Kellemes élmény volt. Bejött a gameplay, király a történet, látványosak, hangulatosak és level edit szempontjából is jók a helyszínek. Eléggé játszatta magát. A tombok lehettek volna többszobásak, kicsit összetettebbek, a lesodródsz-és-ha-rosszul-manőverezel-akkor-torkon-szúr-egy-kétméteres-tüske jellegű jeleneteket pedig ki lehetett volna hagyni.
Kb. 15 órába telt a végére érni, közben azért elég sokat gyűjtögettem is, így 94%-os lett a vége. Nem voltak prekoncepcióim erről a rebootról, de bejött, úgyhogy így már érdekel a folytatás, amivel szemben azért most már lesznek elvárásaim is. Néhány év és talán eljutok oda is. :)
Én tavaly év végén játszottam év végén, de akkor ezeket még nem patchelték bele. Nagy csalódás volt, mert Uncharted fölé mechanikát vártam (elvégre Tomb Raider!), erre Uncharted alát kaptam.
Direkt az Uncharted felől érkező fanyalgók miatt emeltem ki, hogy nem voltak a játékkal szemben elvárásaim. Én nem játszottam egyetlen Uncharted-játékkal sem, szóval engedtessék meg nekem, hogy hasonló élmény hiányában élvezzem a Tomb Raidert. Az sosem baj, ha ennél még lehet jobb élményem is. :)
Csalódás helyett írhattam volna meglepetést is. Az UC nálam túlságosan film volt, és többek véleménye alapján azt hittem, hogy a Tomb Raider játékmenetben talán kicsit vaskosabb lesz. Nem, nem lett az. Harcban feature-öket tekintve nem kellett volna lemaradnia, de legnehezebb nehézségi szinten is mindig elhullott "magától" mindenki gyorsan, így lövöldeként sem értek nagy sikerélmények. A bosst is szinte sajnáltam, annyira ügyetlen volt szegény. (Ugyanúgy kontrollerrel játszottam ezt is, aim-assistet kikapcsolva.)
De ennél jobban fájt, hogy az opcionális tombok esetében szinte minden esetben tovább tartott nyomnom a kart a cél felé, mint megoldanom a nagy feladványt, fő szálon meg talán volt egy valószínűleg puzzle-nek nevezhető valami. Erre azért nem számítottam.
Ha nem lenne az UC, akkor simán egy "Tomb Raider gyerekenek, de thrilleres körítéssel" lenne számomra, így bosszantó, hogy a TR-receptet lövöldévé vizező szériát is sikerült alulmúlni. (Persze a UC-k híján jóval frissebbnek hatott volna.) Illetve nekem az egész, túlságosan komolykodó sztori nem jött be így. Pláne ha már egy 40 kilós és 16 éves kiscsaj válik terminátorrá, lazábbra vehették volna.
Na mindegy, nem tromfolni, akartalak, csak kiírtam a fájdalmamat magamból egy bennem is még élénken élő élményről. Elszórakoztam ugyanis vele hullafáradtan munka után simán, de ez az a kategória számomra, ami endorfint nem termel sokat, de időkitöltésnek megteszi. Kevés szabadidő híján én is egyre inkább ezekkel a játékokkal játszom, mint "komolyabb" darabokkal, csak az a baj, hogy végeredményben kevésbé élvezem őket. Kissé ki is estek a pikszisből emiatt nálam a single játékok. Már a számomra alapvetően érdektelen Apex Legendsszel is inkább szívatom magam társaságban, ha már erről a hétről szól a topik.
Régen még a Tomb Raider is jobb battle royal volt.
Ütősnek tűnik, de mostanában nemigen. Hosszú története van az első résszel való küzdelmemnek, a kamera és az inventory miatt mindig utálkozva hajítom el a "végül is csak egy Alone in the Dark-klónt". Majd egyszer. A DMC5 hamarabb esélyes, a Capcom dicséretesen nyomul.
Tudom, csak szeretnék csak azért is annak a végére érni előbb. Félek, az új RE2 után végképp elengedném, pedig már akkor érdekelt, amikor még PC-re nem is volt. Ez egy régi szent küldetés. Megmutatom neki!
Én azt már a játék megjelenése idején elkönyveltem, hogy ennek a Tomb Raidernek bizony nem sok köze van játékmenetben a korábbiakhoz, így azokhoz eleve nem is próbáltam hasonlítani.
A főleg a játék első néhány órájában túltolt erőszakot én sem tudtam hova tenni. Próbáltam magamban azzal magyarázni, hogy ezzel akarják alátámasztani illetve magyarázni Lara kényszerű terminátorrá válását, de ezt elég sántának éreztem. Szerencsére a későbbiekben egyre kevésbé kellett a különböző helyeken átszúrt testű Larát néznem, és a thriller/horror helyett koncentrálhattam a sztorira meg a környezetre.
Ezekre nem mondom, hogy hű, de korszakalkotó az összességük, de nekem bejött ez a valamennyi misztikummal átitatott, elszigetelt miliő, a különböző korok egymásra rétegzéséből kialakított sztori háttér, az újdonságok és a szemkápráztató helyszínek jó ritmusú adagolása, és valahogy a feszültség és a dráma is egészen jól átragadt rám, ami ritkán történik meg velem.
Egynek teljesen jó volt, engem pozitívan ért.
Well, this was fun! Poén néha visszamenni egy elfeledett, régi játékhoz, főleg ha a 90-es évek végi FPS-áradatban összebarkácsolt, frankó, de nem igazán klasszikus címről van szó. A Requiem még ezek között is tipikus: tele van remek, jó és rossz ötletekkel, a világa meg egy kreatív, de furcsa katyvasz, aminek bemutatásához abszolút nem a lövölde az ideális műfaj.
Miről is szól ez? Valamikor a jövőben egy adag bukott angyal befészkeli magát az emberi társadalomba, irányítása alá vonja a népet, létrehoz egy diktatúrát, aztán építtet a humanoidokkal egy Leviathan nevű űrhajót, amivel meg akarja támadni a mennyországot. Istennek ez a dolog nem tetszik, szóval leküld a Földre egy angyalt, Malachit, hogy az emberi alakot öltve és halandóvá válva vezesse az emberi ellenállást és végül pusztítsa el a Leviathant. És hogy hogyan éri el azt a célt? Hát úgy, hogy szitává lő vagy kétezer anyabaszót! Azt hiszem ennyiből is lehet érezni, hogy miért nem klappol ez a setting egy FPS-hez.
Pedig hát kurva jól ki van találva maga a világ, na: üt ez a kicsit blade runneres sötét jövő, ahol mindennek valami szimbolikus, bibliai neve van, és a hangulat is nagyon patent. Az angyali játékmenet is frankó, mert hát oké, hogy Malachi elsősorban golyókat és rakétákat oszt, de van neki vagy két tucat speciális képessége is: embereket változtat sóvá (best thing ever!), bullet time-ban nyomja, villámot szór, az elhullott ellent feltámasztja a halottaiból és maga mellé állítja stb.
A pályadesign meg olyasmi, mint a Half-Life-ban, vagyis az egész egy összefüggő, megszakításmentes élmény. A korához képest korrektül meg is van oldva, mert minimális a backtracking, bár ezt néha úgy hozz össze a játék, hogy a nagy gonosz elterepoltál a szimplán csak "Káosz" névre hallgató pokoli világba egy bossfight erejéig, aztán utána kidob a város főterén. A játékmenet nagyon jó, dinamikus, nem monoton: mindig van mivel ökörködni, és a Malachi képességeit használó apró fejtörők (amikből egyébként sokkal több is lehetne) kellemesen feldobják az irtást.
Ha nem a Half-Life után jön ki ez a játék, hanem mondjuk szorosan követi a Quake 2-t, akkor szvsz sokkal ismertebb lenne manapság, sőt, még az is lehet, hogy klasszikusként tartanánk számon. A rövidsége (kb. 5 óra alatt végig lehet darálni simán) mellett igazából csak az húzza le, hogy a legtöbb kortársához hasonlóan sok kidolgozatlan sufnimegoldás van benne, ami miatt mechanikailag nem érzed kifinomultnak.
Pl. egyértelmű, hogy ha egy FPS-be beleraksz 24 speciális képességet, akkor abból vagy 18 szar vagy redundáns lesz. Fölösleges tűzgolyót eregetni meg villámot szólni, ha van egy hasonló képességed, ami sokkal jobb ezeknél. A katonák feltámasztása jó poén, mert frankó, amikor vagy nyolcan követnek és lövöldöznek veled, csak hát mivel akkoriban a Daikatana volt az AI csúcsa, így úgyis magukat fogják felrobbantani a saját gránátjaikkal. A possession is fun, mármint ki ne szeretné megszállni az ellent és átvenni az irányítást felette, csak a dolog teljesen haszontalan, ha Malachi úgyis sokkal könnyebben old meg mindent. A menü, amiben válogatni lehet a képességek között meg szimplán borzasztó (megnyomsz egy gombot, bejön egy menü és egerészel rajta), mondjuk ezt könnyen át lehet hidalni azzal, hogy a 3-4 frekventáltan használt képességet hotkey-ezed.
A fegyverdizájn kurva jó, mindegyik mordály feelinges, az ellenfelek pedig meglepően szépen vannak animálva és sokféle módon reagálnak a sebzésre, szóval csodálatos vérfürdőket lehet rendezni. Le lehet lőni a karjukat, a fejüket, potyog róluk a páncél, gibbelnek, mint állat, nyöszörögnek a földön, mielőtt végleg feldobnák a pacskert stb. It's awesome... csak sajnos rohanni kell végig, mert a játék folyamatosan respawnolja a katonákat a hátad mögött, néhány hitscannel szerelt rosszarcú meg két pillanat alatt a pokolra tud küldeni. Ez a csávó, a duplapisztolyos hitscan Józsi?
rwurl=https://i.imgur.com/gquSKSg.jpg
Hát ő elmegy a pélóba, amikor 50 méterről megsorozza a seggedet, te meg csak nézel, hogy máris 50 a health 150 helyett. Persze van neked is távcsöves puskád, csak olyan rossz a célzása (egy gombon a zoom és a lövés, FUCK YOU!) és a sebzése, hogy annyit ér, mint egy darab óvszer a Vatikánban. Ez a két dolog (Józsi meg a respawn) meg is borítja a balanszot egész szépen, így a Requiem is egy olyan játék, aminek az elején szenvedsz, a végére viszont már olyan erős vagy, hogy csak röhögsz, amikor szembejön egy hadsereg... de legalább szembejön a hadsereg, szóval úgymond elméleti kihívás az végig van.
Aki szereti az old school FPS-eket, azok vigyék egyszer végig feltétlenül, mert úgyis rendelkeznek azzal a skillel, amivel átgázolhatnak a bullshiten. A Steam-verzióban lévő Glide wrapper egy éve még szörnyű volt, most viszont remekül működik, szóval Win10-en sincs gond. Egy apró technikai bajom volt csak: a sniper zoom visszaállítja a FoVot a defaultra (ami mai monitoron nyilván borzalmas), de mivel a távcsöves puska egyébként is a legszarabb fegyver a játékban, így ezt nem bántam.
Ja, az art designért felelős fejlesztők között meg ott van Cory Barlog. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
én ezzel játszottam anno amikor megjelent. isteni volt a só spell benne, és ha jól rémlik itt volt a 3 csövű shotgun is (the more is better you know)
a másik emlékem meg az, hogy cheatekkel vittem végig mert az eleje után nagyon nehézzé vált számomra de élveztem a darát. akkoriban még lelkiismeret furdalás nélkül megtettem ezt :)
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Nekem PC Guru teljes játék mellékletként lett meg. Egy sunát kellett a hátamon kicipelni a börtönből, aztán pedig leadni a kórházban. Percekig bolyongtam az épület körül, de valamiért nem tudtam bejutni, így abbamaradt :D
Ennél fájdalmasabb félbehagyásom volt a Jedi Outcast. Ez emlékeim szerint egy elég hosszú játék, vagy legalábbis gyerekként nagyon sokat bénáztam a továbbjutással helyenként. Aztán bekerültem a csillagrombolóba (ahol ki lehet szívni a nyomáskülönbséggel a rohamosztagosokat), és sehogy nem tudtam továbbmenni egy teremből.
Gyanítom, hogy már a végén jártam, és úgy bosszantott a dolog, hogy kb 2 éve újra raktam, de irtózatos módon zavart, hogy az ellenfelek azzal próbálnak kihívássá válni, hogy életszerűtlen módon, random sztréfelgetnek öszze-vissza (mintha maguk is a játékos lennének ofkorz).
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Igen, nekem is a Guruból lett meg eredetileg, és valamiért én se vittem végig annak idején. Vagy túl nehéz volt, vagy elakadtam, nem emlékszem már, de kb. a kórházig jutottam el.
Egyébként nem a kórházban kell leadni a csajt, hanem a rebel base-en, és utána kell a kórházhoz visszamenni, hogy vért vigyél neki. Miután ezt megcsinálod, van még egy küldetés, aztán jól meghal, és ott akadtam el a mostani végigjátszásnál majdnem: visszamész a rebel leaderhez, elmondja, hogy meghalt a nő és azt adja meg feladatként a játék, hogy nézd meg a holttestet. Odamentem, megnéztem, mondom oké, ez is megvolt, most mi van? Egy ideig kóvályogtam céltalanul, aztán észrevettem, hogy elérhetővé vált a resurrect spell (és ez kicsit gáz egyébként, hogy Malachi képességei így "random" térnek vissza, a játék meg csak kiírja 5 másodpercre a képernyő sarkába egy töltés után, hogy pl. "to Salt granted"). Visszamentem a hullához, feltámasztottam... és ja, azt kellett csinálni.
Néhány ilyen résznél elgondolkodtam, hogy "na, itt annak idején biztos elakadtam volna", mert sokszor direkt olyan a pályadesign, hogy körbe-körbe visz addig, amíg meg nem találod a megoldást vagy azt a kapcsolót, amit meg kell nyomni.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Az elsőnek van sima hadjárata, a másik kettőnek afféle turn based térkép csata és realtime harc, mint valami Total Warnak. Viszont olyan elcseszettül hosszúak a csaták, ha a helyőrség maxos, hogy leggyorsabban is csak olyan 1.5-2 óra alatt tudtam őket normálon lejátszani.
Nincs kifejezetten hard counter a Soulstorm DLC-ig. Szóval iszonyat gyorsan lehet sok nyersanyagot beszedni, amiből lehet folyamatosan fosni a unitokat pop maxig 2-2 barakk meg járműgyártóból. Ez az alap goty-ban még nem gáz, mert irányított hadjárat van.
De a Dark Crusade gyakorlatilag egy I VH-s állóháborúra emlékeztet minden csata ahol a helyőrség maxos és szépen lassan lehet előre jutni, miközben pár nélkülözhető egységgel foglalgatni kell a pontokat vissza.
A soulstormban már van némi soft counter és minimálisan hard counterre emlékeztető unitok is vannak már. Szóval pikpakk le lehet csapni a tankokat a rakétásokkal. Viszont a lángszórós tankokkal meg a sniperekkel gyorsan lehet a mezei gyalogosoakt szedni. De végeredményben ez sem ad annyi eszközt, hogy az ellenfelet gyorsan elkalapáljuk.
Éppen ezért nem is fogom ezeket a DLC hadjáratokat végignyomni más népekkel, mert nagyon fárasztónak találom. Az első DLC-t a káosszal nyomtam végig. A Soulstormot meg az orkokkal. Gyakorlatilag sokkal egyszerűbb rögtön betámadni minden nép fővárosát és leverni azt akár a kezdő alap sereggel 0-ra fejlesztett hőssel, mint később egy 10+-os helyőrséget. Ugyanis a fővárosok csatája fixen scenariós. Szóval az alap sereggel ki kell védeni egy korai rusht, ami pár percenként megismétlődik.
Közben általában van 3 secondary objective, amit ha megcsinálsz, akkor szépen lassan kifogynak a támadások, illetve bizonyos egységeket nem fog már behozni. De mindegy is, mert a fő bázist legyalulni addig nehéz, amíg mindegyik másodlagos bázis még ép. De lehet haladni szépen szisztematikusan és kb. 1.5 óra és lejátszható egy ilyen ostrom.
Ellenben egy 12-es helyőrség például a játék első mp-től tud egy irtózatos rusht nyomni, amit ha túl is élsz, kb. folyamatosan max popcap-es sereget fos majd ki 2-3 percenként és be is támad vele. Amit kb. max popcap - 2-3 csapat + az összes őrtoronnyal lehet csak feltartani. Igazi húsdaráló.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Próbáld a II-ből a Retributiont. Az teljesen más, és sztem nagyon jó. Továbbá sztoriorientált, és minden csapattal más (és nagyon jó) a sztori meg a hangulat, pedig ugyanazok a pályák.
A Dow 1-et zsákoltam be ingyen, meg a space marine-t. A többi nincs meg.
Más,
Coh 2 USA single hadjárat,
A hajam kihullott már az biztos... Nem lehet csak úgy menteni. Save and quit van csak. Ez kinek volt a remek ötlete, nem tudom. Mindegy.
Van 4 választható század akikből 3-at lehet pickelni. Rangers, Ejtőernyősök, gépesített gyalogosok és a hadimérnökök. A térképen "körökre" osztott játék megy, de igazából az ellenfél soha nem fog lépni, csak visszavonulni. El kell foglalni kb. 15 pontot, amiket 1-5 erejű csapatok védenek. Ha nem zárunk körbe egy területet és elfoglaljuk, akkor a rajta lévő x csapat szétszalad és csatlakozik a szomszédos német alakulatokhoz. Ez mondjuk jópofa, mert arra késztet, hogy a három századdal szépen körbezárjunk csapatokat és aztán támadjuk csak meg.
A csata maga viszont egy rémálom. A játék indításakor randomizálja ki az összes területhez tartozó csata küldetést. Tehát hiába nézel végig mondjuk egy végigjátszást, lehet hogy neked teljesen mások lesznek a célok. Ez még tök fun lenne, csak az nem, hogy olyan fasz küldetések vannak hardon, hogy pl.: van a németeknek alapból 2 puma, 2 légvédelmi halftrack, van kb. 3 kübelwagen meg egy pak43-asuk. És csak azzal nyerheted meg, ha a németek járműveit írtod ki, mert azzal pontokat veszít. Ja, csak alapból te kezdesz mondjuk 1 mérnökkel és már 3-4 perc múlva jön a rakás kübelwagen, aztán már a légvédelmi féllánctalpasok és aztán hullámokban kapja a nagyobb vasakat is a gép attól függetlenül mennyi területe van. Menteni csak kilépéssel együtt lehet, kb. 10. próbálkozásra tudtam csak megcsinálni úgy, hogy ne legyenek túl nagyok a veszteségek.
Jahogy ja, a veszteségek permanensek. A 3 század harci ereje fixen adott a játék elején és minden egyes elhullott katonát levon. Hiába van mondjuk tömérdek nyersanyagod, de elhúzódott a csata és mondjuk veszítettél 50 katonát, akkor a company ereje akár a negyedével is csökkenhet. Ha lemegy 0-ra akkor az a század megsemmisül. Ez is tök jó ötlet, de hihetetlen nehézre sikerült vele ez a hadjárat összehasonlítva bármelyik rts-es hadjáratommal.
A companyk kapnak xp-t a csaták után, amiből vagy visszavehetsz némi utánpótlást, vagy fejlesztheted a század képességét. Például a tüzérségi csapás alapból nagyon olcsó, egy széles körben becsap 2-3 gránát. Ha maxolom, akkor valamennyivel drágábban több gránát fog leesni, amik nagyobb területre sebeznek és még égni is fog a talaj, meg stunnolja a páncélosokat is stb.
A képességek zömére nem érdemes adni pontot és ahogy most állok, 4 csata van hátra és minden századom kb. 30% alatti erővel bír úgy, hogy a játék első felében csak fejlesztettem, most már meg csak utánpótlást veszek. Érdemes kimaxolni a rangereket, a dupla tank erősítés offmap combat groupot, meg a halftrackon érkező lovassági elit csapatokat. Azok gyakorlatilag nélkülözhetetlenek.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Nem akarok róla túlzottan sokat írni, mert még early access (a hetedik epizód még nincs kész), de remek játék, na.
Majdnem tökéletes Heretic szellemi örökös, igazából csak annyi a különbség, hogy inventory nincs (tome of powerhez hasonló, az összes fegyveredet turbózó powerup azért van), a játékmenet meg egy kicsit gyorsabb, Quake-esebb. A fegyverek egy része is egyértelműen egyenes klón, csak egy kicsit változatosabban-kidolgozottabban megoldva, a Doom BFG-je meg ezúttal nem lett lecserélve valami rosszabbra, mint az elődben. Nope, itt egyszerűen csak lenyúlták az eredeti BFG-t a Doomból, minden tulajdonságát illetően úgy működik, mint az a fegyver (még a Doom 2016-ban lévő verziónál is jobban hasonlít az eredetire)... tökéletes. :D A rakétavető meg bolygókat lő. :D
A grafikát illetően szvsz gyönyörű, mert oké, hogy itt is Quake 1-es pixeles 3D-t és egyszerű, ormótlan ellenfeleket lehet látni, a fegyverek meg normal mappelt sprite-ok (és baromi jól néznek ki), de egyébként minden másban kihasználja az Unreal Engine 4-et a játék. Elsőre kicsit fura volt azt látni, hogy az arcodba nyomják a volumetrikus fényeket, a modern shadinget és árnyékokat, közben meg számolgathatod a pixeleket a pályákon, de a totális színkavalkáddal megspékelve baromi egyedinek hat az egész.
A pályákra és a változatosságra sem lehet panasz, mivel az eddigi 6 epizód (és a még készülő hetedik is ilyen lesz) mindegyike más-más ellenfelekkel, külcsínnel és bizonyos mértékig megvariált pályatervezéssel is rendelkezik. Van olyan epizód, ami egy kicsit arénásabb jó sok trash mobbal, egy másikban meg kevesebb, de erősebb ellenfelek ellen lehet küzdeni szűkösebb, csapdásabb pályákon. Ami viszont állandó, az a komplex layout, mivel jól összerakottak, de körmönfontak a pályák, így a felfedezés mindig igényel egy kis agymunkát. Egyedül az ötödik epizód nem jött be annyira, mert ott egy kicsit sok volt a bullshit.
Minden epizód 3 pályából + 1 boss pályából áll, ahol csak a főellenfelet kell lenyomni. Utóbbiak jó kis arénák, sok a pickup, mindig akad rajtuk 1-2 secret is, és szerencsére a bossok is elég ötletesek. Sikerült jól feldobni a klasszikus "lődd, amíg meg nem döglik" módszert: van persze szimpla körberohanós-lerakétázós harc, de néhol kapcsolók nyomogatásával kell sebezhetővé tenni az ellent, máshol a boss egy statikus pont a pályán baromira nehezen elkerülhető támadásokkal és sok HP-val, megint máshol meg egy hatalmas, vízzel teli gömbben folyik a harc. Ha már víz: remek, hogy a DUSKhoz hasonlóan itt is végtelen ideig lehet víz alatt lenni, szóval a játék elég sok mindent tud kezdeni a vízzel, mint pályaelemmel.
A zene Andrew Hulshult, ami akár unalmas is lehetne már, ha csávó nem tudná folyamatosan újítani a stílusát. A DUSKban is nagyon sok olyan track volt, ami atmoszférát szeretne építeni zúzás helyett, de itt szinte csak olyan számok akadnak, amikben harapni lehet a hangulatot. Persze néhol kicsit felpörög, de akkor is "lágyabban" és gitárok nélkül. It's awesome:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=SernBf9whR8
Faszaság.
Szerk: Ja, az meg tök poén, hogy ha beírod játék közben, hogy IDDQD, akkor néha random ad valamit meg ilyen hülye üzenetekkel bombáz (ez is Heretic-utalás egyébként, csak a Heretic azonnal megöl, ha beírod az IDDQD-t :D):
rwurl=https://i.imgur.com/QP64o45.jpg
A legjobb cheat mondjuk az aesthetic mode (szétkúrja a képet egy CGA-ra emlékeztető színpalettával meg egy adag motion blurrel és elkezd pszichedelikus synthpopot játszani):
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=BRbWPj9Eu4c
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Szvsz a DUSKé frankóbb a töltelékszámok ellenére is (ugye közel három órányi zenéből biztosan nem lesz másztörpísz minden), mert ott megvan az a változatosság, hogy az egyik számtól beszarsz, a másiktól meg metálkoncertre akarsz menni. :D Igazából persze ízlések és pofonok, kiváló cucc mindkettő, csak én azért szeretem, amikor a háttérbe húzódós atmoszférateremtést néha felváltja ez:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=-ACi3KGvfFE
:D
Szerk: Az Amid Evilhöz gyártott score-t hallgatgatva mondjuk erősen kíváncsi vagyok arra, hogy Andrew mit fog összehozni a Quake-et mintaként használó Wrath-hez. Asszem nagy az esély rá, hogy jön a Nine Inch Nails szintű absztrakt sötétség. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A King art games (ők készítik most az Iron Harvest-et) 2016-os eksünerpégéje, egy német író high fantasy regénye alapján. Plot twist: Törpökről szól...!
Kifejezetten kellemes. Javarészt abból áll, hogy kevés törp hőssel sok orkot ölünk, megállít -parancsokat kiad - újraindít módban. Fontos a fizikai szimuláció, gyakran kell az ellent félrelökni / letaszítani magasról / tűzbe lökni a hozzávágott komájával...
rwurl=https://i.imgur.com/Eo9QWZN.jpg
Persze a (számos hősből összeállítható, változatos, és folyton változó) csapat tagjai szintet lépnek, új képességeket tanulnak, a szokásos.
Csaták közben néha beszélgetős, nyomozgatós részek (nem lehet elrontani és maximum az a nehéz benne hogy megtaláld a tárgyakat amivel lehet csinálni valamit - igazán lehetett volna egy "highlight interactable shit" gomb...). Leggyakrabban meg egy térkép, amin sattyog a csapat ide-oda, és questeket oldhat meg, miközben igyekszik élve eljutni az uticéljához*.
Egész jó a sztori, meg a karakterek, bár betegesen high/heroic fantasy (minimális jellemfejlődés, minimális szürke árnyalat...), mégis kellemes.
A zene atom jó. Kórus, nagyzenekar, meglepetésnek pici rock (vagy fantasy metál, vagy mi...).
*A térképhez tartozó zene a kedvencem!
Zene:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=63fUMw-A-30
Trailer:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=rc3Y1hKdHL8
Rock(?)
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=F5X7MXfLxEg
-Köszi
-Javítottam
-Az azért picit ciki, 2016-ban már illett volna jobb kamera kezelésnek lennie... (akkor a legszarabb amikor hegynek fel kellene harcolni és nem látod mivel meg hova mert nem lehet lentről fel nézni, csak fentről le... Azért általában OK.)
Egészen bejött az eleje nekem is, de volt egy olyan küldetést, ahol goblinok vagy mik elloptak valamit és időre kellett elkapni őket. Valamiért sokadszorra sikerült (beakadtak a karakterek, vagy leálltak harcolni, vagy kiütöttek mindenkit nem emlékszem), így töröltem is.
Azok voltak igazán nehezek, ahol mozogni kellett hordákon keresztül. A trükk az, hogy meg kell ritkítani az orkokat: a végtelen számú ellenfél valójában nem végtelen, és egy védhető sarokból el lehet bírni a hullámaikkal, aztán amikor az a rész már tiszta, visszahúzni kisebb adagokban oda a többit.
Van olyan is, ahol addig jönnek, amíg meg nem csinálsz valamit (becsukod a kaput, stb), aztán már nem lesz több, de ami bejött, le kell vágni. Na ezeknél jó gyorsan kell lépni mert tényleg több száz is összegyűlhet különben, és akkor kampó... Az ugrás* skill a barátod, átpattoghatsz a horda felett kaput csukni/tolvajt fogni, aztán jöhet a hirig :-)
*de akár a dózerolás is működhet, az is átjuttat pár orkon, csak nem felettük hanem a fejükön át :-)
Skacok, nem láttatok mostanában valami élvezetes hack and slash játékot? Valami Torchlight-Diablo vonal érdekelne...
Vagy inkább vegyem elő újra a Dio3-at? :)
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Metro Exodus Demó
Nagyon hangulatos volt az első "szabad" zóna. Szerintem első napos vétel lesz majd megjelenéskor PC-re!
Tomb Raider (2013)
Kellemes élmény volt. Bejött a gameplay, király a történet, látványosak, hangulatosak és level edit szempontjából is jók a helyszínek. Eléggé játszatta magát. A tombok lehettek volna többszobásak, kicsit összetettebbek, a lesodródsz-és-ha-rosszul-manőverezel-akkor-torkon-szúr-egy-kétméteres-tüske jellegű jeleneteket pedig ki lehetett volna hagyni.
Kb. 15 órába telt a végére érni, közben azért elég sokat gyűjtögettem is, így 94%-os lett a vége. Nem voltak prekoncepcióim erről a rebootról, de bejött, úgyhogy így már érdekel a folytatás, amivel szemben azért most már lesznek elvárásaim is. Néhány év és talán eljutok oda is. :)
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Én tavaly év végén játszottam év végén, de akkor ezeket még nem patchelték bele. Nagy csalódás volt, mert Uncharted fölé mechanikát vártam (elvégre Tomb Raider!), erre Uncharted alát kaptam.
Sors bona, nihil aliud.
Direkt az Uncharted felől érkező fanyalgók miatt emeltem ki, hogy nem voltak a játékkal szemben elvárásaim. Én nem játszottam egyetlen Uncharted-játékkal sem, szóval engedtessék meg nekem, hogy hasonló élmény hiányában élvezzem a Tomb Raidert. Az sosem baj, ha ennél még lehet jobb élményem is. :)
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Csalódás helyett írhattam volna meglepetést is. Az UC nálam túlságosan film volt, és többek véleménye alapján azt hittem, hogy a Tomb Raider játékmenetben talán kicsit vaskosabb lesz. Nem, nem lett az. Harcban feature-öket tekintve nem kellett volna lemaradnia, de legnehezebb nehézségi szinten is mindig elhullott "magától" mindenki gyorsan, így lövöldeként sem értek nagy sikerélmények. A bosst is szinte sajnáltam, annyira ügyetlen volt szegény. (Ugyanúgy kontrollerrel játszottam ezt is, aim-assistet kikapcsolva.)
De ennél jobban fájt, hogy az opcionális tombok esetében szinte minden esetben tovább tartott nyomnom a kart a cél felé, mint megoldanom a nagy feladványt, fő szálon meg talán volt egy valószínűleg puzzle-nek nevezhető valami. Erre azért nem számítottam.
Ha nem lenne az UC, akkor simán egy "Tomb Raider gyerekenek, de thrilleres körítéssel" lenne számomra, így bosszantó, hogy a TR-receptet lövöldévé vizező szériát is sikerült alulmúlni. (Persze a UC-k híján jóval frissebbnek hatott volna.) Illetve nekem az egész, túlságosan komolykodó sztori nem jött be így. Pláne ha már egy 40 kilós és 16 éves kiscsaj válik terminátorrá, lazábbra vehették volna.
Na mindegy, nem tromfolni, akartalak, csak kiírtam a fájdalmamat magamból egy bennem is még élénken élő élményről. Elszórakoztam ugyanis vele hullafáradtan munka után simán, de ez az a kategória számomra, ami endorfint nem termel sokat, de időkitöltésnek megteszi. Kevés szabadidő híján én is egyre inkább ezekkel a játékokkal játszom, mint "komolyabb" darabokkal, csak az a baj, hogy végeredményben kevésbé élvezem őket. Kissé ki is estek a pikszisből emiatt nálam a single játékok. Már a számomra alapvetően érdektelen Apex Legendsszel is inkább szívatom magam társaságban, ha már erről a hétről szól a topik.
Régen még a Tomb Raider is jobb battle royal volt.
Sors bona, nihil aliud.
Te a Resident Evil 2-vel szeretnél játszani.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Ütősnek tűnik, de mostanában nemigen. Hosszú története van az első résszel való küzdelmemnek, a kamera és az inventory miatt mindig utálkozva hajítom el a "végül is csak egy Alone in the Dark-klónt". Majd egyszer. A DMC5 hamarabb esélyes, a Capcom dicséretesen nyomul.
Sors bona, nihil aliud.
Pont jo, hogy mindketto mas a re2 remakeben. Illetve jo, az inventory nem annyira, de sokkal kevesebb problemat okoz. Vetek lenne kihagyni.
Tudom, csak szeretnék csak azért is annak a végére érni előbb. Félek, az új RE2 után végképp elengedném, pedig már akkor érdekelt, amikor még PC-re nem is volt. Ez egy régi szent küldetés. Megmutatom neki!
Sors bona, nihil aliud.
Én azt már a játék megjelenése idején elkönyveltem, hogy ennek a Tomb Raidernek bizony nem sok köze van játékmenetben a korábbiakhoz, így azokhoz eleve nem is próbáltam hasonlítani.
A főleg a játék első néhány órájában túltolt erőszakot én sem tudtam hova tenni. Próbáltam magamban azzal magyarázni, hogy ezzel akarják alátámasztani illetve magyarázni Lara kényszerű terminátorrá válását, de ezt elég sántának éreztem. Szerencsére a későbbiekben egyre kevésbé kellett a különböző helyeken átszúrt testű Larát néznem, és a thriller/horror helyett koncentrálhattam a sztorira meg a környezetre.
Ezekre nem mondom, hogy hű, de korszakalkotó az összességük, de nekem bejött ez a valamennyi misztikummal átitatott, elszigetelt miliő, a különböző korok egymásra rétegzéséből kialakított sztori háttér, az újdonságok és a szemkápráztató helyszínek jó ritmusú adagolása, és valahogy a feszültség és a dráma is egészen jól átragadt rám, ami ritkán történik meg velem.
Egynek teljesen jó volt, engem pozitívan ért.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Requiem: Avenging Angel
Well, this was fun! Poén néha visszamenni egy elfeledett, régi játékhoz, főleg ha a 90-es évek végi FPS-áradatban összebarkácsolt, frankó, de nem igazán klasszikus címről van szó. A Requiem még ezek között is tipikus: tele van remek, jó és rossz ötletekkel, a világa meg egy kreatív, de furcsa katyvasz, aminek bemutatásához abszolút nem a lövölde az ideális műfaj.
Miről is szól ez? Valamikor a jövőben egy adag bukott angyal befészkeli magát az emberi társadalomba, irányítása alá vonja a népet, létrehoz egy diktatúrát, aztán építtet a humanoidokkal egy Leviathan nevű űrhajót, amivel meg akarja támadni a mennyországot. Istennek ez a dolog nem tetszik, szóval leküld a Földre egy angyalt, Malachit, hogy az emberi alakot öltve és halandóvá válva vezesse az emberi ellenállást és végül pusztítsa el a Leviathant. És hogy hogyan éri el azt a célt? Hát úgy, hogy szitává lő vagy kétezer anyabaszót! Azt hiszem ennyiből is lehet érezni, hogy miért nem klappol ez a setting egy FPS-hez.
Pedig hát kurva jól ki van találva maga a világ, na: üt ez a kicsit blade runneres sötét jövő, ahol mindennek valami szimbolikus, bibliai neve van, és a hangulat is nagyon patent. Az angyali játékmenet is frankó, mert hát oké, hogy Malachi elsősorban golyókat és rakétákat oszt, de van neki vagy két tucat speciális képessége is: embereket változtat sóvá (best thing ever!), bullet time-ban nyomja, villámot szór, az elhullott ellent feltámasztja a halottaiból és maga mellé állítja stb.
A pályadesign meg olyasmi, mint a Half-Life-ban, vagyis az egész egy összefüggő, megszakításmentes élmény. A korához képest korrektül meg is van oldva, mert minimális a backtracking, bár ezt néha úgy hozz össze a játék, hogy a nagy gonosz elterepoltál a szimplán csak "Káosz" névre hallgató pokoli világba egy bossfight erejéig, aztán utána kidob a város főterén. A játékmenet nagyon jó, dinamikus, nem monoton: mindig van mivel ökörködni, és a Malachi képességeit használó apró fejtörők (amikből egyébként sokkal több is lehetne) kellemesen feldobják az irtást.
Ha nem a Half-Life után jön ki ez a játék, hanem mondjuk szorosan követi a Quake 2-t, akkor szvsz sokkal ismertebb lenne manapság, sőt, még az is lehet, hogy klasszikusként tartanánk számon. A rövidsége (kb. 5 óra alatt végig lehet darálni simán) mellett igazából csak az húzza le, hogy a legtöbb kortársához hasonlóan sok kidolgozatlan sufnimegoldás van benne, ami miatt mechanikailag nem érzed kifinomultnak.
Pl. egyértelmű, hogy ha egy FPS-be beleraksz 24 speciális képességet, akkor abból vagy 18 szar vagy redundáns lesz. Fölösleges tűzgolyót eregetni meg villámot szólni, ha van egy hasonló képességed, ami sokkal jobb ezeknél. A katonák feltámasztása jó poén, mert frankó, amikor vagy nyolcan követnek és lövöldöznek veled, csak hát mivel akkoriban a Daikatana volt az AI csúcsa, így úgyis magukat fogják felrobbantani a saját gránátjaikkal. A possession is fun, mármint ki ne szeretné megszállni az ellent és átvenni az irányítást felette, csak a dolog teljesen haszontalan, ha Malachi úgyis sokkal könnyebben old meg mindent. A menü, amiben válogatni lehet a képességek között meg szimplán borzasztó (megnyomsz egy gombot, bejön egy menü és egerészel rajta), mondjuk ezt könnyen át lehet hidalni azzal, hogy a 3-4 frekventáltan használt képességet hotkey-ezed.
A fegyverdizájn kurva jó, mindegyik mordály feelinges, az ellenfelek pedig meglepően szépen vannak animálva és sokféle módon reagálnak a sebzésre, szóval csodálatos vérfürdőket lehet rendezni. Le lehet lőni a karjukat, a fejüket, potyog róluk a páncél, gibbelnek, mint állat, nyöszörögnek a földön, mielőtt végleg feldobnák a pacskert stb. It's awesome... csak sajnos rohanni kell végig, mert a játék folyamatosan respawnolja a katonákat a hátad mögött, néhány hitscannel szerelt rosszarcú meg két pillanat alatt a pokolra tud küldeni. Ez a csávó, a duplapisztolyos hitscan Józsi?
rwurl=https://i.imgur.com/gquSKSg.jpg
Hát ő elmegy a pélóba, amikor 50 méterről megsorozza a seggedet, te meg csak nézel, hogy máris 50 a health 150 helyett. Persze van neked is távcsöves puskád, csak olyan rossz a célzása (egy gombon a zoom és a lövés, FUCK YOU!) és a sebzése, hogy annyit ér, mint egy darab óvszer a Vatikánban. Ez a két dolog (Józsi meg a respawn) meg is borítja a balanszot egész szépen, így a Requiem is egy olyan játék, aminek az elején szenvedsz, a végére viszont már olyan erős vagy, hogy csak röhögsz, amikor szembejön egy hadsereg... de legalább szembejön a hadsereg, szóval úgymond elméleti kihívás az végig van.
Aki szereti az old school FPS-eket, azok vigyék egyszer végig feltétlenül, mert úgyis rendelkeznek azzal a skillel, amivel átgázolhatnak a bullshiten. A Steam-verzióban lévő Glide wrapper egy éve még szörnyű volt, most viszont remekül működik, szóval Win10-en sincs gond. Egy apró technikai bajom volt csak: a sniper zoom visszaállítja a FoVot a defaultra (ami mai monitoron nyilván borzalmas), de mivel a távcsöves puska egyébként is a legszarabb fegyver a játékban, így ezt nem bántam.
Ja, az art designért felelős fejlesztők között meg ott van Cory Barlog. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
én ezzel játszottam anno amikor megjelent. isteni volt a só spell benne, és ha jól rémlik itt volt a 3 csövű shotgun is (the more is better you know)
a másik emlékem meg az, hogy cheatekkel vittem végig mert az eleje után nagyon nehézzé vált számomra de élveztem a darát. akkoriban még lelkiismeret furdalás nélkül megtettem ezt :)
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Nekem PC Guru teljes játék mellékletként lett meg. Egy sunát kellett a hátamon kicipelni a börtönből, aztán pedig leadni a kórházban. Percekig bolyongtam az épület körül, de valamiért nem tudtam bejutni, így abbamaradt :D
Ennél fájdalmasabb félbehagyásom volt a Jedi Outcast. Ez emlékeim szerint egy elég hosszú játék, vagy legalábbis gyerekként nagyon sokat bénáztam a továbbjutással helyenként. Aztán bekerültem a csillagrombolóba (ahol ki lehet szívni a nyomáskülönbséggel a rohamosztagosokat), és sehogy nem tudtam továbbmenni egy teremből.
Gyanítom, hogy már a végén jártam, és úgy bosszantott a dolog, hogy kb 2 éve újra raktam, de irtózatos módon zavart, hogy az ellenfelek azzal próbálnak kihívássá válni, hogy életszerűtlen módon, random sztréfelgetnek öszze-vissza (mintha maguk is a játékos lennének ofkorz).
"Mi egy cipősdobozban laktunk, salak volt vacsorára, és apánk minden éjjel hidegvérrel legyilkolt minket."
Igen, nekem is a Guruból lett meg eredetileg, és valamiért én se vittem végig annak idején. Vagy túl nehéz volt, vagy elakadtam, nem emlékszem már, de kb. a kórházig jutottam el.
Egyébként nem a kórházban kell leadni a csajt, hanem a rebel base-en, és utána kell a kórházhoz visszamenni, hogy vért vigyél neki. Miután ezt megcsinálod, van még egy küldetés, aztán jól meghal, és ott akadtam el a mostani végigjátszásnál majdnem: visszamész a rebel leaderhez, elmondja, hogy meghalt a nő és azt adja meg feladatként a játék, hogy nézd meg a holttestet. Odamentem, megnéztem, mondom oké, ez is megvolt, most mi van? Egy ideig kóvályogtam céltalanul, aztán észrevettem, hogy elérhetővé vált a resurrect spell (és ez kicsit gáz egyébként, hogy Malachi képességei így "random" térnek vissza, a játék meg csak kiírja 5 másodpercre a képernyő sarkába egy töltés után, hogy pl. "to Salt granted"). Visszamentem a hullához, feltámasztottam... és ja, azt kellett csinálni.
Néhány ilyen résznél elgondolkodtam, hogy "na, itt annak idején biztos elakadtam volna", mert sokszor direkt olyan a pályadesign, hogy körbe-körbe visz addig, amíg meg nem találod a megoldást vagy azt a kapcsolót, amit meg kell nyomni.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Warhammer 40K Dow 1 Goty+Dark Crusade+Soulstorm végigjátszva singleben.
Az elsőnek van sima hadjárata, a másik kettőnek afféle turn based térkép csata és realtime harc, mint valami Total Warnak. Viszont olyan elcseszettül hosszúak a csaták, ha a helyőrség maxos, hogy leggyorsabban is csak olyan 1.5-2 óra alatt tudtam őket normálon lejátszani.
Nincs kifejezetten hard counter a Soulstorm DLC-ig. Szóval iszonyat gyorsan lehet sok nyersanyagot beszedni, amiből lehet folyamatosan fosni a unitokat pop maxig 2-2 barakk meg járműgyártóból. Ez az alap goty-ban még nem gáz, mert irányított hadjárat van.
De a Dark Crusade gyakorlatilag egy I VH-s állóháborúra emlékeztet minden csata ahol a helyőrség maxos és szépen lassan lehet előre jutni, miközben pár nélkülözhető egységgel foglalgatni kell a pontokat vissza.
A soulstormban már van némi soft counter és minimálisan hard counterre emlékeztető unitok is vannak már. Szóval pikpakk le lehet csapni a tankokat a rakétásokkal. Viszont a lángszórós tankokkal meg a sniperekkel gyorsan lehet a mezei gyalogosoakt szedni. De végeredményben ez sem ad annyi eszközt, hogy az ellenfelet gyorsan elkalapáljuk.
Éppen ezért nem is fogom ezeket a DLC hadjáratokat végignyomni más népekkel, mert nagyon fárasztónak találom. Az első DLC-t a káosszal nyomtam végig. A Soulstormot meg az orkokkal. Gyakorlatilag sokkal egyszerűbb rögtön betámadni minden nép fővárosát és leverni azt akár a kezdő alap sereggel 0-ra fejlesztett hőssel, mint később egy 10+-os helyőrséget. Ugyanis a fővárosok csatája fixen scenariós. Szóval az alap sereggel ki kell védeni egy korai rusht, ami pár percenként megismétlődik.
Közben általában van 3 secondary objective, amit ha megcsinálsz, akkor szépen lassan kifogynak a támadások, illetve bizonyos egységeket nem fog már behozni. De mindegy is, mert a fő bázist legyalulni addig nehéz, amíg mindegyik másodlagos bázis még ép. De lehet haladni szépen szisztematikusan és kb. 1.5 óra és lejátszható egy ilyen ostrom.
Ellenben egy 12-es helyőrség például a játék első mp-től tud egy irtózatos rusht nyomni, amit ha túl is élsz, kb. folyamatosan max popcap-es sereget fos majd ki 2-3 percenként és be is támad vele. Amit kb. max popcap - 2-3 csapat + az összes őrtoronnyal lehet csak feltartani. Igazi húsdaráló.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Próbáld a II-ből a Retributiont. Az teljesen más, és sztem nagyon jó. Továbbá sztoriorientált, és minden csapattal más (és nagyon jó) a sztori meg a hangulat, pedig ugyanazok a pályák.
A Dow 1-et zsákoltam be ingyen, meg a space marine-t. A többi nincs meg.
Más,
Coh 2 USA single hadjárat,
A hajam kihullott már az biztos... Nem lehet csak úgy menteni. Save and quit van csak. Ez kinek volt a remek ötlete, nem tudom. Mindegy.
Van 4 választható század akikből 3-at lehet pickelni. Rangers, Ejtőernyősök, gépesített gyalogosok és a hadimérnökök. A térképen "körökre" osztott játék megy, de igazából az ellenfél soha nem fog lépni, csak visszavonulni. El kell foglalni kb. 15 pontot, amiket 1-5 erejű csapatok védenek. Ha nem zárunk körbe egy területet és elfoglaljuk, akkor a rajta lévő x csapat szétszalad és csatlakozik a szomszédos német alakulatokhoz. Ez mondjuk jópofa, mert arra késztet, hogy a három századdal szépen körbezárjunk csapatokat és aztán támadjuk csak meg.
A csata maga viszont egy rémálom. A játék indításakor randomizálja ki az összes területhez tartozó csata küldetést. Tehát hiába nézel végig mondjuk egy végigjátszást, lehet hogy neked teljesen mások lesznek a célok. Ez még tök fun lenne, csak az nem, hogy olyan fasz küldetések vannak hardon, hogy pl.: van a németeknek alapból 2 puma, 2 légvédelmi halftrack, van kb. 3 kübelwagen meg egy pak43-asuk. És csak azzal nyerheted meg, ha a németek járműveit írtod ki, mert azzal pontokat veszít. Ja, csak alapból te kezdesz mondjuk 1 mérnökkel és már 3-4 perc múlva jön a rakás kübelwagen, aztán már a légvédelmi féllánctalpasok és aztán hullámokban kapja a nagyobb vasakat is a gép attól függetlenül mennyi területe van. Menteni csak kilépéssel együtt lehet, kb. 10. próbálkozásra tudtam csak megcsinálni úgy, hogy ne legyenek túl nagyok a veszteségek.
Jahogy ja, a veszteségek permanensek. A 3 század harci ereje fixen adott a játék elején és minden egyes elhullott katonát levon. Hiába van mondjuk tömérdek nyersanyagod, de elhúzódott a csata és mondjuk veszítettél 50 katonát, akkor a company ereje akár a negyedével is csökkenhet. Ha lemegy 0-ra akkor az a század megsemmisül. Ez is tök jó ötlet, de hihetetlen nehézre sikerült vele ez a hadjárat összehasonlítva bármelyik rts-es hadjáratommal.
A companyk kapnak xp-t a csaták után, amiből vagy visszavehetsz némi utánpótlást, vagy fejlesztheted a század képességét. Például a tüzérségi csapás alapból nagyon olcsó, egy széles körben becsap 2-3 gránát. Ha maxolom, akkor valamennyivel drágábban több gránát fog leesni, amik nagyobb területre sebeznek és még égni is fog a talaj, meg stunnolja a páncélosokat is stb.
A képességek zömére nem érdemes adni pontot és ahogy most állok, 4 csata van hátra és minden századom kb. 30% alatti erővel bír úgy, hogy a játék első felében csak fejlesztettem, most már meg csak utánpótlást veszek. Érdemes kimaxolni a rangereket, a dupla tank erősítés offmap combat groupot, meg a halftrackon érkező lovassági elit csapatokat. Azok gyakorlatilag nélkülözhetetlenek.
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Soulstormot lehet jönni játszani multiban. :-)
Non serviam
A vonaton nyomom a singlet. Itthon azért egy kicsit szebb játékokkal is el tudom tölteni azt a kevés időmet. =)
"Az élet egy nagy szarosszendvics és minden nap egy újabb harapás" -ismeretlen gerilla feljegyzése
Amid Evil
Nem akarok róla túlzottan sokat írni, mert még early access (a hetedik epizód még nincs kész), de remek játék, na.
Majdnem tökéletes Heretic szellemi örökös, igazából csak annyi a különbség, hogy inventory nincs (tome of powerhez hasonló, az összes fegyveredet turbózó powerup azért van), a játékmenet meg egy kicsit gyorsabb, Quake-esebb. A fegyverek egy része is egyértelműen egyenes klón, csak egy kicsit változatosabban-kidolgozottabban megoldva, a Doom BFG-je meg ezúttal nem lett lecserélve valami rosszabbra, mint az elődben. Nope, itt egyszerűen csak lenyúlták az eredeti BFG-t a Doomból, minden tulajdonságát illetően úgy működik, mint az a fegyver (még a Doom 2016-ban lévő verziónál is jobban hasonlít az eredetire)... tökéletes. :D A rakétavető meg bolygókat lő. :D
A grafikát illetően szvsz gyönyörű, mert oké, hogy itt is Quake 1-es pixeles 3D-t és egyszerű, ormótlan ellenfeleket lehet látni, a fegyverek meg normal mappelt sprite-ok (és baromi jól néznek ki), de egyébként minden másban kihasználja az Unreal Engine 4-et a játék. Elsőre kicsit fura volt azt látni, hogy az arcodba nyomják a volumetrikus fényeket, a modern shadinget és árnyékokat, közben meg számolgathatod a pixeleket a pályákon, de a totális színkavalkáddal megspékelve baromi egyedinek hat az egész.
A pályákra és a változatosságra sem lehet panasz, mivel az eddigi 6 epizód (és a még készülő hetedik is ilyen lesz) mindegyike más-más ellenfelekkel, külcsínnel és bizonyos mértékig megvariált pályatervezéssel is rendelkezik. Van olyan epizód, ami egy kicsit arénásabb jó sok trash mobbal, egy másikban meg kevesebb, de erősebb ellenfelek ellen lehet küzdeni szűkösebb, csapdásabb pályákon. Ami viszont állandó, az a komplex layout, mivel jól összerakottak, de körmönfontak a pályák, így a felfedezés mindig igényel egy kis agymunkát. Egyedül az ötödik epizód nem jött be annyira, mert ott egy kicsit sok volt a bullshit.
Minden epizód 3 pályából + 1 boss pályából áll, ahol csak a főellenfelet kell lenyomni. Utóbbiak jó kis arénák, sok a pickup, mindig akad rajtuk 1-2 secret is, és szerencsére a bossok is elég ötletesek. Sikerült jól feldobni a klasszikus "lődd, amíg meg nem döglik" módszert: van persze szimpla körberohanós-lerakétázós harc, de néhol kapcsolók nyomogatásával kell sebezhetővé tenni az ellent, máshol a boss egy statikus pont a pályán baromira nehezen elkerülhető támadásokkal és sok HP-val, megint máshol meg egy hatalmas, vízzel teli gömbben folyik a harc. Ha már víz: remek, hogy a DUSKhoz hasonlóan itt is végtelen ideig lehet víz alatt lenni, szóval a játék elég sok mindent tud kezdeni a vízzel, mint pályaelemmel.
A zene Andrew Hulshult, ami akár unalmas is lehetne már, ha csávó nem tudná folyamatosan újítani a stílusát. A DUSKban is nagyon sok olyan track volt, ami atmoszférát szeretne építeni zúzás helyett, de itt szinte csak olyan számok akadnak, amikben harapni lehet a hangulatot. Persze néhol kicsit felpörög, de akkor is "lágyabban" és gitárok nélkül. It's awesome:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=SernBf9whR8
Faszaság.
Szerk: Ja, az meg tök poén, hogy ha beírod játék közben, hogy IDDQD, akkor néha random ad valamit meg ilyen hülye üzenetekkel bombáz (ez is Heretic-utalás egyébként, csak a Heretic azonnal megöl, ha beírod az IDDQD-t :D):
rwurl=https://i.imgur.com/QP64o45.jpg
A legjobb cheat mondjuk az aesthetic mode (szétkúrja a képet egy CGA-ra emlékeztető színpalettával meg egy adag motion blurrel és elkezd pszichedelikus synthpopot játszani):
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=BRbWPj9Eu4c
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Kipróbáltam, és tényleg fasza. A zene pedig valami mennyei, az eddigi legjobb eresztés Andrewtól.
Jó lesz az.
Szvsz a DUSKé frankóbb a töltelékszámok ellenére is (ugye közel három órányi zenéből biztosan nem lesz másztörpísz minden), mert ott megvan az a változatosság, hogy az egyik számtól beszarsz, a másiktól meg metálkoncertre akarsz menni. :D Igazából persze ízlések és pofonok, kiváló cucc mindkettő, csak én azért szeretem, amikor a háttérbe húzódós atmoszférateremtést néha felváltja ez:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=-ACi3KGvfFE
:D
Szerk: Az Amid Evilhöz gyártott score-t hallgatgatva mondjuk erősen kíváncsi vagyok arra, hogy Andrew mit fog összehozni a Quake-et mintaként használó Wrath-hez. Asszem nagy az esély rá, hogy jön a Nine Inch Nails szintű absztrakt sötétség. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
The dwarves
A King art games (ők készítik most az Iron Harvest-et) 2016-os eksünerpégéje, egy német író high fantasy regénye alapján. Plot twist: Törpökről szól...!
Kifejezetten kellemes. Javarészt abból áll, hogy kevés törp hőssel sok orkot ölünk, megállít -parancsokat kiad - újraindít módban. Fontos a fizikai szimuláció, gyakran kell az ellent félrelökni / letaszítani magasról / tűzbe lökni a hozzávágott komájával...
rwurl=https://i.imgur.com/Eo9QWZN.jpg
Persze a (számos hősből összeállítható, változatos, és folyton változó) csapat tagjai szintet lépnek, új képességeket tanulnak, a szokásos.
Csaták közben néha beszélgetős, nyomozgatós részek (nem lehet elrontani és maximum az a nehéz benne hogy megtaláld a tárgyakat amivel lehet csinálni valamit - igazán lehetett volna egy "highlight interactable shit" gomb...). Leggyakrabban meg egy térkép, amin sattyog a csapat ide-oda, és questeket oldhat meg, miközben igyekszik élve eljutni az uticéljához*.
Egész jó a sztori, meg a karakterek, bár betegesen high/heroic fantasy (minimális jellemfejlődés, minimális szürke árnyalat...), mégis kellemes.
A zene atom jó. Kórus, nagyzenekar, meglepetésnek pici rock (vagy fantasy metál, vagy mi...).
*A térképhez tartozó zene a kedvencem!
Zene:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=63fUMw-A-30
Trailer:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=rc3Y1hKdHL8
Rock(?)
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=F5X7MXfLxEg
*2016
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
-Köszi
-Javítottam
-Az azért picit ciki, 2016-ban már illett volna jobb kamera kezelésnek lennie... (akkor a legszarabb amikor hegynek fel kellene harcolni és nem látod mivel meg hova mert nem lehet lentről fel nézni, csak fentről le... Azért általában OK.)
Egészen bejött az eleje nekem is, de volt egy olyan küldetést, ahol goblinok vagy mik elloptak valamit és időre kellett elkapni őket. Valamiért sokadszorra sikerült (beakadtak a karakterek, vagy leálltak harcolni, vagy kiütöttek mindenkit nem emlékszem), így töröltem is.
Azok voltak igazán nehezek, ahol mozogni kellett hordákon keresztül. A trükk az, hogy meg kell ritkítani az orkokat: a végtelen számú ellenfél valójában nem végtelen, és egy védhető sarokból el lehet bírni a hullámaikkal, aztán amikor az a rész már tiszta, visszahúzni kisebb adagokban oda a többit.
Van olyan is, ahol addig jönnek, amíg meg nem csinálsz valamit (becsukod a kaput, stb), aztán már nem lesz több, de ami bejött, le kell vágni. Na ezeknél jó gyorsan kell lépni mert tényleg több száz is összegyűlhet különben, és akkor kampó... Az ugrás* skill a barátod, átpattoghatsz a horda felett kaput csukni/tolvajt fogni, aztán jöhet a hirig :-)
*de akár a dózerolás is működhet, az is átjuttat pár orkon, csak nem felettük hanem a fejükön át :-)
Skacok, nem láttatok mostanában valami élvezetes hack and slash játékot? Valami Torchlight-Diablo vonal érdekelne...
Vagy inkább vegyem elő újra a Dio3-at? :)
Path of Exile?
talán ez
rwurl=https://youtu.be/iVbdFKT4iQU
már ha egyszer nálunk is normálisan játszható lesz
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan