Na tegnap fél tizenegyre sikerült letennem... Előtte húsz perccel még a lábujjaimat tekergette, mondván villamost vezet :-D (Rohadt nehéz úgy megszidni hogy közben nem bírom visszafogni a nevetést...)
Le kell fárasztani napközben.
A nagyobbik az oviban megkapja a kiképzést, előfordul az is, hogy ott nem is alszik, aztán este ő cibál, hogy menjek már altatni, de előfordul, hogy mire beérek, már késő. (ha pl. 5 perccel utána megyek)
Kisebbik meg ha szar az idő, és egész nap otthon van, nincs játszózás, és nem is kergetőzünk egy órán keresztül a lakásban, tud vergődni rendesen altatás közben.
Meg persze délutántól már zéró csoki, és egyéb cukros ételek/italok.
Mint nem szülő nem akartam belepofázni, de szerintem is elfogadhatatlan a gyerek verése. Ezzel csak azt tanulják meg, hogy elfogadott reakció az erőszak. Csajodnak is lekevrsz egyet ha nem azt csinálja amit te akarsz? Nem látom, hogy jó megoldás ez.
A "csajom" tetteiért nem vagyok felelős. Sem anyagilag, sem erkölcsileg, semmilyen büntetőjogi értelemben sem.
Ha a gyereknek azt mondod, ne szaladj át az úton, mert elüti az autó, de ő csak azért is átszalad. Utánamész és elmagyarázod, hogy ha meghal, akkor végleg game over, vagy hosszú időre kórház és nagyon nem buli. Oké. Átszalad legközelebb is. Elmondod neki még egyszer, hiszen gyerek, sokszor kell elmondani. Legközelebb úgy szalad át, hogy tényleg jött egy kocsi és ordítozva szaladsz utána, de nem éred utol, mert tudod milyen piszok gyorsak tudnak lenni?
Ennyi. ÍJ irány a kórház, vagy a temető.
A faszt. Ha fontos dologban nem fogadja el az utasítást, mert ez ilyenkor nem kérés, meg irányvonal mutatás, hanem kő kemény szabály, akkor lekeversz neki egy pofont és soha többet nem fut át az úton.
Te neveld csak úgy a te gyerekedet, ahogy akarod. Hátha olyanod lesz, mint a szomszédban. De ne haragudj, semmi közöd nincs hozzá, hogy én hogy nevelem az enyémeket, amíg törvényes keretek között teszem azt és a gyerekek is boldogok mellesleg.
Azok akik könyveket írnak arról, hogy a gyerekeket hogyan lehet türelemmel nevelni javarészt soha nem akadtak össze igazán nyakas és önfejű gyerekkel. Amikor mint egy papagáj ismételgeted neki, hogy mit ne tegyen és miért. És csak azért is szarik a fejedre, mert a szemében nincs semmi visszatartó erő és mondhatod, hogy azért mert nem tisztel téged, de ezen semmilyen módon nem fogsz tudni változtatni, ha egy tök jófej és megértő, következetes szülő vagy, a gyerek az ellenállás mértékegysége.
És a verés és verés között is van különbség. Mindenki egy monoklis, vérző szájú bőgő kisgyereket lát maga előtt, amikor a verést olvassa tőlem, gondolom nadrágszíj meg pálca is előkerül. Pedig elég csak erővel megfogni a karját és nem engedni hogy átszaladjon az úton és addig ott tartani az arcod előtt, amíg elmagyarázod még egyszer hideg hangon, hogy mi a fasz lesz vele, ha áthajt rajta egy kocsi.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
És mondhatnám a többi példát is. Mind a két gyereknek elmondtuk nem egyszer, de legalább 5x hogy a sütő ajtaja, ha világít a lámpa bent, akkor kurva forró. Ne menjen a közelébe (vasaló dettó). Hidd el nekem, egyiket sem vertem meg, elég büntetés volt nekik, hogy mind a kettő megégette könnyebben a kezét, amikor csak azért is érdekes volt a belenézni mi sül bent és eközben megfogni az ablakot.
Bőgtek egy darabig, bekentük, elmúlt. Megtanulták. A gyerekek nem racionális, tapasztalt mini felnőttek, hanem egy igazi kis anarchista, lázadók, akik mindig megkeresik a kiskapukat és addig feszítik a húrt, amíg csak lehet. Vannak persze olyan gyerekek is, hogy letámasztod a sarokban és amíg nem szólsz neki, csak nézi a falat, meg a cipőjét. Aztán nagy boldogan mesélnek róla a többi szülőnek, hogy az ő gyereke soha semmi rosszat nem csinál és minden körülmények között hú de jó. Aztán kérdezd meg négyszemközt az óvónőjét vagy tanárnőjét, az ilyenek általában nem a legügyesebb, legszociálisabb gyerekek a közösségben. De ez mondjuk nem tartozik szervesen a témához, csak ide lyukadtam ki.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
nos, nekem pofon es mas eroszak nelkul is megtanultak, hogy korulnezunk es ugy megyunk at (korabban pedig azt, hogy megvarjuk apat, anyat az atkelessel)
pedig hat eleg onfeju gyerok volt a fiam
es igen, kurva gyorsak, egyet pislantasz, mar kesz a baj
Te neveld csak úgy a te gyerekedet, ahogy akarod. Hátha olyanod lesz, mint a szomszédban. De ne haragudj, semmi közöd nincs hozzá, hogy én hogy nevelem az enyémeket, amíg törvényes keretek között teszem azt és a gyerekek is boldogok mellesleg.
VS
Ha az én gyerekem mondaná ezt rám, vagy az anyjára, elmagyaráznám nagyon rideg és komoly fejjel, hogy miért nem használjuk ezt a jelzőt és pláne nem a szüleire. Majd ha még 1x meghallom olyan pofont leverek neki, hogy a föld adja a másikat.
'nuff said.
A tisztel téged és a fél tőled között is elég nagy a különbség.
Én nagyon nem szeretném megverni, csak ha olyat csinál ami életveszélyes, és másképp nem tudom rávenni hogy ilyet soha. Más kérdés hogy két ujjal rácsapni a fenekére nem ugyanaz mint felpofozni... Megjegyzem ha az asszony ilyet csinál, ő irtó jól szokott szórakozni rajta...
Nem látom a vs idézetek között a lényeget. Egy pofonért a rendőr nem fog kijönni. Ha ez a legnagyobb bajod, akkor jelents fel.
Úgy gondolom a Ha és az előtte lévő szomszéd gyereke a kis fasz részt nagyvonalúan elmosod. Az én gyerekeim nem mondogatják ránk hogy hülye, meg idióta. És ha mégis alkalmaznának ilyet, abban biztos lennék, hogy vagy kicsúszna a szájukon, mert a hülye kis barátaik a suliban kötőszónak használják, vagy pedig azért mondja, mert nem tudja mit jelent pontosan, mint a dögölj meg volt.
És nem azért nem mondja a gyerekem rám, hogy hülye, mert fél, mert még eddig egyszer sem kellett megütnöm őket, ez azt jelenti, hogy vagy soha nem mondták ránk, vagy megértették a szép magyarázatból, hogy mit jelent és miért ne mondják.
Tehát nem félelemből, hanem tiszteletből.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Álljunk csak meg egy ásónyomra. Azt tegyük hozzá, hogy alapból úgy van "beállítva" a gyerek, hogy neki fogalma sincs, hogy most modernvilágvanésverésnélküleszjógyerek. Nincs lényeges különbség egy ősember gyerek és mai között. Ugyanazok az ösztönök vezérlik a világ pedig egy cseppet sem egyszerűbb, könnyebb vagy veszélytelenebb. Bár nincs kardfogú, meg aktív vulkán, mamut csorda, de van helyette 800 egyéb más. Semmi baj nincs vele, ha egy nyakleves kíséretében tudatosítod a gyerekben, hogy bizony nem azért szóltál neki harmadszor, hogy ne rohanjon át az úttesten, mert nincs jobb dolgod, hanem azért mert elbassza egy autó.
Felejtsük már el ezt a nagy békés, verés mentes nevelést. Nincs ezzel semmi baj, ez a módszer elég régóta működik, én is kaptam szüleimtől, anyámtól főleg, faterom is az ő szüleitől, de egyikünk sem érzi úgy, hogy jó dolog az erőszak. Sőt.
Nem baj, ha eljár az ember keze néha, persze, nem ököllel ütjük, meg amikor kedvünk van, de van az a helyzet, amikor kell a testi kontaktus. (Én a seggére szoktam csapni vagy meglegyintem a fejét. De az ordítás jobban fáj neki, mint a tasli.)
Tisztelet? Nem banda tagok vagytok, bazdmeg. Majd öregkorodra tisztel, mert nem random vered agyon. Egyébként is, az apja/anyja vagy, nem a cimbije, nem a kispajtása, az a dolgod, hogy felneveld egy olyan világba, amit még te sem értesz mindig. Szar ja, de senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Hálátlan egy dolog, és nem is lehet igazán jól csinálni, nincs végigjátszás, semmi, és minél idősebb lesz a gyereked, ez csak annál nehezebb lesz. Kamaszkorig még ezer egy buktató vár...
Csöpi írta: Mint nem szülő nem akartam belepofázni
Helyes. :D Én is úgy voltam anno, hogy a legjobb fej apa leszek, nálunk nem lesz "apázás", Balázsnak fog hívni és nagy spanok leszünk. Hát, kurvára nem így van. Ha apa leszel, meglátod :D
Nálam is tabu a pofozkodás, szerintem nem jó, ha csak az az eszköz marad.
Négy és fél év alatt egyszer csaptam rá: "poénból" megrúgott, akkor rácsaptam a lábára, hogy lássa, az erőszak qrvára nem vicces. Nagyon meglepődött, de megértette az üzenetet.
Anno apám megcsapott, mert kitörtem egy ablakot a suliban verekedés közben. Nem verekedtem többet a folyóson (legalább is ablak mellett)
Megcsapott, mert gyújtogattam a házban. Soha többet nem tettem.
Megcsapott a nagymuter, mert rá voltam bízva (horgásztó mellett lakott) és anélkül, hogy szóltam volna neki, leléptem az utca végén lakó gyerekekhez játszani. Ő meg azt hitte beleestem a tóba és már megfulladtam, mert keresett égre-földre. Megtanultam, hogy ne lógjak csak úgy el.
Kb. ennyi, amire emlékszem. Olyan max. 10 pofont kaphattam és mindre jó ok volt. Nem úgy éltem meg, hogy engem most szarrá vertek.
De nem akarok meggyőzni senkit. Ha majd lesz gyereked, felneveled. Így, vagy úgy. Aztán majd oszd meg a tapasztalataidat. De azt hozzátenném, hogy nincs kizárólag egy jó mód, mert ahány gyerek, annyiféle probléma lesz.
Van rokonom, akinek mind a két gyereke a földreszállt angyal. Konkrétan egyszer azt mondta, skypeozás közben, hogy mennie kell, mert sír az új babája. Mondtam neki, ez neked sírás? Nálunk a nyöszörgés erőteljesebb volt. A lányom úgy tudott ordítani, hogy konkrétan elgondolkoztam azon, hogy én elköltözöm, mert nem lehetett vele egy házban megmaradni. Oszt csak nőtt a foga, meg fájt a pocak, vagy nyűgös volt. Más meg nagy büszkén mondja, hogy nekik nem volt a gyereke sem fog sem hasafájós sőt végig aludta elejétől kezdve az éjszakákat és nem érti mit problémázok.
Na az ilyenek fognak bele később a könyvírásba, mert nyilván ők csináltak valamit jobban, mint a többi szülők és ezt gyorsan meg is kell osztani, mint valami kőbe vésett szentírást. Lófaszt! Szerencsések voltak és nem kapnak tized annyi xp-t sem értük, mint az aki hozzám hasonlóan erőteljes kölyköket kapott! =)
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Sunyi írta: Van rokonom, akinek mind a két gyereke a földreszállt angyal. Konkrétan egyszer azt mondta, skypeozás közben, hogy mennie kell, mert sír az új babája. Mondtam neki, ez neked sírás? Nálunk a nyöszörgés erőteljesebb volt.
Ez szerintem egy nagyon lényeges pont, amit főleg azok szoktak mocskosul figyelmen kívül hagyni, akiknek nincs gyerekük, de olykor azok is, akiknek egyféle habitusú van, és csak abból tudnak kiindulni. Van olyan gyerek, akit leültetsz, akkor ott marad csendben elvan, a skála másik végén meg van olyan gyerek, akinek négyszer kell szólni, hogy egyáltalán üljön már le, és akkor sem marad a hátsóján két percnél tovább, ha konkrétan olyan cuccot adsz a kezébe, ami érdekli vagy amit szeret.
Nekem mindkét gyerekem inkább az utóbbi csoportba esik. Egy másfél órás mesefilmet nem lehet velük végignézni egy részletben, mert bár ők akarták nézni, félúton megunják és mennének, vagy csak elkezdik egymás macerálni közben. Ha elmegyek velük a játszótérre, folyamatosan figyelnem kell őket, hogy mikor csinálnak marhaságot, vagy akarnak olyan helyre felmászni, ahova az ő méreteikkel még nem kellene. Egy sima otthoni ebéd vagy vacsora néha olyan megterhelő tud lenni, ha épp elevenjükben vannak, hogy azt sokan el sem tudják képzelni.
Néha irigykedve nézem azokat a szülőket, akiknek a gyereke 20 percig magától ellapátolgat a homokozóban, vagy szó nélkül, egy helyben maradva megeszi az ebédjét, amit elé raktak. Nyilván nekik meg sem fordul a fejükben, hogy felpofozzák a kölyköt, mert az sosem csinál olyat, ami túlmenne azon a bizonyos határon, ahol már neked is emelned kell a válaszingert, hogy a gyerek leálljon és felfogja, hogy túltolta, és talán azt többet nem kellene.
Én sem szeretem verni a gyerekeimet, nem tartom túl hatékony nevelési eszköznek és nem is élek vele, ha nem muszáj, de az én gyerekeim olyanok, akiket néha muszáj kizökkenteni valami drasztikusabbal, hogy egyáltalán leálljanak és felfogják, hogy STOP jelzést kaptak.
Könnyen lehet, hogy én csinálok valamit rosszul, és azért jutottunk el erre a szintre, mert hagytam, hogy a fejemre nőjenek, és most többet megengednek maguknak, de én meg eközben sokszor amiatt érzem magamat szarul, hogy nem vagyok-e túl szigorú velük még így is.
Elevenek, több energiát igényelnek, éles határokat kell húznom és feltűnőbb megoldásokat kell alkalmaznom, ha azokat túllépik, különben valaki megsérül a végén, és nem azért, mert én felpofoztam.
Fú, ez a nyugton ülés. :D Az orvosnál fél óra várakozás felér egy évvel :D Nem tudunk mit kitalálni, ha hozunk egy rakat játékot, akkor se lenne elég. Mamáknál egy ünnepi ebéd az annyi, hogy leül egy hiszti után (ofc. nem éhes, hiába van ott reggel óta, játszana még), eszik két kanál levest, valami másodikat, közben tart 10 perc szünetet.
Most nézi a mesét, de közben az ágy és a tévé között rohangál úgy, mintha 100%-on lenne az aksija :D Közben reggel 6-tól talpon van, ma voltak az udvaron az oviban, még délután is pörgött kint.
Annyi most, hogy mobil és DS leköti, de nem szívesen adok ilyet neki, de kell néha.
Ehhez meg tegyétek hozzá, hogy nagyon-nagyon sokat és gyorsan beszél :D Tőlem örökölte, tény, aki ismer irl, az tudja, hogy miről beszélek :D
Én akkor öregedtem éveket, amikor először mentünk nyaralni a fiammal. Már a másfél óra kocsikázás is keserves feladat volt, hogy játszunk szóláncot, akkor kitalálóst, akkor beszélgessünk, énekeljünk, számoljunk teherautókat, akkor próbálj meg aludni, akkor na jó, tudom hogy erre ment ki az egész, tessék itt a táblagép. Oké, most már elveszem, mert több mint 40 perce nyomod és a nővéred is szeretne.
Aztán a wellness hotelben az étteremben minden nap azon tűnődtem, hogy vajon jövőre nem lenne-e jobb elmenni asszonnyal külön nyaralni, a gyerekeket meg otthon hagyni egy rokonnal.
Ott keveredett ez a nyugton ülés azzal, hogy bármit kért kaját, az nem volt neki jó, én meg gyűlölöm a kaja kidobását és elkezdtem enni amit ő nem kért, de addigra már három másik szar volt előtte és csak tologatta el őket. Konkrétan kidobtam egy rakás pénzt az ablakon és a gyerek olyan szarul még soha sem evett, mint az első nyaraláson a full ellátással.
Azóta azt csináltuk, hogy egyik szülő előremegy, megnézi mi a kaja. Aztán a gyerekeknek elmondja, a mai menü x és y. Lehet választani. És kész. Nincs varia. Ha megették, akkor a desszerteknél elvehetnek 1-t.
Tavaly már annyira jó volt, hogy ténylegesen tudtak maguknak választani kaját és azt hellyel-közzel szépen be is lapátolták. Evés közben sem volt folyamatos botrány mint eleinte.
Szerencsére 2-3 év alatt annyit javult a helyzet, hogy már ezek mind lassan a ködbe vesznek.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Tavaly mázlink volt nyaraláskor, a szakács bácsival imádták egymást, és mivel tudta hogy Luigi bácsi főzte, minden ízlett :-) Meg hát elég sokat pancsolt/kirándult/stb, így éhesebb is volt.
Bödöcs hosszan értekezik a kisgyermekes apukák sorsáról :-) (taggeltem mikortól ez a téma, onnantól gyakorlatilag a végéig)
rwurl=https://youtu.be/zD56G832GDY?t=1780
Az elmúlt napokban tettünk egy látogatást orbán vezér egyik legszebb magyar létesítményei, a stadionok miatt pénzhiányba roskadozó magyar kórházban. A gyerek hétfő délután sírni kezdett, hogy nagyon fáj a hasa és vigyük gyorsan doktornénihez. Parás volt nagyon, persze a doki nénije szabin, ügyelet majd csak este, mákomra a helyettesítő orvos éppen délutános volt, így rohantunk oda. A kocsiban kicsit jobban lett, de bent, de míg vártunk megint nagyon sírt. Az idős doki néni éppen aznap késett félórát, addig google alapján (tudom-tudom, Nokedli), diagnosztizáltam, hogy vakbél lesz.
Mire fél óra (nekünk fél éve) csúszással megérkezett az orvos mami, a gyerek bealudt, persze kelthettük fel. Nagyon kedves, de tényleg, cukor falat volt a doktornő, egyből beküldött minket Szekszárdra, hogy nézzenek rá a vakbelére ultrahanggal, bár ő nem érezett semmit, és inkább a köldök körül fájlalja a hasát a gyerek. Egy gyors pisi tesztből kimutatta, hogy minden okés, se drog, se dopping, szóval ő passzolná nagyobb skillel rendelkező mágusoknak.
Pakolás (hátha bent fogják spoiler: bent fogták), majd téptem Szekszárdra, éppen akkor volt 2 trafi is, de talán megúsztam őket -.-'
Bent egy szigorú főorvosnőt fogtunk ki, szinte azonnal közölte, hogy felvesznek minket az osztályra. Na, akkor vert ki a víz másodszor, harmadszor, amikor közölte, hogy kanült rak be a gyereknek. Hiába mondtam, hogy még a ragtapaszt sem viseli el a kölyök, még máson sem, nemhogy magán, lebaszott, hogy ő bizony nem fogja folyton szúrkodni a gyereket, meg infúziót is ad, szóval marad a cső. Ultrahangot meg nem csinált, mert még nem látna semmit, meg mitomén mit mondott. Elém toltak egy rakat papírt, én nem is láttam, mit írok alá, mert sírt a gyerek, sírt az asszony, én is majdnem. (Jó, tudom, más is volt kórházban, de nekünk az első ilyen. Remélem az utolsó is).
Fenn, az osztályon meglepetésemre nagyon barátságos közeg fogadott, szép szobák, játékok, bár a fürdő (főleg a felnőtt, ahol penészes volt a zuhany!!!) és a wc is elég gáz volt.
A nővérkék viszont fiatalok, csinosak és nagyon kedvesek voltak, pedig napi 12 órát tolnak le kb. 180 000ért. Jó, tegyük hozzá, nem elfekvőben vannak, ahol haldokló öregeket kell pelenkázni, meg pudvás alkeszeket lefürdetni. Itt minden gyerek mellé jár egy alap ápoló (az anyuka), szóval ők minimális dolgokat csinálnak.
A gyereknél a vérvételt és a kanül beültetésnél azért megszenvedték, 4 alig bírtak a fiammal, de szerencsére, sikerült.
Utána már a gyerek teljesen jól tűrte a dolgot, még tetszett is neki ez a cyperpunk beültetés, főleg, hogy így kap enni.
Ekkor szóltak, hogy egy szülő marad estére (alapértelmezésben az anyuka) de nincs ágy, max tábori ágy, szóval vagy le megy az anyuka az anyuka szállóra éjjelre, vagy szerencsés esetben kap egy tábori ágyat, persze pénzért, ellátással, vagy maradhat a stokin az free. (Megjegyzem, hogy a jó édes kurvanyját annak, aki ezt így hagyja, én ültem órákat azon a kurva széken, a végén minden bevallottam volna, ha kérdeznek, csak felállhassak egy percre. Tiszteletem annak a szülőnek, aki ezen végigüli az éjjeleket. És biztos van sok ilyen). KórhEAz, hála a orbinak.
Nekünk "mákunk" volt, ugyanis az asszony olyan egészségügyi helyzetben van, hogy csak fekhet, így ő engedéllyel felfeküdhetett a gyerek mellé az ágyra (vagy kapott volna egy anyás szobát, ami annyi, hogy földtől kb. 20 centire felállítanak egy ágyat). Mivel ő picike, simán elfértek a gyerekkel, így maradt a sima szoba.
Estére szarul lett persze a kölök, éjjel háromkor mégis csak ultrahang. Ahol nem találtak semmit, pár nyirokcsomó szemétkedett, de semmi egyéb. Vérkép jó, vizelet jó, csak a gyomra volt oda.
Másnapra javult a dolog, de még mindig voltak óránként komoly görcsei. Én bent voltam végig a látogatási időt kimaxolva, szóval kemény napok voltak. Volt pár alap romanyek is, persze ők zajongtak egész éjjel, meg nem húzták le maguk után a wc-t, egyszóval, tipikus cirgáncok.
Ma hazajöhettek, de nem tudták megmondani mi volt. Vírus fertőzés valami. Így utólag, mivel nem kapott semmi gyógyszert, csak 1 infúziót és pár görcsoldót, lehet házilag is megoldódott volna a dolog, de persze, ha még is vakbél, akkor meg szopás. Szóval, szerencsére könnyen megúsztuk, de az idegeskedés, azt nem kívánom senkinek...
És az, hogy anyukák alapból csak 6 hónapos gyerek alatt kaphatnának ágyat, felháborító. Én még 10 éves keresztfiamat sem hagynám egyedül éjjel, nem hogy egy 4 éves, beteg gyereket...
Jöjjön rá most a fosás az összes politikusra, aki ezt engedi, engedte.
.
-Nekünk is ilyen tapasztalatunk volt, csak még annyit, hogy ha másnap is maradsz (ott ahol mi maradtunk), már átpaterolnak a szépnek tűnő kirakat részről a Csernobilt idéző kóterba (mondjuk belülről szépen ki van festve, csak hely nincs meg ágy meg stb, kívülről durva).
-Nekünk pici volt a gyerek, ágy mégsincsen, pénzért se, széken aludjon az anyuka de időnként leugatják hogy minek van itt (persze, mert az egy éves picurt majd simán otthagyod a nővérekre :-P )
-gyerek nem akarta megenni a trutyit amit adtak volna a szájába, hát lenyomták a torkán. Kihányta, azóta se szed be SEMMILYEN gyógyszert, illetve fél évig sírt ha epres/málnás cuccot érzett mert hát ez olyan volt.
-sorolhatnám, de már így is írtam köteteket róla anno.
Na tegnap fél tizenegyre sikerült letennem... Előtte húsz perccel még a lábujjaimat tekergette, mondván villamost vezet :-D (Rohadt nehéz úgy megszidni hogy közben nem bírom visszafogni a nevetést...)
Le kell fárasztani napközben.
A nagyobbik az oviban megkapja a kiképzést, előfordul az is, hogy ott nem is alszik, aztán este ő cibál, hogy menjek már altatni, de előfordul, hogy mire beérek, már késő. (ha pl. 5 perccel utána megyek)
Kisebbik meg ha szar az idő, és egész nap otthon van, nincs játszózás, és nem is kergetőzünk egy órán keresztül a lakásban, tud vergődni rendesen altatás közben.
Meg persze délutántól már zéró csoki, és egyéb cukros ételek/italok.
This.
Legyen végre tartósan egy kicsit jobb idő, már viszem is őket meló után a játszótérre, hogy kifárasszák magukat/egymást.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
ne verd azt a gyereket, anelkul is lehet fegyelmezni
Parizer forever.
Nagyon ritkán kell a step 4-hoz folyamodnom, mert a step2-3-nál már megteszik azt, amit kértem.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Mint nem szülő nem akartam belepofázni, de szerintem is elfogadhatatlan a gyerek verése. Ezzel csak azt tanulják meg, hogy elfogadott reakció az erőszak. Csajodnak is lekevrsz egyet ha nem azt csinálja amit te akarsz? Nem látom, hogy jó megoldás ez.
Youtube: Csöpi plays - https://goo.gl/pp4Ldr
A "csajom" tetteiért nem vagyok felelős. Sem anyagilag, sem erkölcsileg, semmilyen büntetőjogi értelemben sem.
Ha a gyereknek azt mondod, ne szaladj át az úton, mert elüti az autó, de ő csak azért is átszalad. Utánamész és elmagyarázod, hogy ha meghal, akkor végleg game over, vagy hosszú időre kórház és nagyon nem buli. Oké. Átszalad legközelebb is. Elmondod neki még egyszer, hiszen gyerek, sokszor kell elmondani. Legközelebb úgy szalad át, hogy tényleg jött egy kocsi és ordítozva szaladsz utána, de nem éred utol, mert tudod milyen piszok gyorsak tudnak lenni?
Ennyi. ÍJ irány a kórház, vagy a temető.
A faszt. Ha fontos dologban nem fogadja el az utasítást, mert ez ilyenkor nem kérés, meg irányvonal mutatás, hanem kő kemény szabály, akkor lekeversz neki egy pofont és soha többet nem fut át az úton.
Te neveld csak úgy a te gyerekedet, ahogy akarod. Hátha olyanod lesz, mint a szomszédban. De ne haragudj, semmi közöd nincs hozzá, hogy én hogy nevelem az enyémeket, amíg törvényes keretek között teszem azt és a gyerekek is boldogok mellesleg.
Azok akik könyveket írnak arról, hogy a gyerekeket hogyan lehet türelemmel nevelni javarészt soha nem akadtak össze igazán nyakas és önfejű gyerekkel. Amikor mint egy papagáj ismételgeted neki, hogy mit ne tegyen és miért. És csak azért is szarik a fejedre, mert a szemében nincs semmi visszatartó erő és mondhatod, hogy azért mert nem tisztel téged, de ezen semmilyen módon nem fogsz tudni változtatni, ha egy tök jófej és megértő, következetes szülő vagy, a gyerek az ellenállás mértékegysége.
És a verés és verés között is van különbség. Mindenki egy monoklis, vérző szájú bőgő kisgyereket lát maga előtt, amikor a verést olvassa tőlem, gondolom nadrágszíj meg pálca is előkerül. Pedig elég csak erővel megfogni a karját és nem engedni hogy átszaladjon az úton és addig ott tartani az arcod előtt, amíg elmagyarázod még egyszer hideg hangon, hogy mi a fasz lesz vele, ha áthajt rajta egy kocsi.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
IGEEN?!! Na maj' jól bemosok egyet!
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
És mondhatnám a többi példát is. Mind a két gyereknek elmondtuk nem egyszer, de legalább 5x hogy a sütő ajtaja, ha világít a lámpa bent, akkor kurva forró. Ne menjen a közelébe (vasaló dettó). Hidd el nekem, egyiket sem vertem meg, elég büntetés volt nekik, hogy mind a kettő megégette könnyebben a kezét, amikor csak azért is érdekes volt a belenézni mi sül bent és eközben megfogni az ablakot.
Bőgtek egy darabig, bekentük, elmúlt. Megtanulták. A gyerekek nem racionális, tapasztalt mini felnőttek, hanem egy igazi kis anarchista, lázadók, akik mindig megkeresik a kiskapukat és addig feszítik a húrt, amíg csak lehet. Vannak persze olyan gyerekek is, hogy letámasztod a sarokban és amíg nem szólsz neki, csak nézi a falat, meg a cipőjét. Aztán nagy boldogan mesélnek róla a többi szülőnek, hogy az ő gyereke soha semmi rosszat nem csinál és minden körülmények között hú de jó. Aztán kérdezd meg négyszemközt az óvónőjét vagy tanárnőjét, az ilyenek általában nem a legügyesebb, legszociálisabb gyerekek a közösségben. De ez mondjuk nem tartozik szervesen a témához, csak ide lyukadtam ki.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
nos, nekem pofon es mas eroszak nelkul is megtanultak, hogy korulnezunk es ugy megyunk at (korabban pedig azt, hogy megvarjuk apat, anyat az atkelessel)
pedig hat eleg onfeju gyerok volt a fiam
es igen, kurva gyorsak, egyet pislantasz, mar kesz a baj
Parizer forever.
VS
'nuff said.
A tisztel téged és a fél tőled között is elég nagy a különbség.
Youtube: Csöpi plays - https://goo.gl/pp4Ldr
Nah ja, ha bölcsiben hagyják órákat aludni, bármit csinálhatok, pörög este mint zománclavór a betonon...
Én nagyon nem szeretném megverni, csak ha olyat csinál ami életveszélyes, és másképp nem tudom rávenni hogy ilyet soha. Más kérdés hogy két ujjal rácsapni a fenekére nem ugyanaz mint felpofozni... Megjegyzem ha az asszony ilyet csinál, ő irtó jól szokott szórakozni rajta...
Nem látom a vs idézetek között a lényeget. Egy pofonért a rendőr nem fog kijönni. Ha ez a legnagyobb bajod, akkor jelents fel.
Úgy gondolom a Ha és az előtte lévő szomszéd gyereke a kis fasz részt nagyvonalúan elmosod. Az én gyerekeim nem mondogatják ránk hogy hülye, meg idióta. És ha mégis alkalmaznának ilyet, abban biztos lennék, hogy vagy kicsúszna a szájukon, mert a hülye kis barátaik a suliban kötőszónak használják, vagy pedig azért mondja, mert nem tudja mit jelent pontosan, mint a dögölj meg volt.
És nem azért nem mondja a gyerekem rám, hogy hülye, mert fél, mert még eddig egyszer sem kellett megütnöm őket, ez azt jelenti, hogy vagy soha nem mondták ránk, vagy megértették a szép magyarázatból, hogy mit jelent és miért ne mondják.
Tehát nem félelemből, hanem tiszteletből.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Álljunk csak meg egy ásónyomra. Azt tegyük hozzá, hogy alapból úgy van "beállítva" a gyerek, hogy neki fogalma sincs, hogy most modernvilágvanésverésnélküleszjógyerek. Nincs lényeges különbség egy ősember gyerek és mai között. Ugyanazok az ösztönök vezérlik a világ pedig egy cseppet sem egyszerűbb, könnyebb vagy veszélytelenebb. Bár nincs kardfogú, meg aktív vulkán, mamut csorda, de van helyette 800 egyéb más. Semmi baj nincs vele, ha egy nyakleves kíséretében tudatosítod a gyerekben, hogy bizony nem azért szóltál neki harmadszor, hogy ne rohanjon át az úttesten, mert nincs jobb dolgod, hanem azért mert elbassza egy autó.
Felejtsük már el ezt a nagy békés, verés mentes nevelést. Nincs ezzel semmi baj, ez a módszer elég régóta működik, én is kaptam szüleimtől, anyámtól főleg, faterom is az ő szüleitől, de egyikünk sem érzi úgy, hogy jó dolog az erőszak. Sőt.
Nem baj, ha eljár az ember keze néha, persze, nem ököllel ütjük, meg amikor kedvünk van, de van az a helyzet, amikor kell a testi kontaktus. (Én a seggére szoktam csapni vagy meglegyintem a fejét. De az ordítás jobban fáj neki, mint a tasli.)
Tisztelet? Nem banda tagok vagytok, bazdmeg. Majd öregkorodra tisztel, mert nem random vered agyon. Egyébként is, az apja/anyja vagy, nem a cimbije, nem a kispajtása, az a dolgod, hogy felneveld egy olyan világba, amit még te sem értesz mindig. Szar ja, de senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Hálátlan egy dolog, és nem is lehet igazán jól csinálni, nincs végigjátszás, semmi, és minél idősebb lesz a gyereked, ez csak annál nehezebb lesz. Kamaszkorig még ezer egy buktató vár...
Helyes. :D Én is úgy voltam anno, hogy a legjobb fej apa leszek, nálunk nem lesz "apázás", Balázsnak fog hívni és nagy spanok leszünk. Hát, kurvára nem így van. Ha apa leszel, meglátod :D
Nálam is tabu a pofozkodás, szerintem nem jó, ha csak az az eszköz marad.
Négy és fél év alatt egyszer csaptam rá: "poénból" megrúgott, akkor rácsaptam a lábára, hogy lássa, az erőszak qrvára nem vicces. Nagyon meglepődött, de megértette az üzenetet.
Anno apám megcsapott, mert kitörtem egy ablakot a suliban verekedés közben. Nem verekedtem többet a folyóson (legalább is ablak mellett)
Megcsapott, mert gyújtogattam a házban. Soha többet nem tettem.
Megcsapott a nagymuter, mert rá voltam bízva (horgásztó mellett lakott) és anélkül, hogy szóltam volna neki, leléptem az utca végén lakó gyerekekhez játszani. Ő meg azt hitte beleestem a tóba és már megfulladtam, mert keresett égre-földre. Megtanultam, hogy ne lógjak csak úgy el.
Kb. ennyi, amire emlékszem. Olyan max. 10 pofont kaphattam és mindre jó ok volt. Nem úgy éltem meg, hogy engem most szarrá vertek.
De nem akarok meggyőzni senkit. Ha majd lesz gyereked, felneveled. Így, vagy úgy. Aztán majd oszd meg a tapasztalataidat. De azt hozzátenném, hogy nincs kizárólag egy jó mód, mert ahány gyerek, annyiféle probléma lesz.
Van rokonom, akinek mind a két gyereke a földreszállt angyal. Konkrétan egyszer azt mondta, skypeozás közben, hogy mennie kell, mert sír az új babája. Mondtam neki, ez neked sírás? Nálunk a nyöszörgés erőteljesebb volt. A lányom úgy tudott ordítani, hogy konkrétan elgondolkoztam azon, hogy én elköltözöm, mert nem lehetett vele egy házban megmaradni. Oszt csak nőtt a foga, meg fájt a pocak, vagy nyűgös volt. Más meg nagy büszkén mondja, hogy nekik nem volt a gyereke sem fog sem hasafájós sőt végig aludta elejétől kezdve az éjszakákat és nem érti mit problémázok.
Na az ilyenek fognak bele később a könyvírásba, mert nyilván ők csináltak valamit jobban, mint a többi szülők és ezt gyorsan meg is kell osztani, mint valami kőbe vésett szentírást. Lófaszt! Szerencsések voltak és nem kapnak tized annyi xp-t sem értük, mint az aki hozzám hasonlóan erőteljes kölyköket kapott! =)
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Ez szerintem egy nagyon lényeges pont, amit főleg azok szoktak mocskosul figyelmen kívül hagyni, akiknek nincs gyerekük, de olykor azok is, akiknek egyféle habitusú van, és csak abból tudnak kiindulni. Van olyan gyerek, akit leültetsz, akkor ott marad csendben elvan, a skála másik végén meg van olyan gyerek, akinek négyszer kell szólni, hogy egyáltalán üljön már le, és akkor sem marad a hátsóján két percnél tovább, ha konkrétan olyan cuccot adsz a kezébe, ami érdekli vagy amit szeret.
Nekem mindkét gyerekem inkább az utóbbi csoportba esik. Egy másfél órás mesefilmet nem lehet velük végignézni egy részletben, mert bár ők akarták nézni, félúton megunják és mennének, vagy csak elkezdik egymás macerálni közben. Ha elmegyek velük a játszótérre, folyamatosan figyelnem kell őket, hogy mikor csinálnak marhaságot, vagy akarnak olyan helyre felmászni, ahova az ő méreteikkel még nem kellene. Egy sima otthoni ebéd vagy vacsora néha olyan megterhelő tud lenni, ha épp elevenjükben vannak, hogy azt sokan el sem tudják képzelni.
Néha irigykedve nézem azokat a szülőket, akiknek a gyereke 20 percig magától ellapátolgat a homokozóban, vagy szó nélkül, egy helyben maradva megeszi az ebédjét, amit elé raktak. Nyilván nekik meg sem fordul a fejükben, hogy felpofozzák a kölyköt, mert az sosem csinál olyat, ami túlmenne azon a bizonyos határon, ahol már neked is emelned kell a válaszingert, hogy a gyerek leálljon és felfogja, hogy túltolta, és talán azt többet nem kellene.
Én sem szeretem verni a gyerekeimet, nem tartom túl hatékony nevelési eszköznek és nem is élek vele, ha nem muszáj, de az én gyerekeim olyanok, akiket néha muszáj kizökkenteni valami drasztikusabbal, hogy egyáltalán leálljanak és felfogják, hogy STOP jelzést kaptak.
Könnyen lehet, hogy én csinálok valamit rosszul, és azért jutottunk el erre a szintre, mert hagytam, hogy a fejemre nőjenek, és most többet megengednek maguknak, de én meg eközben sokszor amiatt érzem magamat szarul, hogy nem vagyok-e túl szigorú velük még így is.
Elevenek, több energiát igényelnek, éles határokat kell húznom és feltűnőbb megoldásokat kell alkalmaznom, ha azokat túllépik, különben valaki megsérül a végén, és nem azért, mert én felpofoztam.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Fú, ez a nyugton ülés. :D Az orvosnál fél óra várakozás felér egy évvel :D Nem tudunk mit kitalálni, ha hozunk egy rakat játékot, akkor se lenne elég. Mamáknál egy ünnepi ebéd az annyi, hogy leül egy hiszti után (ofc. nem éhes, hiába van ott reggel óta, játszana még), eszik két kanál levest, valami másodikat, közben tart 10 perc szünetet.
Most nézi a mesét, de közben az ágy és a tévé között rohangál úgy, mintha 100%-on lenne az aksija :D Közben reggel 6-tól talpon van, ma voltak az udvaron az oviban, még délután is pörgött kint.
Annyi most, hogy mobil és DS leköti, de nem szívesen adok ilyet neki, de kell néha.
Ehhez meg tegyétek hozzá, hogy nagyon-nagyon sokat és gyorsan beszél :D Tőlem örökölte, tény, aki ismer irl, az tudja, hogy miről beszélek :D
Gyenge kezdő vagy drága barátom.
Én akkor öregedtem éveket, amikor először mentünk nyaralni a fiammal. Már a másfél óra kocsikázás is keserves feladat volt, hogy játszunk szóláncot, akkor kitalálóst, akkor beszélgessünk, énekeljünk, számoljunk teherautókat, akkor próbálj meg aludni, akkor na jó, tudom hogy erre ment ki az egész, tessék itt a táblagép. Oké, most már elveszem, mert több mint 40 perce nyomod és a nővéred is szeretne.
Aztán a wellness hotelben az étteremben minden nap azon tűnődtem, hogy vajon jövőre nem lenne-e jobb elmenni asszonnyal külön nyaralni, a gyerekeket meg otthon hagyni egy rokonnal.
Ott keveredett ez a nyugton ülés azzal, hogy bármit kért kaját, az nem volt neki jó, én meg gyűlölöm a kaja kidobását és elkezdtem enni amit ő nem kért, de addigra már három másik szar volt előtte és csak tologatta el őket. Konkrétan kidobtam egy rakás pénzt az ablakon és a gyerek olyan szarul még soha sem evett, mint az első nyaraláson a full ellátással.
Azóta azt csináltuk, hogy egyik szülő előremegy, megnézi mi a kaja. Aztán a gyerekeknek elmondja, a mai menü x és y. Lehet választani. És kész. Nincs varia. Ha megették, akkor a desszerteknél elvehetnek 1-t.
Tavaly már annyira jó volt, hogy ténylegesen tudtak maguknak választani kaját és azt hellyel-közzel szépen be is lapátolták. Evés közben sem volt folyamatos botrány mint eleinte.
Szerencsére 2-3 év alatt annyit javult a helyzet, hogy már ezek mind lassan a ködbe vesznek.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Tavaly mázlink volt nyaraláskor, a szakács bácsival imádták egymást, és mivel tudta hogy Luigi bácsi főzte, minden ízlett :-) Meg hát elég sokat pancsolt/kirándult/stb, így éhesebb is volt.
Gyerek mellé egy kis retrónak szerintem ennyit megér ez a kínai nintendo klón, ha nem akarsz magadnak rasberryt hegeszteni, ideális lehet - főleg 4000-ért.
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni" - J.K. Rowling
Alatta az a 10"-os tablet megér 20-at?
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
A gyerek szigeten van retro videojaték sátor is. :-)
https://gyereksziget.hu/programok#!/p/4706/retro-videojatek-sator
Bödöcs hosszan értekezik a kisgyermekes apukák sorsáról :-) (taggeltem mikortól ez a téma, onnantól gyakorlatilag a végéig)
rwurl=https://youtu.be/zD56G832GDY?t=1780
rwurl=https://youtu.be/3A7eQshM90c
Mi voltunk azok, a Vándorok.// Kik sohasem nyugszanak. / Kik sohasem haltak meg. / Kik sohasem éltek.
http://vm.tiktok.com/RtCQ4J/
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Az elmúlt napokban tettünk egy látogatást orbán vezér egyik legszebb magyar létesítményei, a stadionok miatt pénzhiányba roskadozó magyar kórházban. A gyerek hétfő délután sírni kezdett, hogy nagyon fáj a hasa és vigyük gyorsan doktornénihez. Parás volt nagyon, persze a doki nénije szabin, ügyelet majd csak este, mákomra a helyettesítő orvos éppen délutános volt, így rohantunk oda. A kocsiban kicsit jobban lett, de bent, de míg vártunk megint nagyon sírt. Az idős doki néni éppen aznap késett félórát, addig google alapján (tudom-tudom, Nokedli), diagnosztizáltam, hogy vakbél lesz.
Mire fél óra (nekünk fél éve) csúszással megérkezett az orvos mami, a gyerek bealudt, persze kelthettük fel. Nagyon kedves, de tényleg, cukor falat volt a doktornő, egyből beküldött minket Szekszárdra, hogy nézzenek rá a vakbelére ultrahanggal, bár ő nem érezett semmit, és inkább a köldök körül fájlalja a hasát a gyerek. Egy gyors pisi tesztből kimutatta, hogy minden okés, se drog, se dopping, szóval ő passzolná nagyobb skillel rendelkező mágusoknak.
Pakolás (hátha bent fogják spoiler: bent fogták), majd téptem Szekszárdra, éppen akkor volt 2 trafi is, de talán megúsztam őket -.-'
Bent egy szigorú főorvosnőt fogtunk ki, szinte azonnal közölte, hogy felvesznek minket az osztályra. Na, akkor vert ki a víz másodszor, harmadszor, amikor közölte, hogy kanült rak be a gyereknek. Hiába mondtam, hogy még a ragtapaszt sem viseli el a kölyök, még máson sem, nemhogy magán, lebaszott, hogy ő bizony nem fogja folyton szúrkodni a gyereket, meg infúziót is ad, szóval marad a cső. Ultrahangot meg nem csinált, mert még nem látna semmit, meg mitomén mit mondott. Elém toltak egy rakat papírt, én nem is láttam, mit írok alá, mert sírt a gyerek, sírt az asszony, én is majdnem. (Jó, tudom, más is volt kórházban, de nekünk az első ilyen. Remélem az utolsó is).
Fenn, az osztályon meglepetésemre nagyon barátságos közeg fogadott, szép szobák, játékok, bár a fürdő (főleg a felnőtt, ahol penészes volt a zuhany!!!) és a wc is elég gáz volt.
A nővérkék viszont fiatalok, csinosak és nagyon kedvesek voltak, pedig napi 12 órát tolnak le kb. 180 000ért. Jó, tegyük hozzá, nem elfekvőben vannak, ahol haldokló öregeket kell pelenkázni, meg pudvás alkeszeket lefürdetni. Itt minden gyerek mellé jár egy alap ápoló (az anyuka), szóval ők minimális dolgokat csinálnak.
A gyereknél a vérvételt és a kanül beültetésnél azért megszenvedték, 4 alig bírtak a fiammal, de szerencsére, sikerült.
Utána már a gyerek teljesen jól tűrte a dolgot, még tetszett is neki ez a cyperpunk beültetés, főleg, hogy így kap enni.
Ekkor szóltak, hogy egy szülő marad estére (alapértelmezésben az anyuka) de nincs ágy, max tábori ágy, szóval vagy le megy az anyuka az anyuka szállóra éjjelre, vagy szerencsés esetben kap egy tábori ágyat, persze pénzért, ellátással, vagy maradhat a stokin az free. (Megjegyzem, hogy a jó édes kurvanyját annak, aki ezt így hagyja, én ültem órákat azon a kurva széken, a végén minden bevallottam volna, ha kérdeznek, csak felállhassak egy percre. Tiszteletem annak a szülőnek, aki ezen végigüli az éjjeleket. És biztos van sok ilyen). KórhEAz, hála a orbinak.
Nekünk "mákunk" volt, ugyanis az asszony olyan egészségügyi helyzetben van, hogy csak fekhet, így ő engedéllyel felfeküdhetett a gyerek mellé az ágyra (vagy kapott volna egy anyás szobát, ami annyi, hogy földtől kb. 20 centire felállítanak egy ágyat). Mivel ő picike, simán elfértek a gyerekkel, így maradt a sima szoba.
Estére szarul lett persze a kölök, éjjel háromkor mégis csak ultrahang. Ahol nem találtak semmit, pár nyirokcsomó szemétkedett, de semmi egyéb. Vérkép jó, vizelet jó, csak a gyomra volt oda.
Másnapra javult a dolog, de még mindig voltak óránként komoly görcsei. Én bent voltam végig a látogatási időt kimaxolva, szóval kemény napok voltak. Volt pár alap romanyek is, persze ők zajongtak egész éjjel, meg nem húzták le maguk után a wc-t, egyszóval, tipikus cirgáncok.
Ma hazajöhettek, de nem tudták megmondani mi volt. Vírus fertőzés valami. Így utólag, mivel nem kapott semmi gyógyszert, csak 1 infúziót és pár görcsoldót, lehet házilag is megoldódott volna a dolog, de persze, ha még is vakbél, akkor meg szopás. Szóval, szerencsére könnyen megúsztuk, de az idegeskedés, azt nem kívánom senkinek...
És az, hogy anyukák alapból csak 6 hónapos gyerek alatt kaphatnának ágyat, felháborító. Én még 10 éves keresztfiamat sem hagynám egyedül éjjel, nem hogy egy 4 éves, beteg gyereket...
Jöjjön rá most a fosás az összes politikusra, aki ezt engedi, engedte.
-Engedd meg kérlek, hogy
.
-Nekünk is ilyen tapasztalatunk volt, csak még annyit, hogy ha másnap is maradsz (ott ahol mi maradtunk), már átpaterolnak a szépnek tűnő kirakat részről a Csernobilt idéző kóterba (mondjuk belülről szépen ki van festve, csak hely nincs meg ágy meg stb, kívülről durva).
-Nekünk pici volt a gyerek, ágy mégsincsen, pénzért se, széken aludjon az anyuka de időnként leugatják hogy minek van itt (persze, mert az egy éves picurt majd simán otthagyod a nővérekre :-P )
-gyerek nem akarta megenni a trutyit amit adtak volna a szájába, hát lenyomták a torkán. Kihányta, azóta se szed be SEMMILYEN gyógyszert, illetve fél évig sírt ha epres/málnás cuccot érzett mert hát ez olyan volt.
-sorolhatnám, de már így is írtam köteteket róla anno.