Meg vannak a hibái a 94-es filmnek, nyilván nagyon is rajta volt Branagh kézjegye, de akkor is sokkal stílusosabb, szórakoztatóbb, és sokkal kevésbé vontatott volt, mint ez az új borefest.
Pl. a Szörny összerakása és életrekeltése ezerszer jobban be volt mutatva és látványosabb volt, itt kb. egy nagy semmi.
Vagy a Blind man és a családja szál is sokkal jobban működött. Frankenstein és a Szörny is sokkal több interakcióba lépett egymással, ezért sokkal izgalmasabban és hitelesebben is jött át a néző számára a kémia közöttük. Isaac iszonyat gyatra karakter, gyatra alakítás mellett, míg Branagh sokkal jobban hozta a megszállott tudóst, aki valóban le akarja győzni a halált.
Mia Goth meg az új filmben :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Borzalmas. Mind ő, mind Isaac, kb. két unott színész, kötelező házifeladat alakítását látjuk (ahogy szinte minden Netflix filmben, amikor leigazolnak egy A listás sztárt).
Senkit sem érdekel, hogy a könyvhöz melyik áll közelebb, mert egyrészt az emberek 90%-a sose olvasta a könyvet, másrészt a könyv is vonatatott és egyáltalán nem akkora mestermű, csak egy jó ötletet dolgozott fel, olyan időszakban, amikor ez egyedivé tette.
Sose fogom ezt a Netflixes Frankensteint újranézni, a 94-est viszont párszor még biztos elő fogom venni.
De az előző kommentben még úgy hivatkoztál rá, mint (elnézést szó szerint fogok Mokent idézni, tudom, hogy ízléstelen) idézem: "fantasztikus alapmű". :D
Nézd, én a kommentjeiddel általában úgy vagyok (és szerintem a múltkor bőségesen kifejtettem, hogy meddig terjed az irántad érzett tiszteletem, szóval amúgy nem értem, minek futsz neki a falnak mindig velem), hogy kiröhögöm őket vagy el sem olvasom őket végig, szóval igazán kár volt ennyi karaktert pazarolnod rám. :D Neked jobban bejött az angolnás feltámasztásos megoldás a 94-es Frankensteinből? Kurva vicces, felröhögtem, de érted, ennyi.
tudom, hogy ignorálod a kommentjeimet, mert sose tudsz rendes ellenérvet felhozni :)
Mert, amikor saját véleményt kellene nyilvánítanod és leszállni a hype vonatról, akkor sajnos system failure van, mert a kritikákban, amit olvastál nem gondoltak ilyen eshetőségekre :(
Csak azért jövök hogy kiegyensúlyozottabb legyen a vélemény harc.
Egyrészt a film előtt elolvastam a könyvet és nagyon meglepett hogy mennyire gyönyörűen megírt és intelligens szép dráma. Sokkal magasabb/mélyebb színtű élmény mint a belőle készült filmek. Abszolút értem mi fogta meg benne Del Toro-t.
A 94es film Branagh-en ment el, mert a mindig nárcisztikus művész úr olyan szerelmes volt a saját magát is csodáló Viktor karakterébe hogy végül meg is feledkezett a szörnyről és annak valós tragédiájáról.
Del Toro pedig a másik véglet, mert nem csak mélyen empatizál a teremtménnyel de különösen szépnek is látja őt . Ez érthető őt ismerve, mert mindig az elesett, kitaszított vagy furcsa lényeket szerette és értette meg igazán. Az egész pályája kb arról szólt hogy mennyire tudja csodálni ezeket a fura lényeket.
így a könyv üzenete Del Toro-val ezerszer nagyobb összhangban van mint az ez eddigi bármely feldolgozással. Egyszerűen ez kellett hozzá hogy valaki úgy lássa a szörnyet ahogy ő látja.
Nekem extrában marhára tetszett a film képivilága a sok zölddel illetve hangsúlyos pontokon elhelyezett vörös színekkel, a gyönyörű díszletekkel és a nagyon Del Toro-s esztétikával. Bele értve a szörny külsejét is akiről nekem egyből valamiért a Hellboy 2 tündéje ugrott be.
Szerintem ez egy közel tökéletes adaptáció formai és tartalmi szempontból is, én pont ilyet reméltem Del Toro-tól amióta megtudtam hogy végre filmre viszi. És imponált hogy egy durva horror helyett inkább az Elefántember irányba indult és mélyen empatizált ezzel közelebb hozva a nézőt a könyv üzenetéhez. Ez annó nagyon nem sikerült, már a Karloff érában is egy buta horror volt az "abnormal brain"-nel.
A 94es film Branagh-en ment el, mert a mindig nárcisztikus művész úr olyan szerelmes volt a saját magát is csodáló Viktor karakterébe hogy végül meg is feledkezett a szörnyről és annak valós tragédiájáról.
Fú, ezt annyira kurva jól fogalmaztad meg! Az a vicc egyébként, hogy ha megfogod a könyv szövegét és melléteszed a két filmet, a "tudományos" végeredmény egyértelműen az lesz, hogy a Branagh film követi hűebben az eseményeket, csak közben meg totál félreviszi az egészet a röhejességig.
Frankenstein egy ilyen kis kedves-lelkes tudósként jön le belőle, ami miatt képtelen elmagyarázni azt a film, hogy miért utálja a szörny Victort. Kis túlzással kb. annyinak tűnik az egész konfliktusuk, hogy "jaj csúnyákat írt rólam a naplójában meg akarom ölni". :D Na, ehhez képest az új filmben Oscar Isaac egy gátlástalan, nárcisztikus, mániákus idióta, aki a film legvégéig képtelen megérteni azt, hogy mit teremtett és tökéletesen érted, hogy miért utálja a teremtménye.
Ezért nagyon fura ez a "94-es film jobb vót" dolog, mert ha őszinték vagyunk akkor intellektuális önbecsapás egyáltalán összevetni a kettőt egymással, annyival magasabb ligában játszik del Toro. És egyébként Kenneth Branagh sem rossz rendező szerintem, az V. Henrik pl. teljesen frankó film meg úgy összességében Shakespeare-t tényleg jól tud adaptálni, de az az ő világa, nem a Frankenstein.
Igen azt hozzátenném én is: nagyra becsülöm és szeretem Branagh Shakespeare feldolgozásait. Nagyon tehetséges pali. De szerelmes magába és ez ott jól is szokott állni rendszerint minden filmnek. Nameg akkor is jó volt amikor ezt az oldalát parodizálta a Harry Potterben amikor elvállalta Gilderoy Lockhart szerepét. :D De már Poirot-nál is az alapanyag elrontását eredményezte a karakterének csodálata.
Ez kicsit spoiler, de az előző gondolathoz visszatérve:
ShowHide spoiler #
Van két remek gondolat / jelenetsor a filmben:
1. Frankenstein borzalmas a szörny "nevelésében" és ezt rohadt jól mutatja be a film Elizatbethen keresztül, aki türelemmel és kedvességgel közeledik hozzá vs. Frankenstein, aki néhány nap után a picsába kívánja az egész kísérletet és pl. azon panaszkodik, hogy gondoskodnia kell a szörnyről meg erőszakosan követeli tőle, hogy tanuljon meg beszélni és hasonlók.
2. Ugyanakkor Frankenstein nem egy gonosz, menthetetlen ember: néhol kibújik belőle az, hogy egyébként nem szociopata, pl. mikor rágyújtja a szörnyre a kérót és hallja, hogy az kétségbeesetten a nevét kiáltja, megpróbálja kimenteni. Persze nem is jó ember, sokat hazudik, megpróbálja lenyúlni az öccse nőjét, inkább megölné a teremtményét, minthogy felelősséget vállaljon a tetteiért, de aztán a film végén képes bocsánatért esedezni és tulajdonképpen ő lesz az, aki feloldozza a szörnyet.
Végeredményben Frankenstein nem egy szemétláda, hanem csak egy egoista faszfej, aki teljesen alkalmatlan a gyereknevelésre, mint az egoista faszfejek általában. :D
Szóval ebben a filmben Frankenstein actually egy rohadt jól kidolgozott, komplex karakter és itt jön elő megint az, hogy tök más szint, mint a Branagh-film.
Szerk: Ja és bár ez nincs kiemelve a filmben, de érdemes megfigyelni, hogy mennyire párhuzamban van Frankenstein teretménnyel szemben tanúsított viselkedése azzal, ahogyan vele bánt az apja gyerekkorában. Daddy issues much? :D
Meg vannak a hibái a 94-es filmnek, nyilván nagyon is rajta volt Branagh kézjegye, de akkor is sokkal stílusosabb, szórakoztatóbb, és sokkal kevésbé vontatott volt, mint ez az új borefest.
Pl. a Szörny összerakása és életrekeltése ezerszer jobban be volt mutatva és látványosabb volt, itt kb. egy nagy semmi.
Vagy a Blind man és a családja szál is sokkal jobban működött. Frankenstein és a Szörny is sokkal több interakcióba lépett egymással, ezért sokkal izgalmasabban és hitelesebben is jött át a néző számára a kémia közöttük. Isaac iszonyat gyatra karakter, gyatra alakítás mellett, míg Branagh sokkal jobban hozta a megszállott tudóst, aki valóban le akarja győzni a halált.
Mia Goth meg az új filmben :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Borzalmas. Mind ő, mind Isaac, kb. két unott színész, kötelező házifeladat alakítását látjuk (ahogy szinte minden Netflix filmben, amikor leigazolnak egy A listás sztárt).
Senkit sem érdekel, hogy a könyvhöz melyik áll közelebb, mert egyrészt az emberek 90%-a sose olvasta a könyvet, másrészt a könyv is vonatatott és egyáltalán nem akkora mestermű, csak egy jó ötletet dolgozott fel, olyan időszakban, amikor ez egyedivé tette.
Sose fogom ezt a Netflixes Frankensteint újranézni, a 94-est viszont párszor még biztos elő fogom venni.
De az előző kommentben még úgy hivatkoztál rá, mint (elnézést szó szerint fogok Mokent idézni, tudom, hogy ízléstelen) idézem: "fantasztikus alapmű". :D
Nézd, én a kommentjeiddel általában úgy vagyok (és szerintem a múltkor bőségesen kifejtettem, hogy meddig terjed az irántad érzett tiszteletem, szóval amúgy nem értem, minek futsz neki a falnak mindig velem), hogy kiröhögöm őket vagy el sem olvasom őket végig, szóval igazán kár volt ennyi karaktert pazarolnod rám. :D Neked jobban bejött az angolnás feltámasztásos megoldás a 94-es Frankensteinből? Kurva vicces, felröhögtem, de érted, ennyi.
tudom, hogy ignorálod a kommentjeimet, mert sose tudsz rendes ellenérvet felhozni :)
Mert, amikor saját véleményt kellene nyilvánítanod és leszállni a hype vonatról, akkor sajnos system failure van, mert a kritikákban, amit olvastál nem gondoltak ilyen eshetőségekre :(
Ja igen ez is megvolt már a múltkor, hogy én vagyok a kritikaolvasó, aki csak leírja, hogy mit olvasott a kritikákban. :D
Frankenstein by Del Toro
Csak azért jövök hogy kiegyensúlyozottabb legyen a vélemény harc.
Egyrészt a film előtt elolvastam a könyvet és nagyon meglepett hogy mennyire gyönyörűen megírt és intelligens szép dráma. Sokkal magasabb/mélyebb színtű élmény mint a belőle készült filmek. Abszolút értem mi fogta meg benne Del Toro-t.
A 94es film Branagh-en ment el, mert a mindig nárcisztikus művész úr olyan szerelmes volt a saját magát is csodáló Viktor karakterébe hogy végül meg is feledkezett a szörnyről és annak valós tragédiájáról.
Del Toro pedig a másik véglet, mert nem csak mélyen empatizál a teremtménnyel de különösen szépnek is látja őt . Ez érthető őt ismerve, mert mindig az elesett, kitaszított vagy furcsa lényeket szerette és értette meg igazán. Az egész pályája kb arról szólt hogy mennyire tudja csodálni ezeket a fura lényeket.
így a könyv üzenete Del Toro-val ezerszer nagyobb összhangban van mint az ez eddigi bármely feldolgozással. Egyszerűen ez kellett hozzá hogy valaki úgy lássa a szörnyet ahogy ő látja.
Nekem extrában marhára tetszett a film képivilága a sok zölddel illetve hangsúlyos pontokon elhelyezett vörös színekkel, a gyönyörű díszletekkel és a nagyon Del Toro-s esztétikával. Bele értve a szörny külsejét is akiről nekem egyből valamiért a Hellboy 2 tündéje ugrott be.
Szerintem ez egy közel tökéletes adaptáció formai és tartalmi szempontból is, én pont ilyet reméltem Del Toro-tól amióta megtudtam hogy végre filmre viszi. És imponált hogy egy durva horror helyett inkább az Elefántember irányba indult és mélyen empatizált ezzel közelebb hozva a nézőt a könyv üzenetéhez. Ez annó nagyon nem sikerült, már a Karloff érában is egy buta horror volt az "abnormal brain"-nel.
Fú, ezt annyira kurva jól fogalmaztad meg! Az a vicc egyébként, hogy ha megfogod a könyv szövegét és melléteszed a két filmet, a "tudományos" végeredmény egyértelműen az lesz, hogy a Branagh film követi hűebben az eseményeket, csak közben meg totál félreviszi az egészet a röhejességig.
Frankenstein egy ilyen kis kedves-lelkes tudósként jön le belőle, ami miatt képtelen elmagyarázni azt a film, hogy miért utálja a szörny Victort. Kis túlzással kb. annyinak tűnik az egész konfliktusuk, hogy "jaj csúnyákat írt rólam a naplójában meg akarom ölni". :D Na, ehhez képest az új filmben Oscar Isaac egy gátlástalan, nárcisztikus, mániákus idióta, aki a film legvégéig képtelen megérteni azt, hogy mit teremtett és tökéletesen érted, hogy miért utálja a teremtménye.
Ezért nagyon fura ez a "94-es film jobb vót" dolog, mert ha őszinték vagyunk akkor intellektuális önbecsapás egyáltalán összevetni a kettőt egymással, annyival magasabb ligában játszik del Toro. És egyébként Kenneth Branagh sem rossz rendező szerintem, az V. Henrik pl. teljesen frankó film meg úgy összességében Shakespeare-t tényleg jól tud adaptálni, de az az ő világa, nem a Frankenstein.
Igen azt hozzátenném én is: nagyra becsülöm és szeretem Branagh Shakespeare feldolgozásait. Nagyon tehetséges pali. De szerelmes magába és ez ott jól is szokott állni rendszerint minden filmnek. Nameg akkor is jó volt amikor ezt az oldalát parodizálta a Harry Potterben amikor elvállalta Gilderoy Lockhart szerepét. :D De már Poirot-nál is az alapanyag elrontását eredményezte a karakterének csodálata.
Ez kicsit spoiler, de az előző gondolathoz visszatérve:
1. Frankenstein borzalmas a szörny "nevelésében" és ezt rohadt jól mutatja be a film Elizatbethen keresztül, aki türelemmel és kedvességgel közeledik hozzá vs. Frankenstein, aki néhány nap után a picsába kívánja az egész kísérletet és pl. azon panaszkodik, hogy gondoskodnia kell a szörnyről meg erőszakosan követeli tőle, hogy tanuljon meg beszélni és hasonlók.
2. Ugyanakkor Frankenstein nem egy gonosz, menthetetlen ember: néhol kibújik belőle az, hogy egyébként nem szociopata, pl. mikor rágyújtja a szörnyre a kérót és hallja, hogy az kétségbeesetten a nevét kiáltja, megpróbálja kimenteni. Persze nem is jó ember, sokat hazudik, megpróbálja lenyúlni az öccse nőjét, inkább megölné a teremtményét, minthogy felelősséget vállaljon a tetteiért, de aztán a film végén képes bocsánatért esedezni és tulajdonképpen ő lesz az, aki feloldozza a szörnyet.
Végeredményben Frankenstein nem egy szemétláda, hanem csak egy egoista faszfej, aki teljesen alkalmatlan a gyereknevelésre, mint az egoista faszfejek általában. :D
Szóval ebben a filmben Frankenstein actually egy rohadt jól kidolgozott, komplex karakter és itt jön elő megint az, hogy tök más szint, mint a Branagh-film.
Szerk: Ja és bár ez nincs kiemelve a filmben, de érdemes megfigyelni, hogy mennyire párhuzamban van Frankenstein teretménnyel szemben tanúsított viselkedése azzal, ahogyan vele bánt az apja gyerekkorában. Daddy issues much? :D