeppent martalékból lassan kábelfejű halálistenné felfejlődő játékos karakter köré, nem ritkán élve ugyan videojátékos toposzok illúziórombolásával, csakhogy ennek a játéknak az illúziója olyan tömény és szaftos, hogy alig látja kárát az ilyen sutaságoknak.
Szégyen-gyalázat, most játszottam végig először, az első részével pedig még nem is próbálkoztam (hacsak a remaster demója nem számít), szóval a, hogy is mondjam, a shocki világ aktuális mozgolódásainak köszönhetően kedvet kaptam ehhez az alzsánerhez, és most, hogy vége, csak még türelmetlenebbül várom azt a SSv2-t, SS3-at és Preyt, a fene enné meg a fejlesztési időket. Sőt, jöhet az Alien: Isolation 2 is, az is szinte tökéletesen beleillik a sorba, de még egy új-friss-más BioShockra is kíváncsi lennék.
Ja, valami okból - ezen modok miatt? - nem játszotta le nekem se a poszt-prológus intrót, se a záró képsorokat. Akárhogy is, a jelzett modokat tudom ajánlani.
Amúgy az normális, hogy a játék két alkalommal is elvette ez összes med hypómat, zéró magyarázattal/történeti indokkal? Mindkétszer 30-40+ darab volt már nálam, direkt spóroltam, erre... Meg az automata hackelő bizbasz darabszámát is levágta egyre, és esetleg más cucckészleteimet is, amit nem vettem észre. Az úgy nem tetszett.
Dragon age: Inquisition
Leporolom. Vicces így újrajátszani. Részint így hogy tudom mi a történet és figyelem mennyire vannak előre utalások a későbbi csavarokra (...nem nagyon :-) ) Részint meg a stratégiai nézet volt a legkevésbé működő része a játéknak, pedig én azzal szerettem harcolni minden Dragon Age-ben: hát most maradok a 3rd person harcnál, sokkal élvezetesebb, bár könnyebben halok :-)
A helyszínek mai szemmel nézve is szépek, a dizájn meg mai szemmel is kissé fura de belefér :-)
jogos, akkor úgy mondanám: a witcher 3 után se tűnnek annyira rossznak :-D
(a W3ban sztem több screenshotot csináltam a világról mint eddig az összes többi játékban együtt ;-) )
Amúgy az normális, hogy a játék két alkalommal is elvette ez összes med hypómat
szerintem ez bug lehet, legalábbis én ilyesmire nem emlékszem a sok évvel ezelőtti játszásokból.
mellesleg örülök, hogy más is megtapasztalta ennek a játéknak élményeit :)
ShowHide spoiler #
lásd: aláírásom
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Nem az összeset, egy vagy kettő darabot hagyott nálam, legutóbb a
ShowHide spoiler #
húsországba való átbújáskor,
ami némileg elbizonytalanított azt illetően, nem tényleg valami elbaszott játékmechanikai/játékélményi túlmenedzselésről van-e szó. Mintha ezen a narratív törésponton a játék visszadefaultolt volna egy "helyesnek" ítélt alapszintre, legalábbis az "irracionálisan" magas darabszámú tárgyak esetében - de ez meg azért értelmetlen, mert a muníciómat például nyugton hagyta, és abból az autohack cuccból is csak 3 vagy 4 volt nálam, amikor aztán már csak egyet találtam az inventárban. Végül nem nagyon befolyásolt semmit, csak szar érzés, hogy tizenpár órán keresztül megfeszítve gyűjtögetsz és gazdálkodsz, majd azt veszed észre, hogy szó szerint kámforrá vált ez meg az.
Egyébként tapasztalgattam már a játék élményeit évekkel ezelőtt is, akkoriban azonban nem volt türelmem működőképes modösszeállításokra vadászni, és technikai problémák miatt mindig félbehagytam.
azt nem tudom mennyire haladsz/haladtál gyorsan, de ajánlom az ÖSSZES audio log meghallgatását. (nem csak azokat amiket automatikusan elindít a játék) rengeteget tesznek hozzá a hangulathoz. meg számomra az is meghatározó élmény volt, amikor egy vegyszertárban vártam a kutatás végére és közben tic-tac-toe-ztam a pda-mon :)
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
A Spiders játékaihoz meg kell egy kis extra az emberben, valami olyan, ami a Gothicokhoz is kellett az első órákban, hogy túljusson az irányítás és a főhős animációja okozta megrázkódtatáson.
Asszem sejtem mire gondolsz, de szerintem érdemes szem előtt tartani, hogy más zsánerjátékokban gyakran egy klasszikus hős bőrébe bújtatnak, akik származásukat, képzettségüket tekintve sokszor jobb körülmények közül keverednek ki. A Gothic és a Mars: War Logs karakterei már ebben is eltérnek, ráadásul bebörtönzésükkel alapvető emberi jogaiktól is megfosztottak. Az itteni esetlenkedés reprezentálhatja a börtön külvilágtól eltérő szabályait, korlátokat, vagy akár (némi túlzással) a karakterünk meggyötört lelki világát. Továbbá a Mars: War Logs esetén szedett-vedett vasrudakkal folynak az összecsapások, ami egyrészt mellőzi a frissen kovácsolt kardoktól megszokott eleganciát, illetve a világ állapotáról is informál, ahol hasonló farkastörvények, és bizonytalanság uralkodik.
Más szóval, a fényes péncélú lovagok diadalmenetéhez képest nehezebb megszokni a rögtönzött barkácsfegyveres kaszabolást, és a későbbiekben sem válnak kifejezetten élvezetessé a Mars: War Logs összecsapásai. A zsánerre jellemző progresszió azonban itt is jelen van, specializáció és új képességek elsajátításában, de ezek is a világ sajátosságait követik. A harceszközeink darabszáma és a technomancer képességeink is erős limitációknak vannak kitéve, amelyek használatát harc közben és hosszú távon egyaránt kell mérlegelnünk. Mindeközben az ellenfelek folyamatos mozgást és prioritizálást igényelnek, melyek az eszköztárunk sajátosságaival együttesen a világ politikai helyzetéhez hasonló bizonytalanságáról is informálnak.
Mindezzel többek között arra (is) kívántam rávilágítani, hogy az első benyomásaink ellenére a Mars: War Logsnak nem a harcrendszere és az összecsapásai voltak a gyengéi. Főleg, hogy a gyakori szintlépés és fokozatosan elérhető képességek tükrében külön kihívás rosszul elosztani a skillpontokat.
A világ felépítése és a karakterizáció viszont bőven hagyott kívánnivalót maga után. A blőd párbeszédek helyenként adtak egy sajátos, pongyolára jellemző bájt a játéknak, viszont ez a pózerkedő "edgy" stílus ugyanúgy akadályozta, hogy bármilyen érdembeli világleírást kapjunk. Ez gyakorlatilag a második fejezet végén csúcsosodott ki, amikor két különböző ideológiai irányzat közül kellett választanunk, anélkül, hogy azokat bármennyire is lett volna lehetőségünk megismerni, ugyanis mindezidáig lokális problémákkal lótifutiztunk. Mivel a narratíva a Mars: War Logsban is teljesen átszövi a játék többi elemét, és egyben motivációként is szolgál, így az otromba narratív megoldások és a hasonló ballépések tükrében érthető, hogy miért megosztó. Nekem is csak egyes elemeiben tetszett a játék, hiszen a játék egészét tekintve nem igazán lehet különösebb koherenciáról beszélni.
swoder írta: Mindezzel többek között arra (is) kívántam rávilágítani, hogy az első benyomásaink ellenére a Mars: War Logsnak nem a harcrendszere és az összecsapásai voltak a gyengéi. Főleg, hogy a gyakori szintlépés és fokozatosan elérhető képességek tükrében külön kihívás rosszul elosztani a skillpontokat.
Úgy gondolom, hogy a játék egyetlen aspektusa sem lóg ki különösebben sem negatív, sem pozitív irányba, ugyanakkor a csiszolatlan grafika és harcrendszer arculcsapásként jelentkezik az első percekben. Nekem végig olyan érzésem volt, mintha egy túlméretezett garázsprojekttel játszanék. Ha az ember nem Witcher 3-at vár minden RPG-től, akkor viszont egészében véve szórakoztató tud lenni. Az érezhető progresszió meg igazán említésre méltó, én extreme fokozaton játszottam, és míg az első két fejezetben mocskosul megszenvedtem, a harmadikra beért a dolog, és kvázi jutalomjáték volt. Ritkán érzek játék közben akkora elégedettséget, mint tettem itt ezen a ponton.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Sztem egyszerű: A Spiders B kategóriás fejlesztő, B kategóriás, de annak nagyon jó játékokkal. Lassan araszolnak az A felé, én drukkolok hogy összejöjjön nekik nemsokára.
Kellemes interaktiv gengszter film volt. Elveztem...aztan jott a fekete leves. Minden idok legszarabb befejezese Ever! Ugy felkurt hogy majdnem kivagtam az ablakon a monitort. Ment is a rage uninstall
Az utóbbi pár napban pótoltam az "apródfrizurás csajok ugrabugrálnak" rovat eme két jeles képviselőjét. Mindkettőt többször is elkezdtem már az idők folyamán, de valahogy sosem vergődtem el a végkifejletig. Most sikerült, több részletben játszva + alternálva a kettőt csak összejött. Mint ebből sejthető, hosszabb időre egyik se tudott lekötni, amit én sem igazán értek, mert bár vannak hibáik, alapvetően mindkettő elég jó eresztés.
A Mirror's Edge kapcsán megjegyezném, hogy mivel eddig kihagytam a folytatás előzeteseit, ezért most kíváncsiságból megnéztem azokat. Hát őszintén szólva az állam is leesett, milliárdszor jobbnak tűnik, és Jabba beszámolóját elolvasva sem tántorodtam el attól, hogy a folytatást kívánságlistára tegyem (a sztori és a harc szerintem már az elődben is hurkalé, csak a tisztesség kedvéért nem nyomogattam ki az átvezetőket).
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
arma 3
ez vegre tokeletesen visszahozta a regi op flashpoint filinget! qrvajo egy-egy kuldinek otvenedszer is nekifutni "mert kell az a fegyver" csak a rohadt kulonleges egyseg kinyir, hiaba bujok minden reload utan masik bokor ala!:D
"okey-dokey!"
Ezt a Játékot próbálta már valaki?
Volt vele pár órám, elég királynak tűnt, de azt nem tudom mennyire válik unalmassá később.(mondjuk ugye még készülőben van a cucc)
Összességében azt mondanám rá, hogy megéri az árát.
Éljenek a videojátékok!
Human Resource Machine
Assembly programming for the masses. 30-as szint fölött már van pár gondolkodtató probléma. :)
https://tomorrowcorporation.com/humanresourcemachine
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
rwurl=https://youtu.be/J-bJtwDLuFMJól ráhangolódott!
ibi amentia latet
Nagy kár... A Mars: War logs pl. tök jó volt sztem, pedig pont ugyanez a rendszer. Illetve nagyon-nagyon hasonló.
A videó alapján azt fogom kapni, amit elvárok a játéktól, az úriember bénázása meg a legteljesebb mértékben hidegen hagy. :)
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
hmmm nekem is gyanús volt hogy egyszerűen csak nem tudja mit kéne csinálnia... a talenteket is szanaszéjjel osztotta, a harcban is furán viselkedett... ugyanakkor általában nem hülye Keksz úr.
Nos, én eddig minden Spiders játékot szerettem úgyhogy ezzel is teszek majd egy próbát.
Nem várható el, hogy minden játékban jól teljesítsen, a Spiders játékaihoz meg kell egy kis extra az emberben, valami olyan, ami a Gothicokhoz is kellett az első órákban, hogy túljusson az irányítás és a főhős animációja okozta megrázkodtatáson. Egyébként a Bound by Flame-et pont a héten próbálgattam, és egyelőre nem jön be, szóval azon meg én akadtam fenn, de neki fogok még futni.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Nekem bejött, de tényleg nehéz volt. Én harcosra mentem és damage mitigationre meg blokkra gyúrtam, és bizony kellettek azok az egy-két százalék fejlesztések is, ha nem adódnak össze, kevés pofon is kifektet :-) Valószínűleg a többi build is életképes de azokhoz nem tudok hozzászólni.
Ja igen és a végső csatát feladtam. Huszadikra sem jutottam még csak a győzelem közelébe sem, úgyhogy végül megnéztem youtube-on, és kiderült hogy ha "győztem" volna, még lett volna két még keményebb fázis... úgyhogy a játék lezárását csak youtube-on láttam :-( Igaz, pont ahoz a csatához rossz volt a buildem.
Milyen nehézségen játszottál?
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Ha tényleg olyan a harcrendszer, mint a videón (szarul animált, a reszponzív fogalmát még hírből sem ismerő bullshit), akkor mondjuk kb. mindenki hülyét fog kapni tőle. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
South Park - The Stick of Truth
rwurl=http://i.imgur.com/GEFSY5X.jpg
Innentől kezdve 10 percig könnyezve röhögtem. Tudom, saját szegényes humorom és aberált személyiségem is rendkívül jól reprezentálja, de ez egyszerűen ez egy kibaszott vicces játék. :D
System Shock 2
Hogy lehet egy ennyire bénafos (közel)harcrendszerű, frusztráló ellenfélrespawn-mechanikával olcsóskodó játék mégis ilyen parádés élmény? Például úgy, hogy nem nézi óvodásnak a játékost, nem fél a sűrejébe ejteni őt vakon, és úgy nagy általánosságban kompromisszummentesen valósítja meg a ye olde (fantasy) dungeon crawlerek koncepcióját sci-fi/cyberpunk köntösben. Van valami párját ritkítóan csodálatraméltó a hardcore hajthatatlanságában és a hideg precizitásban, amellyel a hangulatot, a miliőt és a játékmenet elemeit megteremti a szeppent martalékból lassan kábelfejű halálistenné felfejlődő játékos karakter köré, nem ritkán élve ugyan videojátékos toposzok illúziórombolásával, csakhogy ennek a játéknak az illúziója olyan tömény és szaftos, hogy alig látja kárát az ilyen sutaságoknak.
Szégyen-gyalázat, most játszottam végig először, az első részével pedig még nem is próbálkoztam (hacsak a remaster demója nem számít), szóval a, hogy is mondjam, a shocki világ aktuális mozgolódásainak köszönhetően kedvet kaptam ehhez az alzsánerhez, és most, hogy vége, csak még türelmetlenebbül várom azt a SSv2-t, SS3-at és Preyt, a fene enné meg a fejlesztési időket. Sőt, jöhet az Alien: Isolation 2 is, az is szinte tökéletesen beleillik a sorba, de még egy új-friss-más BioShockra is kíváncsi lennék.
Ja, valami okból - ezen modok miatt? - nem játszotta le nekem se a poszt-prológus intrót, se a záró képsorokat. Akárhogy is, a jelzett modokat tudom ajánlani.
Amúgy az normális, hogy a játék két alkalommal is elvette ez összes med hypómat, zéró magyarázattal/történeti indokkal? Mindkétszer 30-40+ darab volt már nálam, direkt spóroltam, erre... Meg az automata hackelő bizbasz darabszámát is levágta egyre, és esetleg más cucckészleteimet is, amit nem vettem észre. Az úgy nem tetszett.
ibi amentia latet
Normálon...
Dragon age: Inquisition
Leporolom. Vicces így újrajátszani. Részint így hogy tudom mi a történet és figyelem mennyire vannak előre utalások a későbbi csavarokra (...nem nagyon :-) ) Részint meg a stratégiai nézet volt a legkevésbé működő része a játéknak, pedig én azzal szerettem harcolni minden Dragon Age-ben: hát most maradok a 3rd person harcnál, sokkal élvezetesebb, bár könnyebben halok :-)
A helyszínek mai szemmel nézve is szépek, a dizájn meg mai szemmel is kissé fura de belefér :-)
"A helyszínek mai szemmel nézve is szépek"
2 éves játék. :D
jogos, akkor úgy mondanám: a witcher 3 után se tűnnek annyira rossznak :-D
(a W3ban sztem több screenshotot csináltam a világról mint eddig az összes többi játékban együtt ;-) )
A Witcher3-at nehéz manapság felülmúlni, majd a cyberpunk2077.
szerintem ez bug lehet, legalábbis én ilyesmire nem emlékszem a sok évvel ezelőtti játszásokból.
mellesleg örülök, hogy más is megtapasztalta ennek a játéknak élményeit :)
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Nem az összeset, egy vagy kettő darabot hagyott nálam, legutóbb a
ami némileg elbizonytalanított azt illetően, nem tényleg valami elbaszott játékmechanikai/játékélményi túlmenedzselésről van-e szó. Mintha ezen a narratív törésponton a játék visszadefaultolt volna egy "helyesnek" ítélt alapszintre, legalábbis az "irracionálisan" magas darabszámú tárgyak esetében - de ez meg azért értelmetlen, mert a muníciómat például nyugton hagyta, és abból az autohack cuccból is csak 3 vagy 4 volt nálam, amikor aztán már csak egyet találtam az inventárban. Végül nem nagyon befolyásolt semmit, csak szar érzés, hogy tizenpár órán keresztül megfeszítve gyűjtögetsz és gazdálkodsz, majd azt veszed észre, hogy szó szerint kámforrá vált ez meg az.
Egyébként tapasztalgattam már a játék élményeit évekkel ezelőtt is, akkoriban azonban nem volt türelmem működőképes modösszeállításokra vadászni, és technikai problémák miatt mindig félbehagytam.
ibi amentia latet
azt nem tudom mennyire haladsz/haladtál gyorsan, de ajánlom az ÖSSZES audio log meghallgatását. (nem csak azokat amiket automatikusan elindít a játék) rengeteget tesznek hozzá a hangulathoz. meg számomra az is meghatározó élmény volt, amikor egy vegyszertárban vártam a kutatás végére és közben tic-tac-toe-ztam a pda-mon :)
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Semennyire nem haladtam gyorsan. :)
ibi amentia latet
Asszem sejtem mire gondolsz, de szerintem érdemes szem előtt tartani, hogy más zsánerjátékokban gyakran egy klasszikus hős bőrébe bújtatnak, akik származásukat, képzettségüket tekintve sokszor jobb körülmények közül keverednek ki. A Gothic és a Mars: War Logs karakterei már ebben is eltérnek, ráadásul bebörtönzésükkel alapvető emberi jogaiktól is megfosztottak. Az itteni esetlenkedés reprezentálhatja a börtön külvilágtól eltérő szabályait, korlátokat, vagy akár (némi túlzással) a karakterünk meggyötört lelki világát. Továbbá a Mars: War Logs esetén szedett-vedett vasrudakkal folynak az összecsapások, ami egyrészt mellőzi a frissen kovácsolt kardoktól megszokott eleganciát, illetve a világ állapotáról is informál, ahol hasonló farkastörvények, és bizonytalanság uralkodik.
Más szóval, a fényes péncélú lovagok diadalmenetéhez képest nehezebb megszokni a rögtönzött barkácsfegyveres kaszabolást, és a későbbiekben sem válnak kifejezetten élvezetessé a Mars: War Logs összecsapásai. A zsánerre jellemző progresszió azonban itt is jelen van, specializáció és új képességek elsajátításában, de ezek is a világ sajátosságait követik. A harceszközeink darabszáma és a technomancer képességeink is erős limitációknak vannak kitéve, amelyek használatát harc közben és hosszú távon egyaránt kell mérlegelnünk. Mindeközben az ellenfelek folyamatos mozgást és prioritizálást igényelnek, melyek az eszköztárunk sajátosságaival együttesen a világ politikai helyzetéhez hasonló bizonytalanságáról is informálnak.
Mindezzel többek között arra (is) kívántam rávilágítani, hogy az első benyomásaink ellenére a Mars: War Logsnak nem a harcrendszere és az összecsapásai voltak a gyengéi. Főleg, hogy a gyakori szintlépés és fokozatosan elérhető képességek tükrében külön kihívás rosszul elosztani a skillpontokat.
A világ felépítése és a karakterizáció viszont bőven hagyott kívánnivalót maga után. A blőd párbeszédek helyenként adtak egy sajátos, pongyolára jellemző bájt a játéknak, viszont ez a pózerkedő "edgy" stílus ugyanúgy akadályozta, hogy bármilyen érdembeli világleírást kapjunk. Ez gyakorlatilag a második fejezet végén csúcsosodott ki, amikor két különböző ideológiai irányzat közül kellett választanunk, anélkül, hogy azokat bármennyire is lett volna lehetőségünk megismerni, ugyanis mindezidáig lokális problémákkal lótifutiztunk. Mivel a narratíva a Mars: War Logsban is teljesen átszövi a játék többi elemét, és egyben motivációként is szolgál, így az otromba narratív megoldások és a hasonló ballépések tükrében érthető, hogy miért megosztó. Nekem is csak egyes elemeiben tetszett a játék, hiszen a játék egészét tekintve nem igazán lehet különösebb koherenciáról beszélni.
Úgy gondolom, hogy a játék egyetlen aspektusa sem lóg ki különösebben sem negatív, sem pozitív irányba, ugyanakkor a csiszolatlan grafika és harcrendszer arculcsapásként jelentkezik az első percekben. Nekem végig olyan érzésem volt, mintha egy túlméretezett garázsprojekttel játszanék. Ha az ember nem Witcher 3-at vár minden RPG-től, akkor viszont egészében véve szórakoztató tud lenni. Az érezhető progresszió meg igazán említésre méltó, én extreme fokozaton játszottam, és míg az első két fejezetben mocskosul megszenvedtem, a harmadikra beért a dolog, és kvázi jutalomjáték volt. Ritkán érzek játék közben akkora elégedettséget, mint tettem itt ezen a ponton.
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Sztem egyszerű: A Spiders B kategóriás fejlesztő, B kategóriás, de annak nagyon jó játékokkal. Lassan araszolnak az A felé, én drukkolok hogy összejöjjön nekik nemsokára.
Furi
csak bossrush twinstick shooter/kardozos Afro Samurai-os jofajta jatek
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Mafia 2
Kellemes interaktiv gengszter film volt. Elveztem...aztan jott a fekete leves. Minden idok legszarabb befejezese Ever! Ugy felkurt hogy majdnem kivagtam az ablakon a monitort. Ment is a rage uninstall
A Rage-nek valóban sokkal szarabb befejezése volt.
ibi amentia latet
Remember Me és Mirror's Edge
Az utóbbi pár napban pótoltam az "apródfrizurás csajok ugrabugrálnak" rovat eme két jeles képviselőjét. Mindkettőt többször is elkezdtem már az idők folyamán, de valahogy sosem vergődtem el a végkifejletig. Most sikerült, több részletben játszva + alternálva a kettőt csak összejött. Mint ebből sejthető, hosszabb időre egyik se tudott lekötni, amit én sem igazán értek, mert bár vannak hibáik, alapvetően mindkettő elég jó eresztés.
A Mirror's Edge kapcsán megjegyezném, hogy mivel eddig kihagytam a folytatás előzeteseit, ezért most kíváncsiságból megnéztem azokat. Hát őszintén szólva az állam is leesett, milliárdszor jobbnak tűnik, és Jabba beszámolóját elolvasva sem tántorodtam el attól, hogy a folytatást kívánságlistára tegyem (a sztori és a harc szerintem már az elődben is hurkalé, csak a tisztesség kedvéért nem nyomogattam ki az átvezetőket).
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.