Harry Potter (könyvek is)

Nem vitted túlzásba az OP-t :D

De akkor így hirtelen a kérdéseim, amiket nem értek a filmek alapján (a könyveket nem olvastam). Majd biztos lesz még több is :))

- Szóval nem egészen tiszta a mágiavilág meg a valódi világ kapcsolata. Hogy bizonyos dolgokat látnak a muglik a varázsvilágból, bizonyos dolgokat meg nem? Mi az ami átjöhet? Tehát pl. ami így az utolsó filmekben van pusztítás a valódi világban meg mittomén, azt a hétköznapi emberek hogy élik meg?

- Ehhez kapcsolódva. Mi Voldemort célja tulajdonképpen? Ő a valódi világot is meg akarja hódítani, vagy csak a varázslósat?

- Voldemort is át tud jönni a valódi világba? Miért nem csalogatják át és lövik szét AK47-tel, vagy dobnak rá egy bombát? Vagy miért nem visznek át azon a buzi vonaton egy atomot és basszák rá Voldemort kastélyára?

- Miért tűnik Roxfortban minden tapasztalt mágus meg tanár teljesen balfasznak és fogalmatlannak? Gyakorlatilag amikor már Voldemort a saját anyjukat dugja éppen seggbe az orruk előtt, még akkor is azt hajtogatják, hogy nincs itt semmi látnivaló, dehogy tért vissza Voldemort.

- Tulajdonképpen mi volt az értelme annak, hogy Alan Rickman karaktere kettős ügynök (?) volt?

Köszi Mozes & LY ez így sokat hozzá tett. Ne legyen félreértés, nem kötözködni akarok, alapvetően tökre tetszettek a filmek, csak pusztán a filmek alapján a világ működése nem jött át egészen.

Mert ugye az elején még úgy tűnik, mintha a varázsvilág kvázi egy másik "dimenzió" lenne, ahová a vonaton lehet átmenni, mint egy csillagkapun, de aztán később meg tulajdonképpen nagyjából megszakítás nélkül átjárnak a kettő között, így ez nem állt össze.

Voldemort tehát tulajdonképpen egy sztenderd nárcisztikus személyiségzavaros pszichopata náci? A klasszikus elemek megvannak: már gyerekként nagyon intelligens, lenézi a többieket, ravasz, manipulatív, megnyerő fellépésű, stb.

Majd ha újranézem a filmeket, még biztos jutnak eszembe dolgok (gondolom a következő napokban úgyis adják majd őket :)), de ami még így hirtelen beugrik kérdésként, az a halál ereklyéi.

Ez valahogy a filmben úgy a semmiből jött, mintha akkor ki kellett volna ezeket találni, és egy flashbackben megmagyarázni, hogy mik ezek az új csodafegyverek Voldemort ellen (maga a rajzfilmes flashback tök jól volt megcsinálva, tetszett, csak ugye ezek a magyarázós flashbackek a sztori végéhez közelítve mindig azt az érzést adják, hogy hát ezt utólag találtuk ki). Ez a könyvekben jobban fel volt építve?

Igazából ha jól van összehozva, engem olyan túlzottan nem zavar. Mármint... én úgysem hiszem el, hogy valaki előre kitalál egy 6-7 részes könyvsorozatot, amikor még azt se tudja, hogy az elsőt egyáltalán kiadják-e vagy nem.

Azt még el tudom hinni, hogy talán van valamiféle kép az író / írónő fejében, hogy nagyjából merre fog menni a sztori, még azt is, hogy esetleg néhány főbb pont megvan előre, de részleteiben nagyjából kizártnak tartom, hogy ennyire előre tervezhető legyen egy ilyen hosszú történet.

elég nagy baromság is lett volna elmondani az első rész előtt... azzal szabotálhatta volna az egészet.

Kábé ez jön le a filmek alapján is.

Mindig is egy vitatéma lesz, hogy egy történetet előre el kell tervezni, vagy hagyni organikusan nőni. A korlátolt rálátásom azt mondatja velem, hogy ezen viták leginkább a lelkes amatőrök között parázslanak, ahol fennen hangoztatják, hogy RR Martinm koma is csak azt írja, amit a világa logikája a folyamatban diktál.

Igen, kérem szépen, ezért is nem tudja befejezni a regényfolyamát. Ezért is jön rá állandóan, hogy még nem plusz egy, hanem legalább plusz két részre lesz szükség, és így tovább... DE! Legalább neki van tapasztalata, nem csak ír bele a vakvilágba.

A másik oldalon ott az előre tervezés, ami azért jó, mert keretbe foglalja a mondanivalót, ezáltal ki is jelöli nagy vonalakban a hősök által bejárt utat.
Apró bökkenő, hogy kezdőként azzal sem vagyunk rendszerint tisztában, hogy a történetünknek csak akkor lesz értelme, ha valóban közöl valamit - rendszerint ennek a megfogalmazása nélkül állunk neki az első munkánknak.

Az én esetemben próbáltam előre tervezni (a mondanivaló megfontolása nélkül), és el is jutottam a történet egy pontjáig a vázlatokban, ám ami ennél is fontosabb; a retrospektív részek tartalmát is leskicceltem, hiszen ezen eseményekre alapszik a jelen története.
Az ígéretes vázlatolás után nekikezdtem a történetnek, de amikor kifogytam az alapanyagból, jobbára ötletszerűen folytatódtak az események a világ logikája által és saját megérzéseim által vezetve. Végül sikerült valamit összekalapálni, ami alapjául szolgálhatott a mostani újraírásnak, de annyi sutaság megőrződött még az új verzióban is, hogy a háttér bizonyos titkai túlságosan a történet végén bontakoznak ki - addig nincs elég információja az olvasónak, hogy megalapozott elméleteket találjon ki magának.

Ez volt az én esetem. A történet előre meg volt vázlatolva egy már megírt könyvem által, de természetesen jól gondolod; ennek ellenére is történtek néha olyan események, amelyek engem is megleptek (Ilyen Miu korai személyes felbukkanása a bárban). Azt hiszem, a meglepetések természetesek, de a keret akkor is fontos. Mindig lesznek új ötletek, aztán a nagyszerűségük függvényében dönteni kell felettük, hogy beleférnek-e az addig megírt irányba. Én azon vagyok, hogy van időm, inkább összegyűjtöm, egyeztetem előre a fürdőkádban lelt megoldásokat, és akkor van időm előre felépíteni, foreshadow-olni a meglepetéseket - aztán az olvasótalálkozókon nagy mellénnyel beidézhetem, hogy "figyelitek: már az első kötetben elszóltam magát!"