The average player probably looks like an upper-middle-class kid who comes out of college or comes out of high school. And when you follow an upper-middle-class kid for about seven to ten years, they’re probably going to make higher than the median average income. They’re probably going to live in a neighborhood that’s relatively safe. They’re going to have a career. Now, when you take the counterpart among the pool that was drafted, that median kid, that kid looks likes he’s making about twenty to twenty-four thousand dollars a year, which is not a lot of money. He’s working probably five to seven months playing baseball, and then struggling to find part-time work in the off-season. Might be coaching, might be doing some training, might be working on a construction site, might be working in fast food.
tenyleg nem ertelek moken. mi van a merdzsoval? meg van egy kurva jo csajod, vedd el felesegul, csinalj gyerekeket, kozben meg told a jogaszkodast, de ne az legyen a fontos. egy jo, atlagos eletnel valojaban nincs jobb :)
ja jo volt CSzni, de en legalabb abban is bena voltam, es eletem legproduktivabb 10 evet basztam el azzal a szarral, ahelyett, hogy felfutattam volna az ido alatt valami programozo vallalkozast, vagy barmi ITs cuccot :)
Nem is akarok irodai munkát, most is azt szeretem, ha "terepre kell menni" ügyfélhez és tárgyalni, abban jó vagyok. Sőt, koordinálni is jól tudom a feladatokat, csak én magam rohadtul nem akarom csinálni, mert utálom. De senki nem venne fel vezetőnek, mert nincs vezetői tapasztalatom... Max. kivárhatom itt a cégnél, amire van is esély, de az is lehet, hogy addigra megszűnik a cég :D
menj el epitesvezetonek (lehet egy epitomernokit le kell tolnod 3 ev alatt levelezon), es akkor aztan dirigalhatsz, szervezhetsz es intezkedhecc egesz nap
szerk: megvan, van imerosom aki eus projekteket ellenoriz, az ilyesmi munka. arrafele nezelodj.
Tanulni már nem fog, kétkezi meló meg valszeg mégsem fog annyira feküdni a végereményben.
Mit szólnál Moken, ha elmennél egy olyan céghez jogászkodni, amelynek érdekel a küldetése? Olyan dolgokért állnál ki, amelyet a magadénak is érzel eszmeileg? (már, ha persze van benned ilyen jellegű indíttatás)
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
asztalos [...] Szépen eldolgozgat nyugisan és rengeteg pénzt keres
Amíg le nem vágja pár ujját.
Mondjuk árufeltöltős átállásról indexen vagy 444-en is írtak korábban mintha valami ismertebb cég CEO-ja lett volna korábban, csak jött a csőd v felvásárlás.
Ugyanakkor nem véletlenül fiatalabb, még nem teljesen elhasznált emberek csinálják ezeket a fizikai melókat. Lásd még kőművesek térdproblémái.
Barátnőm a legjobb dolog, ami történt velem, de ettől még hosszútávon nem változott rózsaszínné a világ. Ő pl. szereti a munkáját, ő sokkal inkább elégedett azzal az élet színvonallal, ami most van nekünk, van egy hobbija, amit imád és sikeres benne. Nekem ezek nem így vannak, és ez sokkal inkább szembeötlő számomra amiatt, hogy látom neki milyen.
Sajnos én mindig nagyravágyó voltam, akkor vagyok boldog, ha megkapom azt, amire tényleg vágyok és nem kell kompromisszumokat kötnöm. A kocsira mondhatjuk, hogy a számba repült, de így is iszonyatos örömöt okoz számomra a mai napig, egyszerűen a személyiségem akkor kerül összhangba a valósággal, amikor beszállok abba a verdába. De az az igazság, hogy ez csak látszat, mert közel sincs annyi pénzem, nem keresek annyit, mint akik egyébként ilyen kocsival járkálnak. Persze azt is tudom, hogy milyen jó az, amikor valamiért áldozatokat hozol és szép lassan összespórolod rá pénzt, nyilván ennél nincs jobb érzés. De az a baj, hogy már egyre inkább azt látom, hogy azok a dolgok amikre vágyok egyre inkább eltávolodnak tőlem, és huszonévesen még reménykedtem, de most már egyre inkább kezdem elveszíteni a reményt és ezzel egyenesarányosan leszek egyre boldogtalanabb. Egyszerűen nincs semmi, amit szeretnék, amiért oda lennék, ami meghatározná a létezésem, nincs hivatásom, nincs már hobbim se. Pl. futást nagyon szerettem 6 évvel ezelőtt, de teljesen kiábrándultam belőle, semmi örömöt nem lelek benne, edzést is abbahagytam, nem bírok hónapok alatt végigjátszani egy egyébként 10 órás single player játékot, nem tudok leülni és kiolvasni egy könyvet, állandóan csak unottan elcseszem az időt mindenféle hülyeségre.
1. Olvasd el a könyvem. Minden nap egy óra, és egy hét alatt megvan.
2. Ha megtört az ambíciód, a lány kiszagolja, és elveszíti az érdeklődését. A férfinak ambíció nélkül nincs vonzereje. Lapátra fog tenni. Magadon kell változtatnod, hogy minőségi partnered maradjon / legyen.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
hah, gyonyoru!
ez a nyafogas felidezett bennem egy ilyen kis edes-bus nosztalgikus emleket.
volt egy ismim, egy magyar "szineszlegenda" kisfia. a fiucska elvegzett valami infos tanfolyast, gyorsan inteztek neki egy jo allast egy nagy cegnel, ceges szuper kategorias laptop es mobil, apuci ala dobott egy jeep cherokeet, hogy legyen mivel dolgozni jarnia (bar csak ugyeletes volt mindig, nem kellett bejarnia, neha felhivtak es intezkedett a laptopjan, akarhonnan) volt neki egy csincsi kis csaja is csak hogy meglegyen a konforterzet.
aztan egyik edzes utan a masodik sore fogyasztasa kozben ki esett belole:
"asszem depis vagyok, perpill nincs az eletemben semmi aminek orulni tudnek"
mikozben mi halandok, kuzkodtunk a megelhetesert.:)
asszem egy jo kis halalkozeli elmeny, esetleg egy sokkolo pofonozon kitudja hozni a delikvenst ebbol a kataton allapotbol-csak szembe kell futni a ralitasokkal.:D
nem bírok hónapok alatt végigjátszani egy egyébként 10 órás single player játékot, nem tudok leülni és kiolvasni egy könyvet, állandóan csak unottan elcseszem az időt mindenféle hülyeségre.
depisnek tunsz, bar fiatal vagy, van jo csaj, normalis munkad, verdad, lakni is van hol, hasad is tele csak vernyogsz. cserelnek veled, meg elotted az eletbol a jo reszek (csaladalapitas, gyerekek, ilyen mokak)
gondold el kozel az 50-hez, elvalt ven fasznak milyen perspektivai vannak, urologus, kolonoszkopia, gyomortukrozes, prosztataproblemak. mar jo par eve nem volt olyan reggel, hogy ne ugy keljek, hogy a reggeli merevedes a derekamban van. erre itt picsogsz. gaz.
Szerintem jónéhányunknak voltak érzelmileg lelkileg sötét/mély időszakai, nekem is, de visszagondolva rohadtul nem volt reális egyik aggodalmam sem, vagyis inkább a reakcióim. Persze akkor reálisnak éreztem, néha most is érzek hasonlókat csak már nem tudják eluralni a személyiségemet. Voltam pszichológusnál is, de nekem nem sokat ért. Pl. az is aggasztott fiatalon, hogy mi lesz 40-45 évesen. Semmi buli semmi móka csak a totál kopár/sivár hétköznapok. Aztán idősebben jön rá az ember, hogy fiatalon mennyire felületesen élte az életét. A másik, hogy én soha senkire nem hallgattam (kivéve a gombaszakértőt :D ) úgyhogy minden sallert az élettől csakis magamnak köszönhetek. Mondanám, hogy esetleg próbálj ki valamilyen kedélyjavítót, de nem mondom, mert nem ismerem a hatásait, mellékhatásait.
Igen, ezt más is mondta már. De szerintem az is olyan lenne, mint a barátnőmmel, hogy az elején minden problémámat elfelejtettem, aztán szépen lassan visszatértek a gondjaim. Ez ilyen tüneti kezelés lenne csak, és persze, akkor már egyből van egy cél, meg másért élsz, de nekem az a bajom, hogy még nem éltem úgy igazán, ahogy szerettem volna.
Az olyanhoz hasonló arcokból álló haveri körömet, mint akiről mikka írt szinte teljesen leépítettem elmúlt 2 évben, azok tényleg csak buliznak, csajoznak, ökörségeket csinálnak, és full üres az életük nekik is, csak ők ezzel feledtetik. De nekem sose adta az az életstílus igazából, én mindig arra vágytam, hogy legyen valamit csinálni. Ezért volt jó régen a CS vagy a foci, de előbbi fenntarthatatlan lett volna úgyis, utóbbiban meg nem voltam elég jó sajnos.
De hány meg hány családos apuka van, aki ki van égve, hiába vannak ott a gyerekek, a szép feleség...
Igazából nem gondolom depressziósnak magam, mert tudok örülni, csak kevés alkalommal van rá lehetőségem. Pl. Apexezni, AoE-zni, Quakezni (Valorant dead game és undorító netcode miatt csak agyvérzést előidézni jó) szeretek haverokkal, ezért nem jut időm single player gamekre.
Amikor kirándulunk, túrázunk hegyekben azt imádom, nagyon élvezem, amikor tavaly Los Angelesben voltunk az tényleg a valóra vált álom kategória volt, iszonyatosan élveztem. Csak utána jön az érzés, hogy de jó lenne újra ott lenni, vagy elmenni Japánba, vagy New Yorkba, és most covid ide vagy oda, ezek a 10 napos utazások milliós tételek, amiket én spec jelenleg csak akkor engedhetek meg magamnak, ha egy csomó más dologról lemondok.
De hány meg hány családos apuka van, aki ki van égve, hiába vannak ott a gyerekek, a szép feleség...
Tanúsíthatom. Mikor a multi kiöli a lelked, találkozol megannyi szemétládával és nárcisztikus főnökkel az évek során és ugyan nem keresel szarul, nem tapsolod el a pénzt, mégis látod, hogy valódi céljaid eléréséhez azért még ez sem elég középtávon... hát az meleg érzéssel tölt el. :D
(Persze a lányom imádom, kurva jó arc már hatévesen és a boldogságom egyetlen valódi forrása, de attól még lebeg egy csomó faszság az én fejem fölött is.)
Ezért volt jó régen a CS vagy a foci, de előbbi fenntarthatatlan lett volna úgyis, utóbbiban meg nem voltam elég jó sajnos.
de bazmeg, ezekben pont az a lenyeg, hogy nem kell a legjobbnak lenned. elmesz kispalyan focizni haverokkal, vagy ha a nagypalyat szereted var a megye3...megye1 skilltol, idotol es kedvtol fuggoen. meg most is jatszhatsz 1.6-ot, vagy source-ot (vagy apexet, fortnite-t). nem leszel elso, es?
kibaszott gyengen focizok, pl. a keddi focimon egyik szerb gyerek szokott is morogni a benazasaimon, de leszarom, soha nem voltam pro, nem jartam edzesre, full hobbi.
Igazából nem gondolom depressziósnak magam, mert tudok örülni, csak kevés alkalommal van rá lehetőségem. Pl. Apexezni, AoE-zni, Quakezni
Ez a része fura. Nálam pont fordítva van. Lenne lehetőségem játszani de kurvára nincs kedvem hozzá. Multkor is mentem pár kört Apexel és pikk-pakk beleuntam.
igazabol eletmodvaltasra lenne szukseged. valamire ami kizokkent.
nem a korulmenyeiddel, hanem az ertekrendeddel vannak gondok. ha tizszer ennyit keresnel mint most, akkor a brit bankarok fizetese utan nyafognal. nem hiszem hogy a penz a gond nalad.
Moken kezet is foghatnánk. Nálam is a hasonló. Vettem új monitort, elkezdtem edzeni járni, de a munka, magánélet minden ugyanaz... A nejem egy tündér és néha már sajnálom, hogy nem tudok olyan életvidám lenni mint ő. Legszívesebben világgá mennék picit (tengerpart vagy nyaralás külföldön, mert az idén kimaradt a COVID miatt). Lehet ez hiányzik nekem...
Nem szeretnék senkit sem megbántani, de amilyen sorsok vannak csak a közvetlen környezetemben, az itt olvasottak leginkább azt váltják ki belőlem, hogy menjetek a picsába. :-)
Viszont, hogy érdemben is hozzászóljak: https://4mhu.com/
Nem szeretnék senkit sem megbántani, de amilyen sorsok vannak csak a közvetlen környezetemben, az itt olvasottak leginkább azt váltják ki belőlem, hogy menjetek a picsába. :-)
Mindig van rosszabb helyzet, de ezzel nullázni valaki érzelmi/lelki állapotát nem fair. Azért mert van rosszabb, attól még amit épp érzel valid marad. Ne hasonlítgassuk már magunkat és másokat más sorsokhoz, mert baszott káros.
Milyen szempontból káros? Az örüljünk, hogy lyuk van a seggünkön? (nem ezt mondtam)
Az egyik nyavalygás nem abból indult ki, hogy az informatikus háziorvosok mennyivel többet keresnek? Az még nem volt káros? Miért nem lehet jobban felnyitni a szemeket?
Aww Moken ilyenkor olyan cuki tudsz lenni :)
Ember nem irányíthatja sorsomat; semmiképp sem olyan, aki szélirányból támad és bűzlik a fokhagymától
E-Sportban nincsen pénz, nagyon szarul keres a többség az szupersztárokon kívül. 74k évente úgy hogy ezt az átlagot a top élsportolók durván torzítják. https://medium.com/super-jump/esports-pro-gamers-how-much-do-they-earn-f...
Ugyanaz az analógia mint élsportolóknál, rengetegen nagyon szarul kb. Minimál körül keresnek.
https://freakonomics.com/podcast/sports-ep-3/
tenyleg nem ertelek moken. mi van a merdzsoval? meg van egy kurva jo csajod, vedd el felesegul, csinalj gyerekeket, kozben meg told a jogaszkodast, de ne az legyen a fontos. egy jo, atlagos eletnel valojaban nincs jobb :)
ja jo volt CSzni, de en legalabb abban is bena voltam, es eletem legproduktivabb 10 evet basztam el azzal a szarral, ahelyett, hogy felfutattam volna az ido alatt valami programozo vallalkozast, vagy barmi ITs cuccot :)
Parizer forever.
menj el epitesvezetonek (lehet egy epitomernokit le kell tolnod 3 ev alatt levelezon), es akkor aztan dirigalhatsz, szervezhetsz es intezkedhecc egesz nap
szerk: megvan, van imerosom aki eus projekteket ellenoriz, az ilyesmi munka. arrafele nezelodj.
Parizer forever.
Tanulni már nem fog, kétkezi meló meg valszeg mégsem fog annyira feküdni a végereményben.
Mit szólnál Moken, ha elmennél egy olyan céghez jogászkodni, amelynek érdekel a küldetése? Olyan dolgokért állnál ki, amelyet a magadénak is érzel eszmeileg? (már, ha persze van benned ilyen jellegű indíttatás)
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Amíg le nem vágja pár ujját.
Mondjuk árufeltöltős átállásról indexen vagy 444-en is írtak korábban mintha valami ismertebb cég CEO-ja lett volna korábban, csak jött a csőd v felvásárlás.
Ugyanakkor nem véletlenül fiatalabb, még nem teljesen elhasznált emberek csinálják ezeket a fizikai melókat. Lásd még kőművesek térdproblémái.
+1, nagybátyám asztalos volt, ~10 évvel ezelőtt temettük el COPD
jelige: ahol fát vágnak ott sok a PM2.5 forgács?
Everyone wants to shine like a diamond, but no one want to get cut
Szerintem ne hisztizz/nyavajogj. Azt hagyd meg a nőknek.
Barátnőm a legjobb dolog, ami történt velem, de ettől még hosszútávon nem változott rózsaszínné a világ. Ő pl. szereti a munkáját, ő sokkal inkább elégedett azzal az élet színvonallal, ami most van nekünk, van egy hobbija, amit imád és sikeres benne. Nekem ezek nem így vannak, és ez sokkal inkább szembeötlő számomra amiatt, hogy látom neki milyen.
Sajnos én mindig nagyravágyó voltam, akkor vagyok boldog, ha megkapom azt, amire tényleg vágyok és nem kell kompromisszumokat kötnöm. A kocsira mondhatjuk, hogy a számba repült, de így is iszonyatos örömöt okoz számomra a mai napig, egyszerűen a személyiségem akkor kerül összhangba a valósággal, amikor beszállok abba a verdába. De az az igazság, hogy ez csak látszat, mert közel sincs annyi pénzem, nem keresek annyit, mint akik egyébként ilyen kocsival járkálnak. Persze azt is tudom, hogy milyen jó az, amikor valamiért áldozatokat hozol és szép lassan összespórolod rá pénzt, nyilván ennél nincs jobb érzés. De az a baj, hogy már egyre inkább azt látom, hogy azok a dolgok amikre vágyok egyre inkább eltávolodnak tőlem, és huszonévesen még reménykedtem, de most már egyre inkább kezdem elveszíteni a reményt és ezzel egyenesarányosan leszek egyre boldogtalanabb. Egyszerűen nincs semmi, amit szeretnék, amiért oda lennék, ami meghatározná a létezésem, nincs hivatásom, nincs már hobbim se. Pl. futást nagyon szerettem 6 évvel ezelőtt, de teljesen kiábrándultam belőle, semmi örömöt nem lelek benne, edzést is abbahagytam, nem bírok hónapok alatt végigjátszani egy egyébként 10 órás single player játékot, nem tudok leülni és kiolvasni egy könyvet, állandóan csak unottan elcseszem az időt mindenféle hülyeségre.
rwurl=https://youtu.be/chyRpj-971o
Vagy másképpen is lehet hozzáállni
rwurl=https://youtu.be/L0MK7qz13bU
:D
1. Olvasd el a könyvem. Minden nap egy óra, és egy hét alatt megvan.
2. Ha megtört az ambíciód, a lány kiszagolja, és elveszíti az érdeklődését. A férfinak ambíció nélkül nincs vonzereje. Lapátra fog tenni. Magadon kell változtatnod, hogy minőségi partnered maradjon / legyen.
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
hah, gyonyoru!
ez a nyafogas felidezett bennem egy ilyen kis edes-bus nosztalgikus emleket.
volt egy ismim, egy magyar "szineszlegenda" kisfia. a fiucska elvegzett valami infos tanfolyast, gyorsan inteztek neki egy jo allast egy nagy cegnel, ceges szuper kategorias laptop es mobil, apuci ala dobott egy jeep cherokeet, hogy legyen mivel dolgozni jarnia (bar csak ugyeletes volt mindig, nem kellett bejarnia, neha felhivtak es intezkedett a laptopjan, akarhonnan) volt neki egy csincsi kis csaja is csak hogy meglegyen a konforterzet.
aztan egyik edzes utan a masodik sore fogyasztasa kozben ki esett belole:
"asszem depis vagyok, perpill nincs az eletemben semmi aminek orulni tudnek"
mikozben mi halandok, kuzkodtunk a megelhetesert.:)
asszem egy jo kis halalkozeli elmeny, esetleg egy sokkolo pofonozon kitudja hozni a delikvenst ebbol a kataton allapotbol-csak szembe kell futni a ralitasokkal.:D
"okey-dokey!"
Neked egy gyerek kell a leírtak alapján.
+1, nagybátyám asztalos volt, ~10 évvel ezelőtt temettük el COPD
jol hangzik, nekem az van, bar soha nem voltam asztalos :)
Parizer forever.
Ne bátorítsd fel pedofilizmusra kérlek.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
nem bírok hónapok alatt végigjátszani egy egyébként 10 órás single player játékot, nem tudok leülni és kiolvasni egy könyvet, állandóan csak unottan elcseszem az időt mindenféle hülyeségre.
depisnek tunsz, bar fiatal vagy, van jo csaj, normalis munkad, verdad, lakni is van hol, hasad is tele csak vernyogsz. cserelnek veled, meg elotted az eletbol a jo reszek (csaladalapitas, gyerekek, ilyen mokak)
gondold el kozel az 50-hez, elvalt ven fasznak milyen perspektivai vannak, urologus, kolonoszkopia, gyomortukrozes, prosztataproblemak. mar jo par eve nem volt olyan reggel, hogy ne ugy keljek, hogy a reggeli merevedes a derekamban van. erre itt picsogsz. gaz.
Parizer forever.
Terapian gondolkodtal mar? Lehet hasznalna.
Szerintem jónéhányunknak voltak érzelmileg lelkileg sötét/mély időszakai, nekem is, de visszagondolva rohadtul nem volt reális egyik aggodalmam sem, vagyis inkább a reakcióim. Persze akkor reálisnak éreztem, néha most is érzek hasonlókat csak már nem tudják eluralni a személyiségemet. Voltam pszichológusnál is, de nekem nem sokat ért. Pl. az is aggasztott fiatalon, hogy mi lesz 40-45 évesen. Semmi buli semmi móka csak a totál kopár/sivár hétköznapok. Aztán idősebben jön rá az ember, hogy fiatalon mennyire felületesen élte az életét. A másik, hogy én soha senkire nem hallgattam (kivéve a gombaszakértőt :D ) úgyhogy minden sallert az élettől csakis magamnak köszönhetek. Mondanám, hogy esetleg próbálj ki valamilyen kedélyjavítót, de nem mondom, mert nem ismerem a hatásait, mellékhatásait.
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
...kérj a gombaszakértőtől kedélyjavítót ;-)
Igen, ezt más is mondta már. De szerintem az is olyan lenne, mint a barátnőmmel, hogy az elején minden problémámat elfelejtettem, aztán szépen lassan visszatértek a gondjaim. Ez ilyen tüneti kezelés lenne csak, és persze, akkor már egyből van egy cél, meg másért élsz, de nekem az a bajom, hogy még nem éltem úgy igazán, ahogy szerettem volna.
Az olyanhoz hasonló arcokból álló haveri körömet, mint akiről mikka írt szinte teljesen leépítettem elmúlt 2 évben, azok tényleg csak buliznak, csajoznak, ökörségeket csinálnak, és full üres az életük nekik is, csak ők ezzel feledtetik. De nekem sose adta az az életstílus igazából, én mindig arra vágytam, hogy legyen valamit csinálni. Ezért volt jó régen a CS vagy a foci, de előbbi fenntarthatatlan lett volna úgyis, utóbbiban meg nem voltam elég jó sajnos.
De hány meg hány családos apuka van, aki ki van égve, hiába vannak ott a gyerekek, a szép feleség...
Igazából nem gondolom depressziósnak magam, mert tudok örülni, csak kevés alkalommal van rá lehetőségem. Pl. Apexezni, AoE-zni, Quakezni (Valorant dead game és undorító netcode miatt csak agyvérzést előidézni jó) szeretek haverokkal, ezért nem jut időm single player gamekre.
Amikor kirándulunk, túrázunk hegyekben azt imádom, nagyon élvezem, amikor tavaly Los Angelesben voltunk az tényleg a valóra vált álom kategória volt, iszonyatosan élveztem. Csak utána jön az érzés, hogy de jó lenne újra ott lenni, vagy elmenni Japánba, vagy New Yorkba, és most covid ide vagy oda, ezek a 10 napos utazások milliós tételek, amiket én spec jelenleg csak akkor engedhetek meg magamnak, ha egy csomó más dologról lemondok.
Tanúsíthatom. Mikor a multi kiöli a lelked, találkozol megannyi szemétládával és nárcisztikus főnökkel az évek során és ugyan nem keresel szarul, nem tapsolod el a pénzt, mégis látod, hogy valódi céljaid eléréséhez azért még ez sem elég középtávon... hát az meleg érzéssel tölt el. :D
(Persze a lányom imádom, kurva jó arc már hatévesen és a boldogságom egyetlen valódi forrása, de attól még lebeg egy csomó faszság az én fejem fölött is.)
de bazmeg, ezekben pont az a lenyeg, hogy nem kell a legjobbnak lenned. elmesz kispalyan focizni haverokkal, vagy ha a nagypalyat szereted var a megye3...megye1 skilltol, idotol es kedvtol fuggoen. meg most is jatszhatsz 1.6-ot, vagy source-ot (vagy apexet, fortnite-t). nem leszel elso, es?
kibaszott gyengen focizok, pl. a keddi focimon egyik szerb gyerek szokott is morogni a benazasaimon, de leszarom, soha nem voltam pro, nem jartam edzesre, full hobbi.
Parizer forever.
Ez a része fura. Nálam pont fordítva van. Lenne lehetőségem játszani de kurvára nincs kedvem hozzá. Multkor is mentem pár kört Apexel és pikk-pakk beleuntam.
igazabol eletmodvaltasra lenne szukseged. valamire ami kizokkent.
nem a korulmenyeiddel, hanem az ertekrendeddel vannak gondok. ha tizszer ennyit keresnel mint most, akkor a brit bankarok fizetese utan nyafognal. nem hiszem hogy a penz a gond nalad.
"okey-dokey!"
Moken kezet is foghatnánk. Nálam is a hasonló. Vettem új monitort, elkezdtem edzeni járni, de a munka, magánélet minden ugyanaz... A nejem egy tündér és néha már sajnálom, hogy nem tudok olyan életvidám lenni mint ő. Legszívesebben világgá mennék picit (tengerpart vagy nyaralás külföldön, mert az idén kimaradt a COVID miatt). Lehet ez hiányzik nekem...
Nem szeretnék senkit sem megbántani, de amilyen sorsok vannak csak a közvetlen környezetemben, az itt olvasottak leginkább azt váltják ki belőlem, hogy menjetek a picsába. :-)
Viszont, hogy érdemben is hozzászóljak:
https://4mhu.com/
Mindig van rosszabb helyzet, de ezzel nullázni valaki érzelmi/lelki állapotát nem fair. Azért mert van rosszabb, attól még amit épp érzel valid marad. Ne hasonlítgassuk már magunkat és másokat más sorsokhoz, mert baszott káros.
Choose your next words with excpetional care!
Milyen szempontból káros? Az örüljünk, hogy lyuk van a seggünkön? (nem ezt mondtam)
Az egyik nyavalygás nem abból indult ki, hogy az informatikus háziorvosok mennyivel többet keresnek? Az még nem volt káros? Miért nem lehet jobban felnyitni a szemeket?