az új flash soriban is visszatér. jó volt látni az öreget, és volt egy-két jó beszólása :)
(most pont nem találom azt a jelenetet)
ShowHide spoiler #
amikor trickster egy egész fogadónyi embert megmérgez gyorsan ölő méreggel és flash egy mp alatt beadja mindenkinek az ellenszert, amihez az öreg, csak ennyit fűzött:
-Ez nem volt valami higiénikus
:D
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Mirror's Edge - Cataclyst béta
Nem szeretem mikor egy játék hülyének néz. Ez a játék viszont nemcsak hogy hülyének, de még fogyatékosnak is gondolom. Egyszerűen hihetetlen. Első dolgom volt a runner vision teljes kikapcsolása 10 perc játék után, mert kurva zavaró. Viszont hiába kapcsolom ki, a játék tele van vizuális segítségekkel. Lábnyomok a falon kb mindenütt, nehogymár ne essen le, hogy ott fel lehet futni. Közel mész egy ajtóhoz akkor rárakja a KATTINTS A JOBB EGÉRGOMBBAL piktogrammot, csak hogy egyértelmű legyen... Néhol ráírja a dolgokra, hogy SPACE vagy SPACE SPACE. :D Azt hittem csak a tutorial szint ilyen, de b+ nem. :D Menjenek már a picsába, de komolyan. Az első ilyen küldetés szerűség egy speedrun lényegében. Ahol az első adandó alkalommal kiírja, hogy a megadott útvonal nem mindig a leggyorsabb. :D Ezzel az erővel faszért nem mondja, hogy ne arra menj amerre mi mondjuk, mert az lassú. Kipróbáltam, való igaz. 10mp-el lassabb a "megadott" útvonal mint az alternatív.
Másik amin rohadtul felháborodtam, hogy alap skillek mint pl a coil, quick turn vagy a roll a földetéréskor kibaszott unlockok. Hát mi a faszom?! Tekintve, hogy a bétában a skillek egy része már unlocked alapból gondolom seggnulláról kell majd kezdeni a teljes játékban ami hűdejólesz.
Ezzel a bétával sikerült elérniük, hogy majd maximum rohadtul leárazva nevezzek be rá, pedig eddig terveztem, hogy megveszem. :D Hát ezek után kurvára nem.
Jók ezek a béták. A Doom is egy rakás szar volt, meg ez is. Jó lenne már valami amiben nem csalódik az ember...
Két dolgot is mindjárt megköszönnék neked:
-írtál a Mirrors Edge catalyst élményedről, engem meg érdekel ez a játék így tök jó hogy van első kézből infó
-Arról írtál, hogy milyen videojátékkal játszottál a héten! Azt hittem már meg se érem hogy megint ilyen legyen ebben a topikban :-D
Én majd jól írok Gothic armadáról meg Banner saga 2-ről, de még nem tartok ott bennük.
Jók ezek a béták. A Doom is egy rakás szar volt, meg ez is. Jó lenne már valami amiben nem csalódik az ember...
Én komolyan nem értem, hogy miért csinálják ezt. A Doomnál is jól ráhájpolták a népet a szinglire, aztán azóta mindenhol a mindenképpen gyengébb multit mutogatják selling pointnak.
"Buy our game, it's shit!"
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Ezek a beta demok szerintem stresstestek a multiplayer módnak. Wolfoknak Skyrimnek FO-nak pl. nem volt multija, demoja sem. Az más kérdés, hogy a béta alatt kiderül, ha esetleg valakinek nem tetszik a játék multi módja.
Azért nem lenne baj, ha a komfortzónájukból kilépve valami frissebben dolgoznának, de én bármelyikre vevő leszek, ha jó lesz (a port is).
A WB Montreal biztosan valami DC Comics dolgot eszkábál, de elméletileg a Rocksteady most kiszáll a buliból egy időre és egy teljesen más cuccot fejleszt...
...remélem, hogy nem valami tankos dolgot, mert akkor sikítva fogok menekülni a közeléből. :D Szerencsétlen Deathstroke-ot is lopakodós tankcsatában kell elkapni az Arkham Knightban (nehezen tudnék olyan karaktert elképzelni, akihez kevésbé illene az, hogy tankba gyömöszölik, már maga az ötlet is borzalmas)... kb. két napja próbálkozom mérsékelt intenzitással (értsd: nagy nehezen ráveszem magamat, hogy nekiálljak, aztán abbahagyom, amint elakadok egy épületben vagy vmi más szarban és emiatt meghalok az insta-death tanknak köszönhetően), de még nem sikerült megcsinálni. Annyira kurva rossz, hogy az elképzelhetetlen.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Az sem baj, ha teljesen mást fejleszt. Kíváncsi leszek, ez a tankos dolog meg így éppen annyira borzasztóan hangzik, mint amennyire érthetetlen volt videókon. Pedig sokan mondják, hogy csak a játék egy része, de ha lecserélték rá a bossfightok tekintélyes részét, az nem jó :(
Mivel okos ember vagyok, tanultam a legutóbbi (Sword Coast Legends) előrendelési hibámból... és pár hónapja előrendeltem a Battlefleet Gothic c. játékot.
Most azonban nem nyúltam mellé! Picit nehéz leírni a játékot annak, aki nem ismeri a világot és legalább alapszinten a terepasztalos változatát. Talán leginkább egy vitorláshajós vagy WW2 csatahajós taktikai játék és a Homeworld keverékeként lehet felfogni.
A játék a terepasztalos verzió kiváló adaptációja, azaz a hajók nem full 3D-ben, hanem egy kivetített síkon mozognak - bevallom, ez jót tett neki, sokkal követhetőbb az egész. És picit vitorláshajós, mert bizony itt is létezik broadside, ugyanakkor torpedókat is lövöldözünk.
A hajók fejleszthetőek, és kell is, mert a küldetések bizony normálon is kőkemények néha (egyiket hatodjára sikerült megoldanom - és ez csak a 3. kampány-küldetés volt!).
A séma a szokásos RTS módi - bal klikk kiválaszt, jobb klikk parancsot ad. Időlassítás is (tehát nem full pause, csak lassít) van single playerben, és néha biza kell is, mert elég sokmindent lehet - és kell is - csinálni a hajókkal. A sima manőverezésen felül lehet éles kitérő manővert tenni, max sebességgel előrerontani, és vészfékezni. A legtöbb nagyobb hajó (könnyű cirkálótól felfelé) tud embereket átküldeni, vagy egy kisebb elitcsapatot teleporttal, vagy gyalogságot assault podokkal. Sőt, a cirkálókon már hangárok is lehetnek, amelyekből vadászok, bombázók, és csapatszállítók indíthatóak.
Aztán ott a 4 általános special order - ezeken 2 perces cooldown van, és bármelyiket használod is, mind a négyet CD-re teszi. A 4 akció a reload (a képességek újratöltését gyorsítja), lock on (pontosságot növeli), brace for impact (védelmet növeli) és running silent (ha nem mégy közel ellenséghez, nem tudnak észlelni és lőni rád).
És persze a képességek, ezekből baromi sok van, és a kapitány szintlépésekor lehet őket megszerezni.
A sok apróságnak köszönhetően a csaták tényleg agymunkát igényelnek. Fontos a felderítés, csak felderített célpontra lőhetsz - csillagközi ködökben pedig el lehet bújni. Aknák vannak néhol a pályákon. Meg lehet célozni egy adott ellenséges hajó rendszereit (pl. hajtómű, pajzsgenerátor). Ha pedig bajban van egy hajód, elugorhatsz vele a warpba (ahol, ha nem fejlesztetted a navigátorod, pár napra elveszhet a hajó). Időnként, ha nagyon szétlövik egy hajódat, a kapitánya fellázad a gyatra képességeid miatt - szerencsére ott van minden hajón egy komisszár, aki kivégezheti a parancsodra.
Eddig a lázadók mellett káosz és ork flottákkal harcoltam, érezhetően eltérő taktikával játszanak, és másként kell hozzájuk állni (esetenként másik, máshogy felszerelt és fejlesztett hajókat küldeni az egyik ellen).
Az eldák is elég vadak, az ősi Craftworldök hajói ugyan gyakorlatilag papírból vannak, és nincsenek pajzsaik, viszont van holofield-jük, ami olyan mint egy mozgással növő páncél. És bizony az eldáké messze a leggyorsabb flotta... Ezen kívül a tűzerejük büntet, gyaláz. Glass cannon fajta, bárkit könnyedén megverhetsz vele ha körbeszáguldod és kilyuggatod, de elég egyszer belassulni az ágyúik előtt és Slaneesh lakmározik a lelkeden...
Az orkok pont a skála másik vége, ők nem problémáznak ennyit, mérnorkjaik egy rozsdás fámdobozra ráheggesztenek egy brutális hajtóművet, annyi ágyút amennyi elfér rajta, aztán még egy kicsit, és az elejére egy drabális-indokolatlan méretű döfőorrat, majd elnevezik csatahajónak... Finoman szólva nem a galaxis legjobb céllövői, főleg távolabbra, de a minőséget mennyiséggel pótolják, és ők a legerősebb partraszállók: az átlőtt, átteleportált, átreptetett orkok sokkal nagyobbat ütnek egy ellenséges hajó fedélzetén, mint a többi faj desszantosai. Ezen felül a hajóik első páncélja, és a döfőorr következtében ha egyszerűen nekiszáguldanak az ellenfélnek, akkor azon kívül, hogy remekül szórakoznak, alighanem a másik hajó húzza a rövidebbet.
A többiek átmenet a kettő között: az Istencsászár hívei erős páncélt és pajzsokat kevernek tűrhető sebességgel és jó középtávú ágyúkkal, a Káoszt pedig sérülékenyebb, de gyorsabb, nagy hatótávú hajókkal látja el a warpkovácsok hada és a Négy Rontó Hatalom.
És persze bárkiből bármit heggeszthetsz a módosításokkal, ha elég csatát nyertél egy ork csatahajóval, és persze ha Gork és/vagy Mork is úgy akarja, ma mérnorkok kalapálnak belőle neked száguldó nagy hatótávú bárkát amiről fürtökben lóg a Kustom Mega Kannon...
Plusz van kampány is persze , az Istencsászár nevében kell a Gothic szektort megvédeni Abaddon aktuális osztálykirándulásától, mert mindenki tudja róla és lelkes kis csapatáról hogy ha hagyod, megisszák a sörödet és lenyúlják a nődet.
A konvojos küldetés rohadt nagy szívás. Annál már csak az Eldar orgyilkos küldetés nagyobb szopóálarc. Hatszor lépett le az a rohadék, mire végre sikerült kilőnöm. De a data capture küldetés is hasonlóképp agyfaszt okoz, pláne orkok ellen. Már megint a kurva időkorlátos küldetések vágják haza a játékélményt.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy agymunkát vagy bármilyen komolyabb taktikát igényelne a csata. Mármint egyjátékos módról beszélek.
Fél szemmel elkaptam valami kritika-féleséget, miszerint sok a grind a játékban és inkább hajaz holmi MMO-ra (a cooldownos speckó képességekkel), mint egy taktikai űrcsata-szimulátorra. Két nap játék után hajlok arra, hogy egyetértsek ezzel a nézettel, bár eddig még nem untam meg teljesen a játékot. Azt azért nem bánnám, ha hamarosan elengedné az ember kezét a kampány és szabadon lehetne cikázni a világok között, de gyanítom, hogy erre nem lesz lehetőség.
Apropó: milyen "lázadók"?
Szerk.: Időközben Nokedli szebben megírta már jórészt ugyanezt.
Zoo írta: Az sem baj, ha teljesen mást fejleszt. Kíváncsi leszek, ez a tankos dolog meg így éppen annyira borzasztóan hangzik, mint amennyire érthetetlen volt videókon. Pedig sokan mondják, hogy csak a játék egy része, de ha lecserélték rá a bossfightok tekintélyes részét, az nem jó :(
Pedig sajnos ez van, klasszikus értelemben véve tulajdonképpen egy darab bossfight nincs a játékban. A kiváltásukra két dolog hivatott: egyrészt a tankozás, amiből kétféle van (a már említett lopakodás és a normális lövölde), de istenigazából csak a lopakodósra lehet rámondani azt, hogy fun, de az is csak a két bossfight jellegűeknél (mert akármennyire is utáltam a Deathstroke és az Arkham Knight elleni csatákat, azok legalább érdekesek voltak, a Deathstroke-osban meg sok szívásnak én voltam az okozója amiatt, hogy sokáig nem hallgattam egy elsőre baromságnak tűnő hintre - persze utána is szívtam, de azzal a mindsettel már könnyebben verhető volt).
A másik a dual combat nevű dolog, ami elsőre szuperjónak tűnik, csak aztán rájössz, hogy istenigazából nem kezdenek vele semmi különlegeset. Mindössze annyiról van szó, hogy két karakter között váltogathatsz verekedés közben, ami a változatosságnak jót tesz, mert Catwomannel, Robinnal vagy Nightwinggel eléggé máshogyan kell megoldani bizonyos szituációkat, de az együttműködés terén van egy "dual takedown" nevű cucc a bosszokhoz és az erősebb ellenfelekhez és kész. Igazából a Riddleres dual bunyókban van egy adag ötlet és egyediség, a többi elég sematikus, mondjuk az sokat dob rajta, hogy a harcrendszer alapból is baromi mély lett és tele van olyan apró ötletekkel, amikről nem szól a játék, szóval igazán megéri kísérletezgetni. Ja és erős plusz az is, hogy erre a harcra már poénból sem lehet rásütni az egygombos jelzőt, mert olyan sok típusú ellenfelet dob rád a játék, hogy állandóan gondolkodni kell (főleg hardon, mert ott pillanatok alatt agyonütnek). Félek is a New Game Plustól. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A Banner Saga anno 2014-ben jelent meg, a fejlesztő Stoic entertaiment két évvel korábbi kifejezetten sikeres kickstartere után, majd kedvező fogadtatását követően pár hete jött ki a második része. A játék körökre osztott taktikai harcrból és következményekkel járó választásokra épülő történetmesélésből áll, egy, a viking mitológiára lazán építő fantasy világban.
Tőszavakban, amikor a falujukat nagyra nőtt kőember-szerűségek támadják meg, Rook, lánya, Alette, és óriás haverjuk összegyűjtik a falu népét, és elmenekülnek, mert már zsenge gyermekkoruk óta hobbijuk nem meghalni.
Mivel bizonyos sikereket tudnak felmutatni a nem-megevődésben, egy idő után egyre több menekülő túlélő csatlakozik növekvő karavánjukhoz, amit botcsinálta vezetőink harccal, és mérsékelt tapasztalattal alátámasztott vezetői döntésekkel próbálnak életben tartani.
Itt a harcrendszer jön, picit hosszú, ezért tettem spoilerbe:
ShowHide spoiler #
A harc maga egy négyzethálón, körökre osztva zajlik. Minden emberünk (...varlunk, lóemberünk...) rendelkezik több-kevesebb erővel, és páncéllal. Az erő egyfelől a sebzést határozza meg, másfelől akinek elfogy, megfekszik. A páncél viszont levonódik minden sebzésből. Amikor megütünk, lövünk, harapunk valakit - fajtól vagy egyéni ízléstől függően - , választhatunk, melyikből akarunk lekanyarítani. Ha tehát pl. egy 15-ös páncélú illetővel keveredünk nézeteltérésbe, mondjuk 10-es erejű lelkes munkatársainkkal, valahogyan le kell kapirgálni ötöt-hatot legalább belőle, mielőtt egyáltalán elkezdhetnénk sebezni (és ezáltal egyszerre gyengíteni is). Mindenkinek van ezen kívül akaratereje, ebből a speciális képességeinkre és az ütés, páncélbontogatás, és mozgás növelésére használhatunk egyszerre max. X pontot, amíg el nem fogy. Van egy terhelhetősége, na ez az az X. Van egy páncéltörése, és van egy vagy több spéci képessége. Utóbbiak nagyon széles skálán mozognak, a "mindenkit megütök körben magam körül"-től a "véletlenszerűen buffokat szórok szét a pályán"-ig. Statisztikáik és mellméretük speciális képességeik alapján kiválasztotjuk csata előtt, kikkel esne jól megszeppenteni az aktuálisan utunkba álló ellent, sorrendbe rakjuk őket, majd megjelenik a csatatér. Itt még átpozícionálhatjuk még őket picit hogy lehetőleg ne mindjárt a tornából felmentett íjászkislány kapja az első pofont, aztán hegyibe. Felváltva lép a mi első kománk, aztán az ellenfélé, és így tovább. Először mozoghatunk, embere válogatja hogy mennyit, aztán üthetünk vagy lőhetünk, esetleg páncélt bonthatunk - ezeket mind megnövelhetjük akaraterőből - vagy bevezhetjük valamelyik spéci képességünket, esetleg mozgás és minden más helyett pihenhetünk egyet hogy visszanyerjünk egy kevés akaraterőt.
A harcok változatosak, különösen a második részben: a legkülönbözőbb fajta helyszíneken fogunk sokféle ellenféllel pofozkodni, gyakran speciális körülmények között. Ezt tovább színesítik a csapattagok, akik rengetegen vannak és mind más stratégiát és lehetőségeket hoznak a közösbe.
az erőforrások pedig szűkösek. Legyőzött ellenfelekből és megfelelő döntésekből befolyást gyűjtünk, amit vagy a csapattagok erősítésére tudunk felhasználni, vagy latbavethetjük hogy készleteket rekviráljunk a népünknek - mind a kettőre folyamatosan szükség lesz, és riktán van elég. Hasonló dilemma hogy hány emberünk legyen harcos, aki igen jól jön nagy csatákban (száz-ötszáz menekültünk összes csatáját természetesen nem öt-hat haverral szeretnénk megvívni amíg a többiek a sör mellől drukkolnak, bár a mi és csapatunk teljesítménye nagyban befolyásolja a nagy csaták kimenetelét is), viszont többet eszik mint billenős Zil hegymenetben, és egyáltalán nem dolgozik.
A grafika stílusos, szép, a világ kidolgozott és magával ragadó, a karakterek szerethetőek (...vagy éppen utálhatóak). Különösen szimpatikus hogy itt senki sem világmegváltó hős, ha jobbról támadnak, balra futunk, ha esik, elázunk... De, ahogy mondani szokták, hős az aki előrefelé menekül: és lassan talán fény derül a rejtélyekre: miért akarnak mindenkit megölni és/vagy elfogyasztani (tetszőleges sorrendben) a kőszerű dredge-ek, mi a szarvas óriás haverunk, és népe története, mit ittunk a ReWired bulin amitől olyan másnaposak voltunk... nem, az nem.
Na, ezek lennének a Batmantől különböző karakterekkel izmoló DLC-k. Röviden: a Batgirlös baromi jó, nekem az Origins szintén remek Cold, Cold Heartjánál is jobban tetszett. Kapsz egy kellemes mini-sandboxot fő és- (apró) mellékküldetésekkel, amelyek mindegyike érdekes és változatos, a végére meg sikerült az egyik legjobb dual combat bunyót odavarázsolni. Kellemes, az Originsre emlékeztető hangulata van (a DLC-t a WB Montreal követte el, érezni is), amitől egy teljesen önálló kis 3 órás kalandnak érződik az egész, Batgirl meg érdekesen egyedi módon hasznosítja a hekkelős kütyüt, szóval még valamennyit a játékmeneten is sikerült variálni.
A Harley Quinn pakk esetében már értem, hogy miért voltak annyira zabosak az előrendelők: 15-20 perc középszer, semmi több. Nagyjából ugyanez a kategória a Red Hood, Robin és a Nightwing pakk is.
A legfurcsább a Catwoman's Revenge, ami szvsz a legszarabbul sikerült kontent, amit Arkham játék valaha látott. Annak idején az Arkham City-hez készült Harley Quinn's Revenge is borzalmas volt, de ez simán ráver arra is (úgy tűnik, hogy a revenge szó használata a Rocksteadynél rossz ómen): az eleje hihetetlenül unalmas, a vége meg olyan batárnehéz és idegesítő, hogy a játékosok többsége szimplán csak feladja a fenébe ahelyett, hogy vesződne vele. A tizedik próbálkozás után én is így döntöttem, mert az elektromos padlót az Asylum óta szívből gyűlölöm, a CR meg még ezt amolyan bónuszként megfejeli egy adag ide-oda kóválygó lézerrel is. Ez a NES-es Castlevania?
A Season Pass-t csak nagyon olcsón éri meg megvenni, mert egyébként a sztori módot mellékküldetésekkel bővítő Season of Infamy-nek is csak a fele igazán jó és érdekes, a többi shovelware. Igazán jöhetett volna mennyiségében kevesebb, minőségben viszont jobb és tartalmasabb DLC ehhez a játékhoz... bocs WB, de a Big Rigs akkor sem lesz kellemesebb, ha a Need For Speed mellé adják extraként.
Szerk: Adtam még egy esélyt a Catwoman's Revenge-nek és végig tudtam vinni, de itt valami nagyon komolyan el lett cseszve: konkrétan egy 174x-es, critical strike-okra építő kombóval sikerült megoldani a dolgot. Nem akarok menőzni azzal, hogy "hú de fasza vagyok az Arkham játékokban", de még azok után sem a legegyszerűbb dolog egy ilyet összehozni, hogy az összeset rongyosra játszottam (főleg úgy nem, ha közben egy adag elektromos padló meg egy rakás lézernyaláb azon van, hogy eldobd azt a rohadt kombót :D), szóval mégis mi értelme van ilyen nehézre tervezni egy olyan sztori DLC-t, amit nagy valószínűséggel a közönség nagy része végig akar majd vinni?
Az Arkham City-be odavetett extraként belerakott, Joker's Funhouse címen futó challenge map, ahol 1 millió pontot kell összekombóznod a 3 csillaghoz KÖNNYEBB ennél.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Reaper írta: Azzal viszont nem értek egyet, hogy agymunkát vagy bármilyen komolyabb taktikát igényelne a csata. Mármint egyjátékos módról beszélek.
Hű, hát, nem tudom, lehet csak még nagyon az elején járok, vagy inkább az lehet az oka, hogy sosem játszottam különösebben sokat RTS játékokkal, de nekem kihívás volt minden küldetés eddig :-D
Nem rossz játék, de egyedül rendkívül unalmas gép ellen. Érdemes barátokkal egy kanapéról tolni sörözés közben. Röviden egy körökre osztott, kártyajáték. Sajnos időlimit is van, amit rendkívül utálok. Ennek ellenére 1000-2000 Ft megér.
Remek hangulat, tetszetős megjelenés, ötletes körökre osztott harc. Eszméletlenül nehéz... Tényleg ember kínzásra lehetne alkalmazni a Dark Souls mellett.
Dropsy
Szeretem a kalandjátékokat, de ez nekem már túl beteg...
Wolfenstein: Old blood
Ilyen jól id játékkal még nem szórakoztam! Kiváló single cucc, nem hittem volna, hogy leköt, de sikerült neki.
Egygolyós fejesek, csonkolások :Đ, sztájlos zúzás
Ez erősen szubjektív, lehet az is replay value, ha egyszerűen újrajátszásra ingerel, mert annyira jó. De sokan pedig csak akkor játszanak újra játékokat, ha azt erősen más módon tehetik, más utat bejárva, más végkimenetelt elérve.
Egy 200 órás RPG-t kevésbé szívesen játszanék újra, pláne sok grinddal, ha ugyanazzal partyval kellene nyomulnom, ugyanazokkal a képességekkel, ugyanazokkal a döntésel (ezekkel viszont az ember szíve szerint megtervez fejben az első közben még 5-6 végigjátszást is, persze nyilván akkor, ha a játék tényleg jó). Egy Total War kampányait is kevésbé automatikusan játszanám újra (pláne más stratégia vagy a széria más darabja helyett), ha az összes frakció ugyanazzal a stratégiai lehetőségekkel rendelkezik.
Egy aránylag rövid és pörgős akciójátéknál viszont inkább elég lehet a más nehézségi szint vagy az arzenál addig haynagolt darabjaira való ráfekvés. Mondjuk nem is tudom, hogy egy hagyományos lövöldétől mennyivel érdemes elvárni ettől többet.
Egészen idáig kimaradt a Frictional tavaly megjelent sci-fi horrorja, így ideje volt már bepótolnom. És azt kell mondjam, hogy az előzetes elvárásaimat óriási mértékben felülmúlta az Amnesia után. Meglehet, hogy nem félelmetesebb annál, de a SOMA-t mint teljesen különálló frencsájzt nézve és amit nyújt, teljesen jól működik ez a szintű parafaktor.
Egyszerűen szinte kifogástalanul van felépítve a környezetével, történetmesélésével együtt, és minőségben/összetettségben egy óriási előrelépés az Amnesia-hoz képest szerintem. Míg az előző játék leginkább az "őrület" játékmechanikában, szörnyekben volt erősebb, a SOMA a világépítésben (megmondom őszintén, sokkal jobban élveztem a barangolást és a világgal való interakciót, mint a szörnyek elől való bujkálást..), a pszicho-horrorban, a finoman érintett morális kérdésekben és leginkább a környezettől való félelemben jeleskedik. És igazából ez az ami a leginkább tetszik benne, hogy a Frictional mocsok jó az illúzióteremtésben.
ShowHide spoiler #
Az óceán 4000 méteres fenekére való leereszkedés, az egész mélységben való barangolás a folyamatos özönnel és nyomással (úgy, hogy az orrunkig alig látni el a sötétségtől, körülöttünk meg a végtelen óceán), mindez pedig annak a tudatában, hogy az egész Föld felszín kipusztult és valószínűleg egy ember sem él már fizikai formában.. Meglehetősen egyedi élmény volt, és bevallom, hogy bizony eluralkodott rajtam egy bizonyos szintű félelem is.
Amit még feltétlenül ki kell emelnem, az az audio minőség és a hanghatások összessége. Egyszerűen pazar és fantasztikus. Ilyet független csapattól nemigen hallani, és ez itt kérem szépen már-már szinte DICE szintű minőség. A lépéshangoktól elkezdve a vízbetöréseken és szörnyeken át a környezeti háttérzajokig minden tűéles és a helyén van..
Összességében tehát teljes mértékben le voltam nyűgözve és roppant gyorsan eltelt a játékidő egy perc unalom nélkül. Kíváncsi vagyok merre fog haladni ezután a Frictional.
az új flash soriban is visszatér. jó volt látni az öreget, és volt egy-két jó beszólása :)
(most pont nem találom azt a jelenetet)
-Ez nem volt valami higiénikus
:D
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Mirror's Edge - Cataclyst béta
Nem szeretem mikor egy játék hülyének néz. Ez a játék viszont nemcsak hogy hülyének, de még fogyatékosnak is gondolom. Egyszerűen hihetetlen. Első dolgom volt a runner vision teljes kikapcsolása 10 perc játék után, mert kurva zavaró. Viszont hiába kapcsolom ki, a játék tele van vizuális segítségekkel. Lábnyomok a falon kb mindenütt, nehogymár ne essen le, hogy ott fel lehet futni. Közel mész egy ajtóhoz akkor rárakja a KATTINTS A JOBB EGÉRGOMBBAL piktogrammot, csak hogy egyértelmű legyen... Néhol ráírja a dolgokra, hogy SPACE vagy SPACE SPACE. :D Azt hittem csak a tutorial szint ilyen, de b+ nem. :D Menjenek már a picsába, de komolyan. Az első ilyen küldetés szerűség egy speedrun lényegében. Ahol az első adandó alkalommal kiírja, hogy a megadott útvonal nem mindig a leggyorsabb. :D Ezzel az erővel faszért nem mondja, hogy ne arra menj amerre mi mondjuk, mert az lassú. Kipróbáltam, való igaz. 10mp-el lassabb a "megadott" útvonal mint az alternatív.
Másik amin rohadtul felháborodtam, hogy alap skillek mint pl a coil, quick turn vagy a roll a földetéréskor kibaszott unlockok. Hát mi a faszom?! Tekintve, hogy a bétában a skillek egy része már unlocked alapból gondolom seggnulláról kell majd kezdeni a teljes játékban ami hűdejólesz.
Ezzel a bétával sikerült elérniük, hogy majd maximum rohadtul leárazva nevezzek be rá, pedig eddig terveztem, hogy megveszem. :D Hát ezek után kurvára nem.
Jók ezek a béták. A Doom is egy rakás szar volt, meg ez is. Jó lenne már valami amiben nem csalódik az ember...
Két dolgot is mindjárt megköszönnék neked:
-írtál a Mirrors Edge catalyst élményedről, engem meg érdekel ez a játék így tök jó hogy van első kézből infó
-Arról írtál, hogy milyen videojátékkal játszottál a héten! Azt hittem már meg se érem hogy megint ilyen legyen ebben a topikban :-D
Én majd jól írok Gothic armadáról meg Banner saga 2-ről, de még nem tartok ott bennük.
Én komolyan nem értem, hogy miért csinálják ezt. A Doomnál is jól ráhájpolták a népet a szinglire, aztán azóta mindenhol a mindenképpen gyengébb multit mutogatják selling pointnak.
"Buy our game, it's shit!"
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Ezek a beta demok szerintem stresstestek a multiplayer módnak. Wolfoknak Skyrimnek FO-nak pl. nem volt multija, demoja sem. Az más kérdés, hogy a béta alatt kiderül, ha esetleg valakinek nem tetszik a játék multi módja.
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
A mirrors edge nem multi beta.
Jah, az lehet, én többnyire multi bétákkal játszottam eddig csak.
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
Ó, ezt csak most láttam a kommentrengetegben:
@Zoo:
A WB Montreal biztosan valami DC Comics dolgot eszkábál, de elméletileg a Rocksteady most kiszáll a buliból egy időre és egy teljesen más cuccot fejleszt...
...remélem, hogy nem valami tankos dolgot, mert akkor sikítva fogok menekülni a közeléből. :D Szerencsétlen Deathstroke-ot is lopakodós tankcsatában kell elkapni az Arkham Knightban (nehezen tudnék olyan karaktert elképzelni, akihez kevésbé illene az, hogy tankba gyömöszölik, már maga az ötlet is borzalmas)... kb. két napja próbálkozom mérsékelt intenzitással (értsd: nagy nehezen ráveszem magamat, hogy nekiálljak, aztán abbahagyom, amint elakadok egy épületben vagy vmi más szarban és emiatt meghalok az insta-death tanknak köszönhetően), de még nem sikerült megcsinálni. Annyira kurva rossz, hogy az elképzelhetetlen.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Sors bona, nihil aliud.
Az sem baj, ha teljesen mást fejleszt. Kíváncsi leszek, ez a tankos dolog meg így éppen annyira borzasztóan hangzik, mint amennyire érthetetlen volt videókon. Pedig sokan mondják, hogy csak a játék egy része, de ha lecserélték rá a bossfightok tekintélyes részét, az nem jó :(
Sors bona, nihil aliud.
Mivel okos ember vagyok, tanultam a legutóbbi (Sword Coast Legends) előrendelési hibámból... és pár hónapja előrendeltem a Battlefleet Gothic c. játékot.
Most azonban nem nyúltam mellé! Picit nehéz leírni a játékot annak, aki nem ismeri a világot és legalább alapszinten a terepasztalos változatát. Talán leginkább egy vitorláshajós vagy WW2 csatahajós taktikai játék és a Homeworld keverékeként lehet felfogni.
A játék a terepasztalos verzió kiváló adaptációja, azaz a hajók nem full 3D-ben, hanem egy kivetített síkon mozognak - bevallom, ez jót tett neki, sokkal követhetőbb az egész. És picit vitorláshajós, mert bizony itt is létezik broadside, ugyanakkor torpedókat is lövöldözünk.
A hajók fejleszthetőek, és kell is, mert a küldetések bizony normálon is kőkemények néha (egyiket hatodjára sikerült megoldanom - és ez csak a 3. kampány-küldetés volt!).
A séma a szokásos RTS módi - bal klikk kiválaszt, jobb klikk parancsot ad. Időlassítás is (tehát nem full pause, csak lassít) van single playerben, és néha biza kell is, mert elég sokmindent lehet - és kell is - csinálni a hajókkal. A sima manőverezésen felül lehet éles kitérő manővert tenni, max sebességgel előrerontani, és vészfékezni. A legtöbb nagyobb hajó (könnyű cirkálótól felfelé) tud embereket átküldeni, vagy egy kisebb elitcsapatot teleporttal, vagy gyalogságot assault podokkal. Sőt, a cirkálókon már hangárok is lehetnek, amelyekből vadászok, bombázók, és csapatszállítók indíthatóak.
Aztán ott a 4 általános special order - ezeken 2 perces cooldown van, és bármelyiket használod is, mind a négyet CD-re teszi. A 4 akció a reload (a képességek újratöltését gyorsítja), lock on (pontosságot növeli), brace for impact (védelmet növeli) és running silent (ha nem mégy közel ellenséghez, nem tudnak észlelni és lőni rád).
És persze a képességek, ezekből baromi sok van, és a kapitány szintlépésekor lehet őket megszerezni.
A sok apróságnak köszönhetően a csaták tényleg agymunkát igényelnek. Fontos a felderítés, csak felderített célpontra lőhetsz - csillagközi ködökben pedig el lehet bújni. Aknák vannak néhol a pályákon. Meg lehet célozni egy adott ellenséges hajó rendszereit (pl. hajtómű, pajzsgenerátor). Ha pedig bajban van egy hajód, elugorhatsz vele a warpba (ahol, ha nem fejlesztetted a navigátorod, pár napra elveszhet a hajó). Időnként, ha nagyon szétlövik egy hajódat, a kapitánya fellázad a gyatra képességeid miatt - szerencsére ott van minden hajón egy komisszár, aki kivégezheti a parancsodra.
Eddig a lázadók mellett káosz és ork flottákkal harcoltam, érezhetően eltérő taktikával játszanak, és másként kell hozzájuk állni (esetenként másik, máshogy felszerelt és fejlesztett hajókat küldeni az egyik ellen).
Nálam egy nap játék után csillagos ötös.
Az eldák is elég vadak, az ősi Craftworldök hajói ugyan gyakorlatilag papírból vannak, és nincsenek pajzsaik, viszont van holofield-jük, ami olyan mint egy mozgással növő páncél. És bizony az eldáké messze a leggyorsabb flotta... Ezen kívül a tűzerejük büntet, gyaláz. Glass cannon fajta, bárkit könnyedén megverhetsz vele ha körbeszáguldod és kilyuggatod, de elég egyszer belassulni az ágyúik előtt és Slaneesh lakmározik a lelkeden...
Az orkok pont a skála másik vége, ők nem problémáznak ennyit, mérnorkjaik egy rozsdás fámdobozra ráheggesztenek egy brutális hajtóművet, annyi ágyút amennyi elfér rajta, aztán még egy kicsit, és az elejére egy drabális-indokolatlan méretű döfőorrat, majd elnevezik csatahajónak... Finoman szólva nem a galaxis legjobb céllövői, főleg távolabbra, de a minőséget mennyiséggel pótolják, és ők a legerősebb partraszállók: az átlőtt, átteleportált, átreptetett orkok sokkal nagyobbat ütnek egy ellenséges hajó fedélzetén, mint a többi faj desszantosai. Ezen felül a hajóik első páncélja, és a döfőorr következtében ha egyszerűen nekiszáguldanak az ellenfélnek, akkor azon kívül, hogy remekül szórakoznak, alighanem a másik hajó húzza a rövidebbet.
A többiek átmenet a kettő között: az Istencsászár hívei erős páncélt és pajzsokat kevernek tűrhető sebességgel és jó középtávú ágyúkkal, a Káoszt pedig sérülékenyebb, de gyorsabb, nagy hatótávú hajókkal látja el a warpkovácsok hada és a Négy Rontó Hatalom.
És persze bárkiből bármit heggeszthetsz a módosításokkal, ha elég csatát nyertél egy ork csatahajóval, és persze ha Gork és/vagy Mork is úgy akarja, ma mérnorkok kalapálnak belőle neked száguldó nagy hatótávú bárkát amiről fürtökben lóg a Kustom Mega Kannon...
Plusz van kampány is persze , az Istencsászár nevében kell a Gothic szektort megvédeni Abaddon aktuális osztálykirándulásától, mert mindenki tudja róla és lelkes kis csapatáról hogy ha hagyod, megisszák a sörödet és lenyúlják a nődet.
A konvojos küldetés rohadt nagy szívás. Annál már csak az Eldar orgyilkos küldetés nagyobb szopóálarc. Hatszor lépett le az a rohadék, mire végre sikerült kilőnöm. De a data capture küldetés is hasonlóképp agyfaszt okoz, pláne orkok ellen. Már megint a kurva időkorlátos küldetések vágják haza a játékélményt.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy agymunkát vagy bármilyen komolyabb taktikát igényelne a csata. Mármint egyjátékos módról beszélek.
Fél szemmel elkaptam valami kritika-féleséget, miszerint sok a grind a játékban és inkább hajaz holmi MMO-ra (a cooldownos speckó képességekkel), mint egy taktikai űrcsata-szimulátorra. Két nap játék után hajlok arra, hogy egyetértsek ezzel a nézettel, bár eddig még nem untam meg teljesen a játékot. Azt azért nem bánnám, ha hamarosan elengedné az ember kezét a kampány és szabadon lehetne cikázni a világok között, de gyanítom, hogy erre nem lesz lehetőség.
Apropó: milyen "lázadók"?
Szerk.: Időközben Nokedli szebben megírta már jórészt ugyanezt.
Non serviam
Pedig sajnos ez van, klasszikus értelemben véve tulajdonképpen egy darab bossfight nincs a játékban. A kiváltásukra két dolog hivatott: egyrészt a tankozás, amiből kétféle van (a már említett lopakodás és a normális lövölde), de istenigazából csak a lopakodósra lehet rámondani azt, hogy fun, de az is csak a két bossfight jellegűeknél (mert akármennyire is utáltam a Deathstroke és az Arkham Knight elleni csatákat, azok legalább érdekesek voltak, a Deathstroke-osban meg sok szívásnak én voltam az okozója amiatt, hogy sokáig nem hallgattam egy elsőre baromságnak tűnő hintre - persze utána is szívtam, de azzal a mindsettel már könnyebben verhető volt).
A másik a dual combat nevű dolog, ami elsőre szuperjónak tűnik, csak aztán rájössz, hogy istenigazából nem kezdenek vele semmi különlegeset. Mindössze annyiról van szó, hogy két karakter között váltogathatsz verekedés közben, ami a változatosságnak jót tesz, mert Catwomannel, Robinnal vagy Nightwinggel eléggé máshogyan kell megoldani bizonyos szituációkat, de az együttműködés terén van egy "dual takedown" nevű cucc a bosszokhoz és az erősebb ellenfelekhez és kész. Igazából a Riddleres dual bunyókban van egy adag ötlet és egyediség, a többi elég sematikus, mondjuk az sokat dob rajta, hogy a harcrendszer alapból is baromi mély lett és tele van olyan apró ötletekkel, amikről nem szól a játék, szóval igazán megéri kísérletezgetni. Ja és erős plusz az is, hogy erre a harcra már poénból sem lehet rásütni az egygombos jelzőt, mert olyan sok típusú ellenfelet dob rád a játék, hogy állandóan gondolkodni kell (főleg hardon, mert ott pillanatok alatt agyonütnek). Félek is a New Game Plustól. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Banner Saga 2, illetve kicsit az 1 is:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=boG0qvGhpmY
A Banner Saga anno 2014-ben jelent meg, a fejlesztő Stoic entertaiment két évvel korábbi kifejezetten sikeres kickstartere után, majd kedvező fogadtatását követően pár hete jött ki a második része. A játék körökre osztott taktikai harcrból és következményekkel járó választásokra épülő történetmesélésből áll, egy, a viking mitológiára lazán építő fantasy világban.
Tőszavakban, amikor a falujukat nagyra nőtt kőember-szerűségek támadják meg, Rook, lánya, Alette, és óriás haverjuk összegyűjtik a falu népét, és elmenekülnek, mert már zsenge gyermekkoruk óta hobbijuk nem meghalni.
Mivel bizonyos sikereket tudnak felmutatni a nem-megevődésben, egy idő után egyre több menekülő túlélő csatlakozik növekvő karavánjukhoz, amit botcsinálta vezetőink harccal, és mérsékelt tapasztalattal alátámasztott vezetői döntésekkel próbálnak életben tartani.
rwurl=http://i.imgur.com/w0fIdiv.jpg
Itt a harcrendszer jön, picit hosszú, ezért tettem spoilerbe:
mellméretükspeciális képességeik alapján kiválasztotjuk csata előtt, kikkel esne jól megszeppenteni az aktuálisan utunkba álló ellent, sorrendbe rakjuk őket, majd megjelenik a csatatér. Itt még átpozícionálhatjuk még őket picit hogy lehetőleg ne mindjárt a tornából felmentett íjászkislány kapja az első pofont, aztán hegyibe. Felváltva lép a mi első kománk, aztán az ellenfélé, és így tovább. Először mozoghatunk, embere válogatja hogy mennyit, aztán üthetünk vagy lőhetünk, esetleg páncélt bonthatunk - ezeket mind megnövelhetjük akaraterőből - vagy bevezhetjük valamelyik spéci képességünket, esetleg mozgás és minden más helyett pihenhetünk egyet hogy visszanyerjünk egy kevés akaraterőt.A harcok változatosak, különösen a második részben: a legkülönbözőbb fajta helyszíneken fogunk sokféle ellenféllel pofozkodni, gyakran speciális körülmények között. Ezt tovább színesítik a csapattagok, akik rengetegen vannak és mind más stratégiát és lehetőségeket hoznak a közösbe.
rwurl=http://i.imgur.com/Q6gDr0N.jpg
A vándorlás hangulatos, de stresszes, mivel a döntések nem könnyűek,
rwurl=http://i.imgur.com/KaDtTpR.png
az erőforrások pedig szűkösek. Legyőzött ellenfelekből és megfelelő döntésekből befolyást gyűjtünk, amit vagy a csapattagok erősítésére tudunk felhasználni, vagy latbavethetjük hogy készleteket rekviráljunk a népünknek - mind a kettőre folyamatosan szükség lesz, és riktán van elég. Hasonló dilemma hogy hány emberünk legyen harcos, aki igen jól jön nagy csatákban (száz-ötszáz menekültünk összes csatáját természetesen nem öt-hat haverral szeretnénk megvívni amíg a többiek a sör mellől drukkolnak, bár a mi és csapatunk teljesítménye nagyban befolyásolja a nagy csaták kimenetelét is), viszont többet eszik mint billenős Zil hegymenetben, és egyáltalán nem dolgozik.
rwurl=http://i.imgur.com/vzodfYh.jpg
A grafika stílusos, szép, a világ kidolgozott és magával ragadó, a karakterek szerethetőek (...vagy éppen utálhatóak). Különösen szimpatikus hogy itt senki sem világmegváltó hős, ha jobbról támadnak, balra futunk, ha esik, elázunk... De, ahogy mondani szokták, hős az aki előrefelé menekül: és lassan talán fény derül a rejtélyekre: miért akarnak mindenkit megölni és/vagy elfogyasztani (tetszőleges sorrendben) a kőszerű dredge-ek, mi a szarvas óriás haverunk, és népe története, mit ittunk a ReWired bulin amitől olyan másnaposak voltunk... nem, az nem.
rwurl=http://i.imgur.com/XJsJz6V.jpg
Arkham Knight: Arkham Episodes
Na, ezek lennének a Batmantől különböző karakterekkel izmoló DLC-k. Röviden: a Batgirlös baromi jó, nekem az Origins szintén remek Cold, Cold Heartjánál is jobban tetszett. Kapsz egy kellemes mini-sandboxot fő és- (apró) mellékküldetésekkel, amelyek mindegyike érdekes és változatos, a végére meg sikerült az egyik legjobb dual combat bunyót odavarázsolni. Kellemes, az Originsre emlékeztető hangulata van (a DLC-t a WB Montreal követte el, érezni is), amitől egy teljesen önálló kis 3 órás kalandnak érződik az egész, Batgirl meg érdekesen egyedi módon hasznosítja a hekkelős kütyüt, szóval még valamennyit a játékmeneten is sikerült variálni.
A Harley Quinn pakk esetében már értem, hogy miért voltak annyira zabosak az előrendelők: 15-20 perc középszer, semmi több. Nagyjából ugyanez a kategória a Red Hood, Robin és a Nightwing pakk is.
A legfurcsább a Catwoman's Revenge, ami szvsz a legszarabbul sikerült kontent, amit Arkham játék valaha látott. Annak idején az Arkham City-hez készült Harley Quinn's Revenge is borzalmas volt, de ez simán ráver arra is (úgy tűnik, hogy a revenge szó használata a Rocksteadynél rossz ómen): az eleje hihetetlenül unalmas, a vége meg olyan batárnehéz és idegesítő, hogy a játékosok többsége szimplán csak feladja a fenébe ahelyett, hogy vesződne vele. A tizedik próbálkozás után én is így döntöttem, mert az elektromos padlót az Asylum óta szívből gyűlölöm, a CR meg még ezt amolyan bónuszként megfejeli egy adag ide-oda kóválygó lézerrel is. Ez a NES-es Castlevania?
A Season Pass-t csak nagyon olcsón éri meg megvenni, mert egyébként a sztori módot mellékküldetésekkel bővítő Season of Infamy-nek is csak a fele igazán jó és érdekes, a többi shovelware. Igazán jöhetett volna mennyiségében kevesebb, minőségben viszont jobb és tartalmasabb DLC ehhez a játékhoz... bocs WB, de a Big Rigs akkor sem lesz kellemesebb, ha a Need For Speed mellé adják extraként.
Szerk: Adtam még egy esélyt a Catwoman's Revenge-nek és végig tudtam vinni, de itt valami nagyon komolyan el lett cseszve: konkrétan egy 174x-es, critical strike-okra építő kombóval sikerült megoldani a dolgot. Nem akarok menőzni azzal, hogy "hú de fasza vagyok az Arkham játékokban", de még azok után sem a legegyszerűbb dolog egy ilyet összehozni, hogy az összeset rongyosra játszottam (főleg úgy nem, ha közben egy adag elektromos padló meg egy rakás lézernyaláb azon van, hogy eldobd azt a rohadt kombót :D), szóval mégis mi értelme van ilyen nehézre tervezni egy olyan sztori DLC-t, amit nagy valószínűséggel a közönség nagy része végig akar majd vinni?
Az Arkham City-be odavetett extraként belerakott, Joker's Funhouse címen futó challenge map, ahol 1 millió pontot kell összekombóznod a 3 csillaghoz KÖNNYEBB ennél.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Hű, hát, nem tudom, lehet csak még nagyon az elején járok, vagy inkább az lehet az oka, hogy sosem játszottam különösebben sokat RTS játékokkal, de nekem kihívás volt minden küldetés eddig :-D
rwurl=http://images.pushsquare.com/games/ps4/armello/cover_large.jpg
Nem rossz játék, de egyedül rendkívül unalmas gép ellen. Érdemes barátokkal egy kanapéról tolni sörözés közben. Röviden egy körökre osztott, kártyajáték. Sajnos időlimit is van, amit rendkívül utálok. Ennek ellenére 1000-2000 Ft megér.
rwurl=http://www.devolverdigital.com/static/assets/art/ronin-poster.png
Remek hangulat, tetszetős megjelenés, ötletes körökre osztott harc. Eszméletlenül nehéz... Tényleg ember kínzásra lehetne alkalmazni a Dark Souls mellett.
Dropsy
Szeretem a kalandjátékokat, de ez nekem már túl beteg...
Wolfenstein: Old blood
Ilyen jól id játékkal még nem szórakoztam! Kiváló single cucc, nem hittem volna, hogy leköt, de sikerült neki.
Egygolyós fejesek, csonkolások :Đ, sztájlos zúzás
ibi amentia latet
Kár, hogy nulla a replay value...
Ezen a részen még mindig jót röhögök. :D
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Sl-n_jv8ywM
A remekül megcsinált játék a legfontosabb a replay value szempontjából, szóval nem értelek.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Gondoltam belekötök ebbe, de hát végül is nem.
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Rájöttél, hogy nem is azt mondta? Csak nem eléggé ahhoz, hogy mégse idézd kontextusból kiragadva?
:D
ibi amentia latet
Ez erősen szubjektív, lehet az is replay value, ha egyszerűen újrajátszásra ingerel, mert annyira jó. De sokan pedig csak akkor játszanak újra játékokat, ha azt erősen más módon tehetik, más utat bejárva, más végkimenetelt elérve.
Egy 200 órás RPG-t kevésbé szívesen játszanék újra, pláne sok grinddal, ha ugyanazzal partyval kellene nyomulnom, ugyanazokkal a képességekkel, ugyanazokkal a döntésel (ezekkel viszont az ember szíve szerint megtervez fejben az első közben még 5-6 végigjátszást is, persze nyilván akkor, ha a játék tényleg jó). Egy Total War kampányait is kevésbé automatikusan játszanám újra (pláne más stratégia vagy a széria más darabja helyett), ha az összes frakció ugyanazzal a stratégiai lehetőségekkel rendelkezik.
Egy aránylag rövid és pörgős akciójátéknál viszont inkább elég lehet a más nehézségi szint vagy az arzenál addig haynagolt darabjaira való ráfekvés. Mondjuk nem is tudom, hogy egy hagyományos lövöldétől mennyivel érdemes elvárni ettől többet.
Sors bona, nihil aliud.
Hiszti viszont továbbra is van :D
Amúgy a zombis rész pont nem volt kúl a végén, illetve kár, hogy azzal együtt lett vége és túl sokáig húzták.
Jah. Én is félek tőlük.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Jah, az "A"-t az elején átugrottam.
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
SOMA
rwurl=http://www.one-4-u.de/img/banner/news/soma.jpg
Egészen idáig kimaradt a Frictional tavaly megjelent sci-fi horrorja, így ideje volt már bepótolnom. És azt kell mondjam, hogy az előzetes elvárásaimat óriási mértékben felülmúlta az Amnesia után. Meglehet, hogy nem félelmetesebb annál, de a SOMA-t mint teljesen különálló frencsájzt nézve és amit nyújt, teljesen jól működik ez a szintű parafaktor.
Egyszerűen szinte kifogástalanul van felépítve a környezetével, történetmesélésével együtt, és minőségben/összetettségben egy óriási előrelépés az Amnesia-hoz képest szerintem. Míg az előző játék leginkább az "őrület" játékmechanikában, szörnyekben volt erősebb, a SOMA a világépítésben (megmondom őszintén, sokkal jobban élveztem a barangolást és a világgal való interakciót, mint a szörnyek elől való bujkálást..), a pszicho-horrorban, a finoman érintett morális kérdésekben és leginkább a környezettől való félelemben jeleskedik. És igazából ez az ami a leginkább tetszik benne, hogy a Frictional mocsok jó az illúzióteremtésben.
Amit még feltétlenül ki kell emelnem, az az audio minőség és a hanghatások összessége. Egyszerűen pazar és fantasztikus. Ilyet független csapattól nemigen hallani, és ez itt kérem szépen már-már szinte DICE szintű minőség. A lépéshangoktól elkezdve a vízbetöréseken és szörnyeken át a környezeti háttérzajokig minden tűéles és a helyén van..
Összességében tehát teljes mértékben le voltam nyűgözve és roppant gyorsan eltelt a játékidő egy perc unalom nélkül. Kíváncsi vagyok merre fog haladni ezután a Frictional.
+1 (tm)
A spoiler taggal is maximálisan egyet értek.