A New Order ezt annyival fejelte meg, hogy a kampány elején a döntésedtől függően két, egymástól enyhén különböző élményben lehet részed (két különböző szereplő a kampányban, másik fejleszthető passzív képesség) + az extra nehézségi fokozatok + elsőre nagy valószínűséggel mindent össze sem fogsz gyűjteni, szóval ha az ilyesmi érdekel, akkor ez is játszik.
Az Old Bloodban nincs választási lehetőséged a kampányban, és talán a játékmenet terén sem találsz sok olyan termet, amit az egyik végigjátszás során settenkedve, másodjára meg mészárolva tudnál megoldani, de egyébként egész korrekt játszma az is. Extra nehézségből csak egy van, a gyűjtögetés ott is adott, viszont szvsz a legjobb, hogy került a cuccba challenge mód is, amiben a játék nagyobb lövöldözéseit játszhatod újra bármelyik nehézségen pontokért. Szvsz teljesen elfogadható megoldás ez egy standalone DLC-től, a kampány meg van majdnem olyan jó, mint a New Orderben... amiben kevesebbet nyújt, azt meg kipótolja a nosztalgia a helyszín miatt. :D
Egyébként esetemben az Arkham játékoknak sikerült minden egyes alkalommal visszacsalniuk magukhoz nem kizárólag a baromi jó minőségükkel: a New Game Plus nekem mindig főfogás, mert a megmaradó fejlesztéseidhez a kihívást is feltekerik a maximumra az új "konfigurációkkal" (az összes szétverendő ellenfélcsoportot megvariálják, pl. pajzsokat és sokkolókat adnak a kezükbe az eredeti semmi helyett), a challenge mód meg alapból a legkúlabb dolog evör bennük. Az Arkham Knightnak még "új" intrója is van, amit a világért se lőnék se senkinek, mert egy kurva nagy jumpscare. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A jól megvalósított New Game Plusnak látom értelmét, de a nehézségi szintek letiltását általában nem szeretem, pláne ha azzal jár, hogy csak csirke szint elérhető elsőre.
Az Unchartedekben mindezt azért is találtam zavarónak, mert a szinthez van kötve az aim assist is. Very easyn (ez UC2 óta van, UC1-ben még nem volt) például automatikusan rááll a célkereszthez legközelebbi ellenségre, és követi helyetted a falon át is (ez nyilván nem sima aim assist, hanem nagyon durva auto-aim). Viszont a hard enyhe aim assistjéhez képest is PC-sebb a crushing, csak azt ugye előbb unlockolni kell. (A remasterekben már bevállalható alapból, de ott lesz fölötte/utána a brutal. Ez már csak azokkal is jófejség, akik PS3-on rongyosra játszották crushingon, ők újra végigjátszhatják még egyszer, hogy megkaphassák az új nehézségi szintet végre. Fantasztikus húzás.)
A Wolf nagyon jól csinálja a nehézségi szinteket: Überen abszolút semmi értelme nincs elsőnek nekivágni, mert azt direkt úgy tervezték, hogy ki kelljen ismerned a pályákat meg a játékot a sikerhez (kivéve, ha minden második sarkon meg akarsz halni :D). Az I am Death Incarnate a "normális" legnehezebb fokozat és tényleg nehéz, mert a New Order a Wolf 3D-hez (és a Call of Duty-hoz, de ezt csak félve jegyzem meg :D) hasonlóan vérbeli twitch shooter, vagyis a baromi gyors horizontális célzásra + a dual wield és a fedezékek megfelelő használatára van kihegyezve, nem pedig a doomos-unrealos tincitáncolásra, ráadásként pedig a sebződés is az első részhez hasonló (ha közelről kapsz, pillanatok alatt cafatokra tudnak lőni :D).
Hasonló, mégis más a helyzet az Arkham New Game Plus-szával: ez egy teljesen új játékot csinál az eredeti kampány játékmenetéből. Az már említett nehezítéseken kívül a legnagyobb szívás az, hogy NG+-ban nincsenek figyelmeztető jelzések az ellenfelek fölött, így csak a mozgásukból és az animációikból tudod eldönteni, hogy mit akarnak csinálni. Miután megszokod a dolgot persze ugyanúgy lehet szépeket kombózni így is, mint a normál módban, de ahogyan bonyolódik a játék, úgy számíthatsz egyre kevésbé arra, hogy te leszel a kombókirály (ez már csak azért is fontos, mert az Arkhamban a "kombószorzó" nagyon sok mindent befolyásol, pl. a sebességedet és a sebzést is, szóval ha nem számíthatsz a magas kombóra, akkor mindenképpen keményebb meló vár rád). :D Óvatosabban, taktikusabban kell játszani, ehhez meg szükséged van olyan trükkökre, amikről a játék egyszer sem szól, szóval itt még inkább igaz az, hogy előtte gyakorlásként végig kell vinni a játékot a hagyományos módon.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Az már említett nehezítéseken kívül a legnagyobb szívás az, hogy NG+-ban nincsenek figyelmeztető jelzések az ellenfelek fölött, így csak a mozgásukból és az animációikból tudod eldönteni, hogy mit akarnak csinálni.
Érdekes a Witcherben ezt tudta hard, nem kellett hozzá "feltalálni" a New Game Plusot. És ha csak nincs meg a mentett állásom? Tudom, töltsek le egy third-partyt. Azt megértem, ha a karakter továbbvitele miatt van értelme, de ha emiatt előtte casualkodni kell, az nem tetszik.
Mondjuk én az Asylumról és a Cityről is lepattantam az első sarkon hardon, maradt a normal. A DarkSiderst meg szánakozva játszottam végig apocalypticen, hogy mi ez a vicc. Tehát nem annyira a Rocksteadynek szól a beszólás. (A God of War főellenségét is csak valamikor a GoW 3 után nyomtam le egyáltalán normálon, vért izzadva, 99%-ban mázliból, addig csak easyn ment. Szóval én tényleg béna vagyok, ami nem fog ki rajtam, az csak nálam is szánalmasabb. Mint a játékok többsége, melyekben a very easys végigjátszás után unlockolhatod az easyt.)
Érdekes a Witcherben ezt tudta hard, nem kellett hozzá "feltalálni" a New Game Plusot.
Igen, csak a Witcherben egy nagyon szimpla harcrendszert találsz az Arkhamhoz képest, szóval ott igazán komoly következmények nélkül el lehet hagyni a dolgot, míg a Batmannél egyszerűen szükséged van rá, főleg az Arkham Knightban és az Originsben (előbbi tele van olyan új ellenfelekkel, ahol a szimpla counter nem megoldás - istenem, az orvosokat és a pajzsos "óriásokat" de utálom :D -, az Originsben meg valószínűleg elég komolyan meggyűlne a bajod egy egyszerű ninjával is nélküle). Egyébként az Asylumban még tudta ezt a hard, viszont csak ezt tudta. :D
Mondjuk én az Asylumról és a Cityről is lepattantam az első sarkon hardon, maradt a normal.
Egyébként ez is a lényeg: a City óta bőven van olyan nehéz a széria a jelzésekkel együtt is, hogy ne akard magadat elsőre még jobban megszívatni. Valószínűleg a Rocksteady a szívére vette az Asylum harcrendszerét ért kritikákat (egygombos, mashelős, stb.), mert az Arkham City óta baromira nem éri meg vakon nyomogatni az ütést, néhol nagyon csúnyán büntet a játék érte (persze egyébként is büntet, mert masheléssel nem lehet criticalokat ütni, de a mezei játékost ez nem igazán fogja érdekelni).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
hogy ne akard magadat elsőre még jobban megszívatni.
De ha végigjátszottam más platformon? Például Arkham Cityt én konzolon látogattam meg. De úgy tudom, hogy a fejlesztések átvihetők, tehát ezért indokolt, nem azért, mert elsőre nem érdemes. Mondjuk az Alice: Madness Returns elsőre is enged nightmare-en szívni. Szinte csak olyan YouTube-videót találtam egy-egy részről, ahol csodaruhákban szuperkednek, a natúrban szívást nem nagyon teszik a kirakatba. Abban viszont lehet menet közben nehézségi szintet váltani, Gothamben ezt a Rocksteady/WB törvénye bünteti.
A City esetében ez lehetne akár "de ha végigjátszottam régen és uninstalláltam?" is, mert a régi GfWL-os verzió imádta elhagyni a régi mentéseidet még úgy is, ha a merevlemezen hagytad. :D Ilyenkor tényleg csak a netes mentésvadászat (vagy esetleg az ini-túrás, mert sok UE3-as játéknál igazából csak egy 0/1-es érték lockolja a fícsöröket valamelyik ini-ben) segít, sőt: igazából érdemes "eltenni" a New Game Plus előtti mentést is, mert asszem azt elölről kezdeni sem tudod ugyanabból a profilból.
a fejlesztések átvihetők, tehát ezért indokolt
Így van, de egyébként szerintem nem lenne játszhatatlan nulláról indulva sem.
Mondjuk az Alice: Madness Returns elsőre is enged nightmare-en szívni.
Oké, de az még úgy sem nehéz, legalábbis én úgy emlékszem, hogy nightmare-en vittem végig komolyabb szívás nélkül.
Abban viszont lehet menet közben nehézségi szintet váltani, Gothamben ezt a Rocksteady/WB törvénye bünteti.
Nézd, micsoda next-gen fícsörök kerültek az Arkham Knightba: rwurl=http://i.imgur.com/cCfzJI7.jpg
Sőt, újabban már a challenge módot is lehet hardon nyomni, van ugyanis egy "high difficulty" gomb a challenge menüben. Egyébként asszem ezt is utólag peccselte bele a Rocksteady a challenge módban való karakterválasztáshoz (!) hasonlóan, szóval szar volt ez a játék 1.0-ban. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Oké, de az még úgy sem nehéz, legalábbis én úgy emlékszem, hogy nightmare-en vittem végig komolyabb szívás nélkül.
Azért szemét tud lenni az idiótán elhelyezett checkpointjaival, a borzalmas kamerával (nem hiszem, hogy tapasztaltam rosszabbat), valamint a durva beszaggatásaival. Ha értelmesen csinálták volna meg ezeket, akkor valóban nem érezném úgy, hogy meg akar erőszakolni a játék, de az említettek frusztrálnak. Persze a legnehezebb részek között vannak opcionális harcok is.
Hozzá vagyok szokva a jó játékokhoz, amelyekben nem egy lúzer designer (McGee) és a Nike-gyár szalagja mellől programozóvá előléptetett kínai rabszolgák (Spicy Horse) képességeinek határai okozzák a kihívást, hanem az a mechanikából következik.
Így van, de egyébként szerintem nem lenne játszhatatlan nulláról indulva sem.
Tehát indokolt lenne gyári lehetőséget biztosítani rá, a hardcore-kodni vágyóknak ;)
Az AK nehézségválasztását illető infónak örülök, jó hír. Végre egy játék a szériában, amiben odafigyeltek a játékosokra :D
Azt nagyon meg kell szokni. Szvsz a lock-onnal mondjuk viszonylag jól meg lehet kerülni, de akkor meg mást nem látsz. :D
Végre egy játék a szériában, amelyben odafigyeltek a játékosokra :D
Itt-ott azért sikerült hatalmas ziccereket kihagyni megint: pl. nem fér a fejembe, hogy miért nem lehet karaktereket választani a dual combat challenge-eknél. Őrült nagy poén lenne pl. Harley-t összepárosítani Batmannel, a 8 választható karakter (ami mondjuk inkább 7+1, mert Azrael mindössze Batman klónja) meg egyébként is tök sok kombinációt tenne lehetővé.
Néhány egyéb hülyeséget is megfigyeltem, pl. úgy tűnik, hogy bizonyos karakterek vmiért nem tudnának mit kezdeni a nagydarab csávókkal, mert pl. ha Arkham Knighttal játszom, ezeket mindig lecseréli szimpla pajzsos ellenfelekre (belőlük egyébként is van bőven, szóval emiatt néhány challenge arról szól, hogy állandóan ugrálsz a pajzsos csávókra, mert egy normálisat ütni nem lehet :D). A move set alapján simán el tudná őket intézni, csak gondolom hiányoznak az animációk hozzá vagy valami hasonló.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Azt nagyon meg kell szokni. Szvsz a lock-onnal mondjuk viszonylag jól meg lehet kerülni, de akkor meg mást nem látsz. :D
Pontosan, több ellenfélnél nem igazán működik, pláne ha lőnek messziről és lyukas a padló. A fix kamera nyilván ideálisabb lenne ehhez a harcrendszer, de sikerült a lehető legrosszabbul megoldaniuk, láttunk már jobbat, rosszabbat meg alig.
DmC - Devil May Cry
(a metroszexuális ifjontiságom megerősítése érdekében)
Megjelenéskor játszottam annó végig, most megint megjött hozzá a kedvem. Feltétlenül nem ehhez, Bayonettázni akartam (van még hova rontanom a helyzetem), de lévén az nincs pc-re vagy ps4re ezért... Szóval rémlett, hogy jó móka volt ez attól függetlenül mekkora utálathullám övezte amiért Dante úgy néz ki mintha valami kis buzi screamo bandából lépett volna ki ráadásul a haja se fehér ami istenkáromlás. Node most így másodjára baromira bejött a dolog. Az art design nagyon tetszett, nagyon ötletes dolgok vannak benne. A Succubbus bossfight az egyszerűen folyamatos mosolyt csalt az arcomra. Na nem azért mert mechanikailag olyan fejlett és jövőbemutató hanem mert baromi hangulatos ahogy oltják egymást Dante-val. :D Meg ott van Lilith klubja ami az egyik legjobb pálya az egész játékban. Kurva jól találták ki és a zene is tökéletesen megtámogatja az egész hangulatot. Ami amúgy végig igaz a játékra. Persze ha valaki nem tudja elviselni azt a stílusú zenét ami a játék alatt szól annak nyilván inkább szenvedés, de mint tudjuk a generációs gap köztem és a többi fórumozó között lehetővé tette, hogy nekem "teccen". :) Mechanikailag sajnos elég butuska szegény még ha lehet nagyon szép combokat is kivitelezni valahogy mégse olyan folyékonyan mosható össze minden mint annak idején a Bayonettában. Ezt azért eléggé sajnáltam, de így is jól szórakoztam vele. Valahol reménykedem benne, hogy egyszer majd csinál egy folytatást a Ninja Theory bár erre az esély nagyjából a nullával egyenlő.
(ja és a PC port továbbra is nagyon jó. Laptopon simán ment a 1080p60fps. Az egyetlen zavaró dolog, hogy a nem ingame cinematicokra átvált a játék 30fps-re jó kis szaggatások közepette. Igaz tök úgy néz ki mintha ingame cinematic lenne csak került rá egy köcsög filter és ránézésre 720p-ben került a játékba és így elég gáz az egész, de ez nyilván nem a pc port sara)
Valójában, arra akartam reagálni, hogy tényleg rohadt gagyi lett második rész.. Mintha nem is Witcher lenne..
Többször is elkezdtem, de egyszerűen azzal az irányítással képtelenség volt élvezni a játékot.
....Rebel with a cause, outlaw with a lawyer....
....Lófaszt, nehogy már, te vagy a Blade Runner....
Értem. Nekem nagyjából ugyanez a tapasztalatom volt az elsővel. :D Egyszerűen nem tudtam hozzászokni a különböző stance-ekhez amik teljesen értelmetlenül bonyolították túl a harcrendszert. Ezért nem is játszottam végig soha. A második rész butított harcrendszere viszont kézre állt, szerettem is. Ettől függetlenül a 3 ameddig jutottam benne mérföldekkel jobb volt ez tény.
Tényleg rendkívül bonyolult volt, ha egy-két nagy csóka jött, akkor erős, ha pár kisebb, akkor gyors, ha rengetegen voltak minden oldalról, akkor meg csoportos stílus.
Inkább azt gondolom, easy vagy normal fokozaton játszottad, és folyamatosan a nyilat figyelted. Hardon magát a mozdulatot kell, sokkal élvezetesebb, és látod is a különbséget a stílusok között. Ehhez képest a 2 egygombos harcrendszere egy hulladék.
@CJ: Azért érdemes végignyomni legalább egyszer a kettőt (de a dupla második fejezet miatt kétszer is akár), már csak azért is, hogy legyen mentésed a harmadikhoz. :)
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Az egyetlen zavaró dolog, hogy a nem ingame cinematicokra átvált a játék 30fps-re jó kis szaggatások közepette.
PS3-on 20 fps-esre rögzítették az átvezetőket (nosztalgiázós kikacsintás a Hevenly Sword felé, csak ott kb. az egész játék futott úgy), mert a 30 nem lett volna meg. Szóval valamit biztosan renderel, de borzasztó, amikor bossfight közben jön egy átvezető, és az masszív diavetítés. Ebben a műfajban mondjuk a 30 fps is határeset, de hát úgyis visszavett a hardcore-ságból.
Én mondjuk éppen ezért nem is engedném újra a közelébe a Ninja Theoryt, ők csak csinálgassák a maguk harcolgatós akció-kalandjait, de a kaszabolós stílus kedvelőitől nem kéne elvenni az egyik leginkább hardcore címet. Mondjuk éppen ez volt az egyetlen NT-játék, ahol nem jött be az általuk összedobott atmoszféra, nem is kapott érdemi esélyt.
Vannak jó pillanatai a játéknak, de amúgy kábé majdnem mindenben középszerű. Lehet, hogyha a saját idejében játszom a játékot, akkor elvarázsol, de sztoriból, sandboxból és harcrendszerből is láttam már jobbat (elég a kortárs Batman Arkham Asylumig és az azt követő Cityig elmenni). A falmászás, tetőn ugrálás jópofa kábé az első fél órában, a mellékküldetések mind egy, legfeljebb két kaptafán készültek, a gyűjtögetésre meg nem motivált igazán semmi (ami az utamba esett, azt felkaptam, de ennyi; a pénzre nagyjából a játék első negyedétől nem volt gond).
Az irányítás néha agyrém, lehetne egyszerűbb és flottabb. Nagy észkombájn volt az is, aki kitalálta, hogy a játék a saját ikonjaival jelezze, hogy mihez mit kell nyomni. A ritkábban használtaknak mindig utána kellett néznem, hogy melyik billentyűre vannak kiosztva.
A tomb raiderkedés jó lenne, ha nem csak az időre menő feladványokat örökölte volna meg a játék Perzsia hercegétől, hanem az irányítást és kamerakezelést is. A kedvencem, amikor egy időre kattogó ugrabugra láncban egy ugrás után hirtelen fix kameranézetbe vált a játék, és totál rossz helyre ugrok tovább, ami miatt leesek, és persze kezdhetem elölről az egészet.
Az őrökkel néha móka volt fogócskázni, volt 4-5 erősebb és izgalmasabb küldetés a fősodorban, érdekes volt a filmsorozatok (Borgiák, Da Vinci démonai) által is kedvelt korszakot, helyszínt és karaktereket videojátékban viszontlátni, de valahogy többet reméltem.
A jelenkori szál Desmonddal ebben a formában szinte teljesen feleslegesnek tűnik, pedig marha jó dolgokat lehetett volna felépíteni rá; egy hatalmas kihagyott ziccer. Amikor kezdene végre valami alakulni, akkor véget ér a játék. Nem hiszem, hogy a Brotherhoodba belekezdenék csak azért, hogy lássam hova fejlődik(?) tovább a történet.
A Black Flag még kap egy esélyt a legközelebbi leárazáskor, aztán részemről az oldalnézeti Chronicles kimaradt két részével le is zárom a frencsájzt.
Egyébként ez zavart mindig engem is, kb. kényszerbetegnek kell lenned ahhoz, hogy képes legyél mindent összegyűjteni a semmiért (oké, a tollakért kapsz egy minimál, ötletes cutscene-t, de arra ugye ott a Youtube).
Ezzel összehasonlítva egy Arkham Knightban már igazi játék a játékban a gyűjtögetős rész: szórakoztató, sokszor nehéz, kellemes inventory-based kaland / puzzle játék összességében, ami rendszeresen jutalmaz vmi érdekes csecsével, ha mind megvan, akkor meg egy tök érdekes bossfighttal zárul + a sztorihoz is hozzátesz valamicskét. A Rocksteady kb. kimaxolta a dolgot, őszintén szólva csak a Riddleres gyűjtögetés önmagában lehetne egy 30 dolláros indie játék. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A BrotherHD-t még gondold meg, mert kb olyan, mintha kapnál ingyen Borgiák 3 évadot, a főboss is a sorozat főszereplője lesz. Kb ugyanúgy néz ki itt is, és a karaktere is igen hasonló, meg a húgi is megjelenik ;)
Elég sok faszaság is volt benne (de már a két rész összefolyik), pl velencei karnevál, meg Leonardo repülője és egyéb okosságai. Az assassin képzős résszel felesleges foglalkozni. Nem jó semmire.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Ja, én is ezektől másztam a falra. A Brotherhood gyakorlatilag egy - közvetlen foyltatásként szolgáló - standalone kiegészítő hozzá, amit nyilván csiszolgattak, és kapott pár új feature-t, emiatt jobb, mint az alapjáték (illetve jobb lenne, ha párhuzamosan játszaná őket az ember, mert a 2 után nagyrészt ugyanaz), de ennyi. A történet persze "fejlődik". Én simán elvoltam azzal is, de nem nagy szám, pláne manapság, és az AC2-höz hasonlóan beleuntam a végére (mondjuk a végjáték jobb, mint az AC1-2-ben, melyekben az egész mélypontja volt nálam, de az első részé az vegytiszta ZS-kategória). Szóval a hozzászólásod alapján nem ajánlanám, ha az lelkendezős lett volna, akkor meg igen :)
A Batmanek nekem is jobban bejöttek (inkább az Arkham Origins, mint egy AC), főleg a harcot és a gyűjtögetést tekintve, de lopakodásban is jobbak. Az Asylumot viszont csak alig-alig tartom sandboxnak, a Cityt pedig sandboxban nem nagy számnak.
@Vajk
Az assassin képzős résszel felesleges foglalkozni. Nem jó semmire.
Kicist béna, de elég hasznos tud lenni, szinte megcsinálják helyetted ak üldetéseket. Nem mintha a játék nem lenne eleve túl könnyű. Ezen viszont éppen a 100%-os szinkronizációhoz szükséges spéci feltételek segíthetnek.
Plusz értékeltem az elgondolást, hogy ha már egy szupernindzsa-hálózatot üzemeltető szervezetben muftiskodunk, akkor vannak utasítható társak.
Mióta könnyűek a CoD-ok? Sok FPS-t kiröhögtem legnehezebb szintne kontrollerrel, a CoD-okat egérrel sem sikerült. Veteránon mindig lehetetett szívni bennük. Persze éppen azért, mert a filmes golyózáporban meg kellett találni azt az egyetlen ösvényt, ahol adott tizedmásodperc alatt átrohanhattál. Mondjuk régen kezdtem már velük. (Szerk.: Persze ha nehéz is, azt nem könnyű érezni, hogy én játszom, éppen az említettek miatt, szóval ebben az értelemben nagyon igazad van.)
A többiben egyetértünk, tényleg kihagyható, csak annyi a különbség, hogy szerintem a plusz lehetőség (értsd: nem volt kötelező, különben is ez egy sandbox, annyit lófrálsz le-fel, amennyit nem szégyellsz) és a többi assassin létezése szempontjából volt értelme, illetve lett volna, ha normálisabb a megvalósítása.
Hirtelen nem akartam neked hinni de b+ tenyleg. :D valahogy ezt azert eleg nehez elnezni mikozben azert elegge a generacio vegen jott. Ezesetben pcgamingmasterrace wins again, mert jol lett optimalizalva elegge. Az atvezetoket leszamitva, de akkor azok alapvetoen szarok, ezt nem tudtam.
Amugy nagyon szivesen megneznek egy folytatast a platinumtol. Ok azert eleg jo dolgokat tettek az asztalra a stilusban. Nagy kar, hogy a bayonetta hd remastert se kapott se pc releaset... :(
Nem vagyok sem a jump scare-ek híve, sem egy nagy gore horror fan, de ennek a játéknak minden pórusából csöpög a nagy betűs hangulat. Nem tartok még sehol, de eddig nagyon tetszik. Feszült játékmenet, jól összerakott játékelemek, könnyen kezelhető irányítás, menő körítés (karakterbe épített HUD, velünk "sétáló" holografikus kijelző, jól passzoló store és menü képernyők). Nem is értem, miért vártam vele ennyit.
A modellek és az animációk mára már kicsit megkoptak, de legalább maxi beállításokkal hasít a laptopomon is. Remélem, a sztori is felnő az elvárásaimhoz; magasra azért nem teszem a lécet. A kötelező toposzokra fel vagyok készülve, sőt kifejezetten elvárom a használatukat. Eddig minden jel arra utal, hogy nem lesz panasz.
a DS nagy kedvenc. tetszik az új fajta monszta aprítási mód, hogy a fejlövés nem visz mindent.
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Eddig 20 óra, és ma nem játszottam, mert melóban voltam. definitely d. esetleg e.
Vannak betegségei, nem mondom. pl nincs "all systems/all planets" összesítő, csak a betelepítetteket lehet listázni. Nagyon hiányzik a terjedelmes civilopedia, ehelyett in-game böngészőn megnyitja a wiki-t, ami jelenleg elég gyér. Szövegben színessel kiemelve vannak a lényegi cuccok, de ha rákattintasz, semmi nincs, nem jelenik meg magyarázat/civilopedia/akármi. Meg hasonlók. De az alap, az nagyon durván jó. Mondjuk a kurva anyját az RNG Jesusnak!
1. játék: fallen empire (régi, kuuuuurvaerős, de stagnálásnak indult kb endgame boss monsta. Nem terjeszkedik, nem gyárt új hajót, fix.) mellé spawnoltam. xenofób, nem teccettem neki, a szart is kiverte belőlem. Összehasonlításként: galaxy első lehettem, 2K erejű flottával. Rámküldött 3 db 19K-sat meg egy 30k-sat.
2. játék: indulás után szeparatista vallási mozgalom lelép, sztori szerint tőlem "lopott" flottával. Hálistennek nem a tényleges flottát yoinkolták. feladat: lelőni őket. Első körben pontosan akkora a flottájuk, mint nekem, de rng nekik kedvez. Második körben +50%-kal nagyobb, mint az első körben elagyabugyált.
A New Order ezt annyival fejelte meg, hogy a kampány elején a döntésedtől függően két, egymástól enyhén különböző élményben lehet részed (két különböző szereplő a kampányban, másik fejleszthető passzív képesség) + az extra nehézségi fokozatok + elsőre nagy valószínűséggel mindent össze sem fogsz gyűjteni, szóval ha az ilyesmi érdekel, akkor ez is játszik.
Az Old Bloodban nincs választási lehetőséged a kampányban, és talán a játékmenet terén sem találsz sok olyan termet, amit az egyik végigjátszás során settenkedve, másodjára meg mészárolva tudnál megoldani, de egyébként egész korrekt játszma az is. Extra nehézségből csak egy van, a gyűjtögetés ott is adott, viszont szvsz a legjobb, hogy került a cuccba challenge mód is, amiben a játék nagyobb lövöldözéseit játszhatod újra bármelyik nehézségen pontokért. Szvsz teljesen elfogadható megoldás ez egy standalone DLC-től, a kampány meg van majdnem olyan jó, mint a New Orderben... amiben kevesebbet nyújt, azt meg kipótolja a nosztalgia a helyszín miatt. :D
Egyébként esetemben az Arkham játékoknak sikerült minden egyes alkalommal visszacsalniuk magukhoz nem kizárólag a baromi jó minőségükkel: a New Game Plus nekem mindig főfogás, mert a megmaradó fejlesztéseidhez a kihívást is feltekerik a maximumra az új "konfigurációkkal" (az összes szétverendő ellenfélcsoportot megvariálják, pl. pajzsokat és sokkolókat adnak a kezükbe az eredeti semmi helyett), a challenge mód meg alapból a legkúlabb dolog evör bennük. Az Arkham Knightnak még "új" intrója is van, amit a világért se lőnék se senkinek, mert egy kurva nagy jumpscare. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A jól megvalósított New Game Plusnak látom értelmét, de a nehézségi szintek letiltását általában nem szeretem, pláne ha azzal jár, hogy csak csirke szint elérhető elsőre.
Az Unchartedekben mindezt azért is találtam zavarónak, mert a szinthez van kötve az aim assist is. Very easyn (ez UC2 óta van, UC1-ben még nem volt) például automatikusan rááll a célkereszthez legközelebbi ellenségre, és követi helyetted a falon át is (ez nyilván nem sima aim assist, hanem nagyon durva auto-aim). Viszont a hard enyhe aim assistjéhez képest is PC-sebb a crushing, csak azt ugye előbb unlockolni kell. (A remasterekben már bevállalható alapból, de ott lesz fölötte/utána a brutal. Ez már csak azokkal is jófejség, akik PS3-on rongyosra játszották crushingon, ők újra végigjátszhatják még egyszer, hogy megkaphassák az új nehézségi szintet végre. Fantasztikus húzás.)
Sors bona, nihil aliud.
A Wolf nagyon jól csinálja a nehézségi szinteket: Überen abszolút semmi értelme nincs elsőnek nekivágni, mert azt direkt úgy tervezték, hogy ki kelljen ismerned a pályákat meg a játékot a sikerhez (kivéve, ha minden második sarkon meg akarsz halni :D). Az I am Death Incarnate a "normális" legnehezebb fokozat és tényleg nehéz, mert a New Order a Wolf 3D-hez (és a Call of Duty-hoz, de ezt csak félve jegyzem meg :D) hasonlóan vérbeli twitch shooter, vagyis a baromi gyors horizontális célzásra + a dual wield és a fedezékek megfelelő használatára van kihegyezve, nem pedig a doomos-unrealos tincitáncolásra, ráadásként pedig a sebződés is az első részhez hasonló (ha közelről kapsz, pillanatok alatt cafatokra tudnak lőni :D).
Hasonló, mégis más a helyzet az Arkham New Game Plus-szával: ez egy teljesen új játékot csinál az eredeti kampány játékmenetéből. Az már említett nehezítéseken kívül a legnagyobb szívás az, hogy NG+-ban nincsenek figyelmeztető jelzések az ellenfelek fölött, így csak a mozgásukból és az animációikból tudod eldönteni, hogy mit akarnak csinálni. Miután megszokod a dolgot persze ugyanúgy lehet szépeket kombózni így is, mint a normál módban, de ahogyan bonyolódik a játék, úgy számíthatsz egyre kevésbé arra, hogy te leszel a kombókirály (ez már csak azért is fontos, mert az Arkhamban a "kombószorzó" nagyon sok mindent befolyásol, pl. a sebességedet és a sebzést is, szóval ha nem számíthatsz a magas kombóra, akkor mindenképpen keményebb meló vár rád). :D Óvatosabban, taktikusabban kell játszani, ehhez meg szükséged van olyan trükkökre, amikről a játék egyszer sem szól, szóval itt még inkább igaz az, hogy előtte gyakorlásként végig kell vinni a játékot a hagyományos módon.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Érdekes a Witcherben ezt tudta hard, nem kellett hozzá "feltalálni" a New Game Plusot. És ha csak nincs meg a mentett állásom? Tudom, töltsek le egy third-partyt. Azt megértem, ha a karakter továbbvitele miatt van értelme, de ha emiatt előtte casualkodni kell, az nem tetszik.
Mondjuk én az Asylumról és a Cityről is lepattantam az első sarkon hardon, maradt a normal. A DarkSiderst meg szánakozva játszottam végig apocalypticen, hogy mi ez a vicc. Tehát nem annyira a Rocksteadynek szól a beszólás. (A God of War főellenségét is csak valamikor a GoW 3 után nyomtam le egyáltalán normálon, vért izzadva, 99%-ban mázliból, addig csak easyn ment. Szóval én tényleg béna vagyok, ami nem fog ki rajtam, az csak nálam is szánalmasabb. Mint a játékok többsége, melyekben a very easys végigjátszás után unlockolhatod az easyt.)
Sors bona, nihil aliud.
Igen, csak a Witcherben egy nagyon szimpla harcrendszert találsz az Arkhamhoz képest, szóval ott igazán komoly következmények nélkül el lehet hagyni a dolgot, míg a Batmannél egyszerűen szükséged van rá, főleg az Arkham Knightban és az Originsben (előbbi tele van olyan új ellenfelekkel, ahol a szimpla counter nem megoldás - istenem, az orvosokat és a pajzsos "óriásokat" de utálom :D -, az Originsben meg valószínűleg elég komolyan meggyűlne a bajod egy egyszerű ninjával is nélküle). Egyébként az Asylumban még tudta ezt a hard, viszont csak ezt tudta. :D
Egyébként ez is a lényeg: a City óta bőven van olyan nehéz a széria a jelzésekkel együtt is, hogy ne akard magadat elsőre még jobban megszívatni. Valószínűleg a Rocksteady a szívére vette az Asylum harcrendszerét ért kritikákat (egygombos, mashelős, stb.), mert az Arkham City óta baromira nem éri meg vakon nyomogatni az ütést, néhol nagyon csúnyán büntet a játék érte (persze egyébként is büntet, mert masheléssel nem lehet criticalokat ütni, de a mezei játékost ez nem igazán fogja érdekelni).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
De ha végigjátszottam más platformon? Például Arkham Cityt én konzolon látogattam meg. De úgy tudom, hogy a fejlesztések átvihetők, tehát ezért indokolt, nem azért, mert elsőre nem érdemes. Mondjuk az Alice: Madness Returns elsőre is enged nightmare-en szívni. Szinte csak olyan YouTube-videót találtam egy-egy részről, ahol csodaruhákban szuperkednek, a natúrban szívást nem nagyon teszik a kirakatba. Abban viszont lehet menet közben nehézségi szintet váltani, Gothamben ezt a Rocksteady/WB törvénye bünteti.
Sors bona, nihil aliud.
A City esetében ez lehetne akár "de ha végigjátszottam régen és uninstalláltam?" is, mert a régi GfWL-os verzió imádta elhagyni a régi mentéseidet még úgy is, ha a merevlemezen hagytad. :D Ilyenkor tényleg csak a netes mentésvadászat (vagy esetleg az ini-túrás, mert sok UE3-as játéknál igazából csak egy 0/1-es érték lockolja a fícsöröket valamelyik ini-ben) segít, sőt: igazából érdemes "eltenni" a New Game Plus előtti mentést is, mert asszem azt elölről kezdeni sem tudod ugyanabból a profilból.
Így van, de egyébként szerintem nem lenne játszhatatlan nulláról indulva sem.
Oké, de az még úgy sem nehéz, legalábbis én úgy emlékszem, hogy nightmare-en vittem végig komolyabb szívás nélkül.
Nézd, micsoda next-gen fícsörök kerültek az Arkham Knightba:
rwurl=http://i.imgur.com/cCfzJI7.jpg
Sőt, újabban már a challenge módot is lehet hardon nyomni, van ugyanis egy "high difficulty" gomb a challenge menüben. Egyébként asszem ezt is utólag peccselte bele a Rocksteady a challenge módban való karakterválasztáshoz (!) hasonlóan, szóval szar volt ez a játék 1.0-ban. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Azért szemét tud lenni az idiótán elhelyezett checkpointjaival, a borzalmas kamerával (nem hiszem, hogy tapasztaltam rosszabbat), valamint a durva beszaggatásaival. Ha értelmesen csinálták volna meg ezeket, akkor valóban nem érezném úgy, hogy meg akar erőszakolni a játék, de az említettek frusztrálnak. Persze a legnehezebb részek között vannak opcionális harcok is.
Hozzá vagyok szokva a jó játékokhoz, amelyekben nem egy lúzer designer (McGee) és a Nike-gyár szalagja mellől programozóvá előléptetett kínai rabszolgák (Spicy Horse) képességeinek határai okozzák a kihívást, hanem az a mechanikából következik.
Tehát indokolt lenne gyári lehetőséget biztosítani rá, a hardcore-kodni vágyóknak ;)
Az AK nehézségválasztását illető infónak örülök, jó hír. Végre egy játék a szériában, amiben odafigyeltek a játékosokra :D
Sors bona, nihil aliud.
Azt nagyon meg kell szokni. Szvsz a lock-onnal mondjuk viszonylag jól meg lehet kerülni, de akkor meg mást nem látsz. :D
Itt-ott azért sikerült hatalmas ziccereket kihagyni megint: pl. nem fér a fejembe, hogy miért nem lehet karaktereket választani a dual combat challenge-eknél. Őrült nagy poén lenne pl. Harley-t összepárosítani Batmannel, a 8 választható karakter (ami mondjuk inkább 7+1, mert Azrael mindössze Batman klónja) meg egyébként is tök sok kombinációt tenne lehetővé.
Néhány egyéb hülyeséget is megfigyeltem, pl. úgy tűnik, hogy bizonyos karakterek vmiért nem tudnának mit kezdeni a nagydarab csávókkal, mert pl. ha Arkham Knighttal játszom, ezeket mindig lecseréli szimpla pajzsos ellenfelekre (belőlük egyébként is van bőven, szóval emiatt néhány challenge arról szól, hogy állandóan ugrálsz a pajzsos csávókra, mert egy normálisat ütni nem lehet :D). A move set alapján simán el tudná őket intézni, csak gondolom hiányoznak az animációk hozzá vagy valami hasonló.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Pontosan, több ellenfélnél nem igazán működik, pláne ha lőnek messziről és lyukas a padló. A fix kamera nyilván ideálisabb lenne ehhez a harcrendszer, de sikerült a lehető legrosszabbul megoldaniuk, láttunk már jobbat, rosszabbat meg alig.
Sors bona, nihil aliud.
DmC - Devil May Cry
(a metroszexuális ifjontiságom megerősítése érdekében)
Megjelenéskor játszottam annó végig, most megint megjött hozzá a kedvem. Feltétlenül nem ehhez, Bayonettázni akartam (van még hova rontanom a helyzetem), de lévén az nincs pc-re vagy ps4re ezért... Szóval rémlett, hogy jó móka volt ez attól függetlenül mekkora utálathullám övezte amiért Dante úgy néz ki mintha valami kis buzi screamo bandából lépett volna ki ráadásul a haja se fehér ami istenkáromlás. Node most így másodjára baromira bejött a dolog. Az art design nagyon tetszett, nagyon ötletes dolgok vannak benne. A Succubbus bossfight az egyszerűen folyamatos mosolyt csalt az arcomra. Na nem azért mert mechanikailag olyan fejlett és jövőbemutató hanem mert baromi hangulatos ahogy oltják egymást Dante-val. :D Meg ott van Lilith klubja ami az egyik legjobb pálya az egész játékban. Kurva jól találták ki és a zene is tökéletesen megtámogatja az egész hangulatot. Ami amúgy végig igaz a játékra. Persze ha valaki nem tudja elviselni azt a stílusú zenét ami a játék alatt szól annak nyilván inkább szenvedés, de mint tudjuk a generációs gap köztem és a többi fórumozó között lehetővé tette, hogy nekem "teccen". :) Mechanikailag sajnos elég butuska szegény még ha lehet nagyon szép combokat is kivitelezni valahogy mégse olyan folyékonyan mosható össze minden mint annak idején a Bayonettában. Ezt azért eléggé sajnáltam, de így is jól szórakoztam vele. Valahol reménykedem benne, hogy egyszer majd csinál egy folytatást a Ninja Theory bár erre az esély nagyjából a nullával egyenlő.
(ja és a PC port továbbra is nagyon jó. Laptopon simán ment a 1080p60fps. Az egyetlen zavaró dolog, hogy a nem ingame cinematicokra átvált a játék 30fps-re jó kis szaggatások közepette. Igaz tök úgy néz ki mintha ingame cinematic lenne csak került rá egy köcsög filter és ránézésre 720p-ben került a játékba és így elég gáz az egész, de ez nyilván nem a pc port sara)
+1000^10000000000000000000000000
Az első részt imádtam, a hárommal még nem játszottam.
....Rebel with a cause, outlaw with a lawyer....
....Lófaszt, nehogy már, te vagy a Blade Runner....
Nem akarok nagyon belekötni, de hogy mondhatod azt, hogy "+1000^10000000000000000000000000" ha nem is játszottál a harmadik résszel? :D
Igazad van, javítva.
Valójában, arra akartam reagálni, hogy tényleg rohadt gagyi lett második rész.. Mintha nem is Witcher lenne..
Többször is elkezdtem, de egyszerűen azzal az irányítással képtelenség volt élvezni a játékot.
....Rebel with a cause, outlaw with a lawyer....
....Lófaszt, nehogy már, te vagy a Blade Runner....
Értem. Nekem nagyjából ugyanez a tapasztalatom volt az elsővel. :D Egyszerűen nem tudtam hozzászokni a különböző stance-ekhez amik teljesen értelmetlenül bonyolították túl a harcrendszert. Ezért nem is játszottam végig soha. A második rész butított harcrendszere viszont kézre állt, szerettem is. Ettől függetlenül a 3 ameddig jutottam benne mérföldekkel jobb volt ez tény.
Tényleg rendkívül bonyolult volt, ha egy-két nagy csóka jött, akkor erős, ha pár kisebb, akkor gyors, ha rengetegen voltak minden oldalról, akkor meg csoportos stílus.
Inkább azt gondolom, easy vagy normal fokozaton játszottad, és folyamatosan a nyilat figyelted. Hardon magát a mozdulatot kell, sokkal élvezetesebb, és látod is a különbséget a stílusok között. Ehhez képest a 2 egygombos harcrendszere egy hulladék.
@CJ: Azért érdemes végignyomni legalább egyszer a kettőt (de a dupla második fejezet miatt kétszer is akár), már csak azért is, hogy legyen mentésed a harmadikhoz. :)
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
PS3-on 20 fps-esre rögzítették az átvezetőket (nosztalgiázós kikacsintás a Hevenly Sword felé, csak ott kb. az egész játék futott úgy), mert a 30 nem lett volna meg. Szóval valamit biztosan renderel, de borzasztó, amikor bossfight közben jön egy átvezető, és az masszív diavetítés. Ebben a műfajban mondjuk a 30 fps is határeset, de hát úgyis visszavett a hardcore-ságból.
Én mondjuk éppen ezért nem is engedném újra a közelébe a Ninja Theoryt, ők csak csinálgassák a maguk harcolgatós akció-kalandjait, de a kaszabolós stílus kedvelőitől nem kéne elvenni az egyik leginkább hardcore címet. Mondjuk éppen ez volt az egyetlen NT-játék, ahol nem jött be az általuk összedobott atmoszféra, nem is kapott érdemi esélyt.
Sors bona, nihil aliud.
Végére értem az Assassin's Creed II sztorijának.
Vannak jó pillanatai a játéknak, de amúgy kábé majdnem mindenben középszerű. Lehet, hogyha a saját idejében játszom a játékot, akkor elvarázsol, de sztoriból, sandboxból és harcrendszerből is láttam már jobbat (elég a kortárs Batman Arkham Asylumig és az azt követő Cityig elmenni). A falmászás, tetőn ugrálás jópofa kábé az első fél órában, a mellékküldetések mind egy, legfeljebb két kaptafán készültek, a gyűjtögetésre meg nem motivált igazán semmi (ami az utamba esett, azt felkaptam, de ennyi; a pénzre nagyjából a játék első negyedétől nem volt gond).
Az irányítás néha agyrém, lehetne egyszerűbb és flottabb. Nagy észkombájn volt az is, aki kitalálta, hogy a játék a saját ikonjaival jelezze, hogy mihez mit kell nyomni. A ritkábban használtaknak mindig utána kellett néznem, hogy melyik billentyűre vannak kiosztva.
A tomb raiderkedés jó lenne, ha nem csak az időre menő feladványokat örökölte volna meg a játék Perzsia hercegétől, hanem az irányítást és kamerakezelést is. A kedvencem, amikor egy időre kattogó ugrabugra láncban egy ugrás után hirtelen fix kameranézetbe vált a játék, és totál rossz helyre ugrok tovább, ami miatt leesek, és persze kezdhetem elölről az egészet.
Az őrökkel néha móka volt fogócskázni, volt 4-5 erősebb és izgalmasabb küldetés a fősodorban, érdekes volt a filmsorozatok (Borgiák, Da Vinci démonai) által is kedvelt korszakot, helyszínt és karaktereket videojátékban viszontlátni, de valahogy többet reméltem.
A jelenkori szál Desmonddal ebben a formában szinte teljesen feleslegesnek tűnik, pedig marha jó dolgokat lehetett volna felépíteni rá; egy hatalmas kihagyott ziccer. Amikor kezdene végre valami alakulni, akkor véget ér a játék. Nem hiszem, hogy a Brotherhoodba belekezdenék csak azért, hogy lássam hova fejlődik(?) tovább a történet.
A Black Flag még kap egy esélyt a legközelebbi leárazáskor, aztán részemről az oldalnézeti Chronicles kimaradt két részével le is zárom a frencsájzt.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Egyébként ez zavart mindig engem is, kb. kényszerbetegnek kell lenned ahhoz, hogy képes legyél mindent összegyűjteni a semmiért (oké, a tollakért kapsz egy minimál, ötletes cutscene-t, de arra ugye ott a Youtube).
Ezzel összehasonlítva egy Arkham Knightban már igazi játék a játékban a gyűjtögetős rész: szórakoztató, sokszor nehéz, kellemes inventory-based kaland / puzzle játék összességében, ami rendszeresen jutalmaz vmi érdekes csecsével, ha mind megvan, akkor meg egy tök érdekes bossfighttal zárul + a sztorihoz is hozzátesz valamicskét. A Rocksteady kb. kimaxolta a dolgot, őszintén szólva csak a Riddleres gyűjtögetés önmagában lehetne egy 30 dolláros indie játék. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A BrotherHD-t még gondold meg, mert kb olyan, mintha kapnál ingyen Borgiák 3 évadot, a főboss is a sorozat főszereplője lesz. Kb ugyanúgy néz ki itt is, és a karaktere is igen hasonló, meg a húgi is megjelenik ;)
Elég sok faszaság is volt benne (de már a két rész összefolyik), pl velencei karnevál, meg Leonardo repülője és egyéb okosságai. Az assassin képzős résszel felesleges foglalkozni. Nem jó semmire.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Ja, én is ezektől másztam a falra. A Brotherhood gyakorlatilag egy - közvetlen foyltatásként szolgáló - standalone kiegészítő hozzá, amit nyilván csiszolgattak, és kapott pár új feature-t, emiatt jobb, mint az alapjáték (illetve jobb lenne, ha párhuzamosan játszaná őket az ember, mert a 2 után nagyrészt ugyanaz), de ennyi. A történet persze "fejlődik". Én simán elvoltam azzal is, de nem nagy szám, pláne manapság, és az AC2-höz hasonlóan beleuntam a végére (mondjuk a végjáték jobb, mint az AC1-2-ben, melyekben az egész mélypontja volt nálam, de az első részé az vegytiszta ZS-kategória). Szóval a hozzászólásod alapján nem ajánlanám, ha az lelkendezős lett volna, akkor meg igen :)
A Batmanek nekem is jobban bejöttek (inkább az Arkham Origins, mint egy AC), főleg a harcot és a gyűjtögetést tekintve, de lopakodásban is jobbak. Az Asylumot viszont csak alig-alig tartom sandboxnak, a Cityt pedig sandboxban nem nagy számnak.
@Vajk
Kicist béna, de elég hasznos tud lenni, szinte megcsinálják helyetted ak üldetéseket. Nem mintha a játék nem lenne eleve túl könnyű. Ezen viszont éppen a 100%-os szinkronizációhoz szükséges spéci feltételek segíthetnek.
Plusz értékeltem az elgondolást, hogy ha már egy szupernindzsa-hálózatot üzemeltető szervezetben muftiskodunk, akkor vannak utasítható társak.
Sors bona, nihil aliud.
Na pont ez az. Ahol lehet őket használni, tök feleslegesek. Ha azt akarom, hogy a játék játsszon helyettem, inkább tolom az új CoD-ot.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Mióta könnyűek a CoD-ok? Sok FPS-t kiröhögtem legnehezebb szintne kontrollerrel, a CoD-okat egérrel sem sikerült. Veteránon mindig lehetetett szívni bennük. Persze éppen azért, mert a filmes golyózáporban meg kellett találni azt az egyetlen ösvényt, ahol adott tizedmásodperc alatt átrohanhattál. Mondjuk régen kezdtem már velük. (Szerk.: Persze ha nehéz is, azt nem könnyű érezni, hogy én játszom, éppen az említettek miatt, szóval ebben az értelemben nagyon igazad van.)
A többiben egyetértünk, tényleg kihagyható, csak annyi a különbség, hogy szerintem a plusz lehetőség (értsd: nem volt kötelező, különben is ez egy sandbox, annyit lófrálsz le-fel, amennyit nem szégyellsz) és a többi assassin létezése szempontjából volt értelme, illetve lett volna, ha normálisabb a megvalósítása.
Sors bona, nihil aliud.
Hirtelen nem akartam neked hinni de b+ tenyleg. :D valahogy ezt azert eleg nehez elnezni mikozben azert elegge a generacio vegen jott. Ezesetben pcgamingmasterrace wins again, mert jol lett optimalizalva elegge. Az atvezetoket leszamitva, de akkor azok alapvetoen szarok, ezt nem tudtam.
Amugy nagyon szivesen megneznek egy folytatast a platinumtol. Ok azert eleg jo dolgokat tettek az asztalra a stilusban. Nagy kar, hogy a bayonetta hd remastert se kapott se pc releaset... :(
Dead Space
Nem vagyok sem a jump scare-ek híve, sem egy nagy gore horror fan, de ennek a játéknak minden pórusából csöpög a nagy betűs hangulat. Nem tartok még sehol, de eddig nagyon tetszik. Feszült játékmenet, jól összerakott játékelemek, könnyen kezelhető irányítás, menő körítés (karakterbe épített HUD, velünk "sétáló" holografikus kijelző, jól passzoló store és menü képernyők). Nem is értem, miért vártam vele ennyit.
A modellek és az animációk mára már kicsit megkoptak, de legalább maxi beállításokkal hasít a laptopomon is. Remélem, a sztori is felnő az elvárásaimhoz; magasra azért nem teszem a lécet. A kötelező toposzokra fel vagyok készülve, sőt kifejezetten elvárom a használatukat. Eddig minden jel arra utal, hogy nem lesz panasz.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Második rész is nagyon jó! Jó lenne már egy harmadik rész is!
a DS nagy kedvenc. tetszik az új fajta monszta aprítási mód, hogy a fejlövés nem visz mindent.
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Stellaris
tegnap este jött ki, mivel aludtam kb 5 órát, ezért csak 13 órám van benne. B+. :D
Civilization in space + Master of Orion II
És?
a) fos
b) elmegy
c) jó
d) ÁÁÁÁÁÁÁ
Eddig 20 óra, és ma nem játszottam, mert melóban voltam. definitely d. esetleg e.
Vannak betegségei, nem mondom. pl nincs "all systems/all planets" összesítő, csak a betelepítetteket lehet listázni. Nagyon hiányzik a terjedelmes civilopedia, ehelyett in-game böngészőn megnyitja a wiki-t, ami jelenleg elég gyér. Szövegben színessel kiemelve vannak a lényegi cuccok, de ha rákattintasz, semmi nincs, nem jelenik meg magyarázat/civilopedia/akármi. Meg hasonlók. De az alap, az nagyon durván jó. Mondjuk a kurva anyját az RNG Jesusnak!
1. játék: fallen empire (régi, kuuuuurvaerős, de stagnálásnak indult kb endgame boss monsta. Nem terjeszkedik, nem gyárt új hajót, fix.) mellé spawnoltam. xenofób, nem teccettem neki, a szart is kiverte belőlem. Összehasonlításként: galaxy első lehettem, 2K erejű flottával. Rámküldött 3 db 19K-sat meg egy 30k-sat.
2. játék: indulás után szeparatista vallási mozgalom lelép, sztori szerint tőlem "lopott" flottával. Hálistennek nem a tényleges flottát yoinkolták. feladat: lelőni őket. Első körben pontosan akkora a flottájuk, mint nekem, de rng nekik kedvez. Második körben +50%-kal nagyobb, mint az első körben elagyabugyált.
Szóval kissé dark soulsos. :DDDDD